Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-14 / 191. szám

ültetési távolság, állattartás Viták és perek forrásai Az emberi együttélést írott és íratlan szabályok irányít­ják. Együttélésünk nem zök­kenőmentes, kisebb-nagyobb súrlódások mindig előfordul­hatnak a szomszédok között. Ezeknek az összetűzéseknek több oka is szokott lenni. Az egyik, hogy a telekhatártól milyen távolságra lehet ültet■ ni növényeket. A ma is ér­vényben levő rendelet az úgy­nevezett védőtávolságokat (a telekhatártól számított legki­sebb ültetési távolság) a kö­vetkező módon állapítja meg: Belterületen és külterületen zártkerten belül eső részén szőlő vagy 3 m-nól maga­sabbra nem növő gyümölcs- termő és egyéb bokor esetén 0,5a m. Három méternél ma­gasabbra növő gyümölcs- és egyéb fa, gyümölcs- és egyéb bokor (ólősövény) esetében 2 m. Külterületnek a zártkerten kívül eső részén gyümölcsfa­iskolai nevelés, szőlő, köszmé­te, ribiszke, málna 0,8 m. Minden gyümölcsbokor (mo­gyoró) 2 m. Birs, naspolya, birsalma, oltott körte 2,50 m. Törpe alma, meggy, szilva, mandula 3,50 m. Alma, körte, vadalanyon kajszi 4 m. Cse­resznye 5 m. Dió, gesztenye 8 m. Külterületnek a zártkerten kívül eső részén, amennyiben a szomszédos földterület sző­lő, gyümölcsös, vagy zártkert, a szőlőt és gyümölcsfát 0,8 m-re, illetve az előzőekben a zártkertre vonatkozóan meg­határozott távolságokra, egyéb 1 m-nél magasabbra nem nö­vő bokrot, élősövényt 0,8 m-re, 2 m-nél magasabbra nem nö­vő bokrot, élősövényt 1,2 m-re. a 2 m-nél magasabbra megnövőt pedig 2 m-re tele­píthetünk. Fát 8 m-re. Közúttól, vasúttól és zárt­kerttől — az előbbiek terüle­tén minden alacsony fát és bokrot 1.5 m — a 3 m-nél magasabbra növőket 2,5 m távolságra szabad ültetni. Természetesen sokat számít a megegyezés is. Leggyakrab­ban a telekmegosztások után keletkeznek ezek a gondok, hiszen ki akarna szántszán­dékkal borsot törni a szom­széd orra alá, azzal, hogy a „mezsgyére” ülteti diófáját. So,k esetben praktikusan meg lehet egyezni. Megoldás lehet a kritikus, átnyúló ág levágása, mind a két részről. Korábbról meglévő fák eseté­ben a kertet a meglevőségek- nek megfelelően kell megter­vezni. Lehetőleg ne vágjunk ki fát azért, mert közel esik a kerítéshez. A későbbi viták elkerülése végett a telepítési szándékot beszéljük meg a szomszéddal, az esetek túlnyo­mó részében könnyű a meg­egyezés. A másik vita- és perforrás az elhanyagolt szomszédos kert. A gyakorlat az, hogy miután elmondják a szomszé­dok egymást mindennek, fut­nak a tanácsra, bíróságra be­jelentést tenni. Pedig számta­lan olyan eset van, hogy ma­gatehetetlen, idős embereket, akik a házukat Sem képesek már rendben tartani, nem­hogy a hozzá csatlakozó por­tájukat, feljelentik, mert ,.nem kapálják a kertet és átjön a gyom mihozzánk”. Ahelyett, hogy átmennének, megbeszél­nék a kérdést, esetleg felvál­lalnák felesben vagy bérben. Végső esetben még abban is meg lehet egyezni, hogy a ke­rítés mellett 1—1,5 méter szé­les sávot a reklamálók lé­gy omirtóznak. A harmadik leggyakoribb vitaforrás az állattartás. Tu­domásul kell vennünk, hogy az állatot azért tartják, hogy húst, zsírt, tojást, tollat ter­meljen, és az állatnak szaga van. Igaz, lehet állatot tarta­ni úgy is, hogy kisebbek az illatfelhők, és a légy is keve­sebb. A trágyatároló meden­cét légmentesen kell lezárni, a trágyaszag ellen pedig köb­méterenként 50 gramm szu­KÖSZÖNETNYILVAN1TAS: EZ­úton mondunk köszönetét mind­azoknak, akik ID. TEKES BA­LÁZS drága jó férjem, édes­apánk, nagyapánk, temetésén részt vettek, fájdalmunkat eny­híteni igyekezték, sírjára koszo­rút, virágokat helyeztek és táv­irat útján fejezték ki együttér­zésüket. Köszönetét mondunk dr. Kőháfci Kiss Dániel doktor úr­nak a fáradságos gyógyító mun­kájáért és a Mészáros J. Tsz. ve­zetőinek és dolgozóinak. A gyá­szoló felesége és családjai. perfoszfót adagolásával lehet eredményesen védekezni. Ter­mészetesen a szippantással, gödörürítéssel sem muszáj megvárni, hogy csordultig tel­jen a medence. A trágyalécsatorna is zárt legyen. Az állatok alatt pedig — főleg' nyáron — naponta kétszer is ki kell takarítani. Az állattartónak kell gondos­kodnia a légymentesítésről is. Erre különböző palackos ké­szítmények vannak, de hasz­nálható az Unifosz 50 EC és a Ditrifon 50 WP is, amelyek megfelelő koncentrációban a legyeket megölik, az állatra (sertésre, tehénre, baromfira) viszont ártalmatlanok. Gondot szokott okozni a kutyák sétáltatása is, mert sokan félnek tőlük. Kutyát, legyen az bármilyen nagy vagy kicsi, jámbor vagy sze­líd, közterületen csak pórá­zon, szájkosárral szabad sétál­tatni. Minden olyan eb, ame­lyiken nincs póráz és szájko­sár vagy kölönc, a közterüle­ten kóbor állatnak minősül, és a vadászok, mezőőrök kilő- hetik. Egyes országokban olyan szokás is járja, hogy az ebek gazdái , a sétára magukkal visznek egy-két kisebb nej­lonzacskót és egy homokozó­lapátot. Ha a tisztelt kutya a dolgát elvégezte az utcán, a parkban, a gazdi a kis lapát­tal a zacskóba gyűjti és a ku­kába dobja a produktumot. Ezáltal nem fordulhat elő, hogy bárkit is „baleset” ér, vagy a dolog látványa elbor- zasszon. Igen kulturált megol­dásnak tűnik, talán nálunk is be kellene vezetni. (Netán egy kemény, eldobható kartonlap is megfelel a célnak.) S végül egy jó tanács: a konfliktusokat békésen oldjuk meg, ne veszekedjünk, ne járjunk apró csip-csup ügyekkel a bíróságra és ne mindjárt a jogszabályok pa­ragrafusait bújjuk, hol tud­nánk a szomszédnak ártani. Többet ér a béke a jognál, bár a jog is kell a békéhez. Fenyvesi Gábor ŐRÖSI A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 190. SZÁM 1987. AUGUSZTUS 14., PÉNTEK Piros-fehér zászlót is lenget a szél A lengyel úttörőt nem kímélik Nagykőrös városa úttörőtábort tart fenn Balatonaka- liban — s egy újkeletű együttműködés keretében len­gyel úttörők, hárcerek is ott táboroznak. Ezt a tényt egyébiránt már a formaságok is jelzik: a zászlórudak egyikén a magyar trikolórt, a másikon a lengyel nem­zeti színeket lengeti a szél. Sajnos, lengeti, ahelyett, hogy békés csüngésben hagyná. Az időjárás nem fo­gadta kegyeibe az éppen Akaiin tábort ütött harcere­ket — de, ahogy láttuk, ez jóvátehetetlen hangulati ba­jokat nem okozott. A huszonkilenc tagú kül­döttséget négy felnőtt vezető kísérte hazánkba. Érdekesség, hogy a lengyel gyerekek tel­jesen más szervezettségben élnek, mint a mi úttörőink. Bogumila Szroeder például közgazdász, Wieslaw Kulesza villanyszerelő, Piotr Lewan- dowski meg autószerelő — mindannyian Gdanskban. Iza­bella Gordon tolmács segítsé­gével beszélgettünk tapaszta­lataikról. — Tudja, az a legfontosabb — kezdi Wieslaw —, hogy az utazó csoport korösszetételét szerencsésen válasszuk meg, illetvp, ha másokkal együtt táborozunk, akkor együttesen ne legyenek nagyok a különb­ségek. Sokkal egyszerűbb így a program szervezése. Termé­szetesen a kiképzésen felüli programokról van szó, hi­szen a harcertábor végül is ezért van. Az akali tábor megfelelő körülményeket jelent a har­cerek tevékenységéhez, hi­szen a Balaton nemcsak für­dési, de úszástanulási lehető­Termékszerkezet-váltás íróasztal és virágláda Mint ismeretes, a Nefag Kecskeméti úti bútorüzemé­ben újabban javarészt saját tervezésű, a vásárlói igények­nek jobban megfelelő lakbe­rendezési tárgyakra váltották fel a termékszerkezetet. Fontos szempontnak tartották azt is, hogy e cikkeket minél terme­lékenyebben állítsák elő. En­nek feltételei is adottak, né­hány hónapja fejeződött be az üzem rekonstrukciója a bútorgyártás korszerűsítésé­nek jegyében. A kezdeti tapasztalatok arra utalnak, nagy jövőnek néz elébe a nagykőrösi kö­zönség által is ismert Kőrös nevű íróasztal, amit megren­delésekre gyártanak, és szál­lítanak az ország minden ré­szébe. Készítésének titkába a jövendő szakembereket is mihamarabb beavatják, a nyári gyakorlaton erre bőven van alkalom. Király Gábor harmadéves diák (felső ké­pünk bal oldalon) Oláh Pál­tól tanulja el a bútorkészítés mesterfogásait. Készülnek itt más tetszetős praktikus lakberendezési tárgyak is, többek között jó­féle akácfából virágtartó lá­dák. Méghozzá mívesen meg­munkálva, hiszen ezek egy­ben díszei is lesznek a laká­soknak. A mintázás jó szemű, biztos kezű munkatársakra van bízva. Mohácsi Ferenc (alsó képünkön) teljesítménye is jelzi, milyen aprólékos munka ez, ő műszakonként 40 virágládalábat dekorál esz­tergagépén. (Varga Irén felvételei.) ségeket is jelent, s a közeli hegyek, erdők meg a termé­szetismeretet, sőt éjszakai tú­rák terepeit adják. A lengyel gyerekeket nem kímélik, ám­bár ez a szó nem fejezi ki pontosan azt, hogy akik har­cerek, önként vállalták az át­lagosnál, a megszokottnál na­gyobb igénybevételt jelentő megterhelést. Éjszaka túráz­nak, őrséget adnak, hosszú gyalogmeneteket tesznek meg, s miközben bejárják a tere­pet, egy csomó új ismeretre tesznek szert, illetve erősöd­nek fizikailag, lelkileg egy­aránt. Mert nem lesz akárki­ből harcért — De nem ám — bólint Bogusa —, de aki egyszer rá- ércz az ízére, az szinte nem is tudja abbahagyni. A tábor egyik különlegessé­ge — legalábbis magyar szem­mel —, az. hogy nem pedagó­gusok vezetik. A három ve­zető éves szabadságának te­kintélyes hányadát — 26-ból 23 napot — erre a táborra fordítja. Ez a mi szemünkben óriási áldozat. De hogy látják ők? — Van egy olyan érzésem, hogy ezt csak nagyon nehe­zen tudnánk megmagyarázni, annyira más a magyar meg a lengyel úttörő. Az viszont biztos — magyarázza Wieslaw —, hogy valahogy vissza kell adnunk azt a törődést, azt a kedvességet, azt az önfeláldo­zást, amit mi annak idején, még gyermekkorunkban, fel­nőtt vezetőinktől kaptunk, akik szintén nem pedagógusok voltak. Nekünk becsületbeli kötelességünk az, hogy leg­jobb tudásunk szerint harce­rekké neveljük a ránk bízott gyerekeket. Ezzel tartozunk a minket kiképzőknek. Ennyi az egész, nincs ebben semmi rendkívüli. Bogusa bólogat, Piotr sze­mében megcsillan valami... vagyis, teljesen hasonlóan gondolkodnak. Ezek után lessük meg a tá borozók mindennapjait. Az ébresztő nincs túl korán, de a reggeli torna szinte elma­radhatatlan. A reggeli nyolc­kor van, utána ha jó az idő, a Balaton következik. A len gyei vezetők meglehetősen ha­tározottak, egyik szemük ál­landóan a gondjaikra bízott gyerekeken van, sokkal inkább úszásoktatásnak tekintik a vízparti nyaralást, mintsem gondtalan lubickolásnak. Az ebéd után különféle más programok következnek, s va­csora után egyik kedvenc idő­töltésük jöhet, a tábortűz meg a gitár. Ahogy a magyar fiatal — szinte óvodás kortól — hozzászokik a diszkóhoz, úgy a lengyel gyerek meg igényli a gitárt, az együttes éneklést, s nem rajong túl zottan a diszkóért. Olykor hagyományos eledelüket, a kolbászt is elkészítik, mert míg a magyar szalonnát pirít — ha tud —, addig a lengyel kolbászt süt. Most persze külön program­pontként említhető a barátko- zás. A két tábor eltérő turnust ad, hiszen a lengyelek húsz, a magyarok tíz napra jöttek. Az első napok után feloldódott a hangulat, elkezdődött a barát- kozás. Olykor lengyel szavak is röpködnek a levegőben, rá­jöttek — mindkét oldalról — a gyerekek, hogy szinte csak a nyelv különbözteti meg őket. Jelvényeket cserélnek, gesz­tikulálnak, mosolyognak, s persze számtalan sportver­senyt rendeznek. Ezekben el­sősorban a játék meg a rész­vétel a cél, s. ezáltal is a ba­rátság erősítése. A lengyel úttörők, a gdanski harcerek egyre job­ban belakják Balatonakalit... Ballai Ottó Országjáró kedvcsináló Talán már csak az időseb­bek ismerik Antalffy Gyula korábbi munkáját, az ugyan­csak szépséges nyelvezetű Magyar évszakokat. A most megjelent Boldog barango­lások című könyvéről jog­gal állítja e fülszöveg: lí­rai hangvételű és prózavers- re emlékeztető. Antalffy tollával is végig­járja a magyar tájakat: a Bakonyt, a Mátrát, a Zemp­léni-hegységet, s Nyírséget, a Tiszahátat, a Bodrogközt, az Ipoly völgyét, a palóclakta vidéket, Aggtelek környékét, a Bükköt, a Pilist, a Bör­zsönyt és a Gödöllői-dombsá- got. Három ember barátsága építgette e könyvet: a szerző bolyongásai Berda Józseffel és Kónya Lajossal. Épp Dél- Pest megye hiánya miatti ér­zésem mondatja, végre jólen­ne színvonalas kiadványban e mostoha feszt is az orszá­gos ismeretség hírláncába be­építeni. Berda Cegléddel jó kapcsolatban állt, még min­dig adósak vagyunk ennek feltárásával. Vargha Kálmán kismonográfiája is átsiklott — sajnos — rajta. Jóska bá­csi pedig nem szeretett bántó lenni, így erre a városra sem orrolhat — onnan a ladikon túlról; de azért bizonyosan, ha nem születik meg kapcso­latunk értő feldolgozása. „A Vác mögötti szőlő» hal­mok fölé hatalmasan tolul erdőbozontos hosszú gerincé­vel a Nagyszál. Kőrissel be­nőtt tetejéről feltárul szinte az egész Palócföld, a Cserhát alacsony hegyvidéke, amelv a Gödöllői-dombsággal mé­lyen lenyúlik az Alföldre. Álig van változatosabb arcu­latú része az országnak, mint az Északi-középhegység Bör­zsöny és Mátra közti szaka­sza .. Vagy a Tisza. „Tutajok úsznak el mellettünk, távoli erdők rönkjeit, roppant nyár­faszálakat visznek lefelé hangtalanul, kiáltó ellentéte­ként a fentről ránk tekintő harsány iparvidék mozgalmas képének. Palkonya után is­mét nagy csendességű vidéke­ken haladunk át. A bal part­hoz hozzásimul a Hortobágy, asztalsimaságu gyepes pusz­ták fölött siklik a tekintet ha­tártalan távlatokba.” S. P* Mou A nagyteremben: Montreáli bankrablás. Színes, szinkroni­zált francia bűnügyi film. Előadás csak 6 órakor. A stúdióteremben: Esti eső. Színes, szinkronizált kínai film, fél 6-kor. A kertmoziban: Nílus gyön­gye. Színes, szinkronizált amerikai kalandfiim, 21 óra­kor. Amikor a rendőrkapitány­ság ügyeletese felvette a te­lefont, figyelmesen meghall­gatta a vonal másik végéről érkező, meglehetősen zakla­tottan előadott történetet, nem akart hinni a fülének. Nyil­ván sokallotta egyszerre az utcai verekedést, a veszett eb randalírozását, a patakokban folyó vért. Azért mégis elég hamar kiértek autóval a ka­pitányságról a tőlük tizenkét kilométerre lévő helyszínre. A veszettnek mondott eb már láncon volt, a gazda jobb csuklóján jókora, erősen át- vérzett kötés, a másik fél, aki a verekedésben aktív részt vállalt, már hazament. Sebtiben annyit sikerült ki­deríteniük a rendőröknek, hogy a gazda szájkosár és póráz nélkül kivitte harapós kutyáját az utcára, s az eb üldözőbe vette a gyanútlan járókelőket. Mondani sem kellj hogy nagy pánik tört ki az utcában, menekült ki merre látott. Amikor a gazda meg­próbálta megfékezni a ku­tyáját, az szembefordult ve­le. A következmény az lett, hogy a gazdát sürgősen orvo­si ellátásban kellett részesíte­ni, ám a körzeti orvoshoz csak a rendőrök felszólítására ment el, gondolván, hogy a kis baleset nem nagy ügy, s kü­lönben is az ő dolga. Tollat nem is annyira az eset, inkább következményei és tanulságai miatt ragadtam. Ugyanis a kutya gazdája kér­te a helyszínre érkezett rend­őröket, hogy lőjék agyon a kutyáját, mert gyanítja, hogy Farkaskaland Gazdájára támadt a kutya megveszett. Természetesen a rendőrök megtagadták a ké­rését, mint utóbb kiderült, na­gyon helyesen. De mindenki úgy gondolta, hogy az ebbel valamit kell csinálni, mert a környékben lakók nem érez­ték magukat biztonságban. Hát beültünk a rendőrautó­ba, hogy a helybeli mezőőrtől kérjünk segítséget, vagy ta­nácsot a jószág kiirtását il­letően. Ám a mezőőr nem vállalta a kutya lelövését, mondván, hogy fegyverét nem használhatja lakott területen, és különben sincs meg ehhez a feladathoz az elengedhetet­lenül szükséges egészségügyi felszerelése. De legalább ajánlotta, hogy keressük meg a községi ,segédvadőrt. A köz­ségi segédvadőrt nem találtuk odahaza, hát nem maradt más hátra, irány a vadászház — oda már magukban mentek a rendőrök. Hogy mit végeztek a vadász­házban, nem tudni, de sejthe­tő, hogy ott sem jártak ered­ménnyel, hiszen az eb, egy héttel az eset után még min­dig vígan ugrándozik a lán­con, miközben a gazdit és családját kiveri a hideg verí­ték, amikor enni, inni adnak neki. Az állatorvos szokásához híven nagyon precíz tájékoz­tatást adott. Elmondta, hogy nemcsak tud az esetről, de kint járt a helyszínen is, megvizsgálta az ebet, s az ide vonatkozó egészségügyi szabá­lyok értelmében megtiltotta a jószág idő előtti elpusztítását. Ugyanis két hétig megfigyelés alatt kell tartani az állatot, hogy bebizonyosodjék, nem tört-e ki rajta a veszettség, s csak azután szabad megsem­misíteni. Tehát a rendőrök is, a mezőőr is, a segédvadőr is helyesen járt el, amikor a zak­latott emberek unszolására nem lőtték le a veszettnek vélt ebet. Igaz, az utcabeliek­ben azóta is bennmaradt a szálka, a kérdés: mi lett vol­na, ha az eb valóban veszett, és tovább garázdálkodik az utcán?! Nos, a helyzet az, hogy ahol nincs gyepmesteri telep, ott a tulajdonosnak kell gondoskod­nia arról, hogy két hétig biz­tonságosan el legyen zárva az eb, amíg a megfigyelés ideje lejár. De mi van akkor, ha a veszett állatnak nem ismerik a gazdáját? Elköltöznek a felnőttek is abból az utcából? Ugyanis aki teheti, a gyéreite­ket a távolabb lakó rokonok­nál helyezi el addig is, amíg a veszélyes állat sorsa végleg eldől. De megoldás ez?! Aszódi László Antal ISSN 0)33—2708 (Nagykőrösi Hírlap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom