Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-25 / 174. szám

| 1987. JÚLIUS 25., SZOMBAT ap 5 MAGAZIN J ___________ fakában a gazdasági rendészet A juhász és a teherautók Az embereket jogosan felháborítja, hogy szinte gomba módra szaporodnak azok, akik csalással, üzérkedéssel jogta­lan haszonhoz jutva megkárosítanak valamely üzemet, gaz­daságot — végső soron valamennyiünket. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon július 1-jén megalakult gazdasági rendészet feladata a jogtalan haszonszerzők megfékezése. Vihar az Ördögközben A víz hegynek még nem ment Hogy mi űzi, hajtja a szinte már önpusztító méretű mun­kára a Galga menti embereket, nehéz lenne megmagyarázni. Szorgalmas, dolgos népek élnek szerte a megyében, de a Búg­tól Túráig az üt mentén szoros gyöngysorként fűzött falvak lakói mindenkin túltesznek hallatlan munkabírásukkal. Őszi eüenőrzések Lakásárak * A lakásépítési költségek és tárak alakulásával foglalkozik hamarosan a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság. A szep- ' teniberi, októberi, az egész or­szágra kiterjedő széles körű vizsgálat programjáról pénte­ken tanácskozott a testület a KNEB székházában. Az utóbbi években a jöve­delmeket és a támogatásokat meghaladó mértékben növe­kedtek a lakásépítési árak. Az állami lakásépítés részarányá­nak csökkenése szintén ked­vezőtlenül érintette elsősorban azokat a rétegeket, amelyek jövedelme az átlagosnál ki­sebb. megtakarításaik szeré­nyek, s családi támogatásra sem számíthatnak. Az új la­kások drágulása nyomán a meglevők is felértékelődtek, mindez pedig kihatott a for­galmi értékre, a cserére, sőt még a bérleti, albérleti díjak alakulására is. A KNEB a korábbi években Is foglalkozott a lakásfenntar­tás helyzetével, a magánlakás- építéssel, a lakáskivitelezés minőségével. Most nyolc me­gyében és Budapesten arra ke­resnek választ, hogy milyen mértékben indokolt a köitség- és árváltozás. Tételesen ellen­őrzik, hogy a lakásonként fel­számolt anyag-, munkaóra-, fuvar-, s más költségekre va­lóban szükség van-e az építés során. Felmérik, mekkora a telekár, a közművesítés, a ter­vezés díja. A vizsgálatba be­vont lakóházakat úgy választ­ják ki. hogy azok száma, az építési hely, a beépített anyag, az alkalmazott technológia jól reprezentálja a teljes magyar lakásépítést. A népi ellenőrök felkeresik a magánépíttetőket is (a múlt évben a lakások 60 százaléka magán kivitelezésben épült). Tájékozódnak az anyagkölt­ségekből, á. mun,kadíja!?ról. a különféle címeken kifizetett csúszópénzekről, a segítő csa­ládtagok, ismerps^k.,áltó| el-, végzett munka értékéről is. A vizsgálat során együttmű­ködnek a Hazafias Népfront, valamint a KISZ KB illetékes osztályaival. Az őszi ellen­őrzések megkezdése előtt Vas megyében próbafelmérést tar­tanak. Álmosan dörzsöljük a szem­héjunkat, friss zuhanyt ve­szünk a fürdőszobában, fel­hörpintjük a jó erős kávét, aztán irány a kert. Ismét hozzászoktatjuk magunkat a hajnali kelésekhez, amikben már évtizedek óta nem volt részünk. Ám mégis jobb így, pitymallat után hozzálátni a munkához, hogy mire megjön a forróság, lassan, fokozato­san edződjünk hozzá, s ha lehet, akkorára a munka na­gyobb felén is túl legyünk. Az utolját csipegetjük az idei málnatermésnek. He­lyenként csalóka képet mutat már egyik-másik bokor, amely zamatos ízű, piros szemeket ígér, de amikor odaérve mor- zsolgatni kezdi az ember a bogyókat, mintha csak kavi­csokat szemelgetne. A nyári forróságban megkövesedtek a szemek, semmire sem hasz­nálhatók. Az idén mindennap úgy vártuk az esőt, mint ahogy soha. Mert ha még akár egy héttel ezelőtt is kapott volna egy jó záport a málnásunk, megduzzadtak volna az apró szemek, tán meg is duplázó­dik a termés, amit egy nap alatt pirosra érlelt volna a tűző nap. Az eső nem jött, hogy a sokat emlegetett málnaháború idején növekedjék a szorzan- dó is, vagyis a leadható kilók száma, melyek idei szorzója a mi környékünk átvevőinél először negyennégy forint volt, amire azt mondtuk, hogy ez már jobb, mint a ta­valyi ár. Két nap múlva a kilónként megajánlott ötvenkét forint­Első nagyobb, akciójukat — melyről a következőkben be­számolunk — július 22-én kezdték meg. Ezen a napon hajnalban öttagú csoport érkezett Szabó Mihály rendőr százados irá­nyításával Kiskunlacházára. Tudomásukra jutott, hogy Bak József a helybeli állami gazdaság juhásza különös dolgokat művei. Lássuk hát a történteket. Menetlevélre várva Bak József, a helybeli állami számú házban levő lakása előtt az állami gazdaság két teherautójában két gépkocsi- vezető várakozott. Mint be­bizonyosodott, azért, hogy Bak Józseftől megkapják az aznapra szóló menetlevelüket. Jogosan merült fel ezek utón a kérdés: Mi köze a juhász­nak — aki egyébként teher­gépkocsira érvényes jogosít­vánnyal sem rendelkezik — a fuvarokhoz? Házkutatásnál előkerültek a sofőrök nevére kitöltött, de még fel nem használt menetlevelek. Talál­tak gépkocsialkatrészek vá­sárlásáról. valamint teher­autók javítására szóló doku­mentumokat is, és azokat a szerződéseket, melyeket Bak József a gépkocsivezetőkkel kötött. Ilyen körülmények között mar nem lett volna értelme a tagadásnak. Bak József, akit a rendőrök üzérkedés alapos gyanúja miatt őrizetbe vettek, vallomást tett. Az állami gazdaság évek óta foglalkoztat gépkocsiveze­tőket teherautók költségtérí­tése^ rendszerben történő ufeemeÚeteseré. ‘Ennek lénye­ge, hogy a fuvarozásra szer­ződő sofőröket megilleti az általuk elért árbevétel 65 szá­zaléka. Ennek terhére azon­ban vállalniuk kell a gépko­csi teljes karbantartását, ja­vítását és az üzemanyag­ról úgy véltük: ez mór nem­csak a hajnali kelések, az át­vevőhelyen késő esti sorban állások díját fedezi, hanem összességében a kötés, kapá­lás, metszés ugyan még min­dig nem túl magas órabérét is kifejezi. A kockázatét, hogy milyen lesz az időjárás és ennek következtében a ter­més, még mindig nem. Azt már csak a hatvannégy forintos átvételi ár honorál­ta, s ezen túl a két nap múl­va hetvenforintos kilónkénti ellenérték hozhatott a terme­lőknek annyit, amennyit egy jó vállalati gmk tagjai is meg tudnak keresni. Csakhogy ekkorra már nem adta oly bőven, s ezért nem is olyan biztosan, mint mond­juk, a gyári műszak nyolc órája, ahol a bért minden­képpen ki kell fizetni. A mi kétszáz tős ültetvényünkön, amelyből néhány kiritkult sort le kell számítanom, har­mincöt kilós volt egy szedés alkalmával a csúcs, majd ugyanazon a területen nyolc kiló a mélypont, s az idén kétnaponként rendezett szü­retet mindössze hatszor le­hetett megtartani. A tavalyi szárazság, az idei forróság miatt aztán nem gazdagodtak meg a ter­melők, mint ahogy sokan hit­ték. Legfeljebb mutatósán sz :n öszeget vettek át estén­ként egy-egy nagyobb terület tulajdonosai, de ahhoz nap közben sok kéznek kellett dolgoznia, s e szerint osztó­dott el a jövedelem is. Az idén azért úgy látszik, sok embernek támadt kedve a málnásra, s aki e szerint költségeket. A fuvarokat is ők szerzik maguknak. Néhány gépkocsivezető esetében azon­ban az történt, hogy Bak József — akinek hivatalosan a teherautókhoz és a fuvaro­zásokhoz semmi köze nem volt — vette fel a költségté­rítési összeget. Ö volt ezeknek a teher­autóknak — eddig három esetben bizonyosodott be — a tulajdonképpeni üzemeltetője. A gépkocsivezetők így az ál­taluk elért árbevétel 10 szá­zalékához jutottak, a többi pénzzel a juhász önállóan gazdálkodott. Felvette és leadta a me­netleveleket, felesége segítsé­gével intézte az adminisztrá­ciót. Több illegális szállítást is végeztetett menetlevelek nélkül. Mindebből sok haszna származott: gépkocsinként 8— 10 ezer forint havonta. Kellő összeköttetés Nyilvánvaló, hogy a piló­ták nem jártak jól ezzel az alkuval. S hogy mégis miért vállalták az előnytelen felté­teleket? Elképzelhető lenne, hogy nem volt kellő tőkéjük az induláshoz. Ennek azon­ban ellentmond, hogy amikor az állami gazdaság meghir­dette hivatásos gépkocsiveze­tők részére a lehetőséget, azt is vállalta, hogy a kezdéshez szükséges pénzt előlegezi. Erről azonban nem mindenki tudott. S a vallomásokban az is elhangzott: összekötteté­sek nélkül nehezen lehetett Szerződéshez jutni! Bak Jó­zsefnek azonban, aki múlt év nvarától folytatta az üzérke­dést; úgy látszik, megvoltak a kellő összeköttetései. A to­vábbiakban várhatóan arra is fény derül: hogyan tudott a juhász mindig kifizetődő fuvart szerezni az emberei­nek? tavasszal ültetni is fog, az legalább három év múlva je­lentkezik többletet hozva a piacra. Málnaháború viszont nem­csak ebben az évben volt. Sőt, a termelő szempontjából nem is az idei számított an­nak. Inkább az elmúlt évek küzdelmei szegték sok ember kedvét, mert akkor másként beszéltek velük, s kisebb pénzért többet kellett dolgoz­niuk. Mert tavaly, de főképpen az azt megelőző esztendőben, nemcsak a szükséges, értel­mes munkát kellett elvégezni, hanem az átvevőnél is feles­legesen fecsérelni az időt. Sorban állva várni a leadás­ra, s bár akik a szállítmá­nyokat elindítják, és az ad­minisztrációt intézik, sokszo­rosát keresik a termelők be­vételeinek, a világért meg nem duplázták volna a lét­számukat. Itt a kétkeziek ro­vására takarékoskodtak a ki­adásokkal. A hosszú sorokban aztán néha veszekedések támadtak azon, hogy ki kit előz meg, ki jött előbb. Mindenki sie­tett haza. mert a legtöbben még a napi műszakjukat is ledolgozták az üzemben. Aki meg nem. az sem pihent sok­kal többet, hiszen szervezet­ien volt például a szedőládák elosztása. Kevés volt az úgy­nevezett göngyöleg, s ha a telt ládákat leadták, nem mindig kaptak helyette üre­sét. tgy aztán másnap hajnali háromkor, négykor bicikliz­tek ki a város határában ta­lálható átvevőhelyre, ahol ilyenkor osztották a nélkü­Boigoznának érte Hegynyi illatos újhagyma, szépen csomózott, levesoe va­ló, pattanó borsó, zsenge ku­korica és sorolni is nehéz, még hányféle termény kerül a kicsinyke telkekről a pesti piacokra. A legtöbb gazda víz dolgá­ban csupán az agiekre szá- rmtnat, am, mint azt a Búg­ról — több tucat aláírással — érkezett ievál is tanúsítja, ezen a településen sokas sza­mára nemcsak áldás a csapa­dék. A. szőlőhegyről lezúduló viz, a főút menti mély árkok­kal sem törődve hömpölyög át a pályán es az udvarokon ke­resve folyást, szétterül a szé­pen gondozott, fáradságos munkával müveit kertekben. Az Ördöghöz két pontján ma is vendégmarasztailó sár fogadja a gépkocsival érkezőt, pedig legalább egy hónapja nem volt tisztességes eső. De a mély kátyúnak egy zápor is elég. Kétkedve hallgatom a helybelieket, akik állítják, hogy az ördögköz valaha kö- vesút volt. Ám a magasabb területekről erre utat kereső víz hordaléka menthetetlenül betemette. A levél egyik aláíróját, Nagy Józsefet találom otthon. Elin­dulunk az Ördögközön. — Ana a Káposztás-dűlő van — mutat balra, majd az ellenkező irányba: — Amarra a Kender föld-dűlő. Rengete­get szenvednek, a víztől. Ta­vasszal szinte mindent elmo­sott. Ráadásul, mivel nem va­gyunk egyformák, voltak olya­nok, akik egyszerűen átvág-. Iák a földet és a szomszédéra engedték az összegyűlt vizet. Az egyik kis parcellán Al­bert Mihályné szedi a répát. — Nem mondom, hogy nagy ez a kert, de szívesen adnék két-három métert belőle, ha lözhetetlen kelléket, de így is megtörtént, hogy nem jutott belőle mindenkinek. Az ilyen esetek váltották ki a felesle­ges halmozást, tárolást, nem­egyszer még a ládalopást is. Mindez a sok apró tényező, a szituáció, ami a tudatunk mélyére süllyedt, hajdanvolt világ régi emlékeit idézte fel a napszámos évekből, az vál­totta ki némelyekből, hogy kapával estek a málnatövek­nek, mondván: nem mérge­lődnek vele tovább. De még inkább ilyen sorsra jutott évekkel ezelőtt sok helyen a nagyon olcsó ribizli. Akik mégis vállalták, azok bíztak e drága és kényes, de annál finomabb gyümölcs jövőjében. No meg ott tar­totta őket a „szakmában” a már megszerzett sok tapasz­talat, amit sajnáltak kárba veszni. A málnatermesztésnek is megvan a maga lélektana. Egyszerűen beleszeret az em­ber. A forróság elviselésén, viszonylagos megszokásán túl az benne a szép, ami az egész természetben meg a kertész­kedésben. Haragoszöld levelek közül zamatos ízű piros bogyók bukkannak elő. A hajnali szél friss illatokat hordoz a levágott szénarendek felől. Fülyül, szinte az emberrel fe­lesel a rigó, énekel a renge­teg madár, de ha megdördül az ég, esőt Ígért a felhő, el­némul a tömött lombú ren­geteg. Ilyenkor készül az em­ber hazatérni, vagy védett hely közelébe húzódni. De hä közben újra megszó­lal a vidám madárének, is­mét nyugodtan nekikezdhet a munkának. Bízhat az ösztö­neikben, mert a front elvo­nult, nem lesz zápor, se csen­des eső. Sajnos, az idei sze­zonban sem volt más, csak a nagy forróság. (Kovács) szükséges, hogy készüljön egy vízelvezető árok. Arra följebb még megvan, csak ezt a pár száz métert kellene megcsinál­ni. Pénzt is áldoznánk rá, dol­goznánk is érte, ha a tanács megcsináltatná, de sajnos év­tizedek óta nem történik sem­mi. Nagy József megvallja, igen mély indulatokat kavart ez az ügy: — Nagyon szégyellem és bánom, hogy elragadtattam magam, amikor a tanács mű­szaki előadója. Tóth Tibor itt járt az Ördögközben, amiatt a két nagy gödör miatt. Egy pa­naszossal jött, aki gyakorta jár ezen a rossz úton kocsi­val. Feltöltésről beszéltek. Márpedig, ha ezt tennék, ak­kor nemcsak a dűlőkre, ha­nem a kertjeinkbe is befoly­na a víz. Árok kellene ide, nem feltöltés. Volt erre árok is. út is, de évtizedekkel ez­előtt betemették. A víznek út kell, ha árok van, ott folyik, ha nincs, szétterül. És mivel hegynek még sose fordult, meg kellene oldani az elveze­tést itt, ahová a bági dombor­zati viszonyok okán folyik. Dzsungel az árok helyén — Térdig jártunk a tava­szon a vízben — mondja ke­serűen Balázs Józsefné. — A befektetett pénzünk, a mun­kák java odalett. Valahogy nagyobb szívvel kellene kezel­ni ezeket a dolgokat. Régen meg lehetett volna oldani a Kender föld-dűlő vízelvezeté­sét. Mire visszaérünk Nagy Jó­zsef portájához, a falu túli-e­lén., lakó Tóth Pál né vár ránk. Miközben a régi malomárok­nál lévő telkükhöz megyünk, kiderül, már csak utcanév őrzi a régi vízimalom emlé­két. s egy patakmeder, amely a hegyről érkező csapadékvi­zet szállítja az alacsonyabb részekre, át Tóth Pálnéék tel­kén. A kert végében a dűlő- út alatt gyűrűkből készült híd vezet, utána viszont a me­der valóságas dzsungel. Éles kontraszt a Tóthék kertjében vezető tiszta, gyepes árok és a hídon túli áthatolhatatlan rengeteg. Közelebb érve, már a szag is jelzi, hogy a környék­beliek afféle zugszeméttelep­nek használják, a fóliazsákak- tól, a rothadó zöldségen át, a döglött malacig mindent idehordanak. A meder végén hatalmas betongyűrű fut át az autópálya alatt. Ha az alig százméternyi dzsungelt felszá­molnák. jó útja volna a csa­padékvíznek. így azonban rendszeresen fenvegeti a tel­keket, sőt a lakóházakat is. — Értékes, jó helyen fekvő telek volna ez — sóhait Tóth- né. — A családból többen is szerettek volna építeni, rá. de ilyen körülmények között ki merne? A gondozatlan árok tulaj­donosa három idős hölgy, akik képtelenek megművelni a föl­det, kitisztítani pedig még kevésbé tudnák. A Bagi Tanács vb-titkárát, Deme Viktóriát kérdezem a két panasz ügyében. — Talán két napja kaptuk meg az Ördöghöz környékiek levelét és azzal szignáltam ki a műszaki előadónak, hogy sürgősen beszéljük meg. Jár­tam kint a napokban, valóban sürgős megoldást kell találni erre a belvízgondra. Hozzá kell tennem, hogy nem va­gyunk könnyű helyzetben, a közelmúltban több sürgős, így természetesen terven • felüli csapadékvíz-problémát kel­lett megoldanunk. Amint mar­kolót tudunk szerezni, elvé­gezzük az Ördögközben, illet­ve a dülőút mentén Hévíz- györk irányába az ároképí­tést. Közérdekű dolgok A malomárok dolgában már csak a térkép segítségével tu­dunk előbbre jutni. Sem a vb- titkár, sem a műszaki felőadó, Tóth Tibor nem tud az ügy­ről. Végül elsétálunk Tóth Pálók kertjéig. Közben Tóth Tiborban indulat munkál. — Százszor kitisztíthatjuk azt az árkot, úgyis újra tele­hordják szeméttel. Persze ha kérem a leginkább érdekelte­ket, hogy jelentsék be, kik hordják oda a hulladékot, el­zárkóznak, mondván, nem akarnak bajt a másiknak. így mit tehetünk? A helyszínen, akárcsak az ör­dögköziek panaszát, ezt is jo­gosnak tartják. Deme Viktó­ria megígéri, hogy intézked­nek a meder tisztítása dolgá­ban, hiszen ezt már csupán gépi erővel lehet elvégezni. Mikor visszafelé indulunk, félhangosan, szinte csak ma­gának sorolja,-.-hogy milyen fontos feladatok szenvednek majd várhatóan késedelmet emiatt. Elmenőben, az Ördögköz sarkánál, idősebb gazdákkal találkozom. A téma természe­tesen a víz. Egy bácsi meg­jegyzi : — Én még nagyon jól em­lékszem arra az időre, ami­kor kisbíró járt a faluban. Akkoriban tudtunk minden­ről. ami fontos volt. Manapság előbb hallani, hogy ki halt meg, ki válik, ki kinek a ba­rátja. mint a közérdekű dol­gokat. Eszembe jut a malomárok felé vezető lehetetlenül szűk köz, amelyre a kevésbé ruti­nos vezető be sem mer haj­tani. Pedig több tucat kiskert terményét kell innen rend­szeresen elszállítani. Vagy az utak, árkok rovására terjesz­kedő tulajdonosok, akik kö­zül többen az út .menti dió­fákat is drótkerítésükkel ke­belezték be. még kerítésoszlo­paikat is kerékvetővel védik. Bagón éppen olyan feszítő gondok bonyolítják a tanács hétköznapjait, mint máshol. De ahol a föld ilyen kulcs­szerepet kapott az emberek életében, ott a közigazgatás­nak is ebben a szellemben kellene védeni a termelők ér­dekeit. A gondot, bosszúságot okozókkal szemben — a kö­zösségért. Gál Judit Nem lesz zápor, se csendes eső Sokan kapával estek a töveknek Móza Katalin Ez nem árok, ez egy szeméttelep — mondja Indulatosan Tóth Paine. (Erdősi Ágnes felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom