Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-30 / 178. szám
MAT .wtí* 198”. JULIUS 30.; CSÜTÖRTÖK Hogyan lehet a semmit többször is eladni? ígéretekre épült hűtőházak Töpörödött anyóka tolja a málnás rekeszeket az országút szélén. Pár száz méternyi csak az út az átvevőig, de a kamion, ha idegen is rajta a név, közelebb van. S a férfi oly szépen szól hozzá: .Jöjjön csak, nénikém, ne tolja olyan messzire azt a kocsit, öntse bele nyugodtan a málnáját a hordóba, 75 forintot adok érte." S a néni rááll. Miért is ne? Odébb, az átvevő helyen még csak 68-at adnak a gurulós kilójáért, ha egyáltalán gurulósnak minősítik a portékáját. Itt meg ez a kedves fiatalember nem is nézi, milyen az áru, bekebelezi a hordó gyomra a kevésbé szép szemeket is. Meg többet is fizet érte... A jelenet a málnaháború 24. órájában zajlik. A kedélyek már lecsillapodtak, a vélemények, gondolatok kikristályosodtak. Csak 150 ezer forint — Nagy lesz a számla — mondja Krima János, a Dunakeszi Hűtőház igazgatója. S aztán hozzáteszi: — Azt még nem tudom hogy ki fizeti. Azt hiszem, jó páran. Mert erre a málnaháborúra a felvásárlók kivételével szinte mindenki ráfizetett. Kisebb- nagyobb mértékben. Mi nagyon, ez már biztos. Igaz, még mindig megérné, ha követnénk az árakat, csakhogy már egyáltalán nincs miből. Hiába fenyeget a fedezeti vásárlások réme, mostantól, a 70 forintos ártól elfogyott minden tartalékunk, az egész hitel, amit a vásárlásra vettünk fel. A kamat viszont, amit erre fizetnünk kell, maradt... Mint ahogy hiába éljük utolsó óráit, perceit az eddig még soha nem látott málnaháborúnak, a licitálási kedv is megmaradt. Jönnek-men- nek a telexek, újabb és újabb árat kérnek, követelnek a partnerek. Nem alaptalanul, hiszen a csatába újabb erős, kemény fél szállt be: a Szobi Gyümölcsfeldolgozó Szövetkezeti Közös Vállalat. Az a cég, amely már hetekkel ezelőtt befejezettnek tekintétté a versenyt. Akkoriban, amikor a lémálna ára 40 forintnál feljebb ment. Most mégis 75- öt ajánlanak. —- Mi tényleg kiszálltunk az üzletből — mondja dr. Heinéid Mihály, a vállalat igazgatója. — Hogy ma ennyit adunk a málnáért, az már nem oszt, nem szoroz. Talán ez az utolsó kör, s mi az előzőeken milliókat veszítettünk. Az, amit most nyerhetünk azzal, hogy a környékről mindenki nekünk adja el a gyümölcsöt, csupán 150 ezret ha hoz a konyhára. Ennyi a felvásárlói jutalékunk. Ugyanis nem magunknak vesszük a málnát, egy gazdasági társulásnak segítünk vele. S ha nekik megéri, hát nekünk miért ne? Valóban, miért is ne érné meg? Azt ugyan, amit elvesztettek a réven, már nem tudják behozni a vámon, de ezen az üzleten, mint mindenki, ők is nyerni szeretnének. Ha másképp nem megy, hát úgy, hogy egy időre megbolondit- ják, felverik az árakat. Ve- ^iszítenivalójuk már nincsen. |fMálnájuk sincs, mint ahogy I málnaszörpünk jövőre ne- ; künk sem lesz ... Felelős nincsen Mert eladtuk. Forintért, i márkáért, dollárért. Többszörösen. Úgy hírlik, a pompás gyümölcs minden kilója két- szer-háromszor is elkelt. Papíron persze, mert ami nincs, azt természetesen eladni sem lehet. Mi mégis megkíséreltük. Hogy hogyan? Ostobán. Nyerészkedőn, kapzsi, harácsoló. mának élő kereskedő módjára. Nem néztünk semmi mást, csak hogy a mi bukszánk . és csak a miénk, azaz egy-egy vállalaté, tele legyen, A másik meg, ha nem bírja a versenyt — s hogyan is bírná, ha amúgy sincs málna, amiért küzdhetne — hulljon el. Csakhogy most többen hullottak el, fizettek rá a nagy versengésre, mint ami még elviselhető lenne. Felelős pedig nincsen. Legalábbis egyelőre. Szabályozzon a piac, győzzön a jobb, az erősebb, aki állja a harcot, a versenyt — kívántuk régen. Hát íme. Győzött a jobb. A málna. Megmutatta, mire képes. Hogy tudja szétzilálni a papírra fektetett logikát, az észérveket — a lehetőségeket. Az esélyt arra, hogy mindenki részt vehessen abban a versenyben, ahol bebizonyíthatja, képes az életre, a talpon maradásra. De tényleg a málna győzött, nem a fejetlenség? Egy szem 40 fillér — Több az eszkimó, mint a fóka — summázza a jelenlegi állapotokat Krima János. — Nem volt, aki vezényeljen, rendet tegyen a piacon. Százmilliókat kótyavetyéltünk így el. Mert nemcsak úgy lehet kiszórni a pénzt az ablakon, ha többet adunk egy áruért, mint amennyit az valójában ér, hanem úgy is, ahogy azt nagyon sok gazdaság tette. Exportbővítő beruházásokra vettek fel hiteleket, eladósodtak itthon és külföldön egyaránt, s most nem teljesítenek. Mint ahogy sokan közülük nem teljesítették a hitelek feltételét sem: csak ígéret maradt a málnatelepítés, aminek termésére létrehozták a hűtőkapacitásokat. A pénz elfogyott, most pedig nincs miből visszafizetni. Hiába írták le azt a gazdasági vezetők, hogy ezekre á beruházásokra telepíteni is kell ,a málnát, ha végül nem volt, aki ellenőrizze, hogy végrehajtották-e azt, teljesítették-e, amit megígértek. Amúgy persze lehet ezt a helyzetet, a málnaügyet apróságként, félvállról is kezelni azzal, hogy ennél sokkal fontosabb, nagyobb horderejű dolgok is vannak. Csakhogy, ha eddig azt mondogattuk, hogy a málna fontos növény, mert sok embert érint, sokan .élnek belőle, egészítik ki vele a jövedelmüket, akkor ma már. túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a málna valóban nagyon fontos növény. A jelenség, amit mutat, borzasztó. Fel kell figyelni rá, mert ha nem tesszük, ha a jelenség tendenciává válik, ha marad a káosz, akkor nemcsak az idei dollármillióknak mondhatunk búcsút, hanem a jövő évinek is. Ez pedig senkinek nem lehet érdeke. Dunakeszin már nemigen esik szó a málnahábörúról. Békésebb vizekre eveztek — figyelmüket a feldolgozás gondjai, feladatai kötik le. Hogy. az a málna, amiért ők szemenként 40 fillért adtak, több bosszúságot, veszteséget már ne okozzon. Csakhogy mi lesz jövőre? S mi lesz máshol, esetleg más termékekkel máskor, hová gurul majd el az a sokszor 40 fillér, ami most így veszett el? Maradhat vajon minden a régiben? Pató Zsuzsa Ä szobi szörpüzem is csatlakozott a málnafelvásárlók közé. Nagy meglepetésre 75 forintért vásárolták fel a vegyes málnát. így aztán itt sokkal többen jelentkeztek gyümölcsükkel, mint a konkurens felvásárlóhelyeken. (Vimola Károly felvétele) lavult \ lakásátadások üteme Élénkülő építőipar Az év eleji tetemes kiesést követően,, márciustól folyamatosan élénkül a kivitelező építőipar termelése. A fél év vegére a kivitelező szervezetek teljesítménye a tervelőirányzat körül alakult, pótolták a mintegy 1,3 milliárd forintnyi termelési lemaradást. Egyebek között ezeket állapítja meg az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium most elkészült első félévi jelen tcse. Az év első hat hónapjában összességében mintegy 3 százalékkal több építési-szerelési munkát végeztek el a vállalatok, mint tavaly ilyenkor. Az építőipari munkák iránti kereslet a beruházási területeken élénkült, a fenntartási munkáknál viszont mérséklődött. A szak- és szerelőiparban keresleti, a mélyépítő- iparban pedig kínálati piac alakult ki. A lakásátadások üteme javult, mintegy 8700 lakás átadásával az éves tervelőirányzat 40 százaléka teljesült. A kivitelező építőiparban jelenleg 260 ezren dolgoznak, a létszám hétezerrel csökkent. A vállalatok és szövetkezetek létszámcsökkenése jóval nagyobb ütemű volt, míg a kisszervezeteknél nemcsak 10 ezerrel többen dolgoznak, mint egy évvel korábban. Ennek következtében a kis építőipari szervezetek részaránya a kivitelező építőiparban csaknem megkétszereződött, s immár 12,5 százalékot tesz ki. Vácott egy-egy beruházás megvalósítása is példázza a kiegyensúlyozott gazdálkodást A Váci Városi Tanács tevékenységéről szólva az összefoglaló értékelés többi között megállapította, hogy a testület határozatai jelölelték a legfontosabb várospolitikai célkitűzéseket. A tanácsrendeletek jól szolgálták a helyi érdekek érvényesítését, az állampolgári fegyelem erősítését. Arra is felhívta azonban a figyelmet, hogy indokolt a helyi jogszabályok felülvizsgálata, korszerűsítése, a tömegkapcsolatok erősítése. Ez utóbbi időszerűségét a tanácstagi beszámolók és mák fórumok iránt tanúsított mérsékeltebb érdeklődés jelzi. A tanácsi bizottságok 'is; nagyobb szerepet kaphatnának a döntések előkészítésében, a határozatok végrehajtásának ellenőrzésében. A városi tanács végrehajtó bizottsága döntő szerepet játszott a fejlesztési koncepciók kialakításában, a tervezésben, illetve a megvalósítás feltételeinek megteremtésében,, Biztos alapokra épült, ha nehezebb körülmények között is t fejlődés irányában mutató jelenlegi középtávú terv. Nen. okozott törést az új tanácsi gazdálkodási rendre való át térés, a kölcsönös érdekel szem előtt tartásával erősei dött a térségi szemlélet. A Vácott is feszítő lakásgondok enyhítésére átfogó la kásgazdálkodási rendszer dolgoztak ki. Az építés támogatása mellett ösztönözték i bérlakások minőségi cseréjét segítették a fiatalok és í nagycsaládosok otthonteremtését. Kedvezően alakultak a; egészségügyi és szociális ellátás személyi, tárgyi feltételei Emellett azonban a kórhá; A jó szándékú erőfeszítések ellenére sok még a gond a városkörnyéki falvakban Szájtátva Lsfpslp Először nagyvárosi különlegességnek hittük. Tévedtünk. Előnyünk, védettségünk illúziónak bizonyult. Ahogy a fővárosban, úgy most már a megye más városaiban, községeiben is sorozatosan halljuk a megdöbbentő panaszt: nemcsak a virágokat lopják el a sírokról, hanem leszedik — szakszerű módon, tudván, hol és miként kell hozzányúlni — a műkő, s még inkább a márvány virágvázákat, mécsestartókat, s viszik a több száz kilogrammos fej- és fed- lapokat is a temetőkből. Szép, ugye?! Egy új üzletág. Mert valakik nagyon is pontosan tudják, mit érdemes elvinni, mi az, ami csekély munkával — átcsiszolással — újként adható el, ahol minimális ráfordítással maximális haszon érhető el. Rémült, semmit nem értő, síró, kétségbeesett idősek, dühtől fuldokló — de már edzettebb — középkorú hozzátartozók kérdik szeretteik nyughelyénél, hogy van-e még ennél alább, lentebb, vagy már legalább azt tudni, ez a legalja, ennél mélyebbre már nem lehet süllyedni?! A lol- vajlások rendszeressége, módszeressége, szakszerűsége azt mutatja, nem alkalmi tolvajok kegyeletsértő cselekedetéről van szó, hanem olyan kibontakozó üzletágról, amely nem nélkülözi a szervezettséget, a munkamegosztást — ki lop, ki csiszol, újít fel, s ki értékesít —, s a (mindenre) vállalkozókat. All szájtátva az ember, hiszen nem magányos tolvaj tetteivel kerül szembe, hanem bandatagok és cinkosok csoportjával. Éppen ez, az hogy csoportról van szó, járművekről, amelyeken szállítani kell a „szerzett” holmit, s műhelyekről, ahol a felfrissítő, nyomeltüntető kozmetikára kerül sor, nem teszi (tenné) reménytelenné a felderítést, kik is azok, akik ott vannak tolvajok, orgazdák, cinkosok csapatainak legalján. S persze, gondoljuk naiv fejjel, ezt a fel- cs kiderítést talán nem azoknak kellene megtennie, akik megcsúfolva, megalázva ott állnak szeretteik sírjánál. MOTTO ’yobb nehezsegehet oKozott az új gazdálkodási rendre való áttérés is: a bevételkiesést nem tudták pótolni saját forrásból. Az is nehezíti ezekben a községekben a munkát, logy kevés a gazdálkodó szervezet, s ezáltal kevesebb pénzbeni hozzájárulásra számíthatnak. Valószínűleg összefügg az egyéb gondokkal, hogy a településfejlesztést segítő társa- lalmi munkára sem építhettek úgy, mint a megye jó né- íány településén. Megoldottnak tekinthető az érintett községekben a lakosság egészségügyi és szociális ellátása. A szobi szakorvosi rendelő működéséhez szükséges feltételek javításában a vácx kórház is segít. Mostoha körülmények között dolgoznak irvosok Zebegényben, Kádon és Pencen is. Építéssel, felújí- :ással jó körülményeket te- •emtettek az oktató-nevelőmunkához Zebegényben, Szo- pon és Rádon. Az óvodás kordákat — ha egy-egy helyen szűkösen is — mindenütt tudják fogadni. A közművelődés lehetőségei nagyon eltérőek. A hatósági munka vizsgálata során megállapították, hogy legkevesebb a probléma Zebegényben. Kisebb hibára hívták fel a figyelmet Szobon, Rádon pedig súlyos problémákat tártak fel, a szabálysértési és más ügyek intézésében különösen a vizsgálati időszak első felében. Tavaly óta sokat javult a színvonal, azonban a határidők megtartását az erőfeszítések ellenére sem sikerült elérni. Hiányosságra mutattak rá Szobon és Rádon az ügyiratkezelésben, az építés- hatósági munkát, az árellenőrzést mindenütt negatívan befolyásolta a szakemberhiány, a fluktuáció. M. J. Mérlegen a városi, községi munka A Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának ülése Tegnap a megyeházán ülést tartott a Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. A hagyományokhoz híven együtt számoltak be a testület előtt a Vác Városi Tanács, illetve a vonzáskörzetébe tartozó Szob nagyközségi, Rád községi közös tanácsok és a Zebegóny Községi Tanács végrehajtó bizottságainak tevékenységéről a helyi testületek vezetői. Az ülésen ott voltak: Rónai Árpád. a megyei pártbizottság osztályvezetője, dr. Olajos Mihály, a váci városi pártbizottság első titkára, valamint az érintett községek pártszerveinek képviselői is. Az írásos jelentésekből, valamint Vágvölgyi Józsefnek, a megyei tanács általános elnök- helyettesének kiegészítő értékeléséből kitűnt, hogy Vácott a tanács testületéi — társadalmi szervek közreműködésével — eredményesen tevékenykedtek a városfejlesztés, a lakosság igényeinek mind teljesebb kielégítése, ez államigazgatási munka színvonalának emelése érdekében. Kiemelkedő eredmények születtek az oktatás, az egészségügy és a szociális gondoskodás területén, gazdag a város kulturális élete. összehangolt erőfeszítéseket tettek a régi és az új városrészek harmóniájának megteremtéséért, a környezet- védelmi problémák megoldásáért. A napirenden szereplő községek testületéi a gazdasági egységek és a lakosság jelentős támogatásával ugyancsak eredményesen szervezték a települések fejlesztését, az életkörülmények javítását. Felelősen élnek a nagyobb önállósággal, megfelelően képviselik, érvényesítik a társközségek érdekeit. Mindezek alapján a megyei végrehajtó bizottság elismerését és köszönetét fejezte ki a városi és községi testületeknek munkájukért. munka folyik a művelődési központban, méltán szerzett nevet a városnak a zeneiskola. A központi könyvtár munkáját a szervezettség és a kezdeményező készség jellemzi. Kiemelkedőek az eredmények — nem mindig kedvező adottságok ellenére is — mind az iskolai testnevelésben, mind a minőségi sportban. Bár megkülönböztetett figyelmet fordítottak a kereskedelem fejlesztésére, a bolthálózat alapterülete az elmúlt években csak szerény mértékben, nőtt, több elavult üzletet meg kellett szüntetni, sok vár még felújításra. Egy-egy nagyobb beruházás — strand, szennyvíztisztító — sikeres megvalósítása is példázza a szervezett, kiegyensúlyozott tanácsi gazdálkodást. Sok segítséget nyújtottak a településfejlesztésben, az intézmények fenntartásában a helyi vállalatok, számottevő az önerőre támaszkodó közművesítés. A környezetvédelemmel kapcsolatos problémák megoldásában is sikerekről számolhatnak be, bár az erőfeszítések például a Chi- noin telep talaj- és vízszeny- nyezése vonatkozásában még ma sem jártak megfelelő eredménnyel. Egyelőre a veszélyforrás megszüntetésére csak ígéretet kaptak az illetékesektől. A hatósági ügyintézés törvényességének, korszerűségének mutatója — az első fokú határozatok ellen benyújtott fellebbezések aránya — jónak mondható. Ugyancsak csökkent a korábbiakhoz viszonyítva a határidőn túli ügyintézés gyakorisága. A városi tanács megfelelően ellátja feladatait a megyei irányításban való közreműködésben is. Aktív a városkörnyéki koordinációs bizottság, betölti funkcióját a közös pénzalap. A városi tanács segíti a térség jobb : ellátását, a községek kapcsolatának erősítését a szolgáltató vállalatokkal. Szob, Rád és Zebegény tanácsainál tartott komplex felügyeleti vizsgálat tapasztalatai megerősítették a beszámolóban rögzítetteket. Ezekből kitűnik, hogy a testületek ösz- szességében eredményesen működtek, tevékenységük megfelel a jogszabályoknak — s néhány esettől eltekintve — a tervszerűség követelményének is. A helyi határozatok — Rád kivételével — konkrétak, végrehajtásukat folyamatosan ellenőrzik. (Ráddal kapcsolatban többször merült fel negatív észrevétel, ennek oka a tisztségviselők gyors cserélődésében, a létszámhiányban keresendő.) Mindegyik községben rendszeresek a tanácstagi beszámolók, nagyobb az érdeklődés azonban az évenkénti falugyűlések iránt. A közös tanácsok működését vizsgálva megállapították, hogy a társközségekben érvényesülnek az elöljáróságok jogai, működésük feltételei biztosítottak. A márianoszirai elöljáróság megyei szinten is kiemelkedően dolgozik. Ném használják azonban ki egyik helyen sem a tanácsi bizottságok aktivizálásában rejlő lehetőségeket: munkájuk leginkább a testületi anyagok véleményezésére szorítkozik. A gazdálkodás fő célja a lakossági igények jobb kielégítése. Ezt tartottál: szem előtt Szobon és Rádon is, mikor ügyeltek a társközségek arányos részesedésére az anyagi lehetőségekből. Azt is megállapították, hogy a pénzügyi rendelkezéseknek megfelelően gazdálkodtak Szobon, Zebegényben kisebb szervezési hiányosságokat találtak, Rádon viszont számos problémát tártak fel a vizsgálatok, a már említett negatív hatások eredményeként. Mindhárom tanácsnál erősítésre szorul a belső ellenőrzés. Rádon nabelső korszerűsítése anyagi eszközök hiánya miatt elmaradt, s az alap- és középfokú ellátásban is akadnak gondok. A szociális gondozást s hálózatot integráló központ irányítja, magas színvonalon. A megyében például elsőként szerveztek fogyatékos gyermekeket befogadó bölcsődei csoportot Az oktatási Intézmények- :el szembeni igényeket nem ludta követni az építés intenzitása. Ezért a váltakozó tanítás elkerülésére átmeneti megoldásokat is alkalmazlak. Ezzel együtt teljes a szakos ellátottság az iskolákban, eredményes a pedagógiai te- /ékenység. A személyi féltésetek az oktatási intézményekben jók, a közművelődésien kiemelkedőek. Tartalmas
