Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-03 / 155. szám
1987. JULIUS 3., PÉNTEK &£WoD Katasztrofális károk az ültetvényekben Lesz szőlő az ezredfordulón is? Munka közben is az esélyeket latolgatják Furcsa fintora a sorsnak, hogy míg világszerte kongresz- szusokat, kiállításokat, vásárokat és borversenyeket rendeznek a szőlő és a bor nemzetközi éve alkalmából, addig hazánkban már-már elátkozottként emlegetik a szakemberek Noé egykor áldottként tisztelt gyümölcsét. Ha lehet, inkább a múltról, semmint a jelenről vagy az egyre kétségesebbnek tűnő jövőről beszélnek. Ügy tartják, az egy évszázaddal ezelőtti filoxérajárvány óta nem állt ilyen rosszul az ágazat, mint napjainkban. Akkoriban szőlő termett azokon a tájakon is, ahol ma már csak az őszibarackosok jelzik a kedvező ökológiai feltételeket. ' Míg február táján, majd a tavasz derekán a rügyeket, később a tőke állapotát, most az apró fürtöket vizsgálják aggódva a gazdák, hisz évtizedek óta nem pusztított akkora fagykár a szőlőkben, mint az utóbbi három kemény télen. Keserűen beszélnek a , megye 4000 hektárnyi nagyüzemi ültetvényének állapotáról, arról a több mint 12 százalékot jelentő 500 hektárról, amely az idén oly , mértékben károsodott, hogy művelésére többé nincsen mód. Azt azonban, hogy mi lesz, mi terem majd a kiselejtezett ültetvények helyén, ma még valószínűleg kevesen tudják. Költség- és munkaigényessége miatt ugyanis egyre kevesebben vállalkoznak arra, hogy az évszázados hagyományokkal rendelkező jó szőlő- és bortermő vidékeken továbbra is az áldott gyümölcs termesztésével vagy borászattal foglalkozzanak. Lassú csökkenés — Ügy tűnik, hogy a tavalyi károk után a félig-med- dig viccnek szánt jóslatom mára majdhogynem valósággá vált. Pénzre, nagyon pénzre lenne szükség ahhoz, hogy a szőlő Pest megyében ne csupán a botanikus kertek dédelgetett növénye legyen — mondja Tüske Róbert, a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Pest Megyei Területi Szövetségének főmunkatársa, sorolva a jóslatot alátámasztó érveket: — Az alapvető problémát az ültetvényekben keletkezett kár okozza. Ám ennek felszámolására még csak esély sincsen, hiszen az ez évi 500 hektár selejtezés mellett az elmúlt három esztendőben 2000 hektárt kellett kivágni. Pótlásukra legalább 1500 hektárnyi ültetvényt kellene telepíteni, ha lenne rá vállalkozó. De a telepítési és művelési költségek növekedései a bérszabályozás jelenlegi módja sajnos ezt nem teszi vonzóvá. Igaz, a kedv már az évtized elején alábbhagyott, hiszen a '60-as évek kezdetén létrehozott ültetvények jelentős része a szakszerűtlen telepítés és kezelés miatt 15—20 év alatt tőkehiányossá vált. Így a gazdaságok 1981—82-től megkezdték az Ültetvények jelentős részének kivágását, mivel ekkor adódott lehetőség arra, hogy az 1968 előtt telepített ültetvényeket az állami támogatás visszatérítése nélkül számolják fel, s gazdaságosabb tevékenység után nézzenek. Azok számára viszont, akik továbbra is szőlőműveléssel foglalkoztak, az elmúlt három év nem hozott sikert. Számos gazdaságban rúgtak sok millió forintra a károk nyomán a veszteségek, illetve a rekonstrukciós költségek. Egy-egy gazdaság még bírná ugyan, az ágazat egésze már nem képes megteremtem a talpon maradáshoz, a korábbi termelési eredményekhez és az újratelepítéshez szükséges feltételeket. S ha ma arról beszélünk, hogy a 2500 hektárnyi kifagyott vagy súlyosan károsodott töke helyébe csak 300-ra van telepítési szándék, akkor bizony a jelenlegi feltételek mellett nem sok az esély arra, hogy az öt éven belül kiöregedő közel ezer hektár helyén szőlőműveléssel foglalkoznak majd a megyében. Szigetcsépen. a Kertészeti Egyetemi Tangazdaságban pár éve még 800 hektáron művelték, s majd’ _négy hétig szüretelték a szőlőt. Az idei őszön csupán egy hétig töltögetik a kádakat és puttonyokat — nem lesz hosszú a szüreti mulatság. Sújt a béradó — A hajdani területnek már csak alig a felén él szőlő, de még ebben a 300—350 hektárnyi ültetvényben is katasztrofális károkat okozott az idei tél — mutatja be gazdaságát Malya Ernő, a borászati üzem vezetője. Ügy nézem, nem az az ember, aki panaszra termett, de van mivel előhozakodnia neki is bőven. Sorolja a károkat, a három év 56 milliós veszteségét, amit a kemény telek vagy az aszályos nyarak okoztak. De hozzáteszi: a sajnálkozásra, a felsőbb szintű döntés kivárására már nincs idő. Minden nap számít, s ha nem teljesen kilátástalan a küzdelem, hát nekilátnak a még életképes tőkék nevelésének. Minél inkább kitolódik az idő, annál kevesebb a lehetőség arra, hogy megmentsék az arra érdemes tőkéket. Igaz, nagy a kockázat: most há- romszor-négyszer akkora költséget, munkaidőt kell beleinvesztálni egy-egy tőke kezelésébe, mint korábban. Nem csoda hát, ha a kapálás, metszés vagy kacsolás közben latolgatják, milyenek az esélyeik — a korábban nyereséges ágazatot ma már valószínűleg csak a melléküzem- ágak, az ipari tevékenység húzza ki a bájból. — Számottevő lesz az ered- ménykiesés az elfagyott vagy károsodott tőkék miatt, az ültetvényekben keletkezett kárról nem is beszélve. De nehéz helvzetbe kerülhetünk még ezután is, mert a többletmunka révén, amivel még megmenthetünk egy-egy tőkét, jelentősen megnő a gazdaság bérszínvonala. Erre az évre 7 százalékos bérfejlesztést terveztünk, de a hozzáadott értelekéi, a termelési eredményekkel nem tudjuk igazolni a ráfordításokkal arányos bérnövekedést. Ezért, ha megmaradunk az eredetileg elképzelt bérfejlesztés mellett, és valóban rendbe akarjuk tenni a szőlőt, akkor már előre elkönyvelhetünk vagy 11 milliónyi többletbéradót a keresetek, a bérszínvonal nem tervezett növekedése miatt — mondja az üzemvezető, hozzátéve, hogy az elmúlt évek sikertelenségei mérsékletre intik a tangazdaság szőlészeit. Leállni ugyan nem fognak a termesztéssel, de a korábbi 800 helyett ezután beérik 500 hektárnyi termőterülettel. Nem dédelgetett növény — Persze csak akkor — fűzi hozzá Malya Ernő —, ha a hitelpolitikai, adózási és bérszabályozási feltételek lehetőséget adnak erre, hiszen a hiányzó 150—200 hektárnyi szőlőnek pusztán a telepítési költsége eléri a 75—100 millió forintot — a jelenlegi árak mellett. És hiába kedvezőek a hitelvisszafizetési feltételek, addig, míg a növény termőre nem fordul, hosszú időn át csak a pénzt emészti minden tőke. Minél jobb minőséget akarunk elérni, annál többet visz el, hiszen rengeteg a szőlő élőmunkaigénye. Hogy ezt kielégítsük, kedvezőbb bérszabályozási feltételek kellenének. Ami pedig az új ültetvényeket illeti: okulva saját kárunkon úgy döntöttünk, hogy ezután viszonylag fagytűrö tőkéket telepítünk. Ez viszont további gondokat jelent, mert az új fajták eltérnek a megszokott minőségtől, s ha nem is rosszabbak a régieknél, termesztésük számos problémát vethet fel. Más termelési, szüretelési technológiák kidolgozására lesz szükség ahhoz, hogy hosz- szú távon megmaradjon a magyar szőlő, a bor megszokott minősége. Addig azonban a korábbitól eltérő támogatásra van szükség, mert ma nem kell gondolkodni, hogy a költségvetésnek van-e pénze segíteni az új telepítéseket — nagyobb probléma napjainkban a meglevő ültetvények művelése, költségeinek fedezése. Katasztrofális károk, lanyhuló piacif kereslet, csökkenő termesztési kedv — címszavak a szőlészet-borászat pillanatnyi állapotáról. De ha kimondjuk, hogy új telepítések híján, a meglevő ültetvények mennyisége, minősége és fajtaszerkezete mellett 2000-ben már nem lesz képes az ágazat kielégíteni az igényeket — bizonyára sokan ingatják hitetlenkedve fejüket. Érthetően, hisz’ ha megkülönböztetett figyelmet • is szentelnek évszázadok óta a szőlő termesztésének, az még soha nem volt a magyar kertek dédelgetett növénye. Kiváltságát pusztán a gazdaságban betöltött jelentős szerepének köszönhette. De erre a szerepre most is, a jövőben is szükség lesz. Pató Zsuzsa Törteli terménytároló A törteli Dózsa Termelőszövetkezetben a kedvező időjárás meggyorsította az időszerű munkákat. Az első kaszálásból 860 tonna szénát raktak kazlakba, ez 757 darab szarvasmarha és növendék állat ellátását már biztosítja. A várható jó termés elhelyezésére ötezer tonna befogadásit terményraktárt építenek. Tisztelgés az emlékműnél Befejezte Budapesten há«' romnapos tanácskozását július 2-án a Zsidó Kulturális Em- iékalapítvány végrehajtó bizottsága. Philip Klutznick elnök vezetésével áttekintették a zsidó kultúra emlékeinek megőrzésével, az oktató- és nevelési munka, valamint a kulturális kapcsolatok erősítésével összefüggő feladataikat. Ismerkedtek, a tanácskozást vendégül látó magyar izraelita felekezet intézményeivel, oktató- és könyvkiadói tevékenységével. Koszorút helyeztek el a II. világháborúban elpusztult magyar zsidók emlékművénél és részt vettek a Magyar Tudományos Akadémia keretében működő, most megalakult Zsidó Tudományok Kutató Központjának avatási ünnepségén. Philip Klutznick elnököt fogadta Péter János, az Országgyűlés alednöke, Kovács László külügyminászter- helyettes és Pusztai Ferenc művelődési miniszterhelyettes. Interjú az Euribrid elnökével Közelebb a genetikai csúcshoz Mint arról lapunkban beszámoltunk, tegnap Budapesten, a Kongresszusi Központban tartották az Euribrid—Hunniahib- rid szimpóziumot, melyen Közép-Európa szülőpárokat tartó, broilercsirkét nevelő gazdaságainak szakemberei vettek részt. A tanácskozás szünetében Antoon F. J. Billiet úr, az Euribrid elnöke adott interjút munkatársunknak. — Milyen nagyságrendet képvisel az Euribrid a világpiacon, illetve milyen súlya van Magyarországnak a cég üzleti életében? — A világpiacon 25 százalék a részesedésünk. Hybro szülőpárjaink 4,5 százaléka kerül az önök hazájába, s a magyar piac 60 százalékán sikerült megvetni a lábunkat, vagyis nagyon jók a pozícióink. Természetesen fontosak számunkra az eladások, mégIVSár dolgozik a nevesincs újszülött Nyomdamesterséget tanuló áfész Gyakran hallani arról, hogy bár az utóbbi években számottevően fejlődött az áfé- szeknél az ipari tevékenység, de a lehetőségeket még mindig nem teljesen használják ki. Nos, a Buda környéki Áfész vagy fél évvel ezelőtt elhatározta: a vácidk és a tak- sonyiak után ők is nyomdászkodásra adják a fejüket. Vajon jól döntöttek-e? — erre a kérdésre kerestük a választ. Üzemmé válhasson — Manapság minden szövetkezet azon gondolkodik, milyen formában egészítse ki alaptevékenységét. Nekünk eddig csak úgynevezett hagyományos iparunk volt: szik- vízüzemeink, szeszfőzdénk, meg két építőipari szakcsoportunk. Valami mást is akartunk, olyat, ami leginkább megfelel adottságainknak — indokolja meg választásukat Rátkai Mihály ipari és mező- gazdasági főosztályvezető. — Egy nap beállított hozzánk egy nyomdaipari technikus. Tényleg, miért ne csinálhatnánk mi is egy nyomdát? — töprengtünk az ajánlatán. Hiszen ott áll kihasználatlanul a Vörös Hadsereg útján lévő tanácsi bérleményünk, egykor élelmiszerbolt volt itt és forgóeszközraktár, ám nem töltötte be igazán hivatását, ezért bezártuk. Az épület remekül megfelelne nyomdai célokra. Pénz volt a beruházásra, úgy két-két és fél millió forint, no de milyenek az esélyek? Megéri-e belevágni ebbe a teljesen új tevékenységbe? — vetődött fel Budakeszin. Elindultak hát nyomda- néző körútra, hogy felmérjék, milyen egy kisüzem termelékenysége. Biztatónak ítélvén a kilátásokat, megnézték, kikre számíthatnának megrendelőként. Szóba kerültek a társ- szövetke'zetek, a környező szervezetek, vállalatok, üzemek, ahol mindig szükség van plakátokra, szórólapokra, brosúrákra és kézikönyvekre. Különösen, ha ezekhez rövid időn belül hozzájuthatnának. Még a lap- és könyvkiadókhoz is bekopogtattak, s mindezek után úgy vélték: életképes lehet Budakeszin egy kisteljesítményű nyomda. Kapóra jött, hogy a Szövosz Továbbképzési és Oktatási Központja felszámolta nyomdaüzemét, így nemcsak használt gépekhez juthattak, de első, stabil megrendelőjükhöz is. Az új masinákat a Nyomdaipari Grafikai Vállalattól szerezték be, másfél milliót szánva a gépparkra. Ezek közül nem egy már elfoglalta helyét a mintegy 180 négyzet- méter alapterületű épületben, időközben ugyanis a toki Egyetértés Termelőszövetkezet építőipari ágazata elvégezte a technológiai átalakítást az Istercoop Kisszövetkezet tervei alapján? Kőporral vonták be az utcafrontot, s a helyiségek ragyogó fehéren várják, hogy igazi nyomdaüzemmé válhassanak. Az előkészítőt már berendezték, a fotóteremben is ott található a jól ismert fotóberendezés és a montírozóasztal. A gépteremben pedig vadonatúj csehszlovák Romayor 143-as gép szorgalmasan „termeli” már a Szövosz továbbképzőjének a 240 oldalas könyvviteli jegyzetet. Pár napja csupán, hogy beindult a munka, hiszen olyannyira újszülött a nyomda, hogy még neve sincs. Jelentkező akadna Gondja viszont épp elég. Először is itt a munkaerőkérdés: meglévő nyomdáinkban sem tolonganak a szakképzett mesterek bebocsáttatásért. — Még el sem kezdődött az építkezés, máris körbejárt a hír az új nyomdáról — mondja Hajdú Zoltánné könyvkötő. — Kaptam magam és jelentkeztem. Kőbányára ingáztam addig, úgyhogy égészen felpezsdített ez az új munkaalkalom. — Nekem is kapóra jött, így legalább mellékkeresethez juthatok helyben — jegyzi meg Piszeczki Pál gépmester. Hatan kerültek hasonló módon az áfészhez. Kezdetben elegendő ez a létszám, de a majdani felfutó termeléshez elkelne még ugyanennyi. Marad a hirdetés. Mit kínálnának az ide jövőknek? Most még csak a becsült forgalom és a tervezett eredmény alapján megállapított bértömegben gondolkodhatnak. Egyelőre fix órabérben alkalmaznák a nyomdaipari szakmunkásokat, később teljesítménybérben. Jelentkező akadna, de még semmi sem biztos. Egymást segítve Aztán elérkezett az ideje a rendelések pontosításának, ütemezésének. A legcélszerűbb az lenne — vélik az áfésznél —, ha kapacitásuk jelentős részét egyetlen partner kötné le, ezért tárgyalnak most a Népszava Lapkiadó Vállalattal. Ezenkívül, saját maguk ellátása mellett szolgáltatásokat végeznének. Programot készítettek nemrég számítógépes adatfeldolgozás hoz, felajánlották a társszövetkezeteknek úgy, hogy legyártanák hozzá a tablókat is. Árképzésük most formálódik, az első megrendelésekre kalkulá ció alapján mondtak árat, idővel kialakul minden egyes kiadványra konkrét árajánlatuk. A legnagyobb kérdés: a pa pír. Ezen áll vagy bukik min den. Az importálási lehetőségek beszűkültek, ami még to vább növelheti a nyomdai átfutási időt. Márpedig Budakeszin csak akkor nyerhetnek, ha gyorsan dolgoznak, ez pedig papír nélkül aligha oldható meg. — Ez az egy dolog, amit tapasztalatlanságból nem mér tünk fel kellőképpen — gondolkodik el a főosztályvezető. — Egyetlen beszerzési forrásunk, a Papíripari Vállalat negyedéves, de inkább féléves előrendelésre szállít. Egy ideig elegendő a papírunk, de aztán már csak reménykedhetünk abban, hogy pontosan érkezik az utánpótlás. Még valamiben bízhatnak Budakeszin. Mostanában körvonalazódik egy, az áfész- nyomdák közötti, egymást segítő szövetség. Tóth Andrea sem csak ez a lényeg. Magyar kapcsolataink — melyekre büszkék vagyunk — lassan húszesztendősek. Ez idő alatt sikerült kiépíteni a kölcsönös információcserét, a technológiai együttműködést, s ennek eredményei megmutatkoznak a tenyésztésben. — ön szerint mi az oka annak, hogy a világ élvonalába tartozó hybro-fajta Magyarországon nem hozza azokat a fajlagos mutatókat, mint amilyeneket . Nyugat-Európá- b an? — Eredményeik összességében nem rosszak, mégis akad javítanivaló. Mi a leghatékonyabb tartási, takarmányozási körülmények figyelembevételével garantáljuk a genetikai potenciált. Viszont nem biztos, hogy annak biztosítása Magyarországon olcsó, hiszen önök kénytelenek a kompromisszumokra, egyben az export érdekében a termelés mennyiségének növelésére. Ez utóbbi sokkal intenzívebben fejlődött, mint az infrastrukturális háttér. Ha például adott négyzetméteren több szülőpárt helyeznek el, a madarak t között előbb-utóbb kialakul a hierarchia, vagyis a nagyobb és erősebb nem engedi az etetőhöz, Hatóhoz a gyengét. Az így elnehezedett madarak túljutnak a tenyészkon- díción, a kicsik viszont nehezebben érik el azt. Ezért tartjuk fontosnak, hogy néhány farmot közösen létrehozzunk, ahol a technológiai utasítások szigorú betartása után tovább vizsgálódhatunk: mit és hogyan kell még tenni, hogy megközelítsük a genetikai csúcsot. Lényeges ez, mert önöknek nincs más választásuk; a világpiacon a legnagyobb amerikai, francia, brazil és holland termelőkkel kell állniuk a versenyt. Mivel az utóbbi két esztendőben Magyarországon több új telep épült, hamarosan ritkítani lehet az állománysűrűséget, s a termelés nagyságrendjének megtartása mellett javítani lehet a broilerek minőségét. — Hogyan értékeli a mai tanácskozást? — Meglepett, hogy milyen nagy az érdeklődés a téma iránt, hiszen a közép-európai szocialista országok: Magyar- ország, Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Bulgária mintegy 400 szakembere gyűlt össze Budapesten. Célunk az volt,'hogy kölcsönösen tájékoztassuk egymást a világpiaci tendenciákról, a tenyésztésről és egyéb szakmai kérdésekről. Ügy ítélem meg, mindezt sikerült megvalósítani. Kapcsolatainkat szeretnénk tovább mélyíteni Magyarországgal. melyre nemcsak a tervezett telepek közös létrehozása, hanem a rendszeres szaktanácsadás, a szakemberek találkozója is garancia lehet. Fazekas Eszter
