Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-08 / 133. szám

Szárnybontás Örülök, hogy Gödöllőn is szárnyat bontott egy antik­várbolt. Ügy látom, a veze­tője igen agilisán, ügyesen végzi a dolgát. Ehhez is van köze a könyvtárnak, közösen működteti a Művelt Néppel — mondja egy pszi­chiáter a városi könyvtár könyvhétre megjelent tájé. koztatójában. A minap ta­lálkoztam az agilis, ügyes vezetővel, s megkérdeztem, hogyan megy a bolt. Már nincs bolt, válaszolta, meg­szűnt. Legfőképpen azért, mert a kicsi helyen nem tudta közszemlére tenni a portékát. A vevőkör sem volt nagy, a Stromfeld sé­tányt épület felé kevesen járnak, nincs szem előtt. A szárnyak tehát hamar ösz- szecsukódtak, lehanyatlot­tak. Óhaj marad a pszichiá­ter vágya: szeretné, ha an­gol nyelvű könyveket is ta­lálna az antikváriumban. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 132. SZÁM 1987. JÚNIUS 8., HÉTFŐ Kerepestarcsa Jubilál a tartalékos tisztképző Veresegyház Úttörők kitüntetése A legmagasabb kitüntetést érdemelte ki a veresegyházi Táncsics Mihály úttörőcsapat, a selyemszalagot és a csilla­got,- amelyet ünnepélyes kül­sőségek között adtak át a szövetség országos, megyei és városi vezetőinek részvételé­vel. Az úttörőavatással egybe­kötött ünnepségen adták át az egyéni elismeréseket is ti­zenöt kisdobosnak és huszon­egy úttörőnek. ’ A selyemsza­laggal huszonötezer forintnyi pénzjutalom is járt. A júniusi Megjelent a Gödöllői Min­denes, a városi művelődési központ műsorfüzetének jú­niusi melléklete. Ebben a számban újabb cikket olvas­hatónk a szakmunkásképzés­ről, találunk benne ismerte­tőt a hónap műtárgyáról, tá­jékoztatót a szadai rajztanán stúdióról. A főbb cikkeket gödöllői tréfák, ajánlatok, fölhívások, hirdetések egészí­tik ki. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Magyar filmek múzeuma: Göre Gábor visszatér, készült 1940-ben, 17 órakor. Lakatos Vince: Agrárszoció, fotókiállítás, megtekinthető 15—19 óráig. A hónap műtárgya: Nagy Sándor: Harmadik mese, megtekinthető az elő­térben. , Kerepestarcsa iskolái kitün­tetésre terjesztették fel a nagy­községben működő tartalékos tisztképző személyi állományát az Úttörők Országos Szövetsé­géhez. A 2-es számú általános iskolában a gyermeknap alkal­mával rendezett úttörő- és kis­dobosavatáson vette át az is­kola párt- és szakmai veze­tésének képviselője a Gyerme­kekért kitüntetést. Ahol kell Berka András alezredest, az iskola parancsnokát kérdez­tük a június 7-én 20 éve fenn­álló BM Tartalékos Tisztkép­ző Iskola múltjáról, jelenéről, terveikről. — Ezelőtt 20 évvel döntöttek az iskola létrehozásáról, Egy év alatt töltötték fel az állo­mányt, teremtették meg az ok­tatás feltételeit. 1968 őszén vo­nultak be az első itt képzendő tisztjelöltek. Feladatunk jól képzett tartalékos tisztek ki­bocsátása. Hallgatóink egy ré­sze érettségizett, vagy főiskola, egyetem elvégzése után kerül hozzánk. — Miért is,kaptuk ezt a ki­tüntetést? Talán az elmúlt évek együttes munkája ad er­re magyarázatot. Mindenkori tanáraink, hallgatóink, előtér­be helyezik a humanitást, az egymásért, a közösségért érzett felelősséget. Ahol kell és tu­dunk, mindenhol ott vagyunk, segítünk. Kezdhetném az 1971-es árvízvédelmi munká­latokkal, ami országos meg­mozdulás volt, de a mindenna­pok ide, a gödöllői területre kötnek. Számítástechnika — Részt vállalunk az ifjú­ság, a lakosság hazafias, hon­védelmi nevelésében, a párt- és tömegszervezetekkel, az in­tézményekkel összehangoltan. Több ízben tartottunk fegy­ver- és pirotechnikai bemuta­tót. Honvédelmi napok szerve­zését vállaltuk, járőrversenye- ket bonyolítottunk le. Évek óta nálunk tanulják a nagyközség gyermekei az önvédelmi spor­tot testnevelő tanárunktól. Évente négy alkalommal ad állományunk vért. — Hallgatóink oktatását jól felkészült szaktanárok végzik. Minden tantermünkben mag­netofon, dia-, írás- és filmve­títő van. Most készült el a zárt láncú televíziórendszer. Oktatástechnikánk igen kor­szerű, a közelmúltban vezet­tük be a video alkalmazását, de tervezzük a számítástechni­ka bevezetését is. A legmagasabb — Van irodalmi színjátszó­csoportunk, polbeategyütte- sünk. Klubunk a Kiváló Mű­velődési Közösség címet nyer­te el. KISZ-szervezetünk kap­csolata jó a kórházzal, a fésűs­fonóval és a Szilasmenti Ter­melőszövetkezettel. Sportte­vékenységünket főleg a BM szervezetén belül valósítjuk meg, de esetenként részt ve­szünk Kerepestarcsa sportéle­tében is. Tudomásunk van róla, hogy Kerepestarcsa minden iskolá­ját patronálják. Szilas menti napok, farsang, községi ünnep­ség nem múlhat el anélkül, hogy zeneértő hallgatók ne je­lenjenek meg, vagy egyéb ren­dezési feladatok ellátását vál­lalják. Ott voltak a 2. számú iskola alapozásától a bútorok behordásáig. Takarítják a kör­nyékükön levő területet, fásí­tásnál, óvodai kertásásnál, par­kosításnál, mindenhol példá­san helytállnak. Cinkotán, Gö­döllőn, gimnáziumokban osz­tályfőnöki órákat tartottak a hadkötelezettségről. — Magunkra nézve a felso­roltakat a jövőben is felada­tunknak érezzük. A 20. évfor­duló ünnepségét összekötjük a pedagógusnappal, melyen több kitüntetést fogunk átadni, töb­bek között kiemelkedő honvé­delmi nevelőmunkáért. A há­rom legmagasabb a sok közül: belügyminiszteri jutalmat kap Lakatos Sándor alezredes, Be­senyői Ferenc százados a Köz biztonsági Érem arany, Sepsei György főhadnagy ezüst foko­zatát kapja. A zártkörű ünnepséget mr délután tartják. Árvái Magdolna A körzet a hazai lapokban Népszabadság, május 15.: ősszel új szakokon kezdik meg a Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetemen vállalatgazda­sági üzemmérnökök képzését. Az új társadalomtudományi karon 90 hallgató a gazdasá­gok mikroökonómiai sajátos­ságairól szerez ismereteket. Május 23.: Mennyit ér egy város évekkel ezelőtt jóváha­gyott rendezési terve? — kér­dezi az Egy útépítés útvesz­tői című írás szerzője. A szó­ban forgó város Gödöllő. Magyar Nemzet, május 20.: A gyerekeket, a házigazdá- kát, az alkotót és bará­tait is beleszámítva harminc­hármán voltunk ott Bodnár Mihály A Hortobágyi Nemze­ti Park élővilága című fotó- kiállításának megnyitóján. A kiállítás ezen a héten látható a helytörténeti gyűjtemény termében. Nem tudható, há­nyán nézik meg, s az még ke­vésbé, milyen hatással lesz azokra, akik körüljárják a helyiséget. Lesz-e vajon olyan, aki a fotók láttán szent elha­tározásra jut, hogy ő ezek után mindent megtesz a ter­mészet, környezete, az állatok, madarak védelmében. Bodnár Mihály ugyanis a környezet­és természetvédelemnek sze­retne képeivel híveket szerez­ni. A kiállítást legalább kétfé­leképpen lehet értékelni. Ab­ból a szemszögből, hogy mi­lyen benyomást tett rám, s úgy, hogy milyen a szakmai minősége. E sorok írója nem ért a fotózáshoz. Bizonyos szint fölött észrevétlenek ma­radnak számára a szakmai hi­bák. A helytörténeti gyűjte­ményben látható állat- és em­berfőtök az ő szemének mind szépek. Arról pedig senkinek sem lehet valóságos képe, mekkora ügyesség, találékony­ság, kitartás szükségeltetett a rejtőző életmódot folytató ma­darak lefotózásához. Mi csak a végeredményt látjuk. Különböző helyzetekben ott a madár, nézelődik, táplálko­zik, eteti kicsinyeit, egyszóval él, ahogyan a génjei paran­csolják. Bodnár Mihály, a meghívó­ban kinyomtatott ismertető­ben fölteszi magának a kér­Jegyzetek egy kiállításhoz A Hortobágy élővilága dést, miért fotózik. Nehéz er­re választ adni, vallja be, annyit mond mégis, leginkább önmaga és mások gyönyörű­ségére. Gyanítom, az az út, amelyen eljut egy-egy képhez, több gyönyörűséget szerez ne­ki, mint a kész fotó. Hiszen akkor a valóságos tájat jár­hatja be, a Hortobágy termé­szetvédelmi őreként, az otta­ni növény- és állatvilág sok­színű életét lesheti meg. A megnyitót mondó Willin Erzsébet elragadtatott szava­kat mondott a képekről, a ter­mészetről, a növényekről, ál­latokról, s ugyanilyen hang­nemben buzdított a védelmük­re. Falusi ember fülének ilyesmi szokatlanul cseng. Ne­künk, akik a természet ölé­ben kezdtünk el botladozni, a bogártól kezdve a hatalmas lóig minden környezetünkben létező állat ugyanúgy magá­tól értetődő volt, mint hogy anyánk babusgatott s adott kenyeret. Egész korán meg­tanultuk, az állat barát és el­lenség. Vannak köztük olya­nok, amiket irtani kell, s má­sok, amelyeket nem szabad bántani. Akadnak, amelyeket egy idő után levágunk, noha kicsikorukban ugyanúgy dé­delgettük, mint azt, amit nem ölünk meg. A fecskéket szent madárnak tanultuk, a verebet üldöztük, akár a seregélyt, amelyik pusztította a szőlőt. Ellenségünk volt a hörcsög, az ürge, amelyiknek a farkát be­mutatva még jutalmat is ad­tak ... Sokat szenvedtünk a legyek­től, szúnyogoktól, lovunk há­tát véresre marták a böglyök, pirosló almáinkba, kékülő szil­váinkba befúrták magukat a férgek. Arról ábrándoztunk, bárcsak elpusztíthatnánk mind. A károsakat agyoncsapni, a hasznosakat megtartani. Ma már tudjuk, ez végzete­sen téves fölfogás. Az élővi­lág bonyolult rendszerében minden lénynek megvan a he­lye és a szerepe, a szúnyog­nak éppúgy, mint a halnak, a madárnak, az őzikének. Ha valamelyiket kipusztítják. az megszakad a lánc, s emiatt másokat is halálra ítélünk. Az ellentmondás ezzel nem oldódott föl. Ma is folyamato­san pusztítjuk, neveljük és óvjuk a növényt, az állatot, legyen az a kertünkben, az ólunkban, az erdőben, a me­zőn. Végül is, azt hiszem, ebben ' r\rw nn 1 r* na nvo'vni o az esetben is az arány a lényeges. Mennyit pusztítha­tunk el, mennyit kell meg­hagynunk, hogy működőképes legyen a rendszer. Ez a kör­nyezet- és természetvédelem. Hogy aztán ehhez mennyiben visz bennünket közelebb egy ilyen fotókiállítás, arra éppoly nehéz válaszolni, mint Bodnár Mihálynak arra. hogy miért járja apparátjával a Hortobá- gyot. K. P. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem aulájában tartott közgyűlésen részvénytársaság­gá alakult az Agrár Innovációs Bank betéti társulás. Az Ag­robank Rt. július 1-jén kezdi meg működését. Magyar Hírek, május 30.: Lapu Istvánnéval közölt ri portot a zsámboki falumú­zeumról és a népszokásokról. Nők Lapja, május 16.: A veresegyházi Z’Zi-menyecs- kékről kapunk képes beszá mólót. AV Kommunikáció, 87/2. Az egyik közlemény témája az audiovizuális technika fel- használása az egyetemi okta­tásban a Gödöllői Agrártudo mányi Egyetemen. Fotó, 87/5.: Suzanne Szász A gyermekek testnyelve című kiállítását elemzi, amely a Gödöllői Galériában volt lát­ható 1986 decemberében. Búvár, 87 5.: A Galgamá- csától három és fél kilomé­terre lévő Aszód-Nagyvölgy- ben épülő, különleges kezelést igénylő hulladékanyag-lerakó- telepről ad helyzetjelentést. Összeállította: H. P. Semmi se hiányozzon Hs zetei és a Minisztertanács hamarosan programot hirdet­nek meg életünk meghosszab­bításáért, valamennyiünk egészségéért. Olvasom, hogy a kezdeményezés elsősorban az egyének felelősségérzetére, aktív részvételére és a meg­előzésbe épül. A vészharangot már régóta kongatják, és so­kan sokszor elmondták, hogy az egészséges életmódért teen­dő intézkedések tulajdonkép­pen az egyén érdekei mellett a nemzet fennmaradását szol­gálják. De hol kellene kezde­ni? A legcélszerűbb és legegy­értelműbb feladat az iskolás korúak egészségvédelmének egészséges életmódjának a ki­alakítása. Talán tíz napja lehet annak, hogy Gödöllőről a HÉV-vel Budapestre utaztam. A Sza­badság téren egy iskolai osz­tály tanulói szállták meg a kocsit, elfoglaltak minden he­lyet. Jól öltözöttek, ápoltak, gondozottak, magabiztosak és hangosak voltak, amilyenek csak a tizenévesek tudnak lenni, akiknek mindig szép és könnyű a világ. — Hová mentek? — kérdeztem a mel­lettem helyet foglaló kislány­tól. — Budapestre. A MOM Művelődési Központban néz­zük meg a Tamás bátya kuny­hója című színházi előadást — kaptam az értelmes választ. Kísérletet tettem volna to­vábbi beszélgetésre is — hi­szen olvasni a gyerekzsivajban nem lehetett —, ám elhallgat­tam, mert útitársam már az Erzsébet-parki megállónál elő­vette uzsonnacsomagját — vajas, szalámis, zöldpaprikás szendvicseket hófehér kenyér­ből — és falatozni kezdett. Szétnéztem, s láttam, hogy minden gyerek ugyanezt te­szi:, tömték magukba az anyu­ka által gondosan felhalmo­zott és becsomagolt fölösleges kalóriát. A szendvicsek elfogyasztása után nem fejeződött be a lako­ma. Egyik gyerek csokoládét, a másik cukroszacskót vett elő és kínálta a társát. Kéz­ről kézre járt a Ropi és a keksz. Már az Örs vezér tér­hez közeledtünk, de a zsúr még mindig tartott, s hogy az élvezet teljes legyen, többen kólát ittak. Elhihetik, hogy alig volt gyerek, akinek ne lett volna súlyfölöslege, alig akadt olyan leány vagy fiú, aki ne cipelt volna fölösleges terhet magán. Valamikor ez volt a divat. A kövér gyereket tartották szép­nek, egészségesnek. De ma már tudjuk, hogy az elhízás milyen veszélyekkel jár. Erre figyelmeztet a rádió, erről ír­nak az újságok, ettől óvnak az orvosok, s lám, rosszul értel­mezett szeretetből, hamis be­idegződésből fakadóan mégis degeszre tömjük gyerekeink táskáját, mert azt akarjuk, hogy mindenük meglegyen, semmi ne hiányozzon, ami nekünk hiányzott, amikor tan­kok zúgtak körülöttünk, re­pülők hordozták a kéklő ég alatt gyilkos terhüket vagy éppen viseltük az újjáépítés­sel járó lemondás nehézségeit. Az ifjúság egészségvédelmét nem elsősorban az iskola, nem is a társadalom oldja meg, hanem a család, az otthon, de ehhez a szülőknek meg kell ismerni az egészséges és kul­turált táplálkozási szokásokat. Ezért lenne jó, ha ennek a meghirdetendő nemzeti prog­ramnak a megvalósításából részt kérnének a községi mű­velődési házak, könyvtárak, de még a szövetkezeti vagy álla­mi élelmiszer-kereskedelem üzlethálózata is. Nem lenne haszontalan befektetés, ha ol­csón, esetleg ingyen sok olyan kiadvány jelenne meg, amely megismertetné velünk a kor­szerű ételeket, azok elkészíté­sének módját. De miért ne működhetnének az iskolákban kis kuktaszakkörök, a műve­lődési házakban reformkony- ha-tanfolvamok ? Mert a felnőttek életvitelén is van mit alakítani. Gondol­junk a hazai ivási szokások­ra. Hallottam, hogy ha in­gyen adnák hazánkban a sze­szes italt, már akkor sem le­hetne többet inni. De hát nincs ebben semmi csodálatos. Az általános iskolából kilépő gyerek ballagását ünneplő ro­konság a családi banketton pohárköszöntőt mond, s nem kólával, hanem sörrel, borral koccintanak a gyerek jövőjére. Szakmunkástanulók rendsze­resen fogyasztanak alkoholt. Keresik a mámort. Aki kétel­kedik a leírtakban, egyszer járja körbe saját településé­nek. falujának presszóit, ital­boltjait. A vendégek zöme in­nen van a huszadik életévén, s nem bort isznak, hanem töményét és kísérőnek sört. Arról már nem is illik szólni, hogy minden ifjúnak ott füstöl a szájában a cigaretta. Az Illés-együttesnek volt egy szá­ma, ami emlékezetem szerint így hangzott: El ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó: így / El ne hidd, hogy minden rend­ben, bárki szédít. N agy vállalkozást kezdemé­nyezni az emberek egyet­értésével lehet. Sokan keresik, akarják az egészségesebb éle­tet, hát ezért hihetünk a prog­ram megvalósításában. De a munkából valamennyiünknek részt kell kérni. Okos ember­séggel siessünk segíteni, mert itt a hatalmi szó semmit sem ér. Fercsik Mihály Javuló formában a GSC Az öregfiúk bajnokságában Budafokon 1-0-ás vereséget szenvedett a gödöllői együt­tes, de a szemtanúk állítása szerint javult a csapat formá­ja, amit valamennyien igen vártunk már. A hazai pályán a nagy múltú Vasast fogadták öregjeink és tartalékosán is, meggyőző fölényben játszot­tak az egész mérkőzés folya­mán. (Rab P. le sem vetkő­zött, Kőszegi pedig mindösz­S ÄNYAKÖNYVI HÍREK Született: Bányánszki Lilla Gödöllő, Kör utca 4., Bárdi Olivér János utca 19., Bárdy Tamás Thököly Imre utca 23., Farkas Roland Szőlő utca 16., Fogd Károly Tavaszmező utca 4., Géczi Anita Zrínyi Miklós utca 45., Guttman János Április 4. utca 32., Horváth Krisztián, Stromfeld sétány 3., Horváth Lúcia Ve­res Péter utca 31., Karvai Melinda Munkácsy Mihály út 7., Káposzta Péter Ádám ut­ca 23., Körösi András Dániel Korvin Ottó körút 3., Lukács Beáta őz utca 1., Nyerlucz Katalin Napsugár utca 30/a., Pintér Mónika Fenyvesi nagy­út 59., Pongrácz Alex Korvin Ottó körút 2., Prokai Piroska Észak utca 1., Radics Szilvia Napsugár utca 2., Rafael Re­náta Illés István út 1., So­mogyi Károly, Gárdonyi Géza utca 15., Somogyi Gábor Já­nos utca 21., Szakály Anikó, Március 15. utca 5., Szász Nóra Tél utca 8., Tribol Noé­mi Kör utca 8. Névadót tartott: Pék And­rás és Fekete Mária: Norbert Richárd, Tar László és Sápi Mária: Krisztina, Kovács Ta­más és Lakos Ildikó: Mónika nevű gyermekének. Házasságot kötött: Liptav Tamás Árpád és Tóth Éva, Fehér János és Moravszki Éva Ágnes, Gregor István és Kurunczi Gizella, Papp János József és Veres Gabriella, Soós Károly és Vozár Ildikó, Anti Csaba László és Várhe­gyi Zsuzsanna. Elhunyt: Lukács Pálné Ma- ezek Teréz, Lovarda Utca 19, Födi Józsefné Födi Julianna, Rózsa utca 19., Hegyesi Gyu­la, Dózsa György út 1—3, Gogolyák Mihályné Purger Sarolta, kastély, Kókai Fe- rencné Pap Marcella, kastély, Tóth Jánosné Sznopek Anna, Lovas utca 4., Gyorsa Sán- dorné Sápi Veronika, Hős utca 2. sze negyedóráig vállalta a já­tékot sérülés miatt.) Az első félidőben Tamás gyors megugrásai jelenthettek volna veszélyt, de a piros-kék védők nemegyszer sárga lapos szabálytalansággal akadályoz­ták a gólhelyzet kialakításá­ban. Volt egy remek lövése Juhász L.-nak is, ezt a Vasas kapusa bravúrral hárította. Később Kőszegi alig fejelt a kapu mellé. Helyzetek tehát már az első játékrészben adódtak labdarúgóink előtt, csak a kihasználással volt gond. A szünet után megtört a jég. Tamás három Vasas-védő gyűrűjéből robbant ki és hig­gadtan lőtt az ellenfél háló­jába, majd Huszár, egy szin­tén szemet gyönyörködtető akciót követően adta meg a kegyelemdöfést a fővárosi gárdának. Ezen a találkozón már a tavaszi szezon kezde­tének játékára emlékeztettek a hazaiak, sokkal több hely­zetet dolgoztak ki, mint a vendégek, és a fölény gólok­ban is megnyilvánult. A med­dő Vasas-támadásokra jel­lemző, hogy Budai kapusnak szinte nem is volt védeni- valója. Tamás a középcsatár poszt­ján gyorsaságával kiemelke­dett a mezőnyből, nem egy alkalommal megoldhatatlan helyzetbe hozta az angyalföl­diek védelmét, de az egész csapat kitett magáért. M. G. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom