Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-13 / 163. szám

1987. JtlLIUS 13., HÉTFŐ A Pravda nemzetközi szemléje Az emberiség közös megegyezés A héten Moszkvában és Bécsben tartott tárgyalások résztvevői arra a közös véleményre jutottak, hogy a nemzetközi életben meg kell erősíteni a háborút elvető, a békére, az emberiség előtt álló feladatok közös meg­oldására irányuló gondolkodást — írja vasárnapi nem­zetközi szemléjében a Pravda. Richard von Weizsäcker szovjetunióbeli látogatását ér­tékelve a lap emlékeztet ar­ra, hogy szovjet részről so­hasem tettek egyenlőségjelet a német nép és a náci rezsim közé, és nem a német népet tartják vétkesnek azokért a szenvedésekért, amelyeket a hitleri agresszió okozott a Szovjetuniónak. Ä Szovjet­unió és az NSZK, amikor 1970-ben aláírta a moszkvai szerződést, elvetette a múltat és ajtót nyitott a jövőbe. Ugyanakkor, amikor a Raj­na partjairól olyan kijelen­tések hallatszanak, hogy a „nemét kérdés”, úgymond nincs lezárva, hogy a „keleti területekkel kapcsolatban nem minden világos” és hogy Jalta és Potsdam nem „jogszerű”, akkor kétség ébred az iránt, hogy az NSZK vezetése kész következetesen tartani magát a szerződéshez. Súlyos hibát követnek el azok, akik Nyugat-Berlint európai robbantógyutacsként, a provokációk forrásaként akarják felhasználni — fi­gyelmeztet a Pravda, majd kifejezi azt a reményét, hogy az NSZK latba veti befolyá­sát a , Nyugat-Berlinre vonat­kozó megállapodás szigorú be­tartása érdekében. A Pravda emlékeztet arra, hogy a genfi tárgyalásokon ma kirajzolódnak annak a megállapodásnak a körvona­lai, amelyek megszabadítanák Európát a közepes hatótávol­ságú és hadműveleti-harcásza­ti rakétáktól. Ezzel kapcsolat­ban sajnálatos, hogy az NSZK ■ezzel ellentétes álláspontot foglal el a területén találha­tó Pershing—1A rakéták kér­désében. Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő bécsi látogatása során szintén a nemzetközi tf, veszélyes szakasz a Peszsa-öböf térségében Amerika és a „tankhajócsata rr Üj, rendkívül veszélyes sza­kaszába lép néhány nap múl­va az iráni—iraki háború, amikor a Fehér Ház tervei szerint 11 kuvaiti tartályhajó­ra amerikai zászlót tűznek ki, s az Egyesült Államok ha­ditengerészete kíséretet biz­tosít útvonalukon — írja a Pravda vasárnapi nemzetközi összefoglalójában, s emlékez­tet arra, hogy az amerikai légierő gépei — az Arab-ten­geren hajózó Constellation re­pülőgép-hordozóról felszállva — már megkezdték a járőrö­zést a Perzsa-öböl légteré­ben, Az amerikai lépések tovább fokozzák a feszültséget a tér­ségben s közeledik az a kriti­kus pont, amikor a regioná­lis konfliktus nemzetközi vál­sággá alakulhat át — állapít­ja meg a szovjet lap. A „tankhajóháborúban” ed­dig több mint 320 hajó sé­rült meg, de a szemben álló felek nem tudták komolyan megzavarni az olajszállításo­kat. Figyelemre méltó ugyan­akkor, hogy a katonai jelen­lét növelését szorgalmazó Egyesült Államok tizedannyi- ra függ a térség olajától, mint Japán, s csak hatodát impor­tálja a nyugat-európai vásár­lásoknak. A Szovjetunió teljes mér­tékben támogatja az'ENSZ ke­retében tett erőfeszítéseket a konfliktus rendezésére, s a Biztonsági Tanács más tag­jaival együtt azonnali tűz­szünetre szólít fel, a csapa­toknak a nemzetközileg el­ismert határok mögé történő visszavonását követeli — hang­súlyozza a Pravda. A szovjet kezdeményezések értelmében a lehető legrövidebb időn be­lül ki.kell vonni a térségből azokat a hadihajókat, ame­~CsA K RÖVIDEM. HELMUT I$QHL nyugatné­met szövetségi kancellár va­sárnap egyhetes hivatalos kí­nai látogatásának első állo­mására, Sanghajba érkezett. A nap folyamán Kohl láto­gatást tett a nyugatnémet ha­ditengerészet sanghaji kikötő­ben horgonyzó kiképzőhajó­ján, majd este továbbutazott Pekingbe. A BRIT hadügyminiszté­rium a Mail on Sunday érte­süléseire reagálva vasárnap elismerte, hogy az elmúlt 25 évben embereken is — állí­tólag önként jelentkezőkön — vizsgálták az új vegyi fegyve­reknek a szervezetre gyako­rolt hatását. Évente mintegy 200 embert vontak be a dél­angliai Porton Down Kutató­központban folytatott kísérle­tekbe, amelyek célja annak kiderítése volt, hogy mennyi­re lehetnek hatékonyak az egyes vegyvédelmi eljárások egy esetleges háború esetén. lyek nem a parti államok ha­ditengerészetéhez tartoznak. Washington azonban nem mu­tat készséget flottája eltávolí­tására, s csak a háború be­fejezése után lenne hajlandó tárgyalni a kérdésről, akkor is csak a haditengerészeti jelen­lét csökkentéséről. Az Egyesült Államok poli­tikája a Perzsa-öbölben hár­mas célt követ: egyrészt a szovjetellenesség vezérli, más­részt a fejlődő országok érde­keit, szuverenitását sérti, s végezetül arra irányul, hogy amerikai ellenőrzés alá vonja a fontos energiaforrásokat, s az „olajcsap” birtokában nyo­mást gyakoroljon szövetsége­seire is — állapítja meg a Pravda kommentárjában. problémák erőszaktól men­tes megoldása, a földi fegy­verkezési hajsza megszünte­tése és a világűrre történő ki- terjesztésének megakadályozá­sa érdekében emeltek szót. A megbeszéléseket értékelve a Pravda kiemeli, hogy a két ország kormányfői megerősí­tették: változatlanul hatalmas jelentősége van a független és demokratikus Ausztria újbóli létrehozásáról szóló szerző­désnek, az ország által válasz­tott állandó semlegességi stá­tusnak. Mind Moszkvában, mind Bécsben nagy figyelmet fordí­tottak a kereskedelmi és gaz­dasági, tudományos-műszaki, kulturális és a széles értelem­ben vett emberi kapcsolatok terén folytatott együttműkö­désnek — írja a Pravda. India Terroristaellenes részleg alakul A terrorizmus elleni küzde­lem keretében a közeljövőben különleges terroristaellenes részlegeket hoznak majd lét­re az észak-indiai államokban és szövetségi területeken. Er­ről az érintett térség vezető kormánytisztségvis'elői és biz­tonsági felelősei döntöttek egy szombati új-delhi tanácsko­záson, rámutatva: az elmúlt évek folyamán az indiai ter­rorizmus már túlterjedt Pan- dzsáb határain, s ez a koráb­binál hatékonyabb fellépést követel. A különleges kiképzést kapó egységeket Pandzsáb, Harijá- na, Himácsal Prades, Uttar Prades, Madhja Prades, Rád- zsasztán, illetve Dzsammu és Kasmir államokban, valamint Delhi és Csandigahr szövetsé­gi területeken hozzák majd létre. Egyszerűbbé vált a ki- és beutazás Szovjet belügyi intézkedések 1987 első öt hónapjában 8 ezer szovjet állampolgárnak engedélyezték, hogy más or­szágban telepedjen le. Ez másfélszerese az 1986-ban ki­adott összes kivándorlási en­gedélynek — közölte a Nova­ié Vremja című ' hetilapnak adott nyilatkozatában Rudolf Kuznyecov, a szovjet belügy­minisztérium vízumügyekkel IRAKI SIKEREK Az iraki csapatok szombatra virradóra egy meglepetéssze­rű támadással visszafoglalták a front déli szakaszán lévő, 1983-ban iráni kézre kerüit Madzsnun olajmező egy ré­szét — jelentette be egy köz­leményben szombaton a bag­dadi katonai parancsnokság. Iráni részről egyelőre nem reagáltak a bejelentésre. Irak 1986 februárja óta több támadást indított, a jelentős olajkészletet rejtő Madzsnun olajmező visszafoglalására, s Bagdad szerint mostanra a te­rület nagyobb részét már si­került megtisztítani az ellen­ségtől. Ausztrál általános választások Ismét a Munkáspárt győzött Ismét a kormányon levő Munkáspárt győzött a szom­bati ausztráliai általános vá­lasztásokon. Hivatalos beje­lentés szerint a szavazatok több mint felének összeszám- lálása után a Munkáspárt 58, a legnagyobb ellenzéki tömö­rülés, a Liberális Párt 31, a Nemzeti Párt pedig 17 man­dátumot szerzett a 148 tagú képviselőházban. 44 képvise­lői hely sorsa egyelőre még nem ismeretes, de a különböző előrejelzések azt mutatják, hogy a Munkáspárt nemcsak megőrzi, hanem esetleg még növelni is fogja eddigi 16 fős többségét a képviselőházban. Bár a hivatalos végeredményt csak a jövő héten teszik köz­zé, John Howard, a liberáli­sok vezetője máris elismerte pártja vereségét, s gratulált ellenfelének, Bob Hawke mi­niszterelnöknek. A miniszterelnök alig né­hány órával a választási he­lyiségek bezárása után televí­ziós beszédben köszönte meg a választók bizalmát.. Az 57 éves politikus ígéretet tett, hogy új kabinetje „minden ausztrál” kormánya lesz, s kijelentette: sem a kormány összetételében, sem az todi gi gazdaságpolitikában — az elő­rehozott választásokat meg­előző kampány fő témájában — nem tervez nagyobb válto­zásokat. MOZAMBIKI NEM A mozambiki kormány nem tekinti lezártnak Samora Ma- chel volt mozambiki elnök ha­lálának ügyét — jelentette ki a kormány képviselője az AIM mozambiki hírügynökség­nek. Mint emlékezetes, a dél-af­rikai hatóságok csütörtökön jelentést tettek közzé az el­nök halálát okozó légi kataszt­rófa okairól, s ebben a szov­jet személyzet hibájával ma­gyarázták a szerencsétlenséget. Á kormány képviselője hang­súlyozta, hogy mozambiki rész­ről változatlanul érvényesnek tartják a Frelimo Párt KB Po­litikai Bizottságának május 11-i állásfoglalását, amely szerint a szerencsétlenségben döntő szerepet játszott egy ellensé­ges rádióadó, amely letérítet­te a gépet útvonaláról. Az ellenzék elégedetlen Csőn Tu Hvannsl A két Kim egy pártban? A dél-koreai ellenzék felszó­lította Csőn Tu Hvant, mond­jon le a demokratikus igaz­ságpárti tagságáról annak ér­dekében, hogy a hátralevő hi­vatali idejében valóban „pár­tokon felül álló helyzetből” tudjon eleget tenni államfői kötelezettségének. Az ellenzé­ki vezetők elégtelennek mi­nősítették a Csőn Tu Hvan által a héten kihirdetett am­nesztiát, mivel az nem érin­tett minden politikai foglyot. Mindez azután vált ismere­tessé, hogy Szöulban szomba­ton ismét megbeszélést foly­tatott Kim De Dzsung, a legtekintéiyéséhb dél-koreai ellenzéki politikus és Kim Jung Szám, a Demokratikus Párt az Újraegyesítésért el­nöke. A találkozó után Kim De Dzsun-g bejelentette: belép Kim Jung Szám pártjába azt követően, hogy látogatást tesz Kvangzsuban, politikai tevékenysége fellegvárában és találkozik híveivel. A két Kim újságírók előtt megerősítette, hogy egysége­sen fognak fellépni a jövő évi elnökválasztásokon, és továb­bi konzultációk során döntik majd el, ki lesz az ellenzék egységes jelöltje. Szöulban szombaton beje­lentették, hogy szeptembertől folytathatja tanulmányait az a 600 diák és oktatói munkáját az a 8Ö tanár,. akiket az el­múlt oktatási évben távolítot­tak .el az. egyetemekről kor-, mányellenes, tevékenység vád­jával. AMERIKAI POLGÁRJOGI tüntetésieken, felvonulásokon nemegyszer csendült fel a dal: „Elmegyünk Pretoriába, mindenképpen elmegyünk oda! Addig menetelünk, amíg ki nem vívjuk egyenjogúsá­giunkat mindenütt, az Egye­sült . Államokban éppúgy, mint Dél-Afrikában.” A fe­kete kontinensről egykor be­hurcolt rabszolgák mai le­származottai, lépésről lépésre vívtak ki jogokat, hosszú, nemegyszer ember áldozatok­kal is járó küzdelmükben. A dal akkor született, amikor még az amerikai Délen ugyan­olyan faji megkülönböztető intézkedések uralkodtak, mint a Dél-afrikai Köztársaságban. Azóta az Egyesült Államok déli részén sok minden meg­változott, de ahol még ma is kevés a különbség az egyko­ri időkhöz, az a Dél-afrikai Köztársaság. Úgyhogy a harci induló, amely a fekete konti­nens fehér fajgyűlölő végvá­rának fővárosába való mene­telésre hív fel, ma is idősze­rű. A dél-afrikai fehér kisebb­ség, amelynek számaránya a köztársaságban hozzávetőlege­sen egy a tizenkettőhöz a fe­kete bőrű többségi lakosság­hoz képest, mind ez ideig mindenfajta politikai jogaitól megfosztja az afrikai ősla­kosságot. A pretoriai parla­mentben hiába keresnénk a többség érdekeit képviselő párt vagy mozgalom, az Af­rika! Nemzeti Kongresszus (ANC) képviselőit. Az ANC jelenleg illegális szervezet Botha fajgyűlölő rendszeré­nek Dél-Afrikájában, Azokra a fekete bőrűekre, akikről ki­derül, hogy- oda tartoznak, börtönbüntetés vár „illegális szervezkedés” címén. Az ANC vezetője immár hosszú évek óta börtönben sínylődik, s a kiszabadulásáért fellépőket mindig a legnagyobb rendőri­katonai brutalitással verték szét, hiába korlátozódott ak­ciójuk pusztán békés tünte­tésre. HÉTFŐI VILÁGPOLITIKAI Még hosszá lesz a menetelés is fenn akarja tartani műkö­dési lehetőségeit Dél-Afriká­ban és nem akar távozni on­nan, máris a pretoriai hiva­talos sajtó támadásainak ke­reszttüzébe került. Hazaáru­lóknak bélyegzik őket hazá­jukban, pedig csak a realitá­sokat tartják szem előtt. Persze a helyzet nem ily egy­szerű. Soknak közülük nem tetszett, hogy az ANC jo­gosnak ítéli a fegyveres har­cot is, ha másként nem sike­rül megteremteni a többségi fekete bőrű uralmat. Az sem aratott osztatlan sikert e fehé­rek körében, hogy a polgár­jogi mozgalom nem garan­tálta a fehér kisebbség kivált­ságait a fekete bőrű lakosság hatalomátvétele után, hanem csupán a kisebbség nyelvi és kulturális jogainak tisztelet­ben tartását mondta ki szent­nek. A liberális fehér csoport nagy része viszont nagyra ér­tékelte az ANC megértését és nagyvonalúságát azok után, 'amit a fajgyűlölők műveltek az elmúlt évtizedekben. Nem tölti el őket bosszúvágy, a leszámolás - szenvedélye — mondotta a londoni rádió tu­dósítójának a fehér delegáció egyik tagja. ANNAK ELLENÉRE, hogy hazájukban nyilván valamilyen megtorlás vár a fehér libe­rális csoport tagjaira, s a pre­toriai kormányzat máris igyekszik pogromhangulatot kelteni ellenük, tettük bátor cselekedet volt, s összevág a történelmi szükségszerűséggel. Azt a tényt, hogy a fehér ki­sebbség egy csoportja első kézből - értesülhetett arról, hogy milyen szerepet szán­nak nekik az eljövendő több­ségi államban, s hogy erről egyáltalán megkezdték az esz­mecserét, mint fontos határ­követ kell értékelni. Persze az­zal a fenntartással, hogy még nyilván hosszú, nagyon hosz- szú lesz az ANC menetelése a pretoriai parlament és kor­mányzati épületek meghódítá­sáig ... Árkus István és a külföldiek regisztrálásá­val foglalkozó igazgatóságá­nak vezetője. A szovjet belügyi tisztvise­lő arról számolt be, hogy szá­mos könnyítés történt szovjet állampolgárok kiutazásának, illetve a külföldiek beutazá­sának engedélyeztetésében, több korlátozó és tiltó intéz­kedést eltöröltek. A külföldön letelepedni szán­dékozó állampolgárok ügye kapcsán elmondta, ezentúl a testvérek által küldött ilyen jellegű meghívást is engedé­lyezik és nem veszik figye­lembe a Szovjetunióban ma­radó családtagok számát. Rudolf Kuznyecov elmond­ta: egyéni alapon a szovjet állampolgárok vagy meghívó­val utazhatnak külföldre, vagy szervezett turistaként. E}zt csak abban az esetben nem engedélyezik, ha az ille­tő államtitkok birtokában van, iha visszaeső bűnözőről i VSgy beteg. (pl. AIDS-ben szenvedő) személyről van szó. szágutakon, támadást intézett ' olajfinomítók ellen. Sőt kilá­tásba helyezték a fegyveres felszabadító harc széles ská­lájú megkezdését arra az esetre, ha a Botha-kormány- zat továbbra is elzárkózik a többségi lakosság jogfosztott- ságának megszüntetése elől. ILYEN ELŐZMÉNYEK után került sor most egy dakari találkozóra, amelyet a világ­sajtó történelmi jelentőségű­nek nevez. A szenegáli fővá­rosban először ült le a tár­gyalóasztalhoz az ANC a dél­afrikai kisebbség egy ötven- tagú delegációjával. A megbe­szélés sajátos volt, hiszen az Afrikai Nemzeti Kongresz- szusnak csak azok a mérsé- 1 keltebb elemei ültek a dakari tárgyalóasztalnál, akik a bé­kés kibontakozás útját kutat­ják. A dél-afrikai nagyváro­sokban szélsőséges fiatalok csoportjai ugyanis azt hirde­tik, hogy semmi esély nincs immár a kompromisszumos megállapodásra a fehér ki­sebbséggel, csakis a fegyve­res felszabadítás, amelyet a fajgyűlölők kiűzetése követ, je­lent megoldást. Ami az ötven­fős fehér delegációt illeti, en­nek kiutazása is már problé­mát jelentett. Konspirativ módon csak utólag adtak hírt erről, nehogy a Botha-kor- mányzat megfossza a küldött­ség tagjait útleveleiktől. A nyugati hírügynökségek „afri- canoknak” nevezi e csoport tagjait, így jelzi, hogy e libe­rális személyiségeknek semmi közük sincs a hivatalos kor­mánypolitikához, s nincsenek kapcsolatban a Botha-rend- szerrel. ; Az óvatosság jogos is volt: : e csoport, amely a többségi uralom megteremtődése után ENSZ-alapokmánynak megfe­lelő független államoknak ezeket a pretoriai rendszertől függő bábrezsimeket... Á CÉL NYILVÁNVALÓ volt: ha az őslakosság a szá­mára kijelölt távoli területek­re kényszerül, s a Botha-ha- tóságok által kibocsátott, kül­földi állampolgároknak szóló engedéllyel vállalhat mun­kát, ez több szempontból is előnyös Pretoria számára. Egyrészt azért, mert e „kül­földiek” nem játszhatnak po­litikai szerepet a Dél-afrikai Köztársaságban, s bármikor kitoloncolhatok, ha ezt meg­sértik. Másrészt a Botha-kor- mányzat a bantusztán tőlük függő vezetőivel köthet keret- szerződést a munkavállalásra, s ez arra kényszeríti a most már „vendégmunkássá” vált dél-afrikai őslakosságot, hogy még jogfosztotiabban, még ki­szolgáltatottabb módon bo­csássa áruba munkaerejét. A Botha-rendszer — amely Washingtonból erőteljes tá­mogatást élvez’ — az elmúlt időkben szinte vérszemet ka­pott. Nemcsak a Dél-afrikai Köztársaság területén alkal­mazott terrort a többségi la­kosság jogainak kivívásáért küzdő ANC ellen, hanem le­csapott a szomszédos függet­len afrikai államokban, az úgynevezett „frontországok­ban” levő irodáik, táboraik, főhadiszállásaik ellen, mit sem törődve azzal, hogy meg­sérti az illető országok szuve­renitását csakúgy, mint az ENSZ alapokmányát. A vá­lasz erre természetszerűleg az volt, hogy a „szemet szemért, fogat fogért” elv alapján, az addig csupán békés eszközök­kel fellépő ANC, aknákat he­lyezett el a dél-afrikai or­A fajgyűlölő rendszer az elnyomást párosította ra­vaszabb módszerekkel is. Sza­vazati jogot és parlamen­ti képviseletet adott az úgy­nevezett „színes bőrűeknek”, amely címmel . a Dél-afrikai Köztársaságban az indiai be­vándoroltakat és más ázsiaia­kat illetik. Botha rendszere így akarta elérni, hogy a fe­hér kisebbségen kívül máso­kat is maga mellé állítson a fekete bőrű lakosság politikai jogainak további megfosztásá­ban, illetve megakadályozza a „színes bőrűek” és az ősla­kosság között alakulóban le­vő szövetség létrejöttét. Egy további fajgyűlölő trükk volt az úgynevezett bantusz- tánok megteremtése. Ezek olyan, a fejlett ipari-mezőgaz­dasági területektől távoli vi­dékek, amelyek — mint an­gol polgári újságírók rámu­tattak — „se nem osztanak, sem pedig nem szoroznak, ha azokat a mutatókat vesszük figyelembe, amelyek Dál-Af- rika össznemzeti termékének meghatározói”. Ezek a rossz termőtalajú. ásványi kin­csekben szegény, és iparilag fejletlen vidékek csok arra alkalmasak, hogy „újrater­meljék hatványozott fokon a nyomort és a szegénységei” — írta például a Guardian című angol lap egyik leg­utóbbi helyszíni riportjában. A bantusztánokat a Botha- kormányzat megpróbálta az ENSZ-sze}, mint önálló álla­mokat elfogadtatni, s azoknál az országoknál, amelyekkel diplomáciai viszonyban van, jegyzékben sürgette a. nagy­követcserét ezekkel a bantusz- tánoktoal. Jellemző azonban, hogy nem akadt ország, amely elfogadta volna önálló, az

Next

/
Oldalképek
Tartalom