Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-08 / 133. szám

Építkező figyelmébe Amit be kell jelenteni Miniszteri rendelet jelent meg a közelmúltban a házila­gos építkezésekről, erről la­punk más helyén már beszá­moltunk. Azonban az építke­zőket a konkrét, gyakorlati teendők is érdeklik, ezért utá­nanéztünk, mennyivel jelent több gondot, s hozott-e vala­mi változást helyzetükben az új jogi szabályozás. Elöljáró­ban annyit: hozott, nem is keveset, s a rendelet annyiban új, hogy — ellentétben a szi­gorúbb hőszigetelési szabvány előírásaival, amely, mint tud­juk, az építésiengedély-kiadás- rak dátumakor érvényben le­vő előírások teljesítését kéri számon, most minden folya­matban levő építkezést érin­tő ügyről van szó. Házilagosan legfeljebb négy­szintes épületet lehet építeni, feltéve, hogy a belső fesztá- volság 7,8 méternél kisebb, s ebbe a melléképületek, nyara­lók, zártkerti épületek is be­letartozók, a felújításokkal, korszerűsítéssel egyetemben. Röviden: a Nagykörösön és környékén szokásos családi házak továbbra is megépíthe- tők házilagos kivitelezésben. A szakszerűség garantálása érdekében azonban az összes vonatkozó előírásokat, szabá­lyozásokat, szabványokat be kell tartani. Mivel ezt egy laikus magánépíttető amúgy sem ismeri, ezért műszaki ve­zetőt kell alkalmaznia. (Ez alól abban az esetben kaphat felmentést, ha nem építésien- gedély-köteles munkát végez­tet.) A műszaki vezetőnek az a feladata, hogy betartassa az építési engedélyben foglalta­kat, felügyeljen a munkák szakszerűségére — különös tekintettel a hőszigetelési szabványra —, de vizsgálja az épület alapjának kitűzését; a talajmechanikai próbák el­végzését, s a felmerülő ap- róbb-nagyobb kivitelezési gon­dokra is megoldást találjon. Fontos feladat ezen túl a munkanapló vezetése. Ebbe bele kell hogy kerüljön az építkezés minden fontosabb munkálatának megkezdése, annak lefolyása, a szakszerű­séggel és a minőséggel kap­csolatos megállapítások, s az is, ha a kivitelezés a műsza­ki tervtől eltérően valósul meg. Ennek alapján teszi meg majd a lakhatási — haszná­latba vételi — engedélyhez szükséges kivitelezői nyilatko­zatát. A műszaki vezető köteles az építési engedélyt megadó első fokú építésügyi hatósághoz — vakolattal vagy burkolattal való eltakarás előtt legalább öt nappal bejelenteni, mikor helyezik el a pincefödémre, padlóra, a határoló falszerke­zetre, a záró- illetve a padlás­födémre azokat. Be kell je­lenteni a tetőszerkezet meg­építését is. Ez városunkban a gyakor­latban azt jelenti, hogy a ta­nácsháza 3. számú szobájába kell bevinni a bejelentő papi­rost. Mint megtudtuk, ehhez a tanács rövedesen forma- nyomtatványt is kibocsát — az ügyintézés megkönnyítése céljából — a magánépíttetők, illetve a műszaki vezetők szá­mára. Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy ez a bejelentési kötele­zettség minden folyamatban levő építkezés felsorolt mun­káira kötelező. Ezeket ugyan­is az építésügyi hatóság ellen­őrzi (ellenőrizheti), s bizony kellemetlen akár a bírság, akár az, hogy utólag felvéssék az aljzatot, leverjék a vakola­tot. B. O. Anyakönyvi hírek Született: Nyúl Balázs és Szí Ibolya: Krisztina; Kele­men Zoltán és Kovács Juli­anna: Zoltán; Ivkovits Ferenc és Szabó Teréz: Ferenc; Buj­dosó János és Kis Magdolna: Helga; Kis Sándor és Kása Mária: Klaudia; Komlós Zol­tán és Vojtek Éva: Laura; Sipos László és Bognár Ág­nes: Tamás; Surmann István és Forgács Zsuzsanna: István András nevű gyermeke. Névadót tartott: Olajos Fe­renc és Váradi Ildikó: Ferenc; Nagy Ferenc és Tekes Mária: Dóra; Urban István és Szilá­gyi Szilvia: István; Sinor- Nagy Dezső és Kenyeres Te­réz: Beáta nevű gyermeké­nek. Házasságot kötött: Horváth Csaba és Harsányi Gabriella; Horváth János és Zsoldos Julianna; Dudás József és Pintér Ilona; Halász Ambrus és Fehér Mónika: Drabant Edit és Danka György; Gud- mon József és Andó Rozália; Módra Tamás és Kovács Kata­lin; Kecskeméti Imre és Do­bos Zsuzsanna; Parázs Sán­dor és Tóbi Ildikó; Nánai- Szűcs Ferenc és Dienes Il­dikó; Szécsény Ferenc és Deb- reczei.l Terézia. Meghalt: Szűcs Lajosné (Tá­rogató u. 1.); Róka Sándorné Biró Mária (Szolnoki u. 30); Nagy József (Homolytája u. 22.); Kapás Jánosné Takács Juliánná (Ady E. u. 16.); Hol- lósi Jánosné Rimóczi Mária (Ady E. u. 16.); Klement Gyu­la (Bárány u. 12./b); Asztalos Károly é Csuka Terézia (Kál­vin tér 1.); Várkonyi Ferenc (Zrínyi u. 57.); Csönkös Esz­ter (Losonczi u. 23.); Gomola Sándor József né Grónai Er­zsébet (Gyopár u. 2.); Kása Ferencné Illés Judit (Honvéd u. 25.). NAGYKOROS! kJcíiíu A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 132. SZÁM 1987. JÚNIUS 8., HÉTFŐ Az ügyfélszolgálati iroda tevékenységéről Ne csak a jogainkat ismerjük A munkaidőalap védelme rendkívül fontos feladat, hi­szen már nem kell róla be­szélnünk, tudja mindenki: csakis a jobb munka jelenthet kiutat nehéz gazdasági hely­zetünkből. Fontos, hogy bizo­nyos adminisztratív ügyeket rövidebb idő alatt is el tud­junk intézni, s mint ügyfelek, magunk választhatjuk meg azt a legkedvezőbb időpontot, amikor ráérünk elmenni dol­gainkkal a különféle szervek­hez — így a tanácshoz is. Nincs kilépő Éppen a jobb, rövidebb, gyorsabb munka kívánalmai­nak megfelelően, városunkban is létrehozták a tanácson az ügyfélszolgálati irodát, s ez­zel egy időben megváltoztatták a tanácsi ügyfélfogadás rend­jét is. Erről lapunk több al­kalommal beszámolt, s ismer­tettük az érvényes időponto­kat is. Úgy tűnik mégis, hogy sem a lakosságban, sem a munka­helyi vezetőkben nem- tudato­sult eléggé, hogy akármilyen műszakban is dolgozzon vala­ki, hetente két nap délelőtt, két nap délután mindenki ügyfélfogadással foglalkozik a tanácson, azaz, kilépőre nincs szükség. Valahogy érzik ezt az ügy­felek is: az irodában végzett felmérés során ugyanis mind­össze heten mondták azt,‘hogy így tértek be! Az ötszáz em­ber közül háromszáz vagy ma­szeknak vagy táppénzen levő­nek (de jó, hogy betegen azért lehet ügyet intézgetni...!), vagy más műszakban dolgozó­nak vallotta magát... Azt sem érti mindenki, mi­re való az ügyfélszolgálati iro­da. Sokan itt várják minden ügyük elintézését, pedig nem erről van szó. Ha általános félfogadás van, akkor eleve az illetékes osztályhoz, előadóhoz irányítják az érdeklődőket, s csak akkor foglalkoznak ve­lük, ha olyan ügyet jelentenek, amit el tudnak intézni, ami az ő dolguk. Melyek ezek? A városi tanács végrehajtó bizottsága egyik legutóbbi ülé­sén jóváhagyta az ügyrendet. Ennek értelmében a hatósági feladatok között a következő­ket találjuk. Általános igazga­tási csoportként a lakásügyi, az ipari gazgatási, a kereske­delmi, a mezőgazdasági (kül­területi tartós földhasználat, haszonbérlet, fakitermelési en­gedély, szarvasmarha után já­ró állami támogatások), vala­mint szabálysértési ügyeket intéznek. Ide tartozik a tanácsi hir­detmények kifüggesztése is, s lehet itt kapni illetékbélyeget is. Hatósági bizonyítványokat adnak ki, hagyatéki ügyinté­zést végeznek, bejegyeznek a személyi igazolványba munka- viszonnyal kapcscolatos válto­zásokat, illetve a tartási, örök­lési, életjáradéki szerződése­ket is ők intézik. Intézkedni is kell A családvédelmi csoport a láthatási ügyeket, s kisko­rúak segélyezését, cigánycsa­ládok gondozását, alkoholos ügyintézést, valamint szociál­politikai ügyek elvégzését kap­ta feladatul. A műszaki cso­port a közterület-foglalást, a külterületi építkezést, a belte­rületi fakivágást, az építésha­tósági információt kezeli. Az ügyfélszolgálati iroda funkciója: segíteni a tájékozó­dó ügyintézést, elfogadják a különféle ügyekben hozott ki­egészítő iratokat, illetve tájé­koztatják az ügyfeleket. Fon­tos tudnivaló, hogy bárki küld­het maga helyett ügyét isme­rő más személyt., Azt is érdemes megjegyez­ni, hogy az iroda tájékozódá­sul levélben megadja a kért információt, s ha neki kell valami újabb papír, akkor azt legkevesebb három időpont feltüntetésével kéri. A legtöbb probléma ezzel kapcsolatban van. Az ügyintézőknek ugyan­is — bármennyire hihetetle­nül is hangzik — végered­ményben eZ is kell intézni eze­ket az ügyeket. Tehát, ha va­laki nem a kért három idő­pont valamelyikén jelentkezik, az nem biztos, hogy érdemi választ kap: ugyanis a leg­több ügyfél pontosan az iro­da amúgy is túlterhelt mun­katársait keresi fel, s ember legyen a talpán, aki az ezer­nyi ügyből azonnal fejből idéz­ni tud ... Dr. Karay Kornélia osztály- vezető elmondta, újabban min­denki a jogaival hozakodik elő — ami persze nem jogta­lan. Sokkal inkább arról van szó, hogy szükséges a köteles­ségeket is ismerni, hiszen ál­lampolgári fegyelem nélkül nem lehet ügyet intézni. Időpontok Tájékoztatásul megismétel jük az ügyfélszolgálati iroda munkaidő-beosztását. Hétfőn 8—18.30, kedden 8—16.30, szer­dán 8—18.30, csütörtökön 8— 16.30, pénteken 8—16, szom­baton 8—12. Ezek az időpon­tok egyébként ismertek, a ta­nács nagyon sok helyre kifüg- i gesztette lakóépületektől mun­kahelyekig. B. O. A mindennapos, hívatlan látogató, a nap, ahogy máskor, ezúttal is talpon találta Tóth Ambrust. Az erőt­len sugarak szétnéztek az udvarban, de semmi újat nem találtak, immár évtizedek óta. A piciny udvar téglakövezetét benőtte a moha, itt-ott olykor kipusztult egy darab, de ezt csak a figyelmes, órákig szem­lélődő vendég látta volna meg. A nap nem ilyen. Ide bekuk­kant, oda benéz, aztán megy is tovább. Ambrus bá’ kivánszorgott az udvarra, felnézett az égre, aztán magában bólintott egyet. Ma is süt majd. Pár percig ragyogtatta ősz bo­rostáit — mintha megannyi ezüsttű állt volna ki az idő faragta szoborszerű arcból-—, aztán átment az udvar túl­oldalára, oda, ahová sohasem süt be a nap. Amikor előcsoszogott, az ócska asztalnál — évtizedek­kel ezelőtt a tiszta szoba éke volt — megcsinálta a macs­kák reggelijét. Ezt soha, sem­milyen körülmények között nem hagyta másra, ha olykor- olykor — még aktív évemen — elutazott valahova, akkor este kikészítette a két kandúr porcióját. Összekaparta a meg­előző, napi ételmaradékot, egy kis tejet engedett rá, aztán nyögve — hiába, a dereka sem mai már — odatette a szoká­sos helyre. A két macska jött, egyszer oda is aörgölőztek a Idő faragta arcok vén gazda lábaihoz, aztán mohó leíetyelésbe kezdtek. Ambrus bá’ elégedetten né­zett rájuk. Azelőtt tehene, borja, két disznaja volt, oly­kor még birka is bégetett a kis ólban, de hát az idő...! Időnként elkáromkodta ma­gát — a fene enné meg! ! ! —, s ennyivel el volt intézve, A Tóth Ambrus-féle emberek nem sokat tesznek a múlt el­len, bölcsebbek annál, hogy az ész erejével kényszeríteni lehetne a sorsot az idő ke­rekének visszaforgatására. Meg aztán mit hozna visz- sza?! A hatvanas évek végén ment nyugdíjba, addig dolgo­zott. látástól vakulásig, hát azt nem. Aztán jöttek az ismerő­sök — mint ismert ezer­mesterhez —, s kis fizetségért reszelt egy-egy kulcsot, bepá- szított egy ablakot vagy aj­tót, vagy csinált egy kutya­házat. Tett-vett vele, elpisz­mogott vele, inkább a maga örömére, mint a pénzért. E 'edett vált, ha látszólag szigorú pillantásaival távol tartotta a kíváncsiskodókat a készülő műtől, s csak akkor jött elő a szinte ablaktalan műhelyből, amikor teljesen el­készült. Az új kulcs persze mindig jobb volt, mint az ere­deti, a kutya csak egyszer járt körbe a házban, máris tudta, melyik lesz a kedvenc sarka, s könnyen csukódott az ablak, nem huzatolt az ajtó. Aztán később kikoptak az ismerősök, kikísérték őket az erdős temetőbe. Az ifjabbak nem nagyon hittek az öreg tudományában, így Ambrus bá’ lassan egyedül maradt feleségével. Rozka asszony is beteges volt, de naponta fő­zött. Még mit nem — zsör­tölődött egyszer. — Még bí­rom emelni a karom! — ugyanis valamelyik szomszéd- asszony a tanácsot ajánlotta, hogy onnan kérjen kedvez­ményes ebédet. Mindig ő ke­zelte a kosztpénzt — kettejük nyugdíja a négyezer forintot alig érte el —, így tudta, me­lyik nap lehet krumplileves, mikor meg gombóc, s mikor vehe* egy-egy üveg vörösbort urának. Este, a vacsorához it­tak egy félpohárnyi bort. Az­tán felment az ára, s vala­hogy mindketten úgy talál­ták, a régi borok sokkal job­bak voltak, nem is vizezték azokat Ambrus bá’ még egy- szer-kétszer megpróbálkozott a szomszédok boraival, de ar­ról sem volt jobb véleménye, így leszoktak róla. Rozka asszony most a hen­tesre -agudott. Nem vágta el azt a darab oldalast, amit kinézett magának. Gusztusos, tenyérnyi formát képzelt el belőle, kiszámolta, még nagy­jából futja is, de a hentes — fiatalember, mit tudja az, mi az, ha kevés a pénz! — rá­csapta az egészet a mérlegre, aztán már mondta is, kilenc- venkettő, de Rozka asszony tudta, az már sok. Nem futja majd holnap a tejre, holnap­után a kenyérre, ha ma hat­vannál többet költ a hét végi húsra. így otthagyta a hen­test, kivánszorgott a piacra, hosszasan alkudott, s vett egy soványabb csirkét. Igaz, hat­vanöt lett, de a sóik csont egy darabig kitart a macskáknak is. Az öregasszonynak is ez lett a gondja, ha már igazi állatot nem tartottak. D élben mindketten kijöttek az udvarra, átfogták egy­más vállát. A nap — odafent- ről — igazán nem láthatta, hogy ezt miért teszik. 'Azért, hogy támasszák egymást, vagy azért, mert emlékeznek. Mesz- sze van a nap, s nem figyel­mes szemlélő. így álltak ott egy percig, akkor az öreg­asszony megszólalt, csendesen, gyere, apjuk, elkészült az ebéd, s az öreg is csak csöpp­nyit tétovázott, mielőtt rábó­lintott volna. Aztán felnézett az égre — mintha valakitől jó-"“' gyást várna —, s be­csoszogott a festett téglás konyhába. Előtte már ott j)á- rolgott a csirkeleves ... Ballai Ottó Piaci helyzetkép Sok a baromfi A hét végén a hűvös, sze­les időben nagy piac volt. Már korán sok árus és sok vásár­ló pakolta ki a portékát, il­letve próbált alkudni. A csir­kepiacon a naposcsibe 10. a háromhetes 24, az öthetes 28 forintba került. Az egyhetes kacsa 30, a kéthetes 30—40, az öthetes 48; a rántahi való csirke kilogrammja 50—55 fo­rint, párja 150—180 forint kö­zött volt. Pörköltnek valóért 220—260 forintot kértek. A to­jást 2 forintért árulták. A gyümölcspiacon a cse­resznyét 20, a szamócát 80— 180. a piszkét 7—10 forintért, a zöldségpiacon a paprikát 1—10 forintért árulták. Az uborka kilója 35—36, a para­dicsom 80—90, az újkrumpli 15— 30. az ókrumpli 4, a zöld­bab 120, a zöldborsó (csak egy helyen volt) 60 forint volt. A saláta 6, a retek 5—10, az új hagyma csomója 5—10, a fok­hagyma feje 10, a saláta feje 5—7 forintba került. A sóska csomóját 5 forintért adták. A szemes termények közül a búza. a kukorica, a zab, az árpa literje 6, a napraforgó 16— 20, a tökmag 40 forintba került. Egy árus parafát vitt a piacra, s 120 forintért adta 100 kilogrammját. Mozi A nagyteremben: Nincs ket­tő négy nélkül! Színes, szink­ronizált olasz kalandfilm. Elő­adás 6 és 8 órakor. A stúdióteremben: Házibuli. Színes, szinkronizált francia filmvígjáték, fél 6-kor. A kertmoziban: A cápa n. Amerikai horror film, előadás 9 órakor. n—b Sporthírek—■ Jó szervezés, jó eredmények Kézilabda-mérkőzések A megyei férfi II. osztályú egyesületi* bajnokságban Nk. Kgy. Kinizsi—Maglódi KSK 24-14 (12-8). Nagykőrösiek: Eszes — Budai (6), Mátrai (9). Tóth F. (4), Medgyesi (5), Kovács S., Mocsai; csere: Szondy — Marjai. Idegenben, szakadó esőben, nagyon fiatal ellenféllel és könnyed játékkal is biztosan nyertek a kinizsi- sek. A körösi felnőttcsapat­ban két fiatal most szerepelt először. Az 1986/87-es tanévi megyei középiskolás I. korcsoportos fiúbajnokságban tavasszal a helyosztó mérkőzéseket vív­ták. A körösiek még az 5—7. helyért voltak versenyben. Idegenben: Nk. Toldi—Gö­döllői Gimnázium 29-15 (13-5). Az élelmiszer-ipariak biztosan és nagyon megérdemelten győztek. Góldobók: Gyárfás (il), Pusztai (7), Nagy B. (3), Gajdácsi (3), Fodor (2), Far­kas (2) és Zsikla (1). A Tol- di-pályára kiírt Nk. Toldi— Péceli Mezőgazdasági Szak­munkásképző mérkőzésre a vidékiek nem jöttek el, a 2 pontot a körösiek kapták, akik így végeredményben az ötödik helyen végeztek a me­gyében. Testnevelőjük: dr. Kertész Győzőné. TENISZEZŐK Két hétvégén Gödön ren­dezték a megyei idénynyitó korosztályos seregszemle te­niszversenyt. A Nk. Kgy. Ki­nizsi fiataljai váltakozó siker­re! szerepeltek az erős mező­nyökben. Kalocsa Tamás az ifjúsági fiúknál a második helyen végzett. A váratlanul hideg, szeles időben csak hárman jelentek meg a Kinizsi-sporttelepre tervezett városi nyílt egyéni teniszbajnokságon. Ezért csak barátságos játék folyt, s eb­ben a küzdelemben dr. Czira Szabolcs bizonyult a legjobb­nak. s. z. MUNKAHELYI OLIMPIA Az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezete Pest megyei titkársága ez évben a munka­helyi olimpiát Dunakeszin rendezte. A nagy megmozdu­láson 13 megyei vállalat 562 sportolója vett részt. A Nagy­kőrösi Konzervgyárat 48 spor­toló képviselte, két vezetővel. Az első helyen végeztek és elnyerték a Munkahelyi Olim­piai Kupát és a vele járó ok­levelet. Atlétika. Női 100 m. futás: 1. Horváthné Hanny J. 13,6; 2. Kecskés I. 14,7; távol ugrás: 1. Horváthné Hanny J. 473 cm 4X100 m. váltófutás: 1. Nagykőrös (Horváthné Hanny J. , Kecskés I., Bakos I., Vég A.). Súlylökés: 2. Daru I. 775 cm. Férfiak: 100 m. futás: 2. Toricska J. 12,7; 3. Horváth F. 13,4. 400 m. futás: 2. Vil- csák Z. 60,1; 3. Toricska J. 60,2; 4X100 m. váltófutás: 1. Nagykőrös (Pijakovics F., Zöl­di F., Pavelkó K., Horváth F.). Távolugrás.: 2. Pijakovics F. 563 cm. Súlylökés: 1. Pija­kovics F. 1320 cm. Női kézilabda: 4. Nagykőrös 1 győzelem, 3 vereség (Tiva­dar M., Daru I., Mokosa A., Horváthné Hanny J„ Márton Zs., ifj, Czirják I.-né, Tóth K. , Kecskés I., Végh A.). Férfi: 1 Nagykőrös (Szondi Gy., Budai L., Mátrai A., Mo­csai B., Eszes T, Rónaszéki L. , Vilcsák Z., Tóth F., Lá­zár A.). Kispályás labdarúgás: 1. Nagykőrös (Kocza S., Zatykó G. , Orbán I., Faragó L., Hor­váth F., Szakács I., Németh A.. Toricska J., Pavelkó K., Zöldi F„ Máté J.). Asztalitenisz. egyéni: 3. Zargitai, 4. Szakács, 5. Szá­lai. Sakk. csapat: 5. Nagykőrös 4.5 pont (Kovács I. 3, Pörge Gy 1, Szigetvári D 0,5.). Végeredmény: 1. Nagyőrösi Konzervgyár 119 pont (48 fő), 2. Észak-Pest Megyei Sütőipa­ri Vállalat 84 pont (62 fő); 3 Közép-magyarországi Tej­ipari Vállalat 71 pont (70 fő). A Nagykőrösi Konzervgyár szakszervezeti bizottsága akti­vistáinak jó szervezőmunkája meghozta a remek eredményt. A körösi versenyzők nemcsak sportbeli, de fegyelmezett em­beri magatartása is elismerés­re méltó. Sikerük nemcsak egyéni, nemcsak a Nagykőrösi Konzervgyár, de az egész vá­ros tekintélyét növeii. P. S. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom