Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-02 / 128. szám
Gazdálkodás az emberi tényezővel Alapvető a képesség, tehefséj ELSŐ IDÉZET: „Társadalmunk számára mindinkább nélkülözhetetlen, hogy olyan légkör alakuljon ki, amelyben tágabb tér nyílik a spontán kezdeményezéseknek, az egyénnek, az állampolgárnak, az egyesületeknek ahhoz, hogy hozzájáruljanak szocialista társadalmunk fejlődéséhez MÁSODIK IDÉZET: „Népünkben, munkásosztályunkban, parasztságunkban és értelmiségünkben olyan tehetségek, olyan képességek rejlenek, amelyeket mind ez ideig nem merítettünk ki, amelyek nagyobb teljesítményekre képesek, és nekünk, akik a vezetésben dolgozunk, szól a figyelmeztetés, hogy tegyünk többet a képességek jobb kar matoztatása érdekében.’’ HARMADIK IDÉZET:... az iparnak hatékonyabban kell hasznosítani szellemi és anyagi erőforrásait, gyorsítani kell a tudományos kutatást és a műszaki fejlesztés hazai, valamint nemzetközi eredményeinek hasznosítását.. Valószínű, hogy nem sokat kellene lapozgatni az újságokban, folyóiratokban, különböző kiadványokban, hogy azonos csengésű megállapításokat találjunk. Az iménti idézetek — Pozsgay Imrétől, Lázár Györgytől és Havasi Ferenctől — egytől egyig azt sugallják, hogy fejlődésünk záloga az emberek alkotókészségének mind intenzívebb hasznosítása. Vajon többről van-e szó, mint kinyilatkoztatásokról? Mindenképpen. Ha másért nem, hát már csak azért is, mert többi erőforrásunk — anyagi és természeti például — igen szűkén áll rendelkezésünkre. De az emberi tényezővel való jobb — és emberibb ! gazdálkodás akkor se lehetne másodlagos, ha bőven lenne olajunk, szenünk, ha nem lennének adósságaink, törlesztési gondjaink. Lám, az egyik oldal, a politikai-gazdasági vezetés szándéka, elhatározása szerint alapvető a tehetség, a képesség felkarolásai. Vajon a másik tényező, a vállalati szféra, a végrehajtás intézményrendszere is ilyeténképp vélekedik? Szavakban megfogalmazásokban feltétlenül. Tettekben már kevésbé... Az MTESZ-tagegyesületekben például mérnökök, fizikusok, matematikusok, számítástechnikusok, vegyészek, mezőgazdák keresnek és találnak ambícióiknak, szakmai fejlődésüknek teret, lehetőséget... Sokszor azonban — és ez a baj — csak itt, az egyesületben, és nem a munkahelyükön. Az MTESZ nagyon pontosan, jellemző műszerként mutatja, hogy a műszaki értelmiséget mindinkább az idegesség, a szorongás jellemzi. Mert ez a népes had óhatatlanul is észreveszi azokat a buktatókat, amelyeket magunk elé állítottunk. Volt például olyan tanácskozás az Egyesült Államokban, ahol szóba került: a golyóstoll, amivel valamennyi résztvevő jegyzetelt, magyar ember találmánya. A stressz, amellyel jó néhány részt vevő előadónak meg kellett küzdenie, Selye professzor tudományos munkásságának nyomán vált ismertté. Márkás név Szentgyörgyié, Neumanné és még másoké. Elismerik tőlük függetlenül is külföldön, hogy szellemi, tudományos nagyhatalom vagyunk, de meg is kérdezik rögtön: vajon miért nem tartunk ott vagy akár előbbre, mint például Svájc. Valóban: miért? Mert sokszor nem ismerjük fel szellemi értékeinket. Ha mégis kiderült a magunk számára is, hogy ez vagy az a produktum igenis sokat ér, akkor még mindig hiányzik a kellő kereskedői mentalitás, az anyagi-gazdasági menedzselés, a felelősségvállalás. De a legfőbb baj az érdekeltség hiánya ... Vegyünk egy sajátos példát, a közkedvelt tévéműsort, a Felkínálom címűt. Dehogy bántjuk a kiváló produkciót, inkább csodálkozunk: nini, megszólal a telefon, s már jelentkezik a gyártó, a forgalmazó — olykor ebből is, abból is. Ám — nem sértve a tévé jó szándékú és hatékony műsorának alkotóit — vajon megélnének-e akkor is, ha nem a gyártók piacának sugároznák műsorukat? Ha az új eljárásokért, találmányokért, szellemi alkotásokért versenyeznének — képernyőtől függetlenül is — a cégek? Ma már mintegy 90 innovációval foglalkozó bank, fejlesztő cég, közvetítő vállalkozás működik az országban, örömmel fogadjuk őket, ez természetes. De létüket, biztos piacukat annak is köszönhetik, hogy ma még igazán nem ivódott bele a vállalatok többségébe a külső — és belső — szellemi alkotások figyelése, megismerése, kipróbálása, menedzselése. Ma már alig-alig ismert státus az anyagbeszerző mintájára dolgozó információbeszerzés. Aki több nyelven értő mérnök, akinek egyetlen dolga a helyi kis újításoktól kezdve a külföldi tudományos publikációkig valamennyi szakmába vágó adat gyűjtése, feldolgozása s a műszaki-fejlesztési apparátus tájékoztatása. Nem újdonság a világban az ilyen figyelőmérnök. Nagyon sok hazai, nemzetközi tanácskozásra éppenséggel nem a híres magyar koszt, a jó bor megkóstolása, a szép tájak megszemlélése reményében jönnek el százszámra a külföldiek. A múltkor egy tévéantennát kifejlesztő feltaláló mesélte: nyolc-tíz helyről tessékelték ki alkotásával, lényegében úgy, hogy meg sem hallgatták őt, be sem mutathatta termékét. Szabadalmi leírása természetesen pontos, részletes és műszaki paraméterek, számítások tömegével alátámasztott okirat. Az Országos Találmányi Hivatal elvégezte hozzá a szokásos újdonságvizsgálatot is. Az alkotót a különböző gyártó cégek mégis zárt ajtókkal fogadták. Az az üzem is, amelyik megvett egy külföldi sza- badalmú antennát. A „legjobbkor”, akkor, amikor a gyártási jog tulajdonosa kénytelen volt áttérni egy másfajta konstrukcióra ... Az antennakészítő példája kirívó eset lenne? Sajnos ma még nem. Beleillik a képbe — az érdekeltség tette képbe. Szerencsére éppen ez a gyakorlat és mentalitás az, ami ma a legkeményebb bírálatot kapja, és tegyük hozzá, a legjobb helyről. A cikkünk elején idézett politikusoktól például. Nem árt felidézni ismét: „... az iparnak hatékonyabban kell hasznosítani szellemi és anyagi erőforrásait ...” Enélkül hovatovább nem jutunk egyről a kettőre — e forrásokból, ha nem merítünk, bizony kiszáradunk. Amiért, alighanem, magunkon kívül senkit sem okolhatunk. G. L, Fórum A környezet- és természet- védelmi napok keretében ma délután 5 órakor a művelődési házban rendez fórumot a váci városszépítők egyesülete. Minden érdeklődőt szeretettel vár. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 127. SZÁM 1987. JÚNIUS 2., KEDD Polgári szertartások A Családi Intézet munkájáról Mindannyiunk életében vannak olyan pillanatok, amelyeket bizonyos szertartások kísérnek. Elsősorban ezek megszervezésére és lebonyolítására jött létre a mai Családi Intézet elődje, még 1971-ben. Névadókat, polgári esküvőket, és temetéseket szerveznek. Munkájukat szolgáltatásként kezelik, amelyeket egyéni igények szerint egyszerűbben és ünnepélyesebben is meg lehet rendezni. Ma 141 ilyen intézmény van az országban, köztük az egyik városunkban. István Kálmánná, a váci Családi Intézet vezetője az elmúlt héten a Hazafias Népfront városi bizottsága felkérésére beszámolt munkájáról. Példaként Kezdetben a legkülönbözőbb neveket viselő testvérintézetek saját adotságaik szerint dolgoztak, ahogy tudtak, míg 1985-ben országos koordinációs bizottságuk meg nem alakult. A váciak büszkesége, hogy a Parlamentben tartott alakuló ülés után jó példát keresve éppen ide látogattak az új bizottság tagjai. Mi a feladatuk, mit vállaltak? A már említett szertartásokon kívül az utóbbi időkA Pest megyeieket a gyár szállítja Látogatás a söripari múzeumban Miként kerül az asztalunkra a jó sör? Aki valóban kíváncsi a sörital születésére, érdekli a sörfőzés módja, története, annak párját ritkító látványban, élményben lesz része, ha eljut Kőbányára, a söripar-történeti múzeumiba. Ott megismertetik a kíváncsiakat az egyik legrégebbi mesterség, a „serfőzés” sok évszázados múltjával, egészen napjainkig. Ezért is látogatják ^ múzeumot az ország alsó, közép- és felsőfokú oktatási intézményeinek tanulói, hallgatói, főként Pest megyéből. A kiállítás rendkívül gazdag tárgyi, írásos és fotós dokumentumanyaga jól szolgálja a pályaválasztást. Hiszen a kiállítás bemutatja a söripar olyan szakágait, amelyeknek ma is van presztízse. Ilyenek: a malátagyártás, a sörfőzés, a kádármesterség, illetve a gépészet, a vegyipar olyan ágai, amelyek nélkülözhetetlenek a modern söriparban. Évente tizenötezren látogatják a múzeumot, zömmel pályaválasztás előtt álló fiatalok. A Pest megyeieket a Kőbányai Sörgyár saját autóbuszával szállítja a kiállításra — és onnan haza. A söripar-történeti anyagot a kőbányai gyár dolgozói gyűjtötték össze sok évi fáradságos, lelkes, szorgalmas munkával, s 1979-ben megDr. Horváth Iván, a múzeum vezetője bemutatja, hogyan működött hajdanában — az 1800-as évek vége táján — az üvegkupakoló gép. (A szerző felvételei) alakították a múzeumot. Ám a tekintélyes anyag rendszerezése szakembert, igazi muzeológust kívánt, azt meg is kapták dr. Horváth Iván — Pest megyei illetőségű muzeoRégi — értékes — céhládák. Az egykori serfőző céhek történetéről sokat mesélnek a belőlük előkerülő dokumentumok. lógus — személyében. A légkondicionált termekben, hatszáz négyzetméteren elrendezett kiállítás muzeális értéke felbecsülhetetlen, de hozzávetőleges számítás szerint forintban elérheti az egy- milliárdot is. Dr. Horváth Iván muzeológus kalauzolásában megismerkedtünk a rengeteg érdekes dokumentum és régi eszköz, gép múltjával: megcsodálhattuk a díszes címkéjű régi sörösüvegeket, a nemzetközi vásárokról elhozott kupákat, aranyérmeket, korabeli reklámplakátokat; Pest-Buda székesfőváros térképeit az 1800-as évekből, amelyekre annak idején felrajzolták a Duna menti sorházakat. A mai szakember önkéntelenül megmosolyogja az 1890-ben használt sörpumpát, palackmosó gépet vagy az akkor legmodernebb palackozógépet, amivel óránként kétezer üveget lehetett megtölteni sörrel — de egyben el is csodálkozik azon az ember, hogy másfél évszázaddal ezelőtt már kitalálták a mai modern söripari gépek alapötletét, ami lehetővé tette, hogy a mind olcsóbban előállított sörhöz ne csak a pénzesebb polgárok juthassanak hozzá. A múzeum vezetője arra a kapcsos fogatra a legbüszkébb, ami annak idején kettő, vagy négy lóval vontatva járta a székesfőváros utcáit, hétton- vnányi, fahordóba töltött sörrel, a gyár és a söntések között. Nevezetessége a kapcsos fogatnak, hogy eredeti darab, értéke felbecsülhetetlen, mert mint olyan, egyetlen a világon. Nagy eseményre készül a múzeum és a gyár is, mert utóbbi — államosításának harmincadik évfordulója tiszteletére — új, a felszabadulás utáni időszak eseményeit is felelevenítő dokumentumokkal gazdagított kiállítást tervez szeptemberre — az új tanév kezdetére, amikortól megint sok száz Pest megyei általános és középiskolást, és szakmunkástanulót vár a gyár 1 vezetősége. Aszódi László Antal ben kezdik felfedezni tartalékaikat. Ehhez persze kellettek a felkérések is. Üzemek, gyárak jelentkeztek, kérve az egyes állami és társadalmi ünnepségek igényes megrendezését. Állandó munkatársaikon kívül számos külső segítőt alkalmaznak: versmondókat, muzsikusokat. Talán sokan nem tudják még, mi mindent várhatnak tőlük. Pedig az említett kulturális szolgáltatások mellett vállalják az apró gyakorlati részleteket is. Például menyasszonyi csokrot rendelnek, meghívót készíttetnek, lefoglalják az éttermet. Fölkészülten Nehezebb dolguk van a polgári gyászszertartásokkal. Erről szinte semmit se tud a lakosság. Talán érthető is, senki nem foglalkozik előre az elmúlás gondolatával. Gyenge a propaganda is erről a szolgáltatásról, kialakulatlan. hogyan reklámozzák a temetést. Pedig a papírmunkától kezdve mindenre fölkészült az intézet. Miért nem veszik igénybe? Talán mert sokallják az árát. vagy mert mindenki kötelességének tekinti kegyeletből, hogy mindent saját maga intézzen ilyenkor. Kényes dolog, gondolhatják sokan, akik hallottak a temetkezési vállalat korábban viselt dolgairól. Igaz. évekig gond volt a vezetéssel. „Sikkasztástól kegveietsértésig sok mindent elviselt a vállalat és a lakosság. Most tahin sikerült megfelelő vezetőt találni” — mondta István Kálmánná. Hiányzik a ravatalozó, de más nehézségeik is vannak. A két nyugdíjas szónokon kívül más nem tud eljönni hétköznap. A temetéseket ugyanis többnyire munkanapokon rendezik. Az intézet vezetője ezúton is kérte a népfront aktíváit, adják tovább, népszerűsítsék munkájukat. Más kézben A kérdésekben a temetkezés volt az élen. Kire tartozik a temetők karbantartása? Az egyház vagy az állam feladata? Dr. Monori Balázs vb-tit- kár válaszolt. Elmondta, hogy ez mindig a tulajdonos kötelessége. A különböző temetők mind más kézben vannak. A temetkezési vállalatnak ehhez nincs köze. Talán igazságtalan is, hogy a temető tulajdonosa egyedül végzi a karbantartást, ugyanakkor köteles bárkinek rendelkezésére bocsátani a területét. Mindezért pedig pénzt nem kérhet. Ezek szerint csak a temetkezési vállalat nyújthat be szánilát. Mindezt egy 30 éve hozott törvény rögzíti, aminek a felülvizsgálatát már kérték az illetékesektől. Milyenek az árak? — hangzott a következő kérdés. Pontos számot nem lehet mondani, mert attól függ, .mi mindent rendelnek az egyes szertartásokhoz, legyén az esküvő, névadó vagy temetés. Egy orgona például 100 forint, egy verses köszöntő 80. A kamarakórus szereplésének ára 600 forint, a hangszerszólóért pedig 200 forintot kell fizetni. Pezsgős koccintásról is lehet szó, de akár videófelvétel is kérhető. 800 forintba kerül, amihez hozzájön még a kazetta ára. D. Z. Kritikák címjegyzékével Vendég: Ördögh Szilveszter Az ünnepi könyvhét érdekes rendezvénye lesz a városi könyvtárban június 4-én, csütörtökön. amikor Ördögh Szilveszter József Attila-díjas íróval találkozhatnak az olvasók. A precíz könyvtáros-kollektíva jóvoltából a megjelent kötetek sajtóvisszhangjáról teljes címjegyzéket kaphatnak. Ezek bár- 'melyikét helyben el is olvashatják, akik veszik a fáradságot és még a találkozó előtt belátogatnak a könyvtár folyóirat-olvasójába. A program pontos kezdési ideje; június 4-én este fél 7. A Papírfeldolgozó Ipari Szövetkezet / pályázatot hirdet a budapesti központjában kereskedelmi és marketingosztály-vezetői munkakör betöltésére Angolul és németül tudó, papír- és nyomdaipari érdeklődésű szakemberek jelentkezését várják. Az egyetemi vagy a főiskolai végzettségtől és a gyakorlattól függően jó kereseti lehetőség. A kézzel írt pályázatukat, rövid élétrajzukkal a szövetkezet címére küldjék el: Budapest VII., Dohány u. 57. (Pf.: 40. 1400). ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) í
