Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-15 / 165. szám

Ftfvr « M t t. YE I 1987. JÜLIUS 15., SZERDA 3 Tartozása fejében üdülőt adott a szakcsoport A segítők a piacnak termelnek Információt sem kértek róluk, úgy állapodtak meg velük Veszélyesbe a tankautó? A sárga kocsik éjjel futnak « Először szárazon kell bizonyítaniuk Az elmúlt héten leírhatat­lan pusztítás okozója volt az NSZK-beli Herborn vá­roskában egy benzint szál­lító tartálykocsi balesete. A több mint húszezer liter veszélyes anyag lángten­gerré változtatta a város központját, a csatornaháló­zatba került benzin még napok múlva is veszély­helyzetet jelentett. Ez az eset itthon is ráirányította a figyelmet ezekre a hatal­mas tartálykocsikra, ame­lyek százával falják a ki­lométereket veszélyes rako­mányukkal az ország út­jain. Kiváló pilóták — Hazánk is csatlakozott ahhoz a nemzetközi egyez­ményhez, az ADR-hez. amely szabályozza a veszélyes anya­gokat szállító járrivűvek köz­lekedését — válaszol a hazai benzinforgalmazó, több száz töltőállomás gazdája, az Afor képviselője, Müller Béla, a szállítási önálló osztály cso­portvezetője, arra a kérdésre, hogy mi a biztosíték a belföl­di tartálykocsik biztonságára, a herbornihoz hasonló balese­tek elkerülésére. — Ennek az előírásnak a szellemében az Afor tartályautói évente az ADR előírásai szerint vizsgáz­nak a Közúti Főfelügyelet előtt. Az ilyen gépjárműveket csak ólyan sofőrök vezethetik, akik vizsgát tesznek az ADR előírásaiból. A tartálykocsik rendszeres és igen gondos el­lenőrzése, valamint a vezetők szaktudása, a biztosíték arra, hogy közútjainkon az NSZK- beli súlyos katasztrófához ha­sonló esetek ne történjenek. A Fővárosi Közlekedésbiztonsági Tanács Vezess baleset nélkül mozgalmában harminc éve részt vesznek az Afor gépko­csivezetői is, és e mozgalom történetében egyedülálló tel­jesítményként pilótáink már második alkalommal szerezték meg a versenyben az abszolút első helyet. A tartályautók biztonságára vonatkozó kérdésre az Interag Rt. vezérigazgató-helyettese, Viszkocsil Vilmos így vála­szolt: — Jöjjenek el hozzánk, s győződjenek meg személyesen arról, mit teszünk a tartályko­csik üzembiztonsága érdeké­ben! Az Interag óbudai telepén a vezérigazgató-helyettesen kí­vül Dörffy Lajos főosztályve­zető fogad, ő a parancsnoka a huszonhat tartályautó negyven pilótájának, szervezi a fuva­rokat. hogy minden töltőállo­más órákon belül megkaphas­sa az igényelt benzint. S mind­ezt úgy kell megoldani, hogy a kocsik, ne csak gyorsan, ha­rem a leggazdaságosabban is fussanak. Kagyló a védjegy — Biztos, hogy ezután a bal­eset után, az emberek más­képp néznek a tartálykocsik­ra — mondja Viszkocsil Vil­mos, —, s a nagy számok tör­vénye alapján Pest megye az országnak az a része, amely ilyen szempontból, különös A gumik átvizsgálása előtt egyetlen autó sem hagyhatja el a telepet. helyzetben van, hiszen az üzemanyagot döntő részben a százhalombattai DKV-bóI szál­lítjuk, a tartályautók keresz- tül-kasul járják a megye egyébként is nagy forgalmú útjait. — Ennek ellenére viszony­lag ritkán találkozni a Shell sárga autóival az utakon, s a legöregebb pilóták se igen em­lékeznek arra, hogy egy In- terag-kút benzinhiány, vagy szállítás miatt bezárt volna. Hogyan lehetséges ez? — Egy műszakban dolgoz­nak gépkocsivezetőink, késő délután indulnak és hajnalban érnek vissza a telepre, tehát a gyér forgalmú éjszakai órákban járják az utakat, s abban az időben töltik fel az állomások tartályait. Sajnos még vannak olyan régebbi építésű kútjaink- ahol a tar­tályok olyan közel vannak az állomáshoz, hogy csak a ki­szolgálás szüneteltetésével le­het megoldani a lefejtést. Eze­ken a helyeken különösen fontos az éjszakai, hajnali szállítás, hiszen nem enged­hetjük meg, hogy emiatt száz­kétszáz autót elküldjünk. A Shell-kagyló is erre kötelez, s a Shell a márkavédelmet igen szigorúan veszi. Az In­terag magyar vállalat, magyar tulajdon a tartályau tó-állo­mány is, amelyet néhány éve egységesítettünk. Azóta a sár­ga-piros .színekben, csak Mer­cedes kocsik szállítják a ben­zint. Akik a legjobbak Valóban imponáló látvány, a tankautók sora, ahogy tisz­tán, csillogva várják pilótái­kat, akik éppen megbeszélésen vannak. — Havonta összehívjuk a tartálykocsik vezetőit tovább­képzésre, amely azonban al­kalmas a felmerülő gondok megbeszélésére is — magya­rázza Dörfíy Lajos. — A rendőrség, a tűzoltóság szak­értői tartanak ilyenkor elő­adást. Fejes Gergely gépkocsiveze­tő érkezik tankautójához. A szokásosnál korábban kell in- dúlnia; Csepelről Mosonma­gyaróvárra viszi a huszon­nyolcezer liternyi rakományt, s utána még egy budapesti fu­varja is van. Természetesen, mint a legilletékesebbét, ki­kérjük a véleméhvé'í a súlyos tankautó-balesettől. , — Beszélgettünk erről a kollégákkal — mondja. — Fék­hibát alig tudok elképzelni, hi­szen ezek az autók minden fékhibával képesek megállni. Talán elaludt a vezető. Persze, megrázott ez a dolog vala­mennyiünket, de félelemről szó nincs. Mi tudjuk, hogy mi­lyen korszerű, üzembiztos gé­peken ülünk. Az Interag Rt. harminc­nyolc töltőállomása forgalmaz­za Magyarországon az eladott üzemanyag harminc százalé­kát, hetente tízmillió liter ben­zint visznek az autók a ku­takhoz, évente hárommillió kilométert vezetve. Kocsira pedig csak a legjobbak kerül­hetnek. A legimponálóbb ve­zetési gyakorlattal sem kerül­het az új ember egy-két évnél hamarabb, tankautóra. Először szárazon, a kutaknak, shopok- nak egyéb árut szállítva kei! bizonyítaniuk. A több milliót érő kocsikat, s az alkalman­ként hatszázezer, forintnyi fo­lyékony rakományt a jók kö­zül is csak a legkiválóbbak vihetik. Máza Katalin Szakcsoportokról szólván lassanként háromféle tábor­ra szakad az őket megítélők csoportja. Egyfelől elisme­rik rugalmasságukat, az egyéni érdekeltségben rejlő tel­jesítményhúzó erejüket, nyereségtermelő képességüket. Másfelől mind gyakrabban emlegetik hibáikat, különö­sen, amióta szaporodtak a tapasztalatlanságból, a túl sokat akarásból, vagy a törvény kijátszásából származó baklövéseik, amelyeknek rendszerint a gesztor itta meg a levét. Újabban pedig problematikussá váló gazdálko­dásukat, gyakori feloszlásukat, átalakulásukat összefüg­gésbe hozzák — s néni egészen alaptalanul — a rájuk kirótt különadó tavalyelőtti 10 százalékos, a tavalyi 15, majd a 20 százalékos felemelésével. A dányi Magvető Termelő- szövetkezetnél mindhárom ál­láspontra található példa. Mint a legtöbb mezőgazda­sággal foglalkozó nagyüzem, kezdetben ők is a biztosabb jövedelmet kínáló melléküzem- ágak létesítésével igyekeztek ellensúlyozni az időjárás sze­szélyének kitett alaptevékeny­ségüket. Az árbevételüknek a felét adó és számottevő nyere­séget produkáló építőipari, ta­karító, kazánsavazó és javító ágazatok egy napon azt vet­ték észre, hogy a jól fizető munkákat elhalasszák előlük az új vállalkozási förmák. Idő­vel olyannyira romlott a jö­vedelmezőségük, hogy sem a dolgozóknak, sem a tsz-nek nem érte meg további fenn­tartásuk. Csakhogy elsorvadá­sukkal párhuzamosan aszály is sújtotta a dányiakat, így hát sürgősen ki kellett találni valamit a kieső veszteség pót­lására. Kézenfekvőnek lát­szott, hogy az akkoriban —■ 1982—84-ben — felfutóban lé­vő szakcsoportokra gondolja­nak „ nemcsak mellékállásban, a munkaerő megtartásáért, hanem a megszűnt mellék­üzemágaik helyettesítésére is. Gesztort keresnek A kezdeti eredmények vá­lasztásuk helyességét igazol­ták. Ott volt például a ké­ményjavításra, karbantartási munkákra verbuválódott 70 ta­gú Uniszak. Kaptak 2 és fél millió forint induló vagyont a tsz-től, meg két kistehergép- kocsit, s az első két évben bruttó bevételük 10 százalékát pontosan leszámolták geszto­ruk asztalára. Ezért aztán el­nézték nekik, hogy üdülőt vá­sároltak, majd kicsinosítva to­vábbadták, szert téve egy újabbra, ezúttal már. saját ma­guknak. Miért ne vették volna tudomásul, ha egyszer a ható­ságok is jóváhagyták, hogy egy szakcsoport, ellentétben a jogszabályokkal, rendelkezzék egy ilyen épülettel — véle­kednek erről a termelőszövet­kezetnél. Bár akkoriban már érthető volt, hogy valami nem stimmel az Uniszaknál, össze­tűzésbe kerültek egyik partne­rükkel, s ezek után úgy dön­töttek: jobb, ha nevet változ­tatnak, így lett belőlük Favo­rit. Az üdülő mellé azonban egy sörbárt is vásároltak, ami már végképp meghaladta anyagi erejüket. Ezért három­millió forintos hitelért fordul­tak gesztorukhoz, amit 1985 áprilisában meg is kaptak. Tizenhat nappal később a tsz észbekapott és megszüntette a bankszámlájuk feletti rendel­kezési jogot. Akkor már nyil­vánvalóvá vált, hogy a szak­csoport képtelen kötelezettsé­geinek teljesítésére, később a kölcsönt sem tudta visszafi­zetni a kitűzött határidőre. Favoriték ezek után csomagol­tak és kereslek egy másik gesztort. Találtak is, méghozzá Pest megyében (!), ahol még csak információt sem kértek róluk, úgy állapodtak meg ve­lük. De a Magvető se volt rest, futott a hatmilliója után, merthogy ennyi tartozással kö­szönt el tőlük a szakcsoport. „Itt van adósságaink fejé­ben az üdülőnk Balatonza- márdiban, harmincszemélyes, luxus színvonalúvá varázsol­tuk, megér hatmilliót’’ — imigyen Favoriték ajánlata. A tsz mérlegelt: jobb volna ugyan a készpénz, de mikor látnának abból akár egy fil­tert is. Ezzel a nyaralóval vi­szont megoldhatnák dolgozóik üdültetését. Szóval kiegyeztek. és így rendben is lennének a dolgok. Egyelőre, mert ki tud­ja, mikor fut be reklamáció azoktól a cégektől, amelyek­nek dolgozott a szakcsoport — az építőipari munkáknak öt­éves a garanciájuk. Perbeli- haragban épp elég egykori megrendelőjével áll’már az azóta kisszövetkezetként funk­cionáló társaság. Elpártolt megrendelők Nem volt túl nagy szeren­cséje a szövetkezetnek a Po- liform, az Epszak és a Tápió nevű szakcsoportokkal sem. Az első kettő, szintén ipari­szolgáltatási munkákra szegő­dött csoport kezdettől fogva gyengébben működött, a gesz­tori dijat pontatlanul fizette. A tsz a vezetőváltásban látta a kiutat, így 1984-ben a Poli­fonná irányítását szövetkezeti megbízott vette át. az Epszak élére pedig új elnök került. S hogy azóta mi történt? Nos, az egyik kisszövetkezetté ala­kult — riagyjából 800 ezer fo­rintos hátralékának behajtá­sáról nem döntött még a Mag­vető — s idő kérdése, hogy a másik meddig bírja még. Épp­úgy, mint a gázvezeték-fek­tetéssel, kazánjavítással és ta­karítással foglalkozó Tápíó, ahol szintén munkavállalási nehézségek tapasztalhatók, megrendelőket veszítenek, tag­jaik jönnek-mennek, de pró­bálkoznak a fennmaradással. Az sem segített rajtuk, hogy a termelőszövetkezet minden évben a különadó emelkedé­sével egyidejűleg csökkentette a gesztori díjat. Új stratégiával Írásunk elején említettük, hogy ennél a tsz-nél a szak­csoportok fejlődésének minden jellemző útja fellelhető. Akkor hol marad a pozitív példa? Nos, egyetlen stabil szakcso­portja maradt a Magvető Ter­melőszövetkezetnek, a Komp­lex. Az építőipari munkáltat és targoncajavítást vállaló, va­laha melléküzemági dolgozók állják a sarat. Rátermettségü­ket mutatja, hogy nemcsak az egymillió .forintot fizetik ren­desen évente a tsz-nek, hanem még tartalékképzésre is futot­ta energiájukból. Csak hát egyedül rájuk mégsem tá­maszkodhat egy mezőgazdasá­gi nagyüzem, hiszen változat­lanul rászorul a bizonytalan eredményeket hozó alaptevé­kenységének kompenzálására. Most tehát pontosan abban a helyzetben van, mint ami­kor melléküzemágai az új vállalkozási formák előtérbe kerülésekor megszűntek. Nem fizetett ugyan rá a szakcso­portokra, de nem is várhat tő­lük a jövőben jelentős bevé­telt. Akkor most merre to­vább. Üj stratégiájuk: helyi ipari üzemeik — gumi, cipő, műanyag, lakatos — közül erősíteni a piacot leginkább érdeklő termékeket gyártókat. A váltás persze pénzbe kerül, sikere pedig azon múlik majd, hogy mennyire ügyes kézzel nyúlnak amúgy igencsak sze­rény fejlesztési lehetőségeik­hez. Tóth Andrea A gépkocsivezetők napja az autó ellenőrzésével kezdődik. (Erdősi Agnes felvételeiéi) Betontartályok a BVM-ből Veszélyes hulladéknak Az országban évente több százezer tonna veszélyes vegyi hulladék keletkezik. Ennek nagy részét különböző beavat­kozásokkal ártalmatlanítják, elégetik, vagy értékes másod- nyersanyagot vonnak ki belő­le, de így is marad még több tízezer tonna, amelynek biz­tonságos szállításáról és tartós tárolásáról gondoskodni kell. Ehhez nyújt jelentős segítsé­get a Beton- és Vasbetonipari Művek, amely a veszélyes hul­ladékok szállítására és tárolá­sára alkalmas betontartályo- kat/gyárt. A Mélyépítési Ter­vező Vállalat tervei alapján három köbméteres vasbeton- tartályokat készítenek, s bel­ső felületüket olyan tartós be­vonattál látják el, amely a mérgező vegyi anyagok savas- lúgos maró hatásának jól el­lenáll. Ez a műszaki megoldás lehetővé teszi azt is, hogy a veszélyes hulladékot ne csak átmenetileg tárolják, hanem sok évtizedre konzerválják ezekben a tartályokban, s csak akkor bontsák fel, ha tartal­múikat megsemmisítésre ítélik, vagy az ártalmas hulladékból újonnan felfedezett eljárással értékes másodnyersanyagokat nyerhetnek ki. A betontartályok a tárolóhe­lyeken biztonságosán felsora­koztathatok egymás mellé és egymás tetejére állítva is, mert messzemenően megfelel­nek a környezetvédelmi köve­telményeknek. Hermetikusan záródó betonfedelük ugyanis megakadályozza, hogy bármi­lyen anyag kiszivároghasson és szennyezze a talajt, a le­vegőt vágj' az ivóvízadó réte­geket. Ezak a különleges be­tonedények tehát jóval bizton­ságosabbak, mint á veszélyes hulladék szállítására és átme­neti tárolására a jelenleg ál­talában használt acélhordók. Az első 30 betontartályt a Zá­hony térségi átmeneti hulla­déktároló telepre szállították. Jelenleg a Dunai Vasművel folytatnak tárgyalásokat ilyen edények gyártásáról. A tervek szerint felkészülnek a na­gyobb, a 4 és 10 köbméteres betontartályok gyártására is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom