Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-08 / 159. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 158. SZÁM 1987. JÚLIUS 8., SZERDA Omiiia-ulti (1.) Vihar az építési engedély körül Kiegyensúlyozott az ellátás A tetétleniek boltja A Beloiannisz utca 27—29. számú OTP-társasház Lakói, Jakab László, az Omnia presz- szó tulajdonosa, valamint az állami szervek körülülik a jog asztalát — és ultit játszanak. A parti 1985-ben kezdődik, mindhárom fél számára meg­lehetősen jó leosztással. Jakab László a kezében tartott aduk alapján durchmarsot mond: nekilát a szóban forgó társas­ház egyik garázsában megépí­teni az Omniát. Néhány lakó űberolásra szánja el magát: akad már szép számmal ital­mérő hely a környéken, nem kell újabb. Tiltakozó bead­ványt küldenek a városi ta­nácsnak. Redurchmars. És mindketten várják, hogy az állami szervnek milyen mon­dásokra futja. PASSZ. A városi tanács ha­tósági osztálya 1985. szeptem­ber 26-án értesítést küld a ház lakóinak. „Amennyiben a ga­rázs tulajdonosa vagy a ga­rázs bérlője a szakhatósági engedélyben foglalt feltétele­ket megteremti, nincs arra jogszabályi lehetőség, hogy megakadályozzuk a garázsok nem garázs céljára történő használatát.” Hogy kell-e még egy ivó a környékben, ennek eldöntésére nem hivatott a hatósági osztály. Arra viszont igen, hogy építési engedélyt adjon Jakab Lászlónak. KONTRA. Mit tesznek az időközben Piroska névre ke­resztelt OTP-társasház lakói? 1985. november 12-i dátummal fellebbezést küldenek a Pest Megyei Tanács építési és víz­ügyi osztályának, amelyben fő érvként az 1977. évi 11. tör­vényerejű rendelet 8. parag­rafusának (1.) bekezdésére hi­vatkoznak. Eszerint a presszó létesítése ellentétben áll a la­kók érdekeivel, építése csakis az ő hozzájárulásukkal kezd­hető meg. De Jakab László nem kért semmit. Azaz csu­pán építési engedélyt, amit a tanács megad neki. Renonsz. A törvényről az engedélyt ki­adó szervnek illett volna tud­nia. REKONTRA. Az építési és vízügyi osztály 22 023/1985. számú határozatában elutasít­ja a lakók fellebbezését. A Pi­roska társasház közös képvi­selője felülvizsgálati kérelem­mel fordul dr. Barta Miklós­hoz, a megyei tanács vb-tit- kárához. A közös képviselő sérelmezi, hogy bár az állam- igazgatási útra terelt ügyben még semmilyen érvényes ha­tározat nem született, a presz- szó építése változatlan lendü­lettel folyik. A tulajdonos „be­tonaljzatot tör föl, főfalat tör át, közfalat vés és fúr. közutat bontat föl, vécéket épít, me­lyek a fenti lakások ablakára szellőznek”. Mindezt a lakók hozzájárulása nélkül. Az 1986. január 28-án kelt felülvizsgá­lati kérelem megemlíti azt is, hogy az első- és a másodfokú határozatok meghozói annyi fáradságot sem vettek, hogy a helyszínen megtekintsék a vitatott objektumot. A megyei tanács vb-titkára 1986. április 8-án határozatot hoz, melyben megsemmisíti a megyei építési és vízügyi osz­tály, valamint a ceglédi ha­tósági osztály döntéseit, egy­ben új eljárást rended el. Leg­főbb érve szerint a tervezett munkálatokhoz Jakab László a tulajdonosok hozzájárulását nem szerezte meg. (Valójában nem tervezett munkálatokról van szó, mert az Omniá presz- szó ebben az időszakban már üzemel.) Dr. Barta Miklós a továbbiakban azzal egészíti ki indoklását, hogy egy ilyen át­alakításról a lakóköagyűlés dönt, s erről a szabályról Ja­kab Lászlónak — aki ugyan­itt öröklakás-tulajdonos — tudnia kellett. A Ceglédi Városi Tanács ha­tósági osztálya az iméntiekből kiindulva újabb határozatot hoz, amelyben azt az enge­délyt, melyet Jakab László szá­mára ő maga adott 1985-ben, mast. 1986. május 30-án visz- szavonja. Utal arra, hogy idő­közben felhívták Jakab László figyelmét a lakók hozzájáru­lásának beszerzésére. „Kérel­mező a társasház képviselői­nek hozzájáruló nyilatkozatát csatolni nem tudta, helyette csatolta a társasházi lakógyű­lésről készült jegyzőkönyvet másolatban. A jegyzőkönyv alapján a lakógyűlésen részt vevőik húsz ellen öt igenlő szavazattal a kereskedelmi te­vékenység gyakorlását elutasí­tották.”. Fentiek alapján uta­sítják el az építési engedély iránti kérelmet. (Az Omnia teljes gőzzel üzemel.) SZUBKONTRA. Mégiscsak kényelmetlen dolog egy olyan presszóban sört felszolgálni, amelynek még a megépítésére (!) sincs engedély. Jakab László természetesen fellebbez. Válaszában a másodfokú ha­tóság — a Pest Megyei Ta­nács építési és vízügyi osztá­lya — megváltoztatja a városa tanács döntését, építési enge­délyt ad az Omnia tulajdono­sának. További fellebbezésnek helye nincs. De ez. mint az eddigiekből is kiderült, már csak afféle jelszó, amit nem­igen vesznek figyelembe a ci­vakodó felek. Az építési és vízügyi osztály véleménye sze­rint: „Nem az építési mun­kálatok sérthetik esetlegesen a társasház tulajdonosainak jo­gos érdekeit, hanem a garázs- helviségben kialakított ven­déglátó egység üzemeltetésével kapcsolatos jelenségek.” A dá­tum: 1986. októher 1. Csakhogy a „Piroska” kö­zös képviselője október 17-én úiabb felülvizsgálati bead­ványt meneszt a megyei, ta­nács vb-titkárának, egyben ^hasonló tartalmú levéllel leni meg a Minisztertanács Taná­csi Hivatalának elnökét is. A beadványban megismétli a már ismert érveket, s hozzá­fűzi, hogy a megismételt el­járás során a lakógyűlés el­utasította Jakab László kéré­sét. Épp ezért a lakók meg­alapozatlannak és jogszabály- sértőnek tartják a másodfokú határozatot. Dr. Barta Miklós kijátssza második aduját 1986. decem­ber 2-án. Határozatot hoz, a Bakos György, Szlávik László és Molnár Józsefné által alá­írt felülvizsgálati kérelemnek helyt ad, egyben megsemmi­síti a megyei tanács építési és vízügyi osztályának előző ha­tározatát (már másodízben!), és felhívja a ceglédi hatásági osztály figyelmét az engedély nélküli építkezés jogkövetkez­ményeinek alkalmazására. To­vábbi jogorvoslatnak helye nincs. (Ez tehát fix Dont az ügyben.) R. V. (Folytatjuk) A Hungarofruct Külkeres­kedelmi Vállalat június köze­pe táján mind nagyobb téte­lekben indítja az exportszál­lítmányokat a külföldi meg­rendelőknek. A szokásoshoz képest az érés két-három hetes késésben van, ez a zöldség- és gyümölcsfélék forgalmazásá­nál is lemérhető. Máskor ilyentájt már lényegesen több áru hagyta el az országot. Az idén azonban, a késedelmes érés miatt még nem szállítot­tak például szamócát és mál­nát, holott tavaly ilyentájt már javában tartott a sze­zon. A szállítások azonban most már folyamatosan növeksze­nek. Az NSZK-ba viszonylag nagy mennyiségű fehér spárgát adtak el, e zöldségféle iránt az utóbbi években megnőtt az ér­deklődés, és ennek tesz eleget — mezőgazdasági partnereivel együtt — a Hungarofruct. Zöldpaprikából a szentesi kör­zetből érkezik most a legtöbb, Vakítóan szikrázik a hófe­hérre festett épület. Homlok­zatán szerényen díszeleg a fel­irat: ABC. S erre az üzletre büszkéik is a kőröstetétleniak. Lassan két esztendeje, hogy kistelepülési rekonstrukciós programja keretében a megye legnagyobb fogyasztási szö­vetkezete, a Dél-Pest Megyei Áfész sorra hozta rendbe, újí­totta fel az elavult boltokat. így történt Kőröstetétlenen is, ebben a csaknem ezer la­kost számláló községben. Mi­hály Balázsné üzletvezető ma is jól emlékszik a helybeliek örömteli arcára, amikor meg­nyitották a 250 négyzetméte­res boltot. Azóta összehason­líthatatlanul kulturáltabbak a vásárlási körülmények, gaz­dagabb az áruválasztók, köny- nyebb a bolti dolgozók mun­kája. De mint Mihály Bálázs- né említette, a vásárlókká:! a szállítmányokból jut export­ra is. Hetente mintegy száz tonnát indítanak, ám a követ­kező hetekben ennél lényege­sen több hagyja majd el az országot. A vállalatnál arra számítanak, hogy az idén 2500—3000 tonna zöldpaprikát adnak el külföldön. A gyümölcsök közül az eg­res szezonja tart, több száz tonnát értékesítettek, minde­nekelőtt az NSZK-ban és a Benelux államokban kapós ez a gyümölcs. A jövő héten 200 tonna egrest küldenek a Szov­jetunióba, ez lesz az első al­kalom. hogy ide nem vasúti kocsikkal, hanem hűtőkamio­nokban utazik az áru. A nyári bogyós gyümölcsök megkésett érése miatt egyelőre csak las­sabb ütemben szedik a szamó­cát és a málnát, az áruból egyelőre nem jut még külföld­re. A málna iránt fokozódnak az igények, ám hogy végül is mennyit sikerül értékesíteni, az sok tekintetben az időjárá­son múlik. pompás riporteri kérdés. „Hát ez az egész felhajtás. Minek ez?” Hogyhogy minek? Hát nem maguk azok, akik... „De, de, mi vagyunk, de én nem kértem fel magát. Majd ha kell valami, szólok én fel az illetőnek, ö szokott idejár­ni, az majd tudja.” De még azt sem mondtam, minek va­gyok én itt — vakkantom ri­portsirató egykedvűséggel. „No, jöjjön be, de ne soká tart­son!” Kényszeredetten kérdezek, emberem kalapban válaszol- gat, már ekkor tudom, egy sort se írok le az egészből. De azért végigcsinálom a szertar­tást, mi mennyi, hányszoros, honnan van. Ö kérdi, hová írom ezt az izét, mondom, ide, a megyeibe. No, majd ránéz. Arra nézhetsz, mondom ma­gamban és gyorsan elbúcsú­zom. Két hét múlva szólít le az utcán, „mi van”, „mikor”, mert még nem látta. Hajaj, mondom, közbejött egy csomó fontos dolgom, s nézek bele a képébe, hunyorítok, mint a régi vágású, ravasz tudósítók az ántivilágban. Nem is szó­lok, de „mondom,” neki: Nem kell ez!! Arcomra írom, hadd lássa, nem vagyok csicskása senkinek. í/agyok viszont az, aki át­' húz három témát a note­szében. A pálmaházit, a kis- főnököt meg a kalapos em­bert. Rab László többet foglalkoznak. Van is mát ajánlani, hiszen kerítésfo­nat éppúgy kapható, mint csillár, fehérnemű, táskarádió, kerékpár, hogy az élelmiszer- választékot ne is említsük. A havi 1 millió forintos ár­bevétel bizonyítja: jól agitál vásárlásra az üzlet öt dolgo­zója. A kisebb gondokat leszá­mítva összességében kiegyen­súlyozott volt az ellátás a ta­vaszi hónapokban, s azt re­mélik, hogy a nyári melegben is tartani tudják a színvona­lat. Már csak azért is, mert a forgalom alakulásától függ, milyen vastag a boríték, s hoznak-e nyereséget az áfész- nek. Ez utóbbi már csak azért is lényeges, mert tudvalevő, hogy a szövetkezet a külterületen, a tanyavilágban sok olyan kis vegyesboltot tart fenn és mű­ködtet, ahol a kis forgalom miatt bizony ráfizetéses a nyitva tartás. De éppen a tag­ság érdekében ezeket a kis boltokat nem -zárják be, hol­ott a mai n yeres égcantri k us gazdálkodás egyre több he­lyen arra kényszeríti a szövet­kezeteket az országban, hogy felszámolják a veszteségforrá­sokat. Az mindenesetre biztató, hogy az áfész idei árbevéte­li terve pontosan 1 milliárd 910 millió forint, ami 7 szá­zalékkal haladja meg az elő­ző éviit. Az év első öt hónap­jának adatai alapján ennek teljesítésére megvan minden reményük. Kovái Iván Holnap délután Kórus a kórházban Szokatlan, ám minden bi­zonnyal emlékezetes esemény lesz július 9-én 16 órakor a ceglédi Toldy kórházban. Eb­ben az időpontban az intéz­mény ebédlője ad helyet a jól ismert Vándor-kórus fellépé­sének. A kar bemutatja a Svájcban megrendezendő nem­zetközi kórustalálkozóra előké­szített versenyprogramját. Utazás Életre szélé emlék Gyönyörű napsütés a Moszk­vai Seremetyevo—2 repülő­téren. Megérkezett a Malév— 100-as barátságjárata a fedél­zetén azzal e 37 fős diák­csoporttal, akik dr. Székely Ti­bor és Herczeg Ildikó veze­tésével az „Express” utazási iroda és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság szervezésében látogattak a szovjet fővárosba. Megyénkből engem ért az a megtiszteltetés, hogy a csoport­tal együtt utazhattam. Moszk­vai tartózkodásunk nagyon rö­vid volt ahhoz, hogy a fő­város minden nevezetességével megismerkedjünk. A műemlé­kek és látnivalók nagyrészét autóbuszos városnézés közben tekintettük meg. Az időhiány ellenére sikerült bejutnunk a Kreml területére és a központi kiállítóterembe. Eljutottunk a Lenin-hegyi kilátóhoz és meg­csodáltuk a Lomonoszov Egye­tem impozáns épületét. Uta­zásunk arra is szolgálatot tett, hogy nyelvtudásunkat fejlesz- szük, gyarapítsák. Nyelvi nehézségeinkben nagy segít­ségünkre volt Pozsár Kata­lin magyar származású uk­rajnai tanárnő, aki csoportunk idegenvezetője volt. Nemcsak a fővárossal ismer­kedtünk meg, hanem egy na­pot a Zagorszk nevű kisváros­ban töltöttünk, ahol megtekin­tettük a Patriarcha palotát és egy pravoszláv székesegyházat, amelyben a vallási szokások­kal ismerkedtünk meg. Ez az öt nap. amely nagyon gyorsan és jó hangulatban telt el, mindannyiunkban egy élet­re szóló emlékként fog meg­maradni. Hanga László volt diák 3ÄSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) Riportok a süllyesztőben Állok a lifegő pálmák alatt, s várok arra, hogy majd beengednek. Várok arra, akit a pálmás házban nagyfönök- nek titulálnak. Unalmamban a fal mintáit számolgatom, font­ról le huszonnyolc, balról ed­dig harmincegy, utana sétára indulok, a folyosó végébe. Egyszer, kétszer, háromszor. Nyolcra mondta, morgom be­felé fél kilenckor, fél óra már csak elég neki, hogy eligazít­son itt mindenféle beosztott népeket. Kopogtatok. Szokásos Marika-vigyor az ajtónyílás­ban, „a G elvtárs még nem ér rá, kérem”, és már csukná is az orromra az ajtót. Pár méterrel beljebb, a bel­ső szobában, ahol ventillátor kavarja a levegőt, emberem éppen poharat tart a kezében, s hosszan tartó üdvözlőbe­szédbe kezd, a Károlyokra emeli ö mostan, meg hogy nem lehetett akárki ez a Na­póleon, hogyha még konyakot is neveztek róla el. Ilyeneket beszél, ám egy pillanatban összetalálkozik a tekintetünk, az övé, a nagyfőnöké, meg az enyém, a váró emberé. Szem- villanásunk mindent tisztáz. Mehetek is. El. Másik helyen másik ember. A kisfőnök, aki attól tart, I hogy a központ uszította rá a I f irkászt. Sületlen kérdéseim a vállalati tréfálkozásokra vo­natkoznak, mert, mint lelkes riporter elővezetem, az is na­gyon fontos, hogy megvicce- lik-e egymást az emberek a gyárban. A kisfőnök feszeng, elém tolja a kávét, s előkapja az összes létező dokumentumot meg határozatot, meg nyilat­kozatot, meg mindent, amiről úgy gondolja, „kiolvashatok” belőle magamnak valamit. És más nem jut eszébe, mint hogy „a bonyolult gazdasági körülmények ellenére ...” Meg még a „feszült nemzetközi helyzet” is. Az is — mondom enyhe malíciával és alig várom, hogy kívül legyek. Nem értjük egy­mást, mert én csak azt aka­rom megtudni, hogy Józsi rö­hög-e azon, amikor a komája, Béla belemarkol a hegesztő­pisztollyal felmelegített anya­csavarokba. Ezt a kisfőnök irodája melletti műhelyben mesélik. De amikor ilyeneket csinálnak a fiúk, a kisfö- nöknek mindig dolga van. Máshol. A bonyolult gazdasá­gi körülményekben meg a nemzetközi helyzetben. „Nem kell ez!” — csattan fel egy harmadik, egy sajtó- törvény előtti korokból szár­mazó, kis bajuszos, kalapos ember. Mi nem kell? — így a Megy a meggyrázó masina Rázógéppel ta­karítják be a meggyet — mely- f bői az albertirsai f Micsurin Terme­lőszövetkezet kon­zervüzemében ké­szül majd szörp — a Gyümölcs- és Dísznövényter­mesztési Fejlesz­tő Vállalat ceglédi gyümölcsösében. Darányi Tibor — lent — kezeli a gép rúdját, s ráz­za a gyűjtőpony­vára az érett gyü­mölcsöt. A levelektől meg­tisztított meggyet a gép ládákba engedi, s Szegedi József szedi el. (Apáti-Tóth Sán­dor felvételei.) Külc kamionokban utazik Növekvő zöidségkiviielünk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom