Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-01 / 153. szám
Künden termelő fogyasztó NÉHÁNY négyzetméter emelkedik csak kilencszáz mé teres magasság fölé hazánk területéből. Erre gondolva, arra járva úgy vélhetjük, hogy ott aztán igazán háborítatlan a természet, mentes az embe ri beavatkozásoktól. Elképzelésünk helytálló lehet, hiszen ilyen magasságban az üdülő házak kertjében nem termet nek sem zöldséget, sem gyümölcsöt, következésképpen nem is vegyszereznek. Ám mit is jelent ez a háborítatlanság? A Mátrában, Galyatetőn átsétálunk az erdős-ligetes üdülőtelepen. Először csak meglepődtünk azon, hogy mennyi katicabogarat látunk. A kis piros bogarak később feltűnőkké váltak, mert lépten-nyomon találkoztunk velük a bükkösben. Ügy éreztük, hogy ezen a hegytetőn többen vadásztak a levéltet- vekre, mint ahány társuk az alacsonyabb régiókban természetes eledelükre. Ide menekültek volna? Nyilvánvaló, hogy a művelt, kémiai szerekkel kezelt kertekben azért ritkábbak a katicabogarak, mert a mérgekkel őket is elpusztítjuk. Ugyanakkor itt fenn azért szí- vogatja a levelek nedvét any- nyi rovar, mert ezekben az erdőkben nem védekezünk ellenük. Vagy ők is ide menekültek? Kérdéses, hogy támadásukat mennyire képesek elhárítani a nagy számban felvonult katicabogarak. Érdemes volna megfigyelni. Mégsem várható olyan következtetés, hogy akkor a kertekből száműzzük a rovarirtókat. A tanácsházak hirdetőtábláin is megjelentek olyan, mindenkihez szóló levelek, felhívások, hogy a kistermelők kötelesek permetezési naplót vezetni. Nem új előírás ez. Elsősorban a fogyasztók védelmét szolgálja, hiszen nem mindegy, hogy frissen permetezett burgonya, paprika, paradicsom kerül-e az asztalra vagy olyan, amelyek már ehetők. Minden termelő fogyasztó is, tehát önérdeke számon tartani, mikor, hol. mi nem szedhető a kertből. Hogy ez még- sincs így, arra több jelből is következtethetünk. Maga a tanácsházi felirat is ezt sugallja. Amit az emberek maguktól is megtesznek, azt nem szokás külön dobra verni. Másrészt a kertészkedőknek szóló újságokban évről évre több alkalommal is figyelmeztetnek. A minap kiskerti határszemlének is beillő sétát tettünk falunk határában. Csodálatos, milyen változatos ágyúsokat láttunk. Az emberek minden talpalatnyi helyet kihasználnak a veteményes- és az úgynevezett káposztáskertekben. A több száz földdarabból mindössze esvetlen nem volt bevetve. Mindenütt szépen zöldelltek a növények. A permetezések, az ápolás megtették hatásukat. A ká- rositóktól mentes sorok arról tájékoztattak, hogy ez a tevékenység határértékek közé szorított. A szükséges szermennyiséget megkapták a növények — pontosabban a kártevők és betegségek —, de nem nagyon többet, mint amennyit igényelnek. Vajon mindez mennyire megnyugtató? A szakemberek is tudják, mi is tapasztalhatjuk, hogy nem nagyon. Példabeszéd. A tapasztalt gazda évei számának köszönhetően még emlékszik arra az időre, amikor meglepte a vidéket a burgonyabogár. Egy idős néni akkor azt hitte, hogy ha a kertjében megtalált négy-öt bogarat összeszedi, többé nem lesz gondja. Hál nem így történt. Az évek teltek, folyton új szerekkel próbálkozunk védekezni. Az emberi türelem időnként a határához ér. Ekkor követjük el a hibát. Elpusztítjuk a bogara-. kát a szárról, de amikor felszedjük a krumplit, nem tudjuk megenni, olyan szagos. Bezzeg a szomszéd, az igen, mert nem locsolta, hanem csak permetezte a növényt. Sokszor megeszünk olyan terményt is, amelynek ízéből, szagából nem derül ki, hogy esetleg túl sok benne a szermaradvány. Kiugró tévedéssel alkonyati sétánkon csak eggyel találkoztunk. Két gazda egy napon, egy időben permetezte meg a burgonyáját. Három nappal később az egyik veteményben teljesen elszáradtak a növények. Kétségtelen : itt környezetszeny- nyezés történt. Túladagolás, vagy nem megfelelő kijuttatás. Krumplit, borsót és búzát akkor is termeltek, amikor nem voltak agronómusok. Ám kémiai növényvédelem nem volt mindig. A nagyüzemekben ezt a munkát növényvédő mérnökök irányítják. A kis- kertulajdonosok botcsinálta vegyészek. Ennek ellenére sokan kíváncsiak a szakemberek tanácsaira. Sajnos azok is nemegyszer ellentmondásosak, Lapunkban például azt tanácsolták, hogy a Dithane M 45 gombaölő szerhez keverhetünk Wuxalt vagy egyéb lombtrágyát. MIT fR ERRŐL a kertészek Újságja?. A Dithane M 45 és a Wuxal nem keverhető, mert permetlében nagyon gyors túrós vagy pelyhes csapadék- kiválás, kristályosodás, olajkiválás vagy fázisszétválás, esetleg hatóanyagbomlás következik be. írásunk apropója volt: a napokban kezdték meg a növényvédelmi kezelések szak- szerűségének vizsgálatát a kistermelőknél és a felvásárlóhelyeken. B. G. Utasok kérésére A Volánbusz válasza Közérdekű bejelentés keretében a 4-es számú helyi járat utasai levélben kérték üzemigazgatóságunkat arraf hogy a 4-es, M 5-ös járatok továbbra is térjenek be a Kakukk utcába — írja levelében a Volánbusz váci üzem- igazgatójának vezetője Baracz- ka Tamás és Fúró Ferenc forgalmi osztályvezető. A kérésekkel kapcsolatban az alábbi szives tájékoztatást adjuk: az 1987/8B. évi menetrend-változáskor a Kakukk utcai megállóhelyet azért szüntettük meg, mert lakótelepi belső úton van. Itt a menetrend szerinti autóbusz-közlekedés feltételei csak részben adottak. A Rezeda, a Radnóti, Szélsősor utcák környékén lakók utazási igényének jobb kielégítése érdekében — figyelembe véve kérésüket is — 1987. július 1-től a 4-es és M 5-ös számú vonalon eddig a Kakukk utcába betérő járatokat a Radnóti u. elnevezésű megállóhely érintésével közlekedtetjük. Táborban Hosztraiak nyara Negyvenkilenc márianoszt- rai általános iskolás utazik kilenc napra Fonyódligetre július 15-én, csapattáborba. Más táborozási lehetőség is nyílik a nyár folyamán a nosztrai gyerekek számára: a kiváló úttörők táborába, Csillebércre egy pajtás mehet, az eredményes hulladékgyűjtésért három gyerek jutalomtáborozáson vehet részt. A pokolszigeti MHSZ-tá- borban tíz gyereknek jut hely, környezetvédelmi táborba ketten, vöröskeresztes táborba egy mehet. A zánkai rajtitkárképzőn ketten, az őrsvezetőképzőn szintén ketten vehetnek részt. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 152. SZÄM 1987, JÚLIUS 1., SZERDA Rangot ke!! szereznie Helyi érdeke képzőművészetünk A város képzőművészeti élete egy ideje kényes téma, vi iákra ingerli az alkotókat éppúgy, mint a művészetszerető közönséget. Miért van így? Látszólag érthetetlen, hiszen sok képzőművész él és alkot a városban. Ugyanakkor hagyományokkal is rendelkezünk. A korábban évenként megrendezett váci tárlat helyébe, a Duna-műhely felbomlása után, a váci művészeti fesztivál lépett. Talán ez is, pontosabban e tények kiváltó okai késztethetnek vitákra. Közművelődés Beszámolójának zömében éppen ezekről a körülményekről szólt Bakonyvári M. Ágnes művészettörténész. akit a városi tanács művelődési, ifjúsági és portosztálya kért fel soron következő, kibővített bizottsági ülésén beszámolóra a város képzőművészeti életéről. Ezúttal az Eötvös utcai Országos Grafikai Műhely épületében találkoztak, ahová a helyi művészeket is meghívták. „Kedvező helyzetben vagyunk, mert az átlagosnál több Védnökséget vállaltak Kemény próbatétel volt Korábban már hírül adtuk, hogy együttműködési megállapodás született a Vak Bottyán Múzeum és a Tungsram Rt. Váci Fényforrás Gyárának üzemi KISZ-bizottsága „Universum" Ifjúsági Klubja között. A fiatalok védnökséget vállaltak a Nagymaros—Szent Mihály-hegyen levő középkori (XI—XVI. sz.) úgynevezett remetebarlango’k felett. Felajánlották, hogy hétvégeken, amikor nagy a turista- forgalom, felváltva kint tartózkodnak a barlangoknál, isA berneeei cscntkováes 1. Nem kíméltem a grófkisasszonyt Ezen a télen háromszor is megfordultam az Ipoly völgyében. Kemencén, az idősek hetes klubjában — így nevezzük újabban az öregek napközi otthonát, igen helyesen —, hogy TiT-előadásban bemutassam „88 nap Brazíliában” háromrészes diaképes beszámolómat. Elkísért, segített a vetítőgépet cipelni egy idősebb, a nyolcvanadik életéve felé közeledő férfi. Valami kis rándulás volt éppen az ujjamban. Elkérte a kezemet, egvpár ügyes mozdulat, nyomás — és megszűnt a fájdalom. Bámulva néztem rá: — Hát maga meg, bátyám, ehhez honnan ért? — Csontkovács volnék... A legközelebb ha jön, elmesélek mindent. Mert sok mindent raktam én sok mindenkinek helyre. Nos, mi tagadás, a buszmegállóban rögtönzött rövid elbeszélése ugyancsak kíváncsivá tett. Legközelebb alig vártam előadásom végét: be vele a gondnoki irodába, ahol kérdéseimmel megtűzdelve, epikusán ömlött belőle az önéletrajz. Megpróbálom regényes elbeszélését, amennyire lehet, híven követni. — Gáspár István a nevem és a nyolcadik X felé törekszem, merthogy 1908. november 12-én születtem Bernecebarátin, ahol most is élek, csakhogy itt vagyok hetes napközis Kemencén. — Vagyis benn is lakik a klubban ... — Igen, télen hetente egyszer megyek haza, mert a házra csak a két macskám vigyáz, azok vannak, azokat látom el. — Mást nem? — Más nincs. Legény vagyok a mai napig. Lett volna lány kilencvenkilenc, de tartósra egy se kellett, ha jöttek csak úgy is. Nos, ez kemény bírálat, gondolom. de nem szólok, kérdek mást. — Hogy mi voltam? Suszterséget tanultam a hat buta meg a három ostoba után, ahogy mi mondjuk. Szóval, amikor kijártam a hat elemit, meg a három ismétlőt. Leginkább földműves voltam én. Jártunk részes harmadosnak kaszálni Gróf Lajoshoz, aztán tizenkét háztól huszonnégyen 10—12 szekérrel is hazahoztunk. Ügy kezdődött — folytatta —, hogy hazafelé tartottunk a szénával, amikor Gyarmat meg Losonc felől feketedettaz ég, jött a nagy vihar. Apám szólt, nosza ugorjak fűzágakat törni, hogy azzal védjük a szekeret. Én annyira igyekeztem, hogy ugrás után látom, kifordult a bokám, de teljesen. A fbai lábujjaim hátranéznek, a jobb meg előre. Szólt apám, hogy helyre teszi mert értett hozzá, mester volt benne. Gondoltam, amit apám ttid, tudni kell azt nekem is. Előrerántottam a kifordult bokát, roppant az egy csuda nagyot, de már helyre is ment. Huszonnyolcban volt ez, húszéves koromban. Ekkor jöttem rá a nyitjára. Jött apám, de későn, már kész, mondtam neki. Apám Örült, hogy követem a tudományát! Egyre többet gyakoroltam, egyre jobban belejöttem, mert egyre ment a híre. A falumban már engem hívtak még a szomszéd falukba is, de még a határőrparancsnok feleségén is én segítettem. — Egyszer ugyancsak hívnak Lévára: Á Révay grófkisasszonyt kifordult bokájával már végighurcolták a világon, de hiába. 1932-ben volt ez, kaptam az őrsparancsnoktól útlevelet. Nem kíméltem a grófkisasszonyt se, egyet sikkamtott, és már rendben is volt, amit más nem tudott.. Felruháztak, egy hétig ott tartottak és a végén kétezer koronát is adtak, nagy pénz volt az! Fazekas Mátyás (Folytatjuk.) mertetik a kirándulókkal a hely történetét, és egyúttal óvják a barlangokat és az előttük húzódó középkori falmaradványokat a pusztításitól. A kemény tél és a sok tavaszi csapadék következtében az egyik középkori épület falazata megrongálódott, a helyiséget kitöltő törmelékben hatalmas üreg keletkezett. Ez egyrészt a kirándulók épségét, másrészt a falak állagát veszélyeztette. Ezért a fiatalok vállalták, hogy a falat helyreállítják, az üreget betömik, és vízelvezető árkokkal terelik más irányba a sziklákról lefutó csapadékot. Ezt a munkát május hó folyamán végezték el. A hely ismerői számára nem kell részletezni, milyen kemény próbatétel volt számukra a szükséges homokot, cementet, vizet, szerszámokat felvinni a barlangokhoz. S mindezt szakadó esőben, csúszós talajon. A szállításban és a fenti munkákban tevékeny részt vállaltak a Hajós Alfréd Űttö- rőház önvédelmi szakosztályának sportolói is. A munkához szükséges cementet pedig a Tungsram biztosította. Köszönjük a segítséget, a fiatalok helytállását, munkáját, amely egy időre talán megállítja a barlangok, illetve a középkori épületek romlását. Reméljük, hogy lelkesedésük továbbra is megmarad. intézmény folytat vizuális kultúrát népszerűsítő és teremtő tevékenységet a városban” — fogalmazta meg Bakonyvári M. Ágnes beszámolója elején. — Az elmúlt évtizedekben folyamatosan több alkotó is élt és alkotott itt — állapította meg. — Jelenlétük, hatásuk érezhető is a város életében, ami szellemi, kulturális sokszínűséget, de problémákat is jelent. írásos dokumentumokban fogalmazódtak meg az igények, amelyeknek, érdekes módon nem az első pontjai között szerepeltek a kultúra és a művészet fogalmai, inkább a közéleti tevékenység fejlesztése, a közművelés segítése volt az elvárások közt az élen. A művészettörténész ennek tulajdonítja, hogy a váci tárlatot sem anyagi, sem erkölcsi értékelés nem kísérte. Fel kell frissíteni a rendezvényt, növelni kell komolyságát! Értékes programokat kell szervezni és hasonló díjakat alapítani! — merült föl a természetes igény. Ezután a művelődési központ a város művészeti életének akkori központi kérdését saját ügyének tekintette és a kockázatokat is vállalva hozzálátott a váci művészeti fesztivál szervezéséhez. Tíznapos rendezvény- sorozat lett belőle, amely a város vizuális kultúrájának valamennyi területét összefogta. A program sokszínűségéhez a helyi üzemek, iskolák és más intézmények is hozzájárultak, helyszínt biztosítva kiállításoknak, vetélkedőiknek, tudományos igényű előadásoknak. Zászlófelvonás A díjak alapításában a Madách Imre Művelődési Központ után a Művészeti Alap, a Pest Megyei Tanács, városi üzemek is példát mutattak. A második alkalommal megrendezett váci művészeti fesztivál után a tapasztalatok birtokában a rendezvény jövőjéről több fontos kérdés merült fel. Először is, hogy milyen időközönként rendezzék. Ideálisnak a kétévenkénti zászlófelvonást találták. A meghívottak számának gyarapításáról is szó volt. A meghívás maga is egyfajta értékeléssé válhatna, ha a kiállító művészek sora nem szűkülne csupán Vác földrajzi határai közé. Ezzel mintegy az önismétlés lehetőségét is kizárnák. Fölmerült, hogy meghívják azokat az alkotókat is, akik az elmúlt néhány évben elköltöztek a városból. A jövőre nézve a zsűrizésre is jobban oda kell figyelni, el kell kerülni a belterjesség veszélyét. Szakmai és ne személyes, szociális vagy egyéb szempontok befolyásolják a díjak odaítélőit. Nem ártana az sem, ha a rendező intézmény, ha egymaga nem bír a technikai igényekkel lépést tartani, kapjon segítséget. Kiállítótermek Kiállítótermekben feltétlenül gazdagnak mondhatjuk magunkat. Jelentős a költőien szép görög templom épülete, ahová elsősorban képzőművészeti, régészeti, néprajzi témájú anyagok kívánkoznak. A Könyvtár Galéria méreteiben szerényebb, jelentőségében azonban nem annyira. Szeretik a terét a művészek, és az sem közömbös, hogy a könyvtár látogatói stabil közönséget jelentenek. A művelődési központ két kiállítótermén kívül meg kell említeni a gyárakat, üzemeket is, bár ezek programjai, lehetőségei a legvegyesebbek. A Hincz-gyűjtemény még az a hely, ahol időszaki kiállítást is rendeznek. Az állandóan látható anyag mellett Hincz Gyula volt tanítványai, szellemi társai mutathatják be alkotásaikat. A gyűjteménynek otthont adó épület állaga gyászos. Állandó javítgatásra szorul és nem is biztos, hogy ezek esetleges befejeződése után -majd kielégítően szolgálja az igényeket. A hozzászólások meghallgatása után a bizottság is helyesnek, és támogatandónak találta azt az igényt, hogy kétévenként az eddigieknél is nagyobb ■rangot adva rendezzék meg a váci művészeti fesztivált. Ehhez az eddigieknél több és értékesebb díjak alapítására lesz szükség. A fesztivál mindig a Budapesti Tavaszi Fesztivál évében lesz, úgy, hogy rendezvényeit is a fővárosiakhoz igazítaná, kerülve az átfedéseket • D. Z. Itt kezdte a pályafutását Csorba Tibor tanár-festőművész a Felvidéken, Szepesvár- alján született, de fiatalon Vácra került, itt diákoskodott, s itt kezdte pedagógus-pályafutását. A második világháború idején feleségével, Hanika asszonnyal, veszélytől vissza nem riadva, fáradságot nem Munka közben a hegyoldalon... (Kép és szöveg: dr. Miklósi Zsuzsa régész.) kímélve Intézték a Magyarországra került lengyel menekültek ügyét. A második világháború befejezése után Varsóban élt, mint professzor és mint festőművész egyaránt jó hírnevet szerzett. Évenként hazalátogatott, alkotásainak egy részét 1976 szeptemberében a váci közönség is láthatta a Madách Imre Művelődési Központban rendezett tárlaton. Még életében ígéretet kapott arra, hogy alkotásait a fővárosban is bemutatják. Két évvel ezelőtti halála késleltette ennek a régi vágyának a. beteljesedését. Most posztumusz kiállításon mutatják be Csorba Tibor munkásságának alkotásait a Műcsarnok Dorottya utcai kiállítótermében. Július másodikén, csütörtökön délután 4 órakor dr. Czine Mihály egyetemi tanár mondta a megnyitóbeszédet, azt követően a tárlat július 25-ig lesz megtekinthető. P. R. ISSN 013»—2759 (Váci Hírlap)
