Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-06 / 157. szám

A bank helyen Ismét új üzlet A porlepte vakolaton még ott a Magyar Nemzeti Bank betűinek nyoma, de a gödöl lői Dózsa György úti sarok épületen- máris új cégtáblát találunk. A helyiségek nem sokáig maradtak kihasználat­lanul, hétfőn, június '29-én Stefi fantázianévvel vegyeske­reskedés nyílt a bank helyén. Egyelőre divatos blúzokat, szoknyákat, nadrágokat vásá Tolhatnak itt az érdeklődők, hamarosan pedig az iparcik­keket keresők is megtalálják számításukat az üzletben. A bolt szombaton is kinyit. Az isaszegi úton Vasárnap is A nyaralás, a nyári szabad­ságok ideje alatt is gondol­nak a vevőkre a Gödöllő és Vidéke Áfésznél. Éppen a vá­sárlók érdekeit figyelembe véve döntöttek úgy, hogy a Gödöllő, Isaszegi út 17. szám alatti élelmiszerüzletüket ezekben a hónapokban vasár­nap is kinyitják. Június 21- étől augusztus 16-ig minden vasárnap 7—11 óráig várják ebben a boltban a vevőket. Magvető Tsz A fele savanyú A talajok elsavanyodása közismert a mezőgazdasági termelésben. A nagy adagú meszezés szükségességét az alábbi adatok is alátámaszt­ják. Felmérések szerint 1981- hez képest 1986-ban 4810 hek­tárral emelkedett Pest megyé­ben a 6,5 ph kémhatás alatti területek nagysága. Például a dunabogdányi Üttörő Terme­lőszövetkezetben a földterület 31 százaléka, a dányi Magvető Termelőszövetkezetben 47 szá­zaléka, a letkési Ipolyvölgye Termelőszövetkezetben 61 szá­zaléka 6,5 ph-érték alatti. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOI.YAM. 156. SZÁM 1987. JÚLIUS 6.. HÉTFŐ Családgondozói hálózat Telekjuttatás és olvasótábor A megyei tanács cigány­ügyi koordinációs bizottsága megvitatta a városi tanács tá­jékoztatóját a helyi és kör­zeti cigány lakosság élet- és munkakörülményeiről. Az anyagot, amelyért a koordiná­ciós bizottság köszönetét és el­ismerését fejezte ki. Papp Ist­ván, a városi tanács elnöke terjesztett a testület elé. A gondosan elkészített tájé­koztatóból megtudhattuk, hogy az 1985-ben végzett felmérés szerint Gödöllőn a népesség 5 százaléka. 1430 személy volt cigány származású. A város­ban és a körzet 22 községében ma már a cigány lakosság lé­lekszámú megközelíti a 7000 főt. Az etinikumhoz tartozók viszonylag nagy számát mu­tatja, hogy Pest megye ci­gány lakosságának 24 százalé­ka él Gödöllőn és körzetében. Gödöllőn kívül Kerepestar- csán. Pécelen. Dányban, Er­dőkertesen, Túrán, Valik ón, Domonyban, Bagón, Vácegre- sen élnek nagyobb számban. A tanácsi testületek figye­lemmel kísérik életkörülmé­nyeik alakulását. Az elmúlt két esztendőben Aszódon, Ba­gón, Pécelen, Isaszegen, Tu­Kereskedelmi őrjárat A felszolgáló kilométerei Kora reggel indultam kör- utamra és első állomásom valóban állomás volt. A BKV palotakerti HÉV-állomásán Török István forgalmi szolgá­lattevővel váltottam szót. Tu­dom róla, hogy nagyon szereti a vasutat, a foglalkozását. Vasutasnap közeledtével ér­deklődtem, lesz-e forint, köl- tenivaló? Megtudtam, náluk nincs ilyen, csak a MÁV-osok- nál. Ők fizetéskor tartják. Továbbhaladva, a végállo­másnál a felüljárón át az egyetem területére érkeztem. Néztem a korai időben serény­kedő, szorgos kertészeti dol­gozókat, közben egy idős asz- szony szólított meg. Javasolta, nézzek be az ABC-be, milyen nagy a zsúfoltság. Egy másik azt panaszolta, hogy amióta megszűnt a Tham-féle bolt — csak így nevezték a Tham László vezette élelmiszerüzle­tet —, nincs konkurencia. Meg is látni az ABC-n. Be­látogattam, elidőztem és ér­deklődtem a vásárlóktól, kap­tak-e mindent, amit vásárolni kívántak. Az egyik ismerős azt felel­te, nagyjából igen. A másik meg >n elégedve a személy­zettel, bár szerinte is érezni lehet, hogy nincs másik bolt. Na meg mit is várhatnak eb­ben a kánikulai melegben? A harmadik szintén a zsúfolt­ságról szólt. Talán jó, ha van bőven áru, de a sok ládától alig lehet közlekedni az üzlet­ben. Kinőtte már a helyét. Az egyetemi üzletházban van a gyógyszertár, ide is be­látogattam. Az ajtón tábla ad­ta tudomásomra, hogy július 6-ától augusztus 10-éig zárva lesznek. Nem álltam meg szó nélkül, az egyik gyógyszerész­nőtől megkérdeztem, egy­szerre mennek valamennyien szabadságra. Igen, egyszerre, mert a létszám így kívánja. Ennyivel több munkájuk lesz majd a Dózsa György útiak­nak. — gondoltam. De hosszú évek óta így megy a szabad­ságolás, és különösebb baj még nem történt. Az épület végében van egy tágas, szép és tiszta, jól fel­szerelt presszó. Régi ismerő­sömmel, Liscsinszky Bélával találkoztam itt össze. Egy éve m g ő volt a vezető — több mint egy évtizeden át —, most fia, Miklós a főnök. Reggel, nyitáskor már az üzlet profil­jába tartozó italok, fagylalt, sütemények, meleg szendvicsek kaphatók. Magnó szolgáltatja a zenét. Rövid tartózkodásom ideje alatt a felszolgáló meg nem állt, folyton tett-vett, mozgott, járt-kelt. Meg is kérdeztem Bánkuti Bálintot, ha a boká­ján egy kilométeróra volna, hány kilométert regisztrálna zárásig. Körülbelül negyvenet mutatna. Utam " piacra vitt, ahol az egyes áruféleségek olcsóbbak lettek. A zöldség 12, a sárga­répa 10, a burgonya 14 és 16, a karfiol 28 forint. Az ubor­káért 16, a zöldbabért 32, a paprikáért 30—36, a paradicso­mért 38, 50 és 58 forintot kér­nek. Egy kiló ribizli 20 forint, a gomba 100, a tojás 1,80— 2,50. Cs. J. rán, Galgamácsán és más te­lepüléseken a községi tanácsok vagy azok végrehajtó bizott­ságai tárgyalták , a cigányla- kosság helyzetét, és súlya mi­att önálló napirendi pontként megvitatta ezt a kérdést a vá­roskörnyéki koordinációs bi­zottság is. A tanácsok erőfeszítéseinek nem kis része van abban, hogy a megyei tanács segítségével kiépítették a cigányügyi-refe­rensi családgondozói hálóza­tot, amelynek jelenleg öt fő­állású dolgozója van. Első hal­lásra kevésnek tűnik, de ha arra gondolunk, hogy a Gö­döllőn, Aszódon, Dányban, Nagyteresén dolgozó családse­gítőiknek az elmúlt rövid idő­szakban sikerült szoros kap­csolatot kiépíteni a tanácsok szakiigazgatási szerveivel, az iskolák pedagógusaival, a Vö­röskereszt, a népfront aiktivis- tiával, akkor a segíteni aka­rók száma megsokszorozódik, s ez látszik az eredményeken. Azt etnikum lakáshelyzete jelenti a legnagyobb gondot. Igaz. óriási a fejlődés. Gödöl­lőn egész cigánytelepek szűn­tek meg. Pécelen a Határ úton, Túrán a Zsámboki úton, Kerepestarcsán a Gyár utcá­ban, Domonyban a Dankó ut­cában épültek korszerű, szép családi otthonok. Dányban, Ba­gón telekjuttatással igyekez­nek a hátrányokat leküzdeni, ám az érintetteknek is tudok másul kell venni, hogy első­sorban saját szorgalmukra, munkájukra, sokszor a napi örömökről, a pihenésről vaió lemondásra van szükségük ah­hoz, hogy lakáshoz jussanak. Segítséget, támogatást elsősor­ban azok kaphatnak napja­inkban és kapnak a jövőben is, akik a munkahelyükön tisztességgel és folyamatosan dolgoznak, akik példamutató családi életet élnek, gyermeke­ik iskoláztatását vállalják. Sok szó esett a tanácskozá­son a cigánylakosság foglal­koztatásáról, munkahelyi vi­selkedéséről, s elismeréssel szóltak arról, hogy a felnőt­tek jelentős része végez ál­landó munkát, bár az Is igaz, hogy legtöbbjük segéd- és be­tanított munkásként dolgozik, aminek az az oka, hogy isko­lázottságuk alacsony fokú. A vitában elismeréssel szól­tak a gödöllői művelődési köz­pontnak a cigánylakosság életkörülményed t, művelődé­sét szolgáló rendezvényeiről. Gödöllő volt az a> hely, ahol a cigányok közművelődésének Labdarúgás A bajnokok évzárója A GSC ifjúsági labdarúgó­csapata is megtartotta a baj­nokavató és évzáró összejöve­telét. Először Tamás József, a csapat edzője értékelte a csa­pat munkáját. Elmondta, hogy a bajnoki cím megszerzéséhez nagyban hozzájárult az a tény, hogy a játékosok rendszeresen látogatták az edzéseket és ott fegyelmezetten dolgoztak. Örömmel adta hírül, hogy nem zava ta túl sok sérülés az egy­séges csapat kialakulását. Á kezdőcsapatot ritkán kel­lett megváltoztatni, mivel Tóth, Kiss, Csizmeg, héber, Angolét, Ádám minden mérkő­zésen szerepelhetett. Kelen- völgyi, Szabó, Kenyó, Éber egy alkalommal hiányoztak. A bajnokság értékelése mel­lett szó «»sett az Országos Ifjú­sági Kupában való szereplés­ről is, ahol a csapat a megyei döntőben a következő ellen­felek ellen lép pályára szep­tember 8-án: Tárnok, Isaszeg, SZTK Dicsérte és köszönte a csa­pat munkáját Matuz Sándor ügyvezető elnök is és hasonló eredményt kívánt az elkövet­kező szezonban a megyei I. osztályban is. A kiemelkedő teljesítményért a következő játékosok kaptak emléktárgyat jutalmul: Tóth M., Garai 1., Martinák T., mint kiöregedők, Kiss K. gólkirály lett, héber h, aki a legtöbbet volt edzésen, Csizmeg Zs., mint edzői jutalmazott. A legjobb teljesítményt Szűcs B. nyújtot­ta, Kelenvölgyi Z. és Kenyó h. az első csapatnál is szóba kerültek. A játékosok nevében Kiss és Kenyó csapatkapitá­nyok köszönték meg az edző­nek a velük végzett mun­kát és ajándékkal lepték meg mesterüket. T. G. kérdéseit elsőként tárgyalták meg az országban. A körzet­ben —, Aszódon — éppen tíz esztendeje, hogy megszervez­ték a cigány tanulók eíső ol­vasótáborát. Kerepestarcsán tíz éve folyamatosan működik a cigányklub. Igaz, hogy megszűnt az isa- s-zegi cigányok önművelődó kö­zössége, de most újabbak szer­veződnek Gödöllőn, Pécelen, Dányban. A Domonyi Általá­nos Iskola hagyományőrző ci­gány gyermekegyüttesót — ze­nészek, énekesek, táncosok — már az ország legjobbjai kö­zött tartják számon. Eredmé­nyes kísérletnek látszik a tú­rái fiatalok KlSZ-alapszerve- zetének a tevékenysége. Szép eredményekről adhat számot az itteni dolgozók iskolája is, amelyben zömmel cigányok ta­nulnak. Az eredmények felsorolása senkit — sem a beszámoló­kat, sem a megyei koordiná­ciós bizottság tagjait — nem tett elégedetté. Mindenki tud­ta, érezte, amit Kozák István­ná dr., a Minisztertanács tár­caközi koordinációs bizottságá­nak titkára, a tanácskozás ven­dége mondott el felszólalásá­ban: — Nem lebecsülve a törté­nelmi jelentőségű utat, ame­lyet a társadalom segítségével az utóbbi évtizedekben a ci­gányság . megtett, hangsú­lyozni kívánom, az előrelépés feltétele, hogy az etnikum gondjainak megoldásába be kell vonni magukat a cigá­nyokat. Nélkülük semmit nem tehetünk, helyettük előbbre nem léphetünk. F. M. Lazább, puhább gyümölcs A H^ngarofruct Külkeres­kedelmi Vállalat június kö­zepétől mind nagyobb téte­lekben indítja az exportszál­lítmányokat a külföldi meg­rendelőknek. A szokásoshoz képest az érés két-három he­tes késésben van, ez a zöld­ség- és gyümölcsfélék for­galmazásánál is lemérhető. ' ''skor ilyentájt már lénye­gesen több áru hagyta el az országot. Az idén azonban, a késedelmes érés miatt, még nem szállítottak például sza­mócát és málnát, holott ta­valy ilyentájt már javában tartott a szezon. A szállítások azonban most már folyamatosan növek­szenek. Az NSZK-ba viszony­lag nagy mennyiségű fehér spárgát adtak el, e zöldség­féle iránt az utóbbi években megnőtt az érdeklődés, s en­nek tesz eleget — mezőgazda- sági partnereivel együtt — a Hungarofruct. Zöldpaprikából a szentesi körzetből érkezik most a legtöbb, a szállít­mányokból jut exportra is. Hetente mintegy száz tonnát indítanak, ám a következő he­tekben ennél lényegesen több hagyja majd el az országot. A v: Halainál arra számíta­nák, hogy az idén 2500-3000 tonna zöldpaprikát adnak el külföldön. A gyümölcsök közül az eg­res szezonja tart, több száz tonnát értékesítettek, minde­nekelőtt az NSZK-ban és a Benelux államokban kapós ez a gyüiúölcs. A napokban 200 tonna egrest küldenek a Szovjetunióba, ez lesz az első alkalom, hogy ide nem vasúti kocsikkal, hanem hűtőkamio­nokban utazik az áru. A nyári bogyós gyümölcsök megkésett érése miatt egyelőre csak las­sabb ütemben szedik a szamó­cái és a málnát, az áruból nem jut még külföldre. A málna iránt fokozódnak az igények, ám hogy végül is m.nnyit sikerül értékesíteni, az sok tekintetben az időjárá­son múlik. Eperből 100-200 tonna eladását tervezik. Az időjárás nem kedvezett ennek a gyümölcsfélének: kevés volt a napsütés, s hiányzott az éréshez szükséges maga­sabb hőmérséklet, az állandó esők miatt pedig lazább, pu­hább lett a gyümölcs. Feszített víztükör Felüdülhet kicsi, nagy Kiböjtöltük .ezt is — el ne kiabáljam —, Végre itt a nyár. Kánikulai a meleg, jólesik (esne) a strand hűsítő vizében mártózni, úszkálni. Szomorú, de még mindig azt kell leír­ni, hogy a gödöllőieknek hosz- szú utazások árán sikerül csak a strandolás élvezetét elérni. Néhány száz kiváltságos sze­rencsére helyben, az egyetemi fürdőben találhat felüdülést. Látványnak sem mindennapi ez a strand. Méreteiben nem hatalmas, ám az igényeknek, valamint a követelményeknek egyaránt maximálisan megfe­lel. Hatalmas fenyőfák karé­jában. lépcsőzetesen alakítot­ták ki a füves napozót, vörös, csúszásmentes szegély övezi az úszásra alkalmas medencét. A kék csempés nagy lavór víz­tükre szinte teljesen feszített, a hullámtörő párkány jóvoltá­ból. Itt a vízmélység 160—220 centi között változik. Gondoltak a kisebbekre is. A meleg vizű pancsolóban, felügyelet mellett strandolhat­nak. Akiknek labdajátékra szottyan kedve, a kijelölt he­lyen űzheti azt is. A fürdőzők felügyeletét úszómester s egy nyugdíjas tanárnő, Lola néni látja el, aki egyben pénztáros is. S hogy kitől is kérheti ő a belépőjegyek árát? Ezt a pom­pás strandot az egyetem dol­gozói, ezek vendégei, egyetemi hallgatók, építőtáborosok, és az egyetemen nyaraló SZOT- beutaltak látogathatják. Jó hír az ide bejutóknak, hogy hosszú idő után megoldódott a büfégond is. Nyitástól — 10 óra — zárásig — 19 óra -r- hűsíthetik magukat jéghideg üdítővel, sörrel. Szendvicsek, kávé. trafikáru színesíti még a a kínálatot. A sok jó és szép mellett sajnos hírt kell adnunk ismét a vandalizmusról. A városban garázdálkodók ide is letették névjegyüket. Az étkezőasztalo­kat, szemetesedényeket vették kezelésbe, de beszennyezik a vizet is. nem ellenfél a kerí­tés szöges drótja sem. Az egyetemi rendészet a rendőr­séggel karöltve fokozott fel­ügyeletet tart. hogy megóvja ezt a kicsiny bázist azok szá­mára, akiknek épült. m. m. Magyar fotográfia, 1987 Ketten a válogatottban M agyar fotográfia, 1987 cím­mel mutatták be Buda­pesten, a Műcsarnokban az utóbbi időszak fotótermésének színe-javát. A kiállítás rende­zői erőpróbának is szánták az eseményt, amely megelőzte az 1989. évi, a fényképezés fel­találásának 150. évfordulója jegyében megrendezendő nagy tárlatot. A katalógusban olvastam, hogy a pályázók 7000 képet küldtek be, s ebből a hatal­mas anyagból 512 került a lá­togatók elé. A kiállítás ér­tékeit, a művészek felkészült­ségét, az esetleges gondokat .leírták, értékelték és elemez­ték a napilapok kritikusai, a folyóiratok szakírói. Másról szeretnék hírt adni. Arról a felfedezésről, ami külön örö­met jelentett nekem a nagy egészben, mert úgy éreztem, hogy Gödöllő és körzete az or­szág fotóművészetének jelen­legi megméretésén tisztesség­gel állt helyt. Ott kezdem, hogy a kiállí­tás szemlélése közben felfedez­tem a gödöllői Fuszenecker Ferenc tizennégy képét. Für­detés című sorozata döbbene­tesen hatott rám, nem vé­letlen, hogy erről a képsorról a Népszabadságban részlete­sen olvashattunk, de nekém igazán az 1986-ban készített Anyám című képe tetszett. A mindig váró, a gyerekeket hazavezető utat türelmesen fürkésző, magára maradt öreg­asszony alakja egyre gyako­ribb témája a különböző mű­vészeti ágaknak. Korunk egyik sülyo jelenségére, az elmagá- nyosodott idősek gondjaira hívta fel a művész figyelmét, s egyben fi jyelmeztet is fotóval: segítsük feloldani az egyedül­lét nyomasztó és sorvasztó kínjait. Bár nem vagyok a fény­képezés különösebb értője, azt azért meg merem kockáztat­ni, biztosan nem véletlenül kapta a szerző a Forte Foto­kémiai Ipar díját eddigi mun­kássá áért. A Gödöllőn élő Kresz Al­bert sokunk ismerőse. Ez az örökmozgó, széles érdeklődésű művész nemrégen önálló kiál­lítással mutatkozott be a hely- történeti gyűjteményben. Nem ti. :oloni, én leginkább a nép­rajzi témájú, a néphagyo­mányok megmentéséért készí­tett képeit kedvelem. Nagyon sok képét őrzöm, amelyekről a Galga menti emberek köszön­nek felém: az isaszegi Reit- majer József fafaragó, a tú­rái Szászok József, a citerás és sokan mások. A Műcsarnokban négy képét fedeztem fel. A Rolla János­ról 1986-ban készített portrét — igazi mestermunka, amit le­írni nem lehet, amit látni kell — a Művelődési Minisztérium vásárolta meg. A sorban utoljára hagytam V. Reismann Marlant, aki nem Gödöllőn él, de időnként fel­keresi vidékünket és még most, túl a hetvenedik élet­évén is, frissen kattogtatja fényképezőgépét. Ügy adódott, hogy tavaly nyáron, harminc­két év eltelte után, együtt jár­hattuk be a Galga mentét. Reismann Marian ismerősöket keresett. Így toppantunk be hapu lstvánnéhoz Zsámbokra, aztán Mártonná Homok Er­zsébethez Versegre. A többi is­merőst — a galgahévízi Zsíros Ferencnét, a túrái Tóth Mi­hálynét, a bagi Pandur Pétert, a mácsai Vankóné Dudás Ju­lit — már nem üdvözölhette. A kiállításon viszontláttam Mártonná két arcképét. Az egyik 1954-ben készült. Az író­asszony ekkor még csak pró­bálkozik, hogy írjon, s bemu­tassa sajátos paraszti világát az olvasóinak, azt a világot, amelyben több a gond, mint az öröm. gyakoribb vendég a sírás, mint a nótaszó. A tűz­hely mellett áll, a családról való gondoskodás köti oda, de a szemei tágra nyitva, kuta- tóan tekintenek a messzeség­be. A másik képet — amely 1986-ban készült, Mártonná Homok Erzsébet kezei ural­ják. Eltakarja az arcát, csak a két megfáradt, munkában el­torzult, férfiasán kemény ke­zét látjuk. Amikor a kép készült, Már­tonná arról beszélt, mit jelent számára az írás, mit jelentet­tek a falujának a könyvei. — Nehéz sorsot vállal az, aki parasztasszonyként tollat vesz a kezébe, hogy megmutassa a nagyvilágnak a saját kisvilá- gát. Minden szenvedésével, kínjával, nyomorúságával, so­ha el nem felejthető megaláz­tatásaival — mondta Mártonná és ezt mondja a fotográfia is. Reismann Marian munkás­ságát a Forte Fotokémiai Ipar díjával jutalmazták. Jó érzéssel hagytam el a ki­állítást, aztán eszembe jutott egy ötlet, ami talán megvaló­sítható, és sok, a szűkebb hazája eredményeire büszke gödöllőit, valamint Gödöllő környékén élőt juttathatna ah­hoz az örömhöz, amiben ré­szem volt. A művelődési köz­pont előtermében be kellene mutatni az említett művészek Műcsarnokban kiállított fotóit. Fercsik Mihály ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom