Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-25 / 174. szám

1987. JÜLITJS 25., SZOMBAT Szájtátva Mcgnémuitak Lejárt a vállalat első embe­rének ciklusideje, üt évre szólt a megbízatása, letelt. Ösz- szeiilt a vállalati tanács. Az igazgató — talán — még az ilyenkor illendőnek tartott iz­galmat sem nagyon érezhette. A cég, a folyamatosan nehe­zedett gazdálkodási körülmé­nyek ellenére is jól boldogul, a vállalati eredmény fölötte van az iparági átlagnak, a termékfejlesztés helyes irányát igazolták a piaci tapasztalatok. Vannak persze feszültségek is. Elsőként a bér. Azután a fej­lesztési, beruházási forrásszű­ke. A vállalati tanács az igazga­tó megbízatását nem hosz- szabbítotla meg. Ügy döntöt­tek, nyomasztónak nevezhető, nyolcvanszázalékos szavazat- többséggel, hogy pályázatot ír­nak. Természetesen az ed­digi igazgató is pályázhat. Ha (ezek után) akar. Mit kíván­nak elérni? Hátha akad jobb, mondja a vállalati tanács el­nöke. Elégedetlenek voltak a jelenlegi vezetővel? Nem, de­hogy. Akkor? Mindenkinél van, kell hogy legyen jobb. Nagy igazság. Csak éppen veszedel­mesen olcsó igazság, már-már gyanús készséggel felkínálko­zó, S mit mondtak az igazga­tónak? Semmit. Mit kellett volna mondaniuk? A megnémult vállalati ta­nács eljárása nem sért sem­miféle jogszabályt. Amint a hír­lapíró kérdésére a törvényes­ségi felügyelet illetékese vála­szolta, a vállalati tanács való­ban nem köteles indokolni a pályázat kiírását, a ciklus megújításának megtagadását. S ha nem kötelességből, de il­lendőségből azért szólhatna va­lamit, nem? Ilyennel mi nem foglalkozunk, mondja a fel­ügyelet embere. Részükről kész. A vállalati tanács ré­széről szintén. All szájtátva. megnémulva az ember. Ezzel a logikával ugyanis az or­szágban mindenki fel- és ki­cserélhető vé válik, hiszen le­hetetlen, hogy ő legyen a leg­jobb. S bizonyos, hogy a té­nyéktől függetlenedő, megné- inuló vállalati tanácstagoknál nincsen jobb, hogy ők a leg­jobbak . . .?! MOTTÓ Szerencsét hoz a tizenhárom Miért nem öntözik a kukoricát? A 4-es számú főút mellett autózva, a tikkasztó hűségben kor- nvudözó kukoricát látva az emberben önkéntelenül fölmerül a kér­dés: miért nem öntözik ezeket a táblákat? Nos, ez az a kérdés, amit mostanában jobb föl sem tenni De- zsényi Lászlónak, a ceglédi Lenin Termelőszövetkezet fömezögaz- dászának. — Ha ez a kukorica két napon belül nem kap vizet, semmi sem lesz belőle — mondja a főagronómus szo­morúan. — Ha az öntözőmű most működne, naponta het­ven hektárt tudnánk locsol­ni. Ez milliókat jelentene a gazdaságnak. Meg is róttak már miatta több helyről, hogy miért nem öntözünk. Nem volt pénz Ezt a kérdést tizenhárom éve minden esztendőben föl lehetett volna tenni. Akkor született ugyanis az ötlet és a terv: épüljön egy szenny­víztisztító és az ebből kike­rülő vízre egy öntözőmű. Az üzlet jó, hiszen a kellemest köti össze a hasznossal. Ceg­léd szennyvizét fogadni képes a viszonylag nagy kapacitású tisztítómű, s az innen kike­rülő vízzel öntözni lehet a termelőszövetkezet — akkor még Magyar—Szovjet Barát­ság Tsz — földjeit. A tervek elkészültek, a kivitelezés megkezdődött... S tart még ma is, éppen tizenhárom éve! Hogy miért készül úgy ez a beruházás, mint a Luca széke? A választ így fogal­mazta meg a Pest Megyei Beruházási Vállalat ceglédi mérnökségének vezetője, Ki­rály Jenő. — Soha nem volt meg a szükséges pénz. Az érintettek különböző forrásokból igye­keztek előteremteni a beruhá­zás fedezetét: adott támoga­tást a megyei tanács, hozzá­járult a költségekhez a Ceg­lédi Tanács, a termelőszövet­kezet öntözési támogatást ka­pott, csurrant-cseppent vala­mi' az OVH-tól - is. Persze ezek a pénzek soha nem olyan ütemben álltak rendel­kezésre, ahogy ezt a kivitele­zés éppen megkövetelte volna. A mélypontra tavaly ősszel kerültünk, akkor azt mond­tuk: leállítjuk a beruházást, mert nem látjuk biztosítva az anyagi fedezetet. Ismét a megye lépett közbe, tárgyalt az összes érintettel, s döntés született, hogy be kell fejez­ni az öntözömü építését. Robbanó csövek A főmezőgazdásszal és Híd­végi Dénessel, az öntözőmű üzemvezetőjével járjuk be a területet. Közben megtudom tőlük, hogy a város szennyvi­zét mechanikuson megtisztító telep tavaly óta üzemel. Je­lenleg nap 5—6000 köbméter vizet fogad. Ez a szövetkezet tározójába kerül, innen a szivattyútelep nj'omja majd az ' öntözőrendszerbe, illetve a 46 hektárnyi területen fekvő szikkasztóterületre. Ez utóbbi­nak a lényege, hogy az ide Már nincs akadálya az avatásnak A kivitelező hozómra dolgozott — Hosszú évek óta legége­tőbb gondunk a tanterem- hiány. Nem zajlott le úgy íalugyűlés meg más lakossági lórum, hogy ez szóba ne ke­rült volna — mesélte dr. Fo­dor Dezső, az 1. számú álta­lános iskola igazgatója, a községi népfrontbizottság el­nöke, — Csak éppen úgy lát­szik, a legrosszabb időben lógtunk hozzá. Miközben körbejártuk a múlt században épült öreg iskolát, amely magán viseli a gondos karbantartás erőfe­szítéseit, ám a korszerűtlen­ségen, a nedves falakon csak egy alapos felújítás segíthet. Ennek tervéről is beszélt az iskolaigazgató, erre azonban csak az új iskola átadása után kerülhet sor. — Látja, ez a tornater­münk — mutatta az udvar r égében a játszótérnek látszó füves teret. — Nagyon hiány­zik, különösen télen, mert a termeink nem iskola céljára épültek, szűkek. Alakítgat­tunk, bővítgettünk eddig, így most már 8 tantermünk van — szétszórtan több épü­letben, több száz méteres kör­zetben —, mégis mi vagyunk jobb helyzetben, mert egv műszakban taníthatunk. A 2. számú tárnokligeti iskolá­ban ugyanennyi tanteremben 17 vagy 18 tanulócsoportot oktatnak. Szóval egy-egy osztálynak mindkét műszak­ban még tanterem se jut, ezért egymást váltva tornáz­nak. Tornaterem híján a zsi­bongóban. Bizony, Tárnokon az új ok­tatási intézménynek minden­képpen fel kell épülnie. Ezért örvendetes, hogy jó ütemben haladnak az építéssel, s már nincs akadálya az avatásnak december végén. Senki sem gondolta annak idején, hogy erre a jó hírre ennyit kell várni. Még csak tanultuk a tanácsok akkor még új pénzgazdálkodásának rendjét. Tapasztalat erről nem lévén, ki sejthette, hogy a megyei tanács egyetértése, engedélye egy beruházási hi­tel feltételéhez csupán re­mény a pénzhez jutáshoz. Azóta már megtanultuk, az OTP kasszája sem kimeríthe­tetlen. Neszapoííts.úk a. szót, . most június 1-jén megnyitotta a tár­noki számlát az OTP megyei gazgatósága. El lehet képzelni, mennyire feszült volt a vára­kozás, hiszen még májusban tudták, mi lesz a pénzintézet értesítésében. Az építők pedig már ismét dolgoztak-— ho­zómra. így beszélte el a napokban az időközben történteket Rozsnyai István, a nagyköz­ségi tanács elnöke. És meg­próbáltuk ismét beleélni ma­gunkat egy olyan tanács hely­zetébe, ahol a korábbi évek­ben mindössze félmillió forint gyűlt össze a fejlesztési alap­ban, s azt az összeget is hét éven keresztül félrerakták, hogy 1985-ben végre hozzá­kezdhessenek az új 8 tanter­mes iskola építéséhez. Szinte példátlan a lakosság áldozatvállalása — mondta Papp Gábor vb-titkár a tava­lyi beszélgetésünkkor. — Mindenesetre nagyon kevés azoknak a településeknek a száma még országosan is, ahol ezer forintot szavaztak meg fejlesztési hozzájárulás­ként. És ezt azzal együtt kell értékelnünk, hogy amink van ebben a faluban, azt mind saját erőnkből, szerény fej­lesztési alapunkból és a szó szoros értelmében vett társa­dalmi munkáinkkal teremtet­tük meg. Szinte ugyanezt visszhan­gozta most Hozsnyai István is:' — A várható 1,6 millió fo­rintból már 1,3 millió forintot kaptunk meg anélkül, hogy egyetlen felszólító, figyelmez­tető sort leírtunk volna. Az erős közös akarat szim­bóluma lesz ez az iskola. Mert vegyük csak sorjába, ki mindenki akarta, hogy fel­épüljön. A megyei tanács több mint 26 millió forint vissza nem térítendő támoga­tást adott hozzá a 3 év alatt A helyi tanácsnak 16 millió­ja épül bele, hiszen a 7 mil­liós kölcsönt vissza kell fi­zetnie. A lakosság állja a be­rendezés, a bútorzat költségét a maga 1,6 millió forint ösz- szegű vállalásával. S ezen fe­lül kétkezi munkájával, a ta­karításban, majd tavasszal a parkosításban és a sportpá­lya-létesítésben . való közre­működésével. S az építők? Az Érdi. Épí­tőipari Szövetkezet vajon nem bizonyítottá, hogy akarja ennek az iskolának a mielőb­bi felépítését? Fix áras szer­ződést kötött a versenytár­gyalás után, s az időközben módosított határidő tekinteté­ben is a korrekt partner sze­repén túlmutató együttműkö­dést tanúsított. Megalapozot­tan ígérte Kovács István fő­építésvezető, hogy december végén, pontosan az új határ­időre átadják az oktatási lé­tesítményt a megrendelőnek. Az átköltözésről pedig a tantestület dönt majd, hogy azonnal birtokba veszik-e vagy csak tavasszal. De el­döntésre vár az is, s ez lesz a nehezebb, hogyan haszno­sítsák jobban az új, korszerű iskolát. S ha már ennyi ál­dozatot hozott a lakosság, magától értetődő, erre vonat­kozóan is kikérik a vélemé­nyét. Kádár Edit eresztett — mechanikusan már tisztított szennyvíz — a földrétegen átszűrve kerül a földbe ásott csőrendszerbe, s így további tisztulás után jut vissza a természet körforgá­sába. Számos probléma me­rült föl már a szikkasztók körül is. Ennek területét eredetileg száz hektárra ter­vezték, le is fektették a csö­veket, le is szedték a felső, termő réteget, mire kiderült, hogy a területnek több mint felét nem lehet ilyen célra igénybe venni. A szikkasztók homokgátjai az első elárasz­tásnál számos helyen átsza­kadtak. Ennek például az le­het az oka, hogy megépítésük után több évvel kezdték el használni. No de ettől még az öntö­zőmű működhetne. De a je­lenlegi próbaüzem alatt kide­rült, hogy a földekre lefek­tetett eternitcsövek sorra szétrobbannak, ahogy a vizet a rendszerbe eresztik. Ez Ki­rály Jenő szerint természetes, hiszen azért kell a próba­üzem, hogy a hibák kiderül­jenek. Ugyanis természetesnek kell elfogadni a tsz álláspontját is, miszerint ők csak kifogás­talanul működő rendszert hajlandók átvenni a kivitele­zőktől. Azt kideríteni, hogy a csövek mitől robbannak szét, messzire vezetne. Lehet a hibát keresni a csövek mi­nőségében, a kivitelezésben, netán a tervezésben is, de van olyan nézet, amely sze­rint a tsz a megengedettnél nagyobb nyomással engedi a a vizet a rendszerbe. Ezt a vitát a szakembereknek kell eldönteniük! A lényeg az: az üzemi próbák alatt derüljön ki min­den hiba. s azokat javítsák ki a kivitelezők, hogy minél előbb befejeződjön e kínos beruházás. Hiszen nem kevés pénzről, mintegy 350 millió forintról van szó! ; Mindenki bízik Á tizenhármat szerencsét­len számnak tartják. Ebben az esetben remélhetőleg ép­pen a tizenharmadik esztendő hozza el a megoldást. Nizák Imre, a Pestber műszaki igaz­gatóhelyettese ugyanis azt mondja: — Bízunk benne, hogy augusztus közepéig befejez­hetjük az üzemi próbákat és ezek alapos kiértékelése — és természetesen a hibák kijaví­tása — után szeptember vé­gére ki lehet adni az öntöző- mű üzemeltetési engedélyéi is. Ebben bízik a termelőszö­vetkezet főmezőgazdásza is: — Nagyon szeretnénk, ha jövőre már locsolhatnánk ezt a 800 hektárnyi területet, en­nek megfelelően akarjuk ki­alakítani a jövő évi vetéster­vünket. M. Nagy Péter A HÉT HÍRE KORÁN KEZDIK O Az építők szakszervezetének elnöksége a muvA, kaerö-gazdálkodás helyzetét tekintette át, O Szolno­kon megkezdte tevékenységét a honvédelmi nyári egyetem. # Tata volt a helyszíne az alkoholizmus el­lenes ifjúsági klubok országos találkozójának. O A hét híre az is, hogy ma nyílik meg a környezetvédel­mi őrsök országos szaktábora Győrött. Köznapi a tapasztalat, mégis fontos a bölcs figyel­meztetés, melyet Ovidius ha­gyott az utána következő nemzedékekre A szerelem or­vosságai lapjain. így hangzik: „Gyógyfüvet és mérges dud- vát egyként hoz a földünk, j sok helyen együtt nő rózsa s a durva csalán.’’. Amit belát­ni, tudomásul venni a jelek szerint sokak számára nem egyszerű és nem könnyű. Szaporodó jelei vannak ugyanis a túllicitálásnak, a környezet olyan — irreális — óvásának és védelmének, amely kizárólag a szigorú szabályokban, a tiltásokban, a büntetésekben, bírságolások­ban látja a megoldást. A fé­lelem, a retorzió soha nem termett, teremtett szeretetet; nem teszi itt sem. A ráveze­tés, a nevelés annál inkább lehet értelem és érzelem öt- vözője, a szépség, a hasznos­ság, a fontosság felmutatója, érzékeltetője, a megszerette­tés, a megszeretés kiváltója. Ennek szerény munkásai, közösségei a környezetvédel­mi őrsök. A legfogékonyab­bat, a gyermeket ismerteti meg az őt körülfogó világ szépségeivel és csúfságaival, megóvhatóságával és elront- hatóságával. A megye annak idején út­törő szerepet vállalt az úttö­rőmozgalom e nemes kezde­ményezésében, s a szerény kezdeti eredményekből szilárd alapú mozgalom terebélyese­dett ki, törekvései mára ha- gyprpápqyá népesedtek. Ma nem" az a kérdés, vajon ä gyerekek érdeklődnek-e ilyes­mi iránt, vállalkoznak-e sajá­tos feladatkörükre, hanem az, hogy miként viselik el erőfeszítéseik könnyed lesaj- nálását, nemegyszer megcsú­folását a felnőttek részéről. Elegendő itt Maglód vagy éppen Ráckeve példájára utalni, aggasztónak ítélve, hogy amit a gyermekek tisz­ta szívű buzgalommal rendbe tesznek, azt gyakran néhány nap alatt rondítják össze a felnőttek. A gyermekre rit­kán hat önmagában bármi­lyen szöveg; a szó és a pél­da összetalálkozása az, ami hitelesít, ami lendít vagy ép­pen visszafog. Becsületére vá­lik tehát a két település érin­tett ifjainak és persze peda­gógusainak, más felnőttjei­nek, hogy nem adják fel a sziszifuszi munkának látszó törekvéseiket, tevékenységü­ket. Szerencse — avagy sokkal inkább következetes fárado­zás eredménye —, hogy nem elszórt kivételről szólhatunk, hanem olyan ifjú természet- barátok és -féltők csapatai­nak kiépült rendszeréről, amely átszövi a megyét. Át­szövi, hiszen már nemes ha­gyomány és élő valóság egy­szerre sok minden a megyé­ben. Például környezetvédel­mi szaktáborok megrendezése nyaranként Gödöllőtől Szent­endréig, s ugyanakkor értel­mes feladatok keresése az őr­söknek egész éven át, követ­kezetesen és rendszeresen. Említhetjük Zsámbékot, ahol a tanárképző főiskola oktatói mindig megtalálják a formá­ját, a módját annak, hogy elméleti, módszertani segítsé­get kínáljanak fel, adjanak azoknak, akik vállalják a jö­vendő felnőttjeinek ilyen ér­telmű nevelését, befolyásolá­sát, rávezetését arra, hogy a környezetet nem önmagáért, hanem az emberért óvják, védik, fejlesztik. S ha korán kezdi ezt megtanulni valaki, nagy a bizonyossága, nem felejti el. Akkor sem, amikor a körülmények igyekeznek elfeledtetni vele.,, Szép kincseink vannak s megyében. Természetvédelmi oltalom alatt áll ötvenezer hektár, ami a megye terüle­tének nyolc százaléka, s ami olyan értékeket foglal magá­ban, mint a börzsönyi, a pi­lisi, a budai, az ócsai tájvé­delmi körzet. S kérdezhet­nénk persze azt is, vajon fél- világnyi utakat • megtett és annyi idegen szépségre rá- csodálkodó honfitársaink kö­zül mennyien jegyezték meg legalább a nevét a dabasi turjánosnak, a c sévharaszti borókásnak, s közülük há­nyán “ú-keresték fel azokat, hogy láthassák, milyen is az igazi, az érintetlen, a csúfí- tatlan természet?! Forduljunk az emberi ter­mészet nagy ismerőjéhez, Ho- ratiushoz, aki a Levelek egyikében azt írta: „Eltitkolja bután, aki balga, az elhanya­golt bajt.’’: Ne szépítsük, gyakran viselkedünk balgán, titkolva a bajt, nevezetesen, hogy nem gyermekeinkkel, hanem velünk, felnőttekkel van a baj. Elegendő bizonyí­ték erre, ha a megyében le­vő hetvenezer üdülőtelek és zártkert környékén szemlélő­dünk, holott ott — állítólag — a természet élvezetéért s a pihenésért van jelen az ember ... Igen, talán majd ők, akik korán kezdik, ide­jében rájönnek, emberi és természeti világ nem kétféle valami, hanem nagyon is egy. Mészáros Ottó Az idei kemény tél súlyos károkat okozott a mezőgazda­ság számos ágazatában, s a forró, száraz nyár sem kedvez sem a veteményeknek, sem a gyümölcsöskerteknek. De hiá­ba a hosszan tartó napsütéses, meleg idő, ha a nyár későn köszcntött be, hiszen számos mezőgazdasági termék a ko­rábbi évekhez viszonyítva jó másfél-két héttel később érett be. S ez a kései, de hirtelen érés nagy feladat elé állítja a termelőket és a feldolgozókat egyaránt, mivel az amúgy is kampányszerű munkákban most jóval nagyobb szervezett­ségre, felkészülésre és gondos­ságra van szükség, mint az előző években. Dunakeszin, a Magyar Hűtő­ipar gyárában már hetekkel ezelőtt megkezdődött az első szállítmányok feldolgozása, sőt ezekben a napokban be is fe­jeződik a málna felvásárlása és beszállítása. A kedvelt bo­gyós gyümölcsből a tervezett­nél jóval kevesebbet tudtak felvásárolni a kedvezőtlen időjárás és a „málnaháború” néven emlegetett felvásárlási Nagyüzem a dunakeszi hűtőházban Málna után tök és barack I láz miatt. Ebből a termékből már megkezdték a végleges csomagolást, s az első, 200 grammos mélyhűtött áruból egy kamionra való rakomány már el is indult a svéd meg­rendelőkhöz. Mint azt Krima Jánostól, a dunakeszi gyár igazgatójától megtudtuk, a hét első napjai­ban megkezdték a meggy be­szállítását és feldolgozását, s a fóti Vörösmarty Tsz-ben sa­ját dolgozóikkal nekiláttak a sárgabarack szedésének is, amelyet mosás és felezés után tasakokb<..n, mélyhűtött álla­potban értékesítenek majd. A sárgabarack feldolgozása mellett a hét végén látnak hozzá a keresett és nagy nép­szerűségnek örvendő gyalult tök fagyasztásának és csoma­golásának, amelynek előfel- dolgozását már az elmúlt na­pokban megkezdték a baracs­kai termőhelyen. Terveik szerint a feldolgo­zási kampány az őszibarack­kal folytatódik, amelyet felez­ve, kimagozva, egy kilogram­mos tasakokban hoznak for­galomba. Emellett hamarosan megkezdik e gyümölcs fel­vásárlását a Dunakeszi Kon­zervgyár részére is, hogy ez­zel segít ék partnerüket a fel- dolgozási idő meghosszab­bításában. A közelmúltban fejezték be a tavalyi lecsóalapanyag fel­dolgozását és csomagolását, valamint a kelendő portéka kiszállítását. Amint a paprika- és paradicsomárak elfogad­hatóvá válnak, hozzáfognak a jövő évi lecsónakvaló beszer­zéséhez is. De ennek feldolgo­zását má csak a nagy nyári kampánymunka után, valami­kor az év vége felé kezdik meg. Egyelőre minden ener­giájukkal a gyorsan romló gyümölcsök szedésére, feldol­gozására összpontosítanak. A legnagyobb munkák, a csúcs- időszak heteire más megyék­ből is szerződtettek munká­sokat, s egyetemisták foglal­koztatásával sikerült teljes mértékben megoldani munka­erőgondjaikat. A legnagyobb problémát egyelőre a kánikula okozza a hűtőházban, mert a tároló­termek ajtóinak nyitásával igen nagy mértékben nőtt a gyár energiafelhasználása. De, amint azt a dunakeszi gyár igazgatójától megtudtuk, a nagy kánikula nemcsak az energiafogyasztás növekedését, hanem a gyümölcsök kény­szerérését is okozta. így a ki­sebb termés miatt most job­ban szervezik és gondosabban végzik a hűtőházban a mun­kát, s ezzel akarják csökken­teni a kieső termésmennyi­séget. Bíznak abban, hogy az időjárás kedvezőbbre fordulá­sa és a szerződéses mennyi­ségek beérkezése után nem lesz idén sem különösebb gondjuk sem a felvásárlással, sem a feldolgozással, illetve a szerződéses kötelezettségek teljesítésével. F. Zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom