Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-24 / 147. szám

XXXI. ÉVFOLYAM, 146. SZÄM 1987. JÚNIUS 21.. SZERDA Szó sincs áremelésről Az építők angolosan távoztak Segítségünket kérték verőce- marosi olvasóink, ezúttal a te­lepülés viilamosenergia-hely- zetével kapcsolatban, például a fejlesztési lehetőségek, illetve azok akadályai összekuszáló- dott szálainak kibogozása ér­dekében. Nő a feszültség Hosszú évek óta, főleg üdü­lési szezonban visszatérő gon­dokról van szó: tavasztól őszig jelentékenyen megnő a hétvé­geken a népesség, s ebből kö­vetkezően a villanyáram-fo­gyasztás is — ami miatt ala­posan lecsökken a feszültség az elektromos hálózatban. Ugyanakkor a nagyközség villamosenergia-gondjai miatt egy másik féle feszültség nő a helybeli lakosok és az üdülő­tulajdonosok között. De maguk az üdülők sincsenek azonos ál­lásponton, mert vannak, akik hiányolják az utcai világítást, lakásukban, barkácsműhelyük- ben, kertjükben elektromos berendezéseket szeretnének használni. Ezek az emberek el is követnek mindent annak ér­dekében, hogy utcájukba el­jusson a villanyáram — anya­gi áldozatoktól sem riadnak vissza. De vannak olyan üdülőtulaj­donosok is, akik nem hajlan­dók pénzt. adai...az-.fileklrí hálózat fejlesztésére, mert anyagi helyzetük nem teszi le­hetővé, vagy mert egyszerűen fölöslegesnek tartják hétvégi házukban a villanyáramot. Nyári estéken a világításról ki-ki a maga módján kíván gondoskodni, elektromos be­rendezéseket pedig nem is akarnak használni, mondván, hogy hobbikertjüket kézi ka­pával. permetezőgéppel, met­szőollóval, ásóval vagy motoros kisgépekkel is nagyszerűen le­het művelni. Ezek az emberek a locsolást is kétkezi munká­val végzik. Nos az érvek és ellenérvek, a kívánságok és elzárkózások ellenére, az elmúlt években hét magánerős villany társulás alakult Verőcemaroson. Ez a társulásos forma be is vált azokban az utcákban, ahol minden üdülőtulajdonost sike­rült meggyőzni a villanyáram szükségességéről. Az eddigiekből pedig követ­kezik, hogy a villanytársulások nem községnyi méretűek, s hogy jobbára az üdülőövezet­ben alakultak s tevékenyked­nek, illetve tevékenykedtek, mert egyik-másik már meg­szűnt, feloszlott, vagy átala­kult. Egy-egy vezetékszakasz megépültével vagy kisebb lett az érdekeltek száma, vagy gyarapodott a társulásba be­lépő új tagokkal. Olyan hangzatos fantáziane­veket viselnek a villanytársu­lások, mint az Eresztvény— Csattogó, vagy a Merczel— Titi—Mártái — utóbbi Titi— Mártái néven, kisebb létszám­ban él tovább. Általában nem nagy létszámúak ezek a vil­lanytársulások, de van közöt­tük egy, az Eresztvény—Csat­togó, amelyik már forintmil­liókban számolja a saját erő­ből megépülő villanyhálózat bekerülési költségét. Ennek a társulásnak a pénzét koráb­ban a helyi tanács letéti szám­láján kezelték, de 2—3 éve a nagymarosi takarék vállalta el ezt a feladatot. . Tehát írásunkban eljutot­tunk az Eresztvény—Csattogó Villanytársuláshoz, s annak tagjaitól kapott konkrét infor­mációkig. Nevezetesen arról van szó. hogy a társulás Bras­sói utcai üdülőtulajdonosai kö­zül többen megkérdezték, •mi­lyen alapon emelte a bekerü­lési költséget a társulás veze­tősége (?), vagy a kivitele­ző (?). Példaként említhetjük R(id­ler Istvánná esetét, aki el­mondta. hogy 1982-ben három­ezernyolcszáz, a következő év­ben 8 ezer 400, az idén további 7 ezer 200 forintot kellett befi­zetnie a társulás számlájára — holott, ő úgy tudja, hogy már 1982-ben kifizette a hoz­zájárulás ra eső részét. Rád- lerné csak úgy „mellékesen” megemlítette, hogy az oszlopo­kat a társulás vezetősége ál­tal felfogadott emberek a télen is állítgatták a földbe, eközben a kertjük végében megrongál­ták a kerítést, majd angolosan távoztak, nyom nélkül. Azóta sem tudják az utca­beliek, hogy kik voltak az oszlopállítók, s hová lettek, hová tűntek a felelősségre vo­nás elől. S hiába keresték a tagok a társulás elnökét, dr. Dinnyés Illést is. mert a lak­címét nem ismerik, személye­sen pedig legalább fél éve nem látták — bár van az utcabeliek között olyan is. aki egyáltalán nem ismeri az elnököt! Ezek után elsőként a nagy­község villamosenergia-ellátá- sáért felelős szervet kerestük meg. Az EDASZ szobi üzem­egységének vezetője. Baluska Gyula vállalta tájékoztatásun- . .kaL j&z^.Kr£SZbuény—Csattogó Villanytársulás ügyében. Elmondta az , üzemegység­vezető. hogy jól ismeri a Bras­sói utcai vill'anytársulás törté­netét. Az úgy kezdődött, hogy előbb megalakult a társulás, az ÉDÁSZ — megrendelésükre — elkészítette a hálózat tervét, amely három ütemre bontja a kivitelezést. Az első ütem sze­rint el is készült a 20 kilovol­tos vezeték egy transzformá­torállomással, és ahhoz kap­csolódóan mintegy másfél ki­lométer hosszú hálózattal. Félreértések A második ütemben a kisfe­szültségű — közvetlenül a fo­gyasztókat ellátó — hálózat egy szakaszának építése má­jusban befejeződött (legalábbis az ÉDÁSZ szobi üzemegységét így tájékoztatta dr. Dinnyés Il­lés). Ma már a harmadik, s egyben befejező ütem kivitele­zése is elkezdődhet, mert ösz- szegyűlt ahhoz az anyagi fe­dezet. A hálózatépítést jelenleg a Pest Megyei Tanács Villany- szerelő Vállalata végzi. Baluska Gyula szerint azo­kat a félreértéseket, amelyek­ből áremelésre következtettek a társulás tagjai, az okozhat­ta, hogy minden egyes ütem kivitelezése csak akkor kez­dődhetett el, amikorra a társu­lás tagjai befizették az esedé­kes hozzájárulást. A három ütem bekerülési összege pedig külön-külön más és más mér­tékű. Akik az első ütem élőit fizettek, azok mélyebben kel­lett. hogy a pénztárcájukba nyúljanak, mert mindhárom ütem teljes kivitelezési tervé­nek költségeit is ők állták. Ám időközben újabb tagok léptek be a társulásba. így két- három oszlopnyi távolságon­ként nőtt a megépítendő háló­zat hossza, s ugyanígy a költ­ségek is. amik egyenlő arány­ban megoszlottak a tagok kö­zött. Tehát szó sincs áremelés­ről, legfeljebb arról, hogy a társulás vezetősége nem tájé­koztatta kellőképpen a tagsá­got! További kérdések Nos egyelőre ennyit a verő­cemarosi „rázós” ügyről. Ám mert olvasóink időközben to­vábbi kérdéseket is feltettek a település villamosenergia-hely- zetével kapcsolatban, visszaté­rünk még a témára. Aszódi László Antal Egy verseny hordaléka Néhány hete, mint arról akkor beszámoltunk, nem­zetközi agárversenyt és -bemutatót rendezett a Ma­gyar Ebtenyésztők agár­szakosztálya a Pokol-szi­geten bérelt telepén. A haj­danvolt sportpálya kör­nyékét erre a két napra nagy munkával kitakarítot­ták, „felparcellázták”, vil­lanyt vezettek a fák közé, ahol sok hazai és külföldi agarász töltött el a szép környezetben néhány na­pot. Az természetes, hogy ahol sok ember megfordul, sok a hulladék is. Akkor takaros zacskókba gyűjtöt­ték a szemetet, s a tábor­nak egy erre a célra elkerí­tett területén tárolták. Aztán véget ért a ver­seny. A vendégek távoztak, a szemet maradt ... (!) Ma­napság naponta többtucat­nyi táborozó úttörő halad el a gusztustalan látvány mellett. Pedig bizonyára el lehetne érni, hogy eltűnjön onnan ez a halom, már csak azért is, mert az iga­zi nyár beköszöntével egyre többen rándulnak majd át a szigetre egy-egy hétvé­gen. kisgyerekkel is. akikre valóságos veszélyt jelent a legyekkel lepett kupac. ■k Már csak ezért is örö­münkre szolgál a város ve­zetőinek az a döntése, hogy az ebtenyésztőkkel kötött szerződés lejártával, a jö­vő évtől kezdődően a poj kol-szigeti diákstadion is­mét eredeti rendeltetése szerint jog majd szolgálni: a váci diáksportkörök és '-egyesületek nyári otthona lesz. B. H. Vác díszpolgára volt Dercsényi Dezső halálára Hétfőn délután — a rádió híradása nyomán — futótűz­ként terjedt el Vácon a hír: meghalt Dercsényi Dezső. Szü­lővárosa, Vác egyik díszpolgá­rát, a Váci Múzeumi Egyesü­let köztiszteletben álló elnökét gyászolja. Vácott született 1910. július 17-én, abban a városban, amelynek műemlékeiről ké­sőbb annyit írt, s melynek tör­ténelmi emlékeit olyan szere­tettel gondozta alkotómunkája során. A közelmúltban egyik iro­dalmi folyóiratunk folytatá­sokban közölte életrajzát Dí­jaim címmel. A váci gimná­zium diákjaként sajátította el első művelődéstörténeti, építé­szeti. művészeti ismereteit. Az egyetemen Gerevich Tibor vo!t a professzora. 1934-ben szerzett doktori címet, s utána már egyenesen haladt pályája. A felszabadulás utáni műemlék- védelem krónikája elválaszt­hatatlan az ő nevétől. A néhány éve elhunyt Gra- nasztói Pállal kö-ösen írták a Vác című kötetet. Az ő vá­rosismertető szövegét illuszt­rálták Korniss Péter fotói az 1974-ben megjelent Vác című albumban. Idős fejjel is to­vább dolgozik. Kis kötetben megjelenteti a váci székesegy­ház ismertetőjét. A sorozatban szeretne írni a Gombás-pata­ki hídról, melynek felújítá­sáért annyit fáradozott. A szülővárossal kapcsolatos emlékeiért hálás volt élete vé­géig. Vác vezetői köszöntöt­ték őt a Kossuth-dij elnyeré­sekor, a Herder-díj átvétele után. Életművének elismeré­se, hogy Vác díszpolgárává választotta Dercsényi Dezsőt. Amíg ideje, egészsége enged­te, aktívan részt. vett a Váci Múzeumi Egyesület vezetősé­gének a munkájában. Öt év­tizedet töltött a magyar mű­emlékvédelem szolgálatában. A Herder-dij átvételekor ezt mondta: —. Sok, nehézséggel, de sok elismeréssel is' találkoztam az elmúlt évtizedekben. Mégis, a sors legnagyobb kegyének tar­tom. hogy azt csinálhatom, amit szeretek, amire fiatal fej­jel az életemet szántam ... Új helyen új ágazatok Nappali tagozaton is VáíSalati jutalom a fiataloknak Kereskedőket avattak A Vác és Környéke Élelmi­szer kereskedelmi Vállalatnál sokéves hagyomány, hogy a végzős tanulókat ünnepség ke­retében avatják szakmunkás­sá. Az elmúlt tanévben 63 diák jutott el a vizsgák időszakáig, s mivel teljesítették a három esztendő feladatait, a kötele­zettségeket, elérkeztek életük komoly állomásához. Az avatóünnepséget a válla­lat személyzeti osztálya a KISZ-szervezettel közösen ké­szítette elő. Tóth Károly áru­forgalmi igazgatóhelyettes kö­szöntötte a fiatalokat. El­mondta, hogy a vállalat nagy gondot fordít a szakmunkás- képzésre. ezt tekinti a szak­ember-utánpótlás alapjának. A befejeződött tanévben 280 tanulója volt a három évfo­lyamon a VKÉV-nek. A ta­nulmányi eredménytől füg­gően jutalmazták a fiatalokat, az alapbér-megállapítás is en­nek figyelembevételével tör­tént. A végzett diákok nevében Szabó Zsuzsanna megköszönte a vállalatnak és a Kereskedel­mi Szakmunkásképző Iskolá­nak a hároméves gondosko­dást. Nagy István személyzeti osztályvezető a vállalat nevé­ben mondott köszönetét a ne­velési-oktatási munkáért a ta­nároknak és a gyakorlati szakoktatóknak. A szakmunkásavató ünnep­ség után, tanévzárón kapták kézhez a végzett fiatalok a szakmunkás-bizonyítványt, A takarékszövetkezetekben Nagyobb a betétállomány amellyel elindulhatnak életút- jukra a kereskedelmi pályán. P. R. Előadás Magyarország búcsújáróhe­lyeiről tart előadást június 26- án, pénteken 17 órai kezdettel a Váci Levéltárban dr. Barna Gábor, az MTA Néprajzi Ku­tatócsoportjának tagja. A váci Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkás­képző Iskola tavaly szeptem­bertől kedvezőbb tárgyi fel­tételek mellett folytathatta munkáját. Ebben az évben birtokba vehették az Ifjúság téri épületet, ami korábban a Közgazdasági Szakközépiskola otthona volt. Az iskolában 24 tanár és 14 szakoktató végezte az oktató­nevelő munkát tíz hónapon keresztül; 630 volt a tanulók száma 24 osztályban, valamint három osztályban tanítottak a középfokú levelező tagozaton. Ismét elnyerték a Kiváló KISZ-szervezet zászlót, okleve­let. Tanulóik eredményesen sze­repeltek az országos szakmai versenyeken: Szabó Zita ru­házati-, Németh László mű- szakicikk-eladói szakmában második helyezést ért el. így korábban megkapták a szak­munkás-bizonyítványt. A Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedőn második lett az is­kola csapata. Ősztől, az 1987—88, tanévtől beindul a kereskedelmi szak- középiskola nappali tagozaton is. Ezenkívül 10 szakmai cso­portban 290 elsőéves szakmun­kástanuló kezdi tanulmányait. Két új ágazatban indul kép­zés: - kozmetikai-vegyi, vala­mint kultúrcíkkeladói szakmá­ban. — ap Őrbottyán Juniáüs Juniálist rendez június 27- én, szombaton, 17! Órái kezdet­tel a Hazafias Népfront, az I. sz: Téglagyár, a Vízműfar- sulat és a Kvassay Jenő Klub Örbottyánban, a Lenin úton, a Téglagyár területén. A hajnali három óráig tartó mulatság bevételét a Kvassay Jenő Klubház és az őrbottyá- ni idősek napközi otthona megépítésére kívánják fordí­tani. Tizenkét fiú szép búcsúja A váci MÉH-teíep Petőfi kor a rengeteg sáros holmit Sándor szocialista brigádja „Apánk” mosta ki, amíg mi hároméves patronálás után el- törülközőkbe, plédekbe, lepe- búcsúztatta azt a tizenkét fiút, dőkbe csavarva szárítkpztunk, akik a nagykorúság küszöbét hát azt sokáig nem felejtjük elérve elhagyják a vácdukai el. De még az idén is* me- nevelőott.hont. Itt éltek, tanul- gyünk NDK-ba, Zánkára és tak a Forray Andrásné, szüle- Szegedre üdülni, tett Brunswick Júlia-féle úri- Amikor a pályaválasztásra lakban, játszottak a közel há- terelődik a szó. öröm hallgat- romszáz éves védett platánok ni. ahogy egymást segítve pró- és vadkókuszok árnyékában, bálják elmagyarázni, hol. mer- Azon a földön, amelyet Zah re jártak, mik a lehetőségek Mihály 1625-ben a Rátót nem- Oroszlányban, a bányában, zetségnek adott el, és ahová a vagy Kőbányán, a „kőedény- törökdúlás után csak a ben”. XVIII. század közepétől tele- Cseh Attila és Szabó Olivér pült a nép újra, és amelynek tájárnak készül. Oláh Péter utolsó gazdái a Serényi gró- autószerelő lesz. Selymes Jó­tok voltak. zsef esztergályosnak tanul. Nagy János és Miklián Jó- Szilcora Miklós és Vidovics zsefné nevelők — mint sza- István műkőkészítő akar len- vaikból kicsendül — nem csak ni. A „Gránitba" hárman men- ma vállalják e tizenkét fiút. nek Egyedi Zsolt, Krizsán At- Az emlékek felidézésében tila és Mohos József. Hajdú segít Cseh Attila: Pál géplakatosnak készül, Sep­— A zebegényi sátortábor rős Attila a vasúti jérműsze- az valami remek volt, és a relést választotta. Talán a kollektív pataki fürdés, ami- park varázsának engedett Növekszik a bizalom a ta­karékszövetkezetek szolgálta­tásai iránt, az év első négy hónapjában tovább emelke­dett pénzügyi forgalmuk. Na­gyobb betétállománnyal ren­delkeznek, mint korábban bármikor, és több kölcsönt is folyósítottak a tagoknak. A „falusi bankok” betétállo­mánya május elején megha­ladta a 42,5 milliárd forintot, s ez 6,5 milliárd forinttal volt több, mint egy évvel koráb­ban. Az elmúlt időszakban a lakosság körében a szokottnál is nagyobb érdeklődés mutat­kozott az ifjúsági takarékbetét iránt, amely egy év alatt csaknem megháromszorozó­dott. Jóval több a nyeremény­betétkönyvben és a takarék- levél formában elhelyezett pénz is, ezek együttes összege megközelíti a 3,9 milliárd fo­rintot. A takarékszövetkezetek köl- csönállománya is nagyobb. A hitelállomány meghaladja a 12 milliárd forintot, amely majdnem 60 százalékkal ma­gasabb, mint egy évvel ko­rábban volt. A tizenkét fiú, akiket a MÉH-esck Is megkedvellek A búcsiüorla, és akik elbú­csúztak (Kép és szöveg: Po- rubszky Dezső) Varga Gyula, amikor kertész­nek jelentkezett... — Tessék a tortát is lefény­képezni — kérte a mindig vi­dám Cseh Attila, és az udva­ron a brigádtagokkal készült fotó után Nagy János nevelő előhozta az óriási tortát. Len­gyel László, Füle Józsefné, Kerti Erzsi és German András a brigád tagjai búcsúzóul egy- egy tanáccsal szolgálnak, míg amott a közelmúlt egy-egy emlékét idézik fel. Már a váci MÉH-telep felé poroszkál a brigádtagok Wart­burgja, amikor Füléné még a könnyeit törölgeti. Kérdés nél­kül mondja: — Nemcsak ta­náraiknak nőttek a szívéhez ezek a kedves bolondok ... ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom