Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-01 / 127. szám

Támogatás lakásvásárláshoz A városi tanács hatósági osztálya és a lakásügyi társa­dalmi bizottság javaslatára a végrehajtó bizottság újabb személyeknek adott támogatást lakásvásárláshoz. Bene Ben­jáminná, Gödöllő, a Gyógyért dolgozója, egyedül neveli kis­korú gyermekét, 60 ezer forint kamatmentes kölcsön, 40 ezer vissza nem térítendő szociális támogatás. Merényi Istvánná, Budapest, a Ganz Árammérő- gyár dolgozója, egyedül neveli kiskorú gyermekét, 60 ezer kölcsön, 40 ezer szociális tá­mogatás. Tóth István és fele­sége, Gödöllő, a férj a Kip- szer fővállalkozói beruházási irodájának dolgozója, a fele­ség Kerepestarcsán tanít, két kiskorú gyermeket nevelnek, 50 ezer kölcsön, 40 ezer támo­gatás. ____________ H ajtatás Bemutató Foton Körzetünk paradicsomhajta­tó kertészeit is érdekelheti: holnap a holland Sluis és Groot vetőmagcég tart nyitott szakmai napot Foton az Ötvös utca 29. szám alatti kertésze­tében. ___________ Petőfi iskola Megalakul a tanács A gödöllői Petőfi iskolában június 5-én délután 5 órakor tartják az iskolatanács alakuló ülését. Fórum Nyugdíjasoknak Érdekesnek ígérkező fórum­nak lesz a színhelye ma, hét­főn délután a népfront városi bizottságának klubháza, ahol arról lesz szó, hogyan tudja ellátni a kereskedelem az idős embereket olcsó élelmiszerek­kel és ruházati cikkekkel. Egy­úttal divatbemutatót tartanak, sőt varrási tanácsokkal is szol­gálnak. Az esemény 16 órakor kezdődik. Árammérőgyár Vért adtak A Ganz Árammérőgyár dol­gozói közül a legutóbbi vér­adónapon százharminchaton adtak vért, összesen 96 litert. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Magyar filmek múzeuma: Férjet keresek, készült 1940- ben, 17 órakor. Lakatos Vince: Agrárszoció, fotókiállítás, megtekinthető 15—19 óráig. A hónap műtárgya: Nagy Sándor: Harmadik me­se, megtekinthető az előtérben. Mozi Asterix, a gall. Színes, ma­gyarul beszélő francia rajz- :ilm. 4 órakor. Kétségbeesve keresem Su- sant. Színes, amerikai íilmvíg- játék. 6 és 8 órakor. LLOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 126. SZÁM 1987. JÜNITTS 1.. HÉTFŐ A népfront közreműködésével Kis közösségek országos hálózata Akárcsak a bávatag gyer­meket, az iskolák, tanfolya­mok, továbbképzések formáló, rontó gépezetén keresztülhaj - szolt felnőttet is irányítani kell. Hányszor, de hányszor el­keli mondani, édes fiacskám ne mászkálj a pocsolyába, ne törd össze az utcai lámpabu­rákat, ne csavard ki a fács- kát... Valami ellenállhatatla­nul vonzza az embert — szü­letése pillanatától haláláig — a rossznak nevezett magatar­tásra, cselekedetre. A kocsmá­ba, tivornyahelyekre úgyszól­ván magamagától megy be, rászokik a cigarettára, min­denféle szervezetét roncsoló lőrékre, újabban a kábaság- ba, sőt halálba taszító kábító­szerekre. Lényünkhöz méltóan Ezekhez szükségtelenek tan­folyamok, klubok, körök. Min­den olyan cselekvésre azon­ban, ami nem hat azonnal, amihez kevés lelökni néhány féldecit, beszívni a kábítószer gőzét, amihez valamennyi erő­feszítés, egy kis gondolkozás, csipetnyi türelem kell mások iránt, szóval az effajta cselek­vésnek az előmozdítására óriá­si erőfeszítésekre van szükség. És mennyi szóra. Rengeteg szó kell már ahhoz is, hogy egyál­talán észrevegyék, hogy egyál­talán visszautasítsák, mond­ván: ?ie' csináld. Hogy én ol­vassak, honismerettel foglal­kozzam, közösségekben hasz­nosítsam erőmet, eszemet, ami­kor ott üldögélhetek a füstös kocsmában ... Én pedig ott üldögélek az ilyen prófétai lelkületű embe­reknek a gyülekezetében, s ökölbe szorított kezekkel tür­tőztetem magam, mert ezek vég nélkül mondják az igét, folyik belőlük a szó, mint a folyékony láva. Talán abban a hitben, hogy ha be nem áll a szájuk, képesek hatni a mi- hasznákra, akik mindahányan vagyunk, hogy csináljunk már valami olyat, ami méltó hoz­zánk. Az eszünkhöz, az erőnk­höz. Észlény voltunkhoz. A minap a gödöllői közmű­velődési intézmények társadal­mi vezetősége szentelt ilyen szócserére bő fél délutánt A Hazafias Népfront művelődés- politikai koncepciójáról, köz- művelődési programjáról be­szélgettek. A népfront orszá­gos tanácsának két munkatár­sa is eljött, ők az egész nem­zetre kiterjedő kérdésekről tá­jékoztattak, a helybeliek a vá­rosi dolgokról. Nincs szervezet, mozgalom, amelyik meg tudna lenni az eredmények nélkül. Hiába haj­togatják képviselői, ők csupán serkenteni, összefogni, koor­dinálni, ahogyan ezt manapság előszeretettel mondogatják, irányt mutatni akarnak. Ered­mények tudata nélkül képte­lenség létezni. Amit ezen a délutánon elmondtak abban keveredett óhaj, terv, ötlet, s az, amit úgy szoktak kezdeni, kezdeményezésünkre ez és így történt. Védelemre szorulók Szülői munkaközösségek, honismeret, közösségi művelő­dés, öntevékeny mozgalmak, kulturális értékek terjesztése, olvasómozgalom, klubok, kö­rök: ilyesmikről volt szó. S olyan újdonatúj. fölfedezések­ről, mint a családnak a kitün­tetett szerepe. Ez is példa ar­ra, hogy micsoda érzéke van az embernek a romboláshoz, s mekkora erőkifejtés kell utá­na az újjáépítéshez. Emlékez­nek még rá? A régifajta csa­lád elavult, meg kell refor­málni, az új időkhöz, új igé­nyekhez igazítani. Ne bábás­kodjanak fölöttünk az öregek, ne legyünk összezárva a vé­nekkel, elszakadni, különválni, messzire az úgynevezett csa­ládi tűzhelytől. Akik pedig oly messzire jutottak, hogy már csak egyedül szűkölnek emeletes házukban, szaladgál­nak a pszichológushoz megér­deklődni, mitől kapnak ideg­bajt. Mennyi védelem! Védeni kell a gyermekeket és az ifja­kat, a családot, a nőket, az öregeket. Állandó feladat a tankötelezettség teljesítésének társadalmi segítése. Előbb- utóbb alighanem föl kell állí­tani a népfrontaktivistákat vé­dő hálózatot, mert az is ész­bontó lehet, hogy ők folyton csak közreműködnek, befolyá­solnak, segítenek, ösztönöznek, ha valami netán szárba szök­kenne, tucatnyian ágálnak a sorban, mi csináltuk, a mi ér­demünk. Ezen az összejövetelen is csak mondták, mondták, ho­gyan kellene, hogyan nincs Gödöllőn. De mikor lesz eb­ből szár? Nemes föladat Él bennük az igény a van iránt is. Ez természetes. Noha többnyire másokkal együtt, közösködve, de sorolták az ak­ciókat: augusztus húszadikai ünnepségek, városi fórumok, pályázatok. Részt vesznek, köz reműködnek: a honismereti munkában, a sajátos politikai programokban, barátsági hét, békehónap, a könyvtár kezde­ményezéseiben, Könyv és ifjú­ság, Film és ifjúság, Kell a jó könyv, Olvasó ifjúság, Tények, tanúk sorozat. Az utóbbi időben sokféle mozgalom, körök, klubok há­lózata kezd kibontakozni. Vagyis közösségek alakulnak. Ösztökélésre, vagy teljesen ön­tevékenyen, majdnem mind­egy. Közösség legyen. Kis kő zösség. A közösség kaloda és mentsvár. Keret és kitárulko­zás^ lehetőség. Alkalom meg­méretésre, fékezője a rossz indulatok kitörésének. Eme közösségek létrejöttében kíván egyre hatásosabban közremű- ködiii a népfront. Szerte az országban és Gödöllőn. Nemes föladat. Hogy hogyan és mi­képpen, arról még sokszor esik majd szó a város fóru­main. K. P Megyei elsők Első lett a megyei bajnok­ságban a Karikás Frigyes Ál talános Iskola kosárlabdacsa­pata. Ezzel a helyezéssel be­jutottak az úttörő-olimpia or­szágos területi döntőjébe. A Mácsai Tamás testnevelő tanár által vezetett csapat május 30-án és 31-én Nagykőrösön négy megye kosarasaival ver­senyez, itt dől majd el, to­vábbjutnak-e a kecskeméti országos döntőbe. Attila nem maradt egyedül Segítettek a bajban Túlságosan közelivé, túlsá­gosan köznapivá váltak a tragédiák életünkben. Jól tá- jékoztatottságunk már-már veszélyezteti az igazán a szom­szédunkban megesett balese­tek felismerését, és azt, ami ennél is fontosabb, hogy ne­künk kell beavatkoznunk a tragikus folyamatba, nekünk kell segítenünk, hiszen mi vagyunk a legkisebb távol­ságban. Míg a többiek csak az újság hasábjain értesülhet­nek a szomorú esetről, addig mi jártunkban-keltünkben ta­pasztaljuk a következményeit. Tavaly egy párás novem­beri napon nevelési érekezle- tet tartottak az iskolákban, így az aszódi Petőfi Sándor Gimnáziumban is. Öröm a diákoknak! Lehetne ilyen minden hónapban! ^ túrái Fónagy Attila, a középiskola negyedikes tanulója is így vélekedhetett, amikor elhatá­rozta, hogy elmegy tankolni a motorkerékpárjával. Ezen a napon hosszas kérlelés után Zoltán öccsének is örömet akart szerezni, elvitte magá­val a rövid útra. Hazafelé érte őket a baleset, amivel bárki számolhat, ha útnak indul, de amire senki sem gondol, mert senki sem gondolhat. Zoltánt elvesztették a szülei és a családtagjai. At­tila nagyon súlyos sérülések­kel került kórházba. Amikor hazaengedték, még nem kap­hatott járógipszet. Édesanyja betegállományba került, sza­badsága terhére az édesapa utaztatta a fiát Aszódra és vissza. A szabadság végesnek bizonyult, és fizetetlen sza­badságot is igénybe kellett már venni, hogy a gyermek ne maradjon le a tanulmá­nyokkal. A munkahely számá­ra viszont hiányzott az édes­apa jelenléte. Ekkor szerzett tudomást ezekről a viszonyokról a tú­rái pedagógus-pártolapszerve- zet. Nem haboztak, segíteni kell! Ügy döntöttek, hogy ma­gukra vállalják a gimnazista fiú szállítását, nehogy túl so­kat hiányozzon és ne tudjon leérettségizni ebben az évben. Békési István igazgatóhelyet­test, pártvezetőségi tagot bíz­ták meg a szolgálatok meg­szervezésével. Mint elmonda, összesen negyvennégy alka­lommal segített a családnak ez az összefogás. A tantestület tagjai mellett a Galga Áfész dolgozói is jelentkeztek, s ezek ismeretében a család ro­konai is részt vettek a szállí­tásban. Még nyugdíjas peda­gógus is bizonyította tettre- készségét. Ezekben a napokban Fónagy Attila már túl van az írásbeli érettségi vizsgákon s a szóbe­lire készül. Talán ez a segít­ség is hozzájárul ahhoz, hogy most a legnagyobb feladatra tudja az erejét összpontosítani: tanító szeretne lenni. Tanító­képzőbe felvételizik. Most már van járógipsze és társai támo­gatásával azon is fáradozik, hogy teljesen egészségessé váljék. Mit tehetünk mindehhez?’ Az esetet sokféleképpen lehet magyarázni. Azért segítettek a pedagógusok, mert egy leendő tanítót láttak a segítségre szorulóban? Nem hiszem. Azért, mert olyan sokszor kér­te a szülők munkáját, támoga­tását az iskola, hogy egyszer már fordítva is szükség volt erre? Lehet. A pontos választ az önzetlen segítők megfogal­mazhatták magukban. Ki tud­ja, holnap talán ők szorulnak hasonló gondoskodásra. Balázs Gusztáv Madárbarátok A macskák és a vörösbegy Szép számmal, de az idő­járás miatt nem olyan sokan, mint korábban érkeztek a Ma­gyar Madártani Egyesület gö­döllői csoportjának összejöve­telére. A művelődési központ 3-4-es termében Jáky Kálmán, a csoport elnöke röviden szólt arról, hogy az összejövetelek helye kérdésessé vált, mert magas a terembér. Szeptem­berig eldől, hogy a jövőben hol és mikor jöhetoek össze. Többen a tagdíjfizetés, mások a táborozás, a nyári teendők felől érdeklődtek. Az évi tag­díj felnőtteknek 200, diákok­ul CödíyMöi l/őrost Tonáts V« B* hatósági osztálya páSyásaftoi hirdet a Gödöllő, Kossuth Lajos u. 58-60. sz. alatti gépkocsitárolók használati (bérleti) jogának megszerzésére A részletes pályázati hirdetmény megtekinthető a városi tanács hirdetőtábláján, a helyszínen és az ügyfélszolgálati irodában. A gödöllői művésztelep egyik vezető mesterének, Nagy Sándor festő- és grafikusmű­vésznek alkotói jellegzetessé­geiből jó ízelítőt ad az a 17 lapból álló mesesorozata, amelynek 3. lapját ezúttal a hónap műtárgya szerepében láthatjuk. Három idézettel igyekszünk rögzíteni a művészre, illetve a műre vonatkozó legfonto­sabb tudnivalókat. Az első Cellér Katalintól, a Nagy Sándor-monográfia szerzőjétől származik, a második Szabadi Judittól, a szecesszió stílus­korszakának neves kutatójá­tól, a harmadik pedig magá­tól a művésztől. Ez utóbbi egyébként a Harmadik mese teljes szövege. Nagy Sándor az Országos Mintarajziskolában tanult. Székely Bertalan tanítványa­ként. Kétéves római ösztöndíj után párizsi tanulóévek követ­keztek a Julian Akadémián. 1900-ban tért haza ... 1907-ig, Gödöllőre való költözésükig. Veszprémben élt feleségével. 1903-tól jelentek meg azok a Nagy Sándor által illusztrált könyvek, melyek az új ma­gyar könyvművészet nyitányát jelentették. ... grafikai nyelve kialakí­tásában a legerőteljesebb ösz­tönzést a szecessziótól kapta. Nemcsak a szecesszió érzelem­nak és nyugdíjasoknak 60 fo­rint. A nyári táborozásra je­lentkezésnek lejárt a határ­ideje, még egy napot sem lehetett késni. Nyáron is tartanak a megfi­gyelések, számba vesziik pél­dául a gólyákat és a fészkei­ket. Aki új fészekről tud, az jelentse Jáky Kálmánnak. 1989-ben hazánkban nemzet­közi kongresszus lesz, ahol fő helyet kap a fehér gólyákkal való foglalkozás. \ Papp Tibor titkár arról a küldöttgyűlésről számolt be, amelyet a közelmúltban tar­tottal az állatkertben, majd következett a diavetítés, a madárhangok szalagról való kczvetítése. A csodálatosan szép madárcsicsergések, kelle­mes dallamok olyan benyo­mást keltettek, mintha a lige­tekben, parkokban, erdőkben vagy tó partján, szántóterüle­ten lettünk volna. Harminc hazai madár, közöttük a füle­müle, a gyurgyalag és a sárga­rigó hangja szólalt meg. Bam­berger Zsuzsa megjegyezte, ezekből környékünkön is sok él. Ö egy sérült madarat is meggyógyított, majd szabadon engedett. Turbékoltok a vadgalambok és a gerlék, egy tó partján fel­tűnt a tőkés réce és gyönyör­ködtünk a színes fácánpárban. Ezek úgy megszokták a moto­rizációt, hogy az érkező jár­művek elöl csak az utolsó pil­lanatban szállnak fel. Szó esett arról is, hogy a Boncsok­ban elszaporodtak a kóbor macskák, a szép vörösbegy pe­dig, mivel alacsonyan rakja a fészkét, gyakran esik áldoza­tul a ragadozók szenvedélyé­nek. y Hasznos és kedves alkalom volt ez a találkozó is. Tagok és egyesületen kívüliek egy­aránt megjelenhetnek a ma­darászok estéin, hiszen a moz­galomnak az a célja, hogy mind többen ismerjék és véd­jék a madaraikat, vélekedett Jáky Kálmán. Cs. J. ISSN 0133-1957 (Gödöllői Hírlap) világa, olykor érzelgőssége, szentimentalizmusa és erotiká­val átszőtt melankóliája iránt volt fogékony, hanem stili­záló, dekoratív törekvése, fék­telen díszítőkedve iránt is. Ugyanakkor a szecesszió egyik alapvető törekvésében is tá­mogatta: az emberi lét nagy kérdéseit, melyek főleg a sze­relem és a múlandóság gyö­nyörű és fájdalmas talányára irányultak, olyan pedagógiai célzatú, általános és jelképes formában igyekezett megfogal­mazni, amelyhez a „modern stílus’’ szimbolizmusa egyszer­re szolgáltatott példát és iga­zolást. Április, napsugárral inger- kedik a szél, hol betakarja sötét felhőkkel, Kol.,. egyszer édes gyermekhang, másszor rekedt férfi: egyszer a szív li­liom után vágyik, másszor hervadt... Rossz könyvek égető lángja emészti. A fantáziát leköti magának az állat. Forgatagba űzik az ábrándok. Egyszer föl, eg- szer le a kerék, összezúz­zák a szivet. S a boldogság? A Harmadik mese tanú- bizonysága szerint Nagy Sán­dor nemcsak modoros külső­ségeket örökölt a szecesszió­tól. Ami legtöbb kortársától — köztük a gödöllői művész­telep többi tagjától is alap­vetően megkülönbözteti, az a szemmel nem látható minő­ségek grafikai megrögzítésére való következetes törekvése. A hónap műtárgyául kiválasz­tott lapunk szépen példázza ezt a törekvését. Az értelmi, érzelmi természetű kapcsola­tokat, vonzalmakat, kisugár­zásokat kacskaringéé vonal- kötegek jelzik itt. Hullámzá­suk iránya, mértéke, az indá­zatok színe, sőt az egyes szí­neken belül a telítettségi fo­kozatok mind-mind a szerep­lők értelmi, illetve érzelmi világát jellemzik. A XX. század első felében többféle kísérlet indul el ab­ban az irányban, hogy a korábban meggyökeresedett képalakító elvet, mely szerint csakis az ábrázolható, ami lát­ható, hatályon kívül helyezzék a művészek. Nem jelenték­telenek, és nem is öncélúak ezek a törekvések, hiszen a kor társadalmi valósága egyre ellentmondásosabb, a felszíne egyre kevesebbet árul el a mélységeiből. Nagy Sándor megoldása hazai gyökerekből táplálkozik, mindenekelőtt a népművészetből leszűrhető ta­nulságokat hasznosítja.' Szóban forgó mesesorozatá­nak időtállóságát is — ma már bízvást elmondhatjuk — elsősorban ez a sajátossága szavatolja. Pap Gábor A hónap műtárgya Nagy Sándor: Harmadik mese

Next

/
Oldalképek
Tartalom