Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-29 / 151. szám
1987. JÚNIUS 29., IIÉTFÖ M»T . .un. • r i] 3 Éjszakai szeliemjárás a Bükkben A tizeníiármas szerencsét hoz Katonafiatalok Százhalombattán Amatőr művészet, vetélkedő Számos területen még gondot jelent a fegyveres erőknél sorkatonai szolgálatot teljesítőknek a szabad idő hasznos eltöltése. Az igény a sportolásra. a kulturálódásra megvan ugyan, s ha a lehetőség sem hiányzik, akkor a katónafia- talok élni tudnak vele. Ezt bizonyította az a háromnapos rendezvénysorozat, amelyre a hét végén került sor Százhalombattán. A Magyar Néphadsereg hátországvédelmi parancsnokságának ifjúsági, kulturális és sportnapjai ismét bebizonyították: évről évre nő azon katonafiatalok száma, akik amatőr művészeti tevékenységet folytatnak sorkatonai idejük alatt is. Az amatőr alkotók kiállítása és a művészeti csoportok produkciói minden Százhalombattára látogatót meggyőztek erről. Már a pénteki megnyitót követően sok érdeklődőt vonzott az aulában megnyílt kiállítás. Hadihajómodellek, terepasztal, miniatűr harckocsik kaptak itt helyet. Akik pedig nem elégedtek meg a modellekkel, azok a művelődési központ előtti téren megnézhették közvetlen közelről az ott „parkoló” T 55/A típusú harckocsit. Főleg a gyermekeket vonzotta ez a látványosság és mintha a játszótéren lennének, úgy ostromolták a tankot. Mások a géppisztollyal ismerkedtek vagy a motoros sárkányrepülőt próbálták ki, természetesen csak álló helyzetben. A programok s?iníe, .egymást érték szombaton. A művelődési központban vetélkedőt rendeztek a nagy októberi szocialista forradalom győzelmének 70. évfordulója tiszteletére.. A város távolabbi pontján, a sportközpontban egész nap folytak a sportversenyek. A nap hangulatos térzenével — amelyet a Budapesti Helyőrség fúvószenekara szolgáltatott a Május 1. téren —, valamint amatőr művészegyüttesek táj- előadásaival ért véget. A vasárnap az eredmény- hirdetések és a gála napja volt. A kulturális és sportdíjakat Adám Béla vezérőrnagy adta át a legjobbaknak, majd színvonalas műsorral értek véget az immáron ötödik alkalommal megrendezett ifjúsági, kulturális és sportnapok. Kép cs szöveg: Csécsci Zoltán Olyan kicsi a hely, hogy a szomszéd sátorból kilógó lábat kell szagolni — mérgelődött egy ismeretlen táborlakó a diósgyőri strandépület mellett felállított yanaszfalon. Hát, ha helyben igen, programban semmi esetre sem szűkölködtek az idén 20. alkalommal, ezúttal Miskolcon megrendezett országjáró diákok országos találkozójának Néptánc a megnyitón. „70 év — 70 kérdés”. Vetélkedő Déri János vezetésével (a cím feletti képeink). Harckocsi — békeidőben gyereksereggel Magas fokú hivatástudattal Rendőrtisztek avatása A szülök, a hozzátartozók részvételével rendőrtisztavató ünnepséget tartottak szombaton Budapesten. A rendőrtiszti főiskola mintegy 200 végzős hallgatóját — akik közül 20-an kitűnő, 24-en pedig jeles eredménnyel fejezték be tanulmányaikat — ünnepélyes eskütételük alkalmából Péter János rendőr vezérőrnagy, belügyminiszter-helyettes köszöntötte a Belügy- és az Igazságügyi Minisztérium vezetése nevében. Avatóbeszédében emlékeztetett arra, hogy a kibocsátó ünnepség jelentős esemény a fegyveres testületek életében. A büntetésvégrehajtás, a rendőrség és a határőrség soraiba lépő fiatal tisztek az iskolából kikerülve naprakész szakmai ismeretekkel, magas fokú hivatástudattal és politikai elkötelezettséggel kezdik meg szolgálatukat. Felkészültségük, tudásuk biztosíték arra, hogy eredményesen teljesítsék a testület előtt álló mind nehezebb, összetettebb feladatokat. Végezetül —útra bocsátva a pályájuk elején állókat — a belügyminiszter-helyettes felhívta az újonnan avatott tiszteket, hogy fogadalmukhoz híven, a társadalom érdekeit szem előtt tartva, a szocialista törvényességnek megfelelően járjanak el, a szocialista erkölcs és életmód szerint éljenek, szolgálati feladataik ellátásában legyenek pontosak, fegyelmezettek. A végzős hallgatók fagadalomtctclc résztvevői. Az ötnapos eseménnyel kapcsolatban elhangzottak ugyan olyan vélemények is. hogy a vetélkedők nem annyira túrázásra, mint inkább zsetonszerzesre ösztönözték a gyerekeket, akik szívesebben gyarapították nyereményeik számát a meggymag- köpö versenyen, ahelyett, hogy a környékkel ismerkedtek volna. Ennek ellenére az Éjszakai szeliemjárás a Bükkben hátborzongató címmel kiírt természetjáró akadályverseny, az ODOT talán legtöbb indulót vonzó sporteseménye lett: több mint 1200-an álltak rajthoz. Nullidő péntek este 10 órakor. A sötétkék égbolton feketén rajzolódik ki a Bükk hegyvonulata. Piros tetőlámpáit villogtatva buszóriáskígyó kanyarog a Hámori-tó felé vezető úton a lillafüredi sportpályához. A kéken vibráló képernyő jelzésére percenként startolnak a tízfős csapatok, négy különféle útvonalon. Pest megye 12 csoportjából másodikként a szerencsehozó 13-as számot viselő gárda indul: a szentendrei 227. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet 2. b osztályának tíz jövendő autószerelője. 22 óra 13 perc. Nagyot sípol a számítógépes indító, és a tíz fiú összedugja a fejét a kapott papír felett: D jelzésű útvonaluk 7 állomásból áll. A tájfutótérkép az újdonság erejével hat rájuk. A térkép semmi jót nem ígér: a szintkülönbség 300 méter. A csapat szétszakadozik, a lám- pátlanok nagyokat hasalnak a sötétben, fújtatva érünk a hegytetőre. ahol egy tisztás mélyén ott rejtőzik az első pont. Igazolás, aláírás. Tóth Andris, a maga választotta csapatvezető hóna alá csapja a totót, és irány a második állomás. Itt 30 tárgy rejtőzik a -ponyva alatt, a szívószáltól a tájfutókartonig, a fiúk fél percig nézhetik, igyekeznek memorizálni, de csak 23 gyűlik össze. Derékig érő csalánerdő következik, ezen kell áthatolni a Hajnalka-forrásig, ahol a kérdés: hány fokos a víz? Egy naiv hang hőmérő után érdeklődik, tulajdonosa a kitörő nevetésre sértődötten húzódik vissza a sötétbe. A forrás hideg, ez tény, de hogy menynyire? A zseblámpák fényében az is kiderül, miért a sok hajladozó a csalánmezön: a kellemetlen növényből egy másfél méternél nagyobb példányt kell bemutatni a célban. Újabb pont, újabb totó, az erdei deréce neve nagy sikert arat, de hogy milyen színű a virágja, arra csak tippelni lehet. A következő állomáson viszont megfejtik a fiúk, melyik a térkép legmagasabb és legalacsonyabb pontja. A sötét ösvényen tolnai és hevesi nyomkeresök is bóklásznak, némi tanácskérés után szomorúan állapítják meg: eltévedtek. A 0. ponton a változatosság kedvéért totót töltenek ki a versenyzők, majd a jelleghatár mentén fehér nyilak kalauzolnak az utolsó állomásra. A meredek lejtőn nadrágféken csúszdázunk az alkalmi lőtérig. Három találat, ilyen sötétben az is szép. A kék turistajelzést követve, kertek alatt csendesen végigügetünk Diósgyőrön, ilyenkor már csak a kutyák őrködnek, meg is morogják a szellemjárókat. Fél kettő, amikor a vár alatt feltűnik a cél. Mégiscsak szerencsés szám a 13-as — tájoló nélkül — ismeretlen vidéken, éjszaka és a nem tájfutók számára semmit nem mondó térképpel felszerelkezve az is szép teljesítmény, ha egy csapat egyáltalán betalál a célba. A rendezők ásítoznak, alvásra nem számíthatnak, hiszen fél kettőkor még 116 csapat nem futott be, és előreláthatólag nem is fog virradatig. A szentendrei fiúkon nem látszik a fáradtság, virgoncán szedik a lábukat a sátrak felé. Nekem viszont kék a térdem, sáros a nadrágom, szúr az oldalam és meggyőződéssé érik bennem a gondolat: nemhogy éjjel. de nappal sem leszek tájfutó! Mörk Leonóra Vihar helyett vállalkozás Mennyit ér most az c A gyakran változó piaci helyzetek és lehetőségek, s az ugyancsak sűrűn módosuló szabályozók miatt a külkereskedők is gyakorta panaszkodnak gondjaikról, nehézségeikről a nyilvánosság előtt. Igaz, ez ma már senkit nem lep meg — a fellcgek már évekkel ezelőtt gyülekeztek a magyar gazdaság, így a külkereskedelem egén is. A jó üzleti érzék vette rá a budakalászi Budaflax Lenfonó és Szövőipari Vállalat vezetőit, hogy önálló külkereskedésre szánják magukat, öt évvel ezelőtt a könnyűiparban elsőként kérték és kapták meg e munkához az engedélyt, így 1982- től exportjuk és importjuk mintegy 80 százalékát maguk bonyolítják. Helyzetük mégsem irigylésreméltó: a mamut külkereskedelmi vállalatok árnyékában kell felkészültségüket, rugalmasságukat nap mint nap bizonyítaniuk. Schiller Lászlót, a Budaflax külkereskedelmi irodájának igazgatóját nem lepi meg a kérdés: hogy jutott egyáltalán eszükbe felvenni a versenyt, nagy társaikkal? — Igazi versenyről — amelyre első pillanatban gondol az ember, ha külkereskedelmi cég létrehozásáról esik szó — nem beszélhetünk, hiszen oennünket nem azért tart fenn a vállalat, hogy hagyományos értelemben vett külkereskedést folytassunk, adjunk-vegyünk bármit, ami hasznot hajt. Irodánk létrehozásakor saját termékeink értékesítése — legyen szó akár az általunk termeltetett lenkóró- ról, lenmagról vagy a gyárainkban készített fonalakról, szövetekről, akár konfekcionált termékeinkről — volt a cél, s ennek öt éve eleget teszünk. Mi ugyanis cikkeinknek csak azon kisebbik részét kínáljuk az Artexen. a Konsu- mexen vagy más vállalatokon keresztül is, amelyeket magunk nem vagyunk képesek a rendelkezésre álló mennyiségben értékesíteni. — Ezek szerint a nagyvállalatok vannak kiszolgáltatva — az áruk mennyiségét és minőségét illetően — a Budaflax külkereskedelmi irodájának? — ön bizonyára arra gondol, hogy mi a nehezen értékesíthető áruknak akarunk így piacot szerezni. Pedig csak arról van szó, hogy irodánk 40 fős gárdája fizikailag képtelen a világ minden táján elvileg meglevő valamennyi igényt termékeink iránt feltárni. Textíliáink ugyanis negyven országba jutnak el, s szinte valamennyi fejlett, jó fizetőképességű ország lehetséges vevőnknek számít. Ezért vettük és vesszük igénybe ma is más cégek együttműködését az értékesítésben. Mindemellett el kell mondanom: a sajátos helyzetünket kihasználva. sikerült elérnünk; hogy a külkereskedelmi vállalatok szinte versenyeznek termékeinkért. — Gondolom, hogy ez a verseny, de nevezzük inkább versenyeztetésnek, többletköltséggel jár. Az az összeg pedig, amelyet nyereségként könyvelhetnének el az „idegen" vállalatok által értékesített termékek után, nem biztos, hogy fedezi a bonyolító cég közbenjárásának költségeit. — Nem olyan egyértelmű a helyzet, mint amilyennek látszik. Az a néhányszázalékos bizományosi díj ugyanis, amelyet a partner felszámít, megéri, hogy exportkapacitásunkat 100 százalékosan ki tudjuk használni. — Ha már a megéri-nem éri meg kérdése szóba került, kérem, mondja el, hogy menynyit ér, mit jelent ma egy, a magyar ipar nem túlságosan jól menő ágazatában az önálló kereskedelmi jog a külpiacokon? — A kézzelfogható eredményekről már beszéltem, de hozzáteszem, hogy a bevételek egyértelmű növekedése mellett igen nagy eredménynek tartjuk piacszervezetünk bővülését. A közelmúltban önálló irodánk nyílt Koppenhágában és vegyes vállalatunk kezdte meg működését Ausztriában. Lényeges költségcsökkentést ért el a vállalat azzal, hogy az általunk értékesített termékek után megtakarítjuk a bizományosi jutalékot. Az iroda működési, fenntartási költsége messze elmarad e jutalék nagysága mögött. És nem beszéltem még az önálló szállítmányozási jogról, amelyet ugyancsak a mi tevékenységünkön keresztül élvez a Budaflax. Lényegesen olcsóbbá és nem utolsósorban gördülékenyebbé vált így az áruk kiszállítása. De az önálló kül- kereskedésnek számokkal ugyan nem illusztrálható, mégis igen nagy előnye a gyorsabb információáramlás, a rugalmasabb döntések meghozatalának lehetősége, s a gyorsabb bonyolítás az üzlet- szerzéstől a készáru kiszállításáig. — Idáig a jogosítvány előnyös oldaláról beszéltünk, de bizonyára akadnak nehézségei az ön irányítása alatt működő irodának is. — Ha a gazdaság irányításával, módszereivel kapcsolatos nehézségekre gondol, altkor a kérdésre nem tudok mit válaszolni. Meg nem is nagyon akarok. Nem szeretem azokat, akik csak bírálnak, egyfolytában, szünet nélkül adják a jobbnál jobb tippeket a bajok orvoslásához, persze nem a saját felelősségi körük területén. Egyet tudok biztosan: nem a keretek szűkösségével vagy a szabályozók szorításával van baj, ezek országunk fejlettségi szintjén adottságok. A meglevő körülmények között kell a legcélravezetőbb, legésszerűbb tevékenységet folytatnunk. Most és itt vagyunk, abból és úgy kell élnünk, amink van. Talán az egyetlen, amiben az állami vezetés segíthet, az a munkaerő-kínálat megteremtése, hiszen munkáskéz nélkül nem lehet termelni. Márpedig hosszú évek óta fonó- és szövőhiánnyal küszködünk. Gondunk tehát nekünk is van, hiszen eladni csak azt tudjuk, amit megtermeltünk. S addig, amíg ilyen nehézségekkel kell szembenéznünk, igen nagy a jelentősége a vállalkozásnak, a lehetőségek mind teljesebb kihasználásának. Ezért törekszünk többek között új típusú, új tartalmú árucserékre. Len- kórót szállítunk például Romániába, s helyette fonalat hozunk vissza. Vagy licencet vásárolunk, ilyen a Lee Cooper technológiájának hazai alkalmazása, amellyel — s ezt szeretném kiemeini — 1986- ban mi nyertük el Az Év Li- cenchasználója címet a világ harmincegynéhány Lee Cooper licenc alapján dolgozó cége közül. E’értük. hogy ma már saját modelleket kínálunk a vásárlóknak, olyanokat persze, amelyeket a Lee Cooper előzetesen elfogadott. Mindemél- lett, ha már a gondokról kérdezett, nem hallgathatom el, hogy nekünk is fái eleget a fejünk a gyakori devizaárfolyam-változástól, a gyorsan változó piaci helyzettől. P. Z*.
