Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-08 / 159. szám

FEST MEGY 1987. JULIUS 8., SZERDA Ismerkedés a Dunakanyarral (Folytatás az 1. oldalról.) rályné. A magas rangú spa­nyol vendégeket a vidéki lá­togatásira elkísérte Marjai Jó­zsef, a Minisztertanács elnök- helyettese és felesége, vala­mint Dóczé Kálmán. Az uralkodói párt és a kí­séret tagjait dr. Paskai Lász­ló, a magyar katolikus püs­pöki kar elnöke fogadta az esztergomi bazilika kapujá­ban. A kölcsönös üdvözlések után a látogatók az esztergo­mi érsekprímás és dr. Kovács Tibor őr kanonok vezetésével nagy érdeklődéssel tekintették meg a bazilika legkorábbi épí­tészeti emlékét, a márvánnyal borított Bakócz kápolnát, a kincstár Európa-szerte ismert ötvösremekeit, valamint a ma­gyar királyi ereklyéket. A lá­togatás emlékét a téli kápolna nagy emlékkönyvében bejegy­zésével örökítette meg az uralkodópár. Walters elutazott a szír fővárosból Kedden, a kora reggeli órák­ban elutazott Damaszkuszból Vernon Walters, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete. A diplomata vasárnap este ér­kezett titokban a szíriai fő­városba, ahol hétfőn kétfor­dulós megbeszélést folytatott Hafez Asszad elnökkel. A ta: lálkozó témáiról és eredmé­nyeiről hivatalosan semmi ér­demit nem közöltek, és azt is titokban tartják, hogy hová indult a Walterst szállító kü- lönrepülőgép. Pjadisev sajtótájékoztatója Gorbacsov találkozoíl Weizsóckerrel Lehetőség van a szovjet—NSZK kapcsolatok újraértéke­léséhez. A Szovjetunió kész erre, de szükség van arra is, hogy az NSZK-ban megszabaduljanak a politikai mítoszoktól, at­tól a képzettől, hogy a Szovjetunióban lássák az ellenséget — jelentette ki Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, amikor kedden a Kreml Katalin-termében találkozott a hi­vatalos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodó Richard von Weizsäckerrel, az NSZK államfőjével. lentette ki keddi moszkvai saj­Az NSZK államfője moszk­vai látogatásának eredményes­sége attól függ, mennyire si­kerül megszilárdítani a két ország közötti bizalmat — je­Duna-parti séta Szentendrén. (Erdősi Ágnes felvételei) Szentendre varázsa elismerést aratott Az út innen a visegrádi fel­legvár tövében Szentendrére vezetett. Itt a királyi párt Színi István, a városi tanács elnöke köszöntötte, majd a vendégek városnézésre indul­tak. A belváros szűk utcácskáin kíváncsiskodók százai gyűltek össze, hazai és külföldi turis­ták integettek a vendégeknek. A 'tömegből, szinte mindenütt kihallatszott a dallamos spa­nyol szó, a pergő ritmusú Él­jen a király! kiáltás. Az ural­kodó mosolyogva, fejbólintás- sal viszonozta az üdvözleteket, s közben az őt és feleségét körülfogó embergyűrűben — valószínűleg — csak keveset láthatott a belváros hangula­tos házaiból. A séta ezután a Kovács Margit Múzeumba ve­zetett, ahol dr. Mailáth Imre, a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának munkatársa mutatta be az értékes gyűj­teményt. A vendégek nagy ér­deklődéssel hallgatták a mú­zeumról adott tájékoztatót. A művésznő alkotásai láthatóan réndkívül nagy hatást gyako­roltak a magas rangú vendé­gekre. A múzeumi séta ked­ves színfoltja volt, amikor Csadanac Antalné teremőr vi­rággal kedveskedett Zsófia ki­rálynénak, aki a látogatás so­rán néhány képeslapot is megvásárolt a gyűjteményben látható alkotásokról. A királyi pár ezután a gö­rög templomot tekintette meg, majd a Marx tér nevezetessé­geivel ismerkedtek. Egy német turista autogrammot kért — és kapott — I. János Károly- től, majd a vendégek a Somo­gyi-Bacsó partra indultak. A rövid Duna-parti séta során a spanyol uralkodó elismeré­sét fejezte ki a látottakról, majd a Táncsics nevű hajóval visszatért Budapestre. Cs. J. ★ Az uralkodói pár este meg­nézte a Magyar Állami Népi Együttes műsorát a Budai Vi­gadóban. Az előadáson részt vett Németh Károly és felesé­ge, valamint Várkonyi Péter. ★ Várkonyi Péter külügymi­niszter kedden különmegbe- szélést folytatott Francisco Fernandez Ordonézzel, a spa­nyol diplomácia vezetőjével, aki János Károly király kísé­retében tartózkodik hazánk­ban. Áttekintették a két or­szág kapcsolatainak időszerű kérdéseit, különös figyelem­mel a gazdasági-kereskedel­mi együttműködés fejlesztésé­nek szükségességére. Véle­ményt cseréltek a legfonto­sabb nemzetközi kérdésekről, mindenekelőtt a bécsi utóta­lálkozóról, a helsinki folyamat továbbviteléről, a fegyverzet­korlátozásról, az európai or szágoknak ezekben játszott szerepéről. 'Csak röviden.. AZ EGYIPTOMI parlament hétfőn este túlnyomó többség­gel Hoszni Mubarak államfőt jelölte újabb hatéves időtar­tamra elnöknek. SZIDONBAN kedden több­ször volt légiriadó, mert iz­raeli harci gépek fenyegető re­püléseket hajtottak végre térség felett. AZ INDIAI RENDŐRSÉG írott üzenetet talált, amely szerint a Khalisztáni Kom­mandó Erő elnevezésű szikh szervezet gyilkolta le Pan dzsábban egy busz 40 hindu utasát. Hagyományosan jó kapcsolatok Rizskovbécsi látogatása Nyikolaj Rizskov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke szerdán négynapos hi­vatalos látogatásra Bécsbe ér­kezik. A látogatás előtt mind­két fél hangsúlyozza a hagyo­mányosan jó, az egyenlőségen és a kölcsönös érdekeken ala­puló kapcsolatok jelentőségét. A szovjet kormányfő és ven­déglátói — Franz Vranitzky, kancellár, Alois Mock al­kancellár, és külügyminisz­ter — tárgyalásain helyet kapnak majd az európai po­litika kérdései, különös tekin­tettel arra a pozitív szerepre, amelyet Ausztria jószomszédi kapcsolataira is alapozva, a Bécsben folyó biztonsági és együttműködési konferencián és a leszerelés irányában ha­tó erőfeszítésekben játszik. Dobrinyin ulánbátori beszéde Az ázsiai biztonság kérdései A Szovjetunió kezdeménye­zése a béke és biztonság meg­teremtésére Ázsia c sendes- óceáni térségében a valós problémák megértésén, ko­runk nemzetközi kapcsolatai­nak egyetemes megközelíté­sén és újfajta gondolkodás- módon alapszik — jelentette ki Ulánbátorban Anatolij Dob­rinyin. Az SZKP KB titkára a mongol fővárosban kedden megkezdődött, a „Békéért, a biztonságért,;, a jószomszédi', együttműködésért az ázsiai térségben" elnevezésű kon­zultatív tanácskozáson szólalt fel, amelyen kommunista és forradalmi demokratikus pár­tok képviselői vesznek részt. Dobrinyin hangsúlyozta, hogy a Szovjetunióhoz mint ázsiai és csendes-óceáni ál­lamhoz közel állnak ennek a hatalmas térségnek a gond­jai. Ezeknek a problémáknak a megoldását célzó párbeszéd­hez csatlakozhat a térség minden országa, függetlenül attól, hogy milyen a társa­dalmi berendezkedése és kül­politikai beállítottsága. Az SZKP KB titkára vége­zetül a szovjet kormány tá­mogatásáról biztosította az ázsiai szocialista államok bé­kekezdeményezéseit és a tér­ség más országainak alkotó elképzeléseit. AT0ÍARQBBAN7ÁS Föld alatti nukleáris rob­bantást hajtottak végre ked­den — moszkvai idő szerint pontosan hajnali négy órakoi — a Szovjetunióban, a Jakul ASZSZK területén. A robban­tás népgazdasági célokat