Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-16 / 166. szám

1987. JULIUS 16., CSÜTÖRTÖK Publikáció — dijakkal Nemzetiségieknek A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa, az Állami Gor­kij Könyvtár, a Könyv értéke­sítő Vállalat és a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat 1981- ben hirdette meg először azt a pályázatot, amellyel a nem­zetiségi olvasótáborok fiatalsá­gát kívánták aktívabbá tenni, munkájukat, kezdeményező­készségüket inspirálni. Az el­ső két esztendőben még csak a vezetőik küldték be, tet­ték közkinccsé tapasztalataikat, az azt követő években vi­szont már a táborlakók mu­tatták be egyéni és kiscsopor­tos tevékenységük sokszínű, változatos élményeit. Mivel e honismereti, nép­rajzi, nyelvi feladatokat egy­aránt vállaló táborok legfőbb célja és eszköze maga a nyom­tatásban megjelenített gondo­lat, az idei pályázat célja az olvasás és a könyv népszerű­sítése. A résztvevők szeptem­ber 30-ig juttathatják el öt­leteiket. jelmondataikat, egy- egy meghatározó olvasmá­nyukról valló beszámolóikat, olvasónaplóikat, a foglalkozá­sok fotó-, rajz- és hangdoku­mentumait, plakát-, embléma- és könyvjelzőterveiket a Gor­kij Könyvtár címére (1056 Bu­dapest, Molnár u. 11.). A legjob. legsikerültebb pá­lyamunkáikat a nemzetiségi könyv és olvasás népszerűsí­tésében hasznosítják, és szak­mai-módszertani kiadványok­ban oubltkálják. illetve a köz­reműködőket különböző jutal­makkal, könyvutalványokkal díjazzák. Tehetséggondozó tábor Nagykőrösön Az egészségvédelem jegyében A nagykőrösi Petőfi Sán­dor Általános Iskola diákott­honában a tehetséggondozó megyei tábor gyermekvendé­gei az Alföld jelene és múlt­ja témakör keretében már ed­dig is számos kötött és kötet­len program keretében jutot­tak sokszínű élményhez. Mint dr. Makai Katalin tá­borvezető elmondta, a kidol­gozott tematikában különösen nagy hangsúlyt kapott az egészséges életmódra nevelés. A lassan népmozgalommá te­rebélyesedő, tudatos egészség- és környezetvédelem felnőtt apostolai mellé fel kell zár­kóztatni az ifjúságot, amely a jövő építőmunkájában edzet­ten, testileg és szellemileg megalapozottan kell, hogy részt vegyen. — Ehhez nem elég a kiala­kult helytelen szokásokra irá­nyítani a figyelmet, tudatosan kell törekedni a megelőzésre — fogalmazta meg dr. Medve László egészségügyi miniszter egy nyilatkozatában. Ha egészség van, minden van — tartja egy magyar közmondás. Jól sáfárkodni csak az tud vele, aki úgy él, hogy ez a ..minden” élete kísérője le­gyen. Pedagógusok, orvosok, szülők, az egész társadalom egvre szervezettebb keretek kö­zött keresik azokat a lehető­ségeket. amelyekkel az egész­séget 2000-ben gondolat való­sággá változhat. E nemes tö­rekvést és felismert szükség­Érdekességek a Pest Megyei Levéltárból Községi iskolapecsét Meglehetősen ritkák a múlt századi községi iskolapecsétek, különösen a viaszba nyomha­tó réztipáriumok, hiszen a múlt század második felében az osztrák hivatalok hatására már elárasztották az országot a íestékes gumibélyegzők. Szada község iskolaszéke 1871-ben nagyméretű (42 mm), kör alakú pecsétnyomót vése- tett feltételezhetően Pesten. Körirata: A SZADAI KÖZSÉ­GI ISKOLA PECSÉTJE 1871. NEVELJÜNK. A pecsét leírá­sa: a gyöngysor-, vonal- és olajággyűrűbe foglalt körirat által határolt kerek mezőben két kezet fogó kéz vízszinte­sen, fölöttük indadísz, alattuk a NEVELJÜNK jelmondat homorúan. A községet 1325-ben említi először oklevél, 1352-ben írnak Szent Tamás tiszteletére épült templomáról. Feltételezhető tehát, hogy már a középkor­ban katolikus egyházi tanítás folyt Szadán. A XVII. század­ban a reformátusok oktatnak a faluban, ettől kezdve az is­kolai tanítás napjainkig folya­matos. A jelenlegi állami álta­lános iskola Székely Bertalan nevét viseli, aki hosszabb ideig lakott a községben és sok fest­ményét, grafikáját itt alkotta. Örök nyugvóhelyet is Szadán talált. Az 1871-es iskolai pecsét me­zejében lebegő kézfogás, mint szimbólum, egyként vonatkoz. hat a pedagógusok egymás kö­zötti, illetve a pedagógus és szülő összefogására a felnö­vekvő ifjúság érdekében. A szimbólum jelentéstartalma ma is élő, ma is elérendő cél. Ma sem mondhatunk le róla, sőt, talán fokozottabbán szük­ségünk van rá, az eredményes tanításnak erre az alapjára, az iskola és a szülő együttműkö­désére. A pecsét jelmondata: NE­VELJÜNK. Arra világít rá, hogy az 1870-es években Sza­dán, akár az egész országban, a nevelés elsődlegességét val­lották az oktatással szemben. Ellentétben napjaink iskolai gyakorlatával, amikor az ok­tatás, az ismeretek megszerzé­sének primátusa bűvöletében szinte teljesen elhanyagolják az ifjúság nevelését. íme, egy ritka pecséttípus, az iskolapecsét egyik múlt szá­zadi példányának szimbóluma és jelmondata bizonyítja, hogy a nevelve oktatni, avagy ok­tatva nevelni dilemmájára mi­lyen választ adtak a „nemzet napszámosai” egy Pest megyei faluban száz évvel ezelőtt. Horváth Lajos szerűséget számos alkalom kell. hogy szolgálja. Nagykőrösről, a komplex tá­borból 74 Pest megyei tanuló vitt haza útravadót. ötletes és tartalmas egészségvédő pla­kátjaik kiállításán meglepően jól ábrázolták az egészséget károsító tényezőket. Egy-egy versbe szedett intelmük ak­tualitása meglepően érett gon­dolkodásra vallott. A vacsora idején végzett gyors közvéle­mény-kutatás során a napi menüket legtöbben ízletesnek, bőségesnek, változatosnak ítélték. Különösen nagyra ér­tékelték a gyakran asztalra kerülő rostos ivóleveket és a gyümölcsféléket. Az előzetes igényfelmérés során sok-sok mozgáslehetőséget kértek a gyerekek. így a sportfoglalko- zások számtalan változatát és lehetőségét Soós Mária és Te- ge Antónia második gimnazis­ta -tanulók mellett a táborve- zetés is különös gonddal ter­vezte és szervezte. Látogatá­sunk során az esti vetélkedő igen szellemes megoldással sorra olyan feladatok kivite­lezését kérte a táborlakóktól, amelyek játékos keretben az egészséggel, az egészséges élet­móddal voltak kaoesolatosaik. Bár versengés volt ez a ja­vából, itt mindenki nyertes­nek érezhette masát — hiszen a játékban és közős élmény­ben szerzett ismeret maradnn- d ósága nem vitatható. A kel­lemes kikanesolódás után nagv siik“rp volt a tejtermék- és ivólékóstolónnik, amelyet a konzervgyár és a teiüzem tar­tott a gyermekeknek. Ezen az estén Tóth Dénes tanácselnök-helyettes, a helyi alkoholellenes bizottság elnöke is látogatója volt a tábornak, s elismeréssel szólt a látottak­ról. A program számos lehe­tősége egy örvendetesen széle sedő társadalmi ügy szolgála­tát is magára vállalta azzal, hogy a tudatos egészségvéde­lem jegyében szervezett egy teljes napot. A felvilágosító, megelőző munka ilyen kere­tek között hiszem, hogy ma­radandó élmény minden gye­rek számára. Innen szétszé­ledve bizonyára családi és is­kola; közösségükben lesznek majd szószólói egy olyan moz galomnak, amelyhez indítta­tást itt kaptak. A szervezők széles látókörét dicséri, hogy a tábor komplex jellegét e fel­vállalt feladattal is Igyekeztek teljesíteni. A Hajós Alfréd Űttörőház váci egészségnevelő kiadvá­nyát Így is lehet címmel min­denki kézhez kapta — hasz­nos és közérthető anyaga so­kat mond a figyelmes olvasó­nak. A gyerekek már eddig is sokféle módon bizonyítottál; aktivitásukat, kezdeményező­képességüket. fogékonyságu­kat, ötletességüket — fogal­mazták meg a rajvezető taná­rok. Ismét eltelt egy tábori nap. A takaródéig tévézéssel, foci zással, tollasozással, élmények megbeszélésével, feladatokra való felkészüléssel telhet az idő. Egy diáklány magával ho­zott hangszerén játszik, a vi­dám dallam egyre több nótá- zót csalogat köréje — a friss és jókedvű dalok messze száll­nak a nyári estében. Sz. J. Reggeli torna a táborban (Berényi István felvétele) — z» V-FIGYELO A dokumentum. Lehet jó és rossz, ha egy mozaikműsor darabkái bármiféle felismer­hető elv nélkül keverednek egymással — ugyanígy, ha rendezett egységet mutatnak. E nem túlságosan eredeti — de kétségkívül a valóságot tükrö­ző — bölcsesség kifejtéséhez érzékletes példát adott A Hét. Sugár András ezúttal azt -tar­totta fontosnak, hogy műsora mozaikkockái — legalábbis azok többsége — szigorú-okos rendbe állítva adjanak hasz­nos és kellemes egy órát a nézőknek. A kiindulás aligha lehetett más, mint a július 2-iki párt­dokumentum. Három nagyvál­lalat vezetőjét kérdezték ró­la, s bár az interjúalanyok mondtak vaskos általánossá­gokat is (túlságosan megértő volt a riporter, nagyon tom­pa a szerkesztői olló éle), jó volt élet.közelből is hallani né­hány húsba-vérbe vágóan fon­tos megállapítást: a jó válla­latok hadd lehessenek még jobbak, minél gyorsabban túl kell jutni az átmenetiség ál­lapotán, vállalni kell a szer­kezetváltással járó gondokat stb. Remekül rímelt az interjúk­ra a Taurusban forgatott ri­port: kiderült, hogy a felada­tok pontos meghatározásával, a végrehajtóknak a tervezésbe (annak bizonyos kérdéseibe!) való bevonásával, a munkával arányos javadalmazással a törvényes munkaidőben i-s el­végezhetők a ma sok helyütt csak különféle pótmunkála­tokkal, üzemen kívüli for­mákkal megoldott feladatok — ráadásul ez esetben a fizeté­si borítókban sem krajcár fog kuncogni. Es a finálé: Berend T. Iván, az MTA elnöke példás tömör­séggel foglalta össze a doku­mentummal— a jövőnkkel — kapcsolatos legfontosabb tud­ni- és tennivalókat. Ezenköz­ben a szabályozók állandósá­gának szükségességét sem hagyta említetleniil — és e vélekedését rögtön utána megerősítette egy más tárgy­ban mikrofonvégre kapott amerikai üzletember. A műsor másik jó blokkja egy közlekedési részhelyzet­képpel, a vasút mai eredmé­nyeivel és gondjaival foglal­kozott, majd egy angol világ­járó élményeivel folytatódott. Mr. Smithröl kiderült, hogy mozgássérült, vagyis az átla­gosnál nehezebb körülmények között élő ember. Ez a ne­hezebb helyzet vezette el a műsort a nyugdíjasok üdülé­séig, s az idős kor volt az úti marsall] a befejező portré­hoz: néhány perc alatt ro­konszenves képet kaphattunk egy, a nyolcvanadik évén is túl járó. a közösség iránt régen elkötelezett asszonyról. Ezek a műsorrészletek ön­magukban — kölcsönözzük most „magáncélra” a Tömeg­kommunikációs Kutatóközpont ponttáblázatát — 75—80 egy­ségnyit értek. Együtt, szerve­zett rendben azonban feltor­nászták magukat a tetszésnek a 80 pont fölötti sávjába. Az egységben az erő elvet mint­egy negatív módon támasztot­ta alá a Szent Jupát hajósai­ról szóló tucaitriport és a mű­sort kiúsztató esszéféle a vá­sárhelyi kerámiákról: egyéni- eskedtek, túlságosan kilógtak a sorból — pedig egy más al­kalommal talán maguk is emeltek volna egy másik Hét színvonalán. A Stúdió 8/ lényegileg ugyanazzal foglalkozott, mint Sugár műsorának első blokk­ja. A nyár néhány szabadtéri színházi produkciójáról szólva szintén azt mondta el, hogy a boldogulásunknak egyetlen igazán megbízható receptje van: a jó — a meginterjú­voltak szavát idézve: a pon­tos, a szakmailag támadhatat­lan, a gondos, a valóságtól nem elrugaszkodó stb. — munka. Ez a gondosság Érdi Sándor műsorának legalább a háromnegyedét jellemezte. Vagyis: a Stúdió-index is több volt 80 pontnál. Daniss Győző Heti filmtegyzet Az ifjú Frankenstein Gene Wilder és Teri Garr Az ifjú Frankenstein című ame­rikai filmben Aligha gondolta a tizenki­lencedik évét még be sem töl­tött ifjú angol hölgy, bizo­nyos Mary Godwin (emlege­tik — anyja neve után — Mary Wollstonecraftnak is), hogy a rémregény, amelyet af­féle unaloműző szellemi mu­tatványként a Genfi-tó part­ján, festőd környezetben álló Villa Diodatiban írt 1816-ban, még bő másfél száz esztendő után is népszerű olvasmány és kedvelt filmalapanyag lesz. A később Mary Shelley néven emlegetett hölgy (a nagy an­gol romantikus költő, Percy Bysshe Shelley hitvese lett) ebben a Frankenstein, vagy a modern Prométheusz című könyvben (meily magyarul is olvasható), ebben a tulajdon­képpen játékként létrehozott elbeszélésben a tudományos­fantasztikus irodalom egyik ősművét írta meg, s ez az oka a máiig tartó népszerűsé­gének. Lehet mesének tekinte­ni, lehet riogató rémtörténet­ként felfogni a csodás képes­ségű, életet teremteni képes Frankenstein históriáját — de talán azt veszik észre benne a legkevesebben, ami pedig az igazi érdekességé: ä modern ember kezdődő rettegéseit, szo­rongásait, a romantikában már amúgy is felfokozottan je­len levő és kifejeződő érzé­kenységét ragadja meg itt a tulajdonképpen dilettáns író­nő. S emellett hősei még em­beri, valós arculatot is visel­nek (tudjuk, hogy a Villa Diodati lakói — maga Shelley és költőbarátja, Byron, egy másik fiatal hölgy, Mary fél­testvére, meg egy Polidori ne­vű fiatalember is mintául szol­gált a figurákhoz). A Frankenstein-történet számtalan filmváltozat alapja is lett. Ezekből mi is többet láttunk már; legutóbb április­ban került a mozijainkba egy ilyen film, az angol készítésű Frankenstein menyasszonya. Ez már a sztori elvadult va­riációja volt. nem sci-fi, ha­nem egyértelműen rémtörté­net, s annak is elég gyerme­teg. De nehogy kielégítetlen ma­radjon Frankenstein-igényünk, most itt a következő munka, mely Az ifjú Frankenstein cí­met viseli, és írói, rendezője és szereplői amerikaiak: a bá­mulatosan csúf, bandzsa, gülü- szemű Mel Brooks s a gön­dör fürtű szőke Gene Wilder. Ez a film elég koros: 1974- ben forgatták. Es fekete-fehér kópia, ami persze nem vélet­len, ha a készítők szándékai­ra gondolunk, ök ugyanis úgy komponálják meg a fil­met, mintha valamikor a ’20- as években készítenék: a dísz­letek stílusa, a ruhák, a kel­lékek, a közlekedési eszközök, a hajviseletek stb., stb. mind erre utalnak. És ez nem vé­letlen. A történet ugyanis va­lamikor az 1920-as években játszódik, mivel a nagy ős, a híres doktor Frankenstein uno­kája a hőse. E szintén dok­tor ifjú Frankenstein már amerikai, professzor az egye­temen, s nevét Frenknsztinnek ejtett, hogy hírhedt ősétől ez­zel is elhatárolja magát. Ám a sorsát nem kerülheti el, mert a családi örökség átvé­telére ősei földjére, Erdélybe kell utaznia, s ezzel ő is be­lekerül a mágia bűvkörébe, aminek végeredménye leg­alábbis különleges — de ne áruljuk el a történet végét. Inkább azt említsük meg, hogy ez a film úgy rémtörté­net. hogy egyben a rémtörté­netek és a Frankenstein-szto- rik paródiája is. Ez különösen titokzatos, ütődött, zseniális és torzszülött inast, szolgát vagy mit játszó Mel Brooks jelene­teiben válik világossá, de az egész film is határozottan ilyen alapállású. Szó sincs itt már a modern ember félel­meiről és szorongásairól, ret­tegéseitől önmaga lelkének mélységétől, meg a többi finle- francos értelmiségi agytépés­ről. Ez móka, mi több, hü- lyéskedés. Kicsit vontatott, ki­csit hervatag olykor, néha hoszú percekig üresjáratokat élvezhetünk, de a film vetíté­si ideiének, a körülbelül 110 percnek a jó fele élvezhető szórakozást jelent. A kis vonatrablás Hogy a film veszélyes ötle­teket is adhat, és károsan be­folyásolhatja a közerkölcsökel (ha azokon van még mit ká­rosan befolyásolni), arra jópo­fa példázatot mesél el ez az új jugoszláv film, melyet De- jan Sorak írt és rendezett. Bár tulajdonképpen nem is igazán példázatról van itt szó, in­kább sajátos megfogalmazású szatíráról. A történet lényege: valami­kor az I. viliágháború vége fe­lé a bosnyák hegyek között működik” egy mucsai szín­vonalú rablóbanda, melynek vezére meg a csendőrök fő­nöke amolyan géemkában dol­gozik: az egyik felsrófolja a vérdíjat, a másik elfogja, az­tán szökni engedi, a felmarkolt pénzen meg később megosz­toznak. Mígnem egy szép na­pon egy vándormozist csípnek el, akinek a műsorában sze­repel Edwin S. Porter híres western ősfilmje, az 1903-ban készített A nagy vonalrablás — és ettől a filmtől a rab­lók kedvet kapnak a vonat­rabláshoz. De mindez a Bal­kánon történik, ahol mások a viszonyok, ráadásul közben megbukik a monarchia is, és a rablóból pandúr lesz, a pan­dúrból meg rabló, ám a géem- ká megy tovább. A film érdekessége, hogy Sorak ebben a szatirikus pél­dázatban szinte idézeteket használ más filmekből (nem csak Porter filmjéből). Nem snittek ezek, nem kivág egyes részeket valahonnan, hanem a szituációkat idézi. Ezt persze talán csak a nagyon gyakori lőtt néző veszi majd észre. A kevésbé jártas mozilátogatót inkább az köti le, hogy mi­lyen jól érez rá az I. világ­háború előtti idők állambe­rendezkedésének néhány lé­nyeges vonására, s e vonások már-már abszurd voltára So­rak. Ugyanakkor a film, bár mulatságos, humoros és ne­vettető, o játékstílust és a szí­nészvezetést tekintve igen ko­moly. Nem persziflál, hanem komoly arccal mond el nevet­séges dolgokat. Talán ettől van. hogy a nevetés olykor megkeseredik egy kicsit a szánkban. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom