Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-10 / 187. szám

XXXI. ÉVFOLYAM, 186. SZÁM 1987. AUGUSZTUS 10., HÉTFŐ Skála-termék lesz? Mindenképpen meg kell újulni r Édességben, békességben Hatvan éve kezdtek cukrászkodni Különlegesség a debreceni mézes — Mi az, amit a dánszent - miklósi és albertirsai Micsu­rin Tsz borászati üzeméről érdemes tudni? — kérdezem Cavlik Kálmán ágazatvezetőt. — Talán azt, hogy a jog­előd Dimitrov Tsz hozta lét­re az üzemet, amely 1970 óta működik. Először hordós bor előállításával foglalkoztunk, amellyel a tsz borozóit láttuk el. Majd 1973-ban megalkot­tuk az lrsa vermutot; s a család 1978-ban már három taggal jelenhetett meg a ha­zai piacon. Sőt, a következő esztendőben sikerült a Szov­jetunióba exportálni. Az 1981-es egyesülés a Mi­csurin Termelőszövetkezettel óriási változást hozott. Nem­csak azért, mert az ágazat anyagilag megerősödött. De ugyanakkor a Szovjetunióban komoly igény mutatkozott az általunk gyártott vermut két típusa iránt. Látványos volt a felfutás. Hiszen a néhány százezer palackos megrende­lés után 1985—86-ban már hárommillió darabot vártak tőlünk. Abban az időben há­rom műszakban dolgoztunk. Természetesen a szövetkezet egyik rendkívül fontos ágaza­ta lettünk. — Az a tény, hogy a Szov­jetunióban megszigorították az alkoholfogyasztást, felte­hetően kellemetlenül érintette önöket. — Sajnos 1986-ban ^ ren­delésállomány az előíő évi egyharmadára csökkent. Bár 1987-ben is terveztünk expor­tot, bizony eddig mindössze 150 ezer palackot adtunk el. Mindenesetre abban remény­kedünk, hogy még a negyedik negyedévben pár százezer da­rabot értékesíthetünk. — Ezt a jelentős export- visszaesést mivel próbálták pótolni? — Először is az igen nagy üzemi létszámot csökkentet­tük, hogy túléljük ezt az idő­szakot. Persze új termékek megvalósításával is foglalkoz­tunk, amit piacra lehet dobni. Kikísérleteztünk egy energia- szegény vermutot, ilyennel még más cég nem jelentke­zett. Ugyanakkor bérmunkát vállaltunk a palackozókapa­citásunk kihasználása érdeké­ben. Alkohol- és cukormentes, diabetikus szörpöt készítünk, darabbér jelleggel. Most van­nak az üzemi próbák, ame­lyek után több tízezer üveg szörp kerül majd a budap'esti és a nagyvárosi boltokba. — Manapság egyre fonto­sabb a piackutatás. Önök mit tesznek ennek érdekében? — A hazai italpiac érdekes módon átrendeződött. A nagy vállalatok, éppen azért, hogy megmaradjanak, fantasztikus — 30—40 féle — választékot kínálnak, szemben az általunk előállított 4—5 típussal. A borászati kombinátok az üdí­tőitaloktól a pezsgőig a ter­mékek számos fajtáját nyújt­ják. A mono készítményeink­kel így mi eléggé háttérbe szorulunk. — Ez egyáltalán nem ve­szélytelen. — Sőt! Az egyféle áru elő­állítása rendkívül veszélyes vállalkozás. Ha van kereslet, akkor semmi gond. Ám az előbb említett piaci átrende­ződéssel készítményeink érté­kesítése veszélybe került. Hi­szen a kereskedelmi egységek többnyire nem ismerik, s ezért nem is nagyon igénylik a termékeinket, amelyeket persze reklámozni nem lehet, így a piaci tevékenység tár­gyalás formájában, esetleg áruismertetésként valósul meg. Még az előző kérdésre visszatérve. A jövőben új módszert ve­zetünk be, nem áttételesen ér­tékesítünk, hanem közvetle­nül a vevővel tartjuk a kap­csolatot. Ennek az első lépé­seit kecsegtető eredménnyel megtettük. Úgy néz ki, hogy az őszi hónapokban komo­lyabb értékesítéseink lesznek. — Mi lesz az új, energia- szegény vermut sorsa? — Nagyobb érdeklődés vár­ható iránta. Éppen tárgyalunk róla. Elképzelhető, hogy a Skála Áruház monopolter­mékké nyilvánítaná, csak ő hozná forgalomba, az ismert emblémájával. — Gépeik? — Sajnos a palackozóüzem eléggé elhasználódott gépsor­ral dolgozik, némelyik masi­na 15—20 éves. Ez önmagáért beszél. A többmilliós műsza­ki fejlesztést önállóan nem tudjuk megoldani. Talán va­lamelyik tőkeerős üzemmel sikerülhetne. Gondoltunk a Hungarovin borgazdasági kombinátra, akinek gyümölcs alapanyagú készítmények elő­állításában nyújtanánk segít­séget. Rajtuk kívül más társ­A dolog komolyságánál fog­va csak félve engedem meg magamnak a címbéli történel­mi-etnikai szóferdítést. Narkó- ról kívánok, szólni, annak leg­vadabb és legkégyetienebb formájáról — a mákolásról. Érthető okoknál fogva, recep­tet nem adnék, így bizonyos hézagokkal írom körül a kér­dést. A Papaveraceae családra jellemző, hogy szállítóedényeik tejnedvet tartalmaznak, a má­ké kábító hatású morfinvázas vegyületeket. Rabságba dönt, ahonnan nincs visszaút. Vár­hatóan az elkövetkező hónap­ban megjelenő új könyvem egyik illusztrációja miatt so­kat vitatkoztam a kiadói kol­légákkal, hogy Szántó Piroska mákokról készített idilli fest­ménye, vagy Gulácsy sokkoló képe az ópiumos bódulatról legyen illusztráció. Veszélyesen divatba jött a drogolás, a hamis illúziók, szí­nek a napi erőfeszítések he­cégekkel is felvettük a kap­csolatot. — Nem a legrózsásabb a borászati üzem jelenlegi hely­zete. Van-e esély a kilábalás­ra? — Mindenképpen meg kell újúlni. Ezért új termékek után kell kutatnunk. Folynak a laboratóriumi kísérletek. De gondoltunk más italgyártó cégekkel való kooperációra is. Alkoholtartalmú üdítőitalok gyártása is elképzelhető, na­rancs- és citromlé, amely bó­léként kerülne forgalomba. — Amikor megérkeztem, már akkor feltűnt ez a csend. Mi az oka? — A dolgozóink készülnek a szüretre, a gépek karban­tartását végzik. A palackozó- üzemben a szörpöt töltik. A munkatársaink egy része be­segített a gyümölcsszedésbe. Ez persze átmeneti állapot. Augusztus végén visszaáll a palackozási rend, s a megszo­kott üzemi tevékenység elsöp­ri ezt a csendet. F. F. lyett túl könnyű kiteljesedés­félét kínálnak. A mák elviselhetetlenül drá­ga volt a múlt évben, most többet vetettek belőle. S bi­zony indokoltnak érzi az em­ber, hogy minél előbb történ­jék valami: legyen a mák­termelés központi állami fel­adat, amely ilyen formában ellenőrizhetővé válik, a steri­lizált magvakból is készíthetők mákos ételek, de az ilyen mag­vak nem csírázók. Most egy szűkebb kisterme­lői kör mit tapasztalt? Lefeje­zett, gubótlan mákszárak, a szeánszok után maradt gubók a földön, pengék, csikkek és rombolás. E mákból már ár­tatlan édes süteménytöltelék sem lesz. Mikor újra eljön a karácsony, ráébred a házi­asszony, hogy miért kerül 240 forintba egyetlen liter mák, ha van. Az ópium kapóssá kezd válni. A jelek, mint látható, szaporodnak... Szőke hajú kisember fordul ki a félig nyitott cukrászda­ajtón, Kezében jókora fagylal- tostölcsért szorongat, benne barna és zöld gombócok pú­posodnak. — ízlik-e öcsém? — Kér­dem a gyönyörűségtől kiptrult legénykét. — Már hogyne ízlene. Ilyen finom fagylaltot nem kap Ceg­léden sem — felel a szakértő, aki bizonyára megkóstolta már több cukrászda termékét. Kedvet kapok én is, és be­lépek a szerényen, de ízlése­sen berendezett tiszta kis üz­letbe. Beállók a sor végére, s közben azon gondolkozom, mióta is nyalogatjuk mi, tör­teitek a Koncz-féle ízes fagy­laltot. ötven éve? Nem, annál több, mert még nem jártam iskolába, mikor már Koncz Pista bácsi csengőjének hang­ját figyeltük az úton. Na de ne találgassunk. Engedélyt kérve belépek az üzletből nyí­ló ki® helyiségbe, ahol a tu­lajdonos, Koncz Istvánné ra­kosgatja az edényeket. Piaci portéka veit — Klári néni, hány éve is, hogy a törteliek élvezhetik a Koncz-féle édességeket? — Várjál fiam, ezt nem könnyű kiszámítani — gondol­kodik el a jó nyolcvanas évei­ben járó asszony, ötvennél már jóval több, az biztos. Igen, most már emlékszem, huszonhétben kezdtük a fér­jemmel. Az akkor mennyi is? — Hatvan év, Klárika néni — felelem. — Hatvan — ismétli elme­rengve. — Bizony, fiam — kezdi a történetet — nem volt köny- nyű ez a kezdés. Férjemmel Abonyba jártunk a szakmát kitanulni. Egy biciklivel ket­ten, én persze hátul a cso­magtartón. Mentünk akármi­lyen idő volt. Amikor már belejöttünk egy kicsit, meg­próbáltunk a magunk lábára állni. Először csak a törteit piac sarkán árulgattunk kis asztalon, tragaccsal toltuk ki az árut, felszerelést. Akkor még a választék is szerényebb volt, de amit készítettünk, igyekeztünk finomra, ízesre csinálni. — A mákos, kampós cukor volt a kedvencünk. Azt sze­rette minden gyerek. Emlék­szel? Az a mi találmányunk volt, nem győztük gyúrni, ké­szíteni. Azután nemcsak a törteti piacra jártunk, hanem elmentünk Karára, Abonyba is, persze kerékpárral, cso­magtartón minden. Tavasszal meg kezdődtek a búcsúk. Az első búcsú Törteién volt, utá­na következtek sorba. Kara, Kocsér, Abony, Tószeg. Még Besenyszögre is eljutottunk. — Milyen csemegékkel in­dultak piacra, búcsúra? — Kizárólag saját készítmé­nyeink voltak. Grillás torta, grillás cukor, kókuszos te­kercs, kámforos cukrok, mé­zeskalács olvasó, szív, huszár, baba. Volt egy különlegessé­günk; a debreceni mézes. Ezt mi olyan ízesre tudtuk készí­teni, hogy sorba álltak érte. Fagyi falevélen — Fagylalttal mikor kezdtek foglalkozni? — Annak is több ötven évé­nél. Először kézzel hajtottuk a gépet egész éjjel felváltva. A fagyasztás jéggel történt, amit Ceglédről hoztunk a kis- vonattal. Amikor elkészült, bele a kézikocsiba és körbe a faluba, meg ki Tetétlenre, mert akkor még ez az üzlet nem volt meg. — Emlékszem, még két fil­lérért is lehetett Pista bácsi­nál fagylaltot kapni. De ha nem volt két fillér sem, akkor Pisla bácsi egy leszakított és megtörölt falevélre kent egy kanállal. — Így volt fiam. A két fil­lér is igaz volt, meg a levél­re kent adag is. Szegénység volt, de a gyerek akkor is sze­rette a fagylaltot. — Hát a lakodalmi és kará­csonyi felkészülések? — Azok se voltak könnyűek. Amikor eljött az ősz, kezdőd­tek a lakodalmak, jöttek a tortarendelések. Főleg a gril­lás tortákat kedvelték dióból, mogyoróból, de volt olyan idő is, amikor csak tökmagból ké­szítettünk. Kívánság szerint formáztuk őket. Volt emeletes, hajó alakú, disznó a malacai­val, nagy szív, madár, baba és még ki tudja milyen alakok. Egyszer valaki pávát kívánt, olyan forma meg nem volt, így hát férjem a formát is megfaragta fából. A vevőt nem volt szabad elengedni. Karácsonyra öntöttük már jó előre a sok szaloncukrot, fi­gurákat, függelékeket, Késő éjszakába nyúlóan csomagol­tuk a rokonság segítségével. Ma másképp megy — Ezt az üzletet mikor nyi­tották? — A házat a negyvenes A katicabogár ide elém ereszkedett le pihenni a levél­re. Gondosan megigazítja szár­nyait. Jó itt megpihenni mun­ka közben a saját nevelésű cseresznyefa embernyi árnyé­kában. Rekkenő újra a hőség. Fel­hőtlen körben az égbolt. Haj­nalban a felhők tovaúsztak. Azért sokat segített az éjjel lehullott csapadék. Csendesen újul a határ. Csak a locsoló szivattyújának mormogása hallatszik. Örülnek az esőpót­ló víznek a növények. Jelzé­seiket észlelve nem látom már olyan reménytelennek, elha­gyatottnak én sem a kisker­tet mint hazaérkezésemkor A nap mint nap szünet nél­kül jelentkező kánikulát ott a tóparton, a szabadság :deje alatt, a természet ajándéka­ként fogadta a család apraja- nagyja. A víztükörről s/.ét- csiillanó, szikrázó fény öröm- tüzében az ember könnyen fe­lejtette munkáját, hobbijai, kertészkedő mivoltát. Ott a hűsítő hullámok simogatása kellemessé enyhítette a forró- ságot. Csak hébe-hóba került szóba, főként vásárláskor a zöldségesnél az otthoni hétvé­gi birodalom. Pedig a gondozottan 'ottha­gyott kertben víz nélkül leg­először a zöldbab omlott ösz- sze. Majd a néhány tő papri­ka, uborka kunkorította össze zsendülő levelét védekező ál­lásba. Mikor ez nem volt elég a nap szárító támadásai ellen, eldobálta virágait. Lekonyul­tak a hajtásai. A paradicsom- bokrok, a csemegekukorica­tövek is éppen csak vegetálni voltak képesek. A sóska, a spenót kórósodni kezdett, fel­magzott. A krumplisorok alatt alig gyarapodtak a gumók. A hagyma, a zöldségek még aránylag jól bírták az időjá­évek elején vettük, és rögtön be is rendeztük. Azután jött a háború meg egy pár keserves év, amikre rossz rágondolni is. — Ez volt a múlt. De ho­gyan megy most az élet? A Koncz-féle fagylaltnak híre van ma is. — Amióta férjem, akivel békességben éltünk, dolgoz­tunk, itthagyott bennünket, azóta Fehér Mihály segítségé­vel magam viszem az üzletet. Misi jó harminc éve van ná­lunk, itt tanulta a szakmát, ő a jobb kezem. Piacra, búcsú­ba persze már nem járunk, csak amit az üzletben eladunk süteményt, rétest, cukorkákat, no meg a fagylaltot. Naponta most is öt-hat féle közül vá­laszthat a vevő. Igaz már rég­óta gépekkel dolgozunk, de így is nagy munka a napi fel­készülés. korszerűsítettük a fagylalt-előkészítőt és -főzőt. Velünk a hatóságoknak nem volt soha semmi baja, vigyáz­tunk mindenre. Fagylalttal a kezemben in­dulok kifelé. Mellettem sorjá­zik be három boldog gyerek a szülőktől kísérve. Egyenest a fagylaltospulthoz lépnek. Fodor Imre Közérdekű tudnivalók Tanácsi tájékoztató A napokban megjelent a városi tanács tájékoztatójá­nak 2. száma. A kék fedelű, aranyozott oroszlános városcí­merrel ékesített füzet ez alka- lomal is sok fontos közérdekű tudnivalót tartalmaz. Megismerhetjük belőle a városgazdálkodási vállalat te­vékenységét. Abony múltját, jelenét és a jövőjét érintő terveit. Folytatódik a véde­lemre javasolt ceglédi épüle­tek jegyzékének közlése. Ä ta­nácstagok klubjának eddigi működéséről, tapasztalatairól összefoglaló írás olvasható. A lakosok közül nyilván so­kakat érint annak a tanács- rendeletnek az ismertetése, amely a nem lakás céljára szolgáló építmények adóját szabályozza. rás viszontagságait. A bejá­ratnál a szárukhoz képest aránytalanul kicsinynek ma­radt, korán sárgulni kezdő mákfejek bizonytalan tisz ecet­tel billentettek felém, ahogy hazaérkezés után rájuk nyitot­tam a kertkaput. És mindeh­hez a gyomok... A fegyelme­ző kapa hiányában minden különösebb irányzék nélkül felszabadultan, tömegesen tü- remkedtek ki a talajból. Még a gondosan ápolt, letermeti szamócaágyást is megpróbál­ták ellepni. Egyedül a hobbikért hon­foglalásaikor ültetett, s már négyévessé serdült fái azok amelyek nem sínylették mag a gazda tartós hiányát, hisz gyökérhálózatuk már akkorá­vá terebélyesedett, amellyel össze tudják gyűjteni a kellő mennyiségű éltető nedvessé­get. De az őzagancs nyomai­val jelzett, tavaly ültetett ké! fiatal almacsemete levelei már ráncossá aszottak. Mi lesz a sorsuk? A kudarc kockázatát mennyire csökkentette a meg­késett segítés, a gyógyító pa­tika? Néhány hajtáscsúcs zsendülő persenése reményt jelez. Elég a pihenésből. Folytatni kell a munkát. De néhány késve érett málnaszem még pirosával hívogat. Már érzem számban ízüket. És nézd, a tüskétlen szeder is himbál" már elnyúló karjain nehány fényes feketévé érett gyümöl­csöt. Nap mint nap számos jelen­tés készül ügyes-bajos dol­gainkról. Ez a csemői határ egyik kiskertjében született, 1987. nyarának közepén. Bíró János USSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) Jönnek a narkomannok? S. D. Mintha tankok tankoltak volna A ceglédi benzinkút felújítási munkák miatt zárva tart, az Aszfaltútépítő Vállalat munkásai dolgoznak a területén. A felszaggatott betonsávok csatatérhez hasonlítanak. Az átmeneti időszakban az Alszegi úton egy ideiglenes töltőhelyen tankolhatnak az autósok. (Apáti­Túth Sándor felvétele) Jelentés a határból Amikor még kánikula volt

Next

/
Oldalképek
Tartalom