Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-03 / 129. szám

1987. JtJNIUS 3., SZERDA 5 IALLITOTERMEKBOL Mágikus festői látomások Fedinecz Atanáz: A magány j Fedinecz Atanáz festő- ^ művész önálló tárlata jú- '/, nius 21-ig látható az aszó- í di Petöti Múzeumban. A Szovjetunió kárpátontúli területén jelentős művészeti élet alakult ki az elmúlt év­tizedekben; a magyar nyelvű irodalom sok jelentős képvi­selője alkot itt, köztük Bállá László, Balogh Balázs, Bern­jén Miklós, Ferenczi Tihamér, Füzesi Magda, Kovács Vilmos, Imre Sándor, Sütő Kálmán és mások. E tájról repatriált ho­zónkba Puskás László festő­művész, aki legutóbb Szobon szerepelt önálló kiállítással és Fedinecz Atanáz, aki Aszó­don röntgen szakorvos és fes­tőművész. Orvos és alkotó Fédinecz Atanáz. , 1938-ban született Ungvíron, 1960-ban szerzett orvosi diplomát, köz­ben fotózással és grafikával is foglalkozott, s műveivel ti­zennyolc nemzetközi kiállítá­son vett részt. Festői tanul­mányait 1974-ben Odesszában végezte, 1986-ban bemutatko­zott önálló anyaggal az MSZMP Pest Megyei Bizott­sága oktatási igazgatóságán is. Aszódi tárlata izgalmas meglepetés. Elsősorban azért, mert mágikus emlékképekben örökíti meg az ottani népsor­sot. Takáts Gyula kérdezte versben: Ki metszi rézbe, tit­ka mit emelt? / Egy érzés sík­jait, egy mozdulat egét, / ahogy Volócra tártad a kezed, a hegyeink más kőbe osztva szét. E más kövek, más hegyek, patakok ugyanazok — maga az ember. A mágikus látomá­soknak ez a tartalma, igaz­sága, áhítata. Képekkel érke­zik vissza ifjúságába, s e festményekkel feltámasztott érzések értékké válnak az em­lékezés színes testesülésében. Chagalli módszer ez — Fedi­necz Atanáz egyéniségére hangszerelve, önarcképe egy nép, egy táj. Nem keresett soha mitológiát, ez a világ és magatartás benne él, művek­ben követeli jussát, hogy üze­netként megszülethessen. Béke, harmónia A hegyek tiszta fensége te­kint ránk egyik képén a hát­térből — egy magányos férfi ül háttal egy szobában —, bé­két, harmóniát és megnyug­vást árasztva tűzhelyre, vöd­rökre, mestergerendára. Em­lékezetes portréja lányáról és öze Lajos színművészről készült. Rendkívül karakteres a Hegyi lovacska, a Falusi ut­ca és az Esős rigai városkép. Erő és csönd, a lelkűiét visz- szafogott bensősége hatja át önarcképét és az Esti mise intim templomát Az elveszett őseink árnyéka című sorozat és egész művészetének kima­gasló alkotása az Ökrös szekér. Ezen a képen a megdőlt kerí­tések szűk mederutcát építő sorfala között ballag a ka­nyarban egy szénásszekér. Vi­rágzik a fa, a házak szinte emberszemekkel néznek ránk ablakaikkal, s ez az áhítat maga a béke. Maradandó művek Erdélyi Béla, Boksái József Manajló Fedor nyomán a képzőművészet új, friss haj­tása született, Fedinecz Ata­náz munkásságával a realiz­must tisztázott látomásokkal, mágikus képi álmokkal bőví­ti. Olyan egyéniség, aki ren­delkezik az ifjúság tiszta for­rásaival, várakozó emlékképei bármikor új és maradandó művekké véglegesülhetnek. Losonci Miklós Társadalmi röntgenképek Hosszú évekkel ezelőtt ta­lálkoztam először Budai Ti­bor grafikáival. Már akkor sem volt kezdő művész, de hogy igazán kiforrott alkotó sem, az most vált bizonyossá számomra, amikor a' közel­múltban ismét láttam képeit a budapesti Fényes Adolf te­remben. Ennek a kiállításnak az anyaga látható most Vá­cott a görög templom kiállító- termében és az érdi városi könyvtárban. Budai Tibor művészetének változása kettős. Az évek so­rán rájzi eszköZtárá egyszerű­södött, lényegretörőbb, tömö­rebb lett, jelképrendszere ki­kristályosodott. Ugyanakkor grafikáinak gondolattartalma bonyonlultabbá, áttételesebbé vált. E látszólagos ellentmon­dást a következőképpen ol­dotta föl Tamás Ervin festő­művész a váci tárlat megnyi­tóján: „Budai Tibor munkásságá­nak két fő jellemzője van. Vá­lasztott témái — legyen ez tör­ténelmi közelmúltunk megíté­lése vagy jelen életünk vala­mely gondja — elkötelezett állásfoglalással átgondoltak. Nemkülönben az a művészi következeteseség, igényesség, amellyel egyfajta grafikai tör­vényszerűséget, komponálás! módot követ. Ámde a grafika nyelvén kifejezett gondolatok befejezést sohasem nyernek. Céljuk az, hogy mi, nézők gon­doljuk tovább a bennük rejlő tartalmakat. Ebben a világ' ban minden vonal, tárgy, fi­gura többszörös feladattal ter­helt. Mert azok csak első je­lentésükben vagy rétegükben tárgyak, figurák. Minden - to­vábbi .réteg már. szinj^olikus és asszociatív, hiszen a reali­tás talajából kiinduló társa­dalmi röntgenképek ezek.” M. N. P. Budai Tibor: Mi van a fel­szín alatt? Pest megyeiek Szolnokon V asutaskórus-találkozó Szolnok ad otthont június 27-én 14 órától az alföldi vas­utaskórusok találkozójának. Az első ízben megrendezésre kerülő versenyen ott lesznek a Pest megyeiek is. A cegléd- berceli és dunakeszi kóruso­kon kívül szegedi, miskolci, szolnoki együttesek is pódium­ra lépnek. A műsoridő 20 perc lesz, ezt követően dönti el a zsűri, hogy mely együttesek viszik el a pálmát. A legjob­bakat ugyanis díjazzák. A vasutas-szakszervezet jármű­javító művelődési központjá­ban megrendezésre kerülő ta­lálkozón vendégként egy N.iZK-együttes is fellép és színesíti műsorával a találko­zó programját. A verseny vé' gén fehér asztal mellett szak mai tanácskozáson vesznek részt a kórusok tagjai és ve­zetői. Vidéki és fővárosi színházak Utószó a találkozóhoz A kaposvári Csiky Gergely Színház előadásával a buda­pesti Vígszínházban — G. B. Shaw: Szent Johanna című drámáját játszották — befeje­ződött a VI. országos színházi találkozó, összesen huszonkét budapesti és vidéki színház egy-egy előadása vett részt — azaz a jelen színi évadban or­szágszerte bemutatott művek mintegy 10—11 százaléka. Sta­tisztikailag ez az arány igen reprezentáns. Nem biztos azon­ban, hogy színházművészetün­ket illetően is az. Amint azt a találkozón látott előadások is bizonyítják: ez a mintavétel részint sokkal kedvezőtlenebb képet adott a mai magyar szín­házművészetről, mint amilyen a valóságban létezik, részint sokkal jobbat. Rosszabbat, mert több eset­ben nem azzal az előadással szerepeltek a színházak, amellyel igazán képviselhették volna jelenlegi felkészültségü­ket, művészi színvonalukat, esetlég távlati elképzeléseiket. Csak két példát. A békéscsabai Jókai Színház egy olyan dél­amerikai darabbal lépett fel (Dragun: Argentin szimfónia), amely bár távolról emlékezte­tett Brecht Kurázsi mama cí­mű darabjára, olyan vásári színvonalú volt, hogy még a szakmai közönség is alig bírta végignézni. Mindezt a rende­zés eklektikussága, álmodern- kedése még csak fokozta. Ugyanakor a békéscsabaiaktól láttam korábban egy igen jó Űri muri-előadást, és egy na­gyon érdekes mai darabot (Bé­kés Pál: Pincejáték). Másik példa: a Nemzeti Színház Mo- liére: Tudós nők című komé­diája szobaszínházi előadásá­val nevezett, holott például rendelkezésükre állt egy sok­kal reprezentánsabb Énekes madár-előadás. Ugyanakkor a találkozó jobb ' Völt; mitit az-blőádások ösz- szességéből kitűnik. Hiszen láttuk az évad kiemelkedő ma­gyar drámasikerét, Spiró György Csirkefej című drámá­ját (s ez egyben az évad egyik legkiválóbb előadása is). Lát- uk az igazán lenyűgözően meg­csinált Brecht Galilei élete című drámát Miskolcról (ren­dezésben, színészi játékban ez is az évad egyik eseménye volt), láttunk Szolnokról egy magyarországi felfedezést, Gor­kij Vassza Zseleznova című darabjának nálunk sosem ját­szott első (és nagyon jó!) vál­tozatát, az Örökösöket, jó elő­adásban és jó színészekkel. Szegedről egy élvezetes Hege­dűs a háztetőn, Pécsről egy nagyon szórakoztató francia keserű komédia (Vitrac: Vik­tor), Nyíregyházáról egy mai angol szerző, Edward Bond A bolond című, izgalmas drámá­ja érkezett, Debrecenből egy jó Örkény: Tóték előadás. Igen ám, de aki eleget járja az or­szág színházait, az azt is tud­ja, hogy ezek valóban a csú­csok, s a bemutatók többsége sajnos nem ilyen érdekes, az előadások színvonala meg en­nél is vitathatóbb. No de hát ez a fajta arányeltolódás min­den válogatás örök hibája. Az előadások általában szép számú nézők előtt zajlottak. Ä budapesti közönséget érdeklik ezek a találkozók. Nem úgy a budapesti szakmát. Hogy a vi­déki színészek, rendezők nem láthatták egymás előadásait, nnak technikai akadályai van­nak, s ezek érthetőek. De hogy a budapesti színészek és ren­dezők közül csak elvétve for­dult elő egy-egy ezeken az elő­adásokon (mármint a vidékie­ken), az érthetetlen. Olyan kö­zömbösség ez, amely jelzi: a szakma egyre inkább befelé fordul, saját közügyei sem érdeklik igazán. És ez nagyon nem jó dolog. A szakmai kö­zöny az élet egyetlen terüle­tén sem kifizetődő magatar­tás.- T. I. RA DTÓFIGYELŐ JELENIDÖBEN — a munká­sok szabad idejéről. A sajtóból, a különböző felmérésekből is kiderül, hogy jelentősen csök­kent a munkások szabad ideje. Aki teheti, gmk-zik, túlórát vállal, vagy más pénzszerzési lehetőség után néz. Mindezt azonban a pihenés, az önmű­velés rovására. Tárnái Gizella és Kondor Katalin a túlmunka és a kulturálódás ellentmon­dásait vizsgálták. Alaposan és tudatosan készültek fel a téma boncolgatására. Megkerestek gmk-tagokat, közművelődés­sel foglalkozó szakembereket, gazdasági vezetőket egyaránt. Már az első percekben megütötte a fülemet az egyik nyilatkozó kijelentése: a mű­veltségnek nincs presztízse. Ezt a megállapítást én mó­dosítanám: csupán hátrább került az értékrendben. Hi­szen például a túljelentkezés — egyes középiskolákban, egyetemeken — sem ezt bizo­nyítja. Egy asszony szerint természetes, hogy mellékes ke- reseti lehetőségre is szükség van, mert a fizetésből nem le­het megélni. Ez már magya­rázata lehet a műveltség ked­vezőtlen értékváltásának. Mel­lékesen megemlítem — érv­ként, hogy rendkívüli módon megnövekedett a kulturális kínálat, jóval több a válasz­tási lehetőség a maradék szabadidő eltöltésére, mint korábban. Egy építőipari munkásszálló lakóival is beszélgettek. A ri­porter kérdésére, hogy tíz tár­suk közül hány gmk-zik, szel­lemes választ kapott — tizen­egy. A szálló kultúrosából csak úgy ömlött a panasz: hiába veszi meg a könyvtár a legkülönbözőbb folyóiratokat, újságokat, nem olvassák. A he­ti egyszeri videovetítésre nem jönnek ötvennél-hatvannál tibben. — Az a feladatom, hogy fejlesszem az igényeket. Már bocsánat, de hogyan? — kérdezte. Csakis rendkívüli energiával és képességekkel megáldva- verve lehet valamit elérni! Úgy, hogy a közművelő napi tizenhat órát dolgozik. Számos esetben tapasztaltam Pest me­gye művelődési otthonaiban járva, hogy ahol eredményt tudnak fölmutatni, ott a munkatársak sokat feláldoz­nak szabadidejükből. Arról nem is beszélve, hogy en­nek a hivatásnak betöltésé­hez nem elég csupán száz­százalékos erőbevetés. Ha te­hát más rétegeknél vizsgál­nánk a szabadidőhelyzetet — hasonló képet kapnánk, mint a munkások esetében. Dr. Fukász György szocio­lógus egy Csepelen készített felmérésről számolt be. Míg 1969-ben a törvényes munka­időn kívül megkeresett pénz a jövedelem 5,3 százalékát tette ki, addig ez a részarány 1985- re 42,9 százalékra emelkedett. ÉVEKKEL EZELŐTT csök­kentették a munkaidőt, s így több lett a szabadidő, amit azonban nem pihenésre, re­generálódásra fordítanak az emberek, s ennek a későb­biekben következményei lesz­nek. Egyrészt károsodik a túl­munkát végzők egészsége, másrészt kedvezőtlenül hat ez vissza az ember felkészültségi szintjére. Hadd tegyem még hozzá, hogy mindezek a meg­állapítások a kultúra munká­saira is vonatkozhatnak! Az Elzett Egyesülés elnöke, Meleghegyi József sem örül a vgmk-knak, mert az ott fel­használt időt a szellemi, fizi­kai feltöltődésre kellene fordí­tani. Például arra, hogy ha a munkás új gépet kap, akkor hazavigye a gépkönyvet és tanulmányozza. Függetlenül attól, hogy tudok ilyen eset­ről, ennek általánossá válását elég nehéznek tartom. A gép­könyv ugyanis nagyon sok­szor meg sem érkezik a gép­pel; külön kell megrendel­ni... Vennes Aranka A művelődéshez Kedvezményele nevelőknek A pedagógusok önművelé­sét, szórakozását segítő ked­vezményekről kötött megálla­podást a pedagógus-szakszer­vezet és több kulturális intéz­mény. Az akcióra kísérletként először a fővárosban és Pest megyében kerül sor. A Pest Megyei Moziüzemi Vállalat június 1-jétől egy év­re szóló, 24 szelvényből álló pedagógusbérletet bocsát ki. 180 forintos egységáron. Ezek a megye bármely filmszín­házában. autós- és kertmozi­jában beválthatók: belépő­jegyül egy-egy bérletszelvény szolgál. így egy jegy 7 forint 50 fillérbe kerül. A bérlet- tulajdonosok egy-egy alkalom­mal — a szelvények ellenében — legfeljebb öt hozzátartozó­jukat, barátjukat is magukkal vihetik. A budapesti oktatási intéz­mények pedagógusai e nyáron. 30 százalékos kedvezmény­nyel látogathatják a fővárosi szabadtéri színpadok előadá­sát, kivéve az operetteket, a cigányzenei és a pop-rock hangversenyeket. A 100 forin­tos bérleteket június első két hetében lehet megvásárolni a Szabadtéri Színpadok Igaz­gatóságának városmajori köz­pontjában. Ezekkel nyolc kü­lönböző produkcióra váltható kedvezményes jegy. A harmadik kedvezményes akció már folyik. A szakszer­vezet a Könyvértékesítő Vál­lalattal a pedagógusnap al­kalmából kötött egyezséget. Ennek alapján a vállalat — a fővárosban és Pest megyében egyaránt — külön kérésre az oktatási intézményekbe szál­lítja a könyveket, amelyeket 50 százalékkal olcsóbban bo­csát a pedagógusok rendel­kezésére. A #%••/ PEST MEGYEI IPARCIKK. ** rlfi KERESKEDELMI VÁLLALAT új szolgáltatása amatőr fotósoknak és filmeseknek: — színes negatívok előhívása — színes mozifilmek előhívása — fekete-fehér filmek előhívása keretezéssel — EG diafilm előhívása — színes papirkép negatívról. A szolgáltatások a következő helyeken igényelhetők; Monor, Pattermann u. 3., Forrás Áruház Szentendre, HÉV-végállomás, iparcikkáruház Gödöliő, Dózsa György u. 5-7., Kultúrcikkbolt. A kidolgozás minőségére a főfotó a garancia A Budapest Bank Rt. Ceglédi Igazgatósága (Cegléd, Rákóczi u. 2.) magánszemélyek részére kötvényjegyzési akciót hirdet [fCLpí C J vVM lJJ a Dél-Pest Megyei Áfész, Cegléd által kibocsátandó 10 millió Ft értékű kötvényre. Jegyzési időszak: május 25-étől június 5-éig. Jegyzés személyesen a Ceglédi Igazgatóságon. Biztosítsa kötvényét jegyzés útján!

Next

/
Oldalképek
Tartalom