Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-20 / 169. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM. 168. SZÁM 1987. JÜLIUS 20.. HÉTFŐ Őszintén a szakmunkás-utánpétSásrói A protektori rendszer sem jó Egy öttagú munkabizottság a közelmúltban megvizsgálta a szakmunkásképzés helyze­tét és a szakmunkás-utánpót­lás alakulását az ikladi Iva­ri Műszergyárban. A bizott­ság vezetője Szekeres Mária, a vállalati párt-végrehajtóbi­zottság ifjúságpolitikai fele­lőse volt. A munkabizottság a szak­munkásképzés helyzetét ele­mezve igen figyelemreméltó megállapításokat tett. Az Ipari Műszergyár 3640 dolgozójából 1152 a szakmun­kás, tehát az összes foglalkoz­tatott egyharmada. Ebből az arányból is látszik, hogy a szakmunkások fontos szerepet töltenek be a vállalatnál, s ezért kiemelt feladatként kell kezelni utánpótlásukat is. A szakmunkásképzés több módon történhet: szakmun­kásképző intézet vagy szak- középiskola nappali tagoza­tán, esti vagy levelező tagoza­ton, érettségi után, átképzés­sel stb. Az utánpótlás fő bá­zisát az első két lehetőségnek kellene jelentenie. Ez azon­ban csak elméletben van így. Az IMI a balassagyarmati, a gödöllői és a hatvani szak­munkásképző intézettel, és a váci, valamint az aszódi szakközépiskolával tart fenn kapcsolatot, s nyújt le­hetőséget ezen iskolák tanu­lóinak a gyakorlat} oktatás­ra a vállalaton belül. Ami a zavartalan utánpót­lást megnehezíti: a gyár a szakmunkásigényét az isko­láknak csak körülményes mó­don tudja jelezni. Ugyanis igényét a megyei tanács mun­kaügyi főosztályára kell le­adnia, s a tanács jóváhagyása után beosztja a kereteket az iskoláknak. Azokban viszont már nem tüntetik fel, hogy melyik vállalat hány tanulót igényelt. Azután, ha az iskola meg is kapja a szükséges ke­retszámot, nem biztos, hogy fel tud venni annyi tanulót, mert nincs elegendő jelentke­ző. A tanintézmények magatar­tása sem érthető időnként, hiszen megesik, hogy a válla­lat kifejezett kérése ellenére sem azokat a tanulókat oszt­ják be gyári gyakorlatra, akik a körzetben laknak, hanem távoli vidékekről érkezetteket, akik persze a szakmunkás- vizsga után nyomban igyekez­nek haza, a szülőföldjükre. Az elméleti képzéssel nincs gond, ez megfelel a követel­ményeknek. Akadnak azonban problé­mák a tanulók kötelességére zetével is. A diákok egy ré­sze ugyanis nem sok érdek­lődést mutat választott szak­mája iránt. Bár a szakmun­kásképző intézetekben meg­próbálják tanulmányi verse­nyekkel is serkenteni őket, az eredmény mégis csekély. Az IMI-be kerülő első- és másodéves tanulók a tanmű­helyben, a harmadévesek az üzemekben sajátíthatják el szakmájuk fortélyait. Jelenleg huszonkét elsőéves, harminc­egy másodéves és tizenhárom szakközépiskolás tanulóval foglalkoznak a gyárban. A tanműhelyben a személyi feltételek rendelkezésre áll­nak a megfelelő képzéshez. A tárgyiakról azonban nem mondható el ugyanez, hiszen hiányzik például a szociális blokk, s a gépek sem korsze­rűek, hanem nullára leírtak, Anyakönyvi hírek Született: Benedek Adrienn, Gödöllő, Stromfeld Aurél sé­tány 6., Hromada Kitti, Kál­lai Éva utca 14., Kovács Ág­nes, Komáromi utca 25., Mi­hály Zsanett, Ganz Ábrahám utca 3., Pap Krisztián, Balassi Bálint utca 30., Szabó Emma Zsófia, Stromfeld sétány 11., Szaládi Krisztina, Fürst Sán­dor utca 3., Tóth Viktória, Blaha Lujza utca 65,/c. Házasságot kötött: Kurovsz- ky Géza Tibor és Skribek Henrietta, Öz Csaba és Sipos Mónika, Sára Tamás és Szabó Erika, Maka Rudolf és Pau- lovics Ildikó, Fekete Sándor és Spélny Mária, Réti Attila Ferenc és Károly Tünde Ibo­lya, Sugatagi Attila és Illés Erika, Kaiser Ferenc Károly és Ignácz Paula, Tóth László és Jóvér Györgyi, dr. Lipták József Mihály és dr. Juhász Éva, Dalik József és Lovász Mária, Rinhoffer János és Al­bert Ildikó Krisztina. Elhunyt: Süveges Imre, Ró­nai Dezső utca 43., Németh Sándorné, Páter Károly utca 49., Sára András. Arany Já­nos utca 38., Csillik Jánosné Magócs Margit, Bethlen Gá­bor utca 33., J.enei Mária, Rö- ges utca 36., Kocsi Jánosné, Fenyvesi nagyút 25., Penderi Julianna, Szabadság út 21., Barsy Gyula, Valentin utca 4., Imre Istvánná, Kazinczy utca 43., Kolozs János, Villanytelep utca 9., Pintér Jánosné. Nap­sugár utca 13., Sáfár Jánosné, Arany János utca 34., Tóth Jenő János, János utca 12., Szepesi Ferencné Német Er­zsébet, Iskola utca 18., Szabó Sándor, Sallai Imre utca 1., Szálkái Lászlóné Német Amá­lia, Táncsics Mihály út 52., Kondor Ottó. János utca 42.. Kis Jánosné Kacsa Mária, Klapka utca 2., Reichard Jenő- né Vida Jolán, Esze Tamás utca 7., Kánai Sándorné Krisz­tián Klára, Liszt Ferenc utca 7., Juhász Jánosné, Kobzi Já­nos utca 4./A, Kazi Jenő, Paál László köz 3., Beöthy Ferenc, Baromfitelep 16., Végh József, Fenyvesi nagyút 15. amiknek a javítása is nehéz­ségekbe ütközik. Az üzemekben tanulók vi­szont megszerezhetik a szak­mai gyakorlatot és megismer­kedhetnek a hagyományos és automata berendezésekkel is. A felügyeleti protektori rendszerben is észrevehető né­hány hiányosság. Sokszor ép­pen az, hogy a protektornak, mivel vagy teljesítménybér­ben dolgozik, vagy egyszerre sok munkát kap, nincs ideje igazán foglalkozni a rá bí­zott diákkal. A vállalat a személyi és tárgyi feltételek megteremtése mellett szociális intézkedé­sekkel is hozzájárulhat a ta­nulók közérzetének a javítá­sához. A kollektív szerződés­ben foglaltak szerint térítés- mentesen szállítják Őket a gyárba és onnan haza, mun­ka- illetve védőruhát kapnak, az üzemi étkeztetés igénybe­vételéért pedig csak négy fo­rintot kell fizetniük. A harmadéves tanulók már óra- vagy teljesítménybérben dolgozhatnak, amennyiben a tanulmányi eredményük köze­pesnél jobb. Amelyik diák tanulmányi szerződést köt a vállalattal, még több kedvezményben ré­szesül. Például társadalmi ösztöndíjat kap havonta a vállalattól még a nyári szün­időben is. Tavaly összesen huszonhá­rom volt a szakmunkásvizs­gát tett tanulók száma az IMI-ben, s ebből tizenkettőn maradtak a vállalatnál. Akik gyakorlaton a gyárban voltak, s nem szándékoztak itt ma­radni, azok magasabb bérért álltak odébb, s még az is előfordult, hógy nem a kép­zettségüknek megfelelő mun­kakörben helyezkedtek el. Ilyesmit manapság gyakran tapasztalni a régebbi szak­munkások körében is. A tá­vozók leginkább azt nehez­ményezik, hogy az újak bére alig-alig tér el a már több­éves gyakorlatra szert tett dolgozókétól. G. A. A hatóság hatékonysága Ez a huzat sem egészséges A végrehajtó bizottság napirendjén A magyar átlagpolgár egy évben egyhavi fizetésének megfelelő árú olyan italt ereszt le a torkán, amely után nem ülhet volán mellé, amely után — elvileg — nem dolgoz­hat. s bért sem kaphat. Száz emberből — közéjük véve cse­csemőket, ifjakat, nőket és ag­gastyánokat is — öt nagyivó, egy-másfél alkoholista. Ezerből tíz-tizenöt, tízezerből 100-150, harmincezerből háromszáz- négyszázötven tartozik az utóbbi csoportba. A lakosság legkülönbözőbb ügyeivel foglalkoznak a taná­csok. A Gödöllői Városi Tanács­hoz tartozik csaknem az egész körzet alkoholellenes ügyeinek intézése. Ez a téma az elmúlt tíz évben nem szerepelt a vég­rehajtó bizottság ülésein. A fel­adatok mondhatni tiszteletet keltő növekedésének ered­ményeképp most igen ... n:n ■■fin u::s Az alkoholizmus betegség, tehát elsősorban egészségügyi feladat a gyógyítása, azonban sajnos ma már a családvéde­lemnek is szerves részévé vált. Figyelembe véve tehát a családvédelmi feladatok egy­ségesítését, került sor a me­gyei szervek javaslatára, hogy az alkoholelvonó kezeléssel kapcsolatos hatósági feladatok ellátása is a hatósági osztályra került. A feladatokra egy egészség- ügyi főiskolai végzettségű szakembert kaptak. Természe­tesen az egészségügyi osztály- lyal továbbra is igen komoly az , együttműködés, mivel az egészségügyi vizsgálatot a Gö­döllői Idegbeteg-gondozó Inté­zet egyik szakorvosa végzi. A kezelésben a legkedve­zőbb az, ha az alkoholista be­teg szenvedélyét belátja és el­lene körzeti orvosánál keres segítséget. Az önkéntes keze­lést a városi idegbeteg-gondo­zó intézet vállalja, kivéve a csömöri, nagytarcsai és péceli lakosok eseteit, őket a Pest Megyei Idegbeteg-gondo­zó ápolja. Ha a beteget a ható­sági osztályra bejelentik, váro­sunkból és vonzáskörzetéből, akkor hivatalosan is eljárást kell kezdeményezni — kell-e hangsúlyozni? — a beteg ér­dekében. A leggyakoribb a család, a rendőrség, illetve a gyámható­ság jelzése. A bejelentés után az előadó feladata a szük­séges bizonyítékok beszerzése. Ezek közül a legfontosabb a környezettanulmány. Beérkezé­se után beidézik és meghall­gatják az érintett személyt. Ekkor ismételten felhívják a figyelmét az önkéntes lehető­ségre. N apjainkban a nagy válto­zások időszakában van világunk. Ez értendő politikai, gazdasági, társadalmi viszony­latban egyaránt. Meggazdago­dott, de egyben el is szegé­nyedett emberiségünk. Ha a tudományos és technikai fej­lődés oldaláról vizsgáljuk a dolgokat, akkor gazdagodott a világ. Viszont ha megnézzük, hogy mire használjuk, milyen cél érdekében hasznosítjuk a tudomány és technika majd­hogynem felét, akkor megkap­juk a választ arra is, hogy miért halnak éhen gyermekek milliói Afrikában, miért dol­goznak Vietnamban még min­dig ősi mezőgazdasági eszkö­zökkel, s miért vannak a szo­cialista országok még mindig ott, ahol vannak. Igen — ez nagymértékben a mai esztelen fegyverkezés­nek a műve. Félreértések el­kerülése végett, nem akarom ezt a jelenséget teljes mérték­ben ezzel magyarázni, de nem lehetünk még annyira bizal­matlanok mindennel és min­denkivel szemben, hogy ennek igaz voltát tagadjuk. De nem ezzel akarok fog­lalkozni. mert ez tény, ez je­len van ha tetszik, ha nem, s nekünk mindezek mellett kell élnünk, ne adj’ isten fejlőd­nünk. Manapság többször föltettem magamnak a költői kérdést: van-e még valami, amiben bíznak az emberek, amiben fejlődést, perspektívát látnak, s van-e akiben bíznak? Per­sze azt is meg lehet kérdezni, A határozatuk országa Rám lelkesítőén hatott hogy miért egyes személyek­től várjuk gazdaságunk-tár- sadalmunk bajainak felszámo­lását. Az MSZMP KB július 2-i állásfoglalása a gazdasági­társadalmi kibontakozás prog­ramjáról nem egy KlSZ-alap- szervezeti akcióprogram, ahol a titkár személye meghatároz­za a megvalósítás sikerét vagy sikertelenségét. Ez már egy kicsivel több. Számomra legalábbis igen. Már négy tájékoztatón vet­tem részt, melyeken a másodi- kai KB-állásfoglalásról volt szó. Volt, amelyik tetszett, volt, amelyik nem. De ez nem tetszik vagy nem tetszik dol­ga. És nem is eszi, nem eszi, nem kap mást dolga. Mi a határozatok országa vagyunk. Határozat van, vég­rehajtás, ellenőrzés már ke­vésbé. Hát ne csodálkozzunk, hogy nincs túlzott optimizmus ezzel kapcsolatban sem. Háromszor rágtam át ma­gam a programon. Én. az örö­kös kekeckedő állítom, ez a program igazi nemzeti prog­ram. mindenkiről — minden­ről szól mindenkinek. Őszinte, logikusan felépített, realitások talaján álló program, rám lelkesítőén hatott. Az előbbi gondolatot foly­tatva — ne legfelsőbb veze­tőinktől várjuk a cselekvést. Az o dolguk a program kidol­gozása volt. Cselekedni a kö­zösségeknek kell, magasabb szinten az eddigieknél. Ha nem bízunk önmagunkban, ha nem bízunk a szocialista rend­szer létjogosultságában, akkor miben bízunk egyáltalán? Bi­zalmatlanság csak eredmény­telenséget szülhet társadalmi szinten. Az elmúlt napokban olyan emberek fárasztottak vélemé­nyeikkel, akik — mint azt rá­kérdezéssel megtudtam — el sem olvasták a programot. Most már csak azokkal va­gyok hajlandó vitázni, akik is­merik a 2-i állásfoglalást. Ha valamikor, akkor most nagyon szükség lesz az egysé­ges, helyes értelmezésre és az egységes cselekvésre. Ne ka­csingassunk mi se jobbra, se balra, ne keressünk okokat, bűnbakokat — ezt majd meg­tehetjük a stabilizálódás után —, ne várjunk másoktól segít­séget, mert önzetlenül ma már nem ad senki semmit, szóval a programot mindenki váltsa aprópénzre ki-ki saját terüle­tén, saját munkájában. A városi kibővített pártbi­zottsági tájékoztatón elhang­zott egy mondat, mellyel lezá­rom kis eszmefuttatásomat: Mindenkinek minden szinten a saját dolgával kell foglal­koznia! Hát ez az! Csatári Lajos A meghallgatás, a környezet- tanulmányok és a szakorvos véleménye alapján hozzák meg a döntésüket. Ha a be­teg nem ismeri el alkoholizá­lásának tényét, de az a bizo­nyítékok és a hatósági osztály véleménye alapján fennáll, ak­kor kötelező határozatot hoz­nak kórházi kezelésére, me­lyet Pomázon, illetve Vácon végeznek el. (Sajnos nagy a zsúfoltság.) Megdöbbentő számadatok az osztály beszámolójából. A gö­döllői idegbeteg-gondozóban 1977-ben 1764 eset volt az al­koholbeteg-forgalom. Tavaly 6527! A nők és férfiak aránya egy a húszhoz volt tíz éve. Manapság egy a hathoz. Le­het, hogy a hölgyek alkoho­listává válása a legerősebb, belső energiákban leggazda­gabb folyamatok közé tartozik társadalmunkban ? A hatósági munka hatékony­ságot rontja az a rajtuk kívül álló tény, hogy a kötelező ha­tározatot követően a kórházi kezelésre történő behívások el­húzódnak, általában 2—4 hó­napra, de előfordult már fél év eltelte utáni bevonulás is. Mindent összevéve, mint valamennyi káros szenvedély­nél, az alkoholizmus elleni küzdelemben is a legfontosabb feladat a megelőzés. Ez azon­ban már túlnő az összes váro­sok hatósági osztályainak le­hetőségein. Ahogy mondjuk: társadalmi ügy. A jóakaró erők összefogásával alakult meg Gödöllőn is az al­koholizmus elleni bizottság Az egészségügyi intézmények és a városi művelődési köz­pont összefogásával létrejött Póló klub elsődleges feladata az alkoholmámor szorításából megszabadultak foglalkoztatá­sa, közösségük megteremtése és fejlesztése. Jelentősebb lét­számmal már 1983 óta szerve­zik programjaikat. A végrehajtó bizottság a be­számolót elfogadta. A hatósági munka javítása, az ügyinté­zés gyorsítása érdekében fel­adatokat is meghatározott. Ilyen például az, hogy fel kell hívni a munkahelyek figyel­mét az alkoholizmusra, a segít­ségüket kérni a megelőzésben, a tájékoztatásban. A magán- vendéglők szeszesital-árusítási engedélykérelmét vizsgálva ki kell kérni — és figyelembe venni — a tanácstag, a lakó­bizottsági elnök és a környezet véleményét. Azt is elhatároz­ták. hogy 1989-ben tanácsülé­sen számoltatják be munká­járól az alkoholizmus elleni bizottságot. B. G. Homokverés után Fejlett állomány Százhetvenhárom hektáron, öt táblán vetettek mustárt a Gödöllői Tangazdaság nagy­gombosi kerületében. A korai vetésre már az ősszel felké­szültek, ennek ellenére a ve­tést egy hónapos késéssel vé­gezhették csak el. Az alap­gyomirtás és magágykészítés jó minőségben történt. A szikleveles állapotban mintegy hetven hektáron érte homokverés a mustárt. Ott a növény teljes mértékben ki­pusztult a területét naprafor­góval hasznosítják. Az állo­mány jól fejlett, a tervezett hozamokat várják. Az egész vetésterületen maxi fajta mus­tárt termesztenek a kerület­ben. A Kirchhofer-csoporthan A futók kerültek előnybe A Stromfeld-lafcótelep ma­gasba nyúló épületeinek fel­sőbb szintjeiről pompás a rá­látás a GEAC atlétikai pályá­jára, a stadionra. Időnként iz­galmas versenyek színhelye a zöld gyep és a salakos futó­pálya. Ilyenkor a vasúton túl lakók belépőjegy nélkül is él­vezhetik az eseményeket. Legutóbbi vizitünk idején viadal nélkül teltek az órák. A lakótelepi lakásból odapil- lantók legfeljebb azon gondol­kodhattak el, '-’ogy milyen jó is lehet azoknak, akik a pá­lyán a kellemes környezetben üdülnek fel. Hát a helyszínen ez kicsit mádképp tűnt. Izzasz­tó volt a meleg annak is, aki csak állt. A naptól cserzett bő­rű, rövidnadrágos Csosza tanár úr, Kirchhof er József edző vi­szont azon bánkódott, hogy n’ncsen még melegebb. Az a meggyőződése ugyanis, hogy az edzések alkalmával minél nehezebb körülményekre kell törekedni. Csak ez és az áll­hatatos kitartás hozhat ered­ményt. ✓ Az eligazítás közben hallot­tam Szabó István szájából, hogy a minap Vácszentlászlón, Zsárubokon át Túrára futot- t.« s onnan Bagón át vissza a városba. Most egy húsz kilo­méteres adagot ajánlott szá­mukra Józsi bácsi, de hozzá­tette- ha már elmentek húszig, folytathatjátok huszonötig. Amikor mindenki megtalálta a maga körét és távját, amit aznap délután teljesítenie il­lett, magunkra maradva az el­ső félév eredményeiről érdek­lődtem. Csosza tanár úr meg­lepő összegzése: az első félév mérlegében jobbak a csoport­jában a futók, mint a gya­loglók! Hosszú évek nagy gya­logos sikerei után most előre­törtek a futók. S noha első­sorban a hosszabb távokra szakosodott ez a közös­ség, remek négyszázas ered­ményekkel is büszkélkedhet­nek. Az országos mezei futóver- s ven nagy meglepetésre ha­todik lett a Pintér, Fekete. Magyar összetételű csapat. Országos középiskolás bajnok­ságban Németh a Török Ig­nác Gimnázium tanulójaként 400 méteres síkfutásban a harmadik helyen végzett. Si­keres felvételi vizsgája ered­ményeképp ő már a GATE hallgatója. Pintér 10 kilométe­res országos bajnokságban a hatodik lett. Ö 1970-ben szüle­tett és a mezőnyben csak egy évvel idősebbek végeztek előt­te! Szabó Donát — még álta­lános iskolásként — ezer mé­teren tízéves országos csúcsot döntött meg 2:46,8-es idővel. Sikeres volt Magyar vissza­térése a csoportba, rövid idő alatt háromezer méteren orszá­gos döntőbe került. A Népstadior ban megrende­zett országos ifjúsági ver­senyen jól szerepelt Németh, Pintér és Fekete, de helytállt Sári. Pocsai. Szabó és Fodor is. Németh Zoltán jelenleg az országos keret tagja és július 21-22-én Nyíregyházán a ma­gyar, csehszlovák, román és NDK-v i a dalon a 4X400 méte­res váltóban fog szerepelni! A Kirchhofer-atléták napi két edzéssel készülnek a nyár további feladataira. Szabó Ist­ván, a szegedi első, 12 órás versenyre gyakorol. Az ötven induló között külföldiek is ksznek. Előttük áll az orszá­gos juniorbajnokság, az MTK- VM nemzetközi versenye, a Budapest juniorbajnokság, a Stefanik gyalogló-emlékver­seny. a Budapest-felnőtt- bajnokság, a Vasas Kupa nemzetközi verseny, a KSI ifiversenye, az Ikarus ifivida- la. Augusztus 20-án Jugo­szláviában szerepel Szabó, Szabóné Odor, Búzái. Fekete, Pintér és Magyar. Déli szom­szédunkba Kiss György cso­portjából is utaznak GEAC- atléták. Balázs Gusztáv Mad Max. Színes amerikai sei-fi. 6 és 8 órakor. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom