Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-17 / 167. szám

PEST MEGYEI u V1LRG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MA AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XXXI. ÉVFOLYAM, 167. SZÄM Ára: 1,80 forint 1987. JÜLIUS 17., PÉNTEK A kormány szóvivőjének tájékoztatója Ülést tartott a Minisztertanács A Minisztertanács csütörtöki üléséről a Tájékoztatási Hivatal elnöke, a kormány szóvivője az alábbi tájékoztatást adta: A Minisztertanács megtárgyalta az MSZMP Központi Bizottsága 1987. június 2-i, a gaz­dasági-társadalmi kibontakozás programjáról szóló állásfoglalásából adódó feladatokat. El­fogadta a kormányzati munkaprogram előze­tes tervezetét. Ügy határozott, hogy arról konzultációt folytat a társadalmi és érdek- képviseleti szervekkel, tudományos szerveze­tekkel, megyei képviselőcsoportokkal. Ezt követően a kormányprogram tervezetét szep­temberben terjeszti az Országgyűlés elé. A kormány elfogadta és az Országgyűlés elé terjeszti a jogalkotásról szóló törvény­javaslat tervezetét. Ugyancsak elfogadta és az Elnöki Tanács elé terjeszti az egyes pol­gári jogi szabályok módosításáról szóló tör­vényerejű rendelet tervezetét. Külön rende­letet alkotott a tartós földhasználatba adott földekre vonatkozó szabályokról. A kormány áttekintette a tudományos ku­tatás és műszaki fejlesztés infrastruktúrájá­nak korszerűsítését szolgáló program végre­hajtásának tapasztalatait, és meghatározta a további feladatokat. Egyben állást foglalt a nemzetközi tudományos és műszaki kapcso­latok továbbfejlesztése mellett. A Minisztertanács rendeletet hozott a va­gyonvédelmi tevékenységről és a magánnyo­mozás tilalmáról. Mozgósítani társadalmunk minden alkotóerejét Bányász Rezső, tegnap a Parlamentben tartott tájékoz­tatóján, a kommüniké ismer­tetése után, válaszolt az új­ságíróknak a Minisztertanács témáival összefüggő és más kérdéseikre. Előbb azonban kommentárt fűzött a kormány ülésén szerepelt első napiren­di ponthoz. Rámutatott: a Miniszterta­nács előtt ma az a feladat állt, hogy a Központi Bizott­ság július 2-i állásfoglalásának széliemében felgyorsítsa a gazdasági-társadalmi kibonta­kozás kormányzati cselekvési programjának kidolgozását. A kormány szóvivője megálla­pította: a kibontakozás meg­alapozása persze nem ma kez­dődött. Folyamatosan történt ez, az 1986. novemberi köz­ponti bizottsági ülés óta. Az ütem azonban érzékelhető módon megnőtt, anélkül, hogy ez veszélyeztetné a kormány­zati munka körültekintő jelle­gét. A jelenlegi programter­vezet széles körű konzultá­ciók, eszmecserék után érle­lődik ki a vitában olyan ál­lásponttá, amely az Ország- gyűlés őszi ülésszakán kapja majd végleges formáját. „Meg vagyok győződve — mondot­ta Bányász Rezső —, hogy az a vitában kiérlelt egység, amely a Központi Bizottság munkáját éppúgy jellemezte, mint a kormány mostani ülé­sét, megerősítést kap majd népképviseletünk legfelső szí­ne előtt is. Hiszen nem keve­sebbről van szó, mint arról, hogyan és hová »-rangsorol­ják-“ a jövőben — saját mun­kánk, értékeink alapján — a népek sorában a Magyar Nép- köztársaságot.” Közösségi gondolkodást A kormány szóvivője az­után leszögezte: a program valódi reformpolitika, s kife­jezte meggyőződését, hogy a nemzeti közmegegyezés fris­sítésével mozgósítani tudjuk társadalmunk minden alkotó­erejét. Milliók és milliók van­nak ebben az országban — jelentette ki Bányász Rezső —, akik az elmúlt években odaadóan a maguk és csa­ládjuk sorsát a közösség ügyé­vel összekötve dolgoztak, tet­ték a magukét a maguk he­lyén. ők is azt várják a kor­mányzattól, hogy bontakoztas­suk ki még inkább a közös­ségi gondolkodást, a haza jö­vőjéért való tettrekészséget. A közösség magasabb rendű er­kölcsét mélyebben meg kell gyökereztetnünk. Olyan alap­ja ez a gazdasági-társadalmi kibontakozásnak, amelyhez egyetlen fillérnyi beruházás sem kell. Ennek erősítésében az otthonnak, az iskolának, a munkás- és az ifjúsági moz­galomnak éppúgy megvan a szerepe, mint a népfrontnak, vagy a néppel együtt élő egy­házi személyeknek. Nyilatkozata befejező részé­ben Bányász Rezső arról be­szélt, hogy bár életünkben, politikánkban felvetődnek új vonások, változatlan elkötele­zettségünk, amelyet négy év­tizede vállaltunk a dolgozó ember szolgálatára. Korszakos jelentőség Az első kérdés a KB állás­foglalására vonatkozott. Illetve arra, hogy a szóvivő megíté­lése szerint milyen volt en­nek sajtóvisszhangja? Az ál­lamtitkár megelégedéssel be­szélt arról, hogy az állásfog­lalás megismertetését komoly szakmai-politikai felelősséggel végezte a magyar sajtó, s ez jellemzi a kommentárokat is, amelyek e dokumentumról megjelentek. Egyet lehet érte­ni azzal, hogy a KB-állásfog- lalás korszakos jelentőségű — mint a kommentárok rámu­tatnak — s hogy most egy gyorsabb ütemű, a munka, a termelés, a helytállás minősé­gét jobban előtérbe állító fej­lődés küszöbén vagyunk. A szóvivő kitért a nemzet­közi visszhangra is. Elmond­ta, hogy a szocialista orszá­gok sajtója elismerően, célja­inkat támogatóan számolt be a KB állásfoglalásáról, Ami a nyugati sajtót illeti, mérték­adó polgári lapok is általában felismerték szándékainkat, tö­rekvéseinket, s ezért kiegyen­súlyozottan értékelték az MSZMP KB állásfoglalását. A szóvivő idézte erre a Frank­furter Rundschau című nyu­gatnémet újságot, amely azt írta, hogy a Központi Bizott­ság politikai nyitással akarja bátorítani a reformpolitikát és hogy azt a közvélemény kri­tikájára bocsátva kívánja még szélesebben kibontakoz­tatni. A velünk ellenséges rá­dióadók — fűzte hozzá az ál­lamtitkár — viszont ezúttal sem tudtak elszakadni már megszokott, spekulatív stílu­suktól. Bányász Rezső ezután arról beszélt, hogy ez utóbbi­aknak ellene mondanak a té­nyek. A tárgyilagos nyugata körök is elismerik nyitottsá­gunkat és azt, hogy a helsin­ki dokumentum szellemében cselekszünk. Rámutatott: ez év első felében több, mint hat­száz újságíró látogatott hoz­zánk a tőkés országokból, s ezek túlnyomó többsége reá­lis beszámolókat közölt ta­pasztalatairól. Egységes jogalkotás Egy további kérdésre vála­szolva Bányász Rezső han­goztatta, hogy a kormány cse­lekvési programjának kidolgo­zása közben, konzultálni kí­ván a társadalmi és tömeg- szervezetekkel, így a szakszer­vezetekkel is. A kapcsolat-fo­lyamatos jellegét biztosítja, hogy a SZOT képviselője he­lyet foglal a Minisztertanács minden ülésén. A kormány bi­zottságai pedig rendszeresen kikérik a szakszervezet véle­ményét, amikor tervezeteket dolgoznak ki. Több olyan kérdés hangzott el, amely a jogalkotásról szóló ■törvény tervezetére vonatko­zott. A szóvivő válaszaiban alá­húzta: a javaslatra azért ke­rül sor, mert jogalkotásunk (Folytatás a 3'. oldalon) Grósz Károly Moszkvába utazik Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politi­kai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke a szov­jet kormány meghívására pén­teken baráti munkalátogatásra a ■ Szovjetunióba utazik. Marjai József Jugoszláviában Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese Antun Milovicsnak, a JSZSZK Hor- vát Szocialista Köztársasága Végrehajtó Tanácsa (kormány) elnökének a meghívására csü­törtökön hivatalos, baráti lá­togatásra Zágrábba utazott. A kormány elnökhelyettese látogatása idején vendéglátói­val megbeszélést folytat a széles körű magyar—jugoszláv kapcsolatrendszeren belül a Horvátországgal való együtt­működésünkről. Táncot iár Megrendelés ide * -, - . r vagy oda, mi bizony az aranyto halast hoppon maradtunk. Igen, a sokat emlegetett szerződéses fegyelem lazaságá­ról van szó, de ki tudja: megéri-e szankcionálni. Mire a követelésünket be tudjuk hajtani, esetleg évek telnek el, közben pedig hiába várjuk őket, azért sem jön­nek.” (3, OLDAL) Polster után „Marcinak mindenesetre ugyan- _ . , 3 csak igyekeznie kell, ha magára tsterhaty • akarja irányítani Stotz figyel­mét, illetve maradandóan jó benyomást akar magáról kialakítani. Annál is inkább, mivel az osztrák labdarú­gó-szakember vasárnap már megfigyelő körútja újabb állomására, a svédországi Göteborgba repül... A 26 éves finn Ratent veszi górcső alá.’ (7. OLDAL) A Budapest Bank Rt. első féléve Pest megyei pénzviszonyok Elsősorban Pest megye pénz­intézetének tartja magát a Budapest Bank Rt., hiszen megalakulásakor, fél évvel ez­előtt, szűkebb pátriánk teljes ügyfélkörét örökölte. Ma mái ugyan 12 megyében 18 fiókkal van jelen, de 41 részvényesé­ből 28 Pest megyei vállalat és szövetkezet. Az elmúlt hat hónapban hoz­závetőlegesen 800 millió forin­tos nyereséget produkált a Bu­dapest Bank Rt. Meghatározó feladatának tartja a vállala­tok, szövetkezetek számláinak vezetését, s e kör bővítéséért próbál gyors és színvonalas szolgáltatást nyújtani. Most, hogy július 1-jétől a gazdál­kodó szervezetek szabadon vá­Kazalrakás Dunabogdányban Az aratással egy időben a luccrnabetakarítást is végzik a dunabogdányi Úttörő Tsz-ben. A mintegy 15 hektárról be­gyűjtött széna nedvességtartalma a száraz meleg következté­ben jó minőségű. Képünkön: kazalba rakják a szálas takar­mányt. (Vimola Károly felvétele) laszthatnak bankot, már vagy 30 vállalat kérte számlájának idehelyezését, s mindössze egy, az ikladi Ipari Műszergyár pártolt el a Magyar Külkeres­kedelmi Bankhoz. A Budapest Bank Rt. sokré­tű és változatos kihelyezési formái közül a bankhitel tölti be a legfontosabb szerepet. Emellett törekszenek olyan fi­nanszírozásokra, amelyekkel gyorsabbá és könnyebbé tehe­tik a gazdálkodó szervezetek átmeneti vagy tartós pénz- szükségletének kielégítését. Kölcsönt elsősorban a jól ér­tékesíthető áruk előállítására nyújtanak. Az első félév­ben forgóeszköz-finanszírozás­ra 17,4 milliárd forintot adtak Pest megyei cégeknek és be­ruházásra 114 milliót helyez­tek ki. így például a váci DCM és HAGY beruházásai mellett számos mezőgazdasági üzem­nek és a gabonaiparnak is fi- naszírozzák fejlesztéseit, re­konstrukcióit. A bank kezelésében bocsá­totta ki a Dél-Pest Megyei Áfész a 10 millió forint érté­kű kötvényét, értékpapír-iro­dájuk további öt Pest megyei kötvény forgalmazásával fog­lalkozik. Tőkerészesedéssel be­szálltak a dabasi Fehérakác Tsz gazdasági társulásába, köny- nyűipari gépek gyártására. Lí­zingügyletük van egyebek kö­zött a Pestvidéki Gépgyárral, a Pemüvel és a hernádi Már­cius 15. Tsz-szel. Kiegyensúlyozottak voltak a megyei pénzviszonyok az első félévben: az ideiglenesen fe­dezethiányos vállalatoknál a hiány összege lényegesen ki­sebb a korábbi időszakénál, nem éri el az 500 millió forin­tot. Jelenleg 534 Pest megyei ügyfele van a Budapest Bank Rt.-nek. A tagcsoportok munkájáról Az MSZBT titkára Vácott Vácra látogatott tegnap Su­dár Iván, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság titkára, akit elkísért Nagy Sándorné, a me­gyei pártbizottság titkára. Vá­cott dr. Olajos Mihály, a vá­rosi pártbizottság első titkára fogadta a vendéget. Ezután vá­rosnézés szerepelt a program­ban, amiből nem maradhatott ki a művelődési központ és a fotótechnika-történeti múzeum megtekintése. Délután a Tungsram váci gyárában találkozott Sudár Iván a város MSZBT-tagcso- portjainak képviselőivel. Ezt követően a vendég Zebegény- ben ismerkedett a Szőnyi Ist­ván Múzeummal és a képző- művészeti szabadiskola mun­kájával. L étezik egy ház Buda­keszin, a Kert utcá­ban, amelynek kapu­ját megértő kezek nyitják ki azok előtt, akik — ho­gyan is fogalmazzunk úgy, hogy ne bántsunk senkit, ne sértsünk érzékenységet? — rabtartójuk, az alkohol láncára fűzve, semmiféle emberi kapcsolatra nem hagyatkozhatnak korábbi életükből, azaz még egy fekhely sincsen, ahol meg­húzhatnák éjszakára ma­gukat. Kórházból, fogdá­ból, kijózanítóból jöttek? Valahonnét a gyökértelep csavargások helyszíneiről, parkok padjáról, pályaud­varok, vasútállomások vá­róhelyiségeiből, lebontásra ítélt házak hámló vakolaté, ajtóktól, ablakoktól meg­fosztott falai közül? Nem szokás firtatni. Ha van kérdés, az a megváltozási szándék, annak komolyság ga. Az akaratcsíra, hogy van-e?! A szállásért fizet­ni kell! Havi hatszáz fo­rint a díj, egy személyre, hatan lakhatják a házat egy időben. Az általuk kifi­zetett pénz nem fedezi a fenntartás költségeit; a kü- lönbözetet egy klub állja. S ez a furcsa, mert szo­katlan ebben a házban. Az, hogy — ugyan nem jelen­téktelen közösségi támoga­tással — egy önként szer­veződött közösség, az Ott­hon nevű klub tartja vé­dőszárnyai alatt. A tagok nem csekély hányada maga is rokon sorsú volt azok­kal, akiket most segít. Sa­ját bőrükön érezték, mit FÉLVÁLLRÓL ér egy megfogható kéz, egy elkapható bátorító pil­lantás, egy őszinte szó ... Gyakran ugyanis ez maga a minden, a remény a visszatérés lehetőségére. Vannak természetesen hatósági eszközök a társa­dalom védelmére éppúgy, mint a segítésre. Ezek az eszközök nélkülözhetetle­nek. Csak éppen a tapasz­talatok azt mutatják, hatá­sosságuk kisebb, esetlege­sebb, mint amikor a tárf sadalom önkénteseinek kö­zössége nyújt kezet vala­kinek. Sajnos, a kéznyúj­tásra szorulók — nem fe­ledve, hogy rászorultságuk megteremtője saját gyenge­ségük volt! — egyre töb­ben vannak a megyében. Tapasztalatok és számítá­sok egyaránt azt mutatják, hogy a megyében a fel­nőtt korú — tizennyolc évesnél idősebb — férfiak­nak a hat-hét százaléka a szó minden értelmű jelen­tése szerint alkoholista és további tíz százalékú) te­kinthető' olyan nagyivó­nak, akit csupán már haj­szálnyi távolság választ el az alkoholistától... Megint az alkohol, s me­gint a malasztos szöveg ami ilyenkor illendő és megszokott? Aki mái nagyivó, annak mondhat­nak bármit, írhatnak bár­mit: nem hallja, nem ol­vassa. A baj az, hogy ritka ki­vételtől eltekintve a kö­zösség akkor nyújtja kezét a — maga hibájából — el­esettnek, amikor az már elesett, azaz a földön van. Későn tehát. A nagy baj­nál a segítség sem lehet kicsiny; nagynak kell len­nie. Ilyen esetekben azon­ban gyakran már nincsen arányban a ráfordítás és az eredmény ... ! Szabad ezt ilyen, száraz gazdasági, sőt gazdaságossági szem­pontok szemüvegén át nézni? Illik, nem illik, szabad vagy nem szabad, a valóságban ezzel az aránypárral küzdünk, s legtöbbször azért érezzük reménytelennek a küzdel­met, a harcot, mert hatal­mas késedelemmel kezdünk hozzá, a baj akkora elő­nyével, ami már-már re­ménytelenné teszi a hada­kozást. Egyszerűbben fogalmaz­va és a köznapokban meg­mutatkozó gondot a nevén nevezve; ha a társadalom kötelességének és jogának érzi, hogy beavatkozzék az alkoholisták sorsába, miért nem él ezzel a jogával — kötelességével? — már ak­kor, amikor látszik, az egyén életvezetése törvény­szerűen vezet majd az al­koholizmushoz?! A sokat ivó, a mértéket egyre tá­gító, a sört, bort, tömé­nyét „jól álló” személy még mindig valami legé­nyesség, belevalóság meg­testesítője sokak szemében, s a közvetlen környezet sem vél semmi veszedel­met abban, ha a fiúgyer­mek tizenéves korában már sörözik kiadósán és egyre gyakrabban. Félváll­ról vett magánügyeknek látszik mindez, még csak az kellene, hogy ilyesmibe beleavatkozzék a társada­lom ... ! T ársadalmunk majd csak akkor avatkozzék be, amikor súlyos pénze­ket követel a gyógyítás, amikor tetemes veszteségek forrása a munkából hiány­zó alkoholista? Akkor avatkozzék be, amikor széthull a család, állami gondozásba kerülnek a gyerekek, amikor az alko­holmarta szervezet hóna­pokra foglaltat le kórházi ágyakat? Tiszteletet érde­mel a budakesziek — ma már 160 főnél többet szám­láló — klubja, de ők is, akárcsak a társadalom ön­kéntesei és hivatalos szer­vezetei, intézményei, két kézzel kényszerülnek nyúl­ni azok után. akiket elő­ször félvállról vett min­denki, mondván, a magán­ügyük az, amit tesznek. S mert egyre többen vannak azok, akik után két kézzel kell kapni, logikus, egyre többen vannak azok, aki­ket félvállról vesz élet­módjukkal, életvitelükkel a szűkebb és a tágabb társa­dalom. Félő, hogy amint szaporodnak a fél vállak, úgy fogynak el a két ke­zek. Mészáros Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom