Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-08 / 133. szám
1987. JÚNIUS 8., HÉTFŐ 5 Tv-FIGYELŐ‘ Kétszer is a képernyőre került az Üj Reflektor Magazin, így hát mind a délutáni, mind a délelőtti tévénézők megbotránkozhattak azon, ami a tökölie'-.kel történt. A szó legszorosabb értelmében véve megmérgezték a kiskertjeiket, hiszen a Duna Tsz által felfogadott Kiskőrösi Állami Gazdaság olyan gondatlan permetezőket küldött a település fölé, akik az erősen mérgező permetlevet oda is leszórták, ahova egyáltalán nem kellett volna. Így aztán tönkrement sok-sok palánta, erejét vesztette a szőlőhajtás, a krumpli pedig — ezzel a szép, de annál szomorúbb szóval mondta az egyik károsult — elaludt. Annál kevésbé szunnyadoz- tak viszont az indulatok! Egyrészt a megkárosított lakosság kereste az igazát, s követelt elégtételt a helyszínre kihívott mikrofon és kamera előtt, másrészt viszont a csepeli központú gazdaság képviselőd mondogatták a magukét, hogy ők nem tehetnek semmiről: a tsz csak megrendelte a növényvédelmet, ha kár esett, akkor a kiskőrösieknél kell kopogtatni, a ami még ennél a magyarázkodásnál is furcsább volt, az az, hogy szinte egy kézlegyintéssel akarta lesöpörni az ügyet a két nyilatkozó. Felfújták az egész helikoptere- zést; nincs itt olyan nagy vész; minek a dolognak ekkora feneket keríteni — ilyesmi érződött ki a szavaikból. Még szerencse, hogy a kárvallott tököliek nem hagyták ennyiben a dolgot, és jogos felháborodásukban • a legnagyobb nyilvánosság előtt keresték a maguk igazát. Azt is, hogy igy tilos a kártevők ellen hadakozni, és azt is, hogy ezúttal hol maradt az előzetes tájékoztatás. Mert legalább azt megérdemelték volna, hogy a tervezett műveletet valami módon közhírré tegyék, s ne utólag derüljön ki, hogy a primőrök egész sora káros az egészségre, mérgezett. (A helyi iskolában be is íratták a diákok ellenőrzőjébe, hogy miféle friss táplálékot ne fogyasszanak egy ideig a tanulók — ilyesmit pedig kellő ok nélkül nem szokás elrendelni.) S most azt kéne ide jegyezni, hogy ha a vége jó, minden jó, mert a kiskőrösiek az adás előtt közvetlenül magukra vállalták a felelősséget, és a vétkesek ellen mindenféle fegyelmi eljárásokat helyeztek kilátásba. Szabálytalankodtak, s ezért kártérítést fizetnek — jelezte az ismertetett levél. Igen ám, de azt a sok bosszúságot, fölösleges indulatot immár nem lehet visszaszívni, nyom nélkül elfeledni, hiszen azok a súlyosan károsodott növénykék még nyilván sokáig emlékeztetnek a bajra. MoilOr. Az Ahlak ugyancsak Pest megyei képeket mutogatott, amikor Monort, ott is a vegyszertemetőt hozta kameraközeibe. Hát ez a gyűjtőhely sem valami megnyugtató látvány! S ami különösen elszomorító, hogy tíz hosszú éven át rakodták ott le a mérgeket. Csak most, hogy az Országos Környezetés Természetvédelmi Hivatal erőteljesen közbelépett, szűnt meg az oda történő szállítás. És most mondjuk azt, hogy jobb későn, mint soha ... ? Leányfalu. Szintén az Ablakban mutatták meg azt a férfiút, aki mindenáron soly mászkodni szeretne Leányfalun, pedig ez a kedvtelés törvénybe ütköző valami. Ügy derült minderre fény, hogy egy sólyomtetemet — ami ugyebár nem akármilyen lelet — találtak, s ennek eredetét kutatva jutottak el a volt gazdához, aki még egy ugyanilyen eleven állattal is büszkélkedett. Hát ez az, ami tilos, mert a szóban forgó szárnyas — így a regula végképp nem .privát portákra való. Hiába minden érv és követelés, ezek röptetése helyett más hobbit kell találni — Leányfalun ugyanúgy, mint egyebütt. Akácz László Zsámbéki szombatok — ötödször A ház újra kinő a földből... A szenzáció elmaradt! Más másoclszor maradt el. Arról van ugyanis szó, hogy nemrégiben Nyíregyházára várták Bo- humil Hrabalt. A kivételes tehetségű cseh író azonban nem érkezett meg a Móricz Zsigmond Színház évadzárójára — hát gondolták, majd eljön Zsámbékra... Nem jött, mégis mintha ott lett volna egy andalító hangulat, egy sírva kacagó, torokszorító színházi élmény erejéig. A Zsámbéki szombatok megnyitójának estéjén Őfelsége pincére voltam című darabjának tapsolhattunk. Valahogy úgy nézett ki ez a megnyitó, mint egy sebtében megtartott avatási ünnepség, amikor ollóval átvágják a szalagot, miközben az út másik végét még aszfaltozzák. Mire azonban odaér az első gépkocsi, addigra az is elkészül. A művelődési házból ugyanis egy nappal korábban költözött ki a bútorkiállítás, s alig száradt meg a fal a friss meszeléstől, máris ott volt az ünneplő közönség. A Zsámbéki szombatok első napját akár úgy is hirdethették volna: Szabolcs-Szatmár megye bemutatkozik. Délelőtt a távoli megye népművészeinek portékáiból rendeztek kirakodóvásárt az ABC-áruház előtt, a művelődési házban a Nyírbátori Képzőművészeti Stúdió alkotásai várták az érdeklődőket, a romtemplomnál a Nyíregyházi Fúvósötös adott koncertet, délután a Pinokkiót, késő este az Őfelsége pincére voltam című darabot adták elő a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művészei. Mátyás Irén, a művelődési ház igazgatója és Bicskei Gábor művészeti vezető szombat délután olyan hadvezérekre hasonlítottak, akiket a csata színterére való felvonulás közben értek ugyan atrocitások, de akik lelkes segítőik élén mégis győzelmi ünnepre készülnek. Mert ez a maroknyi csapat csak ötleteket, mindenen átlendítő lelkesedést tudhat fegyvertárában, s azzal veszi fel a harcot a túlerővel, a kulturális igénytelenséggel, a mindennapokon trónoló közömbösséggel szem-í ben. Immár ötödik esztende-' je csinálnak a semmiből színházat, hoznak el hangversenyeket, kiállításokat egy olyan vidékre, ahol ennek nincsenek hagyományai. Nem akarnak versengeni az ismert fesztiválvárosokkal, a nyári színházakkal, hanem szerény lehetőségeikből tellően valami sajátosat, egyben a pompás természeti, műemléki környezetbe illőt nyújtanak a közönségnek, a helybelieknek és a vendégeknek. Az ember azt gondolná, hogy fél évtized alatt már rutinból is össze lehet hozni egy több hétig tartó rendezvénysorozatot. Persze nem lehet... — Az állandó programok, látnivalók mellett vagy harminc rendezvényünk lesz az elkövetkezendő szombatokon, minderre százezer forintot különítettek el a költségvetésünkben — mondja Mátyás Irén. — A vendégművészek respektálják erőfeszítéseinket, az évek múlásával is tartja magát a baráti ár, de hát az is emelkedik. A nyíregyháziak vendégjátéka például egy olyan konstrukcióban valósul meg, hogy a mai az évadzáró előadás, társulati vacsorával meg minden egyébbel, ezért csupán 20 ezer forintba kerül. Ráadásnak magukkal hozták a fúvósötöst, a képzőművészeti stúdiók anyagát. — A Máté evangéliumán alapuló Godspell című musical megszerzése is tanulságos történet. Megnéztük az Odry Színpadon, nagyon tetszett, gondoltuk, nem is fog sokba kerülni, hiszen kevés a szereplő, azok is főiskolások, A rendező Iglódi István is bíztatott bennünket. Aztán kiderült, hogy egyedi engedély alapján játsszák, s ha A kőszív# ember unokái Egy letűnt nemzedékről A,|i ad időszerűséget Nemeskürty Ist- *•’-* ván legújabb könyvének, A kőszívű ember unokáinak? A teljes igazság kimondása egy adott korszakról. A hasonlat, az, hogy más körülmények között ugyan, de napjainkban is békeidőszak van, amikor nem lehet nagy tetteket végrehajtani, de bőven van tennivalónk! Illetve, amikor az unokák építik a szocializmust, amiért az apák, sőt a nagyapák a Tanácsköztársaság idején fegyverrel, majd az illegalitásban ezer veszély közepette harcoltak, és a felszabadulás után pedig a „megforgatjuk a világot” jelszavával kezdtek hozzá a szocializmus alapjainak lerakásához. Nemeskürty István a történész szemével bizton nyúl egy korszak történetéhez, és esszéíró tehetségével rajzolja meg az 1867-es kiegyezés utáni időszak nemzedékét, amikor az úgynevezett „ferencjózsefes” békeévek jóléti korszaka volt, amikor az ország a millenniumra készült, amikor az 1848-as szabadságharc és polgári forradalom vezetőinek, katonáinak unokái vették át a stafétabotot, hiszen az 1867-es kiegyezést még a ’48-asok, Deákék, Andrássyék és azok fiai vitték végig. Ez az a negyedszázad, amelynek nincsenek szenzációi, még kevésbé nemzeti drámái vagy tragédiái; így hát nincsenek döntést igénylő nagy pillanatai sem. Nincsenek? — teszi fel a kérdést a szerző. Hát minek lehet nevezni Bosznia—Hercegovina katonai megszállását, a tiszaeszlári vér- vádpert, a trónörökös erőszakos halálát? Nemeskürty könyve fülszövegében így indokolja meg témaválasztását: Könyvem azt vizsgálja: a kiegyezés pillanatában felnőtté vált nemzedék, a levert forradalomban részt vett, majd a szükségszerűséget felismerő és ezért a kiegyezés művét megalkotó atyák (ők a kőszívű ember fiai) — egy And- rássy, egy Eötvös, egy Deák, sőt egy Tisza Kálmán — fiai (vagyis a kőszívű ember „unokái”) mit tettek a kiegyezés művének érvényesítése terén. Milyen utat jártak, merrefelé vitték az ország szekerét? Meghatározták-e az ország sorsát és miképpen?... Mindent egybevetve: úgy tűnik, hogy a mi huszadik századi magyar sorsunk a múlt század utolsó évtizedében dőlt el. A történész, az esszéíró sohasem aktualizál. ö csak leírja a történteket. A kor irodalmára, dokumentumaira támaszkodva megfesti a korszakot, benne az embereket, a nemzedéket, akik, illetve, amely formálta, alakította az ország, a nép sorsát. Az olvasó feladata, hogy következtessen. Azon sem meditál, hogy mi lett volna, ha ..., ha másképpen cselekszik az adott korszak nemzedéke. Különben is a ha-hokkal nem lehet semmire menni. Történelmi tanulsága viszont minden korszaknak van. Ezt a tanulságot kell a mai nemzedéknek megérteni, megfogadni és a szerint cselekednie. Ennyiben van haszna egy könyvnek. Márpedig Nemeskürty szenzációsan ragadta meg az általa kiválasztott korszak nemzedékének bemutatását. Rendkívüli jó érzékkel válogatta össze az idézeteket, bizonyítja, hogy ez a nemzedék sem volt tehetségtelenebb, mint elődje, csak a viszonyok, a körülmények alakultak másképpen. 1867—1896 az az időszak, amikor a „fiúk” és az „unoKák” — Deák és Eötvös szellemében — megalkották az akkori Európában páratlan nemzetiségi és oktatási törvényeinket, megindítottak egy államgépezetet, felemelték a Világos utáni, örökre megszüntetettnek deklarált nemzetet Európa jelentős államalakulásai közé. Anyagi jólétet, működő közigazgatást és túl azóta sem szárnyalt fejlődési iramot biztosítottak. Színvonalas volt a jogszolgáltatás, működött egyfajta felekezeti béke. S nagyon színes politikai élet zajlott. Amikor ezt leírja, korántsem akar a szerző valami idillt rajzolni. Éppen ellenkezőleg, tárgyilagosan, a korszellemet megmutatva vázolja fel az időszak tablóját. Megírja, hogy ez a nemzedék miképpen indult, milyen volt a korszak politikai levegője, kikre támaszkodtak az apák, s hogyan lettek képviselők a korszak írói, politikusai, ismert személyiségei. Eötvös Károly ügyvéd, A nagy per írója, Szilágyi Dezső jogász, Kál- lay Béni, aki később a monarchia pénzügyminisztere lett, Pulszky Ákos jogtudós. Széli Kálmán Vas megyei földbirtokos, később miniszterelnök és Wahrman Mór pesti kereskedő. Az ő felfogásuk, magatartásuk és közéleti tevékenységük megmutatásával jellemzi a korszakot. Remekül tárja fel a nemzetiségekhez való viszonyt. Bizonyítja, hogy a nemzet legjobbjai a nemzetiségeknek is teljes nyelvi és művelődési lehetőséget és szabadságot akartak, s ellene voltak a nacionalista megoldásoknak, a nemzetiség elnyomásának. Újra felidézi könyvében a tiszaeszlári pert. Az úri, dölyfös. magyarkodó dzsentrik kreálta vérvád szégyene volt az országnak, s éppen ennek a haladó vezető rétegnek, amely a közigazgatásban is hallatta szavát, köszönhető, hogy a vér- vádügy kudarcba fulladt. Akkor az antiszemitizmus mételyét valóban sikerült száműzni a közéletből. Legalábbis nem sikerült azoknak, akik akarták — intézményesíteni. A katonapolitikát, az országgyűlési csatározásokat, a művészvilágot éppen úgy megmutatja, mint a sajtó szerepét, az irodalmat-, amelynek abban az időben is nem kis szerepe volt a közvélemény formálásában. Megmutatja azt a szabadelvűséget, amely abban az időben érvényesült, egyben azokat az erőket, amelyek végül is nem engedték, hogy az elvezessen egy jobb világhoz. Az egyik, a szabadelvű politika elvezetett volna a szociális jólétig, az általános választójogig, a nemzetiségiekkel kötött valamiféle békéig, míg a másik, a kemény, erőszakos nemzeti politika. a szociális nyugtalanságok karhatalommal való letörése, a nemzetiségek elnyomása, pedig tudjuk, hogy hová vezetett. lennek a megmutatása a könyv. Egy- ben annak is, hogy 1867 után nem csupán egyfajta öntelt, buta, korrupt, kártyázni és lóversenyre is díszmagyarban járó magyar „úr” élt akkor, hanem egy hazáját a huszadik századba átsegíteni vágyó értelmes, művelt, emberséges szabadelvű állampolgár- típús is. Ne feledjük el őket! — mondja az író. Az ő könyve bizonyíték, hogy nem feledjük. Gáli Sándor kikerül az Ödry Színpadról, ki kell fizetni a jogdíjat, dollárban ... Akkor megtudtuk, hogy a darabot megvette a Szabadtéri Színpadok Igazgatósága, négyszer fogják bemutatni a Városmajorban. Hát náluk próbálkoztunk azzal, hogy pénzünk ugyan kevés van, de vállaljuk a szállítás költségeit. Mondták: az nagyon jó, akkor csak 82 ezer forint, plusz a szállítás... Ez elvitte volna az egész költségvetésünket. Akkor léptek közbe a darab szereplői: márpedig ők el akarják játszani a Godspellt Zsámbékon. így aztán a bevétel 10 százalékát kell kifizetnünk, forintban. Szóval a rutin itt semmit sem ér ... A Zsámbéki szombatok kétségtelenül legnagyobb attrakciója a nálunk ismeretlen Hrabal-darab bemutatója. Ráadásul a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tolmácsolásában, amely az évad legjobb társulata címmel büszkélkedhet. — Először a Gyengéd barbárok adaptációjára gondoltunk — mondja Léner Péter igazgató-főrendező. — Kitűnő darab, de annyira sajátosan cseh, hogy hazai színpadon nem tudtuk elképzelni. Akkor megnéztük Brnóban az Őfel sége pincére voltam című előadást, s utána meg is egyeztünk. Ivó Krobot forga tókönyvíró-rendezö alkalmazta magyar színpadra. A darab egy kisembert, egy pincér életútját kiséri végig a monarchia idejétől a második világháború utánig. Szégyenletes dolog egy tudósítást azzal az elkoptatott fordulattal befejezni, hogy este 9 órára a művelődési ház nagyterme zsúfolásig megtelt, s hogy a folyosón is álltak — de ha egyszer az igazság ... Miről szól a darab? Hát — próbáljon valaki elmesélni egy melankóliával fűszerezett, a szatíra és a tragédia mezsgyéjén egyensúlyozó Hrabal-művet... Ka cagtató és megrázó mozaikokból összeollózott valóságos kép egy nem csak földrajzi helyről, amit Közép-Európa- ként emlegetnek, s amelyen jó néhányszor átgázolt a törl gyermekek nagy örömére J Pinokkió a színpadon. (Vimola Károly felvétele) ténelem. Ahol sorsközösségben éltek, élnek az emberek. Ahogy Hrabal mondja: Mélységesen mély értelmét látom a közép-európai emberek szellemi találkozásainak, melyeknek az útjában nem szabadna határnak, nyelvi különbözőségnek akadályként állnia. És ha alkotó találkozások ezek, akkor mindig az az érzésem, hogy a ház, amely után csak az üres telek maradt, újra kinő a földből .. Kövess László A magyar zsidóság történetéről A „Magyar zsidóság története” címmel kiállítás nyílt vasárnap Budapesten a Gold- mark teremben (Budapest VII., Wesselényi utca 7.). A Magyar Izraeliták Országos Képviselete rendezte tárlat anyagát néhány magyarországi múzeum gyűjteményével kiegészítve a Tel Aviv-i Nahum Goldman Múzeum bocsátotta rendelkezésre. A kiállítást Pusztai Ferenc művelődési miniszterhelyettes nyitotta meg. Jelen volt dr. Losonci András, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének elnöke. Sir Sigmund Sternberg, a Keresztyének és Zsidók Nemzetközi Tanácsa végrehajtó bizottsága elnöke. Ni>- cole Goldmann, az Európai Zsidó Hitközségek Tanácsának igazgatója és Sarkadi Nagy Barna, az Állami Egyházügyi Hivatal általános elnökhelyettese. Ott volt a társadalmi és közélet számos képviselője is. A hátrányos helyzetű gyerekek javára Zenei esték Foton A keszthelyi Festetics-kas- télybeli rendezvények évről évi-e ismétlődő sikere bizonyítja: a méltó környezetnek is fontos szerepe van a hangversenyek látogatottságában. A dunakeszi zeneiskolások is hasonló lehetőséget kerestek: olyan helyet, ahol bensőséges kapcsolatot tudnak kialakítani a közönséggel és a muzsikával. Elképzeléseik meg- valós;tásához jó partnerre találtak a fóti Fáy—Vörösmarty Társaságban, amelynek szervezésében a jövőben a Fóti G rmekváros márvány- termében rendeznek majd évente három koncertet. Elképzelésük szerint — s ebben készséggel segíti őket a gyermekváros — pódium- 1 hetőséget kívánnak teremteni Budapest közelében a fiatal tehetségeknek és egyúttal — a föllépésekre való meghívásokkal — kapcsolatot kialakítani a bel- és külföldi zeneiskolákkal. Terveik közt az is szerepel, hogy a váci, duna- ke zi zeneiskolásokon kívül a Zeneakadémia tehetséges hallgatói, végzősei és friss diplomásai ugyancsak bemutatkozási lehetőséget kapnak. Ezt dr. Ujfalussy József, a Zeneművészeti Főiskola rektora támogatja. A kiváló zenetudós segíti a szervezőket a koncertprogramok összeállítá- sáoar is. A har gversenyek rendezésével ha ínyt akarnak teremteni. Valamennyi előadás bevételét előre meghatározott célra fordítják majd: például hangszervásárlásra vagy fiatal tehetségek mesterkurzuson való részvételének anyagi támogatására. (A későbbiekben szeretnének ők is önálló mesterkurzusokat rendezni.) A koncertek egyébként mindig házi muzsika jellegűek lesznek, amelyeket meg-meg- szakít egy-e^y beszélgetés zenei él ink valamely ismert képviselőjének irányításával. Ezzel a maguk törzsközönségét kívánják kialakítani. Az első zenei est június 12- én este hét órakor lesz a gyermekvárosban, ahol Czi- gány György író, a Magyar Rádió és Televízió főszerkesztője beszélget majd a zenéről a közönséggel és a föllépőkkel, akiknek kora öt és tizenhat év között van. A hangversenyen szerepelnek: Ru- szinkó Judit, Székely Lilla, Morva Péter, Waitzner Adrien, Gáspár Róbert és Fran- csics Richárd, a dunakeszi zeneiskola tanulói, Bodrogi Zita, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola diákja és Falvai Katalin, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola előkészítő tagozatának hallgatója, valamint egy Bécsböl érkező vendég, a tizenöt esztendős Fellner Till. A műsorban — amelyben Bartók, Kodály, Debussy, Beethoven, Poulenc és Bach művei szerepelnek — közreműködik a váci Musica Hum,ana zenekar, hangversenymester Erdélyi Sándor. Az előadásról a televízió felvételt készít. Az első koncert bevételét a szereplők és a rendezők a környéken élő hátrányos helyzetű gyerekek javára ajánlották föl.
