Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-03 / 129. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 128. SZÁM 1987. JÚNIUS 3., SZERDA Jövőre folytatják Demokratikus döntés a járdáról ^ Mint korábban már kö­4 zöltük, részletesen igyek­5 szünk visszatérni a Iegutób- ^ bi monori tanácsülésen ^ megtárgyalt témákra. Ezút- ^ tál — bár hatodikként sze- ^ repelt a napirendek között ^ — a járdaprogramről szó- ^ lünk hosszasabban, a tervek 4 szerint ugyanis a héten már s, igyekszik lebonyolítani a ^ mütef-osztály az anyagbe- ^ szerzést, rövidesen tehát a ^ munka is megkezdődhet. A Monori Tanács idei fej­lesztési tervében egymillió fo­rint szerepelt járdaépítésre, illetve az ehhez szükséges só­der, cement beszerzésére, s egyebek között e célra szánta a lakosság a teho egy részét is. A tanácstagok felmérték és bejelentették az igényeket, ezek szerint 44 utcában mint­egy 12 ezer 25 folyóméter szi­lárd burkolatra lenne szükség. A rendelkezésre álló pénzesz­közök az idén 8 ezer 950 fo­lyóméter járda megépítését te­szik lehetővé. A csoport dolga A tanácstagok javaslatai nyomán a mütef-osztály össze­állított egy olyan összegező ja­vaslatot, amely a tanácsülés elé került megvitatásra. Esze­rint Monoron 7 ezer 630 mé­ter járda épülne 850 ezer fo­rintért, Monori-erdőn 600 mé­ter hetvenezerért, Péteriben 720 méter, 80 ezer forint ér­tékben. A Péteriből beérkezett igény felosztásáról az elöljáróság gondoskodott, ennek alapján a következő utcákban készül járda: Zöldfa utca (130 folyó­méter), Táncsics utca (300 fm), Bercsényi utca (206 fm), Pe­tőfi utca (20 fm), Mátyás utca (64 fm). Monori-erdőről 900 folyómé­ter járdához kértek anyagot a tanácstagok, ebből 600 méterre futja az idén. a mütef-osztály javaslata szerint a Barátság utcában 400 és a Rózsa utcá­ban kétszáz méteren. Várható volt, hogy a járda­programot az előzetes megbe­szélések ellenére sem hagyja szó nélkül a testület, az első vitaforrás fel is buzgott mind­járt azon, hogy Monori-erdő- nek miért ennyi és Péterinek miért annyi járda jut? Dr. Páczi Antal, monori-er- dei tanácstag azt sérelmezte, hogy éppen egy igen fontos szakasz maradt ki a javaslat­ból, mégpedig az egyébként homokos talajú település egyetlen sáros része, a köz­pontban, amire pedig feltétle­nül sort kellene keríteni, hi­szen Monori-erdőn kétszer annyian élnek, mint Péteriben, ahol viszont tudomása szerint olyan utca is van, amelynek egyik oldala már szilárd jár­dát kapott és most a másik ol­dalát burkolják. Erdőn viszont alig akad vé­gig kiépített szakasz, ráadásul a mostani javaslat a Barátság utcába épp olyan részre szán­na járdát, ahol alig járnak, sok az üres telek. Igaz, volt ott két baleset is az elmúlt té­len, de akkor is lesz, ha járda épül, mert azt nem fogja ta­karítani senki. A péteri tanácstagok bóloga- tásából látszott, Torda Béláné helyettük is szól, amikor azt mondta: Péteri a korábbi években lemondott már Mono- ri-erdő javára a járdáiról, és mert sosem volt divatban, hogy a társközség meg a tele­pülésrész között ellenséges hangulat legyen bármiféle el­osztást tekintve, jó lenne, ha a jövőben sem lenne szó ellen­ségeskedésről. Némi ide-oda pattogó vita után — amelynek végeztével kiderült, hogy senkinek nem volt szándékában megbántani a másikat — megegyezés szü­letett: Péterinek jár a járda, Monori-erdőnek is, utóbbi esetben azonban az ottani ta­nácstagi csoport dolga a to­vábbiakban, hogy a 600 méter­hez rendelkezésre álló anya­got hova fogja felhasználni. Módosítások Monoron a következők sze­rint javasolta elfogadni az elő­terjesztő a felmerült igények teljesítését: Szabó Ervin utca (300 folyóméter), Knurr Pálné utca (220 fm), Lenin utca (400 fm), Landler Jenő és Bata Fe­renc utca (330 fm), Steinmetz és Rózsa Ferenc utca (665 fm), Puskin utca (400 fm), Halas utca (350 fm), Péteri utca (500 fm), Dózsa György utca (350 fm), Wesselényi és Esze Ta­más utca (705 fm), Szilágyi Dezső utca (370 fm), H. Kovács és Szilágyi utca (240 fm), Kos­suth Lajos utca (530 fm), Fürst Sándor és Munkásőr ut­ca (330 fm). Liliom utca (160 fm), Szilháti utca (270 fm), Gépjárművel és gyalogosan A napokban színvonalas ve­télkedőknek adott helyet a Monori Állami Gazdaság. Ez­úttal munkavédelmi, közleke­désbiztonsági, elsősegély-nyúj­tási és környezetvédelmi ve­télkedőt szerveztek a vonzás- körzetből benevezett öt csa­pat számára. A Vetömagtermeltető Válla­lat Pestvidéki Területi Köz­pontjából, a Volánbusz mono­ri üzemigazgatóságától, a pi­lisi Aranykalász Termelőszö­vetkezetből, a gombai Fáy András Tsz-ből és természete­sen az állami gazdaságból ér­kezett kétszer öt-öt tagú csa­patok eredményeit gépjármű- vezető és gyalogos kategóriá­ban értékelték. A győzelemért és valameny- nyi helyezésért alaposan meg kellett küzdeniük a résztve­vőknek. A rendkívül nehéz, mélyreható kérdéseket tartal­mazó tesztlapok válaszai kö­zül kellett kiválasztaniuk a helyeseket, illetve a hamisa­kat. Végül is mind az ötven versenyző naprakész, a gya­korlati munkában jól kama­toztatható tudásról adott szá­mot." A gépjárművezető kategóriá­ban a csapatgyőzelmet a gom­bai Fáy András Termelőszö­vetkezet ötöse szerezte meg. A további helyezésekét egyéni­leg értékelték, s e szerint má­sodik lett ifj. Szabó József (Monori ÁG), harmadik pedig Juhász János (Monori ÁG). Á legjobb női versenyző különdí- ját Fodor Márta (Volánbusz) érdemelte ki. A gyalogos kategóriában a Vetőmag Vállalat Pestvidéki Területi Központjának csapata lett az első. Az egyéni máso­dik helyet Fekete Zoltánná (Monori ÁG) szerezte meg. harmadik Malik László (pilisi Aranykalász Tsz) lett. Itt a legjobb női versenyző külön- díját Hanzelik Andrea (Mono­ri ÁG) kapta. A két győztes csapat a ha­marosan megrendezendő Pest megyei munkavédelmi, közle­kedésbiztonsági, elsősegély­nyújtási és környezetvédelmi vetélkedőn képviseli majd vonzáskörzetünket. V. J. Csokonai utca (135 fm), Mikes Kelemen és Traktor utca (400 fm), Árpád és Dobó István ut­ca (500 fm), Mikszáth Kálmán utca (330 fm + 180 fm). Monoron egyébként a ta­nácstagok által bejelentett ösz- szes igény 10 ezer 405 folyó­méternyi járda volt, ebből 7 ezer 630 méter épülhet ki az idén. A javaslat természetesen számos hozzászólást vonzott. Bicskei József azt kérdezte: van-e lehetőség arra, hogy saját anyagból csináljanak járdát a lakók — mert esetleg építkezés végeztével maradt még ki sóderjük, cementjük —. s ezt beszámítja a tanács a tehóba, azaz ennyivel keve­sebbet kelljen befizetniük? A két dolgot — hangzott a válasz — nem lehet összekeverni, a teho immár rendelet, a járda­program pedig éppen ennek része. Járadi László vetette fel: nem lenne ésszerűbb előre gyártott járdalapokból elké­szíttetni a gyalogjárókat, hogy így az anyag egészen biztosan oda kerüljön, ahová szánták? Lehetni éppen lehetne — volt a válasz —, csakhogy a járda­lapokból 250 forintba kerülne egy négyzetméter, míg a ha­gyományos módon 110 forint­ba, s ez nem mindegy ... Sándorfi László kérése az volt: a Mikes Kelemen, a Traktor, a Zöldmező és a Ta­mási Áron utcákban legalább odáig jussanak el, hogy tűz­zék ki a járda helyét, mostan­ság ugyanis még azt sem tud­ni, hogy a sárban bokáig gya­logló a járdán vagy az árok­ban jár. Varga Pál viszont azt kérte: nézzék át a telepi utcá­kat javasló tervezetet újra, szeretnék ugyanis pontosan tudni az ottani tanácstagok, hogy pontosan mettől meddig tartanak majd a járdák. A programot a tanácsülés kisebb módosításokkal — így a már említett monori-erdei megol­dással, Varga Pál javaslatá­nak fi ívelem bévé telével — el­fogadta. Az első busz Kocsis József tanácstag hoz­zászólása kívánkozik a beszá­moló végére: — Ügy vagyunk mi a jár­dával — ez a hosszas vitából is látszik —, mint a busszal. Ha ugyanis jön három busz, mi egészen biztosan az elsőre akarunk felszállni, holott nem késnénk el a következőkkel sem. A járdaprogramnak ez az első éve. De lesz jövőre is! K. Zs. Jimiális A monori KlOSZ-alapszerve- zet a május 23-án a rossz idő­járás miatt elmaradt majális helyett juniálist szervez 6-án, szombaton, a gombai autós kertmozi mögötti parkban. Az egész napos rendezvényen szí­vesen látnak minden, a körze­tükhöz tartozó kisiparost és családtagjaikat. Kommunikáció az állatok között Érzékenyek a szűrés szárnyasok „Az állatok jó része látvá­nyosan' adja társai tudtára szándékait. Három közép­európai kutató — Kari von Frisch, Konrad Lorenz, Niko Tinbergen — vállalkozott ar­ra, hogy megfejtse az állatok beszédét. Meglepően egyszerű, világos kísérleteikkel az álla­tok közötti kommunikáció igen magas fokát bizonyítot­ták. Munkásságukért 1974-ben Nobel-díjat kaptak.” A fenti idézet valószínűleg ismerősnek tűnik a rendsze­resen televíziót néző olvasók előtt, ugyanis a Magatartásku­tatás története című, angol is­meretterjesztő filmsorozatból való. Hogy miért idézek a filmből, az remélem kiderül a továbbiakban. Kari von Frisch többek kö­zött a méhek egymás közötti kommunikációjának formáit vizsgálta. Mint a filmből is megtudhattuk, sok más érde­kes felismerés mellett azt is sikerült kísérletekkel bizonyí­tania, hogy a méhek érzéke­nyek a kék színre, az ibo­lyántúli sugarakra. Ezért re­pülnek a méhek leggyakrab­ban kék színű virágokra. A kutatók ezekkel a kísérletek­kel a gyakorló méhészek sok­generációs ismereteit is iga­zolták. Vagyis a kis szárnyas, hasznos rovarok egymás kö­zötti kommunikációja egyik sajátos formájának létezését bizonyították. Mindezt azért mondom el, hogy a hasznos kis rovarok egymás közötti kommuniká­ciójával kapcsolatosan jobban meg lehessen értetni, milyen fontos a méhek és a méhé­szek közötti „munkakapcso­lat”. S ezzel már rátértem egy nagyon szép és nagyon régi mesterség, a méhészet kulisszatitkainak — legalábbis néhánynak — a fellebbentésé- re. Mert erről a témáról van bőven mit leírni, elmondani, különösen azoknak, akik csak annyit tudnak azokról a kis szárnyas, dolgos munkásokról, hogy fájdalmasan szúrnak. Ilill Néhány évvel ezelőtt meg­hívott egy idős méhész isme­rősöm, hogy segítsek neki a pergetésnél. Nem volt bátor­ságom ahhoz, hogy nemet mondjak neki... S amikor el­jött a pergetés napja, valósá­gos munkavédelmi kiselőadást tartott, mint gondos .„munka­adóhoz” illik. Sok furcsaságot mondott, hogy mi mindenre érzékenyek, ingerlékenyek az ő kis „bogarai”: nem szabad kölnitől, testápoló szerektől il­latozva a kaptárhoz menni, a kaptárt ütögetni, vagy csap­kodni a körülöttünk döngi- csélő kis szúrós, szárnyasok után. Nyugodtan kell visel­kedni akkor is, amikor a mé­hész felnyitja a kaptár tete­jét. A füstölő ugyan a keze ügyében van, de a jó méhész ritkán használja, vagy egyál­talán nem. Nem ajánlatos a kirepülés irányában megállni, vagy mászkálni a kaptár kis ki-bejárata előtt, mert akkor a gazdát sem kímélik a meg- zavarodott, felingerlődött mé­hek. Beszélt arról is János bácsi — mert így hívták az idős mé­hészt —, hogy kis munkásai valóban szeretik a kék színű virágokat, s arról is mesélt, hogy a jó mézelő területért nagyon hálásak. Igaz, renge­teg gond is van velük, beteg­ségek, atkafertőzés, fagy tize­delheti meg őket, ha nem elég­gé éber a gazda, s olyankor bizony oda az az évi nyereség. Két napig segédkeztem Já­nos bácsi mellett a méz per- getésében, mi tagadás, állandó­an attól félve, hogy megesz­nek a „bogarai”, de nem így Kulturális programok Ecscren szerdán 14 órától a bélyeggyűjtő; 15-től a matema­tika szakkör foglalkozása, 17.30-tól zenés torna óvodá­soknak, 18.15-től dzsesszbalett, 19-től társastánc, 19.45-től kon­dicionáló torna. Gyomron a Strand kertmozi­ban 20-tól: Szépleányok (szí­nes magyar film a szépségver­senyről). Monoron 9-től a monori kör­zeti zeneiskola év végi zongo­ra vizsgája, 15-től versmondó és versolvasó verseny (a könyv­tárban), 17-től KRESZ-tanfo- lyam, 18-tól számítástechnikai tanfolyam és a breakklub fog­lalkozása. A filmszínházban 18-tól és 20-tól: Emlékek, em­lékek (színes francia film). Pilisen 15-től találkozás Ma­rék Veronika írónővel (a könyvtárban), 16.30-tól az 1. számú általános iskola báb- szakköröseinek foglalkozása. Dobi András óvatosan, de min­den félsz nélkül emeli ki a kaptár nyüzsgő forgatagából a kereteket, hogy ellenőrizze, nincs-e atkafertőzés, vagy nem kell-e valamelyik elöre­gedett lépet kicserélnie (A szerző felvétele) történt. Egyetlen méhecske szúrt meg a második napon, az is azért, mert nem vettem észre, hogy a nyakló nélkül használt füstölőm nyelére szállt megpihenni... Ilyen tapasztalatok, ilyen ta­nítómester után magam nem lepődtem meg a bátorságo­mon, amikor kaptárnyitogatás közben kerestem meg a — negyvennyolc éves — gyömrői Dobi Andrást, ő annál inkább csodálkozott. — Nem fél a méhektől? — kérdezte. — Nem — mondtam, s köz­ben valamiért lehajoltam. S már éreztem is, hogy az ösz- szegyűrődött nadrág ráncai közt valami szúr. Ez elég ért­hető rendreutasítás volt, hogy ne izegjek, mozogjak. Attól kezdve csak a toll táncolt uj- jaim között, a notesz fölött, s Dobi András tette a maga dol­gát: kiszedegette a keretekéi a kaptárból, szájjal lefújta ró­luk a kis dolgos munkásokat, s úgy vizsgálgatta a méhviasz­ból gyúrt lépet. Közben azokról a bizonyos szakmai titkokról beszélt, olya­nokról, hogy: a zsömleszínű lépbe szeret petézni az anya­méh, mert abban vannak a legfiatalabb, és ezért a legna­gyobb sejtek, a nagyobb sejt­ben pedig nagyobb méhecske tud kifejlődni. Az atka na­gyon veszélyes féreg, mert ha belepetézik a lépsejtbe, akkor gyorsabban szaporodik mint a méh, és az egész állomány el­pusztulhat; főleg télen és ősz­szel nagy a fertőzésveszély. Tavaly a tizenöt család után egészen tűrhető volt az akác­méztermés, a napraforgó is elég jól fizetett, de idén a sze­szélyes időjárás miatt sokféle gyümölcsfa egyszerre kezdett el virágozni, és bizony renge­teg virág lehullott, mielőtt a • méhecskék felkereshették vol­na. Ma már huszonhét család­ja van, tehát igazán nem mondhatja magát magányos­nak, annak ellenére, hogy egyedül él otthonában, ahon­nan a kertből kilátni a festői szépségű őstőzegesre, a halas­tóra. Aztán arról beszélt, hogy hét éve kezdett el méhészked- ni, e szép munka titkaival gyömrői kollégája, Fegyveres Béla ismertette meg. Azóta, ha akarná sem tudná abbahagyni a méhészkedést, annyira meg­kedvelte a kis „bogarakkal” való törődést. Telente pedig gyakran összeülnek a méhé­szek, s egy nagy és jó család tagjaihoz méltóan segítik egy­mást tapasztalataikkal, taná­csaikkal, eszközökkel, hiszen ezt a szép hobbit, ami foglal­kozásnak, szakmának is beil­lik, nem lehet félvállról ven­ni. A szomszéd telken ketten kapálgattak, férj és feleség. Időnként oda-odasandítottak a kaptárakat nyitogató Dobi Andrásra, s látszott rajtuk, fur­csállják a „bogaras”' hobbit. Kicsit tartottak is a szúrós munkásoktól — bár egyiküket sem támadták meg egyszerre többen —, de tisztelték is a szomszéd, a másik ember munkáját. S tovább kapálták a kertjüket. Aszódi László Antal Labdarúgás Csak a fináléban dal el Labdarúgás, megyei II. osz­tály, Déli csoport: Nagykáta— Sülysáp 2-3 (1-1), Nagykáta, 500 néző, vezette: Temesvári (jól). Közepes színvonalú, de nagy iramú mérkőzést játszott egymással a két csapat. A ha­zaiaknak szinte létkérdés volt a győzelem, hiszen a kiesés el­len küzdenek, a Sülysáp vi­szont még nem mondott le az elsőségről. A 6. percben sza­badrúgás után a helyiek jutot­tak vezetéshez, amit a 34. percben Fedeles egyenlített ki. Szünet után a 46. percben ismét a Nagykáta vezetett, amit 3 perccel később Béres egalizált. Egyre nagyobb fö­lénybe kerültek a vendégek. A 68. percben Béres szép góllal beállította a végeredményt. Jó: Merczel, Csaba, Győri A., Mi­hály (a mezőny legjobbja). Ifi: Nagykáta—Sülysáp 2-1. Cs. J. Tápiószele—Gyömrő 1-1 (0-0), Tápiószele, 200 néző, ve­zette: Cser. A tíz játékossal (?!) érkező Gyömrő ezen a na­pon váratlanul kitett magáért. Végül tizenegyen kezdték el a találkozót, ugyanis Herczeg I. az ifi kilencven perce után vállalta a felnőttek közötti szereplést. A fiatalok a néhány rutino­sabb játékossal kiegészülve jól és lelkesen játszottak. Igaz, az első gyömrői védelmi hibát ki­használva a hazaiak szereztek vezetést, ezt azonban mintegy tíz perc múlva Durázi remek átadását követően Verseczki István kiegyenlítette. Összessé­gében a hazaiak birtokolták valamivel többet a labdát, de a jól szervezett vendégvéde­lemmel nem boldogultak, s a gyömrői ellenakciók — főként a második félidőben — állandó veszélyt jelentettek. A gyöm­rő minden játékosa dicséretet érdemel. Ifi: Tápiószele— Gyömrő 3-2 (!). K. J. Monor—Tápiószecső 1-1 (1-1), Monor, 400 néző, vezette: Surman. Egy kapu előtti kavarodás­ból a tartalékosán felálló ha­zaiak jutottak előnyhöz, öngól­szerű találattal. Még a félidő lefújása előtt egyenlítettek a vendégek. A továbbiakban ala­csony színvonalú, csapkodó já­tékot láthattak a szurkolók, akik emiatt éppen eleget bosz- szankodtak. A vendégekre rá sem lehetett ismerni korábbi jó játékuk után. Amióta el­szálltak esélyeik a bajnoki címre, azóta igencsak gyenge teljesítményt produkálnak. A monoriak igen tartalékosán álltak ki erre a mérkőzésre, a fiatalok viszont nem okoztak csalódást. Üllő—Hernád 1-1 (Részletes tudósítást nem kaptunk erről a mérkőzésről). Barátságos mérkőzés: Mo­nor—Ferencváros 0-6. Monor, 2500 néző, vezette Oláh T. Nagy érdeklődés kísérte a Ferencváros NB I-es labdarú­gócsapatának monori vendég­játékát a hírverő mérkőzésen. A helyiek derekasan helytáll­tak, s több szép akciót vezet­tek a Fradi kapujára. A bemu­tató jellegű mérkőzés elnyerte a közönség tetszését. Sajnos sokan csak késve jutottak be a.nézőtérre, mert sorba kellett állniuk a belépőjegyekért... G. J. Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak a rokonoknak, is­merősöknek, akik Szabó Károlyné Turcsik Margit temetésén Vecsé- sen megjelentek, sírjára virágot, koszorút helyeztek és részvétük­kel bánatunkat enyhítették. A gyászoló család. ISSK 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom