Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-29 / 177. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 176. SZÁM 1987. JÜLIUS 29., SZERDA Tartalom és forma egysége Változnak az olvasási szokások Rendkívül sokat elmond már a bevezető is. Sőt: tulajdon­képpen mindent. A Monor közigazgatási területén zajló népművelési és könyvtári te­vékenységről szóló beszámoló került a közelmúltban a ta­nács végrehajtó bizottsága elé, emely így kezdődik: a közmű­velődés napjainkban kritikus helyzetben van, ellentmondá­sai a társadalom egészének problémáiból fakadnak. Egy részük anyagi eredetű. Egyre ■kevesebb a támogatás, a mű­sorok és a működésben elen­gedhetetlen eszközök ára nő, a rendezvényeket viszont ren­tábilissá kell — kellene — tenni. De lehet-e értékhordozó, ér­tékteremtő tevékenységre koncentrálni az esetben, ha mindennek kényszerű köz­pontja a pénz, ha szinte e kö­rül kell forognia minden pró­bálkozásnak? Rekonstrukció után Ráadásul — mint a beszá­moló igen szemléletesen fogal­mazza — arról, ami a hetve­nes évek eufórikus közmű­velődési programjainak alap­ija volt, azaz a megnövekedett szabadidőről, ma már nem le­het beszélni. A szabadidőt is megeszi, felemészti a többlet- munka, az életszínvonal tar­tásához szükséges pénz kü­lönböző utakon, módokon való előteremtése. Volt Monoron egy hossza­dalmas rekonstrukciós munka: átépítették a művelődési köz­pontot. Ezalatt három kiscso­portot tudtak működtetni,, ki­helyezett ismeretterjesztő és műsoros előadásokat tartottak •— külső szemlélőnek úgy tűnt, hogy gyakorlatilag semmi nincs. Az idei, áprilisi átadás­sal megteremtődtek a maga­sabb szintű tevékenység fel­tételei: korszerű a fűtés és a színpadtechnika, a technikai eszközpark számítógéppel, Hi-Fi-torönnyal, video-kép- magnóval és kamerával egé­szült ki. Új megközelítésben A két és fél hónap tartalmi munkáját értékelni ugyan értelmetlen, néhány adat azonban jól érzékelteti az indulás lendületét: hetven­hét napon 114 kulturá­lis esemény volt, ezeket 8610- en látogatták. Színvonalas ki­állításokat rendeztek, életre hívtak egy kertmozit, két tan­folyam és hét klub kezdhette meg működését, s négy egész napot betöltő kulturális prog­ramot is szerveztek. Elkezd­hették — bár máris kisebb létszámmal, egy és fél mun­kaerő ugyanis hiányzik — az őszi, teljes beüzemelés előké­szítését. A terveket arra alapozzák, hogy létezik, maradt még igény a művelődésre, hogy politikai, praktikus tanfolyamokkal be­kapcsolódhatnak , a változó fo­lyamatokba és igényekbe, s hogy nehezebb körülmények között többet jelentenek majd a közösségi értékek. Kulturá­lis szolgáltatásokat kívánnak biztosítani, új megközelítés­ben, a korábbiaknál eredmé­nyesebben — s nem szenvte- lenül színvonaltalanul kiszol­gálni bizonyos közízlést. A monori központi könyv­tárnak a gyerekkönyvtár lét­rehozása jelentette a határkö­vet — kilódulhattak egy holt­pontról, 73 négyzetméterrel gyarapodott a könyvtári alap­terület. Lehetőség adódott a tartalmi munka színvonalának növelésére — és ismerhetően éltek is ezzel a lehetőséggel: Kupamérkőzés után Fél tucat gélt lőttek Még a játékosriasztó időjá­rás és az annál is riasztóbb ál­lapotban levő pálya sem tud­ta elvenni a vecsési játékosok jó kedvét, akik láthatóan nagy önbizalommal készülődtek az új idény első tétmérkőzésére, a Dánszentmiklós elleni MNK- selejtezőre. Oláh játékvezető jóindulatú volt, nem vette el a jókedvüket —, így aztán a térdig érő füvet játékra al­kalmasnak tartotta. A nézők nagy többsége nem... A nyá­ri holtszezont nem töltötték tétlenül a vecsési szakvezetők — visszaigazolták a BVSC-ből Nagyfejeöt. s hamarosan pont kerül Hankovszki visszaiga­zolására is az Üllő csapatából. A megerősített vecsési gárda számára egyetlen cél marad­hatott — az előbbre lépés. Hogy ez aztán a dobogó me­lyik fokát jelenti — az már az 1987—’88-as idény rejtélye. Az első bemutatkozás min­denesetre jól sikerült. A meg­fiatalított dánszentmiklósi gárda nem tudott ellenállni a hazaiak gyors támadásainak és a 6-0-ás vecsési győzelem a helyzetek alapján akár na­gyobb arányú is lehetett vol­na. Széli László volt a mér­kőzés hőse, 4 gólt szerzett, Mohácsi kettőt. Száll látható­lag élvezte a játékot Nagy- íejeővel, és remek partneruk- nak bizonyult Földvári is. Ha b csapat játéka tovább csiszo­lódik, akkor talán kiderül az ég Vecsés felett is. Bár. akik a helyi „időjárást” jól isme­rik, nem ilyen derűlátók —, hihetetlen nagy anyagi prob­lémák mellett próbál meg nap­fényt varázsolni a csapat. S ha ez ennek ellenére sikerül, akkor alighanem Trasszer La­jos, a vecsésiek edzője is má­gus lesz — saját községében. Ez pedig talán a legnehezebb! Sz. A. az általános iskolások 67 szá­zaléka könyvtári olvasó ma már — az iskolák Monoron versenyeznek is, melyik gya­rapítja leginkább az olvasók táborát — s egyrészt követik a rendhagyó könyvtári órák, vetélkedők, versmondóverse­nyek. írásos és rajzpályázatok, játékdélutánok. Továbbra is nyomasztó gond a központi könyvtár megoldatlan raktározási hely­zete. A könyveket kényszerű­ségből az olvasói, könyvkivá­lasztó térben, a polcokon nyo- morgatják — nagy a zsúfolt­ság, rossz a világítás. A központi könyvtár Monor közigazgatási területén hét fiókkönyvtárat is üzemeltet. Régi gondot old majd meg, ha megépül a Jászai Mari téren az iskola, amelyre kettős funkciójú könyvtárat is ter­veznek: ellátja a vasúton túl élő lakókat és a diákokat is olvasnivalóval. Az olvasók száma, mérsé­kelten ugyan, de nőtt az utób­bi esztendőkben — így is meghaladva a megyei átlagot. A gyermekolvasók tábora ál­landóan emelkedik, a felnőt­teknél azonban megváltozott olvasási igényekkel számol­nak: folyóiratokat, szakirodal­mat igényelnek inkább, a ta­nulás, a képzés igénye hozná az újabb olvasókat. Házhoz könyvet A könyvtárosok fokozott fi­gyelemmel kísérik a változá­sokat, szeretnének szorosabb kapcsolatot találni a szakmun­kástanulókkal, tovább kíván­ják fejleszteni a már bevált „házhoz könyvet” akciót, s el­lenállni minden lehetséges új ötlettel, kezdeményezéssel azé területen is jelentkező tény­nek. amelyet egyszerűen úgy fogalmaztak: a gazdasági élet­ben jelentkező nehézségek, a jövedelemszerzés — nem ked­vez az olvasásnak... K. Zs. Augusztusban Vásár Monoron 1987. augusztus 16- án, a vásártéren országos ál­lat-. kirakodó-, valamint au­tóvásár lesz. Nézzünk A feltépett úton társadalmi munkások is dolgoztak Ügy tűnik, az utóbbi idő­ben egyre többet beszélünk róla. de még mindig keveset teszünk érte. A környezetünk rendjéről, tisztaságáról van szó. Nem is olyan régen e hasábokon már szóvá tettük ezt. A jelek szerint sok eset­ben a szép szó kevés. Mosta­nában már olyan kirívó ese­tek akadnak, hogy még az el­nézőbb embereknek is sze­met szúrnak. Ha nem állítjuk meg sürgősen ezt az áldatlan folyamatot — ha kell, példás büntetésekkel is — hamaro­san mindnyájunkra nézve sú­lyos következményei lesznek. Több helyen ígéretet tettek; hamarosan intézkedni fog­nak. De mikor? Most már valóban az illetékes hatósá­gokon a sor. Szerezzenek ér­vényt a jogszabályoknak, mindnyájunk érdekében. Ad­dig néhány szomorú „él­mény” álljon itt. Ecseren szép, mondern gyógyszertár épült, rendezett környezetben. Hosszú hóna­pok óta, pár méterre tőle, a közterületen a zöldséges bűzt árasztó hulladékai, rengeteg használaton kívüli ládái nyújtanak „épületes” lát­ványt a főút mellett. A ecseri vasútállomás és gázcseretelep környékén, szin­te megközelíthetetlen helye­ket, különböző szemétkupa­cok „díszítik”. Nagyságukról ítélve kézi erővel, kiskocsik­kal hordhatták oda, nem is messziről. Naponta sok-sok nemzetközi és személyvonat utasai, lehet, hogy általáno­sítva, de erről ítélik meg a község lakóit... A maglódi ABC és környé­ke. A földön, porban, pi­szokban néhány őstermelő kínálja egyébként gusztusos áruját. Nem messze, a falu legforgalmasabb helyén, a lakosság érdekeit figyelembe véve, a községi tanács több tízezer forintért épített egy piacteret, asztalokkal, ülőkékkel. Miért nem irá­nyítják kötelezően oda az árusokat? A kis park — amit egyébként a falu lakói társadalmi munkában telepí­tettek — és az ABC környéke rettenetesen elhanyagolt, több hónapos szemét ékteleníti. Az udvaron több köbméternyi papírgöngyöleg, nem beszélve róla, milyen tűzveszélyes a faszerkezetű áruházra és a környező épületekre ebben a hőségben. Az áruház vezető­je már több hete ígéretet tett a rendcsinálásra. Mikor kerül rá sor? A PVCSV megkezdte Mag­lód vezetékes vízhálózatának kiépítését. Az emberek meg­értik, hogy minden munka­végzésnél adódhatnak hibák. Azt viszont senki nem érti még az oda iskolába járó alsó tagozatos gyerekek sem — miért kellett a József Attila körúton a 300 milli­Epítész és építtető Biztonságosan, tartósabban Ahogyan utcáink, tereink, városaink átalakulnak, nem­csak a múlt és a jelen vál­tozása szembetűnő, hanem ha­tározott divatáramlatok is leolvashatók az épületekről. A házak tormája, díszei egyre inkább tükrözik az építtetők anyagi viszonyait és kulturá­lis igényeit, nemritkán igény­telenségét is. Ám nemcsak a vékony vagy éppenséggel vastagabb pénztárcáról árul­kodnak az új otthonok, ha­nem szellemi alkotójuknak, az építésznek a szakmai színvo­naláról. ízléséről is. A sikeres alkotó számára — ha elkötelezetten műveli hi­vatását — nemcsak dicsőség a hírnév, az egymást hozó meg­bízatások, hanem nyomasztó teher is. Különösen igaz ez napjainkban, amikor a kör­nyezetvédők szava nélkül is minden városlakó érz', hogy kisebbedik körülötte az eszté­tikus tér, amikor zsúfoltság­ban éljük le életünk nagy részét. Az építésztársadalom tag­jait erős kohéziós erő köti össze, és a szakma iránti tisz­telet megköveteli azt is, hogy a tervezők a hagyományok megőrzésére, egyúttal megújí­tására törekedve alkossanak. Ehhez nemcsak az építészet történetében kell járatosnak lenniük, hanem a társművé­szetektől kezdve a társadalom- tudományokon át a mindenna­pi életig — az élet teljessé­gében, Enéikül nem alakíthatnának ki élő kapcsolatot megbízóik­kal, akiknek pénzéből épülnek az új lakások. És itt sem csu­pán tankönyvízű emberisme­retről van szó, hanem köz­vetlen, partneri együttműkö­désről. Szerencsére ez ma már nemcsak az építész és épít­tető személyiségétől függ: a legújabb jogszabályok sze­rint a tervező kötelessége az is. hogy az engedélyezési ok­mányokat megszerezze a he­lyi tanácstól és a — most már ugyancsak kötelező — felelős műszaki vezetővel együttműködve őrködjék a szakszerű kivitelezésen. Ezek a jogszabályok nem azért születtek, hogy tovább nehezítsék a magánépítkezők amúgy sem könnyű helyzetét, hanem hogy kötelező norma­ként írják elő a biztonságos, tartós épületkivitelezést. Ezen belül az esztétikai jegyeket mindenki maga választhatja meg, de ezzel egyenrangúan fontos szempont lett a taka­rékos építkezés, a környezet védelme, és nem pusztítása, hanem értő kezű gazdagítása. Városaink, erdőink, vizeink anélkül is pusztulnak, hogy az ember ügyetlenségével siet­tetné azt. A természeti folya­matokba beavatkozó társada­lom ma már igyekszik leg­alább egyensúlyban tartani a kincsek kiaknázását, a pusz­títást és az új teremtését. Ha egy csúf, környezetéből kirívó házat látunk, először az elrondított utcaképet sajnál­juk, aztán a természeti lát­vány egyensúlyának megbom­lását, ami elkerülhető lett volna, ha az építész, a meg­bízók, a kivitelező és az épít­kezéseken őrködök, mindenki a maga posztján, előrelátóan, megfontoltam végezte volna a munkáját. meteres cső lefektetéséhez olyan markológéppel árkot ásni, amelyik némely helyen kétszáztíz centiméter széles­ségben szakította föl a több millió forint értékben és tár­sadalmi munkában elkészített bitumenes utat! Több mint hat hónapig némely helyen húsz centiméteres sárban járt több száz kisiskolás és szülő, egészségüket és ruhájukat, lábbelijüket tönkretéve a hi­deg ősszel, télen, tavasszal. Majd most nyáron. A mar­kológép újra megjelent. Az olvasó bitumenre kieresztett „vaspapuccsal” ásta újra az árkot közel ezer 200 helyen 5X5 centiméteres lyukat nyomva a sok miilió forint értékű útba. Ilyen „kis” hibát javítani nem lehet. De kiszá­mítható, hogy több száz méte­ren' keresztül milyen felfa­gyást okoz majd a téli idő­járás. Még a tavaszi víztársulati ülésen szóvá tették: a j PVCSV munkáját nyomjelez­ve, szalagkorlátokat, állvá­nyokat, alkatrészeket hagy el. Azóta a helyzet mitsem vál­tozott. Lásd: Liszt Ferenc utca, Lenin utca, József A. körút, a kutak környéke. Kérdés: a PVCSV a munka- szervezést, irányítást, ellenőr­zést hogyan oldja meg, ha ilyen komoly hibák adódhat­nak, amelyek már nagymér­tékben befolyásolják a la­kosság közhangulatát, hiszen az ő zsebükre megy! Mindezt pár óra alatt lát­tuk. A tanácsok illetékeseivel történt konzultáción felhatal­mazást kaptunk az alábbiak közlésére: kérnek minden ál­lampolgárt, közérdekű észre­vételeikkel, bejelentéseikkel segítsék munkájukat, hogy hatékonyan, a közösség érde­kében intézkedni tudjanak. Mi pedig szívesen helyt adunk az intézkedéseik után történt változásoknak. Marczi Ferenc Szcmszédofjunk! találás? Rendkívül fontos, hogy a család fenntartsa a kapcsola­tot az elődökkel, elsősorban érzelmileg. Közismert tény, hogy a kisgyerek, de még a serdülő számára is mennyire fontos a nagyszülő egészen más jellegű gondoskodása, sze- retete — szeretném hangsú­lyozni —. nem rosszabb vagy jobb, egyszerűen más, mint a szülőké. A gyermek általában elen- gedettebb a nagyszüleivel, nem kell mindig „eleget ten­ni”, készenlétben állni. A gyermek élete bizony sem­mivel sem könnyebb, mint a miénk, felnőtteké. Reggel fel­kel, elkészül, az iskolában helytáll sokszor nyolc, kilenc órát is távol van az otthoná­tól, és otthon is számon ké­rik a teljesítményét. A nagy­szülő ritkán veszi át ezt a számon kérő szerepet, és jól is teszi. Inkább elfogad, dicsér, ha jól szerepelt a gyerek, és nem nagyon büntet, ha valami nem sikerült. Sok családban nagy problé­mát okoz a nagymama és az anya rivalizálása. Keserű do­log, amikor azon vitatkoznak, ki főz jobban, ki tesz többet a gyerekért stb. A gyerek szenved, mindenki szenved. Ennek a viszálynak az egyet­len mentsége (de talán ez is csak mondvacsinált mentség), hogy a jelenlegi lakáshelyzet nem teszi lehetővé három nemzedék megfelelően ké­nye’ mes együttélését. Mit tegyen az az idős házas­pár vagy egyedülálló, akinek nincs családja? Úgy gondo­lom, hogy a lakótelepeknek még mindig kihasználatlan „kapacitása” a könnyű egy­másra találás. Milyen egysze­rű átmenni a szomszédba, megkérdezni Ági nénit, hoz­zak-e neki valamit a közért­ből, vagy Pista bácsinak te­szek apró szívességet. akár egyedül élnek, akár család­ban. Milyen egyszerű magányos keresztrejtvényfejtés helyett összeülni kávé, tea mellett egy kis beszélgetésre, olyan időben, amikor a munkából hazatérő családtagokat nem zavarjuk. Elnézem a valaha falu, szűk homlokzatú sváb parasztházai előtt hosszan álldogáló, fecse­gő asszonyokat, vajon miért nem hívják be egymást? Ta­lán sarat vinnének be? Ta­lán rendetlenség van bent? Talán egyszerűen sok ember nem tanulja meg, milyen sza­vakkal, indokkal kell szom- szédolni, vendéget rövidebb- hosszabb időre meghívni, be­hívni? Nagyon sok társasági szokást nem ismerünk, nem alakítunk ki. Utolsóként, de nem utolsó­sorban talán legnemesebb fel­adata az öregeknek a közös­ségek összetartása. A csalá­dokban a már említetteken kívül szerepük lehet a csalá­di közös ünnepek, összejöve­telek megszervezésében. Egyéb közösségekben is — gondolok itt klubokra, lakótelepi társa­ságokra — szintén néhány idős asszonynak, férfinak kel­lene megteremteni a közösség útját, az elégedetlenkedőket, kibékíteni, a kétkedőket meg­nyerni, az elégedetteket fel­adattal ellátni. Kulturális program Ecseren szerdán, délelőtt 10 órától nyitott ház, 10 órakor a fogyókúrásklub foglalkozása. Gombán, az autós kertmozi­ban 21 óra 15 perckor Asterix és Cleopátra (színes, szinkro­nizált francia rajzfilm, orszá­gos bemutató előtt!). Gyomron a művelődési ház­ban filmvetítés 16.30-kor: Csók, anyu! (színes magyar filmszatíra. Rendező: Rózsa János, főszereplő: Udvaros Do­rottya, Koltay Róbert), a Strand kertmoziban 21 óra 15 perckor A kicsi kocsi legújabb kalandjai (színes, szinkroni­zált amerikai filmvígjáték). Monoron, a művelődési köz­pont galériájában 14-től 20 óráig Linómetszet címmel képzőművészeti kiállítás lát­ható, a filmszínházban 18-kor és 20 órakor A bátor lovacs­ka (magyarul beszélő színes argentin rajzfilm). Olajat nem készítenek Késiéi érett lie a repce A Növényolajipari és Mosó­szergyártó Vállalatnál hozzá­láttak a repce feldolgozásához. Az elkövetkező hetekben ez ad elfoglaltságot valamennyi gyá­runknak. Elsőként nyírbátori üzemünkben fogadták a ter­mést. Az idén 50 ezer hektárról mintegy 110 ezer tonna repce­magot várnak a gazdaságok­tól. A termés minősége meg­felelő, az ipar várhatóan a tervezettnek megfelelő meny- nyiségű nyersanyaghoz jut. A gondokat az okozza, hogy a növény késön érett be, a fel­dolgozást a szokásosnál egy­másfél héttel később kezdhet­ték meg. Emiatt félő, hogy a munka nem fejeződik be a legfontosabb olajnövény, a napraforgó beéréséig, így az üzemekben gyorsítják a repce saj tolását A repcéből készülő nyers növényi olaj nagyobb hánya­dát a vállalat — a külkereske­delem közvetítésével — 7—8 országba exportálja, a többit, finomítás után, különféle ter­mékek, például margarin és más ételzsírok gyártásához használja fel. Repceétolajat hazai fogyasztásra az idén nem készítenek, mivel a fo­gyasztók nem kedvelik. ISSN 0133—265t (Monori Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom