Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-08 / 159. szám
4 1987. JŰLIUS 8., SZERDA Ilyen a ráckevei nyár Drágán, kevés komforttal Ambufantom. Ez a neve a bábunak, amin a mesterséges lélegeztetést gyakorolták A Magyar Vöröskereszt Pest megyei szervezete az idén Gödön rendezte meg szokásos továbbképzését a középfokú iskolák ifjú vöröskeresztes titkárainak. Harminc iskola, két kollégium, tizenhárom szakmunkásképző intézetből főleg az elsőévesek érkeztek. Az úgynevezett Ne árts! — módszer alapján gyakorolták az elsősegélynyújtásnak a mentők megérkezéséig tartó elemeit. A találkozó alkalmával előadásokat is tartottak, előkészítették az iskolai vöröskeresztes vetélkedők rendezését. Szó volt a fiatalkori italozás, dohányzás, a narkotikumok fogyasztásának veszélyeiről, az ellenük folytatott megelőző és megszüntető munka módszereiről. Dr. Súlya Pál, megyei mentő főorvos az elsősegélynyújtásról, a mesterséges lélegeztetésről, az elsősegélynyújtás elméleti és gyakorlati feladatairól tartott előadást. Mindez bizonyára hasznára vált a diákoknak, hiszen nem mindegy, hogy- a fejlődés legveszélyeztetettebb szakaszában — a tizenéves kor második felétől kezdődően — egészséges életmódot folytatnak-e. Ha a hallottak szerint élnek, s tapasztalataikat társaiknak is továbbadják, talán belőlük a mainál egészségesebb nemzedék válik. Kevesebb lesz köztük a narko- mán, a magas vérnyomásos, az infarktusos, s kevesebb fiatalember bizonyulna alkalmatlannak a katonai sorozásnál. ERDÖSI AGNES KÉPRIPORTJA Az esetkocsi belülről. Bemutatja Rusval Balázs mentőtiszt Ez a nyár sem más, mint a többi. Ahogyan egyre dühöd- tebben küldi tikkasztó sugarait a nap, úgy sokasodnak az üdülők, kirándulók Ráckeve utcáin. Átsétálni a hídon — már ez is kitűnő szórakozás. Mindig történik valami. Hol hajók, csónakok úsznak el a pillérek alatt, hol a horgászol? vetélkednek a horogra akadt hallal, máskor meg a piac nyüzsgése vonzza a tekintetet A másik oldalon meg ott vannak a kis görbe utcák, a szerb templom, a Savoya.i- kastély. És a sorok az élelmiszerboltok pénztárai előtt. Ritka vendég Évekkel ezelőtt ritka vendég volt a külföldi a Ráckevei- Duna mentén. Mostanában egyre több kirándulóbusz — főként NSZK-beli vendégekkel — kanyarodik a belvárosba, parkolóhelyet kutatva. A Dunatours ráckevei irodájában azonban még mindig a zloty átváltása adja a pénzforgalom javát. A megforduló külföldiek és a Lengyelországba tartó hazaiak miatt. De a Dumaág, a Balatonnal ellentétben, még mindig a honi üdülőké. — Szeptemberig, októberig nincs kiadó szobánk — mondja az örömteli hírt Tassy Tünde, a Dunatours ráckevei irodájának vezetője. — Ráckevén, Szigetszentmiklóson, Délegyházán. Makádon, Szigetbecsén, azaz végig a Duna- ag mentén körülbelül ötven nyaralót adunk bérbe. Napi 400 és 800 forint között mozognak az árak. természetesen nem személyenként, hanem házanként. A vonzerő abban rejlik, hogy ez mindenkinek közel van. A fővárosiaknak is, «kik a napfény, a víz. a horgászat miatt zarándoklnak el ide. meg a vidékieknek is, ak;k az említett előnyök mellett könnyen kiruccanhatnak Budapestre. Ráckeve környékére főleg a kispénzű turisták jönnek. És jönnének még többen, ha lenne olcsó szálláshely. De nincsen, mert nem mindenki adja ki a hétvégi házát, hiszen előbbre való a saját, a család nyaralása. A Keve Hotelben pedig 700 forintot kell fizetni egy éjszakáért. A kétcsillagos Keve Hotel szintén a Dunatours tulajdona. Míg az utcán, a strandon hétköznap délelőtt is nyüzsögnek az emberek, a szálloda társalgója, drinkbárja bizony üres. Csupán egyetlen vendég kuporodik a bárszékre, üdítőt szürcsölve a Népsportot olvassa a hangszórókból áradó andalító muzsika mellett. A csinos pincérlánnyal folytatott diskurzus félmondatait elkapva — az egyetlen vendég is helybéli lehet... A többiek talán a strandon, a Duna-par- ton kóborolnak? Gyenge július — A július és az augusztus gyengének ígérkezik — adja meg a magyarázatot Pappné Hasler Erzsébet, a szálloda igazgatója. — Júniusban jól mentek a dolgok, a két fő nyári hónapra azonban a 36 szobának csak a felét kötötték le eddig. A kispénzűek nem tudják megfizetni az árainkat, a nyugatiaknak meg kevés a komfort. Ebben hibásak a hotel tervezői is. A nyolcvanas években természetes igény az, hogy ne csak zuhanyozó, hanem WC is tartozzon a szobákhoz. De nálunk nem ez a helyzet — közös mellékhelyiség van a folyosókon. Elképzelhető az is, hogy amint lesz rá pénz, a szállodát át fogják építeni. Tehát a Keve Hotel egyszerre olcsó és drága. Az ember azt gondolná, a szolgáltatásokkal lendíteni lehetne a forgalmat. A recepción kifüggesztett tábla szerint a vendégek a környéken horgászhatnak, megvásárolhatják az ehhez szükséges cikkeket, engedélyeket, csónakok, szörfök állnak a rendelkezésükre, vízi túrákat. városnézést szerveznek az érdeklődőknek, lehet strandolni, teniszezni, pingpongozni és kívánságra egyéb programokról is gondoskodnak. Szóval az ember azt hinné, hogy ez elegendő ... — Nem elegendő — nyugtázza a felsorolást Pappné Hasler Erzsébet. — Mert a külföldi vendégek többsége még mindig azért jön ide. mert a főszezonban nem talál olcsó fővárosi szálláshelyet. Valamelyik nap is voltak itt német vendégek, de sem a víz, sem a horgászat nem érdekelte őket, csak Budapest. A legtöbb programot most is oaa kell szerveznünk. Nyilvánvaló. hogy jobban ki kell használnunk a helyi lehetőségeket, azaz a Keve szállót a vízi turizmus központjává kell tenni. Ennek igen nagy a Deru- házási igénye, a kezdeti lépéseket már megtettük. Arra gondolunk például, hogy vonzó lehet kajakkal, kenuval is, persze motoros kísérővel megkerülni a Csepel-szigetet, s valahol egy ízletes ebédet elkölteni. Esetleg szabadtéri gulyáspartit rendezni, zenekarral, táncosokkal. Az ilven nomád vacsorák iránt van kereslet., volt már egy iüj'en és nagyon jól sikerült. Tárgyalásban vagyunk egy horgászegyeElsősegélynyújtók gyakorlat közben y Két hívás között szemlét tartottak egy váci rohamkocsin sülettel, amely bérbe adná a tanyáját. De essen szó megint a na- zai turistákról, fürdőzőikröl, horgászokról. E hármas funkciónak leginkább a makádi Ezüstpart felel meg. Másutt a sűrű beépítettség miatt alig találni szabad helyet a Rác- kevei-Duna mentén. Szépségében sem talál legyőzőre ez a 6 kilométer hosszúságú partszakasz, amely a makádi parkerdőtől a tassi zsilipig terjed. Nyaranta hétköznap is két- háromezer ember keres itt felüdülést, illetve hódol kedvenc sportjának. Ahogyan lenni szokott, az infrastruktúra alaposan alatta marad az igényeknek. Azon kívül, hogy a Magyar Országos Horgászszövetség Pest Megyei Intéző Bizottsága autóparkolót létesített — nem sok történt ezen a vidéken. Ezen akarnak most változtatni az érdekeltek. Minimális program Ahogyan a tanácsnál megfogalmazták: ez egy minimális program. Arról van szó ugyanis, hogy a gát túloldalán WC- fülkéket alakítanak ki. Ennél tovább azért sem mehetnek, mert most készül Makád részletes rendezési terve, s addig nem indokolt spontán fejleszteni. A jelenlegi beszűkült anyagi lehetőségekről mindennél többet elmond, hogy ebben a minimális programban, amely mindössze 100 ezer forint beruházást kíván — hányán vesznek részt. Részt vesz benne a Mohosz. a Közép- dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság, a Közép-dunavölgyi Intéző Bizottság, a ráckevei tanács és* a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság ráckevei erdészete. Ez utóbbit terheli a pontos költségvetés elkészítése és a kivitelezés is. Azt is vállalják, hogy a számlát késleltetve nyútják be a többi érdekeltnek ... Tervezik továbbá azt is, hogy az Ezüstpart Makád felőli részén sóderozással egy egyszerű parkolót alakítanak ki. Ez azért is nagyon fontos, mert a fövenyen akkor is tilos parkolni, ha másutt nincs mód a megállásra. A rendőrök már sok forintot begyűjtötték a kárvallottaktól... Kövess László Építészek és társadalom Ahogyan utcáink, tereink, városaink átalakulnak, nemcsak a múlt és a jelen változása szembetűnő, hanem határozott divatáramlatok is leolvashatók az épületekről. A házak formája, díszei egyre inkább tükrözik az építtetők anyagi viszonyait és kulturális igényeit — nem ritkán igénytelenségét is. Ám nemcsak a vékony vagy éppenséggel vastagabb pénztárcáról árulkodnak az új otthonok, hanem szellemi alkotójuknak, az építésznek a szakmai színvonaláról, ízléséről is. A sikeres alkotó számára — ha elkötelezetten műveli hivatását — nemcsak dicsőség a hírnév, az egymást hozó megbízatások, hanem nyomasztó teher is. Különösen igaz ez napjaikban, amikor a környezetvédők szava nélkül is minden városlakó érzi, hogy kisebbedik körülötte az esztétikus tér, amikor zsúfoltságban éljük le életünk nagy részét. Az építésztársadalom tagjait erős kohéziós erő köti össze, és a szakma iránti tisztelet megköveteli azt is, hogy a tervezők a hagyományok megőrzésére, egyúttal megújítására törekedve alkossanak. Ehhez nemcsak az építészet történetében kell járatosnak lenniük, hanem a társművészetektől kezdve a társadalomtudományokon át a mindennapi életig — az élet teljességében. Enélkül nem alakíthatnának ki élő kapcsolatot megbízóikkal, akiknek pénzéből épülnek az új lakások. És itt sem csupán tankönyvízű emberismeretről van szó, hanem közvetlen, partneri együttműködésről. Szerencsére ez ma már nemcsak az építész és az építtető személyiségétől függ: a legújabb jogszabályok szerint a tervező kötelessége az is, hogy a engedélyezési okmányokat megszerezze a helyi tanácstól és a — most már ugyancsak kötelező — felelős műszaki vezetővel együttműködve őrködjék a szakszerű kivitelezésen. Ezek a jogszabályok nem azért születtek, hogy tovább nehezítsék a magánépítkezők amúgy sem könnyű helyzetét, hanem hogy kötelező normaként írják elő a biztonságos, tartós épületkivitelezést. Ezen belül az esztétikai jegyeket mindenki maga választhatja meg, de ezzel egyenrangúan fontos szempont lett a takarékos építkezés, a környezet védelme és nem pusztítása, hanem értő kezű gazdagítása. Varosaink, erdőink, vizeink anélkül is pusztulnak, hogy az ember ügyetlenségével siettetné azt. A természeti folyamatokba beavatkozó társadalom ma már igyekszik legalább egyensúlyban tartani a kincsek kiaknázását, a pusztítást és az új teremtését. Ha egy csúf, környezetéből kirívó házat látunk, először az elrondított utcaképet sajnáljuk, aztán a természeti látvány egyensúlyának megbomlását, ami elkerülhető lett volna, ha az építész, a megbízó, a kivitelező és az építkezésen őrködök, mindenki a maga posztján, előrelátóan, megfontoltan végezte volna a munkáját. K. S. A hallgatóság idegeit és figyelmét alaposan próbára tette a nyári meleg. Elméleti előadás az oktatóteremben Diákok találkozója Gödön Négy nap a Vöröskeresztért