szol­gált, s hajtóereje nem haladta meg a 20 kilotonna TNT-t — jelentette a TASZSZ hírügy­nökség. A keddi a tizedik robban­tás azt követően, hogy a Szov­jetunióban február végén fel­függesztették a kísérletekre vonatkozó, egyoldalúan vál­lalt moratóriumot. tótájékoztatóján Borisz Pjadi­sev szovjet helyettes külügyi szóvivő. Pjadisev hangsúlyozta, hogy a Szovjetunióban megkülön­böztetett jelentőséget tulajdo­nítanak a nyugatnémet szövet­ségi elnök látogatásának. Be­számolt arról, hogy kedden megkezdődtek a külügyminisz­teri tárgyalások Eduard Se- vardnadze és Hans-Dietrich Genscher között. A Rusí-ügy kapcsán Pjadisev nem volt hajlandó kommen­tálni azokat a Nyugaton ter­jesztett híreszteléseket, hogy a nyugatnémet pilóta rövidesen kiszabadul. Rámutatott, hogy a nyugati sajtó Rust szabadulá­sát a Weizsácker-látogatás eredményességének próbája­ként igyekszik feltüntetni, s ez a megközelítés nem válik hasznára a szovjet—NSZK kapcsolatoknak. Kérdésre válaszolva Pjadi­sev közölte, hogy jelenleg há­rom szovjet aknaszedő hajó és egy fregatt tartózkodik a Perzsa-öböl vizein a szovjet kereskedelmi hajók biztonsá­gának szavatolása érdekében. Ezenkívül az öbölhöz közeli vi­zeken hajózik egy parancsno­ki. a hírközlést biztosító hadi­tengerészeti egység is. Ezek a hajók azonban ..csak csepp a tengerben az amerikai arma­dához képest” — hangsúlyozta a szovjet szóvivő. Kérdésekre válaszolva Pja­disev sajnálatosnak minősítet­te, hogy Washington nem járul hozzá a Szovjetunióval kiala- k'tandó űregyüttmüködéshez, egebek között tiltja kereske­delmi műholdak szovjet hor­dozórakétákkal történő felbo­csátását. A szqvívő kifejtette, hogy a Szovjetunió azért is kezdeményezte magas műszaki színvonalú űrtechnikájának nemzetközi kereskedelmi hasz­nosítását, hogy más országok­kal együttműködve elősegítse a világűr békés meghódítását. A külügyi szóvivő ismertet­te a moszkvai brit követség­nek átnyújtott szovjet jegyzé­ket. s hozzáfűzte: a szovjet és afgán légierő veszteségeiről szóló nyugati beszámolók — amelyek főként pakisztáni for­rásokra támaszkodnak — pon­tatlanok és megalapozatlanok. A háborúban a szemben álló felek veszteségeket is szen­vednek, de a lelőtt helikopte­rekre Vonatkozó sájtóadatok erősen túlzóak — mutatott rá. Tegnap történT Gazdasági tárgyalások Jegyzőkönyv aláírásával befejeződtek a magyar—csehszlovák gazdasági tárgyalások. A megbeszélések eredményeit rögzítő okmányt Marjai József és Pavel Hrivnák miniszterelnök-helyettesek, a magyar—cseh­szlovák gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság társelnökei látták el kézjegyükkel. A bizottság Bu­dapesten megtartott mostani, 22. ülésszakán áttekintették a két testvérpárt legfelső szintű vezetőinek, és a két ország kormányfőinek legutóbbi találkozóin a- gazdasági együttmű­ködés fejlesztésére elfogadott megállapodások megvalósulá­sának menetét, a bizottság előző ülésszakán hozott határoza­tok teljesítésének helyzetét. Megelégedéssel állapították meg, hogy a két ország közötti gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés a tervezettnek megfelelően fejlődik, számot­tevően hozzájárul a két népgazdaság előtt álló feladatok meg­oldásához. Együttműködés Székács Imre, a Tesco vezérigaz­gatója és Fouad Hamdy Abdul Fattah, az Egyiptomi Arab Köztársaság magyarországi nagy­követe Budapesten aláírta a magyar—egyiptomi műszaki-tu­dományos együttműködési megállapodás 1987—88. évekre szóló munkaprogramját. 'Jegyzet A TONKINI INCIDENS KÍSÉRTEIÉ A CSILLAGOS-SÄVOS lo­bogóval felzásziózott, kuvaiti tartályhajók egyike, két, a mo­dern elektronikus rendszerek maximumával felszerelt ame­rikai hadihajó kíséretében im­már a Perzsa (Arab)-öböl ve­szélyes vizein halad. Az ame­rikai cirkálókon teljes a hadi­készültség, hiszen ezen a te­rületen nemegyszer ért már iráni légitámadás kuvaiti olaj­szállító hajókat, amiért az öbölbeli háborúban Kuvait Irakot támogatja. A két hadihajón hirtelen riadót rendelnek el, mert a radarok képernyőin harci re­pülőgépeket észlelnek, ame­lyek az olaj tankhajó felé igye­keznek. Nem ismétlődhet meg a Stark hadihajó esete, ami­kor 37 amerikai tengerész esett áldozatául a tévedésből történt iraki támadásnak. Kü­lönben is most nyilvánvaló: Irán „semmibe vette” a fel- zászlózást, amellyel meg akarták akadályozni a „hajózás szabadságát”. (A wa­shingtoni érvelés szerint ez „szent”, hiszen eljuttatja az öbölbeli olajat nyugat-európai és japánd rendeltetési helyé­re.) Amikor a modern elektro­nikus jelzőrendszerek érzéke­lik, hogy a támadó repülőkről elindultak a levegő-föld raké­ták, a két amerikai hadihajó sem hagyja válasz nélkül a történteket. Az amerikai ten­ger-levegő rakéták megsemmi­sítik a támadók által kilőtt rakéták egy részét, de a kuvaiti olajszállítót találat éri, lángba borul. S az iráni harci repülőgépek és -a két ha­dihajó közti rakétapárbaj so­rán az egyik amerikai hadi­hajót is valamiképpen találat éri. Kész tehát az úgynevezett „casus belli”, Washington be­avatkozhat, hiszen Teherán — úgy, ahogy előzőleg figyel­meztetett — semmibe vette az amerikai zászlót, sőt támadást intézett amerikai hadihajó el­len is. Felszállnak tehát a har­ci gépek az Egyesült Államok­nak a térségbe csoportosított repülőgép-anyahajóiról, hogy iráni célpontokat bombázza­nak megtorlásképpen. S a lé­gitámadásokat iráni titkos kommandók visszacsapásai kö­vetik a Közel-Kelet egész te- rülétén, amerikai intézmények és személyek ellen. Washing­ton mind jobban belebonyoló­dik az öbölbeli háborúba, s az a tény, hogy a világ legna­gyobb tőkés hatalma hadvise­lő féllé vált, rendkívül veszé­lyessé teszi a helyzetet, s mi­nőségi változást okoz az ad­dig csupán helyi fegyveres konfliktusban. MINDEZ, AMIT ITT LEÍR­TUNK, egyelőre — hangsú­lyozzuk, egyelőre — a képze­let szüleménye. De mint a lon­doni rádió napokban elhang­zott egyik hírhátterében el­hangzott. nagyon is valószínű forgatókönyve lehet az eljö­vendő eseménysorozatnak, amely az úgynevezett „felzász- lózást” és az amerikai flotta­kíséretet követheti a Perzsa (Arab)-öbölben. A BBC rádió nem véletlenül foglalkozik oly sokat aggódó hangnemben az amerikai hadihajó-összpontosí­tással a Perzsa-öbölben. Lon­don attól tart. hogy Reagan elnöík, akit több oldalról is szorongatnak, tanácsadóival együtt „könnyelműen méri fel a helyzetet”, és az Egye­sült Államok népében magas­ra akarja szítani „a nemzeti együvétartozás érzetét”. S ezt talán úgy véli elérhetőnek, ha olyan körülményeket támaszt, amikor „az Amerikát ért sé­relmet és megszégyenítést kell megtorolni". A nicaraguai kontráknak adott titkos segé­lyek körüli kérdőjelek, az ál­lamháztartás rendkívüli pénz­ügyi hiányai, az elmaradó kül­politikai sikerek, mind-mind arra késztethetik a washing­toni kormányzatot, hogy vala­milyen „súlyos válsággal'’, amelyen azután úrrá lesz, ál­lítsa helyre megtépázott te­kintélyét a közelgő választási kampány előtt Így nem véletlen, hogy a Fe­hér Ház perzsa-öbölbeli ma­nőverezése kapcsán mind gyakrabban emlékeztetnek a kommentátorok az úgyneve­zett tonkini incidensre, amely Johnson elnöksége alatt Űrü­gyet szolgáltatott az Egyesült Államok vietnami fegyveres beavatkozására. Már akkor­ámékor Johnson elnökségének végnapjaiban washingtoni tu­dósítóként dolgoztam — 19R8- ban, kongresszusi vizsgálóbi­zottságok előtt derült ki. hogy o VDK hadihajói nem intéz­hettek semmiféle támadást a Tonktni-öbölben felsorakozott amerikai cirkálók ellen. Ké­sőbb azután még világosabbá lett. hogy az akkori „casus belli”, a Pentagon és a CIA közös provokációja volt, hogy módot nyújtson az összefonó­dott katonai-ipari köröknek a kormányzat vietnami háború­ba való bekapcsolálásra. A hírmagyarázók nagy része nem véletlenül von tehát most pár­huzamot a Perzsa- és a Ton- kini-öböl között. DE MEGSZÓLALT neveze­tesebb személy is: a teheránl parlament elnöke, akinek he­lyét a londoni kormánykörök — legalábbis ezt tükrözi a BBC — magasra értékelik az iráni hatalmi gépezetben. Nos, e neves politikus nem vélet­lenül hivatkozott Vietnamra, az Egyesült Államok perzsa- öbölbeli terveit illetően. Fi­gyelmeztette az Egyesült Ál­lamok kormányzatát: a délke­let-ázsiai országban katonailag jobb pozícióban volt, ami­kor elvesztette a háborút, mint most, amikor Irán elleni be­avatkozásra készül. Dél-Viet- namban ugyanis szárazföldi támaszpontokkal rendelkezett. A Perzsa-öbölben pedig csak hadihajóira támaszkodhat, s ezek rendkívül sebezhetőek, hiszen Irán szárazföldről in­díthat ezek ellen csapást. Wa­shingtonnak végül is megalá­zott módon ki kell vonulnia maid a térségből, s ez na­gyobb nagyhatalmi tekintély­veszteségével járhat, mint an­nak idején Vietnamban — mondotta a teheráni parla­ment elnöke. Egyes kommentátorok sze­rint Washingtonban arra szá­mítanak. hogy iráni célpontok bombázásával — ha bekövet­kezik a jegyzetünk eleién fel­idézett. egyelőre csak forgató­könyvszerű helyzet — sikerül majd megerősíteni azoknak a politikai erőknek a helyzetét Teheránban, amelyek állító­lag kiegyezést keresnek az Egyesült Államokkal. Mindeb­ből, kitűnik, hogy az amerikai fővárosban még mindig nem tudtak belenyugodni abba, hogy egyrészt Khomeini rend­szerének hatalomra kerülése elsöpörte Washington legbiz­tosabbnak tartott közép-keleti szövetségesét, másrészt, hogy mindeddig nem tudtak „bosz- szút állni a túszdrámáért”, az amerikai nagykövetség tagjai­nak hosszú fogvatartásáért, amelyet azután Carter elnök annak idején választási buká­sával fizetett meg. EBBEN A HELYZETBEN hangzott el az a szovjet javas­lat, hogy vonjanak ki a Per­zsa-öbölből minden idegen, nem a térség országaihoz tar­tozó hadihajót és ezen az ala­pon próbálják megteremteni a fegyvernyugvást az iráni—ira­ki háborúban. Az indítványt kedvezően fogadták mindén öbölbeli országban. Ez zavart okozott Washingtonban. Hogy elűzzék a „tonkini kísértetet”. Baker, a Fehér Ház politikai apparátusának vezetője olyan nyilatkozatot tett, hogy az Egyesült Államok „hajlandó újragondolni elképzeléseit”, ha a Szovjetunió kivonja hajóit a térséaből. Ez az Egyesült Államok NATO-szövetségesei- ben — amelyek aggódnak a washingtoni kalandortervek következményeitől — azonnal bizonyos megkönnyebbülést keltett. Ezt azonban a Fehér Ház szóvivője később eloszlat­ta. amikor bejelentette, Wa­shington nem hagyia magát el­teríteni eredeti szándékaitól. Vagyis: a helyzet változatla­nul veszélyes a Perzsa-öböl­ben'.',', Árkus István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom