Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-20 / 169. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM. 168. SZÄM 1987. JÜLIUS 30., HÉTFŐ Tisztább és szebb lesz Tmk-sok közt a fodrászatban A villany bevezetése a tsz érdekeibe ütközik A vitát Kocséron dönthetik el Hazánkban a legfrissebb statisztikai adatok szerint 1 mil­lió 700 ezer kistermelő állít elő mezőgazdasági termékeket. Harminc százalékuk főállásban nevel, tenyészt különféle ha­szonállatokat, vagy termel kultúrnövény féleséget, vagy mind­két tevékenységet folytatja. Az őstermelőknek ez a harminc százaléka elsősorban tehát a háztáji gazdaságában végzett munkájából él, nemritkán egész családjával együtt. Az ösz- szes mezőgazdasági termelvénynek több mint a harminc szá­zaléka a háztáji gazdaságokból származik, de egyes ágaza­tokban ez az arány az ötven százalékot is eléri — például a sertéstenyésztésben. rös és Cegléd vonzáskörzeíé­Barátom haja régóta árul­kodott róla, hogy gazdája hara­gos viszonyt tart a borbély- lyal, így aztán eseménynek számított valamelyik reggel, amint sokatmondóan odavetet­te: megyek békülni. Ám óra múltán szintúgy lobogó „hári- val” a nyakában adta tud- tul, egyetlen nyitott fodrász­üzletet sem talált ezen a dol­gos hétköznapon. Törzshelyét pedig se szó. se beszéd meg­szállták a kőművesek. Bizony nagyon kellemetlen az, ha valaki nem leli helyén kedvenc mesterét, éppen ami­kor a legnagyobb szüksége lenne rá. Mint hallottam, nem- csaW barátom, mások is mél­tatlankodtak amiatt, hogy a Dél-Pest Megyei Szolgáltató- ipari Szövetkezet Deák téri férfi és a Szabadság téri női fodrászata egyik napról a má­sikra bezárt, minden előzetes értesítés nélkül. Így mesélik. Halljuk, mit válaszol erre Za- kar János, a szövetkezet mű­szaki vezetője? Gázégők — Nagyon röviden annyit, hogy a június 29-étől tervezett munkálatokról szóló hirdet­ményt egy hónappal korábban elhelyeztük üzleteink ablaká­ba. Nos mi is úgy gondoljuk, a kérdés nem kíván bővebb magyarázatot, különben is nem ezért, hanem a rekonstrukció­ról bővebbet megtudni láto­gattuk meg Fehér Dénesi, Mo- nori Józsefet, Détári Sándort, Kókai Nagy zászlót és Mató Imrét, a szövetkezet mester­embereit, akik egy időre ki­sajátították a két szolgáltató létesítményt. Ami azt illeti, ke­zük munkája jócskán ráfér a fodrászüzletekre, mindkettő húsz éve volt utoljára alaposan felújítva. A női fodrászatban a szú­ózsi és Bandi gyermekko­ruk óta jóbarátok vol­tak. Mindketten megözvegyül­tek, egymással szomszédos ta­nyában laktak. Most, 50 éves korukban éleződött ki köztük az ellentét először. A nézetel­térés oka Juliska, aki szintén özvegy és jókora földje meg háza van az övékéhez közel. Mindkettőjüknek megtetszett a 44 éves. életerős, jókedvű asszony. Megkezdődött a férfiak kö­zött szokásos versengés Julis­ka kegyeiért. Az időleges eredmények alapján Józsi esé­lyesebbnek látszott, noha a másik sokkal erősebb roha­mokkal próbálkozott, s ezért Bandi az ügy érdekében csel­hez folyamodott. Azt tanácsol­ta barátjának — kihasználva annak naivságát —, hogy mondja azt Juliskának, hogy nem lesz nála semmi dolga, ő tud főzni, mosni, mindent elvégez a ház körül is, egy­szóval aranyélete lesz, ha hoz­zá megy. Az ilyen egy nőnek mindig kecsegtető. Józsi jócskán szabódott eny- nyi hazugság hallatán, hiszen fakanalat még soha nem fógott a kezében és mosatni is más­sal szokott jó pénzért. Ám a barátja tovább nyugtatgatta, hogy ne törődjék vele, mert amíg meg nem lesz az esküvő, addig úgysem derül ki a tur­pisság, mert Juliska nem olyan, hogy elmenjen hozzá. Utána meg úgyis mindegy. Rá­adásul. ha egyszer még vacso­rára meg is hívná, megerősíti amit mondott, a meghívást meg úgysem fogadja el. Szó­val elkészült a hadi terv. Más­nap Józsi félénken hozzálátott ette lambériát műanyaggal váltják fel, átépítik az elekt­romos berendezéseket. Üj szá­rítóburákat szerelnek fel, s a hajsütőket tüzesítő szeszégő­ket a biztonságosabb, kényel­mesebb gázégőkkel cserélik ki. A bútorzat kivételével, te­hát gyakorlatilag minden új lesz. az előbbiekre sajnos már nem futja a szövetkezet pénzé­ből. Így is félmillió forintba kerül csupán ennek az egy üzletnek a felújítása. Most van pénz — A kapacitás bővítését nem terveztük, marad a 8 ki­szolgálóhely — fűzi hozzá a műszaki vezető, majd így foly­tatja: — Lenne itt még mun­ka az elmondottakon kívül is. a bejárati (lépcső) front, valamint a kirakati portál — itt csak festeni tudunk — kor­szerűsítése. de mivel ezeket a he'yiségeket mi csak bérel­jük, az ajtón túli műtárgyak gondja a városé. A teljesség kedvéért szeretnénk, ha meg­osztanák velünk a rekonstruk­ció feladatait. Sajnos nem mindenben tudtunk közös ne­vezőre jutni, a szociális helyi­ségek előterébe például fűtö­tt. tét szerettünk volna beál­lítani. Ehhez némi építészeti átalakításra lett volna szük­ség a hátsó bejáraton, de nem kaptunk engedélyt hozzá ... — Mi az oka, hogy annyi év után csak most tűzték napi­rendre a két üzlet renoválá­sát? — Az Indok nagyon pró­zai, most jutott a szövetkezet annyi pénzhez, amiből a költ­ségeket fedezni tudja, de az az igazság, tovább odázni már nem is nagyon lehetett ezt a feladatot. Az elmúlt öt évre a nagyobb léptékű karbantartá­sok jellemzőek a szövetkezet háza táján, az Albertirsától a megvalósításhoz. A bolt előtt elmondta Juliskának, amit ba­rátja mondott neki. Közben a füle hegyéig piros volt. Hát még amikor Juliska el is fo­gadta a vacsorameghívást első szóra, ráadásul az volt a kikö­tése. hogy Józsi előtte készít­se el a vacsorát. Nem győzött kapkodni. Sza­ladt a barátjához, hogy jól behúzta a csőbe, mire az csak dörzsölte a tenyerét és elége­detten várta a végkifejletet. Józsi egész nap a környező tanyák asszonyait járta körbe, hogy tanítsák már meg vala­mi egyszerű ételt főzni. El is magyarázták neki a pörkölt­készítés módját. Bevásárolt, nagyjából rendet rakott a kis házban és izgatottan várta az estét, ami rohamosan közele­dett. Juliska pontos volt. Hat óra­kor kopogtatott az ajtón. Jó­zsi rohant kifelé. Betessékelte a házba és leültette a konyhá­ban. Miközben előkészült a nagy főzéshez, Juliska a hoz­záértő asszony szemével mér­te végig a lakást, már ameny- nyit ültő helyéből látott belő­le. Elég is volt. Rendes volt ott mindennek a közepe. De a szekrények, bútorok alatt vas­tagon állt a por. Sőt az egyik sarokban felhalmozva tömény­telen szennyes ruha magaso­dott. Juliska csendben elmo­solyodott, de nem szólt sem­mit. Figyelmét a nagy főzés­re fordította. Jól ment min­Kocsérig terjedő több mint 50 üzletet magában foglaló hálózatban. Festés, mázolás — Itt mikorra tervezik a munka befejezését? — Embereink napi 10-12 órát dolgoznak, így 20-a táján már ki tudunk nyitni. Ezután a férfifodrászatot veszik kéz alá tmk-sok, de a fontosabb szerelések már ott is megtör­téntek. Hasonlóan széles körű felújításra kerül sor mint amott, a falak, a vezetékek eléggé rossz állapotba jutot­tak mostanáig. A szomszédos kozmetikai részleg is megszé­pül. bár ott a festés-mázolás is megteszi egyelőre. A férfi- fodrászat átadásának napját augusztus elsejére tűztük ki — fejezte be tájékoztatását a mű­szaki vezető. Az árusok szerint nagyon gyenge volt a pénteki heti­piac. Igazuk lehetett, mert el­ső pillantásra is feltűnt, több az eladó, mint a vevő. Pedig a kínálat eléggé gazdag volt. A zöldség-gyümölcs piacon a cseresznyét 25—40. a meggyet 20—30. az arabitka körtét 10— 20. az őszibarackot 80, az aszt- rahány almát 8—12, a sárga­barackot 40—50. a sárgadiny- nyét 50 forint körül tartották. A fehér paprika ára 12—30 forint között mozgott minő­ségtől függően, a paradicsom 20—25. az uborka 6—8. a sa­látának való 3, a krumpli 8— 10, a karalábé feje 3, a sárga hüvelyű bab 8—10. a főzni való kukorica 4—5, a zöld­ségcsomag 6—8, a kapor csok­ra 3 forint körül volt, s ami megütötte szemünket, az a den, amíg csak zsír és hagy­ma volt a lábosban. De ez utóbbi dinsztelődését már nem várta meg a lovag, hanem rögtön felöntötte vízzel, bele­dobálta a húst, s csak ezután szórt bele paprikát és sót. Semmi egyebet Hogy még „pikánsabbá” tegye az ízét, az egészet nyakonöntötte fehér házi borral. Az asszony nem szólt közbe, csak nézte moso­lyogva az ügyetlenkedő férfit. Amikor kész lett a csodapör­költ, az agyonhámozott krumplit még beletette, de nem volt türelme megvárni, amíg puhára fő, gyorsan le­vette a tűzhelyről és már tá­lalt is. Szó nélkül, nehézkesen nyelték a vacsorát. Juliska udvariasan lenyelt egy-két fa­latot. de többet nem bírt. Jó­zsi is szenvedett. A feszült légkörű vacsora után Juliska felállt és rögtön haza akart menni. Józsi még udvariasan marasztalta, de érezte, hogy fölösleges, hogy már nincs rendben semmi. Az asszony távozása után szomorúan feküdt le és erős lelkiismeretfurdalás gyötörte. Félt a másnaptól, a barátjára kegyetlenül haragudott és nem akart a nősülésről halla­ni sem. Korán kelt. Éppen locsolta a paprikapa­lántákat. amikor Juliska ha­ladt el szokásos útján a tanya mellett. Boltba ment. Amikor Józsi észrevette. elfordult. Nem akart köszönni sem ne­S mert a számottevő háztá­ji gazdaságok többsége a ta­nyavilágban található meg. érthető, hogy népgazdasági ér­dek a tanyák elnéptelenedésé­nek évek óta tartó folyamatál megállítani, esetleg visszafor­dítani. Már mutatkoznak az el­hagyott tanyák újraéledésénél: első jelei. Igaz. megyénkben ma még elsősorban az üdülő­övezetekben vásárolnak elnép­telenedett tanyát az emberek, jobbára városi lakosok, s in­kább hobbitelekként használ­ják a megszerzett földet, hét­végi házat, nyaralót építenek rá, vagy a régi épületet kor­szerűsítik a kor lakhatási kö­vetelményeihez igazítva. A hobbitelkeik vásárlása, a régi tanyák ilyen célú felújítása jobbára a megye északi terü­leteire jellemző, például az Ipoly völgyére. Délen az Al­földön még tart a tanyák el­néptelenedése, de egy ellenke­ző irányú folyamat is megin­dult: fiatal családok települ­nek le a homokon, hegy nagy­bani jószágtartással vagy nö­vénytermesztéssel csikarják ki a száraz földből, a korábbinál több munkával, de anyagilag jobban megalapozott jövőjü­ket. Az újrateiepedésnek ez az torma volt. Szálát 25 forintért kínálták. Egy árus gusztusos akácmézet is hozott, 100 fo­rintra tartotta kilónként. A. virágpiac is nagyon vál­tozatos volt. A vegyes nyári csokrok 10—12. a margaréta csokra 6—7, a kardvirág szála 5—6 fórfiltbt ‘éft.’ * ' * ........... A baromfipiacon a 3 hetes csirkéket 24, a naposkacsákat 30—35, forintra tartották, a rántani való csirkék ára ki­lónként most is 50—55 forint körül alakult, a tyúkokat 40— 45 forintos kilónkénti áron vették. A tojás 2 forintért kelt, de aki nem akart mellette álldogálni, attól a kereskedő 1,80-ért megvette. Tanyáról hoztak egy kocsi vágatlan akácot is, gazdája 100 forintos egységáron adott túl rajta. ki. Szégyene mindennél erő­sebb volt. Juliska azonban élénken odaszólt. — Mi az Józsi! Meg sem is­mer? Pedig tegnap még fele­ségül akart venni. Józsi dühösen elfordult, azt hitte, az asszony gúnyolódik vele. ezért megjegyezte: — Az tegnap volt! — És ma? Mi történt, hogy ma már nem akar elvenni? Megbántottam? — Maga. Juliska? — Józsi szeme felcsillant. — Szó sincs róla. Én voltam ostoba, hogy hallgattam arra a jóféle Bandi barátomra és be akar­tam csapni magát. Butaság volt. Jól felsültem, de tanul­tam az esetből. Ne haragudjon rám ezért. — Ugyan már. Ne legyen gyerek. Nincs semmi baj. No, megyek is, főleg, ha tartja magát az előbbi véleményé­hez. — Juliska! Mondja, hozzám jönne ezek után is? — Miért ne? — Ó Juliska, nincs nálam boldogabb ember a világon. Gyorsan kitűzték az esküvő napját, megbeszélték kit hív­janak meg, s végül is egy 20—30 fős vacsora mellett döntöttek. Majd Juliska, mint­ha mi sem történt volna, foly­tatta útját a bolt felé Mikor odaért, a bolt ajtaján éppen akkor lépett ki Bandi. Az asszony láttán a szája fülig szaladt. Nyájasan kö­bén, a tanyavilágban — meg nem igazán jelentős. Éppen ezért vigyázni kell arra, hogy a tanyasi életformát választók kedvét semmilyen téves intéz­kedés vagy mesterséges aka­dály ne szegje! Kocséri olvasónk, Czeczon István ilyen mesterséges aka­dálynak tekinti azt, hogy a helyi Petőfi Termelőszövetke­zet megtiltotta tanyájára a villany bevezetését. Ugyanis a közös gazdaság földjein kel­lene abhoz átvezetni az elekt­romos áramot, hogy ő a ma­ga művelte földjét villanyszi- vattyú segítségével öntözze. Márpedig a víz az alföldi ho­mokon nagyobb kincs az aranynál is! A kocséri Petőfi Termelő- szövetkezet párttitkárának. Kiss Jánosnak továbbítottuk olvasónk kérdését: — Miért akadályozták meg, hogy Czeczon István bevezet­tethesse saját költségén az ára­mot a tanyájára? — Az említett tanya, s azonkívül még egy másik is a gazdaság meliorált táblájá­ban van. Ez a két tanya lehe­tetlenné teszi, hogy a drága pénzen meliorált táblát gépi eszközökkel hatékonyan, gaz­daságosan műveljék. A szövet­kezetnek nem érdeke, hogy akár Czeczon István, akár a másik tanya tulajdonosa fej­lessze gazdaságát, tartósan ott maradjon. Ugyanis el kellett dönteni, hogy az egész gazda­ság kárt szenvedjen-e két ha­lódó tanya miatt, vagy költöz­zön el más területre a két kistermelő, olyan helyre, ahol talán eredményesebben gaz­dálkodhatnának, ahol már a Molnár Lászlónét (Nyárs­apát, Vasút utca 6.), aki a csemői November 7. Tsz-től kihelyezett és saját teheneit gondozta, 1985 novemberében érte a meglepetés. A jószá­gok szája egyik napról a má­sikra habzani kezdett, földhöz verték magukat, szarvaik le- tördöstek, vérben állt az egész szönt. amit a másik mosolyog­va fogadott. — Mi újság Juliska? Mi­lyen volt a vacsora tegnap este? — A, ne is mondja! Nem tud főzni, a szennyes fel van halmozódva a szoba sarkában, meg minden piszkos. Egyszó­val szörnyű. — Látja, látja! Megmond­tam, hogy velem sokkal job­ban jár. Nálam ilyen gondok nincsenek. — Ó, tudom, tudom. Maga remekül főz és pótol egy házi­asszonyt is. — Még mindig nem akar hozzám jönni? — Nem lehet. Már odaígér­tem a barátjának a kezemet. Bandi alaposan elcsodálko­zott Bosszúságát alig tudta leplezni. — De hát miért? — Pont az említett dolgo­kért. Neki igazán szüksége van egy asszonyra a háznál, aki rendet tart, nem úgy, mint magának, aki el tud egyedül is végezni mindent. Meg hát tudja, a nőknek gyakran a férfiak esetlensége, befolyásol­hatósága tetszik a legjobban. Bandi még sokáig tátott szájjal nézett maga elé. Se­hogy sem értette, s alig hitte el. Juliska még kifele jövet odavetette, hogy mikor lesz az esküvő, s hogy őt is szeretet­tel várják. B andi fogta a kerékpárját, felült, szép lassan gon­dolataiba merülve elindult, s csak ennyit dünnyögött maga elé: — Ezek a nők! Kiismerhe­tetlenek ! Hargitai Bernadett villany bevezetése sem kény­szerítené őket súlyos anyagi terhek vállalására. Különben is a két tanya sorsa egybefo­nódik abban a folyamatban, amelyben szinte napi jelleggel derül ki, hogy melyik a való­ban életképes, és melyiket nem érdemes tovább erőltetve fenntartani a többség rovásá­ra. A szövetkezet korántsem akadályozza a háztáji gazdál­kodást, hiszen a kétféle ter­melési . forma erős összefonó­dása hagyományos, az érdekek pedig közösek. A kocséri Pe­tőfi Termelőszövetkezet min­den lehetséges módon és esz­közzel támogatja a háztáji nö­vénytermesztést, a sertéste­nyésztést. például felvásárlás­sal, szerződéses alapon. A két említett tanya ugyan egyértelműen felszámolásra van ítélve, de mint azt meg­tudtuk Tóth Rózától, a kocse- ri Petőfi Tsz elnökétől, az éremnek ezúttal is két oldala van. Ugyanis Czeczon István korábban már megvásároltatta a tanyáját a közös gazdaság­gal, majd kis idő múlva a család egy másik tanyáján kezdett el gazdálkodni, anél­kül hogy a szövetkezettel elő­zetesen megbeszélte volna a villanyáram iránti igényét. Mint már említettük, a ta­nyához csak a szövetkezet me­liorált tábláin át lehetne ve­zetni az áramot, a légvezeté­kek viszont lehetetlenné ten­nék a légi permetezést, s aka­dályoznák a szántóföldön az erő- és munkagépek mozgását a villanyoszlopok. Az eddigiekhez csak annyit tehetünk hozzá, hogy a két érdekelt félen kívül egy har­madik aligha tehet igazságot az ügyben; a szövetkezetnek és a tanya gazdájának kell(e- ne) megegyeznie, lehetőleg úgy, hogy a kecske is jóllak­jon. s a káposzta is megma­radjon. Ám a megoldásra mi nem adhatunk tanácsot, azt ott Kocséron kell megtalálni. Aszódi László Antal istálló. Rövid idő leforgása alatt majd’ egy tucat állator­vos fordult meg a portán, s bár pontos diagnózist nem tudták megfogalmazni, úgy látszott, nem mindennapi be­tegségről van szó. Az állatok pusztultak, med­dővé váltak. Vizsgálódás cél­jából mihamarabb mintákat kellett küldeni az Országos Állategészségügyi Intézetbe: alomszalmából, szárból, széná­ból, lucernából, répacsíkból stb. A három hét múltán meg­érkező szakvélemény egyetlen lehangoló tényt tartalmazott; az ólomtartalmú nedves répa­szelet veszejtette el a jószágo­kat. Elhullott (saját) tehenei és pz elmaradt haszon miatt Molnárné 1986 tavaszán perbe hívta a nyársapáti Haladás Tsz-t. A tsz ugyan nem vét­kes a dologban, de Molnár­né tőle vásárolta a répacsíkot, így hát a jog szerint ő az al­peres. Ezt követően természe­tesen a szövetkezet is érvé­nyesítheti kártérítési igényét, behajtva a pénzt a bajok va­lódi okozójától. A MÁV (mint a termény szállítója) eleve kilépett a bo­nyodalmakból, mondván, hogy az a cég köteles megtisztítani a vasúti kocsit, amelyik élel­miszeripari melléktermékeket ad fel. Ez a cég pedig az er­csi cukorgyár. Tény, hogy ab­ban a bizonyos vagonban ólomtömbök voltak, s az er- csiek, a répaszelet bepakolását megelőzően nem végezték el a kötelező tisztogatást. Ha­nyagságukat most már Mol­nárné bánja. A jogi procedúra több mint egy éve húzódik, s abból ítél­ve, hogy még mindig csak a szakértői véleménykiegászítés- nél tart, nem úgy néz ki, mintha a nyársapáti Haladás Tsz vagy az ercsi cukorgyár akárcsak egy pillanatig is za­vartatná magát Molnárné ká­ra miatt. Megtehetik. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap) Mi (ki) puliul meg a vacsoránál? My. J. irányzata — például Nagykő­Gyenge piac volt Ólom- és permérgezés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom