Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-22 / 145. szám

Az ellenőrzések tapasztalatéi Jó gazdaként gazdálkodtak Az állami ellenőrzések rendszerébe tartoznak az ál­lamigazgatás helyi szerveinek pénzügyi és különböző célel­lenőrzései. Ezeket a tanácsok szakigazgatási szervei éven­ként, előre elkészített terv sze­rint végzik. Az Abonyi Tanács végrehajtó bizottsága Varga Sándorné vb-titkár előterjesz­tése alapján a közelmúltban összegezte a tavalyi tapaszta­latokat. Pénzügyi vizsgálatot tartot­tak a gazdasági, műszaki el­látó és szolgáltató szervezet­nél, közismert nevén a ga- mesznál. Jórészt kedvező ta­pasztalataik voltak, fegyelem- sértést nem észleltek. A szer­vezet a tanácsi költségvetés kétharmadával rendelkezik, és feladatkörébe tartozik egyebek között a település egészség- ügyi, valamint kulturális in­tézményeiről való gondosko­dás, amit jó gazda módjára teljesít. A számviteli rendszabályo­kat betartják, az előírt egyez­tetéseket elvégzik, a különfé­le nyilvántartásokat szabá­lyosan vezetik. Belső ellenőr­zési tevékenységük folyama­tos, fontosnak tartják bevéte­li előirányzataik teljesítését. A megfelelő működésben fontos szerepe van, hogy munkatár­saik jól képzettek, és irányí­tójuk felsőfokú műszaki vég­zettséggel rendelkező szakem­ber. A tanácsiak rendszeresen ellenőrizték a piaci helypénz- szedőket, kerékpárőröket, a tanácsi pénzkezelést, köztisz­tasági és lakbérbevételeket, valamint — a gyámügyi elő­adóval közösen — az állami gondozásra kötelezettek nyil­vántartását. Amennyiben in­dokolt volt, az előadó mérsé­kelte vagy törölte a hátralé­kot. A vizsgálatok során feltárt észrevételekről, hiányosságok­ról feljegyzést készítettek. amelyben az érintett intéz­mény vezetőjét felszólították a hiányosságok megszüntetésé­re. A kerékpármegőrzőknél előfordult, hogy a járműről hiányzott az őrzésre utaló cé­dula. Ilyen esetben az érin­tett dolgozónak a teljes díjról kellett elszámolni. Fokozott figyelmet fordítot­tak az energiagazdálkodás vizsgálatára. Fontos szempont­nak tartották, hogy lehetőség szerint mindenütt az olcsóbb és gazdaságos tüzelés hono­sodjon meg. Felülvizsgálták a tanácsi intézmények villamos energiával való gazdálkodását, és intézkedtek, hogy a taka­rékosság ezeknél is jobban érvényesüljön. A bérgazdálkodást a végre­hajtó bizottság végzi. Megál­lapításuk szerint a fizetéseme­léseket a végzett munka ará­nyában — figyelembe véve a kötelező előléptetéseket — differenciáltan készítették elő. Figyelemmel kísérték, hogy a megtakarított bért szabályo­san használják-e fel. Mind a tanács, mind a ga- mesz rendelkezik belső ellen­őrzési szabályzattal, a függet­lenített vezetők belső ellen­őrzést rendszeresen tartanak. A tanács belső ellenőrzési fel­adatát a gazdálkodási csoport látja el. önálló, függetlenített belső ellenőr sem ott, sem az intézményeknél nincs. Az in­tegráció végrehajtásával a gazdasági ellenőrzésre kötele­zett szervezetek száma a ko­rábbi háromról egyre csök­kent. A szervezetnél minden má­sodik esztendőben tartanak pénzügyi és gazdasági ellen­őrzést. Ebben a munkában részt vesznek a szakigazga­tási szerv érdekelt csoport­jai: az igazgatási csoport, a művelődési felügyelő, vala­mint a házkezelő, Gy. F. Kifogásolt takarmányok Változatlanul nem kielégítő a takarmányok minősége, a felhasznált ipari abrak je­lentős részét kifogásolta az el­lenőrzésekkel megbízott Állat- tenyésztési és Takarmányozá­si Minősítő Intézet. A nem megfelelő összetételű takarmá­nyokat a gyártók még min­dig nem árazzák le, holott er­re kötelezi őket az elmúlt év­ben megjelent rendelet. Az intézet évente mintegy 16 ezer mintánál vizsgálja meg, hogy megfelelnek-e a rendelet előrásainak; azokat az anyagokat tartalmazzák-e és olyan összetételben, mint amit a gyártók a csomagolóanyagon, illetve a címkén feltüntetnek. Az intézet a takarmány-alap­anyagoktól kezdve az import fehérjéken át az ipari abra­kokig a takarmányoknak igen széles körét vizsgálja', s időn­ként a feldolgozóüzemekben és a kereskedelemi hálózatban is felméri a kialakult helyze­tet. A feladat nem könnyű, hi­szen az országban mintegy 600 féle takarmányt és receptárát tartanak számon. Számos üzemben foglalkoznak a ta­karmányok keverésével is; a nagyobb létesítményekbe az ellenőrök másfél havonta jut­nak el, a kisebbeket pedig át­lagosan négy hónaponként el­lenőrzik. Az ellenőri munkát segítik a termelőszövetkezeti labora­tóriumok is. Tizenkilenc ilyen központ működik az ország­ban, ám felkészültségük egye­lőre meglehetősen hiányos; aminosav-vizsgálatokra és mikrobiológiai elemzésekre többségük nem is tud vállal­kozni. Az idén megvizsgált ipari abrakoknak mintegy felét ki­fogásolták a szakemberek. A takarmánygyártók gyakran szűkösen adagolják a vitami­nokat és az ásványi kiegészí­tőket, a kifogásolt tételek csaknem felét emiatt marasz­talták el. Viszonylag sokszor van baj a fehérjékkel és az aminosavakkal, ezek nem megfelelő „jelenléte” miatt a takarmányok 8 százalékát ta­lálták hibásnak. Máskor a kal_- tiumadagolás nem megfelelő, esetenként pedig túlságosan magas a sótartalom, vagy ép­pen ennek ellenkezője miatt kerülnek hátrányba azok a gazdaságok, amelyek ilyen^ta- karmányokat vásárolnak. Az ellenőrzések nyomán a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa a takarmánygaz­dálkodásban erősíti érdekkép­viseleti tevékenységét. A tsz területi szövetségek fokozott ellenőrzéseket kezdeményez­nek, ennek nyomán a terme­lőszövetkezeti laboratóriumok az eddiginél lényegesen gyak­rabban kezdenek maguk is vizsgálatokat. A kapott ada­tok ismeretében a területi szö­vetségek megbízottai felkere­sik a takarmánygyártókat, és — ha ez szükséges — árle­szállítást kezdeményeznek a kifogásolt tételeknél. A minő­sítési eredményeket a terme­lőszövetkezetek hivatalos ki­adványában közzéteszik majd, feltüntetve a gyártók nevét és az észlelt rendellenességet is. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 144. SZÁM 1987. JÚNIUS 22., IIÉTFÖ Egy kiállítás képei Lomok, apadó víz, kéményfüst Nem is a pénz, hanem a tettek hiányától szenvedünk A napokban az egész vilá­gon foglalkoztak a környezet állapotával, a természetvédel­mi világnap alkalmával. Sal­gótarjánban röplapokat oszto­gattak rokonszenves gyerme­kek, akik talán már értik, mi­lyen súlyos mondanivalót ter­jesztettek. Bajba jutott planétánk, a válságos- környezeti állapot problémái csak súlyosbodtak az elmúlt évtizedben. Közben megszervezte a világ a kör­nyezet védelmének mozgal­mát. Ez azonban nem lelke­sedés és mozgósítás kérdése csupán — ez része urbanizált, elszegényedetten gazdagságra vágyó életünknek. Drága a környezet kímélése, de még drágábbá teszi a szűklátókö­rűség. A Gerje patak kotrásá­nak ismétlődése az atyáskodó elnézések közepette, amely a szennyező vállalatok iránt megnyilvánul — több mint szűklátókörűség. Rá kell döbbennünk, hogy az ökológusok nem ijesztget­nek bennünket, tények van­nak birtokukban. Hazánkban évente 800 ezer tonna por, 400 ezer tonna nitrogénoxid, 24 millió tonna széndioxid, 14 millió tonna kéndioxid és va­lamivel kevesebb kéntrioxid terheli légkörünket magunk és szomszédjaink jóvoltából. A környezet mai állaga olyan, amilyen. De ennek is­merete önmagában nem elég­séges. A környezet karbantar­tása is sok pénzt kíván, de nem igaz, hogy ne lehetne jobban megszervezni minden­napi életünk feltételrendsze­rét, esetleg több fejtöréssel, vagy nagyobb körültekintés­sel. Eifert János fotóművész, a Búvár riportere napi tenniva­lói közben felismerte a kör­nyezet, a miliő jelent és jövőt determináló szerepét, lényegé­ben a tények sajátos látása érett művésszé nevelte. Ké­pei semmi esetlegességet, semmiféle manírt nem sugá­roznak, csak a szomorúságot, a bele nem nyugvó bosszanko­Ottfelejtett csomagok Szűkebb a mozgástér a gazdálkodók számára se­regnyi dologban. Le a ka­lappal tehát a magára mindig is adó cég előtt, hogy másokkal ellentétben — és ezek a mások egyre többen lelhetők fel a me­gyében —, az idén is meg­rendezi nyugdíjasainak ta­lálkozóját. Azon a módon, amiként a korábbi eszten­dőkben, a hírlapíró ugyan­is nem először meghívottja a kedves, kellemes összejö­vetelnek. Ami most is kedves, kel • lemes. Kiskanálnyi hivata ■ losság. merőkanálnyi barát­ság. Hiába, sokat számíta­nak az együtt töltött esz­tendők! Ezekre az évekre emlékeztetnek azok a gusz­tusosán elkészített csoma­gocskák is, amelyeket — hagyományosan — a válla­lat által termelt és forgal­mazott árukból állítottak össze a vendéglátók. Sok­sok esztendeje gyakorolják ezt a gesztust, bizonyos, senkit sem sértett, szívesen jogadták az ajándékot, hi­szen annak értéke jelképes csupán, a nyugdíjastalálkn- zóra eljött idősek egyiké­nek sem adományjellegű. Az idén azonban valaki gondolt egyet, s a csoma­gocskák most már, a ta­karékosság arcpirító válto­zatának megfelelően, névre szólóak, és nem egyfor­mák ... ! A közkatonáknak szeré­nyebb, a tiszteseknek va­lamivel gazdagabb, a tisz­teknek a korábban megszo­kott tartalmú csomagocská­kat nyújtottak át, ú&y vél­ve, az új idők furcsa sze­lét senki sem veszi észre. Mindenki tudott róla! És mindenki, még a tel­jesen kívülről érkezett új­ságíró is, lesütött szemmel ülte végig a csomagocskák kiosztását, mert érezte, va­lami olyasmi történik itt. ami jóvátehetetlen. A je­lentéktelen csomagocska egyszeriben jelentőssé nőt­te ki magát, az otromba­ság bizonyítéka lett, tár­gyi tanú arra, hogy közka­tonákat, tiszteseket és tisz­teket, azaz volt beosztotta­kat és vezetőket miként lehet néhány perc alatt egységbe kovácsolni. A tá­vozók ugyanis „ottfelejtet­ték” az asztalokon a cso­magocskákat. M. O. dást sugallják az Éden elvesz­tése miatt. Mert valaha meríthettünk a halászléhez vizet bárhol a Ti­szából, ihattunk a Balatonból Alsóbélatelepnél, a londoni gyilkos szmogról csak hallot­tunk. Ezek ma már itt van­nak, akár beszélünk róla, akár nem. Cegléden is. Ful- doklunk a bűztől, a piszoktól, egyik napról a másikra lehul­lottak a platánfák levelei jú­niusban. mocskos a Gerje pa­tak vize. az üzemek még min­dig hanyagok, a sunyi kisebb­ség pedig folyton tettrekész! A patópálos restséggel gyak­ran találkozunk, pedig sok­szor nem is a pénz hiányától szenved környezetünk, hanem a tettek hiányától. Eifert János képei segítenek bepnünket a környezetgazdál­kodás napi teendőiben. Ma­rasztalásra késztetnek a ké­pek, az Éden szépséges tiszta színeiből a sivár fekete-fehér, piszkosszürke ködbe ér a láto­gató. Itt tartunk. A Gerje vize is zenél, mint az első képen kőhöz csapódó patakvíz, mégha a ceglédiek (is) alig hiszik. A fák kated- rálisba rendeződhetnek, ahogy Tóth Árpád is megénekelte a gesztenyevirágzás csodáját. Az Ártér sárga nőszirma szű­zies, a fűzfák tavaszi fakadá- suk előtt is mint jégtörő na­szádok funkcionálnak. A haj­nali köd pedig az ősködből felcsillanó őstudást jeleníti meg. Az éji madár nesztelen siklása a kék éjszakában már csak ráadás, hisz épen, egész­ségesen megérkezett szálláshe­lyére. De holnap is jön? Ki tudja? Az Elvarázsolt meny­asszonyok Tompa Mihály mo­ralizáló Virúgregéiből vajon melyik fát jelenítik meg. A Triptichon egy szép fa variációja, a fotóművészet eszközeinek felvonultatásával, de az Égi szerelem fái éde- niek is: a felhők hűs párahab­jaiból táplálkoznak, akárcsak a magyar néphit Világfája. Viszont a Mágia hangulata a poklot idézi, annak is a tüzes tornácát: láng lövell ki a ké­ményszájakból, bűzt pöfékel­nek a levegőégbe. A falu vé­gén is megváltozott az élet, sitthalmok emelkednek, így azután nem érthetetlen a ga­bonatábla magaslatán, a gyomirtott területen árulkodó fa látványa. Olyan, mint egy faakt, ami személytelen for­mában feltűnik a Szárazság­ban is. A víz élet, éltető erő. A folyómeder kiszáradt öntés­rétjén elnyúló női test élette­len, mint a kiszáradt föld — egy mozdulatlan test. Sok nehézséget, sanyarúsá- got képesek legyőzni a növé­nyek, a világegyetem legzse­niálisabb oxigéntermelő biogé­pei; a sötétségből a fény felé törnek, áttörik a rácsot is, a rabság jelképét. A rabság nem a fák, a növények sajátja — inkább meghalnak nélküle (A fák állva halnak meg). Meg­értem az ókori keleti embe­reket, amiért is szentként tisztelték és imádták a szép és magányos fákat. A Boszorkánytánc talán a környezetvédelmünk ellent­mondásaira utal, a Maszk és a Lelet ugyancsak rosszat sej­tet; így vezet vissza bennün­ket a művész a mába. Szét­dobált lomok, elapadó és mocskos víz, gázmaszk, füst­okádó kémények a jelen, fej­lődő gazdaságunk árlapján szereplő tételek. Surányi Dezső Számítástechnika Új gépekkel több nyereség A Fűrész-, Lemez- és Hor­dóipari Vállalat gyáregysége ebben az évben új gépekkel, eszközökkel gyarapodik. A vállalat exportnövelő pályáza­tot nyert, s ennek keretében 80 millió forint értékben köt­het megállapodást külföldi gé­pek behozatalára kölcsönbér­leti szerződés keretében. A ceglédiek gyártmányössze­tételét nyereségesebbé teszi, ha munkába áll az a bútorléc- előállító gépsor, amely számí­tógépes programozással — a legjobb anyagkihozatalt elér­ve — készíti termékeit. A székülésüzem nyugati megren­deléseinek jobb minőségben és magasabb feldolgozottsági fokon tehet eleget, ha a pré­selt lemezekből automata ve­zérlésű másoló-maró formálja a székidomokat. A külföldi bútorgyárakban ezeket csupán a helyükre kell csavarozni, il­letve kárpitozni. Július elsejével bevezetik a gyáregységben a számitógé­pes programozást. Komputer­re bízzák a készletek nyilván­tartását, a számlázást, a bér- elszámolást, majd a termelés­felvételt. Az anyagtéri felírók jól alkalmazhatják azt a te­nyérnyi méretű segédeszközt, amely a rönkök felírásához ma már nékülözhetetlen, hi­szen nemcsak a faderekak mé­retét tünteti fel, hanem akár az értékét is megállapíthatja. A korszerű eszközök mellé hozzáértő emberek is kelle­nek. A gyáregység harminc személynek tudna munkát ad­ni, és szívesen látnának kö­zép- és felsőfokú végzettségű faipari szakembereket is. Cegléd a hazai lapokban A Pedagógusok Lapja ápri­lis 27-i száma rövid hírben számol be arról, hogy „Hu­szonöt évvel ezelőtt jött létre Cegléden a városi művelődé­si osztály, s ebből az alka­lomból az osztály dolgozói belső használatra szánt ösz- szeállítást adtak ki MÜV-I- SCH-On címmel. — Ugyan­csak a Pedagógusok Lapja május 29-i számában jelent meg Fényi András A fesztivál kecskeméti fináléján című írása, melyben részletesen be­számol a pedagóguskórusok IX. országos találkozója má­jus 2-i záróhangversenyéről, melyen a Pedagógusok Szak- szervezetének elnöksége által alapított Kodály-emlékérmet vehette át — többek között —; a ceglédi városi pedagógus­énekkar is. A Népszava május 15-i száma tudósit arról, hogy ki­helyezett ülést tartott Ceglé­den, a KoSsuth Lajos Gimná­ziumban május 14-én a Peda­gógusok Szakszervezete. „A Vízkorlátozás Ceglédbercelen Levelet hozott a posta a Ceglédberceli Községi Ta­nácstól, amelyben hírül ad­ják, hogy a település terü­letén május elsejétől szep­tember elsejéig tart a víz- korlát ozás. Páros napokon a páros házszámú porták lakói, páratlan napokon a páratlanok locsolhatnak. Este 6-tól 9 óráig senki sem locsolhat. A tanács az ésszerű korlátozás szigorú betartására kéri a cegléd- bercelieket. Amatőröknek is Gyorsasági motorverseny A Zalka Máté Motoros Klub 1987. július 18-án és 19-én nemzetközi gyorsasági motor­kerékpár-versenyt rendez Zán- fcán a 73 116-os, a 7313-as és a 7312-es bekötőutak által határait területen. A viadal része az amatőröknek szóló széria-motorkerékpárok verse­nye, 150 és 250 köheentiméte- res kategóriában. Mindkét tar­tomány első helyezettje ETZ motorkerékpárt kap jutalmul. A közúti géposztályok futa­main bárki indulhat, akinek nincs (és nem is volt) mo­torkerékpárra, autóra, go­kartra vagy motorcsónakra szóló licence (versenyvezetőd engedélye). Viszont nem nél­külözhető :az érvényes jogo­sítvány, a felelősség- és bal­esetbiztosítás (a helyszínen is megköthető), az érvényes for­galmi engedély, a rendszám, a 400 forintos nevezési díj, és természetesen egy 250 vagy 150 köbcentis ETZ. További fel­világosításokkal a Zalka Má­té Motoros Klub szolgál (1094, Budapest, Liliom u. 13.) tanácsok' fenntartó tevékeny­ségéről, valamint a szakigaz­gatási szervezetek területi irányító munkájához kapcso­lódó joggyakorlat helyzetéről tárgyaltak.” Az Élet és Tudomány má­jus 15-i számában jelent meg Novák László Mezővárosi építészet az Alföldön című ta- tulmánya abból az alkalom­ból, hogy Az Alföld építészete címmel május 14—17-e között Nagykőrösön rendezték meg a TIT néprajzi választmányá­nak tudpmányos ülését. A ta­nulmány több, Ceglédre és Nagykőrösre vonatkozó érde­kes adatot és megállapítást is tartalmaz. Többek között kö­zöl egy korabeli képeslapot is, melyen Cegléd központját (a mai Szabadság teret és környékét) mutatja be a re­formátus templommal a szá­zadfordulón. A felvétel 1902. szeptember 18-a után ké­szült, mert már látható raj­ta a Kossuth-szobor, melynek környéke még teljesen fátlan. Jól kirajzolódik a szobrot kö­rülvevő kis kerítés, valamint a volt református bazár épü­lete és a tanácsháza részlete. A Népszava május 19-i szá­mában megjelent Lassan ja­vuló körülmények című írás Pest megye közművelődési helyzetét elemzi. A művelődé­si otthonokban elért eredmé­nyeket értékelve egyebek kö­zött megjegyzi, hogy „... or­szágos viszonylatban is figye­lemre méltó Gödöllő, Vác, Szentendre, Nagykőrös és Cegléd munkája több szak­mai területen .. .” A Szolnok Megyei Néplap május 19-i számában jelent meg_ a Csatát nyert a bálázó című írás, amely bemutatja azt a zöldtakarmány betaka­rítására alkalmas holland gép­sort, amely már üzemszerűen dolgozik a Héki Állami Gaz­daságban, s amellyel majd a ceglédi Lenin Tsz-ben is se­gítik a lucerna betakarítását. A Magyar Nemzet május 21 -i számában megjelent Könyvespolc rovata bemutat­ja Novak László A három vá­ros című nemrég megjelent kö­tetét. A recenzió több, Ceg­lédre vonatkozó helytörténti adatot is tartalmaz, illetve megemlít. A Képes Újság június 6-i számának címlapján a ceglé­di városi pedagógus-énekkar tagjainak egy csoportja lát­ható. összeállította: Késik Lajos ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom