Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-23 / 146. szám

1987. JÚNIUS 23., KEDD A sportszervező vendéglős Miért gyanús ember a mecénás? — Talán jobb lenne, ha most nem írna pozitív cikket Komjáti Jakabról — mondja Kaldenecker István, az Űjhar- tyáni Közös Tanács elnöke. — Igaz, hogy ez az ember na­gyon sok társadalmi munkát végez az újlengyeli sportélet ébren tartásáért, s bár anyagi­lag ugyan nem támogatja a focicsapatot, de megrendezi a vendéglőjében a sportvacsorá­kat, bálokat. Egyszóval sokat dolgozik, de most nem lenne tanácsos jót írni róla. Éppen a közelmúltban kellett meg­bírságolnunk. — Miért? Talán megkárosí­totta a vendégeit, vagy idő előtt árult alkoholt? — Nem, ilyen gond még nem volt vele. Mindig készsé­gesen együttműködött a ta­náccsal. Például épített a vendéglője mellé egy nagy ter­met, a szükséges kiszolgáló egységekkel, hűtőkamrákkal és egyebekkel. Itt bálokat, es­küvőket és nagyobb kulturá­lis rendezvényeket lehet tar­tani. Egy ilyen terem megépí­tésére nekünk soha nem lett volna pénzünk. Ö abban ta­vasszal engedély nélkül bált rendezett. Azért nem járul­tunk hozzá, mert ugyanarra a napra a helyi KlSZ-alap- szervezet is bált hirdetett. Komjáti azonban ennek elle­nére megrendezte a maga va­csoráját, s ezzel meghiúsítot­ta a íiatalok rendezvényét. Ezért voltunk kénytelenek öt­ezer forintra megbírságolni. Ne írjon most róla! Nem fel­hőtlen a kocsmája miatt a viszonya a falubeliekkel. Fiatalok érdekében A kíváncsiság mégis elvisz Újlengyelbe. Komjáti Jakabot a község szélén álló vendéglő teraszán találom, éppen szám­lákat ellenőriz. — Azt beszélik, hogy Újlen­gyelben ön a sport egyszemé­lyes mecénása. — Egyszerűen csak azt sze­rettem volna, ha a íiatalok nem részegen, az árokban fek­ve töltik a szabad idejüket, hanem valamilyen értelmes szórakozást, kikapcsolódást ta­lálnak. Ennek most már ti­zennégy éve. — Elég furcsa ezt hallani egy vendéglős szájából, aki­nek az az érdeke, hogy minél nagyobb legyen az italforgal­ma. — Nem voltam mindig ven­déglős — válaszol Komjáti Jakab. — A Kőbányai Sörgyár autóbuszát vezettem. Jártam az országot és láttam minden­hol, a legkisebb faluban is próbálnak magukkal valamit kezdeni a fiatalok, sportolnak, klubot, művelődési házat épí­tenek maguknak. S, amikor hazajöttem, az árokparton fet- rengő kamaszokat láttam. Ti­zennégy éve kezdtem foglal­kozni a sportélet, a foci szer­vezésével. Vendéglős csak hat éve vagyok. De például a sportöltöző anyagát én vet­tem, a falu népe pedig kalá­kában megépítette. Intézmény a faluban Felugrik és az irodából jó­kora papírzsákot hoz elő. Bon­tatlan tasakok lapulnak ben­ne, Speedo mezek és nadrá­gok. Több mint tizenhétezer forintot fizetett ezekért, mint ahogy ő veszi a csapattagok legtöbbjének a stoplis cipőt is. — Tizenötezer forinttal tá­mogatja a sportkört a tanács. Számolja ki, hány futballcipőt lehet venni ebből egy évben, ha hét-nyolcszázba kerül pár­ja! Nekünk pedig serdülő-, ifjúsági, felnőtt- és öregfiúk- csapatunk is van. Képzelje el — mondja őszinte lelkesedés­sel és büszkeséggel —, egy ezerhétszáz lélekszámú falu­ban, ahol alig van iskolás gye­rek, a fiúk hány százaléká­nak kell focizni ahhoz, hogy ennyi csapatot ki lehessen ál­lítani? Megvan nekem a hasz­nom az italozó gyerekek nél­kül is és mindennél jobb azt látni, hogy egy-egy meccsre eljön mindenki, aki mozdulni tud. Miközben beszélgetünk, ven­dégek jönnek, mennek. Idős és fiatal tisztelettel köszönti Komjáti Jakabot. Az útkanyar miatt éppen a terasz előtt lassító autókból is üdvözlik a kemény kötésű, mokány kis embert. Akikkel előzőleg be­széltem róla, egymástól füg­getlenül valamennyien hasz­nálták azt a kifejezést: „Kom­játi Jakab egy intézmény Új­lengyelben”. Ezt a tekintélyt és tiszteletet igazolták és erősítették meg az autóból ki- köszönők is. — Ha fél évvel később ke­res meg, itt már nem vetést lát — mutat a vendéglővel szemközti szántóra. — A múlt héten jártam a Termelőszövet­kezetek Országos Tanácsának titkárságán. Kétéves munkám­ra került ott pont. Akkor kér­tem ugyanis a hernádi Már­cius 15. Tsz-től először ezt a két hektárnyi területet egy új sporttelep építésére. Végül is a kis híján egymillió forint értékű földet ingyen bocsátja rendelkezésünkre a szövetke­zet. A napokban indul a mun­ka, már kezdjük a terepren­dezést. Erre a célra egy munkagé­pet vett Komjáti Jakab. Ép­pen 147 ezer forintot fizetett érte a Nagykátai Tanácsnak. A szakember szerint, akit magá­val vitt a vételhez, jó vásárt csinált. A földgyalu árokásás­ra is alkalmas, s a vendéglős már fel is ajánlotta a tanács­elnöknek, hogy bármilyen út­építésre, árokásásra ingyen a község rendelkezésére bocsát­ja. — Mi volt azzal a bünte­téssel? — El sem tudom mondani, mennyire bánt ez a dolog — mondja keserűen. — Hogy egyszerűen csak megbírságol­janak, anélkül, hogy meghall­gattak, megkérdeztek volna! Évek óta minden húsvétkor én rendezem a bált a faluban. Most is megrendeltem a ze­nekart, nyolcvanszemélyes va­csorához a húst és idejében megkértem az engedélyt is. Amikor elutasítottak, hogy a beszerzett anyagok se vessze­nek kárba, a bál helyett zárt­körű sportegyesületi vacsorát hirdettem. Talán mégsem én tehetek arról, hogy este tíz­kor már több százan toporog­tak az ajtó előtt. A bent lé­vők hozzájárultak, hogy be­engedjük őket. így. történt az eset. Megfellebbeztem a hatá­rozatot, s ha másodfokon is elutasítanak, megyek tovább. Gondolhatja, hogy nem az öt­ezer forint miatt ágálok első­sorban. hanem az eljárás lé- lektelensége esik rosszul. Űgv gondolom, tettem én annyit ezért a faluért, hogv legalább meghallgassanak, mielőtt el­marasztalnak. Nem magának épít Tavaly a Hazafias Népfront Pest Megyei Bizottsága kitün­tette Komjáti Jakabot elismer­ve azt a sokirányú munkát, amit az elmúlt évek alatt a településért végzett. Hiszen nemcsak a sportéletet finan­szírozza, de egyéb kulturális rendezvényeket is szervez. Társadalmi munkában, irá­ny:! fsával elkészült kétezer- hatszáz méter járda, első szó­ra vállalta, amikor a gázt ve­zették a két községben, hogy ingyen elhozza Hajdúszobosz­lóról a nélkülözhetetlen nyo­másszabályzókat. — Olyan szívesen dolgozom ezért a faluért — magyarázza —, mégis azt érzem, hogy gya­nakodva néznek. Valami hát­só szándékot keresnek, mint­ha azt kutatnák, miként húz­hatok hasznot ezekből a dol­gokból. Itt van például ez a terem, amit megépítettem. Szép adót fizetek ez után is, ne kérdezze, mennyit! Könyve­lőt tartok, ő tudja pontosan. De az összes adóm is több, mint tán az egész falunak együttvéve. És én is szoktam adóelőleget fizetni, ha meg­szorul a tanács. Miért nem hiszik el, hogy egy maszek is szívesen tesz a közösségért? A társadalmi munka nem­csak a bérből és fizetésből élők kiváltsága. Gyakorolhat­ja a jól menő vendéglő tulaj­donosa is. Az egyik, közeli ta­nács elnökének a véleményét is kikértem ebben az ügyben, tudván, hogy ismeri Komjáti Jakabot. Mellbe vágott, amit mondott. Nem a tenni akarást méltányolta, inkább arról be­szélt, mennyire szomorú, hogy a maszek mellényzsebből ki­rázza azt, amire egy tanács­nak két ötéves terv alatt sem gyűlne össze a pénze. Valóban, nem mindennapi jelenség, hogy a maszek nem saját magának épít kacsalábon forgó villát, hanem évekig talpal, kilincsel sportpályának való területért, százezrekért munkagépet vásárol, szép ter­veket dédelget gyepes focipá­lyáról, kézilabda-, kosár-, röp­labda- és teniszpályáról, ját­szótérről, valóságos szabadidő- centrumról. Hogy nem luxus­autóra. világ körüli útra köl­ti a pénzét, hanem a köz ja­vára. De ha már van ilyen ember, s ráadásul hosszú esz­tendőkön át bizonyított, anél­kül, hogy kivételezést, külön­leges elbánást várt volna, miért nem lehet félretenni a gyanakvást, s őszintén örülni annak, amit tesz? Uram, bo- csá’, még segíteni is... Móza Katalin Porcelánon Szabolcs vezér A magyar érmegyűjtők or­szágos vándorgyűlését az idén Nyíregyházán rendezik meg. Az augusztus 8-án kezdődő kétnapos eseményen pénztör­téneti, valamint éremművésze­ti előadások hangzanak el. Éremcserére is lehetőség lesz, s kiállítás nyílik, amelyen a felszabadulás óta hazánkban vert valamennyi pénzérmét bemutatják. A tizenhetedik alkalommal tartandó rendezvényre három új érmet bocsátanak ki. Az egyik alkotás két változatban — ezüstből és bronzból — ké­szül, V. Ferdinánd magyar ki­rály álló alakos portréjával, hátlapján pedig Nyíregyháza XVI. századi képe látható. A másik, bronzból vert érmen Bessenyei György arcképe és egy nemesi címer van. A har­madik érem Szabolcs vezért ábrázolja: ez Hollóházán ké­szül, porcelánból. Megnyílt a XVII. veszprémi tv-találkozó Müközetben a közönség Huszonkét, már képernyőre került televíziós alkotás (drámai művek és zenés darabok) verseng az egyik programban, és 12 vadonatúj televíziós művet mutatnak be a másikban az idei veszprémi televíziós találkozón. A televíziós feldolgozás ér­dekessége azon túl, hogy a prózai változat először kerül képernyőre eredeti tévés fel­dolgozásban, kétségkívül az is, hogy a rendezés elsősorban mint filozófiai lélektani drá­mát fogja fel a művest és eb­ből a nézőpontból néhány igen érdekes, eddig nem hangsú­lyozott vonást emel ki. A találkozó már tegnap es­te a premierprográm vetíté­seivel folytatódott. Két új mű­vet mutattak be, az egyik az ír szerző drámája volt Meddő­hányó címmel, a másik Ko- dolányi János Gyermek szüle­tik című munkájának a tévé- változata volt. Ma délelőtt a televízió fiatal művészek stúdiójának új mun­káival folytatódik a program, délután az egyik veszprémi üzemben tartanak előzetes be­mutatót Vészi Endre Egy le­pecsételt lakás című tévéjáté­kából, este pedig hérom új te­levíziós játék premiervetítésé­vel folytatódik a program: Tolsztoj Kreutzer szonáta cí­mű elbeszéléséből és Krúdy Gyula Aranyidő című kisre­gényéből készült tévéjátékot mutatnak be és szerepel a ve­títéseken Újhelyi János mai tárgyú tévédrámája, melynek címe: Kés van nálam. A tévétalálkozó szerdai nap­jának délelőttjén kerül sor arra a szakmai találkozóra, amelyen az addig bemutatott új alkotásokat vitatják meg. Takács István A tegnap délután megnyílt rendezvény ézúttal új lebo­nyolítási formát választott A már bemutatott műveket nem­csak a televízió 2-es csator­náján láthattuk a múlt hé­ten ismétlésként, s még a hét elején is a tegnapi és a mai napon, hanem megtekintette ezeket az a tíz, úgynevezett társadalmi zsűri is, amely majd a különböző díjak oda­ítéléséről dönt. Az új művek, az úgynevezett premiersoro- zat elbírálását egy 11 tagú szakmai zsűri végzi, melynek elnöke Almási Miklós, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem bölcsészkarának tan­székvezető tanára, s tagjai között van. például dr. Bür­gert Róbert, a Bábolnai Me­zőgazdasági Kombinát ve­zérigazgatója, Illés György filmoperatőr, Kovács András filmrendező, Mensáros László színművész, Petrovics Emil ze­neszerző, az Operaház igaz­gatója és Somogyi József szobrászművész. A tegnap délutáni megnyi­tón Maróti Rezső, Veszprém Iráros tanácselnöke, valamint Bereczky Gyula, a Magyar Televízió elnöke köszöntötte a megjelenteket, akiknek a so­rában ott volt Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyette­se, valamint Knopp András és Karvalics László, az MSZMP KB osztályvezető-helyettesei. A tanácselnök hangsúlyozta: Veszprém életében évről évre igen jelentős esemény a tele­víziós találkozó, mert itt közvetlen közelből láthatják azt a műhelymunkát, amelyet a Magyar Televízió végez és nemcsak láthatják, hanem a társadalmi zsűrik segítségé­vel véleményt is mondhatnak róla. Ezek a rendezvények mindig fgen szélesre tárják a különböző kulturális terüle­tek kapuit. Bereczky Gyula kiemelte: minden ilyen találkozó igen jelentős a televíziósok szá­mára is, hiszen ez az egyik legfontosabb megmérettetése annak a munkának, amelyet a televízió különböző alko­tóműhelyei az előző esztendő­ben végeztek. Egyben válasz­keresés arra is, megfelel-e a televízió egyik legfontosabb feladatának, azaz, kibontako­zik-e nemzeti jellege, meg­nyilvánul-e az ez iránt mu­tatkozó széles körű igény az alkotásokban is. A megnyitó után a jelenlé­vők előtt levetítették a szemle megnyitó díszbemutatóját: Katona József Bánk bán cí­mű tragédiájának televíziós feldolgozását. A mű, melynek egyes külső felvételei Pest megyei helyszíneken is ké­szültek, Szőnyi G. Sándor ren­dezésében. Ráday Mihály ope­ratőri munkájával készült. A címszerepet Blaskó Péter játssza, Gertrudis királynő Al- mássi Éva, Petur bán Kállai Ferenc, Melinda Szirtes Ágnes, Tiborc Koncz Gábor, Bibe- rach Szilágyi Tibor, Ottó Bu­bik István. Szájtátva Vízió Szenvedélyektől sistergő vé­lemények hangzottak el a tes­tületi ülésen. A téma a város környezetvédelmi helyzete, s mert Dunakeszin tagadhatatla­nul föllelni a jót is, a rosszat ts, volt miről véleményt nyil­vánítani. A szenvedélyeket nem az váltotta ki, hogy egy­szerre van jelen a mindenna­pokban a jó meg a rossz, a fe­hér és a fekete, hiszen bizo­nyos értelemben és fokig ez természetes, mindenben így van, mindenütt másutt is ez­zel néznek szembe. A sistergés annak szólt, amit a testület tagjai tapasztaltak. Szerintük ugyanis mind a lakosság, mind a gazdálkodó szervezetek kö­rében romlott a környezetvé­delemmel való foglalkozás ha­tásossága, csökkent a törődés ereje. All szájtátva az ember, hi­szen ebben a városban annyi szép akció próbálta, próbálja emberibbé, vonzóbbá tenni mindennapi környezetünket. Voltak, lesznek tisztasági na­pok, hagyományos társadalmi, munka-akció, a parkok és ját­szóterek kialakítása, most már újabban lomtalanítást is szer­veznek ... Van egy (fél) város, amely ront. s egy másik (fél) város, amely csinosít? A lakó­telepi részek és az ún. kertvá­rosi körzetek tisztaságában, külső képében valóban sok az eltérés, amiben rejlenek fi­gyelmeztető jelek kötődés és oldódás bonyolult folyamatai­nak összetartozására. S ebbe a folyamatba az is beletartozik, hogy gazdálkodó szervezetek, a közintézmények mutassanak példát külső képük, környeze­tük rendezettségével.. • Furcsa vízió ugyanis, ami a jövőt illeti, ha folytatódnék a mai irányzat; egyre több hasz­nos akció, mind több összefo­gás, mind kevesebb eredmény, egvre na»gyobb környezeti ba­jok. Képtelen vízió? Ilyen nin­csen? Bekövetkezhet. Ha ... Ha az egy-egy településen élő­ket nem tanítják meg szívós, tapintatos, következetes mun­kával arra, hogy miért kifize­tődő az embernek óvnia lakó­helyi környezetét, MOTTÖ Hozzászólás cikkünkhöz Társulások szervezése Bizottsági vita a Parlamentben Az új törvénytervezetről Az Országgyűlés jogi, .igaz­gatási és igazságügyi bizott­sága hétfőin az Országházban — a múlt héten megkezdődött ülését folytatva — ismét ta­nácskozott. A képviselők két magas szintű jogszabály, ne­vezetesen a büntető törvény- könyv és a büntetőeljárásról szóló törvény tervezett — a Parlament nyári ülésszakán napirendre kerülő — módosí­tásának előzetes vitája végez­tével mindkét előterjesztést el­fogadták, s úgy határoztak, hogy a bizottság szövegponto- sító indítványait írásban is előterjesztik a Parlament plé­numán. Ezután a bizottság vélemé­nyezte a jogalkotásról szóló törvényjavaslat tervezetét, amelyet várhatóan ez év vé­gén terjesztnek az Országgyű­lés elé. Miként most a bizott­sági elemzés során — a kép­viselőknek megküldött mun­kaanyagból és dr. Petrik Fe­renc igazságügyminiszter-he- lyettes szóbeli kiegészítőjéből — kitűnt: az elmúlt évtizedek során szocialista jogrendsze­rünk kiépült, és a társadalmi, gazdasági változásokkal össz­hangban — bár olykor az in­dokoltnál nagyobb mértékben — növekedett a jog és a jogi eszközök szerepe. A bizottsági vitában véle­ményt nyilvánított Vassné Nyéki Ilona (Pest megye 1. sz. vk.) is. A testület— az elő­terjesztést támogatva — úgy döntött, hogy a jogalkotásról készülő törvényjavaslatot ké­sőbb még ismételten elemezni fogja. A közelmúltban a Pest Me­gyei Hírlapban Feszültséget okozó vezetékek címmel cikk jelent meg Fábián Pál, a szentendrei NEB elnöke tollá­ból. örülünk neki, hogy lehe­tőséget kapunk egy rendkí­vül fontos témakör esetében, hogy e cikket kiegészítve tá­jékoztassuk az állampolgáro­kat és a tanácsi szerveket ar­ról, hogyan kellene a villa­moshálózat-fejlesztés ügyeinek elintézését megvalósítani. A következőkben arról a konkrét esetről szeretnénk mi is tájékoztatást adni. amely magán viseli a fogyasztó és a tanács kapcsolatának koordi­nálatlanságát, és a tanács ügyintézésének hiányosságait. Az állampolgár szomszédjá­ra hallgatva elképzelte a vil- lamosenergia-ellátás megvaló­sításának módját. Itt kell meg­jegyeznünk, hogy meglevő há­lózat esetén is egy-egy ingat­lan viliamosenergia-ellátása többféleképpen történhet, s műszaki megvalósítása pedig igen sokszor a szakemberek számára is nehézséget ókoz. Ezért a fogyasztónak már az építkezés megkezdése előtt tá­jékozódnia kellett volna a vil- lamosertergia-ellátás lehetősé­geiről, annak műszaki, gazda­sági feltételeiről. A konkrét fo­gyasztási helyen a nyaraló megépülte útin a fogyasztó a Budapesti Elektromos Műve­ket igyekezett mggyőzni arról, hogy a felépült nyaralójának villamosenergia-ellátááa ideig­lenes csatlakozóberendezéseh keresztül megoldható, és re­mélte. hogy a területen hason­ló módon vételező fogyasztók példájára a ő hétvégi háza is bekapcsolásra kerül. Sajnos azonban az igénybe- ielentés időpontjában érvény­ben levő rendeletek és jog­szabályok nem tették lehető­vé hétvégi házának villamos hálózatba kapcsolását, ezért a fogyasztót minden igénybe­jelentése után (négy alkalom­mal) a Szentendrei Tanácshoz irányítottuk. A Minisztertanács 1984-ben határozatot hozott, hogy a la­kó- és üdülőterületek villa­mos hálózatának fejlesztése egyértelműen a területileg il­letékes tanácsi szervek fel­adata. A tanácsi szervek kö­telessége a fogyasztói teljesít­ményigények összegyűjtése és az áramszolgáltató vállalat, műszaki-gazdasági feltételei­nek beszerzése, a villamos há­lózat megszerveztetése és kivi­telezése. Ez a lépés nevezett fogyasztó esetén teljes egészé­ben elmaradt, holott ebben a térségben közcélú villamos há­lózat nincsen. A fogyasztók és az áramszolgáltatók közöt­ti szerződések tartalmazzák azokat a jogokat és kötele­zettségeket, amelyek a szolgál­tatás és a vételezés mennyi­ségi és minőségi követelmé­nyeit -rögzítik. Ezek a jogsza­bályok is folyamatosan rend­szeresen változtak és így ala­kulhatott ki, hogy mintegy szerzett jogként ideiglenes csatlakozóvezetékeken ke­resztül a területen több fo­gyasztó vételez. Meg kell azon­ban itt is említenünk, hogy mindezen állapot annak kö­vetkezménye, hogy a tanácsi kötelezettségeket szabályozó, még 1966-ban kiadott nehéz­ipari minisztériumi rendelet előírásait a tanácsok maguk­ra nézve nem érezték kötele­ző érvényűnek és nem tettek eleget koordinációs feladatuk­nak. Meggyőződésünk, hogy a jö­vőben csak úgy lehet a fo­gyasztói villamosenergia-igé- nyeket kielégíteni, ha a Bu­dapesti Elektromos Művek és a területileg illetékes tanácsok szoros együttműködéssel mun­kálkodnak azon, hogy a fo­gyasztók érdekeit képviseljék. E rendkívül frekventált üdülőterületen csak akkor tud­juk megszüntetni a szerzett jogként ma is meglevő ideig­lenes csatlakozóvezetékeket, ha a tanács megszervezi a szükséges villamos hálózat lé­tesítéséhez azokat a társulá­sokat, melyek saját ingatlan­jukat saját költségükön végle­gesen villamosítani kívánják. Ahhoz mindenkor partner a Budapesti Elektromos Művek, hogy jogszerűen a Miniszter- tanács és az ipari miniszter rendeletéinek megfelelően a fogyasztók érdekében a terü­letileg illetékes tanácsok kez­deményezésére a feladatait teljesítse. Petrőczi Féterné Budapesti Elektromos Művek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom