Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-15 / 165. szám
Ftfvr « M t t. YE I 1987. JÜLIUS 15., SZERDA 3 Tartozása fejében üdülőt adott a szakcsoport A segítők a piacnak termelnek Információt sem kértek róluk, úgy állapodtak meg velük Veszélyesbe a tankautó? A sárga kocsik éjjel futnak « Először szárazon kell bizonyítaniuk Az elmúlt héten leírhatatlan pusztítás okozója volt az NSZK-beli Herborn városkában egy benzint szállító tartálykocsi balesete. A több mint húszezer liter veszélyes anyag lángtengerré változtatta a város központját, a csatornahálózatba került benzin még napok múlva is veszélyhelyzetet jelentett. Ez az eset itthon is ráirányította a figyelmet ezekre a hatalmas tartálykocsikra, amelyek százával falják a kilométereket veszélyes rakományukkal az ország útjain. Kiváló pilóták — Hazánk is csatlakozott ahhoz a nemzetközi egyezményhez, az ADR-hez. amely szabályozza a veszélyes anyagokat szállító járrivűvek közlekedését — válaszol a hazai benzinforgalmazó, több száz töltőállomás gazdája, az Afor képviselője, Müller Béla, a szállítási önálló osztály csoportvezetője, arra a kérdésre, hogy mi a biztosíték a belföldi tartálykocsik biztonságára, a herbornihoz hasonló balesetek elkerülésére. — Ennek az előírásnak a szellemében az Afor tartályautói évente az ADR előírásai szerint vizsgáznak a Közúti Főfelügyelet előtt. Az ilyen gépjárműveket csak ólyan sofőrök vezethetik, akik vizsgát tesznek az ADR előírásaiból. A tartálykocsik rendszeres és igen gondos ellenőrzése, valamint a vezetők szaktudása, a biztosíték arra, hogy közútjainkon az NSZK- beli súlyos katasztrófához hasonló esetek ne történjenek. A Fővárosi Közlekedésbiztonsági Tanács Vezess baleset nélkül mozgalmában harminc éve részt vesznek az Afor gépkocsivezetői is, és e mozgalom történetében egyedülálló teljesítményként pilótáink már második alkalommal szerezték meg a versenyben az abszolút első helyet. A tartályautók biztonságára vonatkozó kérdésre az Interag Rt. vezérigazgató-helyettese, Viszkocsil Vilmos így válaszolt: — Jöjjenek el hozzánk, s győződjenek meg személyesen arról, mit teszünk a tartálykocsik üzembiztonsága érdekében! Az Interag óbudai telepén a vezérigazgató-helyettesen kívül Dörffy Lajos főosztályvezető fogad, ő a parancsnoka a huszonhat tartályautó negyven pilótájának, szervezi a fuvarokat. hogy minden töltőállomás órákon belül megkaphassa az igényelt benzint. S mindezt úgy kell megoldani, hogy a kocsik, ne csak gyorsan, harem a leggazdaságosabban is fussanak. Kagyló a védjegy — Biztos, hogy ezután a baleset után, az emberek másképp néznek a tartálykocsikra — mondja Viszkocsil Vilmos, —, s a nagy számok törvénye alapján Pest megye az országnak az a része, amely ilyen szempontból, különös A gumik átvizsgálása előtt egyetlen autó sem hagyhatja el a telepet. helyzetben van, hiszen az üzemanyagot döntő részben a százhalombattai DKV-bóI szállítjuk, a tartályautók keresz- tül-kasul járják a megye egyébként is nagy forgalmú útjait. — Ennek ellenére viszonylag ritkán találkozni a Shell sárga autóival az utakon, s a legöregebb pilóták se igen emlékeznek arra, hogy egy In- terag-kút benzinhiány, vagy szállítás miatt bezárt volna. Hogyan lehetséges ez? — Egy műszakban dolgoznak gépkocsivezetőink, késő délután indulnak és hajnalban érnek vissza a telepre, tehát a gyér forgalmú éjszakai órákban járják az utakat, s abban az időben töltik fel az állomások tartályait. Sajnos még vannak olyan régebbi építésű kútjaink- ahol a tartályok olyan közel vannak az állomáshoz, hogy csak a kiszolgálás szüneteltetésével lehet megoldani a lefejtést. Ezeken a helyeken különösen fontos az éjszakai, hajnali szállítás, hiszen nem engedhetjük meg, hogy emiatt százkétszáz autót elküldjünk. A Shell-kagyló is erre kötelez, s a Shell a márkavédelmet igen szigorúan veszi. Az Interag magyar vállalat, magyar tulajdon a tartályau tó-állomány is, amelyet néhány éve egységesítettünk. Azóta a sárga-piros .színekben, csak Mercedes kocsik szállítják a benzint. Akik a legjobbak Valóban imponáló látvány, a tankautók sora, ahogy tisztán, csillogva várják pilótáikat, akik éppen megbeszélésen vannak. — Havonta összehívjuk a tartálykocsik vezetőit továbbképzésre, amely azonban alkalmas a felmerülő gondok megbeszélésére is — magyarázza Dörfíy Lajos. — A rendőrség, a tűzoltóság szakértői tartanak ilyenkor előadást. Fejes Gergely gépkocsivezető érkezik tankautójához. A szokásosnál korábban kell in- dúlnia; Csepelről Mosonmagyaróvárra viszi a huszonnyolcezer liternyi rakományt, s utána még egy budapesti fuvarja is van. Természetesen, mint a legilletékesebbét, kikérjük a véleméhvé'í a súlyos tankautó-balesettől. , — Beszélgettünk erről a kollégákkal — mondja. — Fékhibát alig tudok elképzelni, hiszen ezek az autók minden fékhibával képesek megállni. Talán elaludt a vezető. Persze, megrázott ez a dolog valamennyiünket, de félelemről szó nincs. Mi tudjuk, hogy milyen korszerű, üzembiztos gépeken ülünk. Az Interag Rt. harmincnyolc töltőállomása forgalmazza Magyarországon az eladott üzemanyag harminc százalékát, hetente tízmillió liter benzint visznek az autók a kutakhoz, évente hárommillió kilométert vezetve. Kocsira pedig csak a legjobbak kerülhetnek. A legimponálóbb vezetési gyakorlattal sem kerülhet az új ember egy-két évnél hamarabb, tankautóra. Először szárazon, a kutaknak, shopok- nak egyéb árut szállítva kei! bizonyítaniuk. A több milliót érő kocsikat, s az alkalmanként hatszázezer, forintnyi folyékony rakományt a jók közül is csak a legkiválóbbak vihetik. Máza Katalin Szakcsoportokról szólván lassanként háromféle táborra szakad az őket megítélők csoportja. Egyfelől elismerik rugalmasságukat, az egyéni érdekeltségben rejlő teljesítményhúzó erejüket, nyereségtermelő képességüket. Másfelől mind gyakrabban emlegetik hibáikat, különösen, amióta szaporodtak a tapasztalatlanságból, a túl sokat akarásból, vagy a törvény kijátszásából származó baklövéseik, amelyeknek rendszerint a gesztor itta meg a levét. Újabban pedig problematikussá váló gazdálkodásukat, gyakori feloszlásukat, átalakulásukat összefüggésbe hozzák — s néni egészen alaptalanul — a rájuk kirótt különadó tavalyelőtti 10 százalékos, a tavalyi 15, majd a 20 százalékos felemelésével. A dányi Magvető Termelő- szövetkezetnél mindhárom álláspontra található példa. Mint a legtöbb mezőgazdasággal foglalkozó nagyüzem, kezdetben ők is a biztosabb jövedelmet kínáló melléküzem- ágak létesítésével igyekeztek ellensúlyozni az időjárás szeszélyének kitett alaptevékenységüket. Az árbevételüknek a felét adó és számottevő nyereséget produkáló építőipari, takarító, kazánsavazó és javító ágazatok egy napon azt vették észre, hogy a jól fizető munkákat elhalasszák előlük az új vállalkozási förmák. Idővel olyannyira romlott a jövedelmezőségük, hogy sem a dolgozóknak, sem a tsz-nek nem érte meg további fenntartásuk. Csakhogy elsorvadásukkal párhuzamosan aszály is sújtotta a dányiakat, így hát sürgősen ki kellett találni valamit a kieső veszteség pótlására. Kézenfekvőnek látszott, hogy az akkoriban —■ 1982—84-ben — felfutóban lévő szakcsoportokra gondoljanak „ nemcsak mellékállásban, a munkaerő megtartásáért, hanem a megszűnt melléküzemágaik helyettesítésére is. Gesztort keresnek A kezdeti eredmények választásuk helyességét igazolták. Ott volt például a kéményjavításra, karbantartási munkákra verbuválódott 70 tagú Uniszak. Kaptak 2 és fél millió forint induló vagyont a tsz-től, meg két kistehergép- kocsit, s az első két évben bruttó bevételük 10 százalékát pontosan leszámolták gesztoruk asztalára. Ezért aztán elnézték nekik, hogy üdülőt vásároltak, majd kicsinosítva továbbadták, szert téve egy újabbra, ezúttal már. saját maguknak. Miért ne vették volna tudomásul, ha egyszer a hatóságok is jóváhagyták, hogy egy szakcsoport, ellentétben a jogszabályokkal, rendelkezzék egy ilyen épülettel — vélekednek erről a termelőszövetkezetnél. Bár akkoriban már érthető volt, hogy valami nem stimmel az Uniszaknál, összetűzésbe kerültek egyik partnerükkel, s ezek után úgy döntöttek: jobb, ha nevet változtatnak, így lett belőlük Favorit. Az üdülő mellé azonban egy sörbárt is vásároltak, ami már végképp meghaladta anyagi erejüket. Ezért hárommillió forintos hitelért fordultak gesztorukhoz, amit 1985 áprilisában meg is kaptak. Tizenhat nappal később a tsz észbekapott és megszüntette a bankszámlájuk feletti rendelkezési jogot. Akkor már nyilvánvalóvá vált, hogy a szakcsoport képtelen kötelezettségeinek teljesítésére, később a kölcsönt sem tudta visszafizetni a kitűzött határidőre. Favoriték ezek után csomagoltak és kereslek egy másik gesztort. Találtak is, méghozzá Pest megyében (!), ahol még csak információt sem kértek róluk, úgy állapodtak meg velük. De a Magvető se volt rest, futott a hatmilliója után, merthogy ennyi tartozással köszönt el tőlük a szakcsoport. „Itt van adósságaink fejében az üdülőnk Balatonza- márdiban, harmincszemélyes, luxus színvonalúvá varázsoltuk, megér hatmilliót’’ — imigyen Favoriték ajánlata. A tsz mérlegelt: jobb volna ugyan a készpénz, de mikor látnának abból akár egy filtert is. Ezzel a nyaralóval viszont megoldhatnák dolgozóik üdültetését. Szóval kiegyeztek. és így rendben is lennének a dolgok. Egyelőre, mert ki tudja, mikor fut be reklamáció azoktól a cégektől, amelyeknek dolgozott a szakcsoport — az építőipari munkáknak ötéves a garanciájuk. Perbeli- haragban épp elég egykori megrendelőjével áll’már az azóta kisszövetkezetként funkcionáló társaság. Elpártolt megrendelők Nem volt túl nagy szerencséje a szövetkezetnek a Po- liform, az Epszak és a Tápió nevű szakcsoportokkal sem. Az első kettő, szintén ipariszolgáltatási munkákra szegődött csoport kezdettől fogva gyengébben működött, a gesztori dijat pontatlanul fizette. A tsz a vezetőváltásban látta a kiutat, így 1984-ben a Polifonná irányítását szövetkezeti megbízott vette át. az Epszak élére pedig új elnök került. S hogy azóta mi történt? Nos, az egyik kisszövetkezetté alakult — riagyjából 800 ezer forintos hátralékának behajtásáról nem döntött még a Magvető — s idő kérdése, hogy a másik meddig bírja még. Éppúgy, mint a gázvezeték-fektetéssel, kazánjavítással és takarítással foglalkozó Tápíó, ahol szintén munkavállalási nehézségek tapasztalhatók, megrendelőket veszítenek, tagjaik jönnek-mennek, de próbálkoznak a fennmaradással. Az sem segített rajtuk, hogy a termelőszövetkezet minden évben a különadó emelkedésével egyidejűleg csökkentette a gesztori díjat. Új stratégiával Írásunk elején említettük, hogy ennél a tsz-nél a szakcsoportok fejlődésének minden jellemző útja fellelhető. Akkor hol marad a pozitív példa? Nos, egyetlen stabil szakcsoportja maradt a Magvető Termelőszövetkezetnek, a Komplex. Az építőipari munkáltat és targoncajavítást vállaló, valaha melléküzemági dolgozók állják a sarat. Rátermettségüket mutatja, hogy nemcsak az egymillió .forintot fizetik rendesen évente a tsz-nek, hanem még tartalékképzésre is futotta energiájukból. Csak hát egyedül rájuk mégsem támaszkodhat egy mezőgazdasági nagyüzem, hiszen változatlanul rászorul a bizonytalan eredményeket hozó alaptevékenységének kompenzálására. Most tehát pontosan abban a helyzetben van, mint amikor melléküzemágai az új vállalkozási formák előtérbe kerülésekor megszűntek. Nem fizetett ugyan rá a szakcsoportokra, de nem is várhat tőlük a jövőben jelentős bevételt. Akkor most merre tovább. Üj stratégiájuk: helyi ipari üzemeik — gumi, cipő, műanyag, lakatos — közül erősíteni a piacot leginkább érdeklő termékeket gyártókat. A váltás persze pénzbe kerül, sikere pedig azon múlik majd, hogy mennyire ügyes kézzel nyúlnak amúgy igencsak szerény fejlesztési lehetőségeikhez. Tóth Andrea A gépkocsivezetők napja az autó ellenőrzésével kezdődik. (Erdősi Agnes felvételeiéi) Betontartályok a BVM-ből Veszélyes hulladéknak Az országban évente több százezer tonna veszélyes vegyi hulladék keletkezik. Ennek nagy részét különböző beavatkozásokkal ártalmatlanítják, elégetik, vagy értékes másod- nyersanyagot vonnak ki belőle, de így is marad még több tízezer tonna, amelynek biztonságos szállításáról és tartós tárolásáról gondoskodni kell. Ehhez nyújt jelentős segítséget a Beton- és Vasbetonipari Művek, amely a veszélyes hulladékok szállítására és tárolására alkalmas betontartályo- kat/gyárt. A Mélyépítési Tervező Vállalat tervei alapján három köbméteres vasbeton- tartályokat készítenek, s belső felületüket olyan tartós bevonattál látják el, amely a mérgező vegyi anyagok savas- lúgos maró hatásának jól ellenáll. Ez a műszaki megoldás lehetővé teszi azt is, hogy a veszélyes hulladékot ne csak átmenetileg tárolják, hanem sok évtizedre konzerválják ezekben a tartályokban, s csak akkor bontsák fel, ha tartalmúikat megsemmisítésre ítélik, vagy az ártalmas hulladékból újonnan felfedezett eljárással értékes másodnyersanyagokat nyerhetnek ki. A betontartályok a tárolóhelyeken biztonságosán felsorakoztathatok egymás mellé és egymás tetejére állítva is, mert messzemenően megfelelnek a környezetvédelmi követelményeknek. Hermetikusan záródó betonfedelük ugyanis megakadályozza, hogy bármilyen anyag kiszivároghasson és szennyezze a talajt, a levegőt vágj' az ivóvízadó rétegeket. Ezak a különleges betonedények tehát jóval biztonságosabbak, mint á veszélyes hulladék szállítására és átmeneti tárolására a jelenleg általában használt acélhordók. Az első 30 betontartályt a Záhony térségi átmeneti hulladéktároló telepre szállították. Jelenleg a Dunai Vasművel folytatnak tárgyalásokat ilyen edények gyártásáról. A tervek szerint felkészülnek a nagyobb, a 4 és 10 köbméteres betontartályok gyártására is.
