Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-01 / 153. szám

Meg kell íaniiU Termékeny demokrácia S ok sző esik mostanában a munkahelyi demokráciá­ról, s amikor gazdasági veze­tők társaságában vetődik fel alkalmazásának kérdése, nem győzik hangsúlyozni: ha gaz­dasági eredményeink növelése végett élni kívánunk ezzel az eszközzel, akkor meg kell is­merkedni vele. Hát nem is­merjük eléggé a demokráciát, nem tudunk élni vele? — tet­tem fel a kérdést Dolányi Sándornak, a kartali Petőfi Termelőszövetkezet személy­zeti vezetőjének, alapszerve­zeti párttitkárnak. — Elvileg a szövetkezetek­ben a demokráciának mindig fontos szerepe volt — kapom a választ. — A tagok a szövet­kezetnek nemcsak dolgozói, hanem tulajdonosai is, így a döntésekbe való beleszólásuk természetes. Ha még azt is fi­gyelembe vesszük, hogy a tagság jövedelme, megélhetése a szövetkezet eredményességé­től függ, akkor érthető, hogy itt a demokrácia a működés alapvető elve volt a múltban, és az marad a jövőben is. A szövetkezetek gazdasági önál­lóságának növekedése szinte követeli a demokrácia kibon­takozását, megszilárdítását. — A demokrácia rengeteget adhat hozzá a gazdasági ered­mények növeléséhez — jegyzi meg Csitári József főkönyvelő —, mert hozzá tud járulni az együttgondolkodáshoz, a kö­zös felelősségvállalás kialaku­lásához, fokozza az érdeklődést a szövetkezet dolgai iránt és jobb tájékoztatást igényel. Nem az ellenkezés szándé­kával, de vitatkozni próbálok társaimmal, hiszen a szövet­kezetek egyesülésével, össze­vonásával komoly változáson ment át a demokrácia fogal­ma, eszközeinek alkalmazása. A télen a nyugdíjasklubban éppen Réti István nyudíjas tsz-tag, a klub elnöke mondta el, hogy a szövetkezet megala­kulását követő időben még sokáig az egyéni, érzelmi kö­tődés uralkodott a közös tu­lajdonnal szemben. Sokan ka­rót vertek a földjük végébe, hogy ha felbomlik a közös, kimutatható legyen a sajátjuk. így voltak az emberek a be­vitt jószággal, felszereléssel. Ki ne emlékezne ezeknek az időknek zajos, sokszor viha­ros közgyűléseire, amelyeken a tagok teljes létszámmal részt vehettek, dönthettek a szövet­kezetét érintő valamennyi kér­désben. Olyan fóruma vilt ez a szövetkezeti demokráciának, amely a közösség életének ala­kulását meghatározta: elnököt választott, beruházásokról döntött, jóváhagyta a terve­ket, a gazdálkodásra vonatko­zó számadásokat. — Mára ez a fórumrendszer átalakult — mondja Kovács László elnök —, helyét átvet­ték a részközgyűlések és a küldöttgyűlés intézményei, de nem szüntették meg a közgyű­lést, amely jelenleg és a jö­vőben is a szövetkezeti de­mokrácia alapja. Napjainkra jelentősen megnőtt a válasz­tott bizottságok szerepe, ame­lyek egy részét a közgyűlés, másik részét a vezetőség vá­lasztja. A legtöbb szövetkezeti tag ezekben a bizottságokban szerez jártasságot a közösségi feladatok ellátásában, mások­nak való segítésben. Természetesen egy akkora területen, mint amilyenen a kartali Petőfi Termelőszövet­kezet gazdálkodik, gondként jelentkezik, hogy a meglevő és már említett fórumok ellenére a tagság jelentős része kire­kesztődik az érdemi kérdések megvitatásából. — Ezt mi is érezzük — folytatja az elnök —, ezért adunk egyre nagyobb szerepet a munkahelyi közösségeknek. Ezekben a kisebb egységekben a dolgozók nemcsak a munka­hely gondjait, szervezési prob­lémáit, hanem egymást is na­gyon jól ismerik, és felelősség­gel képesek állást foglalni az egész gazdaság életére vonat­kozó és azt meghatározó kér­désekben. — De a demokrácia gyakor­lását biztosító eszközünk a szövetkezet újságja is. Gazda­ságunkban minden eszközzel arra törekszünk, hogy a de­mokrácia szélesítése, elmélyí­tése, jelenléte a gazdálkodás rendjét erősítse, termelési eredményeinket fokozza. Nem olyan demokráciát képzelünk el, amelyben a vezetők ismer­tetik a feladatokat, a dolgozók pedig tudomásul veszik azo­kat. Eredményesebb a munka, ha a dolgozók is elmondhatják véleményüket, megfogalmaz­hatják igényeiket a vezetőik­kel szemben, a feladatok meg­valósításával kapcsolatban. — De fontosnak, talán a legfontosabbnak tartjuk, hogy a vezetők és a beosztottak napi érintkezésében is jelen legyenek a demokratikus ele­mek. Keresik Mihály LLO A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 152. SZÁM las’?. TÜT.niS 1.. SZERDA A szar az osztályozás alapja Vsssza-¥ls$zaférő aggodalom Kézikocsik és személyautók békésen álltak egymás után Aszódon, a Kondoros téren. Bár mindegyik jármű külön­bözött egymástól, rakományuk mégis közös volt: tapsifülesek szorongtak bennük. Gazdáik a várakozás perceit kihasználva, élénk eszmecserét folytattak a nyúltenyésztés legújabb ered­ményeiről. Óhatatlanul szóba került a haszon kérdése is. Gábor Pál villanyszerelő, Strausz Pál géplakatos, Honig Antal tanár egyöntetűen vallották: érde­mes foglalkozni a nyulak te­nyésztésével. Élénk eszmecse­réjükbe azonban újra meg új­ra visszatért egy aggodalom, a tervezett új adózási forma nem veti-e vissza a vállalko­zási kedvet a háztáji nyúlte- nyésztésben. Időközben megérkezett Kör- nyéről a szállítóautó, és meg­kezdődött az állatok átvétele. A pontos mérésre Bágyoni Gá- borné ellenőr és Budai Pál, a szakcsoport elnöke ügyelt. Munkájuk végeztével megkér­tük Budai Pált, tájékoztas­son bennünket. — A Galga Áfész aszódi nyúltenyésztő szakcsoportja tizennyolcadik éve működik, azóta töltöm be az elnöki tisztséget. Létszámunk ötven­három. Tagságunk zömét a nyugdíjasok alkotják. Az ak­tív dolgozók száma tíz körül mozog. Érdekes, hogy a leg­fiatalabbak is harmincöt­negyven évesek. Talán ez ab­ból is adódik, hogy a nyulak gondozása sok időt vesz igény­be. Átlagosan tíz-tizenöt anyá­val foglalkoznak a tagtársaink, Ez azt jelenti, hogy reggelen­A GaSga két partján Az élelmiszerüzlet zöld­ségespolcán hetek óta tá­rolták már a kubai naran­csokat. Az enyhe időjárás hatására egyre jobban kezdtek összezsugorodni a lédús gyümölcsök. A keres­kedőket ez nem zavarta, ezért nem is pakolták el a romlott árut. A napokban már töpörtyű kinézetűvé váltak a narancsok. Ismer­ve a boltosok találékonysá­gát, bizonyára erre az át­alakulásra várnak. Tapasz­talatból tudják, az anyag nem vész el, csak átalakul. ★ A lakóház közös bejára­ti ajtaja sok bosszúságot okozott a földszinten la­kóknak. Valakik állandóan nyitva hagyták, s ilyenkor huzat söpört végig a ház folyosóján. Végre valaki megunta az áldatlan álla­potot, és történelmi tudá­sát fitogtatva kis cédulát tűzött ki az ajtóra. A pa­pírlapon ez állt: Emberek, ha kimentek, tegyetek úgy, mint ahogy Zrínyi paran­csolta: az utolsó csukja be a kaput! ★ A férfi hosszasan must- rálgatta az állatkereskedés- ben a fehér patkányokat. Az egyiknek túlságosan rö­vid volt a lába. a másik­nak meg hosszú a farka. Egyszóval válogatott. Vég­re kellő megfontolás után kiválasztott egy megfelelő példányt. Hazáig gondosan szállította, majd a kert el­kerített sarkában elenged­te. Hamarosan izgatott uga­tás verte fel a kert nyugal­mát A gazdi várakozáson felüli örömet szerzett a ház ebének, amelyik izga­tottan kergette a megré­mült kis állatot ★ A lakóház egyik emele­tének a háziasszonya min­dig büszke volt arra, hogy az ö lakása mennyire tisz­ta. Ei nem mulasztott egyet­len alkalmat sem, hogy el­söpörje maguk elől a sze­metet, amit a lakók hord­tak eléjük sáros cipőjük­kel. Éppen ezért az alat­tuk levő lépcsőkön vasta­gon állt a kosz. Valahány­szor beletaposott lefelé me­net a megszáradt sárba, mindig szidta azokat, akik nem törődnek más háza tá­jának a tisztaságával ★ A Jtísuinoka megérkezett a nagymamájához, aki rög­tön ágyba bújtatta az uta­zástól elpilledt gyereket Másnap reggel kíváncsian kérdezte: — Hogy aludtál, kisfiam? — Fekve — hang­zott a megnyugtató vá­lasz. ★ A kirakatban két egy­forma díszes váza kellet­te magát. Igaz ugyan, hogy az egyiket kissé beljebb fordították, mert jól látha­tóan elrepedt Végre vá­sárló érkezett, akinek meg­tetszett a portéka. Gondo­san becsomagolták, díszes dobozba rakták. Csak ott­hon derült ki a turpisság. A kereskedő jól gondolta: kedvezőbb alkalom nem is adódhatott a sérült áru elpasszolására. ★ A felsős kislány nem szeretett iskolába járni. Sajnos a szülők ebben is segítették, így a mulasztás megokolásában is, ami így hangzott: Kedves tanár né­ni! Kislányunknak annyi mindene fájt, hogy nem is tudtuk, melyik szakorvos­hoz induljunk előbb. Végül is nem tudtuk eldönteni, hát nem mentünk sehová. Éppen ezért ne tessék kér­ni lányunktól az orvosi iga­zolást. ★ Az ABC-áruház diabeti­kus polcán katonás sor­rendben sorakoztak a kü­lönféle kalóriaszegény ke­nyérfélék. Egy idő múltán megjelentek a penészcsíkok a celofán alatt. Napról nap­ra terebélyesedtek, olyany- nyira, hogy bevonták az összes pékárut: a boltosok nem dobták ki a lejárt sza­vatosságú kenyereket, mert ezzel is bizonyítani akar­ták a vásárlóknak, mennyi­re gusztusos a nemes pe­nész az extra csomagolás alatt. * A gazdasszony már he­tekkel a vendégeskedés előtt nagy gondban volt. Közismert volt, hogy a ro­konok nagyon szerették a hasukat. A nevezetes nap előtti éjszakán végre meg­oldást talált. Lisztet vett, gyúrt és dagasztott. A tész­tát kinyújtotta és apró sze­letkékre vágta. Az ünnepi ebéd előtt néhány szót vál­tott a család tagjaival. Míg azok ímmel-ámmal fo­gyasztották a házi túrós- tésztát, a vendégsereg bi­zony alaposan belakmáro- zott. Az ebéd fénypontja a töltött csirke volt. Csak­hogy most a család falt, és a vendégsereg turkált az ételben. K. I. Cs. ként legalább két órát vesz igénybe a takarítás, az etetés, itatás. Délután is el kell vé­gezni ezt a munkát. Mindenki maga tervezi és készíti el az ólakat. A nyúl tizenöt-tizenhat Cel- sius-fok körül érzi jól magát. Ezt a hőmérsékletet nyáron gyakori szellőztetéssel, míg té­len megfelelő zárt tér kialakí­tásával lehet elérni. Ez is mind időbe kerül. A takarítás súly­ponti kérdés, hiszen az állo­mány egészsége függ tőle. Nem kevésbé fontos az itatás, hiszen a szoptató anya vízigé­nye naponta 4—5 deci folya­dék. Az etetés a környeiek ál­tal gyártott hízónyúltáppal történik. Ez a táplálék granu­látum lucernalisztből, búzá­ból, árpából, kukoricadarából, sóból és vitaminból áll. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert kiváló az el­látás. Kiegészítésként még réti szénát és lucernát kapnak az állatok. Az utóbbi termőhelyét a Galga-parti Összefogás Tsz adja, de csak a szakcsoport tagjainak, négyszögölenként öt forintért. Sajnos évek óta az a gondunk, hogy a kijelölt földterület mindig más és más helyen van a szomszédos falu­ban, Domonyban. Jelentős te­rületről van szó, hiszen száz- tól-ötszáz négyszögölig kap­hatnak lucemaföldet tagjaink. Ebben az évben tízezer da­rab nyúl átadására kötöttünk szerződést az áfésszel. A te­nyészállatokat is tőlük'kapjuk. Döntő többségben — kilenc­venhat százalékban — újzé- landi és kaliforniai nyulakat tenyésztünk. Mindkét fajtára jellemző a zömök testalkat, csontozatuk vékony. Jól szapo­rodnak, s a gereznájuk fehér. A nyúíhús mellett a szőr szí­ne is nagyon fontos, mert az alapján osztályozzák őket. Az említett fajták első osz­tályúak, így az átvételi áruk is magas. Télen hatvanhat forin­tot, nyáron 58-at fizetnek ki­logrammjukért. A színes (szür­ke) nyűiért télen 60 forintot, nyáron 44 forintot fizetnek. Á valamilyen ok miatt selejtes­sé vált 3,5 kilogrammon felüli tapsifüleseket egységesen negyven forintért veszik át ki­logrammonként. Mivel a nyúlszőrt kalapnak vagy bundának dolgozzák fel, megkövetelik, hogy átvételkor tiszta legyen az állat. Az átvételek minden hónap harmadik hetében történnek. Általában simán zajlanak le, kivéve, ha a tagok sokkal több állatot kívánnak leadni az elő­zetesen bejelentettnél. Érthe­tő módon csak annyi ketrecet hoznak a szállítók, amennyire igény van. Egy-egy alkalommal átlago­san 450—600 darab állatot szoktunk átadni. Ez azt jelenti, hogy az évi tervet húsz-har­minc százalékkal teljesítjük túl. Ma kiemelkedően sok nyuszi vált meg gazdájától: 626 da­rab. Láthatták, hallhatták, mennyire izgultak a vége felé a gazdák, hogy csak beférje­nek az állataik. Elkerülhető lett volna a mérgük, ha a töb­biek betartották volna az elő­zetesen bejelentett leadási lét­számot. Kovács I. Csaba Oktatás és munka Új formák A tömegpolitkai oktatások látogatottsága — egy-két ki­vétellel, mint például a Gödöl­lői Tangazdaság, a Ceglédi Ál­lami Gazdaság és a Monori Ál­lami Gazdaság — csökkenő irányzatot mutat. Ezt állapí­totta meg az 1986—87-es okta­tási év végrehajtásáról a Me- dosz Pest Megyei Bizottsága. Ez abból is következik, hogy a dolgozók elért életszínvona­luk megtartása érdekében, többletmunkát vállalnak a többletjövedelem megszerzése érdekében. A gazdálkodó egy­ségek szorgalmazzák is ezen vállalkozásokat, mivel mind a gazdaságnak, mind az egyén­nek hasznot hozó tevékenysé­gek. Ez a tendencia azonban egyértelműen egyik oka a köz­életi szerepvállalás visszaesé­sének és a tömegpolitikai ok­tatásban is érezteti hatását. A következő oktatási év elő­készítésénél a megyebizottság igyekszik az elért szintet meg­tartani, keresve az új formá­kat, mellyel ez a munka szer­vezettebbé, a gyakorlati tevé­kenységhez közelebb állóvá te­hető. A nap programja Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás törté­netéről, Iparművészet a gödöl­lői művésztelepen, kiállítás, dr. Bállá László és dr. Pintér Nándor festményei és grafikái, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó ki­állítás, megtekinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, kiállitótcrem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Kézilabda Dicséretes idényzárás A tavaszi szezon utolsó ran­gos eseményét jelentette a GSC férfi kézilabdacsapata számára az ez évi bajnokság egyik meglepetésgárdájához történő látogatás, MNK-mér- kőzésre. A Pilisvörösvár az utóbbi években az utánpótlás nevelésével tűnt ki a megye­bajnokságban, tavaly például éppen a GSC ificsapata elől happolta el az első helyezést. Az ez évi bajnokságra már kezdenek beérni a vörösvári fiatalok, amit igazol, hogy fel­nőttcsapatuk a 3. helyen zár­ta a tavaszi szezont. Áz MNK- sorsolás úgy hozta, hogy együttesünknek kellett Pilis- vörösvárra utaznia, két héttel az utolsó bajnoki fordulót kö­vetően. Vegyes csapatunk, amelyben fele-fele arányban idősek és ifisták szerepeltek, sikeresen helytállt az idegenbeli össze­Kispályán is díjkiosztó Sok, de nem valamennyi csa­pat vezetője jelent meg a vá­rosi kispályás labdarúgó-baj­nokság díjkiosztó ünnepségén. Az intézőbizottság már kora délutántól együtt volt. írták az okleveleket, rendezték az érmeket és a kupákat. Az asz­talon csillogott egy új serleg, melyet Csontos István aján­lott fel az öregfiúk legjobb csapatának. Az ünnepségen először Kai­ser László ismertette a bajnok­ság főbb tapasztalatait. Baj volt a fegyelemmel. A jövőben, úgymond, többet kell törődni a neveléssel. Javasolta továb­bá, hogy hozzanak létre egy független fegyelmi bizottságot, mert ezeket a teendőket jelen­leg az intézőbizottság látja el. Szó esett arról, hogy a téli bajnoki szünetben sem pihen­tek. Teremtornát rendeztek 18 csapat részvételével. A nyári sem telik tétlenül, labdakerge- tés nélkül. Az Alkotmány Ku­pa döntője háromhetes előcsa- tározás után, augusztus 20-án lesz. A mérkőzéseket úgy kell megszervezni, hogy miattuk a sportolók ne hiányozzanak a munkából. (Ez csak természe­tes!) Papp Gábor elnök kiegészít­ve a titkár beszámolóját, ma­ga is hangsúlyozta, hogy egyes játékosok magatartása megen­gedhetetlen volt. Sportszerűt­lenségük súlyos ítéletet köve­telt. Többen szót kértek. Ba- gyinszky János kerepestarcsai intéző az öregfiúk-bajnokság indítását köszönte meg, s el­mondta, hogy ebben a jövőben is szerepelni kívánnak. Ádám József, az áfész intézője, az intézőbizottság nehéz munká­ját ecsetelte. Erről már csak azért is alkothatott valós véle­ményt, mert korábban több éven át ő is tagja volt az ib- nek. Javasolta, hogy szomba­ton is rendezzenek találkozó­kat. Fibecz János, a Ravill 65 éves, de új intézője önként je­lentkezett a leendő fegyelmi bizottság tagjának. Tompa Fe­renc, a sportfelügyelőség mun­katársa elmondta, hogy az ib az utóbbi két évben változatos és jó munkát végzett a baj­nokság ügyeinek vitelében. A dobogósok díjait Papp Gá­bor adta át. Az I. osztály vég­eredménye: 1. HTÜ, 2. Topi, 3. Áfész I., II. osztály: 1. Ganz Amatőr, 2. Vácegres, 3. Ganz Technika. III. osztály: 1. Csa- nak, 2. Melegégöv, 3. Honvéd. Az öregfiúk legjobbika a Kere­pestarcsa lett Cs. J. csapáson, 26-24-es győzelem­mel továbbjutott az MNK kö­vetkező fordulójába. Pilisvörösvár—GSC 24-26 (10-10) GSC: Imre — Szabó A. (5), Horváth (2), Szlifka (1), Ur- bán (5), Szekeres (2), Kovács G. (2). Csere: Csikós Z. — Me­zei (3), Surányi (6), Kiss, Tóth L. Jó: Imre — Surányi, Mezei, Urbán. A bajnokságban az őszről előrehozott két mérkőzést is beszámítva a tavaszi szezont a felnőttek a 6. helyen zárták hat győzelemmel, három dön­tetlennel és négy vereséggel. A gólkülönbség 329-310, az eredményesség 58 százalékos volt 15 megszerzett ponttal. A fiatalok a váciaktól el­szenvedett egy vereséggel meg­tartották az esélyt a végső győzelemre, amennyiben az őszi utolsó előtti fordulóban sikerül visszavágni a nagy ri­válisnak és úgy, mint eddig, a többi mérkőzést is sikerül megnyerni. Tehát az ifisták biztos má­sodikok tizenegy mérkőzésből összegyűjtött 20 ponttal, 261- 159-es gólkülönbséggel. Az idén a megyei I. osztály­ba felkerült női csapatok a várakozásnak megfelelően a középmezőnyben zárták a ta­vaszt, a felnőttek is, az ifis­ták is 7.-ek, az első csapat a 13 ^ mérkőzésből II pbntot gyűjtött be (külön érdekesség, hogy a 3. helyezett GEAC-ot mindkét alkalommal legyőz­ték), az utánpótlásgárda 11 meccsből 10 pontot szerzett. A hölgyek július 1-jén a megye legjobb női csapatával, a Váci Fortéval játszanak MNK-mérkőzést, Gödöllőn, kezdési időpont 17 óra M. G. Tin-Tin és a cápák tava. Színes, magyarul beszélő fran­cia rajzfilm. 4 órakor. Szépieánvok. Színes magyar film az 1985-ös szépségver­senyről. 6 és 8 órakor. Bag, autósmozi: Swann szerelme. Angol film. 21.45-kor. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom