Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-29 / 151. szám

Nyársapáti homokkőből építették Nézték a finom mívű részleteket SZÁZHETVEN ÉVES ta­nácsházunkon a szakemberek az elavult részeket már ki­cserélték, az egész épületet új ruhába öltöztették, külsejében és belsejében rangos épületté változtatták. Illő dolog, hogy történetéről, építészeti formái­ról szóljunk. Négy építészeti stílus je­gyeit viseli magán, a barokk, a copf, a klasszicista és az eklektikus stílust. A keleti ol­dalon az északra tartó épület­szárny földszinti része a ba­rokk, az emeleti rész a klasz- szicista, a tűztornyos középri- zalitos copf és a nyugati ol­dalon levő szintén északra húzódó szárny eklektikus stí­lusú. Ezek a stílusjegyek a különböző időben végzett épít­kezés tanúj elei. melyek nem az illetékes stílusok mintasze­rű formái, hanem azoknak a magyar alföldi parasztvárosok ban kialakult változatai. Bizonyos mértékig nagykő­rösiek. A legrégibb részt az 1927-ben még meglévő épület- együttes elbontásakor rom­bolták le. A gimnázium dél felőli része előtt állott. A ma is fennálló rész 1733-ban épült, vele szemben az udvartéren azonos hosszúságú ház készült és a két épület az 1816—17- ben emelt tűztornyos emeletes részhez csatlakozott. A keleti szárny fölé 1846-ban emeletet építettek oszlopos folyosóval. A nyugat felőli szárnyat ak­kor bontották le, amikor a Községi Takarékpénztár épü­letét 1877-ben megépítették. A kisbankok megszüntetése­kor a Községi Takarékpénztár is megszűnt, így az épületet a városi hivatalok céljára hasz­nálták föl és 1949—50-ben összeépítették a tűztornyos emeletes résszel úgy, hogy annak szerves része lett. A homlokzat stílusának az ösz- szehangolása a jelen építke­zéssel oldódott meg. Egységes méretű ablaksor, egységes pár­kánydíszek és egységes lába­zat alakult ki, Az íves párká- nyú tornyos középrész és jobbról és balról három—há­rom ablak jelentette 140 évig a városházát. Az 1816— 17-es városháza­építés nem atyáink ötlete volt, hanem a legrangosabb földes­úré, Keglevich Adátné, aki 1816-ban ráparancsolt a városi tanácsra, hogy a város épít­tessen rangjához méltó város­házát. Atyáink erről hallani sem akartak, mondván, nekik a régi is megfelel. A városhá­za telke a Keglevich-családé volt, így csak a ház volt raj­ta a városé. A földesúr parancsa a ma­kacs tanácsnak is parancs. Nem tehetett mást, meg kel­lett építeni a városházát, még­pedig úgy, hocv a tiszti ház és a városháza között nem ép­pen díszes tűztornyot elbont­ják és tűztornyos házat emel­tetnek. A kecskeméti építőmester­rel, Fischer Ágostonnal ter­veztettek városházát és a he­lyi építőmestertől. Tóth Sán­dortól is kaptak ajánlatot. Fi­scher Ágoston két. tervet ké­szített. egy földszintes és egy emeletes, tűztornyos épületet, belefoglalva és a szükségesek­kel kiegészítve a régi része­ket A rangos külsejű, a copf stílus tiszta formáit magán vi­selő ház a rangos formájú tűztoronnyal nem tetszett őseinknek, mert nagyon kü­lönbözött azoktól a házaktól, melyekben laktak Ezért a Tóth Sándor tervezte épületet készíttették el, amely lényege- lőtt félkörben a felkelő napot sen nem sokban különbözött a régitől. Helyiségei nem ma­gasak, még a főbejárata is alacsony. Olcsóbban is meg­épült, mint a Fischer-féle terv szerinti, otthonosabb is. A to­ronysisak módosult a Tóth Sándor-féle terven, amelyet Ugró József molnár és ács­mester tervezett és épített. A tetőt Ugró József és Sági Pé­ter készítették. NAGYKÖRÖSÖN a XVIII. század végéig nem sok építő­iparos élt. II. József császár elrendelte, hogy azokból a csa­ládokból, ahol sok a gyerek, kettőt-hármat kőműves és ácsmesterségre kényszerítse­nek. Az említett mesterembe­reket ebben az időben képez­ték ki építőiparosnak. Ma­gyarországon ezekben a szak­mákban jártas iparos igen ke­vés volt, ezért rendelkezett a császár az említett módon. Tóth Sándorról említeni kell, hogy nemcsak Nagykőrö­sön vállalt munkát, hanem az abonyi uradalomnál is. Az uradalom megbízásából a tó­szegi rk. templomot vele bő­víttették. A templomot kitol- dotta, kórust épített benne, tornyot és új homlokzatot ké­szített hozzá. Tehát jó hírű mesterember volt. A városháza asztalosmunkáit Makai János csinálta. Az épí­tés összes költsége II303 Ft 42 és fél krajcár. A felújítást figyelve, a lá­bazatba kőlapokat helyeztek borításul, amelyek a talajvíz felszívódását gátolták meg. A torony körjárója ugyancsak kőlapokból készült. A torony vállpárkányain álló két virág­tartót is kőből faragták. Eze­ket Tóth Sándor budai kőfa­ragónál rendelte meg és szál­líttatta Nagykőrösre. Az épü­let nagyobb részben Nyárs­apáton bányászott kőből ké­szült, téglasorokkal tarkítva. Ezek helyi készítmények. A város 1733 óta alkalma­zott téglaégető mestert. A deszkaanyagot Pesten vásárol­ták, a léceket és a zsindelyt Szolnokon vették. A gerendák­hoz, tetőszerkezetekhez, meny- nyezethez szükséges fenyőszá­lakat 10—15 öl hosszúságban Várkonyban emelték ki a Ti­szából és szállították ide az építkezéshez. A helyi ácslegé­nyek fűrészelték és a lapos részük a mennyezet lett, a gömbölyű részt agyaggal egé­szítették ki síkká. Az agyago­zásra a tűzvédelem miatt volt szükség. Említeni kell a városháza eredeti ajtaját, amelynek mondanivalója volt az írni, olvasni nem tudó ember szá­mára. A nyitható szárnyak fö­ábrázolta Makai János aszta­los; középütt szíveket faragott, jobbról és balról fejjel befelé kígyókat, az alattuk levő ki­sebb térbe egymással viaskodó kígyócskákat láttunk, párhu­zamban elhelyezve. A homlokzat kiemelt részén félköríves. a földszinti részen egyenes szemöldökű ablakok láthatók. A középső félköríves ablak felett elliptikus alakú ablak nyílik a toronyra. Az említett félköríves ablak ajtó­nyílássá való átalakítása 1848 novemberében történt, amikor a polgári szabadságra hivat­kozással a közhíreket és in­gatlancserére vonatkozó híre­ket többé nem a református templomban hirdették ki, ha­nem a városháza kapuja fö­lötti erkélyről. Kossuth Lajos tehát az 1848. szeptember 25-i beszédét innen nem mondhatta el, hanem valami emelvényről. A kapu két oldalán két domborműves ábrázolás látha­tó, az egyik Kossuth Lajosé, az említett napon elmondott tc-borzóbeszéd emlékére. Meg kell azonban említeni, hogy nem 1500 „békés polgár” ment el a népfelkeléskor a rácok ellen, hanem 2200. A másik dombormű Mészáros Jánost, a város 1919-es városparancs­nokát ábrázolja, akit itt löve­tett agyon a megszálló román alakulat parancsnoka. SZÓLNI KELL MÉG arról, hogy a városi hivatalok el­helyezésére az épületegyüttes nem volt elegendő, ezért új városháza építésével foglal­kozott a város vezetése, de a több-skevesebb huzavona miatt erre az első világháborúig nem nyílt lehetőség. A két vi­lágháború között megépült a járásbíróság új épülete, a já­rásbíróság oda költözött, az 1854-ben épült, előbb főszol- gabíróság, majd járásbíróság épülete felszabadult és ide került az árvaszék, a műszaki osztály és az adóhivatal a vá­rosi számvevőséggel. A kisbankok megszüntetésé­vel és a tanácsok megalaku­lásával, a levéltár kiköltözte­tésével alakult ki az az álla­pot, hogy a városi hivatalok az öreg épületegyüttesbe ke­rülhettek vissza. A kisváros­házának nevezett volt járásbí­rósági épületet átadta a város a Dél-magyarországi Áram- szolgáltató Vállalatnak. A 170 éve felújult tanácshá­za olyan külsőt és belsőt ka­pott, hogy Tóth Sándor, Sági Péter. Ugró József, Makai Já­nos, de még Fischer Ágoston is eltűnődve néznék a finom művű részleteket. Dr. Balanyai Béla Módszertani útmutató A jövőben szélesebb körben használják a nemzetiségi anyanyelvet a magyarországi délszlávok, németek, románok és szlovákok családi szertartá­sain : házasságkötéskor, név­adón, temetésen. Ezt a törek­vést segíti a Művelődési Mi­nisztérium önálló nemzetiségi osztályának új kiadványa, amely elvi, módszertani, eszté­tikai és szervezési útmutatást ad a családi eseményekhez kapcsolódó ünnepi rendezvé­nyek lebonyolításához a nem­zetiségek lakta településeken. Régi óhaj teljesült ezzel, hi­szen természetes igény, hogy az emberek életük ünnepi ese­Keresett a nemes szőrme Nemes prémet adó kisállatok tenyésztésére rendezkedett be használaton kívüli libanevelő­jében a besenyszögi Kossuth Téesz. Az NSZK-ból ezer pa- limo fajta vemhes nyércet vásároltak. A világszerte igen keresett nemes szőrmét adó állatok április második felé­ben kezdték meg a fialást. A nyércszőrmét a külpiac jól megfizeti, egy-egy hibátlan, szép színű darabért akár 1400 forintot is fizetnek. Értékesítésének azonban szi­gorú követelményei vannak, egyszerre például 800 azonos méretű és színárnyalatú pré­met kell értékesíteni. A nyérc mellett görényt is tenyészte­nek, az idén 350 anyaállat szaporulatát nevelik feL A sződi Virágzó Tsz-től vá­sárolt törzsanyag utódait hús­pépen hat hónapig nevelik és utána értékesítik a szőrmét. A gazdaság ebből az ágazatból 1987-ben egymillió forintot meghaladó nyereség elérését tűzte ki célul. Mozi rimM' A nagyteremben: Egy ma­réknyi dollárért. Színes, olasz western. Előadás 6 és 8 órakor. A stúdióteremben: Huber- tusz-vadászat, fél 6-kor. A kertmoziban: Pat Garrett és Billy, a kölyök. Amerikai wes­tern, 9 órakor. ményein is anyanyelvükön nyilatkozhassanak meg. Eddig azonban többnyire híján vol­tak az alkalomhoz illő, a hi­vatalos aktust kiegészítő iro­dalmi és zeneműveknek. A szakemberek által összeállí­tott kiadvány gazdag választé­kát kínálja a nemzetiségek nyelvén megszólaló versek­nek és énekeknek, s közli a választható nemzetiségi ke­resztnevek listáját is. A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 150. SZÁM 1987. JÚNIUS 29., HÉTFŐ Oékülékenycbb hangük hallatszanak Kínkeservvel születő forintok Ha ’ az a mondás, hogy jó bornak nem kell cégér, akkor nem kételkedhetünk abban sem, hogy a minőségi termé­kek jó hírét az ellenreklám sem tudja kikezdeni. Bizony­ságát láttuk ennek a tavaszi BNV-n a Trakis pavilonjában, ahol a közszemlére tett he­gesztőgépeket, plazmavágókat éppolyan lankadatlan érdeklő­dés kísérte a hazai és kül- országi szakemberek körében, mintha a Trakis és a MEEI közelmúltban történt nézetel­téréséről nem is hallottak vol­na. Nyakra-főre Pedig tudott arról jóformán mindenki, akik valamicskét is érdekeltek az elektronikai iparnak ezen a fertályán, mindazonáltal a minőségellen­őrzők és gyártók ország-világ előtti szembesítése cseppet sem igyekezett előttük erősíte­ni a Trakis tekintélyét. Az már csak a cikkíró magán- véleménye — amit sokan má­sok is osztanak —, hogy ma­ga a vita nem kifejezetten a megoldás, az építő szándék je­gyében zajlott. Konkrét bizonyítékaink per­sze nincsenek fenntartásainkat alátámasztandó, de megérzé­sünk azt súgja, nagyobb mél­tatlanság érte a Trakist, mint amit megérdemelt. De bár­melyik fél állítása mellett, tűs rünk is íándzsát anélkül, hogy belebonyolódnánk a kontraér­vek vizsgálatába, egy lényeges következtetést mindenképp le­vonhatunk: nem merültek fel olyan eget rázó minőségi r rblémák, amik egy ekkora — tegyük hozzá, presztízs- romboló — vitát indokolttá tettek volna. Annál nagyobb zűrzavart okozott országszerte, a keres­kedelem nyakra-főre vásárol­ta vissza a kérdéses hegesztő­gépeket, újakat, agyonhasznál­takat tekintet nélkül. Kétmil­lió forint érték várja további sorsát. Nos, nem célunk, hogy most megmagyarázzuk a sok vihart megért szövetkezetnek, azon belül is nagykőrösi leányválla­latának bizonyítványát, csupán hangot adtunk sokak véle­ményének. Kár is volna to­vább bolygatni az ülepedni látszó porfelhőt, a Trakisnak határozott törekvése, hogy mind a MEEI-vei, mind a keres­kedelemmel normalizálja a kapcsolatát, végtére is a nézet- eltérések, épülhetnek bár szik­la-szilárd érvekre vagy lehet­nek alaptalanok, huzamos A Migomag—300-as szén­dioxid védőgázos ívhegesztő­ket Ausztráliába szállítják. Vá- czi Imréné a gép kapcsoló- szerkezetének elemeit forraszt­ja. (Szegő Erika felvétele) ideig nem kísérhetik az üzleti életet. Kölcsönös engedékenységet mutatva, békülékenyebb han­gok hallatszanak mindkét résiről, most már minden vi­tás transzformátor forgalma­zására megkapta az engedélyt, a körösi üzem. Egyelőre csak az í'0- nevezett kis áttételű biztonság'• trafó sorsa kérdé­ses még, mert mint kiderült, széles e hazában nem találni olyan szabványleírást, ami egyértelműen reprezentálná az egyébként eddig kifogástalan­nak ismert termék iránt tá­masztott MEEI-íkövete'.ménye- ket. Visszafogása miatt A Transzformátor- és He­gesztőgépgyártó Leányvállalat — a szervezeti átalakuláskor e nevet vette fel a körösi te­lep — gyártmányainák hír­neve nemhogy csorbult volna az elmúlt fél év alatt, inkább növekedett. Anglia, Ausztrália, az NSZK, Ausztria piacain szí­vesen látott cikkek, de immár az amerikai kontinensről is ér­deklődés mutatkozik a kis he­gesztők, s az odaát 1s csak két év óta ismert plazmavágók iránt. A hegesztő traf ók ki­vitele meghaladta a 13 ezret, azaz negyedrésszel teljesítették túl a múlt félévi szintet. Az örömben azonban ott az üröm is. A szocialista piacra irányuló kontingenseket erő­sen korlátozzák, az első hal hónapra tervezett 50 millió fo­rint rubelelszámolású árbe­vételnek a tizedrészét sem si­került előteremteniük. Sajnos, még ez sem minden, idén nem kaptak engedélyt az osztrák fél részére saját erőből tör­ténő kiszállításra sem, ahogy azt tavaly megoldották. Sok furcsaság megesik nap­jaink kereskedelmében — summázzuk keserű szájízzel a tényeket beszélgetésünk végén Rácz Zoltán igazgatóval. Ho­gyan is várhatnánk a teker­cselőműhelyek munkásaitól, hogy megértsék logikáját, ami­kor az maga is hemzseg az ellentmondásoktól. Azt meg kiváltképp nem kívánhatjuk tőlük, hogy belenyugodjanak jövedelmük a kivitel vissza­fogása miatti stagnálásába. Hasonló nagyságrendű Nekik az áprilisig tartó bér­stop feloldása után sem jutott több a borítékjukba. Az első félév összeredménye alapján azonban úgy néz ki, lehetőség lesz a korábbiakhoz hasonló nagyságrendű bérfejlesztésre. De a kérdés ettől még tovább­ra is ott lóg a levegőben: miért a kétkedés, bizonytalan­ság közepette kell megszület­nie minden egyes forintnak? My. J. A ránianivalót keresték A jó időben sokan kilátogat­tak a pénteki hetipiacra. Ven- nivaló bőven akadt, egy hét alatt szemmel láthatóan gaz­dagodott a zöldség-gyümölcs piac választéka. A cseresznyét 26—30 forint között kínálták és vették, a meggy 16-tól 26 forintig volt kapható. A sza­móca 50—60, a piszke 15 forin­tot ért. Az uborka 25—35, a paradicsom 36—50, a fehér paprika 20—30, darabonként 3—4—5, a Zöldborsó 12—15, az Jól szervezett sportlövőbajnokság A Pest Megyei Sportlövő­szövetség és a Magyar Hon­védelmi Szövetség Nagykőrösi Konzervgyár lövészklubja re­mek, kifogástalan szervezésé­ben városunkban, tormási MHSZ-lőtéren rendezték a megyei általános iskolás lég­puskás sportlövöbajnokságot. A jól sikerült versenyen az Igen .lépes mezőnyökben a körzetünket képviselő 2-2 he­lyi és szomszéd községbeli in­tézmény fiataljai is értek el — főleg csapatban — értékes helyezéseket, elég jó körered- ményckkel. Személyenként húsz lövést értékeltek. Város­körzetünk fiataljainak ered­ményei a következők voltak. Fiú csapatversenyben (19, egyenként 3 fős csapat közül): 3. Nyársapáti isk. (Pataki Ist­ván, Nagy Ambrus, Fodor Fe­renc) 60/456; 6. Nagykőrösi 1 o uth Isk. (Balázs Zoltán, U"'-Rácz Tibor, Kustár Csaba) 60/406; 7. Nagykőrösi Arany Isk. (Bartkó Zoltán, Csengődi Olivér, Tóth Dénes) 60/401. Fiú egyéniben (58 induló kö­zű . 3. Nagy Ambrus (Nyárs­ánál' isk.) 20/163; további jó eredmények: Bartkó Zoltán (Nk. Arany isk.) 20/154; Fodor Ferenc (Nyársapáti isk.) 20/147; Pataki István (Nyársapáti isk.) 20/146; Miklós Tibor (Kocséri isk.) 20/144. Leány csapatversenyben (17 csapatból): 4. Nyársapáti isk. (Gyárfás Márta, Cseh Andrea, Veres Katalin) 60/382; 6. Nagy­kőrösi Kossuth isk. (Csőke Annamária, Debreczeni Móni­ka, Országh Terézia) 60/351; 14. Nagykőrösi Arany Isk. (Nagy Erika, Pap Orsolya, Schleisz-Bognár Éva) 60/220. Leány egyéniben (52): az el­ső 3 között nem volt körze­tünkben ; jobb eredmények: Veres Katalin (Nyársapáti isk.) 20/144; Vörös Réka (Nk. Kos­suth Isk.) 20/135 és Csőke Annamária (Kocséri isk.) 20/135. A negyedik Pest megyei ál­talános iskolai lövészbajnok­ság igen jól sikerült. A kör zetünkbeliek felkészüléséhez jó segítséget adott az MHSZ- lőtéri körzeti általános iskolás bajnokság, valamint a Kos­suth iskolai pincelőtéren szin­tén előzőleg sorra került (ezek ről már hírt adtunk) hagyo­mányos, ezúttal jubileumi: ti­zedik általános iskolás lég- fegyveres viadal. Kétnapos volt a fővárosban az országos sportlövő Növény­olaj Kupa-viadal. Az erős és népes, személyenként negyven lövéses vetélkedőn az MHSZ Nagykőrösi Konzervgyár LK sportolói a következő köregy­ségeket érték el. Légpuska. Serdülő fiúk: Ki­séri János 306 és Győri Tibor 303 kör. Ifjúsági leány: Bocs­kai Katalin 349 kör. Légpisztoly. Ifjúsági fiú: Farkas Róbert 355 körrel. S. Z. új vöröshagymafejek csomója 7—19, a hegyes paprika 3—5, az újkrumpli 12—15, a karfiol 25, a karalábé 6, a szép sárga hüvelyű babok 30—50, a íő- zőtök 18, a csiperkegomba ára 120 forint körül alakult kilón­ként. A virágpiacon is sok szép portékát láttunk, főleg szeg­fűt árultak most, csokronként 10—14 forintért, a fehér liliom szálát 4, a margarétát 3 fo­rintra tartották. A baromfipiacon az járt jobban, aki rántani való csirkéi árult. Ezeknek volt inkább keresletük, 50—55 forint ki­lónkénti áron. A szép nagy jércéket meg sem kérdezték, 330-ra tartották, a tyúkokat 240-re; egy pár nagy kakasért 360, a kacsákért 220 forintot kért a gazda. A háromhetes csirkék 26—28, a kéthetes kis­kacsák 40, a kacsa—liba hib­ridek 47, a naposcsirkék 10—11 forint körüli árakon találtak új gazdára. A tojásért most is 2 forintot kértek, vételára is nagyjából így alakult. Köszönetét mondunk mindazok­nak. akik halottunk, Szőliósi László temetésén részt vettek, sír iára koszorút, virágot helyeztek, fájdalmunkat enyhíteni Igyekez­tek. A gyászoló család. Köszönetét mondunk mindazok­nak. akiit özv. Bakó Istvánná te­metésén megjelentek, sírjára ko­szorút virágot helyeztek és fáj­dalmunkban osztoztak. A gyászoló család. ISSN 013S—2708 (Nagykőrösi Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom