Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-11 / 162. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA xxxL évfolyam, i6i. szám i9S7. jülius 11., szombat Csendesek, mint az alkonyat Csodát láttak a műhelyben Egy lépéssel közelebb József Attila susztere, az öreg Csoszogi bácsi emléke oly mélyen belegyökerezett a gyermeki képzeletbe, hogy attól fogva ősz hajú aggastyánná vénült benne a földkerekség" ösz- szes cipészmestere. Nem is fiatalodtak meg többé, máig olyanok maradtak, ahogyan hajdanán Csoszogi példájára megszülettek. Mert amikor szétnéztem jobban a világban, s bekukkantottam a tenyérnyi, íaggyúsza- gú műhelyekbe, ott is csak ráncos. arcúj ősz hajú, cipő talppá hasonult tenyerű mesterek dolgozgattak. Csendesek voltak, mint az alkonyat. Akkoriban kezdtem rádöbbenni, hogy amit én örök állapotnak hittem, az tulajdonképpen egy folyamatnak a vége, aminek én még tanúja lehetek. Egy tisztes mesterség napja van leáldozóban. Azóta sokszor elfogott a nosztalgia, amikor gyerekkorom egyre fogyó cipészmesterei jutottak eszembe, s volt idő, amikor szentül hittem, hogy a régi szakmák halódása a kor törvénye, amely szabadulni akar mindentől, ami idejét múlta, ami szükségtelen. Így mondtuk, s komolyan gondoltuk, s álmunkban sem ötlött volna fel bennünk, hogy még a századforduló táján is sóhajtva emlegetjük a derék kézműyeseket. Mert nem a kor logikája ficamodött ki, mi feledkeztünk el róluk méltatlanul. Fiaiknak, unokáiknak más szakmát szántunk, jobbat, szebbet, modem világba illőt, s azok a kevesek, akik mégis vállalták apáik mesterségét, hamarosan félredobták a kaptafát, s elmentek oda, ahol jobb fizetséget reméltek. Meglehet, nevetségesnek tűnik a hatalmas cipőgyárak világában a kézművesipar, benne a cipészmesterség jelene, jövője fölött sóhajtozni, de ne feledjük, amiről már sokszor volt alkalmunk meggyőződni. Ök olyasmit tudnak, amit a futószalagok mellett nem nagyon lehet utánozni, legalábbis ma még nem: minőségi terméket előállítani. Csoda-e hát, ha elfogultak vagyunk, amikor látjuk, hogy a napsütötte kirakatban leválik a szandál talpa, vagy két nap múlva elhagyja sarkát a bundacsizma. De azt hiszem, nem is ez fáj nekünk a legjobban, hiszen a minőségi eltérések azért mégsem okoznak akkora problémát, hogy megkérdőjelezzük a cipőgyárak létét. Az a baj, hogy lassan nem lesz az sem, aki megjavítsa elszakadt, megkopott lábravalóinkat. Semmi kedvem örökösen a múltra hivatkozni, nem mindig találni ott jó példát, csak a szemléltetés kedvéért írom le, hogy a hajdani nagykőrösi Cipőipari Ktsz-ben, még a fel- szabadulás után is volt idő, hogy több mint félszáz mester és segéd készítette, javította a lábbeliket. Az időközben ceglédi hasonnevű szövetkezetbe olvadt, és kirendeltséggé alacsonyodott szövetkezet iparosgárdájából mindösz- sze két embert találni a Deák téri műhelyben, de Istráb László és Papp Kálmán is évek óta nyugdíjasként dolgozik itt. Laci bácsi például egy híján ötven éve szerezte a mesterlevelet. Életében, munkája során sok bölcs dologra rájött. — Nehogy azt higgye, hogy mesterségünk régi jó hírét siratjuk, azt már nem lehet úgysem fényesre csiszolni, de úgy vélem, ott sem tartunk még. hogy nélkülözni tudnánk a kézművesipart, netán tagadni létjogosultságát. Sajnos a nagy probléma az, hogy a szakma elvesztette presztízsét, nagyon kevés fiatal van, akiket rá lehet beszélni, hogy cipésznek álljanak. Pedig a körülmények éppen azt bizonyítják, hogy meg tudnának élni a kis műhelyek is, ha anyagi vonatkozásban is több megbecsülést kapnának a társadalomtól. A fogyasztó minőségi terméket szeretne, s az csak látszat, hogy megelégszik a gyatrább áruval is, egyszerűen nincs más választása. A jobbat, amihez viszont éppúgy joga lenne, nem mindenki tudja megfizetni, de sajnos lassan a nagyipar egyes termékeit sem. Ezért van az, hogy újabban a javítások iránt megnőtt az igény, a drágulás rákényszeríti az embereket a toldozga- tásra, foltozgatásra. Padlásról, kamrából előkotort régi fazonokkal egyre-másra találkozunk mostanában. Lám, úgy tűnik, a cipésznek nagyobb kenyér jut asztalára manapság, csakhogy azt a néhány idős mestert leszámítva, akik még dolgozgatnak valahol, jószerével erre a kis szolgáltató egységre szorul a város lakossága. Sőt nemrégen még úgy tervezték, a magas rezsi, a létszámhiány miatt ezt az évek alatt mind kisebbre zsugorodott műhelyt is megszüntetik, és csak egy felvevőhely marad a helyén. Ekkor láttak csodát! Nyúl- Tóth Györgyöt a konzervgyári kertészetben eltöltött 11 év A z utcán sétálva egy apró, magányos szőke fejre lettem figyelmes. Közelebb mentem. Egy kis srác volt, takaros piros pólóban és forrófarmernadrágban, ÜL a pázsiton. Ügy tetszett, mintha magában motyogna. Olyan korán volt még, hogy a fű éppen- hogy csak száradni kezdett, s jóformán csak ketten voltunk az egész környéken. Még közelebb érve láttam, hogy valóban beszél magában. Halkan köszöntem, nehogy megijedjen. — Szia. — Szia — köszönt vissza. Szemében nem félelem, hanem kíváncsiság tükröződött, s rögtön meg is lepett kérdésével. — Hát te, ki vagy? — Engem Dettinek hívnak. És téged? — Engem meg Kornélkának — Hány éves vagy? — Most megyek nagycsoportba. — Nem tudod megmutatni sem, hogy hány éves vagy? — Nem, de anya tudja. Ö szokta a szomszéd néniknek is megmondani. — Mit csinálsz itt? — Hát nem látod? ! Játszok. — És mit játszol? Mert én csak azt láttam, hogy ülsz itt és beszélgetsz magadban. — Na látod. Ezt játszom. Nézd! Az a fa ott anya, az meg apu. És én most itt ülök után visszahúzta szíve félredobott szerszámaihoz, Göröm- dő Gábor pedig friss cipészbizonyítvánnyal tarsolyában társult a két jónevű mester mellé. Az ügyfelek minderről aligha tudtak valamit, csak azt vették észre, hogy nem kell már heteket várni a cipellőkre, mint eddig. — Na ja, így nyáridőben a munkánk is kevesebb ám, kinek jut eszébe ilyenkor cipészhez járni, legfeljebb csak sürgős esetben. Pedig nekünk is, az embereknek is jobb lenne, ha nem az utolsó pillanatokban kapkodnának, mert ősz táján úgy megszaporodik itt a cipő, csizma, hogy megint napokat kell várni a javításukra. — De majd igyekszünk. Ugye fiúk? — intett munkatársai felé az idős mester, s választ sem várva, ismét útjára engedte szerszámát. A borotva- éles kés kacskaringózva szelte a vastag bőrt. — Hát, olyan nem lesz, mint új korában, de egy-két évig nem kell újat venni helyette — jegyezte meg csak úgy magának, s olyan elégedetten szemlélte a feje fölé emelt lábbelit, mintha élete mesterművét tartaná. Félszáz év óta soha nem marad ki ez a pillanat ... velük szemben és mesélek. Elmondom nekik, hogy mit mondott tegnap a Kovács a matchboxokról és a kutyákról. — A, értem. És ezt miért kell eljátszanod? Már biztosan elmondtad nekik? — Nem. De nem is fogom. Ügysem érdekli őket. Anyut csak az érdekli, hogy mit mond a bemondó a tévében, milyen idő lesz holnap. Apu meg csak az újsággal és a focival foglalkozik. — Egyedül jöttél ki ilyen korán? Elszöktél? — Nem. Már rég elmentek dolgozni Mindig ilyenkor járnak és csak este jönnek haza, ha besötétedik. — És addig teljesen egyedül vagy? — Igen, de nem *élek ám semmitől — a szája egy kicsit elgörbült. Tétovázott. — Csak a Pisti kutyájától. De a nagyi is eljön hozzánk mindig. Csak most üdülni van a gyárával. — Mit szoktál enni napközben? — Anya csinál szendvicseket. De már utálom! Te tudsz főzni? — Igen. — Akkor gyere velem át a játszótérre. Ott van homok és főzöl. Jó? Ugyan ki ne bosszankodna, amikor árkokat, földhányásokat kell napokig kerülgetnie a városban. A múltkor a posta mellett a Ceglédi út burkolatát bontották fel a markos munkások. Sokan mérgelődni is elfelejtettek, kíváncsian találgatták, vajon mi épülhet itt, ha sem gázt, sem T eri néni mostanában minduntalan pénzzel álmodik. De nem ám zöld hasú ezresekkel, még csak nem is pirosló százasokkal, csilingelő ötforintosok molesztálják a pukkasztó melegtől amúgy is nyugtalan éjszakáit. Csupa ötforintosra változott a spájzban a mák, szín alatt a jutalékban a kukorica, s zihálva, nyögve ébredt, éppen amikor csillogó fémpénzekkel púpozott szatvrával egyetemben kipenderítették a boltajtón, — Uramisten, milyen gyalázatos a világ, egyik ember ott csapja be a másikat, ahol tudja. Csak ne lennék ennyire vaksi — sóhajtotta szódásüvegtalpra emlékeztető szemüvegét törölgetve a múltkor. Dühösen lökte a kredenc sarkába a dobozt a félkilónyi ötforintossal. — No, várjatok csak! A vasárnapi hetipiacra aztán odakészítette a paradicsom, sárgarépa mellé az „érmegyűjteményt”, s apró- donként bekeverte a visszajáró közé. Persze volt, aki rögtön észrevette a cselt, s már nyújtotta is vissza az ötösöket. — Néni kérem, cserélje ki, hiszen ezek már hónapok pta nincsenek forgalomban. — No, nézd! Csakugyan. Bocsásson meg kedves, de tudja, rossz a szemem. A fene rágia meg, miért vannak akkor kint, ha egyszer már bevonták? — adta a meglepettet és jókat örvendezett magában, amikor valaki csak úgy számolatlanul vágta bukszájába az aprót. így ment ez jó darabig, mígnem kiürült a doboz. — Ó, hát úgy nem az igazi. Ügy nem tudok. — Neeem? — Szemei tágra nyíltak, szája ismét elkámpi- csorodott. — Akkor mégis a Beát veszem feleségül. Ö így is tud. — Ki az a Bea? — Komolyan elmondjam? — Komolyan. — Na, szóval tudod ő ül mellettem az oviban, meg együtt szoktunk játszani is. Kisebb mint én, meg fiús haja van. A többiek csúfolják érte, de nekem tetszik. Ismered ? — Nem. Így nem ismerem. Az órámra pillantottam. — Most mennem kell, Kornélba. Sietnem kell, mert sok dolgom van. Játssz csak tovább. Szia. Légy jó kisfiú! — Szia. Holnap is idejössz? Elmesélem neked, hogy mi volt a kiránduláson, és hogy mit mondott az óvó néni a csillagokról, és azt is, melyik repcsi a leggyorsabb... Jó!? Eljösz? A végét már alig hallottam és fáj, hogy nem tudhattam meg tőle, milyen volt a kirándulás, hogy mi a helyzet a csillagokkal és a repülőkkel ... Hargitai Bernadett pedig vizet nem vezetnek. Telefonkábeleket fektettek. Egy lépéssel tehát közelebb jutottunk a várvá várt crossbarrendszer üzembe helyezéséhez. Fotósunk éppen a 300 milliméteres vas védőköpeny fektetésekor kapta filmre a posta dolgozóit. (Varga Irén felvételei) Eljött a legközelebbi hetipiac is, ' minekutána jókedvűen kocorászott hazafelé és kedvtelve látott neki a konyhaasztalra borított bevétel számolásának. De virágos kedve csak addig tartott. Egy perc múltán már szörnyülködve pillogott az ismét kétmarék- nyira szaporodott régi ötforintosra. Sírni lett volna kedve... ★ H áromezer-negyvenkettőben a nagy szakállú régész izgatottan forgatja ujjai között a megzöldült érméket, majd hazaszaladt és komputerébe diktálta doktori disz- szertációját a hajdanán Hosz- szúhátnak nevezett tanyavilág homokjában talált, s jelentős muzeális értékkel bíró huszadik századi fizetőeszközökről, író barátja is profitált a leletből, remek sztorit kanyarított, h gya- menekítette egyik őse pénzét á föld alá. Honnan is gondolhatta volna, hogy most az egyszer éppen szabadulni akart tőle ... My. J. Tekeverseny Budapesten rendezték a lépcsőzetes rendszerű serdülő tekebajnokság országos döntőjét. Mészáros Tibor (Nagykőrösi Mészáros Tsz SK) a 28 fős mezőnyben száz vegyes dobásból 362 fát ütött. Ezzel a mezőny közepén végzett az egyéni viadalon. A párosban így nem kellett szerepelnie, mert oda a legjobb 12 jutott. Cegléden 18 meghívott csapattal (legtöbb NB Il-es volt) háromnapos volt a Türei Pál emlékére rendezett négyfős csapat- és páros tekeverseny. Egy ceglédi öregfiú egészítette ki a körösi együttest. A csapatversenyben az erős mezőnyben a Nagykőrösi Mészáros Tsz SK (Lóczy Mihály 401, Kovács László 403, Gál- los Sándor 420, a ceglédi Both 310) 400 vegyes dobásból 1534 összfával a tizennegyedik helyen végzett. Párosban (36 kettős vetélkedett) Gállos igen jól dobott, de partnere visszafogta a jobb helyezéstől. Lóczy—Kovács (Nagykőrösi Mészáros Tsz SK) 200/804-es, jó teljesítménnyel is csak 22; a Gállos—Both (Nagykőrösi Mészáros Tsz SK —Ceglédi öregfiú) páros 200/ 730-cal a 35. helyen végzett. Módosították az 1986/87. évi NB III-as teke csapatbajnokság délkeleti csoportjának végeredményét, amely így a következő: 1. Szegedi P. 18 15 — 3 100:44 30 2. Szanki Olajbányász 18 13 — 5 86:58 26 3. Battonyai Szöv. SE 18 10 — 8 84:60 20 4. Tiszakécske SC 18 9 1 8 73:71 19 5. Szentesi Vasutas 18 8 3 7 71:73 19 Mein a számyog Bár az AIDS-ről az utóbbi hónapokban sok folyóiratban, napilapban jelentek meg ösz- szefoglaló ismertetések, valamint a tévé és rádió is foglalkozott a súlyos fertőző betegség világméretű terjedésével, úgy tűnik, hogy az AIDS- szel kapcsolatban a hazai lakosság körében mégis vannak tévhitek, és ennek következtében félelmek is. Ezek egyike az, hogy az AIDS-t szúnyogok is terjeszthetik. Az MTI munkatársa dr. Vass Ádám főorvost kérdezte meg, mi az igazság: terjesztheti-e a szúnyog az AIDS-t? — Bár az AIDS járványtanában még vannak tiszázandó kérdések, de ami azt illeti, hogy a szúnyog terjesztheti-e az AIDS-t, arra határozottan nemleges a válasz. Nemzetközi járványügyi adatok bizonyítják ugyanis, hogy az AIDS terjedésében a szúnyog nem játszik szerepet. Középafrikai AIDS-es betegek kor- összetételét vizsgálták és kiderült, hogy a betegek csaknem 90 százaléka a 20—50 éves korosztályokból került ki. Ami érthető, mivel az AIDS elsősorban szexuális és ezen belül is heteroszexuális nemi kapcsolat útján terjed Afrikában. Ha a szúnyog terjesztené, akkor valószínűleg minden korosztályban lennének betegek. Szakértők valószínűsítik: ha a szúnyog AIDS-fer- tőzött személyt csíp meg, a kiszívott vérben lévő vírusok mennyisége nem elegendő ahhoz, hogy egy másik emberbe azt csípéssel átvive fertőződést okozzon. Hm Mozijára A nagyteremben: Türkiz nyakék. Szinkronizált román bűnügyi film. Előadás 6 és 8 órakor. A stúdióteremben: Banditák. Színes,' szinkronizált ausztrál kalandfilm, fél 4-kor. Kincs, ami nincs. Színes, szinkronizált olasz kalandfilm, fél 6-kor. A kertmoziban: Tex és a mélység ura. Olasz wes- temfilm, 9 órakor. VASÁRNAP A nagyteremben: Türkiz nyakék. Előadás 4, 6 és 8 órakor. A stúdi’óterémbén: Banditák, fél 4-kor. Kincs, ami nincs, fél 6-kor. A kertmoziban: Tex és a mélység ura, 9 órakor. / több helyen 6. Kecskeméti TE 18 9 1 8 88:76 19 7. Kiskunhalasi AC—MED. 18 9 — 9 76:88 18 8. Kecskeméti MEZŐGÉP 18 7 3 8 64:80 17 9. Nagykőrösi Mészáros Tsz SK 18 6 1 11 66:78 13 10. Makói Spart.Vasutas 18 4 — 14 66:78 8 íi. dutepKecskemét szakosztálya megszűnt Változatlanul befolyásolta a körösi csapat összteljesítményét, hogy a segédkező gyerekek többszöri hiánya miatt a hazai mérkőzéseken maguknak a sportolóknak nemcsak versenyezniük, hanem a bábukat állítaniuk is kellett. MODELLEZŐK A gyermekek szórakoztatására a városi strandfürdőben az MHSZ Nagykőrösi Kinizsi Modellező Klub hat tagja (Székelyhídi József, fia és unokája, Bartók László és fia, valamint Szűcs Balázs) hajómo- dell-bamutatát tartott, mintegy háromszáz néző előtt. A legifjabb: 6 éves Székelyhídi József kis hajómodelljét egy körön át vezette a nagymedencében. Tíz indulóval itt rendezték a motoros hajómodellak városi úttörőversenyét, amelyen a következő pajtások szereztek pontot: 1. Farkas Fércre (Arany isk.) 30, 2. Kaszap Dénes (Aranv isk.) 28, 3. Kincses Zoltán (Rákóczi isk.) 26+10, 4. Nagy Zoltán (Petőfi isk.) 26”8, 5. Erdős Sándor (Arany isk.) 2. 6. Körtvélyesii Péter (Arany isk.) 18. S. Z. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap) Miklay Jenő Istráb László és tanítványai Ki hallgatja meg? A hazajáró érmék ■hSporthírek
