Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-04 / 130. szám

»wr _ .»/Fl. 1 fiWMS“ 1987. JÜNIUS 4., CSÜTÖRTÖK Üzemi lapokban tallózva Nincsenek lényegtelen és fontosabb kérdések — ez az üzemi lapokat nézve, tallózva hamar kiderül. A válla­lati gazdálkodás, a szakmunkásképzés, a tervek, a lehe­tőségek, a gondok, az új érdekeltségi forma, a terme­lékenység növelése, a minőség javítása éppen olyan súllyal szerepel, mint a brigádok üdülése, pihenése Tát- ralomnicon. Egyforma a rangjuk, s ami közös bennük, közlésre, érdeklődésre érdemesek. De vegyük csak sor­jába! Ezért döntött úgy a tanácsko­zás — mely a főváros és Pest megye molnárainak képzésé­vel foglalkozott —, hogy pá­lyázatot nyújtanak be a MÉM- hez; a szakmunkásképzési alap­ból támogassa a jövendő szak­emberek oktatásának feltéte­leit. Mnüteartav A Magyar Gördülőcsapágy Müvek gyáraiban, s így üiós- úon is, az éves tervfeladatok valóra váltása mellett alapvető Hz ésszerű, átgondolt költség­es készletgazdálkodás. Ennek jegyében a tervezett közvetlen költségszint az idén a tavalyi­nál egy százalékkal alacso­nyabb. Tehát az ez évi felada­tokat a fajlagos költségek csök­kentésével kell megoldani. A tervezés során meghatározott célok eléréséhez a költséggaz­dálkodás további szigorítása, a termékre jutó költségfelhasz­nálás csökkentése mellett jut­hatnak el. Ezzel párhuzamo­san jelentős csökkentést is ter­veznek a kereskedelmi készle­teknél — egyrészt az értéke­sítéssel, másrészt az elfekvő és az úgynevezett lassan mozgó készletek mobilizálásával. Tar­talékot jelentenek még az MGM-nél a tőkésexport-áru- Blapot biztosító kereskedelmi készletek is. Ezt abból a szem­pontból vizsgálják felül, hogy b tőkés országokba irányuló export ütemes árbevételének biztosítása mellett csak opti­mális készletszint kerüljön fel- használásra. Biz is a vállalat hatékony gazdálkodását szolgálja, s a ter­vezett nyereség elérésének fontos feltétele, egyben eszkö­ze is. A GABONA A Budapesti és a . Pest Me­gyei Gabonaforgalmi és Ma­lomipari Vállalat dolgozóinak lapja a 'szakma 'alapvető kér­désével,-a moínárszdkmunkás- képzéssel is foglalkozik. Ta­valy szeptemberben a budai malom telephelyén — a vál­lalat saját erőforrásaiból létre­hozott oktatóbázison — meg­indult a molnárképzés har­mincnégy tanulóval. Az ese­mény jelentőségét az húzza alá, hogy korábban megszüntették a fővárosban a jövendő mol­nárainak képzését. Ami azon­ban hiányzik: az a kis teljesí­tőképességű, de minden igényt kielégítő, rövid technológiájú tanmalom. Létesítéséről az ok­tatóbázis aligha mondhat le. Annál is-inkább, mert az 1987 —88-as tanévben újabb első osztály indul majd, s így elke­rülhetetlen az oktatás tárgyi feltételéinek bővítése, tovább­fejlesztésé. Ám a további osz­tályok indításához a tárgyi fel­tételek nem elegendők, s az iparág. • a vállalat erőfeszítése ehhez kevésnek bizonyul. A Duna Menti Regionális Vízmű üzemi lapja az idei ter­veket, a lehetőségeket s a gon­dokat veszi számba. A vízgaz­dálkodás legfontosabb célkitű­zései között változatlanul a víz­minőség további javítása, a jó ivóvízzel ellátott területek szá­mának növelése, a műszaki feltételek korszerűsítése, a meglevő vízkapacitások haté­konyabb kihasználása, a víz­készletek takarékos hasznosí­tása szerepel. A fejlesztések pedig jobbára a települések vízellátásának, csatornázásá­nak, szennyvíztisztításának ja­vítását szolgálják. A vállalat idei terve csaknem egymillárd forint elérését irányozza elő. Ez a bázishoz viszonyítva 6,4 százalékos növekedést jelent. Az ivóvíz-szolgáltatást 14,9 százalékkal, a szennyvíztisztí­tást, -elvezetést 6,7-tel, a me­zőgazdasági vízhasznosítást — a vízigekkel összhangban — 19,7 százalékkal kívánják növelni. Némiképpen csökken­tik viszont' az ipari vízszolgál­tatást. Egy sor műszaki fej­lesztésre, beruházásra is sor kerül. Jelentős munka például a váci .szennyvíztisztító, a DBRV II. ütem északi ágának üzembe 'helyezése is.- A- Duna jobb parti vízellátó rendszerén belül a. vállalat a beruházója a 40 miliő forint értékű gyors­fejlesztési programnák. mely állami célcsoportos beruházás­ként valóspl meg. A? állami pénzeszköz 25 millió. A fel­adatokat kétezer dolgozóval váltják valóra. Ám az üzem- igazgatóságoknál javítják a munkaszervezést, a dolgozók­kal szembeni egyértelmű, s aprakész követelmények meg­jelölését, s a jobb teljesít­ményt nyújtók hathatósabb el­ismerését. tiNgMfffl A fóti Vörösmarty Termelő- szövetkezet lapja azzal az új érdekeltségi formával is fog­lalkozik, amelyet a kereskede­lemben vezettek be. A huszon­három üzletet magába foglaló kereskedelmi ágazat 14 boltjá­ban új érdekeltségi forma a mérvadó. Mégpedig azokban, amelyek kevésbé jól prosperál­tak. ma már szerződéses vagy bérleti formában dolgoznak. A nagybani zöldség-gyümölcs fel­vásárló telepük pedig jövede­lemérdekeltségű lett. A szerző­déses üzletek dolgozói náluk vannak állományban. Önállóan gazdálkodnak azonban, saját maguk szerzik be árujukat on­nan és annyit, ahonnan és amennyit jónak látnak. A munkaszerződés mellékletében azonban meghatározzák, meny­nyi nyereséget kell elérniük. Ha ezt nem tudják teljesíte­ni, akkor oda a jutalék, a nye­reség. Üzlethelyiséget a keres­kedelmi ágazat biztosít, de a fenntartási költségek fedezése már nem az ő gondjuk. A nagy­bani felvásárlótelepen hatan dolgoznak. S hogy megkap- ják-e bérüket, az attól függ, hogyan gazdálkodik a telep ve­zetője. S hogy mi ebből az ága­zat haszna? Az új vállalkozá­si formában működő tizennégy egység 40 millió forintos for galma utáni nyereség 3,6 mil­lió. Vagyis a korábbinak mint­egy háromszorosa a haszon. Miért? Mert az új formában nem kell béradót fizetniük, hi­szen nem a tsz kereskedelmi ágazata állja a dolgozók fize­tését. A termelékenység növelé­se, a minőség javítása az alapvető feladatok között sze­repel a Nagykőrösi Konzerv­gyárban. Szezonra készül a gyár, mégpedig alaposan és kö­rültekintően. Jelentősebb —34 százalékos — felfutást tervez­nek a gyümölcskonzervek előállításában. Zöldborsóból ugyanannyit zárnak üvegekbe, mint tavaly, zöldbabból vi­szont kétszer annyit. Lecsóból, csemegeuborkából kevesebbet tartósítanak, mint a múlt év­ben. A konzerv I. üzemben ki­próbálják az első hazai gyárt­mányú programozott autoklá- vot. töltőgépet építenek be a zöldbabfeldolgozó vonalhoz. A Il-es telepen a szemtisztí­tás, az osztályozott borsószem pufferolása és újabb szállító­vezeték kiépítése a szűk kapa­citás feldolgozására hivatott. A közvetlen csomagolás arányát növeli a nagy teljesítményű tálcás zsugorfóliázó vonal be­szerzése. A termelékenység ja­vítására egy műanyag rekeszt ki- és berakógépet állítanak be. Az almaié gyártásánál pél­dául a megfelelőbb technoló­gia megválasztásával a legjobb minőségű almasűrítményt, tud­ják majd előállítani. S még egy sor változás, a feldolgozó­vonalak felújítása, a folyama­tos dzsemgyártó vonal beszer­zése szolgálja a termelés nö­velését, a jobb minőséget — azt, hogy akik termékeikre vevők, azok jobban járjanak. V. E. A jobbítás meghatározó tényező A Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának ülése Tegnap a megyeházán ülést tartott a Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. A tes­tület az elkövetkezendő ta­nácsülés előkészítéseként megvitatta a megye VII. öt­éves tervidőszakra szóló szo­ciálpolitikai programjának tervezetét, valamint a lakás­hoz jutás feltételének alakulá­sáról, a nagycsaládosok és fiatal házasok lakáshelyzeté­ről szóló előterjesztést. Ügy döntöttek, hogy az anyagokat — a vitában elhangzottakkal módosítva — a következő ta­nácsülés elé terjesztik. Ugyancsak a tegnapi ülésen a vb beszámolót hallgatott meg a Pest Megyei Társada­lombiztosítási Tanács megala­kulása óta végzett munkájáról és tájékoztatót a Budapesti és Pest Megyei Társadalom- biztosítási Igazgatóság tevé­kenységéről, a táppénzeshely­zet alakulásáról. A társadalombiztosítási tanacs javaslatai az ellátottakat szolgálják Mint köztudott, 1984. dere­kától a társadalombiztosítás irányítása az állami szervek feladata lett. Ugyanekkor — mint lapunk is hírül adta — megalakultak a megyei társa­dalombiztosítási tanácsok, il­letve az országos testület is a biztosítottak érdekeinek kép­viseletére. A társadalmi testü­letben ott vannak mindazok­nak a szervezeteknek a kép­viselői, melyek egyébként is érdekképviseleti feladatokat látnak el. A területi felada­tok megoldására albizottságok, a jogorvoslati és méltányossá­gi ügyek intézésére pedig szakbizottságok alakultak. Az önkormányzati szerv tevé­kenysége közvetlenül kapcso­lódik a Budapesti és Pest Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság munkájához. Amint a jelentés megálla­pította a Pest Megyei Tár­sadalombiztosítási Tanács, a továbbiakban PMTT, megala­kulásától kezdve rendszeres tájékoztatást kapott a biztosí­tottak ellátását érintő min­den lényeges kérdésről, intéz­kedésről. Javaslataival támo­gatta a biztosítottak jobb el­látását szolgáló törekvéseket. Figyelemmel kísérte és segí­tette az új munkahelyi társa­dalombiztosítási kifizetőhelyek és tanácsok munkáját. Minde­mellett tavaly célvizsgálatok keretében 28 gazdasági egy­ségnél mérte fel a jogorvos­lati és méltányossági döntések előkészítését, eredményeit, 27 vállalatnál vizsgálták a nyug­díjakkal kapcsolatos ügyinté­zést és 19 üzemben ellenőriz­ték a rehabilitációs tevékeny­séget. A testület szoros kapcsolat­ban a megyei tanács egész­ségügyi osztályával elemezte a rehabilitációsrendelet vég­rehajtásának megyei tapaszta­latait, előterjesztést vitatott meg az időskorúak helyzeté­ről, a keresőképtelenség elbí­rálásának módosításáról, a kiterjesztett szűrővizsgálatok­kal kapcsolatos tennivalókról. A PMTT egyik fontos fel­adata a biztosítással kapcso­latos panaszok, illetve méltá­A jánlhatja-e az író új köny­vét az olvasók figyelmé­be? Elmondhatja-e. hogy miért szereti legjobban éppen ezt a könyvét, amely már tizenhe­tedik a sorban. Nálunk ez nem szokás, én mégis ezt teszem, hiszen úgy érzem, az elmúlt évtizedben — éppen e lap ha­sábjain — oly sokszor mesél­tem már a szentendrei Tyúkos- tetőről, hétvégi házamról, ker­temről, amely most színtere a Kossuth Kiadónál megjelent új regényemnek, a Sziklatörés­nek. Amikor 1970 őszén, szinte csak véletlenül, egy telket va­dászó társaságba kerültem Szentendrén, csak nevettem őket. Telek, nekem, ugyan mi­nek? A Barackvirág úttól in­dultunk felfelé, s ahogy gaz­dára találtak a felkínált tel­kek, úgy maradtak le a boldog tulajdonosok. Amikor végül felértünk a Tyukovác dűlőnek nevezett hegytetőre, már csak alig néhányan voltunk. És ott, belémvágott a döbbenet. E kis haza egyik légszebb dombtete­jén álltunk. Előttünk kanyar­góit a Duna. Ezüst csíkja há­rom nagy kanyart írt le a tá­volban, idelátszott Budapest, a Gellért-hegy, a királyi palota és a Parlament kupolája, lát­Egy kert regénye SZIKLATÖRÉS tam a Dunát két ágra szakad­ni, szemközt Dunakeszi épülő házai magasodtak, alant Szent­endre tetői, tornyai piroslottak, a Kada csúcsa mögött pedig Vácig láttunk. Én voltam az utolsó feliratkozó, kiválasztva a legszebb telket* amelyen per­sze csodálkoztak az értők, hi­szen itt nincs termőföld, csak szikla és árvalányhaj. Aztán úgy hozta az élet, hogy öt évig ki sem mentünk, de 1976 nyarán hozzákezdtünk fiaimmal a házépítéshez. Mivel akkor már állott néhány faház a hegytetőn, elhatároztuk, mi is faházat építünk. Amikor hozzákezdtünk a betonaljhoz, eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha ünnepélyes alapkő- letételt csinálnánk, a magunk örömére. Nem lett belőle sem­mi. Sebaj, gondoltam, még itt a terasz, s amikor majd mo­zaikkövekkel rakjuk ki, írok egy vendégköszöntő szonettet, s ez díszíti majd a teraszt, s aki belép, rálép, elolvashatja. Va­lamiért ez is elmaradt. Akkor nem tudtam, ma mar tudom, még nem éreztem eléggé enyémnek a hazat. S aztán, 1980-ban megtalál­tam. a hangot, és vagy három hónap alatt írtam 120 szonettet a kertről, a házról, a virágok­ról, a fákról, a tücskökről, mindarról, amit nekem ez a kert jelent. Ám még ezután is mindig izgatott, új írói élményt kínált a kert és a ház. Aztán, amikor már fogadóképesek Voltunk, feljött édesapám Sze­gedről, vendégségbe. Nehezen mondta ki: tetszik itt, szép a vidék, a kert, a ház. igen, apám szájáról nehezen jött a dicsé­ret, mint mindig, egész életé­ben. Amikor hazament, elhatároz­tam, megírom az öreg alakját, megörökítem ittlétét egy új regényben. Ha róla írok, min­dig Vér Bálintnak nevezem, ha magamról: én vagyok Vér Ist­ván. És persze, nemcsak apámat írom meg, hanem a szomszédaimat is, akik, remé- ‘ lém, nem séftődnek meg, ha magukra ismernek a regény­ben. Hiszen én ilyennek látom őket. Néhányan már — talán egy éve — tudnak a könyvről, velem várták a megjelenését. Mindig tréfálkoztam velük, mondván: most barátkozzunk, amíg lehet, mert ha megjele­nik a könyvem, úgyis minden­ki megsértődik. Persze ez csak tréfa volt, remélem, ők is an­nak vették. ..................... Az olvasót soha nem érdek­li, mi a valóság egy regényben és mi a kitalált. Apám azon­ban nem ilyen, hisz a leírt szó­nak, és én a megírástól kezd­ve féltem, mi lesz, ha megje­lenik a könyvem és raportra hív, leszid, hiszen mi mindent megírtam életéből, emlékeiből. Erre már nem került sor. Apám elment a világból, mi­előtt kezébe vehette volna könyvemet. Ú j könyvbe dedikáció illik: én tréfásan mindig azt mondom, nem könyvet írni ne­héz, hanem dedikációt. Nos, engedjék meg, kedves olva­sóim, hogy ekképpen dedikál­jam a könyvhétre megjelent regényemet: „Nem a való, de annak égi mása, s fölötte ra­gyog Szentendre varázsa.” Takács Tibor nyossági kérelmek elbírálása. Tavalyelőtt több mint ötezer, tavaly pedig mintegy hat és fél ezer véleménynyilvánítás, illetve kérvény mérlegelése alapján hoztak határozatokat. A jogorvoslatot igénylő ügyek száma az elmúlt két évben csaknem elérte a négy­ezret. Ezek 40 százalékában hoztak megváltoztató jellegű határozatot. Jogsértés miatt egyetlenegy kifogás sem me­rült fel. A fellebbezések többsége a nyugdíjszolgálati idő kiszámításához s az ezzel összefüggő új bizonyítékok, szakvélemények benyújtásához kapcsolódik. Sokan megfel­lebbezik a Nyugdíjfolyósítási Igazgatóság többletkifizetés- visszatérítésére vonatkozó ha­tározatait. A PMTT bizottsá­gai a körülmények mérlegelé­sével indokolt esetben rész­ben vagy egészben elengedik a tartozás összegét, illetőleg részletfizetési könnyítést en­gedélyeznek. Mivel sok idős kisnyugdíjas tájékozatlanság­ból vagy szerénységből nem fellebbez hasonló ügyekben, ezért sok esetben maga a PMTT kezdeményezte a visz- szatérítéssel kapcsolatos eljá­rás megváltoztatását. Nagy részük van azoknak az intéz­kedéseknek a megszületésé­ben, amelyek a nyugdíjfolyó­sítások jelenlegi felülvizsgá­lata során a 90 napnál régeb­ben jogalap nélkül felvett összeget csak a nyugdíjas súlyos mulasztása esetén té­ríttetik vissza. Ugyancsak fontos a PMTT tevékenységén belül a segé­lyezési munka. Az elmúlt években minden indokolt ké­relmet ki tudtak elégíteni, a csaknem ötmillió forintos ke­retből. A tanács hatáskörébe tarto­zik a munkában töltött idő, a közéleti tevékenység és a szo­ciális körülmények figyelem- bevételével, az egyes alacsony nyugdijak kivételes emelése is. A bizottságok az elmúlt, két évben mintegy négy és fél ezer kérelmet és javasla­tot bíráltak el, és mindössze 552 elutasító határozatot hoz­tak. A többségnek két-, illet­ve háromszáz forintos havi emelést szavaztak meg. A je­lenleg beérkező kérelmek szá­ma azonban olyan magas, hogy az indokoltak közül is kénytelenek szelektálni a tes­tületek. s a várakozási idő is gyakorta eléri a fél évet. Az egyéni kérelmek a nagy szám miatt csak részben teljesül­nek. Az a cél, hogy a legrá­szorultabbak kiválasztását el­sősorban a PMTT munkájá­ban részt vevő érdekképvise­leti és tanácsi szervek végez­zék. A nyugdíjemelés mintegy 30—40 százaléka sorolható eb­be a kategóriába. ft színvonal -emelBsével igyekeznek enyhíteni a szociális feszültségeket A társadalombiztosítási te­vékenység jelenlegi helyzeté­ről a Budapesti és Pest Me­gyei Társadalombiztosítási Igazgatóság tájékoztatójával alakulhatott ki teljes kép a testület tagjairól. Amint eb­ből kitűnt, az igazgatóság il­letékessége a főváros és Pest megye mellett még Fejér me­gyéhez tartozó településre is kiterjed. Cegléden és Vácott egy-egy kirendeltségük műkö­dik. Csaknem hárommillió állampolgár ügyeivel foglal­koznak születésüktől a halálu­kig. Főbb feladataik közé tar­tozik a készpénzsegélyek meg­állapítása és folyósítása, épp­úgy, mint a nyugdíjigények elbírálása a társadalombizto­sítási kötelezettség megállapí­tása, a bejelentéssel, járulék- bevallással összefüggő igaz­gatási tevékenységek vagy a társadalombiztosítási járulék, a bírságok, késedelmi pótlé- kokkiszabása. Bár nehezebbek a gazdasági feltételek, az elmúlt években is több olyan rendelkezés szü­letett, amely javította'az ellá­tás színvonalát, igyekezett enyhíteni a szociális feszültsé­geket. Ezzel természetesen gyarapodott az igazgatóság munkája, az intézkedésre vá­ró ügyek száma tavaly csak­nem egyötödével növekedett, s ez a tendencia az idén is folytatódik. Hozzájuk tarto­zik a több mint kétezer tár­sadalombiztosítási és ezer csa- ládipőtlék-kifizető hely fel­ügyelete is. Közvetlenül lát­nak el mintegy 150 ezer olyan biztosítottat, akinek a mun­kahelyén nincs kifizetőhely, valamint 42 ezer kisiparost és magánkereskedőt, több mint hatezer munkaközösséget, il­letve kétezer ipari szolgáltató szakcsoport tagjait és alkal­mazottait. Ez utóbbiakhoz kapcsolódó, közismerten bo­nyolultabb ügyintézés jelentős energiákat köt le. A tájékoztató néhány jel­lemző adatot tartalmaz a tár­sadalombiztosítási munka jel­legéről, nagyságrendjéről. Csak Pest megyében több mint 17 ezer dolgozó van átlagosan naponta táppénzesállomány­ban. Gyermekgondozási díjat csaknem 8 ezer, gyes-t majd­nem 9 ezer jogosultnak folyó­sítanak. Több mint 80 ezren kapnak családi pótlékot. És mintegy 60—70 ezer nyugdíj- igényt bírálnak el évente. Az utóbbival kapcsolatban hangsúlyozták, hogy ha jó az előkészítés, az elbírálás ideje 2—3 hét. Ehhez jön még a kézbesítési idő. Sajnos azon­ban mind a kis létszámot fog­lalkoztató egységekben, mind a magánszektorban és a kis­vállalkozások területén gya­koriak a felületesen elkészí­tett igénylések, s így a döntés is elhúzódik. Az igazgatóság törekvése, hogy a növekvő feladatokat az ügyvitel kor­szerűsítésével, számítógépes nyilvántartással, mikrofilmek alkalmazásával oldja meg. A folyamat már megkezdődött, s a kezdeti eredmények bizta­tóak. A különböző társadalombiz­tosítási kifizetések alapvető forrása a járulékbevétel. Ta­valy az összes szektort figye­lembe véve a kintlévőség mintegy félhavi összegnek fe­lel meg az évi 53 milliárd fo­rint kirováshoz viszonyítva. A magánmunkáltatóknál és a kisvállalkozásoknál viszont a be nem fizetett járulék tavaly meghaladta a négy és fél hó­napot. Több mint négyezer esetben kérték a behajtási el­járás lefolytatását, s ettől1 mintegy 180 millió forintot re­méltek. Sajnos az eredmény alig haladta meg a 22 milliót. A tartozások behajtásában te­hát itt is erélyesebb, határo­zottabb intézkedések szüksé­gesek. Ugyancsak számottevő problémák mutatkoznak a re­habilitációs tevékenységben. A nagyobh vállalatoknál ez ke­vésbé okoz gondot, míg a ki­sebb egységek szinte egyálta­lán nem fordítanak erre gon­dot. A megyei tanács végrehajtó bizottsága megvitatta és elfo­gadta az előterjesztéseket és elismerését fejezte ki mind a társadalombiztosítási tanács, mind az igazgatóság munká­jáért. • '; i&ty m. j.

Next

/
Oldalképek
Tartalom