Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-15 / 165. szám

Alapanyag és árucikk Földi Pál — a kép sarkában — figyeli, amint Szűcs Lajos a traktorra szerelt hidraulikus daruval beemeli a vagonba a sú­lyos rönköket, s egyben biztosítja is a helyszínt, hogy a mun­kagép közelébe idegen ne kerülhessen (Aszódi László Antal felvétele) A fa, élő erdő, árucikk vagy alapanyag formájában, sző­kébb pátriánkban mindig is nagy értékkel bírt. Ezt bizo­nyítják a Molnár Béla erdész által mondottak is. A sülysápi vasútállomáson éppen beva- gonírozták a Tápióvölgye Ter­melőszövetkezet erdészeti ága­zatától érkezett hatalmas rön­köket, Négy vagont raktak meg aznap az Érdért megren­delésére. Az ilyen súlyokat persze már régen nem emberi erővel emelik, rakják föl a vagonok­ba. Alvállalkozóként a péteri illetőségű Földi Pál fuvarozza jó ideje a vagonhoz pótkocsis vontatóval a fát, valamint a gyömrői Szűcs Lajos, aki ak­kor éppen daruzott. A hagyomány folytatódik A Közalkalmazottak Szak- szervezetének Monon Körzeti Bizottsága — régi, szép hagyo­mányt folytatva — az idén is megrendezi a körzeti szak- szervezeti találkozót, mégpedig ezúttal a gombai művelődési házban és annak parkjában. A rendzvény nyílt, a belépés díjtalan —, s a szervezők nem­csak szeretettel várják az ér­kezőket. hanem ígéretes prog­ramokkal is. A kilenctől fél tízig tartó hivatalosabb rész — megnyitó, tájékoztató, juta­lomátadás — után, a nyári munkahelyi olimpia versenyei­re kerül sor, futásban, lövé­szetben és labdarúgásban. Ne­vezni majd a helyszínen lehet, a győzelem értékes díjakkal kecsegtet. Délután egy órától budapes­ti vendégművészek lépnek pó­diumra, a Duma-duó, zenés pa­ródiával, Talabér Erzsi, Hol- lay Bertalan, Fábián János és dr. Dalmadi László nótákkal, dalokkal, tréfákkal. Fél háromkor kezdődik a karatebemutató, lesz zsákban futás, lufifúvás, szellemi totó, tombola és szabadtéri diszkó. Tehát: e hónap 25-én, szom­baton, Gombán — rossz idő esetén is — jó szórakozás vár­ja a vendégeket. Kulturális programok Ecseren szerdán 10 órától nyitott ház és a fogyiklub fog­lalkozása. Gombán az autós kertmozi­ban 21.15-től: Szívfájdalom (színes, szinkronizált amerikai film, országos bemutató előtt). Gyomron az úttörőházban asztalitenisz, gombfoci, csocsó, a gyermekkönyvtárban csopor­tok és egyéni érdeklődők ré­szére vetélkedők, tematikus és alkotófoglalkozás, játék-, dia­filmvetítés, helyben olvasás, ze­nehallgatás naponta, a nyitva tartási időben. A művelődési házban filmvetítés 16.30-tól: King Kong (színes amerikai kalandfilm), a Strand kertmo­ziban 21-től: Mackenna aranya (színes amerikai kalandfilm). Monoron a művelődési köz­pontban 14-től 20-ig Linómet­szet címmel kiállítás a galériá­ban, a filmszínházban 18-tól és 20-tól: Árulás és megtorlás (színes kínai kung-fu kaland­film). A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 164. SZÁM 1987. JÜLIUS 15., SZERDA A járatoknak indulniuk ke!! Kánikulában is a volán mögött Szeretem a szólásmondáso­kat, mert csaknem mindig hűen tükrözik a valóságot. így illik ide ez is: „Az ember a jót hamar megszokja, a rosszat nehezen felejti.” Hát igen. Ne­hezen vagy legalábbis lassan felejtjük, hogy nem is olyan régen milyen kényelmetlen körülmények között tudtunk a farmotoros „luxus” busszal be­utazni Budapestre. Naponta 2—3 járat közlekedett. Jelen­leg —. ha jól számoltam — har­mincegy. Kényelmesen, főleg gyorsan beérünk a fővárosba, előbb bent lehetünk a Belvá­rosban, mint a peremkerület­ben lakók! Mégis úgy vagyunk a Volánnal, mint a mestersza­káccsal: dicsérjük, dicsérjük, de ha egyszer véletlenül hibázik.... Ezért is kerestem föl a Volán­busz monori üzemigazgatósá­gát, ahol betekinthettem min­dennapi munkájukba. Az első kérdésem az volt, hogy mit tesznek a kielégítő közlekedés érdekében? Tusák Márton üzemigazgató vála­szolt : — Először is egy régi arany- igazságot említek — mondta homlokát ráncolva. — Mi va­gyunk az utasokért, és nem az utasok miértünk. A célunk az, hogy minden egyes utas meg legyen elégedve szolgáltatá­sunkkal. Ezt annyira komolyan vesszük, hogy minden észre­vételt, javaslatot, panaszt ki­vizsgálunk. A menetrend-mó­dosításokat többszöri ellenőr­zéssel, egyeztetéssel, utasszám­lálás figyelembevételével álla­pítjuk meg. Igaz, csak az uta­sok nagyobb részének igényeit tudjuk figyelembe venni. Hi­szen az teljesen lehetetlen, hogy mindenkinek megfelelő legyen az indulási időpont. A délutáni órákban igyekez­nek úgy szervezni a járatokat, hogy a visszaszállítás a fővá­rosból lehetőleg folyamatos le­gyen. A sofőröket rendszeresen és módszeresen oktatják, akik nemcsak vezetésből, hanem udvariasságból is vizsgáznak. Rákoskeresztúr—Monor között a vonaljáratokat a közeljövő­ben tovább fejlesztik, terveik már megvannak. Munkájukat jogszabályok határozzák meg, de még egyszer hangsúlyozva, az utasok érdekeit tartják el­sődlegesnek. — Ügy tudom, Maglódról há­rom bejelentés is érkezett, amely több száz ember jogos kérése. A klanovai lakók ké­rése, hogy a benzinkút helyett a buszfordulót a faluvégi meg­állónál helyezzék el, körülbelül 300 felnőttet, iskolást érint. A másik igény: a József Attila kőrútnál buszmegálló kialakí­tása, hiszen innen is naponta több száz ember gyalogol a tá­voli megállókba. — Mindkét kérés jogos — vá­laszol az üzemigazgató —, hi­szen a távolság több mint 400 méter. De a buszleálló sávok karbantartása, kialakítása a helyi tanács és az útfenntartó vállalat feladata. Az illetékes tanácstagok vegyék fel a la­kossággal és az illetékesekkel a kapcsolatot, bizonyos, hogy még társadalmi munkában is sokat segítenének az építkezé­sen. A Volán támogatja a ké­rést, buszjáratot közlekedtet a meghosszabbított vonalon is. — A harmadik kérés: vasár­nap is egyre többen járnak be dolgozni. Az első buszjárat 5.40-kor indul Maglódról. Igen sok utasnak ez későn van. a vonathoz pedig 2—3 kilométert kellene gyalogolni. — Feltétlenül ezt a kérést is megvizsgáljuk — kapcsolódik beszélgetésünkhöz Joó Ferenc forgalmi osztályvezető. — Bel­ső tartalékok átcsoportosításá­val igyekszünk megoldani. Bár nálunk is gondok vannak, hi­szen jelenleg is csaknem har­minc sofőr hiányzik a buszok­ról. Ekkor létszámhiány mel­lett is indítani kell minden já­ratot. Ezt bizony csak nagyfo­kú túlóráztatásai lehet elérni. Minden megbecsülést megér­demelnek sofőrjeink a heiytál­Ebben az írásunkban első­sorban a közlekedők és a szol­gáltatók morálját kívánjuk vizsgálgatni, olyan események, tapasztalatok alapján, amelyek szerencsére nem jellemzőek, de oda kell figyelni rájuk, mert időnként és helyenként már-már a jelenség látszatát keltik. Az első helyszín Gyomron van. a Steinmetz és Táncsics út kereszteződésében. Az idő­pont kora délután. Az utak szárazak, nagy szerencsére!!), mert egyszer csak nagy sebes­séggel „berobban” a kérész-' teződésbe a Táncsics útról (a posta felől) egy bordó Lada éktelen motorbőgéssel, gumi- sivítással, a bal oldali két kerékre ágaskodva veszi be a kilencvenfokos kanyart. A tra­fik előtt a járdán srácok ki­sebb csapata beszélget, amikor alig fél méterre tőlük elsüvít a motorikus „ágyúgolyó”, ami nem akar megállni. Az abron­csok egyre csak sírnak, füstöl­nek, s két villanypózna közötti távolság sem elég a megállás­hoz, pedig a gépkocsi szembe rohan a forgalomnak. Végre alig tíz méterre megáll a szemből jövő kerékpáros előtt, majd egy-két másodpercnyi tétova várakozás után indexe­lés nélkül szinte helyben meg- pördül, s megint a srácok fe­lé veszi az irányt, s közvet­lenül mellettük blokkol le. A fiatal férfi kiugrik az autó­ból, s büszkén pillant körbe, a halálosan megdöbbent barátai társaságán. Láthatóan élvezi a Két keréken négy kerékkel Ha lesz panasz, lesz boksz is produkció keltette hatást, az­tán hirtelen lelombozódik, mert úgy tűnik, a haverok nem osztják véleményét... A következő történetben a helyszín azonos, az időpont valamennyivel későbbi. Ezút­tal egy fehér Lada abroncsai csikorognak a posta előtt. A szürke Trabant menne to­vább a keresztező Steinmetz kapitány útján, ám a Lada irányjelzés nélkül hirtelen balra kanyarodik, szembe haladva a Trabanttal. Az au­tó vezetője az utolsó pillanat­ban rántja félre a kormányt, s jobbra elfordul, a Táncsics út­ra. A ladás, mint akit üldöz­nek, eszeveszett vágtába kezd a Steinmetzen, de még a ke­reszteződés utáni métereken jobbrólf!) előz egy kerék­párost, tőle alig húsz centi­méterre. Aztán valahol a mű­velődési ház magasságában megfordul, s feltűnő lassúság­gal, óvatosan visszacsurog a kereszteződéshez, megnézni, ugyan ki lehet az, aki fölírta az autója rendszámát, ami TE 84-80. Talán a szemtanúk­ra is kíváncsi volt. Vajon miért? Talán rossz volt a lelki­ismerete? .... Más. A szolgáltató, bár elő­zetes árajánlatot nem tett, el­vállalta a feladatot. Igaz, tü­neményes gyorsan, s hibát­lanul teljesítette is a feladatot, de amikor a fizetésre került a sor, a megrendelő kifogá­solta a magas munkadíjat. Ezt követte az érdeklődés a fel­ügyeleti szervnél, majd a szol­gáltató személyes megkere­sése. Kiderült, hogy nem ő a szolgáltató, csak megbízás­ból végezte el a feladatot, vi­szont neki is volt egy meg­bízottja, azaz alkalmi munká­sa, aki egyszerűen oldotta meg a megrendelő okvetetlenkedése miatt támadt kalamajkát. Csak annyit mondott a munka meg­rendelőjének: „Ha lesz pa­nasz, lesz boksz!" .. . Nos, ez is egyféle szolgáltatói maga­tartás. Még jó, hogy annak a munkaadónak van másik, ál­landó szolgáltatója is, akire évek óta egyetlen panasza sem volt. Ez is a szolgáltatói maga­tartás egyik formája. A nagyközség ABC áruházá­ban érdeklődünk az üveg­visszaváltás lebonyolítása, eset­leges helyi gondjai felől. Az üzletvezető-helyettes termé­szetesen — természetesen? — hivatkozik a bolt és a válla­lat vezetőinek tilalmára, amely szerint nem nyilatkozhatnak a sajtónak, s az éppen érdeklődő újságírónak meg azért nem, mert vele korábban már „baj” volt egy bíráló cikke miatt. (Az sem számít, hogy az a bizonyos cikk soha nem lá­tott napvilágot a jelenlévő új­ságíró tollából, a lényeg, hogy megtagadták az adatszolgál­tatást többszöri felkérés után is.) Így nem csoda, hogy az újságíró érdeklődni kezdett az üzlet vásárlóinak körében, s kiderült miért a nagy passzi­vitás: abban a boltban gyak­ran előfordul, hogy az üres üvegeket visszaváltani akaró gyerekeket elzavarják! A következő helyszín egy másik község, más vállalat boltja: az Alsó-Tápió Menti Afész 51-es számú ABC-áru- háza. A kereskedők és a szál­lítók nem tagadják le a nyil­vánvaló tényeket, hogy időn­ként baj van a visszaváltás­sal, főleg nyáron, amikor több üdítő és egyéb italféleség fogy. A boltvezető-helyettes szerint kevés a rekesz a sok vissza­váltott üveghez képest. A szál­lítók pedig a boltba vitt teli rekeszeken kívül üreseket kü­lön a visszaváltott üvegek miatt nem pakolhatnak föl az áru rovására. E gond megol­dása az áfészra és a szállítók gazdájára vár ... Aszódi László Antal lásért. Hiszen télen a mínusz 20 fokos hidegben éppoly be­csületesen dolgoztak, mint most. a 35 fokos melegben. Kérésünk minden utashoz, hogy türelmesen segítsék mun­kánkat. Mi pedig várjuk az olyanok jelentkezését, akik kedvet éreznek e nehéz, de szép szakmához. Még óriási gond, hogy ezen az útvonalon törik, zúzzák a táblákat, leszaggatják a tájé­koztatókat. Kérik a lakosságot, hogy bejelentéseikkel segítsék a rongálás megakadályozását. Magam is mindennap busszal járok. Beszélgetésünk után „kritikus szemmel” szálltam föl egy járatra. Tizenkét óra múlt pár perccel. A hőmérő a buszban 42 fokot mutat, sofő­rünk már a negyedik fordulót végzi ebben a hőségben. Mégis mosolyogva adja a jegyeket. Időben indulunk. A gyömrői megállókban ráérő utasok még kettőt-hármat szívnak cigaret­tájukon fölszállás előtt, majd sorompót kapunk. Ha már a szólásmondások­nál tarunk: „csak annyi meg­becsülést a másiknak, mint amennyit önmagadnak kí­vánsz.” Ne feledjük, a sofőr már az első pillanattól kezdve munkában van. Kis figyelem­mel segítsük munkájukat. Hi­szen „ki másokhoz jó, ahhoz mások is jók”. Marczi Ferenc Letapogatja a hőt Diagnózis Az infravörös technika fej­lődése új lehetőségeket nyitott a tudományos kutatásban, az orvostudományban, az ipar­ban. A szuperérzékeny hősu­gárzás-ellenőrző műszerek le­hetővé teszik a tanulmányo­zandó tárgy különböző pontjai hőmérsékletének maghatározá­sát kontaktus nélküli távmérés­sel: és ami a legfontosabb: követni tudják a hőeloszlást a tárgyak felületén. Az emberi test felületi hőel­oszlásának „letapogatására” készült termovizorokban az infravörös sugarak láthatóvá alakítása folyamatosan, pont­ról pontra történik az optikai elemek leképezési irányainak változtatásával, tehát forgó vagy billenő tükrökkel, priz­mákkal. A készülékkel kapott hőtérképek — termogramák — alapján következtetni tudnak az orvosok a szervezet külön­böző elváltozásaira, betegsé­geire. Az onkológiában alkal­masak a termovizorok a tej- elválasztó és a pajzsmirigy daganatainak, a csontszarko- máknak és egyéb daganatos betegségeknek a kimutatására, s a pontos diagnózis megálla­pítására. A „hőlátás” a töré­sek, a zúzódások, az ízületi gyulladás diagnosztizálásában, továbbá az égések és fagyá­sok megállapításában is igen jó eredményeket hozott. A termovíziós módszernek a szív- és érrendszeri rendelle­nességek kimutatásában, vala­mint a hasi gyulladásos folya­matok észlelésében is jó hasz­nát veszik. A módszer igen hasznosnak mutatkozik a szü­lészeti és nőgyógyászati gya­korlatban is. Most végeztek Ösztöndíjasak A Monori Állami Gazdaság­nak a tanév végéig 19 ösztön­díjasa volt. Közülük tizenné­gyen most végeztek. Tízen gépszerelők, hárman autósze­relők lettek, egy személy a pénzügyi és számviteli főisko­lán szerzett diplomái. Labdarúgás 19S6/87 Csapataink a mérlegen A most befejeződött 1986/ 87. évi körzeti labdarúgó-baj­nokság értékmérő híján a szürkeségbe tűnt csapatok ve­télkedése volt. Az évente sok­szor — nemcsak a labdarúgás és a sport okán — hangozta­tott „nehéz gazdasági nelyzet” minden vonatkozásában kiha­tott az ebben az osztályban szereplő csapatok teljesítmé­nyére. A „kis pénz, kis foci — nagy pénz, nagy foci” elve itt — ha nincs pénz. nincs fo­ci — elvévé vált. A tizenhat csapatot magába foglaló baj­nokság színvonaláról beszélni enyhén szólva nem lehet, bár kétségtelen, néhány izgalmas mérkőzés akadt. Ami tény és elismerésre méltó dolog, az Abony bajnoki címe. Fölénye­sen — nem úgy, mint tavaly a Gyömrő — több pont előny­nyel lett hosszú idő után is­mét bajnok az abonyi gárda, s így méltán szerepelhet ősztől a megyei II. osztályban. Az üldözők — értve ezalatt az Albertirsa és az Úri gárdáját — felemás idényt zártak. Őszi (Űri), illetve tavaszi (Al­bertirsa) menetelésük a kívül­állókban olyan kétségeket éb­resztett, mintha e két csapat nem vette volna komolyan a feljutás lehetőségét. Persze — sietve hozzáteszem — ez is, mint minden, megkérdőjelez­hető. Lehet, hogy a látványos visszaesés és előretörés pusz­tán az értékelésünk elején em­lített pénzügyi okokra vezet­hető vissza. Ennek ellenére biztos: az a csapat — jelen esetben az Abony —, amely csak egy idényt is egy osz­tállyal magasabban játszhat, rögtön érzékelni fogja a két osztály közötti óriási különb­séget. Viszonylag elfogadható pályák — nem „libalegelők” — és korrekt játékvezetők tartoznak a megyei II. vonal­hoz. Ez élőbb említett két té­nyező a körzeti bajnokságban mindinkább csak álomnak tű­nik. A pályák és öltözők bor­zalmasak, a játékvezetés pe­dig olyan — tisztelet a ke­vés kivételnek —, mint a baj­nokságban szereplő játékosok •tudása. Sokszor minimális. Ebben a szezonban is érvé­nyesült a rúgj bele nagyot a labdába, emberbe — és fuss utána szisztéma. Mindehhez végy hozzá némely helyen — elnézést a kifejezésért — „ál­lat mód” viselkedő szurkoló­kat és hogy is mondjam ... „józan életű” játékvezetőket, s máris a bajnokság korrekt voltánál vagyunk. Nevezetesen biztos, hogy reális a végső sor­rend? A fentieket figyelembe véve aligha. Aki ebben az év­ben játszott — és csak ját­szott —, az Abony, Űri, illető­leg tavasszal a Vecsés gárdá­ja volt. A többiek óvtak, fel­lebbeztek, ggyonrúgták az el­lenfeleket — ezt aztán meg­magyarázták —, s így (reali­tás óh!) elég szép helyeken végeztek a táblázat első har­madában. A középszintű csa­patok, ide sorolható a Péteri, Tápiószőlős, Csévharaszt, Mag­lód, Ceglédbercel, gárdája folytatta a hagyományokat, né­ha győztek. néha kikaptak. Egészében véve azonban a szürkeség és középszerűség volt rájuk a jellemző. A gyengék (Nyáregyháza, Ecser, Törtei, Monori-erdő, Újszil­vás) csak kiegészítették a mezőnyt. Summázva az elmondottakat, megállapítható, hogy a körzeti labdarúgó-bajnokság létezik — mert kell léteznie —, ennél többet azonban, lévén ez a labdarúgás legalsó lépcsőfoka, nemigen tehet. A körzeti baj­nokság — s ezt a most befeje­ződött idény fényesen bizo­nyítja — egyre rosszabb, sza­vahihetősége mindinkább meg­kérdőjelezhető, s mindezen túlmenően a játék — tehát maga a labdarúgás — sokad- rangú és rendű kérdés marad. Ennek ellenére legyünk opti­misták, hátha lesz ez még jobb is. Kucsera József ISSN 0153—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom