Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-24 / 147. szám

Új látnivalók Visegrádon Minden marék földet átnéznek Örömmel adjuk hírül, ha egy-egy műemlék helyrehozá­sában előbbre lépünk. Különö­sen igaz ez akkor, amikor olyan jól ismert, már-már jelképpé vált történ el mi-épí­tészeti értékről van szó, mint amilyen a visegrádi vár. Eb­ben az ötéves tervben az Ál­lami Tervbizottság az ottani műemlékegyüítesre — a kirá­lyi palotára, az alsó várra (Sa- lamon-torony) és a fellegvárra — harmincötmillió forintot fordít. Ez az összeg azonban csupán az életveszély elhárí­tására elegendő. Érthető te­hát, hogy az ott folyó munka nem lehet látványos, ám mégis eredményes, amit az is bizo­nyít, hogy a fellegvárban jú­lius 1-jétől két új szárnyat nyitnak meg a kirándulók előtt. Török temető A műemlék kezelői joga a Pi­lisi Állami Parkerdőgazdaságé. Szabados János beruházási és fejlesztési osztályvezetővel, valamint Bánóné Ráday Anna létesítményfelelőssel járjuk vé­gig a még zárt részeket. A keleti, kaputoronytól kaptatunk fölfelé, de mielőtt belépünk, Bánóné jobbra mutat: — Ez a terület azért olyan rendezetlen, mert a régészek szerint török temetőt rejt a föld. Ez azonban még teljesen feltáratlan — magyarázza. Aki tavaly nyáron járt itt utoljára, tapasztalhatja, hogy a vár­árok kitisztításával ismét ha­ladtunk. Igen lassan ugyan — teszi hozzá —, hiszen a XIV. századtól minden törmeléket idehordtak a környékről, s a régészek jóformán minden marék földet átvizsgálnak. Az árok pedig húsz méternél is mélyebb. Egyébként egész Európában ritkaságszámba megy; tudomásom szerint mindössze két ilyen szikla- árok található a kontinensen. A nyugati oldalra érünk. Itt még lakat és kerítés őrzi a te­rületet, illetve a romokat — s Hangulatos kilátóterasz ala­kult ki. A cím fölött: a belső udvar július 1-jétől nyitva lesz a nagyközönség számára is, (Erdősi Ágnes felvételei) az Országos Műemléki Fel­ügyelőség felvonulási épületét. Feltárul az udvar — Jellegzetes alsó udvari ré­szen járunk — jegyzi meg Sza­bados János. — A parkerdő által kiírt hasznosítási pályá­zatok egyike adta az ötletet, hogy itt a személyzetnek ki­szolgálóhelyiségeket létesít­sünk. Sajnos erre az idén még nem kerül sor. A beépí­tés azonban semmilyen elté­rést sem mutat majd az ere­deti várfaltól. A külső, déli bástyához, a rondellához érünk. Különös véletlen, hogy ez rongálódott meg a legjobban, pedig ezt építették a legkésőbben. Szé­les, kényelmes falépcsőn és a felvonóhídon keresztül — a valaha legalább két emelet magas kaputorony alatt átha­ladva — a régen látott belső udvarba jutunk. Bejárat a falszoroson — A jövő hónaptól ide is bejöhetnek a látogatók, de csak a ciszternáig — mutat körbe Bánóné. — Jobbra és balra is egy-egy terembe lép­hetünk. Egyelőre még mi sem tudjuk, mi célt szolgáltak, ezt majd a későbbi kutatások de­ríthetik ki. E termeket — fal­védelmi okokból — födémmel fedtük be, s így két kilátóte­raszt alakíthattunk ki, amelyek igen hangulatosak az újraépí­tett ablakokkal és a pihenés­re, csábító kőpadokkal. ■ — Milyen munkákat tervez­nek még éhben az évben? — fordulok Szabados Jánoshoz.' — Az ÁTB által biztosított hárommillió forint falkonzer­válásra és életveszély-elhárítás­ra elegendő — feleli. — Ezen az összegen felül a belső vár keleti palotaszárnyának hely­reállítására a parkerdő és a Közép-Duna Vidéki Intézőbi­zottság ötszáz-ötszázezer forin­tot költ. Ugyanis azon a fal- szoroson juthat majd be a közönség. Tovább folytatjuk az árok tisztítását. Ebben az évben félmillió forintot fordí­tunk erre, s reméljük, hogy az OMF ugyanennyit biztosít. — Régóta gond a műemlék hasznosítása. A legképtelenebb ötletektől kezdve — mármint: legyen szálloda — több hír kelt szárnyra. Végül is mi lesz? — Különféle programok szervezésére gondoltunk. Pél­dául kiállítások, hangverse­nyek és előadások megrende­zésére. A fellegvár azonban mindenképpen megmarad mű­emléki romnak. V. A. ■ Rádiófigyelő m CSODÁLKOZUNK, tehát va­gyunk. A sorozatot szerkesztő műsorvezető, Bán László, ne­ves szakembereket hívott meg erre a beszélgetésre: Csákány Antal villamosmérnököt, Há­mori József agykutatót, Her­nádi Miklós szociológust, Ta­más Pál tudományszocioíógust és Voight Vilmos néprajzku­tatót. Aligha van ember, akit ne foglalkoztatna a jövő, s főkép­pen a jövőben bekövetkező események előrelátása —, hogy kerüljem már azt; a kétes érté­kű szót: jóslás. így volt ez. mindenkor. . amit számtalan példával tudunk bizonyítani. Nemcsak az ókori görög iro­dalom őrizte meg néhány jós nevét, hanem a későbbi is, mint például Jules Verne re­gényíróét is, akit határozottan jövőt látónak tartunk. Azt saj­nos!?) tni már nem érjük meg, hogy vajon a mai tudományos- fantasztikus írásokban, köny­vekben megfogalmazottak kö­zül mi valósul meg. Természetesen, ma már nem olyan könnyű jósolni, mint ré­gen, mert állandóan változó világban élünk — állította az egyik résztvevő. Ha jól bele­gondol a hallgató, igazat is ad neki. Néhány évtizeddel ezelőtt irányított,, korlátozottabb le­hetőségeket biztosító világban éltünk; szűkebb volt a társa­dalmi mozgástér, mind a kö­zösségnek, mind az egyénnek. Általános ismereteink, látókö­rünk — s így mai világunk — egyre tágul. Felgyorsult az élettempónk, a rendkívül nagy lépésekkel fejlődő technika eredményeként hirtelen bővült lehetőségeink köre az élet min. den területén. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy azok a korábbi jós­latok, amelyek nem váltak be, meg sem maradtak az embe­riség emlékezetében. A műsor a témát a tudomá­nyok szemszögéből próbálta vizsgálni. Magától értetődő te­hát a gondolat: itt vannak a számítógépek, amelyekkel bo­nyolult és nehéz feladatokat lehet megoldani. Miért nem táplálnak be adatokat ahhoz, hogy egy valóságos jövőképet rajzoljanak meg? A szakem­ber megadta a választ: a szá­mítógép racionális elemekkel dolgozik, a jövő valósága pe­dig — legalábbis egyelőre — megfoghatatlan. Hát éppen ez az, ami ben­nünket, egyszerű embereket foglalkoztat! Éppen emiatt ültünk a készülék mellé. Sze­rettünk volna valamilyen ma­gyarázatot kapni a jóslatok le­hetségességére és lehetetlen­ségére. Ez sajnos, nem telje­sen sikerült. A beszélgetés egy időre egészen mellékvágányra IÁLLÍTÓTERMEKBO Zsámbéki tanárok bemutatkozása /! Dr. Tóth Albert, a zsám- ^ béki Tanítóképző Főiskola főigazgatója nyitotta meg az intézmény tanár festői­ig nek közös tárlatát, mely ^ július 10-ig tekinthető meg A a főiskola dísztermében. Vizuális nevelés Évzáróként a zsámbéki ta­nár festök hírt adtak arról, hogy az új tanítónemzedék vi­zuális nevelése mellett milyen eredményeket értek el festő­ként, grafikusként, szobrász­ként. Krajcsirovits Henrik évek óta a főiskola tanszék- vezetője, s ugyanakkor orszá­gosan ismert festő. 1929-ben született Tatabányán, azóta ott él és alkot. Műveit bemu­tatták önálló kiállításon a budapesti Helikon Galériában, többször Tatabányán, továb­bá Veszprémben, Nyírbátor­ban, Ajkán, Dorogon, Dömsö- dön és egyes munkáit láthatták Krakkóban, Varsóban, Prá­gában, Berlinben, Moszk­vában, Pekingben, Rio de Janeiróban, Helsinkiben, Glasgowban. Több kitünteté­se közül kiemelkedik a SZOT- díj, amelyet 1962-ben kapott. Kimagasló a rajztudása, így kelti életre álmait a Dunaka­nyarról és az Életfáról, amely egyszerre növény és ember; maga az ágakban kanyargó létezés, indázásban a gondo­lat. Külön erénye, hogy a tá­jat és a humánus motívumot arányosan kelti életre a fo­galom rajzi, festői értelmében. Takarékosan bánik a színek­kel, egyszerűen azért, mert a nagyvonalúan erőteljes vonal- vezetés csak ennyi tónust en­gedélyez. Rejtett áhítat Papp Albert új tanár Zsám. békon, de festményeit szintén ismerik orsszágszerte. Kemen- dolláron született 1938-ban. Jakuba János tanítványa volt az egri Tanárképző Főis­kolán. 1959-től él Tatabányán, több mint egy évtizedig az Üj Forrás című lap művészeti rovatvezetője volt. Egyéni ki­állítása nyílt 1967-től máig többször is Tatabányán, Bu­dapesten a Fényes Adolf-te- remben és a Ferencvárosi Pincetárlaton, továbbá a ta­tai várban, Körmenden, Győ­rött, Pápán és Oroszlányban. Szive van a képeinek; érzés hatja át festői felületeit, meg­érinti az ősi falu tisztaságát, melyet ő mély visszafogott­sággal örökít meg. Vonalai­nak, színeinek csöndje valósá­gos vallomás, meghittsége na­gyon őszinte, meggyőző. Hor­hosban ballagó figurái, erős izomzatú fái, szegfűt tartó kislánya megrendültségét és áhítatát is tartalmazza, me­lyet amennyire csak lehet — elrejt. Mélysége természetes, járuléka a közvetlenség, ide­gen tőle a tetszeni akarás, a harsány másodlagosság. Szlávik Lajos évtizedek óta tanít Zsámbékon, s a közvé­lemény esztétikus erejű festő­ként ismeri. Váltott; most szobrokkal mutatkozik be. terelődött. Például akkor, ami­kor arról vitatkoztak a részve­vők, hogy melyik társadalom­ban tisztelték jobban az öre­geket. Nem vagyok szakember, ta­lán ezért lepődtem meg, ami­kor a pszichológia jóslási ké­pességét kezdték bizonygatni Példaként említették azt, ami­kor egy orvos a pszichológus­hoz küldi a beteget vizsgálat­ra. Kérdés az, hogy a páciens egy öngyilkosság után képes lesz-e másikra? A pszichológus pedig nagy biztonsággal tud válaszolni. NEM HASZNÁLTAM volna szakember helyében a jóslat kifejezést, mert a pszichológus jó' kipróbált vizsgálati mód­szerekkel. tesztekkel dolgozik, szoros logikai sorrendet állít­va fel, amelyből egyetlen lánc­szem sem hagyható ki. Éppen ez hiányzik „valódi” jóslatokból; úgy hívják, hogy logika. Vennes Aranka Papp Albert: A vén fa. Párkányban született, 1952 óta kiállító művész, több kül­földi tárlaton is részt vett. Önálló anyaggal szerepelt a Műcsarnokban és a József­városi Galériában, továbbá Békéscsabán, Tatán és Tata­bányán. Festészetét mély er- kölcsiség, és a felület rend­kívül gondos munkálása jel­lemzi. Ezért válhattak képei gondolaterjesztő alkotásokká. Szobraiban mindig és most is kiiktatja korunk képzőművé­szeinek gyakori hibáját, a gyorsaságot. Szlávik tempója szabatos, a mű érési idősza­kához alkalmazkodik, ezért torzója és feje az álom és a kidolgozás arányaiban egy­aránt megindítóan tisztázott T apasztalatcsere Borbás Magdolna 1957-ben született Tápiósülyön. Mű­vészdiplomát a Római Képző- művészeti Akadémián szer­zett 1982-ben. Háromszor mu­tatkozott be grafikával Rómá­ban. Most először hazánkban, Zsámbékon, ahol 1983 óta tanít, először az általános is­kolában, s most a Tanítókép­ző Főiskolán, Arra vállalko­zik, amit rajzilag meg is tud oldani; a linómetszet techni­káját egyéni változattal alkal­mazza, s ott a legjobb, ahol a témát egy arcra, fürtre, vad- gesztenyére korlátozza. örvendetes, hogy a tárlat nem korlátozódik csupán he­lyi látogatókra. Nemcsak a tanítóképzősök nevelődnek e művek segítségével. Tervezik, hogy a zsámbéki művész taná­rak ősszel a budapesti tanító­képzőben mutatják be leg­újabb alkotásaikat, ezt viszo­nozzák 1988 tavaszán a budai képzőművészek Bálványos Huba, Szabó György, Juhász Erika, Krassói Erna, Rudolf Éva közreműködésével. Ez hasznos tapasztalatcserét je­lent, és vizuális élményt a zsámbéki és budapesti tanító­képző hallgatóinak. Losonci Miklós A Pest Megyei Vendéglátóipari Vállalat versenypályázat útján vállalkozásba adja a következő üzleteit: 254. sz. Vénusz eszpresszó, Nagykőrös, Szabadság tér 5. 048. sz. Aranyholló kisvendéglő, Gyál, Nagykőrösi út 134. 257. sz. Hangulat eszpresszó, Monor, Kossuth út 77. Tájékoztató adatokkal július 8-ától szolgál a ceglédi igazgatóság, címe: Cegléd, Kossuth tér 10/A. A versenytárgyalás július 28-án, kedden 14 órakor lesz a Kossuth étteremben; Cegléd, Rákóczi út 1. A Buda Környéki Áfész pályázat útján üzemelésbe adja: 01-3. sz. büfé, Biatorbágy, Vörös Hadsereg útja 64. 01-4. sz. italbolt, Biatorbágy, Mező Imre u. 62. A versenytárgyalás - közjegyző jelenlétében — 1987. július 14-én 9 órakor lesz az áfész központjában. A feltételekről érdeklődni lehet július 2-ától, az áfész közgazdasági főosztályán: Budakeszi, Erdő u. 4. 2092. Telefon: 352-074, 353-190. A pályázatukat 1987. július 13-án 14 óráig nyújtsák be az áfész főkönyvelőjének.

Next

/
Oldalképek
Tartalom