Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-24 / 173. szám

1987. JÜLIUS 21., PÉNTEK 3 Szájtátva Valamikor Hallgatom szájtátva a közmű­velődésben érintett szakembe­rek beszélgetését, s azért száj­tátva, mert ilyesmi hangzik el: ma már a művelődési házak alapfelszereléséhez tartozik a sztereó magnó és lemezjátszó, a dia- és filmvetítő, a számí­tógép, a videomagnetofon és sokféle űn. szabadidős játék. S jut eszembe, hogy valami­kor... az is nagy dolognak számított, ha sikerült kölcsön­be kapni egy gyengécske le­mezjátszót, s leforgatni rajta néhány korongot. Valami­kor ... most azonban most van és nem érv, nem hivatkozási alap a valamikor, mert hiszen ami most van, az is valami­kor lesz — valamikor. Mégis, a megállapítás termé­szetessége az alapfelszerelés­ről, meg a „rövidke** felsoro­lás, ami szerint a közelmúlt­ban Budaörs, Zsámbék, Üröm, Budakeszi, Nagykovácsi, Tök, Törökbálint művelődési háza vásárolt — csupán Budaörs városkörnyéke települései kö­zül — számítógépet és video- magnctofont, egyszerre örven­deztet meg és gondoikoztat el. Az öröm oka több ágú, az is, hogy ilyesmire igény van, s az is, hogy pénz került rá. Töprengésre meg az késztet, vajon a technika friss ered­ményeit hordozó eszközök be­szállásolásával egy időben nem kerülnek ki esetleg olyasmik a művelődés otthonából, amik nagyon is fontosak?! Lehet persze párbeszédet folytatni a számítógéppel is, de mennyivel érdekesebb a társakkal meg a más korosz- tályúakkal folytatott eszme­csere ! Lehet kitűnően szóra­kozni a video megjelenítette dolgokon, ám kár lenne, ha elfelejtődne, mennyi mindent kínálnak a könyvtáblák közé kötött betűk esetleg éppen ar­ról, amit a video mutatott. Baj lenne tehát a kizárólagos­ság érvényesülése a valamiko­ri és a jelenlegi eszközök, le­hetőségek ötvöződése helyett. A divatok tünékenyek, a tar­talmak, azaz az értékek ma­radandók. S baj, ha erre az ember csak késve jön rá, va­lamikor, amikor már pótolha­tatlan az, ami most birtokba vehető. MOTTÓ Alacsony nyugdíjasoknak A cukorbetegek segítése Az utóbbi hetekben sok le­vél érkezett a Szakszerveze­tek Országos Tanácsához, amelyekben alacsony nyugdíj­jal rendelkező cukorbetegek kérnek segítséget megélheté­sükhöz. Ezzel kapcsolatban a SZOT-ban elmondták, hogy a körzeti orvosok által nyil­vántartásba vett és gondozott cukorbetegek térítésmentesen juthatnak hozzá a betegségük kezeléséhez szükséges gyógy­szerekhez. tablettákhoz és in­zulinhoz. ezen túimenö köte­lező támogatásukról azonban a társadalombiztosítási és egyéb jogszabályok nem ren­delkeznek; s annak az anyagi feltételei sincsenek meg Méltányossági alapon van némi lehetőség az inzulinra szoruló, alacsony járandóság­gal rendelkező, nehéz szociá­lis körülmények között élő nyugdíjasok támogatására Ök a lakóhelyük szerint ille­tékes megyei társadalombizto­sítási tanácsokhoz fordulhat­nak rendkívüli nyugdíjemelé­sért, segélyért. E testületek a nyugdíjasok kérelméről kö­rülményeik körültekintő ki­vizsgálása után döntenek. A rendelkezésükre álló megha­tározott keretek azonban csak arra elegendőek, hogy a leg­rászorultabbak helyzetén ja­vítsanak. Legjobb a vízben... Telt ház van minden strandon. A ráckevei termálvízben már a kora reggeli órákban alig lehet helyet kapni. A három 30 fokos vizű medence szinte nyeli a fürdőzőket, akik a hétvé­geken nyitva tartó szaunát is igénybe vehetik. (Erdős-i Ágnes felvétele) Aratók között a Zsámbéki-medencében Az öreg John Deere parancsnoka — Kora tavasszal azt hit­tük, ennyi se lesz, később a csapadék biztatást adott, most úgy látszik, valahol a közép- útón vagyunk a hektáronként várt öt tonnával — mor­zsolja a kalászt ujjal között Szloboda Lajos, vetőmagter­mesztő szakmérnök. — Úgy megszorultak a szemek a hő­ségben, hogy ez a jó közepes termés valóságos csoda. Vé­dekeztünk a lisztharmat, a íuzárium ellen, csak az volt a baj, másutt is kellett perme­tezni, s a repülőgépes szolgá­lat alig győzte a munkát. — Mindennap ilyen komó­tosan látnak munkához? — Túl korán nem tudnak a táblákba állni, hiszen a har­mattól meg van vonódva a búza. A kenést, az ékszíjcserét is el kell végezni valamikor. Most elindulnak, s ebédig nincs megállás, egyébként na­pi 10—12 órát lovaznak a kombájnosok — állítja Simon Gábor központi gépirányító. A biatorbágyi halastó fölöt­ti domboldalban hét gép arat, A Claas dominátorok és E5lő­csökön kívül egy öreg John Deere is van, parancsnoka Simon József, aki ugyancsak megette már kenyere javát. Esztendő múlva nyugdíjba készül. — Tizenötödik nyara aratok vele — ütögeti gépét a jóba­rátnak kijáró szeretettel. — Még sohasem hagyott cser­ben. Megbízható jószág, ki­vált, ha az ember nem fukar­kodik a gondoskodással ta­vasszal, a nagyjavítás idején. — Kaszával is tudna rendet vágni? — Hát persze! ötvenben még úgy csináltuk, ennek a tsz-nek a jogelődjénél, a biai Dózsánál. Hordtuk asztagba, gépre, de 1951-ben már én is egy R—35-ösön ültem. Később arattam AC kombájnnal, SZK4-essel és a Balatonnal is, amit mindenki szidott, de én megyei helyezést is értem el vele. — Most nem szeretne új gépet? — Nem én! Persze ha meg­gondolom, tán hűvösebb van a Claasban, meg a por is kevesebb, de én már csak megszoktam az öreget. Ezzel is levágok annyit, amiért nem kell szégyenkezzek. Simon Józsefnek öt lánya és egy fia közül senki nem je­gyezte el magát a mezőgazda­sággal. Talán még kicsikként riadtak meg a gyerekek, hi­szen apjuk nyaranta egyet- egyet mindig félültetett a gép­re, hogy adják kézre a szer­számot, hozzanak friss vizet, ha kell. — Pedig akkor hogy élvez­ték, hogy várták a sorukat — tűnődik Simon József. Végez az ékszíjcserével, megtörölgeti a kezét. Fiatalo­san a nyeregbe pattan, né­hány perc múlva már csak a porfelhő látszik utána. Szloboda Lajos táskájából előkerül a tálca, rajta a dia­gram. — Ilyen egyszerűen mér­jük, mennyi az aratás szem- vesztesége — mondja. Megyünk a kombájn elé, letesszük a mérőt. A monst­rum elhalad, a hátrahagyott tálcán ott a pejva, a szalma, s a búza is. Gondosan átvizs­gáljuk, mindössze öt szemet találunk. — Ha ezt négyzetméterre vetítjük, még egy se jut — magyarázza. — Ennek a kom­bájnnak gyakorlatilag nincs vesztesége. Régen is mértük, talán még egyszerűbb mó­don. Leguggol, megtámasztja ma­gát a kezén, s fújni kezdi a földet. Száll a szalma, a sze­mek a porban maradnak. — Ezt aztán megismételtük jó néhány helyen a táblában — egyenesedik fel, miközben összeüti poros tenyerét. A Zsámbéki Medence Ter­melőszövetkezet évente 1900 tonna vetőmagot termel, eb­ből 150 vagont adnak el a Vetőmagtermeltető Vállalat monori területi központjának. — A gazda gondosságát meghálája a vetőmag — állít­ja Szín Béla, tsz-elnök. — Re­méljük, az idén első osztályú lesz, mert a két kategória közötti különbség mázsánként bizony 100—120 forintot je­lent a gazdaságnak. Fazekas Eszter Válaszol: dr. Illés Béla egészségügyi miniszterhelyettes Véradás gyakorlatiasabban Lapujik február 4-i számában, az Itt életmentésről van szó című cikkben szá­moltunk be arról. Pest megyében tavaly majdnem halszázzal csökkent a véradók száma, s kétszázhuszonhét literrel volt kevesebb az életmentő vér, amit a transzfúziós állomások kaptak. Megírtuk, hogy a visszaesés oka: egyrészt keveseb­ben vállalkoznak véradásra, másrészt a munkahelyek némelyikének vezetői téve­sen értelmezve a munkaidőalap védelmét. csak ritkábban agy munkaidő után en­gedélyezik, hogy a dolgozók vért adjanak. Ráadásul a donorok, akik a korszerűbb s keresettebb plazmaferezises levételre vállalkoznak, bár rendszerint egy mun­kanapjuk megy rá, csak a hagyományo­san járó 4 órás munkaidő-kedvezményt kapják meg. Erről a helyzetről, a perspektívákról beszélgettünk d*. Illés Béla egészségügyi miniszterhelyettessel. 9 Az országos kép is ha­sonlít a Pest megyeihez? — Nem. 1975 óta, amióta ezzel az üggyel foglalkozom, minden évben 220—240 ezer liter között ingadozott a le­vett vér mennyisége, s ma sem látszik csökkenni. Ennyi vér pedig elegendő a gyógyí­táshoz, a biztonságos tartalé­koláshoz is. Igaz, hogy átme­neti hiány előfordulhat, pél­dául egy-egy nagyobb szív­műtét vagy tömeges balesel kapcsán, de az ilyen gondo­kon (sőt. még nagyobbakon is, mint például az idei ke­mény télen, amikor szinte le­hetetlen volt véradásra szál­lítani az embereket) úrrá let­tünk. Ez jórészt annak kö­szönhető. hogy hazánkban térítésmentes a véradás. Az olyan országokban, ahol sokat fizetnek a vérért, többnyire csekélyek a tartalékok, s amikor hirtelen kell, elkez­dődik a kapkodás, hiszen a föld alól is, de donort kell keríteni... 9 Térítésmentességet emlí­tett. Miért egyforma, négy­négy órás munkaidő-kedvez­mény jár a hagyományosan és az időigényesebb plaz- maferezissel vért adónak? — Valóban térítésmentesen csak az ad, aki erre a sza­badidejét szenteli. Hiszen a le nem. dolgozott, négy óráért felvett munkabér végül is egyfajta térítés, ahogyan — bár apróság — az a szend­vics, az üdítő, némelyik vér transzfúziós állomáson a vi- deoműsor, s végül a sokszo­ros véradásért járó elismerés is. De az igazi „térítés” nem anyagi, inkább érzelmi. Az önkéntes véradók humánum­ból, embertársaik iránt érzett felelősségből vállalkoznak e nemes cselekedetre, s csak nagyon ritkán — az úgyneve­zett immunizált donoroknál — használatos a pénzbeni té­rítés. Tudni kell: tőlük egy- egy alkalommal plazmafere­zises módszerrel, tehát a sej­tes elemek visszajuttatásával és folyadékpótlással egyliter- nyi mennyiséget is levesznek. Ami a munkaidő-kedvez­ményt illeti, ma a jogszabály csupán négy órát enged. Vi­szont van a megbecsülésnek más, élő formája: aki több idejét áldozva beutazik a véradóállomásra, vállalja a hosszasabb eljárást, a haza- utat, annak az egyszeri — — plazmaferezises — véradá­sa duplán számít, így fele annyi idő alatt lesz tízszeres, hússzoros, ötvenszeres donor. Q A munkafegyelem vitat­hatatlanul fontos dolog. Ám nem kevésbé lényeges az sem amikor kell, legyen elegendő vér. Elfogadható gyakorlat-e, hogy a munkaidő védelmét hangsúlyozva korlátozzák né­melyik üzemben, szövetkezet­nél a véradást? — Mint minden új dolog­Mcgtelik a teherkocsi, irány a tároló. Ez már az új búzából őrölt liszt. iYimola Károly felvételei) gal kapcsolatban, most az év elején is jellemzőek voltak a kezdeti merevségek, túlkapá­sok. De lássuk tisztán: a ló­nak két oldala van. A viták ugyanis többnyire úgy festet­tek. hogy egy-egy vértransz­fúziós állomás a korábban készített terv szerinti időben megjelent az üzemben, ahoi azt mondták: csak most ne! S ha emögött az volt, hogy éppen előző nap kapták meg a várva várt csomagolóanya­got, és még túlórában is a termékeiket csomagolták, ért­hető volt a kérés. Elvégre azt sem lehet elvárni, hogy egy- egy gyár leálljon a termelés­sel, mert éppen véradónap van. Egyébként meggyőződé­sem, hogy minden munka­helyről szívesebben engedik el az embereket véradásra, ha egy-egy napon csak néhá- nyan hiányoznak. Persze az is igaz, hogy a vállalatok soránál nem tulajdonítanak akkora jelentőséget a vér­adásnak, mint amekkorát mondjuk az üzemorvos mun­kába állításának vagy a szű­rővizsgálatnak. Pedig józan ésszel belátható: a dolgozók­nak, az igazgatónak is lehet szüksége vérre, vérkészít­ményre ... 9 AIDS-es időket élünk. Az új járványos kór milyen hatással van a véradásra? • Bizonyosan volt, aki et­től való félelmében nem ment el véradónak. De az is bizonyos, hogy akadt, aki a helyére álljon. A vérvétel eb­ből a szempontból semmiféle veszélyt nem hordoz, hiszen a felszerelés, amellyel a vért leveszik, steril, még soha nem használt, mindenkinél új. Egyébként az AIDS hatá­sait figyeljük, vizsgáljuk. Ma csak annyi állítható bizonyo­san a külföldi tapasztalatok alapján, hogy rendszerint át­alakítja az orvosok vérfel­használási elképzeléseit és gyakorlatát. Többnyire úgy, hogy csak a legindokoltabb esetekben folyamodnak ehhez. 9 Említette: adódhatnak átmeneti vérellátási gondok. Mi a perspektíva? — Nézze, hazánkban három évtizedes a .térítésmentes vér­adás hagyománya. Semmi­képp sem látszik indokoltnak vagy megengedhetőnek e jó gyakorlat feladása. Annyi azonban nyilvánvaló, hogy jobb információs rendszerrel az átmeneti nehézségek is át­hidalhatók lennének. És az is valószínű, hogy gyakorlatia- sabbá válik a véradómozga­lom, hiszen nem az a lényeg, hogy rengeteg vérben dús­káljon az egészségügy, hanem az: akkor és ott legyen a szükséges mennyiség, amikor és ahol kell. A donorok ál­dozatkészségére, emberségére ezután is rendszeresen számí­tunk. Hiszen a vér és a sej­teket is tartalmazó készít­mény 28 nap után elévül, csak néhány különlegesen ke­zelt, tartósított vérszármazék tartható el — nem olcsón! — tovább. De mire a folyékony nitrogénben mélyhűtött, gli­cerinnel védett vér felenged és használhatóvá válik, rend­szerint hozzáférhető a frissen behívott emberektől vett vér. Ami tehát a lényeg: jobb, szervezettebb, körültekintőbb, rugalmasabb véradási gya­korlat kellene. S ez nem üt­közik a munkaidőalap védel­mével, nem zárja ki a térítés­mentességet s a méltányossá­got. Vasvári G. Pál Nyári forgalom buszon, vonaton Sokak célja: a Dunakanyar Ilyenkor nyáron nemcsak az Idegenforgalomban, hanem a közleke­désben is főszezon van: ezrek és ezrek kelnek útra, utaznak üdülőhe­lyekre, táborba, rokonokhoz, külföldre. A Volán és a MÁV számított a fellendülő utazási kedvre, a nyári menetrendeket ennek megfelelően alakították ki. A Volán-vállalatok eddigi tapasztalata szerint azonban az idei nyári napokon keve­sebben buszoznak, mint az el­múlt nyarakon. Ügy tűnik, a nagy melegben inkább sze­mélygépkocsival, vonattal utaznak a hosszabb távolsá­gokra. Az üdülőhelyeken így is jóval nagyobb a buszforga­lom, mint más évszakokban. Naponta több mint száz járat­pár indul az üdülőhelyekre és a gyógyfürdőkhöz, a hétvége­ken és az ünnepnapokon to­vábbiakat állítanak forgalom­ba A Dunakanyar környékén is élénk a forgalom nyáron, ezért a hétvégeken a főváros­ból és Szentendréről a megszo­kottnál jóval több busz szál­lítja a kirándulókat a Duna- parti strandokra. A nyári vonatforgalmat za­varja, hogy az országban több helyen folyik vágányépítési munka, állomás-korszerűsítés. Rákos és Pécel között új nyomvonalat építenek, s foly­tatják a hatvani, a tatabá­nyai és a siófoki állomás épí­tését. A vonatoknak gyakran kell csökkenteniük a sebessé­güket, ami miatt jelentősen megnőtt az utazási idő. Ugyan­csak kellemetlenségeket okoz­nak a Keleti pályaudvaron zajló munkálatok, ugyanis több járatot, köztük jó né­hány nemzetközi szerelvényt más állomásokra kellett irá­nyítani. Felemelt kölcsön autójavításra Komplett karosszéria Az OTP az állami és szö­vetkezeti üzemekben végzett autójavításra a lakosság ré­szére nyújtandó szolgáltatási kölcsönök felső határát a ko­rábbi 30 ezer forintról 50 ezer forintra emelte. Ez a kölcsön 12, illetve 18 hónapos törlesz­tési időre vehető igénybe. Az előbbi esetben 20, az utóbbi­ban pedig 30 százalékot kell kötelező saját erőként befizet­nie az autótulajdonosnak. A befizetendő összeget a javítás teljes költsége alapján számít­ják, de a kölcsön összege nem haladhatja meg az 50 ezer fo­rintot. A felemelt összeg lehe­tőséget nyújt a gépkocsik meg­fiatalítására, így például ebből elvégezhető a generáljavitás és a karosszériacsere is. Az Autótechnika Vállalattól kapott tájékoztatás szerint Trabant, Wartburg és Zapo- rozsec típusokhoz azonnal kap­ható komplett limousine-ka- rosszéria, a Trabant Combi tí­pusokhoz is. elegendő a készlet* a komplett karosszériából.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom