Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-28 / 176. szám

Épül az üf Nagymaroson Nagymaroson folytatódnak a vízlépcsővel kapcsolatos építke­zések. Rövidesen új nyomvonalon fut majd a fő közlekedési út (Vimola Károly felvétele) Népfronlkrónika Javaslat kitüntetésekre Közérdekű bejelentések, panaszok A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 175. SZÁM 1987. JÚLIUS 28., KEDD De mi lesz az öregekkel? Hatezer nyugdíjas él a városban A hozzátartozóknak kötelezettségeik vannak A Hazafias Népfront Vác Városi Bizottsága a meleg nyári napok idején is tevéke­nyen dolgozik. Kibővített nő­bizottsági ülésen hangzott el dr. Thur Ottóné tájékoztatója az újonnan létrehozott csa­ládvédelmi központ feladatai­ról, működéséről. A legutóbbi elnökségi ülésen elfogadták az augusztus 20-án átadásra ke­rülő Kiváló és Érdemes Tár­sadalmi Munkás kitüntetések személyi javaslatait. Az időskorúak koordinációs bizottságának ülésén a helyi NEB elnöke adott tájékozta­tást az időskorúak helyzetéről, foglalkoztatásáról. Városunk vezetősége kiemelten és példá­san kezeli ezt a témát. Sokat tettek az időskorúak életkö­rülményeinek javításáért, az anyagi lehetőségek erejéig a jövőben is folytatják ezt a szép tevékenységet. Kooptálás útján a népfrontbizottság el­nökségének új tagja lett S;>a- bóné Kerekes Ibolya. a Váci Kötöttárugyár közművelődési előadója. A nőklub sok szé­pet és hasznosat tett az el­múlt évadban. Bizonyítja az együvé tartozást, a közösségi célok elérését sajátos eszkö­zeivel. Vácdukán falugyűlésen vi­tatták meg a község lakói a területükön létesítendő sze­métgyűjtő elhelyezésének az ügyét. A lakosság úgy dön­tött, hogy beleegyezik a lera­kóhely létesítésébe, mert az előzetes vizsgálatok bebizonyí­tották, hogy az egészségre nem káros, és anyagi hasznot is hoz a községnek. A városi népfrontbizottsá­got az elmúlt hetekben is so­kan megkeresték közérdekű panaszaikkal, javaslataikkal. Minden esetben igyekeznek se­gíteni a tanács illetékes szak- igazgatási szervei vagy más hivatalok, üzemek segítségé­vel. Sok a panasz a tej mi­nőségére. Többször előfordul, hogy -nem lehet kapni egyes ■ üzletekben. A fél tartás tej a Az Aranykalász Mgtsz faipari ágazata a központi faüzemébe FELVESZ faipari gépbcáilítót, asztalosokat, gépmunkásokat és segédmunkásokat Bérezés: teljesítmény szerint. Jó kereseti lehetőség. Közlekedés: Váctól Váchartyánig a tsz saját autóbuszával megoldott, jelentkezés: Váchartyánban, a faipari ágazat vezetőjénél, illetve az üzemvezetőnél. Telefon: Váchartyán 3. szavatossági időn belül is sa­vanyú. A Földvári téren lakók pa­naszkodtak, hogy a lakótelep parkolójában tehergépkocsik (egyre több magánfuvarozó) is elfoglalják a területet. Nem­csak a személygépkocsik elől veszik ed a helyet, hanem a késő esti érkezések, kora reg­geli indulások hangzavara le­hetetlenné teszi a pihenést. Javaslat is érkezett: a teher­autók részére alakítsanak ki parkolót a Gombás-patak partján. A Rádi úton lakóit sürgették a fák lombjainak a visszavágását, mert azok elta­karják az ablakokat, így a vi­lágosságot is. Autósok pana­sza, hogy a Budapest—Vác vo­nalon az esti órákban már be­zárnak a benzinkutak, gyako­ri az üzemzavar, hosszú a sorban állás. Sürgetik a Diadal téri nonstop-benzinkút felújí­tásának a befejezését. P. R. Keresik a nyertest A hagyományoknak megfe­lelően, a szerdai — 17-i — mérkőzésen, a nagy izgalom­mal várt Vác—Nyíregyháza ta­lálkozón, szintén rendeztek tombolát.. Valószinűleg a sors­döntő meccs feszültségében vagy az ezt követő „örömmá­morban” ketten is elfelejtet­ték átvenni nyereményüket... Keresik az I A 163 számú szelvény tulajdonosát, az első díj nyertesét, valamint a III 906 számú szelvény gazdáját, aki a harmadik díjat nyerte. A nyeremények átvehetők a stadion klubházában. H a a rokonszenves házas­párra] munkahelyén vagy a szerkesztőségben, esetleg társaságban találkoztam vol­na, valószínűleg néhány té­nyen kívül nem sokat tud­tam volna meg róluk. Egymás mellett élünk — velük szó szerint is —, de igazán nem ismerjük egymást. A szülők­kel és két gyerekükkel egy kempingben ismerkedtem meg, igen messze lakóhe­lyünktől, sőt, az országtól is... Csoóri Sándor írja a Ké­szülődés a számadásra című nemrég megjelent kötetében, hogy az utazás neki olyan eszköz, mint csillagásznak a roppant méretű távcső: az el­érhetetlent is a közelébe hoz­za ... Számomra az utazás ezt a házaspárt is közel hoz­ta. — Ha egy kempingben két magyar összeakad, rögtön pe­regnek a kérdések: honnan jött, hová megy még, milyen volt itt vagy ott, jó-e a kem­ping, lehetne vásárolni ebben vagy abban a városban ? A kérdések magától értetődőek — s rendszerint a válaszok is egyenesek. Régi igazság: az idegenek gyakran őszintébbek egymáshoz, mint a régi isme­rősök ... Megismerkedésünk akkor történt, amikor a négytagú Gödörben Szép lenne... Ügy tudom, hogy a Harasz­ti Ernő utca és a Lenin út ta­lálkozásánál csőtörés követ­keztében fel kellett bontani az út padkáját. Közvetlenül az egyetlen biztos átkelési pon­ton, a zebránál. Tudott dolog, hogy a gödör az az egyetlen és furcsa vala­mi, melyből ha elvesznek, es mennél többet, annál nagyobb lesz. Mindezt elősegíti az eltelt idő, amely nem tudja ezt a lyukat betemetni. Magyarán a kibontott munkagödröt közel egy hónapja senki nem temet­te be, Azóta a lejárólépcsők is megcsúsztak, s nem kell hoz­zá hosszú idő, mikor ez az át­kelőhely teljesen használhatat­lanná válik. A lépcsők mellett kialakított babakocsi-lejáró így is már veszélyes. Egyébként a Haraszti Ernő utca és a Damjanich tér kö­zötti úgynevezett butiksor buctkás, gödrös rendezetlensé­ge, az illegálisan becsatlakozó szolgalmi utacskák keréknyom vágta bukkanói nem éppen dí­szei a városnak. De szép len­ne, ha nem lenne! R. L. Szóvá tesszük, ... hogy a Géza király téri, történelmi hangulatot árasz­tó iskolaudvarban láthatatlan lett Boldog Vác remete szob­ra. Annak idején, a romkert építése során az utcai kerítés közelében levő jalrész bekere­tezett területére helyezték az érdekes szoboralakot. Idegen- vezetők szívesen megmutat­nák az idetévedő turistáknak, de az eléje ültetett ja nyáron lombjával teljesen eltakarja, csak a levelek lehullása után — ősszel — lesz ismét látható. -Nem lehetne valahogyan lát­hatóvá tenni? Változás a vásárban Augusztus 16-án, vasárnap vásár lesz, ahogy arra már so­kan számítanak is. Azok, akik az autópiacra kíváncsiak, et­től a naptól kezdve máshol találják majd. A Dunakanyar növekvő forgalma miatt áz Autójavító Kisvállalat előtti parkírozóba helyezték át az autópiacot — amelyet évente öt alkalommal rendeznek meg. A vállalat szomszédsága kedvez az autósoknak: kü­lön szolgáltatást élvezhetnek. Diagnosztikai vizsgálatot kér­hetnek az eladni vagy venni kívánt autóról, esetleg érték- becslést is, ha szükség van rá. Természetesen mindezt térítés ellenében. Ezzel egy időben az állat- és kirakodóvásár is meglesz, a megszokott helyén, a vásár­téren. Ezután idén még két al­kalommal találkozhatunk a vásárokon, október és decem­ber harmadik vasárnapján. D. Z. család a tengerparti, esti ko­cogásból tért vissza. Céltuda­tos embereknek látszottak, s ezt igazolta a beszélgetésünk is. Amilyen céltudatossággal hajtották végre az esti futást, olyan céltudatossággal járták végig a látnivalókat is. Előre kidolgozott program alapján keresték fel a legnevezetesebb látnivalókat, s engedményeket — mint a férfi mondta — csak a gyerekek kedvéért tet­tek. Megismertük gyermekne­velési elveiket és módszerei­ket — egyes helyzetek tanúi­ként is —, amelyekben, ter­mészetesen, a nagyfokú kö­vetkezetesség érvényesült... A z emberek — és az uta­zók — egy másik típusát képviselte az a család, amely- lyel egy másik kempingben találkoztunk. Nagymama, férj, feleség, elkényeztetett kis­lány. Az asszony az első öt percben lelkesen ecsetelte, hogy hány bőrholmit, ékszert vásárolt, és mindent milyen olcsón. Megtudhattuk, meny­nyire szereti a szépet, meny­nyire szereti a vásárlást — arra pedig következtethet­tünk, hogy a romok nem na­gyon érdeklik. És később be is bizonyosodott: találkoztunk Filippinél — mi befordul­tunk az ásatásokat megnézni, ők dudaszóval búcsúzva haj­Hurrá, nyaralunk! Híres mozifilm címe volt ez a két szó, jó néhány évvel ezelőtt láthattuk. Majd többen, több­ször újra filmet készítettek ar­ról a témáról, amit e két szó jelent: Hurrá, nyaralunk! S mert az időjárás ked­vező, van elég napfény a fel­hőátvonulások. záporok kö­zött, az üdülők, strandok, sátortáborok, kempingek, szál­lodák. fizetővendég-szobák, parkok, erdők, rétek, kert­mozik megtelnek pihenni, szó­rakozni vágyó emberekkel. Mi sem természetesebb, hogy aki elutazik valahová, jó mesz- szire az unalomig megszokott környezetéből, jól akarja érez­ni magát, otthon hagyva az otthoni gondokat, tennivaló­kat. Akik otthon vagy a munka­helyükön kénytelenek marad­ni, amíg rájuk kerül a sor az üdülőben, a többiek helyett is dolgoznak. Már aki dolgozik. Mert mi van a nyugdíjasok­kal, a nagymamákkal, a nagy­papákkal, akik már nem ké­pesek nagy távolságra elutaz­Aki ebben a szakmában dolgozik, a szakma becsület­kódexét is érezze magára néz­ve kötelezőnek — összegezte véleményét és a városban ki­bontakozó kenyérvitát, az Észak-Pest Megyei Sütőipari Vállalat igazgatója, a szer­kesztőségben folytatott beszél­getés végén. A vitát, természetesen, nem a lapunk július 20-i számá­ban — Hol tűnt el a kenyér? címmel — megjelent írás vál­totta ki. hanem a július 6-án látványosan csődöt mondó kenyérellátás. Ezt a kifejezést az igazgató használta, nem a cikk szerzője, tulajdonképpen megerősítve a lap hasábjain leírtakat. tottak tovább, újabb üzletek felé... A harmadik családdal, pon­tosabban egy házaspárral, megint csak egy kempingben találkoztunk. Csodálatos ko­csijuk és kocsijuknál is na­gyobb lakókocsijuk olyan tiszteletet parancsoló volt, hogy megismerkedésre sor sem került. Előttünk érkez­tek, de mi már „kifürödtük” és „kinapoztuk” magunkat, amikor ők még mindig nem rendezkedtek be. Kemping­asztaluk, székeik egy ebédlő­ben is jól mutattak volna, minden holmijuk első osztá­lyú volt — látszott, hogy nemcsak jól akarják itt érez­ni magukat, hanem meg is akarják mutatni, milyen egy „magyar úr”. Aki semmivel sem adja alább, mint „min­den kempingek királyai”, a nyugatnémet turisták ... P ersze más „elérhetetlent” is az ember közelébe hoz az utazás. De talán ez a leg­érdekesebb: honfitársainkat — a közelünkben élőket — képletesen és a valóságban is csaknem meztelenül látni. A sok-sok szerep közül, amit otthon — tudatosan vagy ke­vésbé tudatosan — eljátsza­nak, egyetlenegyben: a nya­raló, gátlásainak többségét le­vetkőző ember szerepében. Azt hiszem, ebben a szerep­ben adjuk leginkább önma­gunkat ... B. J. Fihenőparkban egyedül, de a bibliával. (A szerző felvétele) ni, s ezért magukra maradnak odahaza? S vajon hogy érzik magukat azok az idős embe­rek, akik eddig is egye­dül éltek? Mostanság, hogy a szomszédok is útra keltek, a magukra maradt emberek le­het, hogy hetekig nem tudnak kivel szót váltani. A vállalat igazgatójának a kenyérvitában elfoglalt állás­pontja igen rokonszenves: nem vádolt senkit — nem vádolta a cikk szerzőjét sem hangulat- keltéssel —, hanem a kiala­kult helyzet okait igyekezett feltárni és a gyár keményen dolgozó pékjeit, a munkatár­sait tisztázni mindenféle gya­nú árnyéka alól is. A tények különben önmagu­kért beszélnek: azon a bizo­nyos — július 6-tal kezdődő — héten 160 mázsával több kenyeret szállítottak ki a vá­ros boltjaiba, mint egy „nor­mál” héten. A következő hé­ten pedig 230 mázsa volt a többlet. Vagyis, az átlagos na­pi 70—75 mázsa igény he­lyett, 90—110 mázsát „terítet­tek” Vác üzleteiben. Ahhoz azonban, hogy a július 6-i, hirtelen fellépő kenyérhiányt megszüntessék, egy külön mű­szakot kellett volna szervez­niük, amihez természetesen idő kellett volna ... (A gyár­ban üzemelő két kemence összesen 10 mázsa kenyeret tud előállítani óránként.) A kenyérgyártásnak és -el­látásnak két szereplője van: az egyik a sütőipar, a másik a magánipar. a „maszek” pékek. Ha az egyik szereplő kiesik, az ellátási rendszer összeomlik. És ebben az esetben ez tör­tént. A kenyérgyárnak nem volt ideje a magánipar kiesé­se miatti hirtelen „rárendelé- seket” kielégíteni — mivel a kiesés is jóval nagyobb volt, mint amekkorára számítottak, számíthattak... A teljes képhez természete­sen az is hozzátartozna, hogy tisztázzuk: miért tűntek el olyan hirtelen az ellátás harmadát biztosító „házikenye­resek” a piacról? Két dolog le­szögezhető: az egyik, hogy a magánkisiparosoknak is joguk van kivenni szabadságukat, a másik, hogy ezt csupán be kell jelenteniük a tanácsnál. For­mailag tehát nem történt hi­ba. Arról pedig, hogy módjuk van-e megtudni vagy egyez­tetni egymással a szabadságuk időpontját, hogy ismerik-e a szakma becsületkódexét, al­kalomadtán az ő válaszukat — és véleményüket — szeretnénk kérni... — gó I Vajon törődik-e valaki ezek­kel a bácsikkal, nénikkel, a hirtelen rájuk szakadt ma­gányban? Ezekre a kérdésekre a vála­szokat úgy igyekeztünk meg­kapni, hogy idős embereket szólítottunk meg a város utcáin, parkjaiban, boltban, bevásárlás közben, vagy oda­haza és szociális intézmény­ben. Először is a városi ta­nács családvédelmi csoportját kerestük fel, amelynek ve­zetője, Bakaja László, az idő­sekkel való hétköznapi törő­désről szólt. A város harmincnégyezres lakosságából mintegy hatezren nyugdíjasok. Közülük a min­dennapok gondjaival éves átlagban nyolcszázan—ezren keresik fel a családvédelmi csoportot. A nyugdíjas korú ügyfelek között megtalálhatók a házi szociális gondozásban részesülők, az otthonban la­kók. a nyugdíjasok klubjába járók éppen úgy, mint a családban vagy egyedül élők. Sajnálatos tapasztalatként említette Bakaja László, a családvédelmi csoport vezető­je, hogy egyoldalúan csak a nyugdíjasok jogairól esik egyre több szó az emberek beszélgetéseiben, de a tömeg­kommunikációs eszközök is ezt a féloldalasságot erősítik. Ugyanis az idős szülők élet- körülményeinek javítását szándékozók — sőt követelők! — elfeledkeznek arról, hogy ezeknek a koros embereknek legtöbbször léteznek tartásra képes hozzátartozóik. Ám gyakran előfordul, hogy segélyért, vagy egyéb támo­gatásért a tanácshoz forduló nyugdíjasok visszavonják ké­relmüket, ha kiderül, hogy gyermekeiknek, vagy más kö­zeli hozzátartozóiknak nem „csupán” erkölcsi kötelessége az ő támogatásuk. Ezek az idős szülök riadtan visszakoz­nak, amikor megtudják a tanácsházán, hogy hozzátarto­zóikat tartásra is lehet kö­telezni. Az ilyen eljárásokkal párosuló „procedúrától” mind­két fél ódzkodik, mert nagy szégyennek tartják a külső be­avatkozást. a hatósági kész­tetést Sajnos az idős szülőket magukra hagyni úgy látszik ma már nem olyan nagy szé­gyen ... Szerencsére az Ilyen maga­tartás nem minden családra jellemzi}, s vannak olyan nyug­díjasok is — ha nem is so­kan —, akik képesek magukat eltartani, ellátni. Ök bármi­lyen szerényen élnek is, de ragaszkodnak önállóságukhoz — mások pedig eleve magá­nyosan élnek a sors kiszámít­hatatlan fricskái következté­ben. Nos. előzetesen ennyi*-, szé­les körre kiterjedő vizsgáló­dásainkból. A továbbiakban beszámolunk majd más írá­sainkban a város nyugdíjasai­val folytatott beszélgetéseink­ről. Őket. mint említet­tük, a legkülönbözőbb helye­ken kerestük föl. Elsőként az egyesített szociális intézmény­ben szereztünk tapasztalato­kat, mégpedig azért ott. mert annak vezetése kifejezetten az üdülőszezon idejére magára maradt idős emberek gondo­zására, felügyeletére, foglal­koztatására vállalkozott. De erről is és a már említett, s más helyszíneken szerzett ta­pasztalatainkról több írásunk­ban számoltunk és számolunk be a nyár folyamán. Aszódi László Antal ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Távolban - közelről Péketika Az eltűnt kenyér esete

Next

/
Oldalképek
Tartalom