Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-10 / 187. szám

Óperencia szolgálója Mesés esküvői ajándék Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy na- gyon-nagyon szegény em­ber. Ez a szegény ember nagyon gazdag volt, mert volt két gyermeke és egy felesége. Óperenciábán él­tek, ahol szocialista király­ság volt, s a szegény em­ber — nehéz- élete ellenére — híven szolgálta a rend­szert és a királyt. Több­éves kemény munkával épí­tett magának egy kacsalá­bon nem forgó fészket De- rékfalvában, 3640 nap és 3640 éjszaka építette, míg­nem tető lett a palotán. Eközben sanyargatta a ki­rály hű adószedője, az Öperencián Túli Pénzbesze- dö (röviden OTP), nem is­merve sem istent, sem em­bert. Mint említettem, a szegény ember hű szolgája volt a rendszernek, emel­lett kiállt, kardoskodott, amely végül is családi fész­kének kihűlését eredmé­nyezte. A szegény ember vállára akasztotta tarisznyáját, benne három hamuban sült féltartós tejjel, nyakon kap­ta beporosodott vándorbot­ját és elindult szerencsét próbálni. Ment, mendegélt, míg egyszeresük Bergengó- ciában találta magát. Itt hamarosan megismerkedett egy fiatal lánnyal, aki ugyancsak híve volt a szo­cialista királyságnak, és ugyancsak szegény volt. El­ső látásra megszerették egy­mást. Hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak. Szerencsére a rokonoktól és barátoktól kaptak annyi pénzt nászajándékba, ami­ből fedezni tudták az es­küvő és az azt követő igen szűkkörű ebéd költségeit. Hű alattvalók lévén, mind­ketten kaptak jutalmat ke­nyéradó gazdájuktól is. A szegény embert megaján­dékozta egy-egy kis ösz- szeggel a párt és a KISZ is, mivel tudták, hogy igen rá van szorulva. A szegény ember ennek nagyon meg­örült, és büszke volt arra, hogy Óperenciát szolgálhat­ja. Am harminc nap es har­minc éjszaka után jött a szomorú nap, amikor is a napszámot osztották. A megszokott tíz arany helyett összesen kettőt kapott, s a következő napszámosztás­kor is csak ennyi ütötte a markát. Amikor megkér­dezte a fő udvari hivatal­nokot, hogy ezt mire vél­je, kiderült, hogy a sze­gény ember esküvői aján­dékából is levonták a 40 százalékos gyermektartási díjat. Míg szomszédai és honfitársai harsányan rö­högtek a sors eme ironikus, de egyben megalázó és ke­gyetlen játékán, ö dúlt-fúlt és gépies mozdulattal húzott egyet a nadrágsziján. A mesének itt a vége. A szegény ember és felesége még ma is élnek, ha köz­ben meg nem haltak éhen. Cs. L. Kereskedelmi őrjárat Palóc kenyér a népboltban A városközpontban egy Sal­gótarjánból érkező teherautó nyomába szegődve a volt já­rási hivatal udvarába jutot­tam. Rövid idő múlva a 20-as élelmiszerüzletben íny­csiklandó illatok vonzották az embereket. Nem volt szándé­komban kenyeret vásárolni, de egy veknit magam is vet­tem az újdonságból. Tamás Rezső üzletvezető el­mondta, hogy állandóan kere­sik a minél sokoldalúbb, be­szerzés lehetőségeit. A válasz­ték bővítése, a minőségi kíná­lat érdekében kerültek kap­csolatba a Nógrád Megyei Sü­tőipari Vállalat salgótarjáni kenyérgyárával. Hetente egy alkalommal, szerdán, négyszáz darab kilós kenyér érkezik ezentúl a palóc kenyérből. Tárgyalásokat folytatnak a szállítás sűrítése érdekében, mert hetente több alkalommal és nagyobh mennyiségre van szükség. Mindez, véleménye szerint hasznos versenyt tá­maszt és ebből nyerhetnek a fogyasztók. Az Észak-Pest Me­gyei Sütőipari Vállalat mellett jó a kapcsolatuk a Komárom Megyei Sütőipari Vállalattal is. Az utóbbi például előcso­magolt káposztás és sajtos po­gácsát szállít rendszeresen. Egy csomagban tíz darab van, az áruk 23 és 25 forint. Salgótarjánból úgy tudnak majd többet szállítani, ha pél­dául a Budapestre induló te­herkocsihoz egy pótkocsit akasztanak. A piacon egy idős emberrel kezdtem a beszélgetést. Deme Mihály Bagról érkezett termé­nyeivel. Egykor a Keleti pá­lyaudvaron dolgozott, így megszokta a sok embert, akikkel a piacon is találkoz­hat. Jó modora mellett szép zöldségféléi keltették fel a fi­gyelmet. Az árak változatosak. A burgonya 14—15, a sárgarépa 10, a petrezselyem 12. a sglá­A Gödöllő Városi Tanács V. B. műszaki és termelésellátás-felügyeleti osztálya jogosítvánnyal rendelkező gyepmestert keres. jelentkezni lehet személyesen az osztályvezetőnél. iának való uborka 8, az elte- vésre szánt 10, a karfiol 32, a paprika 24—26, a vöröshagy­ma 18, a paradicsom 14, a ká­poszta 12, a kelkáposzta 16, a fejtenivaló bab 40, a csöves kukorica csövenként 5, a mor­zsolt 7, a görögdinnye 14, a sárgadinnye 10, az alma 12— 24, az őszibarack 38—60, a szilva 44 forint. Cs. J. Tanulmányút Ösztöndíjjal Sikeres pályázat nyomán Claas-ösztöndíjat kapott dr. Hentz Károly, a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem gépész­karának tudományos munka­társa. Hentz Károly ezekben a hetekben tanulmányúton tar­tózkodik a Német Szövetségi Köztársaságban. LLOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, ISO. SZÁM 1987. AUGUSZTUS 10.. HÉTFŐ Alkoholizmus és környezete Láthatatlan, de széles a kör Náci bácsiról, az egykori ál­talános iskolai tanárról év­tizedek múltán két dolog jut az eszembe. Mint bélyeggyűjtő társának, mindig szeretettel ajánlotta nekem a Filatéliai Szemlét, a bélyeggyűjtők lap­ját. Nem volt mindenki bélyeg- gyűjtő a bagi iskolában, így hát a többségben a másik do­log fűződik Barna Ignác em­lékéhez. Az óraközi szünetek­ben szinte mindenkinek ezt véste az agyába: Az alkohol öl, butít, nyomorba dönt. Ezt a mondatot olyan sokszor és olyan hittel hangoztatta, hogy valamennyien azt hittük, ő is találta ki. Később, a világ szélesebbre táródásával ebben csalódtunk, de tudatunk alatt még min­dig ezt hisszük. Náci bácsi ezen szavai, azt hiszem, töb­bet használtak számos plakát­nál, televíziós műsornál. Va­jon miért pont bennünket fi­gyelmeztetett a veszélyre, hi­szen akkor még aligha for­dult meg a fejünkben, hogy az ilyen italhoz nyúljunk? Véd oltást adott, amely so­kunkat évekre, egy életre rmgóv attól, hogy ha időnként iszunk is valamennyit, vala­mit, soha ne vigyük azt túl­zásba! így aztán az fékezi mindig a kezünket és a vá­gyunkat, hogy alkoholból so­sem lehet elég kevés... Mindez egy testületi ülésen jutott az eszembe, amelyen teljes volt az egyetértés ab­ban, hogy a városban és a körzetben súlyos a helyzet az alkoholizmus terén. Ez a tér láthatatlan, de azért elég szé­les. Tavaly az alkoholbeteg­forgalom a gödöllői idegbeteg­gondozóban körülbelül meg­egyezett Veresegyház lakóinak számával. S ami még sajná­latosabb, a miszter Alkoholok mellett egyre több a misz és a misHsz. Igen jelentős probléma volt ezen a tanácskozáson, hogy oda mindenki döntésre alkal­mas állapotban érkezett, azaz a közvetlenül érintettek, az alkoholisták nem voltak kép­viselve a felelős testületben. Ez persze mondvacsinált gohd, hiszen az a jó, ha egy bizottság ilyen összetételű. Kívülállóságuk pedig nem jelenti azt, hogy nem hoz­hatnak hasznos döntéseket, nem javasolhatnak megszív­lelendő ötleteket. Azért sem, mert közvetve ök is érintet­tek e kór terjedésében. Mit tegyünk azokkal, akik­nek nem súgta oda a fülébe egy Náci bácsi azt a bizo­nyos mondatot, vagy ha oda is súgta, az a gondolat a másikon kiment? Nem tudom, hogy tudjuk-e? Nézzünk egyes részterülete­ket. Az első legyen az otthon. A család nagyköténye tíz év­vel ezelőtt még többet elta­kart a szégyenből, mint nap­jainkban. Ma már ez másképp van. De! De továbbra is gon­dot okoz az, hogy az alkohol- beteg kötelező ellátásához a veszélyeztetett környezettől kérik a tanúságot. Tartván an­nak az embernek a bosszú­jától, akinek éppen az érde­két szolgálná az eljárás, gyak­ran maradnak némák a szá­jak. Hasonló körülmény nehe­zíti a környezettanulmányt készítő ápolónő feladatát is. A családon kívül időnk ja­vát a munkahelyen töltjük. Ennek tudatában nagyon fur­csa, hogy alkoholos betegről a munkahely a- legritkábban tesz bejelentést a gyógyítás érdekében, s á munkatársak védelméért. Sőt az iszákosok­ról általában azt jelentik a megkeresésre, hogy ők egé­szen más embernek ismerik dolgozójukat. Nem volna hasznosabb, ha szemérmes kérdezés helyett célratörően közölnénk a foglalkoztatóval, hogy munkatársáról a család­ja és az otthoni környezete azt tapasztalja, hogy alkoho­lista? A tanácskozók egybehangzó véleménye az volt, hogy a munkahelynek döntő szerepe lehet a megelőzésben, a gyó­gyításra irányításban. Egyrészt a kollektíva talán az egyet­len visszatartó erőt jelentheti a lejtőre tévedett embernek. Másrészt az alkoholista nem teljes értékű dolgozó, s egyre kevésbé lesz az, ahogy a lel­ki függőség fizikai függőséggé mélyül az alkoholtól. A végál­lomás a szociális függőség. Az is kitűnt az eszmecserén, hogy bizonytalanok vagyunk e fontos gond kezelésében. Pedig tűrhetetlen, hogy van olyan ember egy munkaközös­ségben, aki húsvét napján ré­szegen a lábát törte és azóta táppénzen van. Még egy terület. Ha a ta­nács valakit kötelező kórházi kezelésre utal, azt a határoza­tot fellebbezheti az érintett személy. Jóllehet, igen körül­tekintően vizsgálódnak a dön­téshozók. hiszen a kezelés a személyi szabadság korláto­zásával jár. másodfokon nem egyszer elutasítják a határo­zatot. Az első fokú határoza­tot hozónak viszont élnie kell önállóságának lehetőségével és felelősségével, azaz: nem csak az állampolgár lebbezhet fel, hanem a tanács is. Erre akkor is érdemes fel­hívni a figyelmet, ha időn­ként úgy érezzük, hogy az alkoholizmustól is nagyobb betegség az agyonszabalyozott- ság. Balázs Gusztáv Sebek Gyümölcsszedés, épít­kezés, strandolás, a nyári örömök mindegyike rejte­get kisebb-nagyobb veszé­lyeket. Az apróbb sebek, horzsolások kezeléséhez, a sérülések környékének megtisztításához elenged­hetetlen a sebbenzin. Ha lehetne kapni! Gödöl­lő három gyógyszertárából kettő már hetek óta zár­va, a legnagyobban, a Dó­zsa György útiban viszont legalább másfél hónapja hiába igényeljük a legmini­málisabb mennyiségű fer­tőtlenítőt, mindig csak a nincs a válasz. A miértre magyarázatot sem kapok. Az autóba nem kell, mert jobb időkben is csak egy decilitert adtak belőle. Igaz, a jód is ki­tűnő szer, de a ruhán nyo­mot hagy. ★ Városunk Szabadság úti fénysorompója kissé meg­rokkant. Valószínű, hogy az egyik karját erőszakos kül­ső hatás érte, úgyhogy most bepólyázva működik. Már nem úgy, mint egykoron, amikor még biztos mozgás­sal jelezte a szabad utat, illetve a tilos áthaladást. Kissé nevetséges, amikor autóból kilépve nekünk kell felsegíteni mozgás- sérült karját. Derűt fakaszt ez az emberséges cselekedet, de egyre sűrűbben tapasztal­va inkább zavarja a két oldalon feltorlódott kocsi­sor vezetőit, utasait. (mitru) A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Számítástechnikai tábor. A gödöllői városi egyetemi és szövetkezeti vegyes kar hangversenye, 19 órakor. Tornay Endre András szob­rász kiállítása, megtekinthető 15—19 óráig. Szada. Székely-kert: Pro Natura természetvédel­mi tábor. Sporthírek Körzeti labdarúgó-bajnokság Ismét páros a mezőny Az augusztus már a labda rúgás hónapja, amit az is bi zonyít, hogy az MNK-ban nyolc csapat részvételével túl vannak az első fordulón. Az eredmények: Domony—Iklad 0-1, Túra—Galgahéviz 6-1 V ácszentlászló—Zsámbok 2-1, Kerepestarcsa—Erdőkertes 5-3. Az augusztus 20-ra kiírt Tú­ra—Zsámbok találkozót közös megegyezéssel 15-én, Túrán Hamarosan elkezdődnek kör­zetünk községeiben a nagy eszem-iszommal, baráti, roko­ni összejövetelekkel együttjá­ró napok, az úgynevezett bú­csúk. Talán Túra kezdi — augusztus közepén —, aztán folytatódik Máriabesnyőn, Do- monyban, Ikladon, később Kartalon, Veresegyházon, Zsámbokon, Bagón, Hévíz- györkön, Galgahévízen. A fel­sorolás nem teljes, inkább csak azt jelzi, hogy nincs olyan település, ahol erről az ünnepről megfeledkeznének. Volt pedig olyan idő, amikor ezt a napot is egyszerűen csak a szokásos vasárnappá változtatták volna, de hát már akkor is látszott, mára pedig nyilvánvalóvá lett, hogy az egyháziból népivé változott ünneplés legnagyobb tömege­ket vonzó mai formája a bú­csú, amelyet — bár erről a fiatalabbak már nem sokat tudnak — a helyi templom felszentelésének emléknap­ján, vagy védőszentjének ne­ve napján tartanak. Van olyan szerencsés köz­ség, ahol évenként három bú­csúra várják a vendégeket. Hévízgyörkön Márton napján, András napján és József nap­ján rendeznek búcsút. Külön tartják az öreg- és újtemp­lomnak, az evangélikusoknak az ilyen ünnepét. Persze, en­nek elsősorban a gyerekek örülnek, a felnőttek világá­ban. éppen gyakorisága miatt szürkébb az ünnep jelentősé­ge, mint például Kartalon, Búcsú mindenütt A település születésnapja ahol csak Erzsébetkor ünne­pel a falu, vagy Galgahévízen, ahol Miklós napjára esik a búcsú. Kővári Imre esperes mond­ta egyik beszélgetésünk alkal­mával, hogy a búcsúnap a helységnek voltaképpen a szü­letésnapja, amelyet nemcsak lélekben ünnepelnek meg, ha­nem lakomával, mulatsággal is, és a modernizálódó falusi életben változatlanul erős gyö­kerei vannak. Bagón különösen érződik — hallottam néhány éve dr. Ba­lázs Józseftől —, hogy a szét­szóródott családnak éppen ez a karácsonynál is kiemelke­dőbb, hazalátogatási ünnepe. De így van ez a többi falu­ban is, és azt hiszem, min­denütt megfigyelhető, hogy az ünnepre hazalátogató roko­nok nem feltétlenül vesznek részt a búcsúnapi nagymisén vagy más vallási szertartáson, viszont feltétlen találkoznak a falu lakosságának kisebb-na­gyobb részével, ha máshol nem, hát az ajándékokat kí­náló sátrak között. Nem sér­tek meg senkit, ha leírom: fa­lun a búcsú, amellett, hogy egyházi ünnep, vitathatatla­nul az év legnagyobb társa­dalmi eseménye, amelyet még az ateisták sem szívesen mu­lasztanak el. A községi művelődési há­zak között egy sem akad, ame­lyik ezen a napon ne rendez­né meg a hagyományos búcsú­bált — nem gépzenével, nem is beatzenészekkel, hanem igazi muzsikusokkal, ha a la­kodalmas bandához illik ez a jelző. Hogy hogyan érinti a búcsú napja az egyes korosztályokat, az minden bizonnyal telepü­lésenként mutathat különbö­zőségeket, de felfedezhető va­lami közös vonás is. Az ün­nep elsősorban az általános iskolás korú gyerekek számá­ra a legnagyobb esemény. Ök azok, akik hetekkel előbb ké­szülnek, és a búcsú napján el­várják az ajándékot. Nem játékra, nem cukorkára vágy­nak, mint a mi gyerekkorunk­ban. hanem elsősorban pénz­re a szülőktől, a rokonság minden tagjától, aztán önma­guk vásárolnak, ami legin­kább tetszik. A kínálat az utóbbi évek­ben megnőtt, rengeteg az íz­léstelen műanyag holmit kíná­ló vándorkereskedő. Igaz, másnapra eltörik a baba lá­ba. kiesik a kamion kereke, széthullik az indián tolldísz, de kit érdekel ez a búcsú for­gatagában. A legények első­sorban célba lőnek. Nagyon drága egy lövés, de hát a giccses ajándékok minden if­jút vonzanak: az illatosított papírrózsának, a szexbabának nagy a keletje, s mit számít ilyenkor, hogy egy lövés öt forint, s hogy a puskák köz­ismerten félrehordanak, csak véletlenül találnak a célba, vagy akkor, ha kancsal, aki a ravaszt húzza. Az idősebbek sétálnak, né­zelődnek, vásárolnak maguk­nak mézes cukrot, törökmé­zet. és ha véletlenül van mé- zeskalácsos a búcsúban — ki­haló a szakma, s így ritka a vásározó mester —, vesznek a feleségüknek egy szívet: Ásó­kapa válasszon el! — olvas­ható a felirat, s huszonöt, har­mincéves házasság után iga­zán emlékidéző ez az aján­dék. Este összeülnek a vendé­gek. a messziről érkezett ro­konok és vendéglátóik, meg- hányják-vetik dolgaikat, s ha a bor oldja a gátlásokat, és a feledés mélyéről felfakadnak az emlékek, régi adomákat mesélnek, amelyek akkor tör­téntek, amikor gyalog men­tek Szentkútra vagy Mária- besnyőre — mert mint mond­ják: az volt az igazi! Vonat­ra szállni, autóba ülni. s így jönni a búcsúba, igazán nem nagy dolog. De ki is gyalogol­na ma kilométereket a roko­ni együttlétért? És ki a bú­csúért? Fercsik MiMhály 17 órai kezdettel játszák. A visszavágó 18-án 18 órakor Zsámbokon lesz. Végéhez értünk a nyári szünetnek. A szövetségben megtartották az 1987/88-as bajnokság sorsolását. Az első két forduló párosítását az alábbiakban közöljük. I. for­duló, augusztus 30-án: GSC H—GEAC II, Mogyoród—Ke­repestarcsa, IM Iklad—Isaszeg, Galgahéviz—Veresegyház, Er­dőkertes—Domony, Zsámbok— Vácszentlászló, Valkó—Túra. II. forduló, szeptember 6-án: GEAC II—Túra, Vácszentlász­ló—Valkó. Domony—Zsámbok, Veresegyház—Erdőkertes, Isa­szeg—Galgahéviz, Kerepestar­csa—IM Iklad. GSC II—Mo­gyoród. A sorsolásból kitűnik, hogy hosszú idő után ismét ebben az osztályban szerepel az Ipa­ri Műszergyár csapata. A me­gyei másodosztályban nem kí­sérte sok szerencse a szerep­lésüket az elmúlt években. Az elnökség megtárgyalta Pásztor Péter túrái, és Raki- tovszki Ferenc kerepestarcsai felnőtt játékosok kérelmét ar­ról. hogy engedjék el bünteté­süket. Pásztort négy, Raki- tovszkit 7 bajnoki, vagy ku­pamérkőzéstől tiltották el. Az elnökség elutasította kérelmü­ket. Az új bajnoki évben páros a részt vevő csapatok száma, és többen vannak az előzőhöz képest. Remélhetően sportsze­rű és színvonalasabb .csaták­ról számolhatunk majd be egy-egy forduló után. Cs. J. Mozi Segítség, felszarvaztak! Szí­nes. magyarul beszélő olasz filmvígjáték. 6 és 8 órakor. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom