Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-22 / 145. szám

4 1987. JÜNIUS 23., HÉTFŐ Válaszol a Videoton Vizsgálják a Color Start ' A Color Star az a tévéké­szülék-típus, amelyik az utób­bi időben hírhedtté vált bizo­nyos műszaki hiányosságai, s az azokból eredő balesetek miatt. S mert a Color Starból sok ezer található még a ház­tartásokban, érthető, hogy ol­vasóink a készülék üzembiz­tonságát, és persze saját biz­tonságukat is megkérdőjele­zik. A kérdéseket nyolc pont­ba foglalva továbbítottuk a székesfehérvári Videoton Elektronikai Vállalathoz. A válaszlevél megérkezett, ezt adjuk közre. A Color Star készülék-tu­lajdonosok nyílt levelezőlapon kérhetik televíziójuk felülvizs­gálatát a következő címen: Videoton Elektronikai Válla­lat Televíziógyár vevőszolgá­lati főosztály Székesfehérvár, Pf. 104., az irányítószám: 8001. A levelezőlapra kérik felírni a készüléktulajdonos nevét, pontos címét irányítószám­mal, a televízió típusát, vá­sárlásának idejét, valamint azt, hogy a készülék javításá­ra átalánydíjas szerződés van-e kötve vagy sem. Segít­heti a kölcsönös információ- adást, ha a készüléktulajdo­nosok lakásuk vagy munka­helyük telefonszámát is fel­írják a levelezőlapra. A Videoton a bejelentéstől számítva két hónapon belül megvizsgáltatja a készüléket. A készüléktulajdonosok a fe­lülvizsgálati kérelmükre csak abban az esetben kapnak írásbeli választ, ha egyéb problémák is felvetődnek a felülvizsgálati, illetve csere­igényen kívül. Természetesen, aki nem kap ilyen külön írás­beli választ, azt is besorolják a bevizsgálásra várakozók lis­táján. A továbbiakban a készülék­csere tényleges lebonyolításá­nak folyamatáról kapunk részletes felvilágosítást a Vi­deoton leveléből: .......A felül­vizsgálattal egy időben a ki­szálló szakember átad a Co­lor Star-tulajdonosnak egy előre nyomtatott levelezőlapot, amin különböző típusú tele­víziókészülékek adatai szere­pelnek, valamint prospektust ad az új készülék kiválasztá­sához, és tájékoztatót a hitel- feltételekről. Amennyiben a tulajdonos élni kíván a ked­vezményes csere lehetőségé­vel. megjelöli a kívánt készü­léktípust a levelezőlapon, s azt postai úton eljuttatja a Videoton címére. Ezután a vállalat kiértesíti a területi­leg illetékes kereskedelmi vállalatot, amelyik a cserét lebonyolítja. A cserére a2 a Color Star- tulajdonos jogosult, akinek a televíziója a felülvizsgálatkor üzemképesnek bizonyult. Az első szerelem.. — Televízió* műsor kedves, szimpatikus — becslésem sze­rint 17—18 éves — fiatal fiúk­kal és lányokkal. Az egyik szép, bájos kislány nagyon komolyan mondja: — Az első szerelem feledhe­tetlen az ember életében. Én még ma sem tudom elfelejteni az első szerelmemet! A kislány lehet vagy tizen­hét esztendős. A riporter megkérdi, mikor ért véget ez a szerelem. Erre egy kicsit elbizonytala­nodik:- Ügy ... másfél... nem, már két éve! És a televízió előtt ülő „idő­sebb nemzedék” — mondjuk úgy harminctól hetvenig vagy akár nyolcvanig — elmosolyo­dik. Nem tudja elfelejteni? Már két éve múlt, és még mindig nem feledi el? Egy asszony, akivel együtt nézem a műsort, megszólal: — Üristen! Én ma is meg­mondom, hogy 1946. augusztus 17-én kezdődött és december 6-án, Mikuláskor ért véget az első szerelmem. És tudom, hogy mai szemmel semmi kis fiúcska volt az illető, nem is túl becsületes. Tudom, hogy három házassága és millió ka­landja volt. És velem is kurtán furcsán elbánt, és mégsem tu­dom elfeledni. Mégis mai na­pig életem legszebb két hónap­jának érzem azt az időt. Az asszony, aki ezt mondja, tőTfb mint harminc éve él sze­relemben, szeretetben, becsü­letben a férjével. Felneveltek három gyereket, van már hét unokájuk, de az első szerelem dátumaira még most is pon­tosan emlékszik. Hát így, kedves kislány ... (sm) A készülékcsere teljesítésé­nek idejét az igény beérkezé­sének időpontja, a kért új ké­szülék gyártási és szállítási üteme, valamint az abból a típusból az összes igény nagy­sága határozza meg. Ezenkí­vül elsőbbséget élveznek azok a készüléktulajdonosok, akik­nek a Color Star televíziója a felülvizsgálatkor biztonság- technikailag nem volt megfe­lelő. A bevizsgálás időpontjá­ról az illetékes szerviz levele­zőlapon vagy telefonon érte­síti a tulajdonost. A készülék- cseréről pedig a kereskedelmi vállalat küld értesítést ugyan­ilyen módon. Pest megye területén a cse­reakcióban a Ravill június­tól bevonja Ceglédet és Nagy- kátát. A későbbiekben a nö­vekvő igények szerint más Pest megyei helységeket is bevonnak a csereakcióba. A. L. A. Rövidebb a táv... Ennyire sürgős? Megáll a szerelvény, szi­szegve nyílnak az ajtók, tódul a nép a peronra, s megindulnak az emberek. Ki-ki a maga útján. S az út vezethet árkon-bokron, vagy gyalogösvényen, asz­falton, vasúti talpfákon, acélsíneken át. Miért ne, ha egyszer így rövidebb a táv? Múltlátó anyóka görnyed a sínek között, BKV-ruhás férfi segíti át a túloldalra a nagyanyja korú hölgyet. Ott pedig, egy szerény táb­lán ez áll: Tilos az átjárás! Megindul a szerelvény, sí­polva közelít a másik. Az anyóka, mint szürke kis ve­réb, szerencsére sikerrel landol a síneken túl, ahova — bár némi kerülővel — azért biztonságosan el le­hetne jutni. De Pomázon nagyon siet­nek az emberek. Ennyire? (bia) Egységes riasztórendszer Gyorsan lefülelhető a tettes — ősszel bezárom a nyaralót, elzárom a vizet, lekapcsolom az ára­mot. lakatot teszek a «palettákra. Nem, rácsot nem teszek a bejá­rati ajtóra. Több szomszédom szomorú tapasztalatából okulva. Télen ugyanis, ha akar, úgyis bejut a betörő. S, ha nem bír a ráccsal, kifürészeli a faház oldalát vagy bedönti tokostól az ajtót. Mit tehetek? Téliesítek, minden értéket hazaviszek és fohászkodom, hogy betörök, csövesek kerüljék el a környékünket. szerint távol eső telkeket. A környéken többfelé összefog­tak a „víkendesek” és őrt, ku­tyás embert fogadtak, hogy vigyázzon az elhagyott házak­ra. Teljes biztonság azonban nincs — mondja a tanácsel­nök. Csősz és kutya helyett Tavaly ősszel találkoztam Solymár környékén ezzel a nyaralótulajdonossal, s eszembe jutottak szavai, ami­kor Szigetszentmiklóson a va­gyonvédelem helyzetéről be­szélgettünk Pongrácz Gábor tanácselnökkel. — Mi is kiterjedt üdülőterü­lettel rendelkezünk. Igaz, javít valamit a helyzeten, hogy ná­lunk egész évben sokan lak­nak a Duna-parti házakban, de így is alig múlik el tél üdülőfeltörés nélkül. A ví- kendtelkek tulajdonosai álta­lában megértik, hogy a rend­őrség nem ellenőrizheti na­ponta a lakott helyektől rend­Ofella Sándort í^iadaiom a baromiiudvarban S zabó Ádám mozdonyvezető alföldi portá­jának egyik hátsó zugában békesség­ben éldegélt a háziasszony kedves kakasa — Kukká — öt szépen fejlett tyúkkal. Ezeket Szabóné a tollazatuknak és formájuknak megfelelően fehér, sárga, kendermagos, cir- tos és kopasz nyakú névvel ruházta fel. A kis tyúkfarmnak kettős jelentősége Volt a házi­asszony életében. Csak a házi tojást szeret­te. amelynek sárgájából kikericshez hasonló tésztát gyúrt, de ha a házigazda az egész napot távol töltötte, a batyuban is gusztuso­sabb volt a szép, nagy sárgájú, barna héjú főtt tojás. Másodsorban pedig az otthonhoz szokott Szabónénak — amióta a három lány kirepült a házból — ezek a baromfiak vol­tak a beszélgetőtársai, életének nélkülözhe­tetlen kiegészítői. Amikor reggelente etette őket, cirtos a vállára repült, Kukká pedig körbetáncolva biztatta a tyúkokat evésre, néha-néha elkapva valamelyiket kedvtelésé­re. Kukká háremének minden tagját szeret­te, de a cirtost megkülönböztetett barátságá­val tüntette ki. Együtt sétálgattak a barom­fiudvarban, éjjel egymás mellett ültek árú­don. A többi nem is berzenkedett ezért, hi­szen a jól fejlett kakas napjában többször is kitüntette „őket” bizalmával, gyönyörűséget árasztó szeretetével. Ügy élt közöttük, mint egy törzsfőnök, és amikor a tuskórakásrafel- repülve elkukorékolta magát, a tyúkok úgy tekintettek fel rá, mint a nagy, erős vezér­re, aki a veszélyben is bátor védelmező­jük ... Meghitt nyugalom, békesség uralkodott évekig a tollas család életében, míg egyszer egy váratlan esemény meg nem zavarta a harmóniát. Karácsonyra, Ádám napra készült a család. Az esti szürkületben jöttek a gye­rekek köszönteni. A vendégek észrevették, hogy a hólepte baromfiudvarban egy szürkés pont mozog ide-oda. Kérdezték a háziakat: mi az? Értetlenül nézték a mozgó szürkesé­get — hiszen a tyúkokat már bezárták —, míglen az öreg Szabó a nagyobb unokákkal közelebb ment. Alig egy méterre közelítették meg a titokzatos valamit, amikor az szót­lanul felemelkedett, és átrepült a szomszéd­ba. A szemlélők azonnal megállapították, hogy ez egy néma kacsa. A fürge gyerekek nyomban átugrottak a kerítésen, és bekerít­ve a lihegő és félve lapuló állatot, megfog­ták. Heccelődve vitték a Nattatának, hogy ezt az „égiek” küldték névnapi ajándékul, Szabóné is előkerült a konyhából, és lemet­szette a kacsa szárnytollait, nehogy elrepül­jön. Az egyik üres ólba kukoricát szórt és rázárta az ajtót. A hosszúra nyúlt névnapi ünneplés miatt a szokottnál később ébredt a család. Szabó­né a hideg éjszaka után meleg vízzel engesz­telte a vékony jégréteget a baromilitatóban és szokása szerint megetette a tyúkfalkát. Csak azután engedte ki az új lakótársat. A kacsa lihegve totyogott az itatóhoz, hiszen nagyon megszomjazott a kukoricára. A tyú­kok gyanakodva nézegették. Kukká tisztes távolban körbe-körbe járta. Nem hozott azonban különösebb változást a baromfiporta szaporodása, békességben élték a zimankós téli napokat. A háziasszony nagyon megked­velte a mind szelídebb néma kacsát, és ne­mét nem ismerve fel elnevezte Vilikének. A márciusi rügyfakadás azonban az állat­világban is ritmusváltást hozott. Szabóné há­rom-négy tojással térhetett be a konyhába naponta, amelyhez nagy meglepetésére hoz- . zájárult Viláke is. Így teltek a napok, hetek, míglen úgy húsvét táján különös esemény­re figyelt fel. Kukká úríi megkívánta Vili­két, és „könnyű Katit táncba vinni, ha ma­ga is akarja” alapján, az engedelmesen „le­lapult” előtte... Amikor Szabóné ezt meglátta, kiesett ke­zéből a szakajtó, keresztet vetve az égre te­kintett, 6 Szodomát és Gomorrát emlegetett. Amikor pedig többször tanúja lett e különös násznak, seprűt ragadva kergette kedvenc Kukkáját, de még Vilikét is kétszer-három- szor „megsimogatta” a söprűvel, mert meg­csúfolták az állatok „becsületét”. A tyúkok pedig vérszemet kaptak, s a háziasszony mellé szegődtek, és néhány nap múltán „ösz- szeesküvést szőttek". Főzés közben az egyik nap nagy ribillióra lett figyelmes a háziasz- szony, amikor Kukká csatát nyerve otthagy­ta Vilikét, az öt tyúk féltékeny ségi „színjá­tékot” rendezett. Tiporták a kacsát, aminek csak Szabóné „söprűs párbaja” vetett vé­get ... Egész lelki beteg lett a háziasszony, ezért egy alkalommal könnyítendő fájdalmán fél­ve megvallotta az urának, milyen istentelen dolgok történnek a baromfiudvarban. A nyug­díj felé közeledő mozdonyvezető csak neve­tett az asszony siralmain, azt mondta, hogy káprázik a szeme vagy rosszul aludt, és ál­mában rémeket látott. Így telt el egy hónap, amikor Szabó éppen vasárnap reggel jött haza szolgálatból, és a délelőttöt alvással töltötte. Ebéd utáni nyúj­tózkodás közben elővette az újságokat, hogy elmélyüljön a világ eseményeiben. Már majd­nem leragadtak a szempillái, amikor ékte­len karátyolást, zavaros baromficsatát hal­lott a hátsó udvarból. Nehezen szánta rá ma­gát, de a mind hangosabb lárma kikénysze- rítette az udvarra. Kukká tisztes távolságra volt már a „csatától’. A féltékenységtől őr­jöngő tyúkok közül a cirtos a kacsa hátát taposva vadul csipkedte a fejét, a fehér, a sárga, a kendermagos, a kopasz nyakú, pedig két oldalról szaggatták, ütötték, csípték, rúg­ták a már szinte elalélt jószágot. A gazda, mi mást tehetett volna, felkapta a söprűt, és szétverte a tyúkhadat, amely elégtételt kö­vetelt a „csábítótól”. Ezután a féltékenység! jelenet mind több­ször megismétlődött. Egy reggel azonban hiá­ba kereste Szabóné kedvenc Vilikéjét, nem jött enni. de az ólban sem volt... Majdnem tűvé tette érte a baromfiudvart, de sehol nem találta. A következő héten a házigazda szabadságot vett ki, hogy jó időben összeaprítsa a téli tű­zifát. Szétdobálva a tuskóhalmot, legnagyobb meglepetésére az egyik kis mélyedésben ott ült Viliké tolifészekbe lapulva. Áz asszonyért kiabált, s együtt kiemelték a fészkéből, ahol tizenhárom jó meleg tojást találtak. A lágy­szívű mozdonyvezető menten javasolta, hogy ne háborgassák tovább a kacsamamát, in­kább még tetőt is csinál föléje. nehogy meg­fázzon, ha netán esni fog. Ám a szelídnek vélt Szabóné mintha megtáltosodott volna. Rettenetes méregbe gurulva torkaszakadtá- ból kiabált: „Micsoda?! Még védelmedbe ve­szed ezt a fajtalan pesztonkát! Ugyanilyen szemérmetlen utódokat nevelne, mint az el- korcsosodott anyjuk! Lehet, hogy csirkefejű kacsák, vagy kacsafejű csirkék kelnének ki a tojásokból!” Ezzel felkapta dédelgetett Vi­likéjét, és messzire hajította, majd a tojá­sokat verte egyenként a földhöz. Szabó csi- títani próbálta, de egy tojás felé repült, és ha időben el nem kapja fejét, hát az asz- szony „bohóccá” avatta volna. Így a tojás a körtefa derekához csapódott, és sárgás vá­ladékában már véres erek bizonyították, hogy élet volt benne. B eesteledett már, amikor a gazda észre­vette, hogy munkálkodása közben a ka­csa többször körbejárta. Egyszer, amikor egész közel került hozzá, fel akarta kapni. Ám mit tesz isten, a kacsa — mint a madár — a levegőbe emelkedett, önkéntelenül az asszonyért kiáltott, aki kijött} a házból. A hálás jószág kétszer-háromszor körberepült a feje felett. Azonnal beléhasított a gondo­lat: „az utóbbi hónapban nem nyírtam le a szárnyát”. A kacsa pedig lassan eltávolodott a háztól. Az idős házaspár csak nézte-nézte, amíg Vilike el nem tűnt a szemük elől a messzeségben. Valóban elgondolkodtató, hogy alig van megbízható módszer értékeink, lakásunk, házunk, nyaralónk védelmére. S nemcsak a betörés elleni védelemről van szó, hanem a tűz vagy éppen a víz pusztí­tásáról is. Ezer lakás közül vajon hány otthonban van tűzoltókészülék? Talán a kér­dés is meglepő, pedig ha be­legondolunk, mennyivel na­gyobb értéket halmozunk fel otthon — még a szerényebb jövedelmű családok is —, mint amilyen összeget egy gépkocsi képvisel. Márpedig autójukban mind többen tartanak porol­tót. — Még élénken él a részt­vevőkben a közelmúltban a megyei pártbizottság által szervezett vagyonvédelmi ak­tívaértekezlet emléke, ahol bizony megdöbbentő adatokat, tényeket tártak elénk a va­gyonvédelem, a társadalmi tu­lajdon védelmének helyzetéről. Mindezek ismeretében még figyelemre méltóbb az a lehe­tőség, amelyet az Omega Vál­lalat és a Data Manager Szá­mítástechnikai Kisszövetkezet tárt elénk — folytatja Pong­rácz Gábor. A gyártó és a menedzselő cég .nem kevesebbet ígér. mint azt, hogy betörés és egyéb ká­rok — tűz, víz, gáz stb. — el­len biztonsággal megvédi érté­keinket. Illetve, azokrtak a gazdálkodó egységeknek a va­gyonát, magánosok házát, ér­tékeit. ingatlanát, akik felsze­reltetik az Omega gyártotta riasztóberendezést. Mindent észlel — Űjabban felkapott, diva­tos tevékenység lett a külön­féle riasztóberendezések készí­tése és felszerelése. Ezek so­rában milyen helyet foglal el az önök rendszere? A kérdésre Rónai Péter, a Data Manager kereskedelmi szervezője válaszol: — Ezt a riasztórendszert nem lehet a már forgalomban levők sorába állítani. Elsősor­ban azért, mert gyökeres újí­tást hoz azzal, hogy o jelzés nem helyben szól, hanem pél­dául az illetékes rendőrségen, illetve vállalatok esetében az iparőrök bázisán. Vagyis per­cek alatt lefülelhető a tettes. Abban is más az általunk kí­nált riasztórendszer, hogy a legkorszerűbb technikai meg­oldásokat alkalmazza, megbíz­ható importalkatrészek fel­rendezésekkel és megfelelő kiegészítőkkel „őriz”. S ez ter­mészetesen más jellegű károk ellen is hatásos. A tüzet, a gázszivárgást ugyanolyan biz­tonsággal jelzi, mint a betö­rőt. — Hol működik már ilyen riasztórendszer? — Alig néhány hónapos előélete van a berendezésnek. A Micro 87 kiállításon, illetve a BNV-n mutattuk be — vá­laszol Rónai Péter —, idei ka­pacitásunkat úgyszólván le is kötik az eddig beérkezett megrendelések. Természetesen, ha olyan nagy megrendelő je­lentkezik, mint a napokban a Keravill, megtaláljuk a mód­ját, hogy kielégítsük igényei­ket. Felismerték hasznát — Elsősorban tehát gazdál­kodó egysegeknek, kereskedel­mi vattaiatoknak ajánljak ter­méküket? — Elismerően nyilatkozott riasztónkról a Belkereskedel­mi Minisztérium biztonság- technikai főosztálya. Termé­szetesen megfelelő számú je­lentkező esetén családi es tar- sashazak védelmét is megter­vezzük, de inkább olyan oolt- halózatok és vállalatok érdek­lődését keltette fel a dolog, amelyek nagy értékeket tarta­nak raktáraikban. — Szigetszentmiklóson azon­ban a lakosságnak is meghir­dette a tanács ezt a lehetősé­get, mint az egész várost be­hálózó biztonsági rendszert. Nincs itt ellentmondás? — Bár mindenhol olyan, az újra fogékony vezetőkkel ta­lálkoznánk, mint Szigetszent­miklóson. Az első eset, hogy egy egész városra kiterjedő rendszert kérnek. Itt ugyanis mind a rendőrség, mind a vá­ros vezetői, s természetesen a gazdálkodó egységek is megér­tették ennek a jelentőségét és készségesen vállalták a szer­vezési feladatok lebonyolítá­sát, a rendőrség pedig a vevő- készülék fogadását. Tény, hogy ez a teljesen újszerű riasztó- rendszer nem olcsó dolog, bár elsősorban attól függ, hogy hányán kapcsolódnak bele, mert akárcsak például a gáz bevezetésénél, átt is csökkent­hetők a költségek, ha van ele­gendő jelentkező. Mindeneset­re. az állampolgárnak saját magának kell eldöntenie, hogy lakásában, nyaralójában fel­halmozott anyagi javai védel­mére mennyit tud vagy akar áldozni. Éppen a mikiósi ve­zetőik remek „hozzáállása” miatt mondhatom, ha meg­szervezik a jelentkezőket, ma­gánlakások, családi házak, üdülők tulajdonosait is szíve­sen látjuk a megrendelők kö­zött. Természetesen a szigetszent- miklósi lakótelepek ilyen rend­szerű védelme még nem a hol­nap lehetősége. Ám az üzlete­ké, üzemeké, s a tanácsi intéz­ményeké — újabban ezek is egyre gyakoribb célpontjai a használásával. Vezeték nélkü- I betörőknek — annál inkább, li rendszerben, adó-vevő be-1 Móza Katalin Eszter az űrbe készül. A Mars Phobos nevű holdjának tanulmányozásá­ra több szocialista és tőkés ország űrkutatási intézete — köz­tük a Központi Fizikai Kutatóintézet és a Budapesti Műsza­ki Egyetem — jövő júliusban két azonos kivitelű, közösen el­készített űrszondát indít útnak a Szovjetunióból. Nemzetközi együttműködéssel a Központi Fizikai Kutatóintézetben állít­ják össze a Mars körül keringő űrszondák több berendezését. Az Eszter elnevezésű, három mérőműszerből álló berendezés méri majd a napszélben lévő alacsony és közepes energiájú ionok eloszlását. A képen: Szűcs István és Szemerey István a három mérőműszer egyikét ellenőrzi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom