Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-18 / 142. szám

1987. JÚNIUS 18. Megyei totó Csak hetesek A megyei totópályázat ta­vaszi, befejező fordulójára, a 30. fogadási hétre 1103 darab szelvény érkezett szerkesztő­ségünkbe. Telitalálat most sem volt, a maximumot a *l-es je­lentette, amelyből 6 darab akadt. Lengyel László (2750, Nagy­kőrös, III., Május 1. u. 16.) két oszlopon is jól tippelt, ő 32 darab jutalomszelvényt kap. a többiek pedig 17—17 dara­bot: Diószegi Ede (Ráckeve, Széchenyi u. 40.), Kardos Fe­renc (Cegléd, Kazinczy u. 12.), 'Mundi Péter (Vác, Harkály u. 4.), Nagy Ferenc (Dömsöd, Szabadság u. 119.) A* MNK-sSöntőben Lila-fehér siker Szerdán Székesfehérvárott, a sóstói stadionban játszották le az 1987. évi labdarúgó MNK döntő mérkőzését. Az Újpesti Dózsa Rostás, Kardos és Ka­tona góljaival 3-2 (1-1) arány­ban nyert a Pécsi MSC éllen. A vesztesek részéről Lutz két­szer talált a hálóba. Nemzetközi torna Elutaztak A hét végén az NSZK-ban, Ludwigshafenben, nemzetközi labdarúgótornán vesz részt a Pest megyéi ifjúsági váloga­tott. A következők alkotják a keretet: Lukács Ferenc, Doma Zsolt,r Schmiaol.j László, Szoko- lai László, Máté Attila, Vígh Károly, Bari Gábór, Tereli Árpád, Katona Zsolt, Szabó Ferenc, Sándor István, Ka­lácska Sándor, Léber István, Éber Sándor, Czibere Zoltán, Kmetyó László. A csapat tegnap utazott el. ülftszlir a labdarúgás történetében Az NB I-ben a Váci Izzó! Az elmúlt hetek nagy si­kersorozata és az NB I elér­hető közelsége alaposan meg­növelte az érdeklődést a váci csapat legutolsó hazai mérkő­zésén. Eszményi időben közel 10 ezer néző várta a pályára kifutó csapatokat. Nagyszerű hangulat uralkodott, a közön­ség óriási hangorkánnal biz­tatta kedvenceit, szerte a sta­dionban lengtek a piros-kék zászlók. Váci Izzó MTE—Nyíregyhá­za 4-0 (3-0) Vác, 9000 néző. V.: Nagy II. János Váci Izzó: Brockhauser — Kosztolnik, Kása, Gyimesi, Csima, Nagy Polónyi (Szen- czi), Hermann — Balogh (Cse­ri), Váradi, Mózner. Alig kellett várni az első váci lehetőségre. A 3. percben szabadrúgáshoz jutott a hazai csapat, Váradi 26 méterről ha­talmas lövést küldött kapura, a labda a sdrfalon irányt vál­toztatva centiméterekkel ke­rülte el a bal alsó sarkot. A vendégcsapat követő ember­fogást alkalmazott. A hazai csatárok kezdetben nemigen tudtak elszabadulni védőiktől és ekkor lélektanilag is dön­tő pillanatban olyan megold dóssal szereztek három perc alatt két gólt, amit egy fel­állt védelem ellen a legcélsze­rűbb tenni. Polónyi és Mózner távoli bombával vette be a nyíregyházi kaput. A Vác egyre felszabadultab­ban játszott, sorozatban vezet­ték akcióikat, s a 39. percben már a harmadik góljukat sze­rezték, ugyancsak Mózner jó­voltából. A nyíregyházi együt­tes végig tisztességesen küz­dött, ám az egyre reménytele­nebbnek látszó helyzetükben már szerényebb teljesítményre voltak képesek. A váci csapat a második fél­időben elsősorban a közönség­nek játszott. A 79. percben Mózner immár harmadik góljával beállította a végered­ményt és a játékidő hátrale­vő percében még Cseri, illet­ve Polónyi. előtt adódott gól­szerzési lehetőség. A találkozó lefújását köve- tőleg néhány perccel öröm­kiáltások hallatszottak a föld­szinti öltözőkből. Ekkor érke­zett ugyanis a jelentés, hogy Tököl kontra Budakalász Cegléden is a Nagymaros A női kézilabda NB II-ben szereplő Csepel Autó együtte­se szoros mérkőzésen, jó já­tékkal szerzett két fontos baj­noki pontot a Lajomizse el­lenében. Csepel Autó—Lajosmizse 23-20 (10-10) Cs. Autó: Kövér — Donka (1), Csomós (1), Gazdagné (3), Farkasné (11), Gyárfás (3), Sallainé (1). Csere: Pályi, Burghardtné (3), Demjanics, Witzing. Az első félidő 20. percében már 9-6-ra vezettek a hazaiak, amikor a Pest megyei csapat huszáros hajrával kiegyenlí­tett. A II. félidőben továbbra is lendületben maradt az autógyári együttes, és az ered­mény máris 15-10 volt a ja­vukra. A mérkőzés vége előtt a hazaiak emberfogásra tér­tek át, amit túlzásba is .vittek, minek következtében Sallainé és Donka, sérülések miatt, nem tudták tovább folytatni a já­tékot. Végeredményben jó játéká­val megérdemelt győzelmet aratott a Csepel Autó csapa­ta. Jók: Farkasné, Gazdagné, Kövér, Sallainé. A megyei kézilabda-bajnok­ság őszről előrehozott 2. for­dulójában a Tököl csapata visszavágott Budakalász csa­patának. A nőknél meglepe­tés a Nagymaros ceglédi győ­zelme. A forduló legjobb do­bói: Majnek (Pilisvörösvár) 11 góllal, illetve Krekács (Her­nádi), Urbánné (Gödöllői SC) 9—9 góllal. Mccyci I. osztály Férfiak. Gyömrő—Gödöllői SC 51-16 (14-9). Ld.: HorVátn <G) j Hl. Szlifka, Urban (6—6). Váci Izzó— Nagymaros 22-18 (10-9). Ld.: Pal­try, Ráez (6—0). ill. Kiss Gy. (8). H. Nógrádi SE—Gyömrő 24-30 (12-16). Ld.: Narancsik, Varga (8—8). ill. Szabó I. (10). Pilisvö­rösvár—GEAC 28-19 (15-9). Ld.: Majnek (11). ill. Hutvágner (7). Tökül—Budakalász 20-17 (10-9). Ld.: Gáti, szarvas (5—5), 111. Blonszki, Jován, Szelcsányi (4—4). Csenel Autó—H. Nógrádi SE 23- 25 (19-11). Ld.: Nagy I. (10), ill. Narancsik (10). Dabas—Pilis- vörflsvár 24-25 (10-16). Ld.: Hegyi G. (8), ill. Hidasi (8). Ifi: GyömrS—Gödöllői SC 15-26, V. Izzó—Nagymaros 29-10, Tököl —Budakalász 22-10. Nők: Hernád—Cegléd 13-9 (5-0). Ld.: Krekács (9), 111. Bencsik (4). Cegléd—Nagymaros 16-17 (9-7). Ld.: Bencsik (6), ill. Bárdos, Kiss- né, Jeszenszky (5—5). Veresegy­ház—Cegléd 25-11 (11-3). Ld.: Tom- csányi (7), Hl. Varga (5). Pemü— Pilisszenti ván 22-16 (13-10). Ld.: Maros, Steckl (6—6), 111. Fekete (6). Gödöllő—Tápióvölgye 18-16 (10-8). Ld.: Urbánné (9), ill. Stro- bán (6). Hernád—Pilisszentiván 24- 20 (13-10). Ld.: Krekács (8), ill. Steckl M. (6). Ifi: Hernád—Cegléd 8-15, Cegléd —Nagymaros 21-15, Veresegyház— Cegléd 19-26. Pemü—Pilisszentiván 25- 12, Gödöllő—Tápióvölgye 23-7 Hernád—Pilisszentiván 6-16. Megyei II. osztály Férfiak: Kossuth KFSE—Erdő­kertes 27-31 (19-13). Ld.: Pénzes (12), ill. Gubrán (10). MNK-eredmények Férfiak: GEAC—Dunakeszi 26-27 (16-12). Ld.: Kovács (11), ill. Va­lentin (9). Mogyoród—Cs. Autó 28-27 (15-14). Ld.: Kontra (7), ill. Na«y I. (10). V. Izzó—Nagymaros 26- 20 (12-11). Ld.: Bognár, Jám­bor, Sebestyén (5-5), 111. Gorzat (6). Gyömrő—Pilisvörösvár 24-27 (11-11). Ld.: Nagy (8), ill. Kovács (8). Veresegyház—Gödöllői .SC 13-28 (7-11). Ld.: Seres (4), 111. Szabó A. (9). Nagykőrös—IM Va­sas 26-25 (13-13). Ld.: Vilcsák (8), ill. Szalay, Lajtos (7—7). Domony —Budakalász 25-24 (12-12). Ld.: Szlovák (10), Hl. Karsai (7). VOSr. —Csömör mérkőzésre a Csömör nem jelent meg. Nők: Hernád—Cs. Autó 17-24 (8-11). Ld.: Krekács (8), Hl. Sal­lainé (7). Gödöllő! SC—Tápióvöl­gye 32-12 (17-8). Ld.: Némethné (3), ill. Galambos (8). Nagykáta —Cegléd 16-15 (8-7). Ld.: Lengyel, Mészáros (6—6). 111. Varga, Virág (4-4). Tököl—Pemü 13-30 (5-10). Ld.: Vukov (5), ill. Tamási (8). Vecsés-Göd 21-28 (7-15). Ld.: Bot (7), 111. Virágh (8). Bcrthőly Attila A gólok sorát Polónyi távoli, jól eltalált bombája nyitotta meg Egy izgalmas pillanat: a fehér mezes Nagy csele sikerült, a látványosan menteni igyekvő Boda lemaradt (Hancsovszki János felvételei) a nagy vetélytárs, a Bp. Volán együttese vesztett Nagykani­zsán és így joggal örülhettek a hazai játékosok, vezetők, szurkolók. Az egész évi telje­sítményt összefoglalva azt kell mondanunk, beérett az a munka, amit a tavaly nyáron Vácra került nagyszerű mes­ter, Haász Sándor végzett, Ha az évközi találkozókon akad­tak olykor-olykor zökkéhőfe, ez a csapat egyre stílusosab­ban, egyre tartalmasabban játszik. A mostani siker nagy- nagy öröm, hiszen a 800 éves Duna-parti városnak először van első osztályú csapata. Az öröm után azonban is­mét a szürke hétköznapok kö­vetkeznek, és úgy gondoljuk, a . gondolkodásukról közis­mert, következetes váci veze­tők mindent megtesznek azért, hogy ne csak átszállójegyet váltsanak az élvonalba. Szív­ből gratulálunk ehhez a nagy­szerű teljesítményhez és kí­vánjuk, hogy az elkövetkező időszakban e szimpatikus gár­da még sok hasonlóval örven­deztesse meg szurkolóit és a magyar futballkedvelők népes táborát. Jó: Gyimesi, Csima, Nagy, Hermann, Mózner. Spangel Péter További NB H-es eredmé­nyek: Szeged—Szolnok 2-0, Ganz- MÁVAG—Szekszárd 2-1, Bu- dafok—Keszthely 0-0, Salgó­tarján-—Bája 1-1, ózd—Diós­győr 1-0, -Olajbányász—Bp. Volán 3-2, Kaposvár—Komló 3-0, Csepel—Veszprém 3-1, Metripond—Szarvas 4-0. Az NB II. állása: Menedzselés vagy véletlenek Graf nem Temesvári Hála a Telesport adásainak, a tenisz kedvelői igazán nem panaszkodhatnak. Már a párizsi, nem hivatalos salakpályás vi­lágbajnokság küzdelmeit is végigszurkolhatták az ínyencek, s a sornak ezzel még koránt sincs vége. Elég csak egy város­nevet leírni: Wimbledon. Mindannyian dörzsölhetjük a mar­kunkat, hiszen a tenisz Mekkájának nevezett londoni elővá­rosban megint csúcsteljesítményekre — s ezzel egyidejűleg maradandó élményekre is van kilátás. Ezúttal azonban néhány sor erejéig még visszafelé szeret­nék tekinteni. A párizsi nagy teniszgála ugyanis számos, meg­szívlelendő tanulsággal szolgált. Közöttük olyannal is, amely nem csak a teniszben, hanem általában minden sportágban érvényes. Maradjunk például a női egyes döntőjénél, ahol az akkor még néhány nap híján 18 éves nyugatnémet csillag, Stefi Graf és a 31 évével lassan már veteránnak számító ame­rikai Navratilova csatázott egymással. Ami engem illet né­miképp rossz szájízzel olvastam az évek során az excseliH szlovák sztár magánéletének nem mindennapi történéseiről, s ezért nem is szimpatizálok vele túlzottan. Az más kérdés, ha ő a jobb, akkor a tényt mindenképpen elismerem. Nos, ez alkalommal a sors igazságtalanságai közül láthattam egy jókorát. Hiába tud ugyanis ma is összehasonlíthatatlanul többet a tenisz tudományából Navratilova, ha a látványos technikai fölényt nem tudta a kritikus pillanatokban pontok­ra váltani. Jöttek a bosszantó rövidítések, a kettős hibák, s máris oda lett a győzelem. A másik oldal, a 18 éves korára igen pontos, megbízható alantttásekkel és hajszálpontos elüté­sekkel rendelkező Graf viszont a hálóhoz alig merészkedett, s egyáltalán: számos elem hiányzott fegyvertárából. Mégis? .fi­iéit a bajnok, míg a sokkal nagyobb játékos — jelenleg leg­alábbis még sokkal jobb — Navratilovának meg kellett elé­gednie a 2. hellyel. Miről jut mindez még napokkal később is az eszembe? A gondolatok ismételt feltörését egy magyar játékos nevének felidézése indította el. Igen, Temesvári Andreáról van szó, aki ma 21 éves, és távolabb van a legszűkebb élvonaltól, mint bárki is gondolta, mondjuk, 17 éves korában. Temesvári ugyanis 1383-ban a világranglistán a 7. helyig kapaszkodott fel, s a korábbi dinamikus előretörését látva, egyáltalán nem tűnt elképzelhetetlennek, hogy még előbbre lépked a követ­kezőkben. Ekkor — 1983 őszén — történt az az eset, amelynek halla­tán azonnal kétségeim támadtak a szőke Andi karrierjének további ívelését illetően. New Yorkban ugyanis elég súlyos bokasérülést szenvedett: az egyik orvos műtétet java­solt, a másik viszont gyorstalpaló-sikert. Azt ígérte a nyilván nem önzetlen professzor, hogy Andrea két hét múlva már pályára is léphet Tokióban, ahol négyes bemutatón kellett szerepelnie. Bár kényszerről szó sem volt, mégis- szándékosan használ­tam a kellett kifejezést. Temesvárit ugyanis — a józan ész valamennyi érvével szemben — egyetlen cél motiválta a mi­előbbi talpraállásban: a tokiói részvételért nem kevesebb, mint 50 ezer dollárt vehetett fel. Itt jön a versenyzőkért felelős edző, szakvezető, menedzser és a sikerei körül bábáskodó többi érdekelt felelőssége. Te­mesvári Andrea esetében gyakorlatilag egyetlen személy jöhet szóba: édesapja, Temesvári Ottó. A korábbi sokszoros válo­gatott kosárlabdázó, a kevésbé sikeres edző, aki ötéves algé­riai küldetése idején lányát bevezette a teniszezés tudomá­nyába. Az az édesapa, akinek elsőként kellett volna felmutat­nia lányának a piros lapot, amikor a tokiói kísértés szöbake- rült. ö azonban éppen ellenkezőleg tett, s vállalta a minden­képpen kockázatos kirándulást. Temesvári azóta gyakorlati­lag nem fejlődött, s mivel a tizenévesek kegyetlenül felfelé igyekvő hullámának legjobbjai közül számosán megelőzték, már viszonylagosan egészséges korában is lejjebb csúszott egy-két emelettel. Tudom, utólag könnyű okosnak lenni — mondhatná bárki. Csakhogy ez esetben nem egyszerűen erről van szó. Ahogy jómagam ráéreztem a fordulópontra, nyilván a sokkal felké­szültebb szakemberek közül sokan gondoltak hasonló vissza­útra. Ami kizárólag azért érdekes, mert a magyar sport amúgy sem bővelkedik kiugró tehetségekben. Ha mégis feltűnik egy- egy ilyen, akkor arra sokkal inkább kellene vigyázni. Temesvári Andrea most éppen a három és fél éve megspó­rolt bokaműtét helyett egy másik, súlyosnak minősített bo­kaoperációból lábadozik. Bár nem vagyok ellendrukker, alig­ha bízom benne, hogy valaha is hasonló magasságokba emel­kedhet, mint ahol már volt, 1983-ban. Pedig kicsit nagyobb körültekintéssel menedzselve, a sérüléseit jobban kipihenve talán éppen Gráfhoz hasonló szinten játszhatna. Azzal a 18 évessel üthetné egy színvonalon a tenisz labdát, akit feltehe­tően módszeresebben készítenek fel a hosszú távú, világszín­vonalú szereplésre. Többek között ez az a tevékenység, ami a magyar élsport­ban teljesen véletlenszerű. S amit mielőbb ki kellene alakí­tani, a tehetségek magatartása érdekében. A teniszben és a többi sportágban egyaránt. Jocha Károly 1. Vác 37 20 9 8 54­■32 49 2. Kaposvár 37 19 11 7 46­•33 49 3. Bp. Volán 37 20 6 11 66­-45 46 4. Csepel 37 18 10 9 52­-34 46 5. Nyíregyháza 37 16 10 11 55­-50 42 6. Komló 37 18 4 15 63­•55 40 7. Metripond 37 15 8 14 55­-39 38 8. Szeged 37 14 10 13 57­-46 38 9. Szolnok 37 13 11 13 39­-38 37 10. Veszprém 37 14 9 14 40­-43 37 11. Ganz-Mávag 37 13 10 14 42­-46 36 12. Szekszárd 37 12 10 15 51­-57 34 13. Salgótarján 37 9 16 12 31­-40 34 14. Diósgyőr 37 9 15 13 38­-51 33 15. Olajbányász 37 9 15 13 42­-58 33 16. Özd 37 12 8 17 45­-48 32 17. Keszthely 37 lé 12 15 31« ■39 32 18. Baja 37 12 7 18 33­■47 31 19. Budafok 37 11 8 18 41­-57 30 20. Szarvas 37 8 7 22 40­■63 23 Kis-Duna Kupa Crossozók Dömsödön Eredetileg október 17-re ír­ták ki az autócross I—II. osz­tályú országos bajnokság döm- södi futamát, amely Kis-Du­na Kupa néven szerepel a ver­senynaptárban. A műsor vál­tozott. Június 21-én, tehát va­sárnap 9.30-kor lesz a viadal. Szombaton tartják a gépát­vételt, s ugyanezen a napon 11 órakor kezdődik a II. osz­tály, 12.30-kor pedig az I. osztály edzése. A 850 méter hosszú pályán az I. osztályban 10, a másodikban 8 körös lesz a döntő. Ezt elő- és középfu­tam vezeti be, s a legjobbak vetélkednek a végső elsősé­gért. Tiszteletdíjakon kívül serleg is gazdára talál, a leg­jobb’ köridőt elért versenyző nyeri a Kis-Duna Kupát. Ribli és Sax azonos célja Világbajnokjelöltség Ribli Zoltán A férfi sakkvilágbajnoki zónaközi döntők sorát a hét­főn kezdődő szabadkai torna nyitja. A vajdasági városban két magyar sakkozó ül asztal­hoz, Ribli Zoltán és Sax Gyu­la. Mindketten vasárnap utaz­nak el, ekkor tartják a sorso­lást is, majd másnap indul a viadal. A két magyar nemzetközi nagymester határozott célt tűzött maga elé: mindketten az első három között akarnak végezni, azaz világbajnokje­löltek szeretnének lenni. Mind Élő-pontszámuk, mind pedig idei formájuk alapján erre jó az esélyük. — Negyedszer indulok ző- naközi döntőn, azaz * vala­hányszor részt vettem a vi­lágbajnoki ciklusban, mindig eljutottam eddig a szakaszig — mondta Gáli Andrásnak, az MTI munkatársának Sax Gyula (36), a Bp. Honvéd él­táblása. — 1979-ben Rio de Janeiróban kis híján tovább­jutottam, 1982-ben Moszkvá­ban és 1985-ben Bielben ha­mar eljátszottam az esélyei­met. Most, a legjobb sakkozói korba érve nem szeretnék el­bukni. Hogy sikerült a felkészülés? — Amennyiben az idei ver­senyeimet is ideszámítjuk, ak­kor kiválóan. Januárban Ausztráliában megnyertem egy nagy svájci rendszerű versenyt, a lehetséges 11-ből 10 ponttal. Utána a varsói zónaversenyen is első lettem, majd a luganói viadalon elért közepes eredményemet New Yorkban feledtettem. Csak fél ponttal lemaradva a győztes amerikai Seirawan és Ador­ján András mögött harmadik lettem. Szekundánsommal, egyben klubtársammal, Pet­rán Pállal részletesen tanul­mányoztuk a szabadkai ellen­felek játszmáit, aligha érhet meglepetés. Úgy vélem, Hüb­ner, Short, Tal, Csernyin és Ribli lehet a riválisom az el­ső három hely valamelyiké­nek megszerzéséért. Ribli Zoltán (36) a héten még csapatbajnoki mérkőzést játszik klubjával, q Bayern Münchennel, majd vasárnap utazik Szabadkára. Szekun- dánsa, Kállai Gábor nyilatko­zott az esélyekről. — Szerintem Ribli az egyik kiemelkedő esélyes a tovább­jutásra, talán csak az ifjú te­hetség, az angol Short remé­nyei jobbak — mondta a sze- kundáns. — Akárcsak Sax és Petrán, mi is elmélyülten ele­meztük az ellenfelek játsz­máit. Érdekességként mon­dom, hogy a napokban jele­nik meg Londonban a Bes- ford Kiadó gondozásában kö­zös könyvünk, amelyet a ve­zérindiai védelemről írtunk. Remélem, Szabadkán ebből még nem merítenek az ellen­felek ... Ribli egyébként egy­szer már volt világbajnokje­lölt, s az első akadályon — a Fülöp-szigeteki Torre legyő­zésével — túl is jutott. A veterán szovjet Szmiszlov azonban megállította. Itt az alkalom a visszavágásra, mert Szmiszlov is ott lesz Szabadkán. A szabadkai mezőny: Ro­bert Hübner (nyugatnémet) 39 éves, 2615 Élő-pont, Nigel Sax Gyula Short (angol) 22, 2615, Mi­hail Tál (szovjet) 51, 2605, Ribli Zoltán (magyar) 36, 2580, Lev Alburt (amerikai) 42, 2575, Alekszandr Csernyin (szovjet) 27, 2570, Sax Gyula (magyar) 36, 2570, Lubomir Kavalek (amerikai) 44, 2560, Vaszilij Szmiszlov (szovjet) 66, 250, Jonathan Speelman (angol) 31, 2550, Petar Popo- vics (jugoszláv) 28, 2545, Alanso Zapata (kolumbiai) 29, 2505, Szlavoljub Marjanovics (jugoszláv) 32, 2505, Amador Rodriguez (kubai) 30, 2495, Hszu Csün (kínai) 25, 2495, Thomas Ernst (svéd) 27. 2465, Devaki Prasad (indiai) 25, 2425, Ahmed Hamed (egyip­tomi) 2310.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom