Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-16 / 140. szám
1987, JÜNIUS 16., KEDD Új eszköz a zajvédelemhez Dózismérő a munkaruhán A felmérések szerint minden negyedik fizikai dolgozó olyan zajban végzi a munkáját, amely már veszélyezteti a hallását. Mivel a zaj a dolgozók széles rétegének munkakörülményeit befolyásolja, s az egyik leggyakoribb foglalkozási megbetegedés előidézője, fokozottan előtérbe kerültek a zajvédelmi kutatások az Országos Munkavédelmi Tudományos Kutatóintézetben. Szakembereiknek sikerült olyan készüléket kifejleszteniük, amely mérni tudja, hogy egy adott körzeten belül, hosz- szabb időn- át milyen zajterhelés éri a dolgozót. Ilyen készülékhez eddig csak külföldről lehetett hozzájutni, s a hazai gyártmányú műszerekkel csak arra volt lehetőség, hogy egy adott helyen, adott időben mérjék a zaj szintjét, így hát nem is lehetett pontos a kép arról, hogy a dolgozónak napi munkája során mekkora zajt kell elviselnie. Az új készülék segítségével a zajterhelésről valós adatokat kaphatnak, mert az érzékelőjét, a személyi dózismérőt a dolgozók ruházatukon viselve egész nap maguknál tarthatják. Az így meghatározott zajterhelés alapján pontosan ki lehet számítani, hogy a hallószervek regenerálódásához mennyi időre van szükség. A halláskárosodás megelőzésének az is fontos feltétele, hogy a dolgozók folyamatosan részt vegyenek a szűrővizsgálatokon. Ezeket az ellenőrző vizsgálatokat eddig csak a szakorvosi rendelőkben lehetett elvégezni, most azonban az intézetben olyan új hallásvizsgáló műszer készült, amelyet a legegyszerűbb körülmények között, a vállalati rendelőben is alkalmazhatnak. A számítógéppel összekapcsolt, készülék hordozható, s így a vizsgálatokat bárhol el lehet végezni, az üzemből még a vállalat központjába sem kell bemenni. A számítógép alkalmas arra, hogy több száz dolgozó vizsgálati eredményeit rögzítse s tárolja. A készülék csak a szűrővizsgálatok elvégzésére szolgál, akinél halláskárosodást észlelnek, annak természetesen szakorvoshoz kell fordulnia. Az intézetben jó eredményeket értek el egyéb munkavédelmi eszközök fejlesztésében is. Kidolgoztak olyan zajvédő elemeket, amelyekből a legkülönfélébb berendezések köré vonhatnak zajcsillapító szigetelést. Használatukhoz, a megfelelő rendszer kialakításához segítséget is adnak a vállalatoknak. Ugyancsak nemrégiben újfajta hallásvédő egyéni védőeszközt is kifejlesztettek, amely sokkal kényelmesebb az eddigieknél. Az egyéni védőeszközök használhatóságának talán egyik legfontosabb feltétele az, hogy jól viselhetők legyenek. A tapasztalatok szerint ugyanis, ha ezek az eszközök nem kényelmesek, hiába írják elő a szabályok, a dolgozók nem használják. Ó... IÓ... VAKÁCIÓ! fi pályaválasztás küszöbén Hlyen jegyek lesznek a bizonyítványod bari ? Pénteken közel 12 800 Pest megyei tanuló fejezte be alapfokú tanulmányait. Nyolcvan boldog, gondtalan nap, a vakáció felhőtlen hetei következnek életükben; pihennek, s erőt gyűjtenek majd, hiszen legtöbbjük — a most végzett nyolcadikosok 95 százaléka — szeptemberben valamelyik középiskolában vagy szakmunkásképzőben folytatja tanulmányait. Tinnyén huszonkét nyolcadikosbizonyítvány „talál gazdára” az évzáró ünnepségen; tizenegy lány s ugyanannyi fiú búcsúzik a kies fekvésű település általános iskolájától, Tanaraitól. Sokuk a szülőfalutól is, hiszen a megye más településén vagy a fővárosban dolgoznak néhány hétig, hogy az így szerzett zsebpénz könv- nyítsen a nyaralás, üdülés anyagi terheit mind nehezeb- Den viselő szülők gondjain. Szeptembertől pedig, távol a családi háztól, kollégiumban, diákszállón laknak majd, vagy eppen ingáznak, mint apjuk, édesanyjuk, felnőtt testvérük. A végzős osztályt képviselő négy diák — alkalmi beszélgetőpartnerek — okos, higgadt szavakkal szól elképzelt szakmájáról, jövőbe álmodott hivatásáról. Kiderül: szorgalmas, dolgos emberekké akarnak válni valamennyien, mint azzá lettek szüleik vagy más felnőtt példaképük. Fájó szívvel Trznádel Angéla — gyönyörű arcú, bájos kislány — nem Tinnyén született; elsős korában költöztek Budapestről szülei e községbe, mert a papa, mint körzeti orvos, Pilis- csabán kapott állást nyolc évvel ezelőtt. Szeptember előtt újra csomagol a család, hiszen fölépült már az óbudai ház, s Angéla a békásmegyeri Veres Péter Gimnázium tanulója lesz. — Fájó szívvel hagyom itt Tinny ét, nagyon szép éveket éltem meg ebben a kedves faluban — mondja őszintén. — Sok barátot szereztem, s még több címet viSzek magammal. Szóval, nem akarok végleg elszakadni Tinnyétől. Osztálytársaimmal megszerettük egymást; befogadtak maguk közé annak idején-. — Milyen jegyek lesznek majd a bizonyítványodban? — Ötösök, esetleg egv-két négyes is. Nagyon szeretek tanulni, igaz. ennek otthon megvolt minden feltétele. — Te is orvos akarsz lenni? — Eleitől fogva nem tudtam másnak elképzelni felnőtt önmagamat, mint fehér köpenyes, védőálarcos, szikével mesterien bánó sebésznek, vagy esetleg belgyógyásznak, aztán mégis letettem erről a tervemről. Színésznő akarok lenni. Annak idején anyukámnak is voltak hasonló tervei, ő megmaradt orvosasszisztensnek. • — Nem könnyű választottál... hivatást javul a gyümölcsprés Bővítették a gyümölcsfeldolgozót a dánszentmiklósl Micsurin Tsz-ben. Hamarosan befejezik a karbantartásokat is. A hatalmas gyümölcsprés javítását Germany! Sándor karbantartó lakatos végzi. (Vimola Károly felvétele) — Tudom. Családunknak nagyon sok színész, rendező barátja, ismerőse van, tőlük tudom, milyen nehéz az élet a függöny mögött, mégsem mondok le erről a tervemről. — Mivel töltőd a vakációt? — Pihenek, nyaralok a Balatonon és Zalakaroson. — Vállaltál valahol diákmunkát? — Nem, de lesz nekem any- nyi munkám otthon, hogy csak győzzem! Üjszagú a házunk, képzelheti, mennyit kell takarítani, rámolni ... Álom és valóság vasutasokat, hát ezért sem követem az ő pályáját. — A kőművest viszont eső veri, nap égeti... — De megkeresi a pénzét! Még a mellé beosztott segédmunkás is többet visz haza, mint a mozdonyvezető — Vár a vakáció, mit csinálsz a nyolcvan nap alatt? — Négy-öt hétig kőműves- mester mellett dolgozom, vagy téeszben, azután valahova elmegyek üdülni. Szeptemberben pedig megkezdem tanulmányaimat a pilisvörös' vári szakmunkásképzőben. Káció, akáció, VAKÁCIÓ! Milyen szépen mutat ez a hét betű a matematikai, vagy kémiai tételektől megszabadított iskolai táblán! B. I. A. Sebességváltó-alkatrészek A Csepel Autógyár 4. számú szeghalmi gyárában készül a Magyarországon gyártott Ikarus autóbuszok csaknem felének az alváza. Évente több mint hétezer darabot állítanak össze az ötféle alvázból. Forgácsolóműhelyeikben 1400-féle autóbusz- és tehergépkocsi-alkatrész készül, valamint innen szállítják az NDK-ba az IFA nyerges vontatók összekapcsoló nyeregszerkezetét is. Képünkön: Kertész József sebességváltó-alkatrészt esztergályoz Kéri András, Angéla osztálytársa is megy majd .a nyáron Balatonra — de nem üdülni; tányérmosó, konyhafiú vagy- pincér lesz valamelyik vendéglátó egységben. Kell a pénz, sokba kerül a két Kéri gyerek a szülőknek, hát hadd legyen néhány nadrággal, zakóval kevesebb gondja apuéknak. — Vasas akarok lenni, mint édesapáin — szól újat a fiú. — Ö esztergályos szakmunkás, én a mechanikai műszerész pályát választottam, Dunakeszin tanulok tovább.. — Most milyen a bizonyítványod? — Elég gyenge, főleg matekból. — Márpedig egy műszerésznek nagyon kell tudni a mai tematikát — mondom. — S mi lesz, ha nem vesznek föl a szakmunkásképzőbe? — Ezen. még 'nem gondolkodtam. bár ha így alakul, akkor másik iskolába jelentkezem, vagy elmegyek egy gyárba, dolgozni, s idővel majdcsak kitanulom a műszerészszakmát. Én nem akarok más lenni, csak mechanikai műszerész! — válaszol dacosan. Szabó Gymzinak. nagy vargabetűt kellett megtennie addig, amíg választott szakmája, az asztalosság tudományához vezető kapuig eljutott: — Eredetileg autószerelő akartam lenni, de ilyen szak — jelentkező híján — nem indul a pilisvörösvári képzőben, karossaérialakatos-tanuiiónaK meg éppen túljelentkezés miatt nem vettek föl; Így aztán asztalos leszek. — A valsas és a fás szakma nagyon eltér egymástól — jegyzem meg, mire a fiú: — De egyben hasonlítanak: keményen meg kell dolgozni a pénzért. Apunak két szakmája is van: hegesztő és lakatos, szabadidejében gyakran esztergál otthoni gépén fa gyertyatartókat. Remekművek azok, csodás darabok. Hát ezért van bennem az asztalosság iránti vonzalom. A nyáron egyébként én is dolgozom. Egy maszek autószerelőnél, vagy valamelyik üzemben vállalok munkát. — Van testvéred? — Egy nővérem, aki ebben az évben végzett. Férfiszabó szakmunkás lett. ő édesanyám példáját követi, aki varrónő itt. a tinnyei üzemben. Ha emeli a falat Kószó András mokány, barnára sült fiú. Mint mondja, szereti a napot. Nos, a jövőben kiélheti ezt a szenvedélyét, bár csöppet sem Pató Pál-módon, ugyanis: — Kőműves leszek, falrakó ember — 'mondja határozottan. — S miért? — Tetszik nekem ez a mesterség. Tudja, már több kőművesnél segédkeztem nyaranta, olyasféle hozd ide, vidd oda gyerekként, de közben megfigyeltem, milyen vidám a mester, amikor emeli a falat. Az édesapám mozdonyvezető, Dorogra ingázik. Panaszkodik, mennyire nem fizetik meg a Emberségből kijátsszák a rendeletét A segélyezettek is fizetnek A nyugdíjas korúak száma Pest megyében jelenleg jóval meghaladja a másfél százezret, negyvennégy százalékuk túljutott a hetvenötödik évén, s huszonhat százalékuk egyedül éldegél. Túlnyomó többségük a falvakban lakik; vannak olyan kistelepülések, ahol minden harmadik lakos idős ember. Hogyan tudunk gondoskodni róluk? — erre a kérdésre kereste a választ a Pest Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. S a válasz korántsem megnyugtató. Annak ellenére, hogy az utóbbi tizenöt évben nagyon sok minden történt nálunk is az időskorú lakosság támogatása végett, a megyék és megyei jogú városok közötti összehasonlításban Pest megye helyzete nem irigylésre méltó: a rendszeres szociális segélyezésben tizenhetedik, a rendkívüli szociális segélyezésben a tizenötödik, a házi szociális gondozásban és a szociális étkeztetésben az utolsó, a napköziotthonos ellátásban a tizenkilencedik. Például Szolnok megyében — ahol csak feleannyi ember lakik, mint nálunk, de az idősek aránya a miénkhez hasonló — többet fordítanak szociális étkeztetésre, s a Pest megyeivel csaknem azonos összeget házi gondozásra. Ezek az adatok eléggé lehangolóak, de még inkább azok lennének, ha nem tudnánk, hogy kialakulóban vannak már Pest megyében Is azok a gondozási központok, amelyek lehetővé teszik, hogy az idős emberek saját otthonuk megtartása mellett is megkapják az életvitelükhöz szükséges segítséget. A tervekben szereplő nyolcvan gondozási központból tavaly már harminchat szolgálta az idős embereket. A házi gondozás körzetesítésében Pest megye az élen jár. Az egyik legborzalmasabb érzés, a maganyérzet feloldására Pest megyében is tettek erőfeszítéseket. Az elmúlt időszakban az idősek klubjából húszat akartak megvalósítani, négyszáznegyven idős ember befogadására. A húszból azonban csak kilencet adtak át rendeltetésének, s bizony ez a sovány eredmény is a leggyengébb az országos ösz- szehasonlításban. Segíteni olykor nemcsak a pénzszűke miatt nehéz az idős embereken, hanem azért is, mert régi előítéletek, szemléletbeli okok tartják vissza a rászorultakat a segítség elfogadásától. Amikor például Szödligeten a népi ellenőrök beszélgetni akartak az idősekkel, fcsak az ablakon keresztül álltak velük szóba, s nem adtak választ a helyzetükre vonatkozó kérdésekre. Másutt még a kezelőorvosuk előtt is szemérmesen titkolták ínséges állapotukat. Márpedig helyzetismeret hiányában a segítség is elmarad. Az időskorúak területi gondozására vonatkozó megyei programban szerepel a szociális étkeztetés háromszáz százalékos növelése, s a külterületi* gondozás általánosabbá tétele is. A Pest Megyei Tanács VB egészségügyi osztálya kérte, hogy az élelmiszereket, ruházatot és tüzelőt árusító vállalatok vásárlási kedvezményekkel segítsék a rászoruló idős embereket. BöVÜlt az utóbbi években az időseket gondozók létszáma is. Most körülbelül százötvenen vannak azok, akik főfoglalkozásban végzik ezt az emberséget és áldozatkészséget kívánó munkát. Bérük azonban alacsony — háromezerötszáz—négyezer-ötszáz forint —, jutalmazásuk minimális, kitüntetéssel való elismerésükre megyeszerte csupán egyetlen .példa akad, ezért az ilyen feladatra nem tolonganak a jelentkezők. Követésre méltó Gödöllő város példája, ahol oklevelet és hivatalos dicséretet rendszeresítettek e fontos hivatást teljesítő dolgozók elismerésére. A hivatásos gondozókat olykor kárpótolhatja az általuk istápolt idős emberek hálája, szeretete, de hát ez sem általános. Számon tartanak például olyan öreg embert is, akitől sorozatban öt hivatásos gondozó szökött meg nem bírván az ápolt szeszélyeit. Mindez többé-kevésbé érvényes a társadalmi gondozók tevékenységére is. Erre a feladatra az alacsony jövedelmű nyugdíjasok, fiatal anyák, háztartásbeliek vállalkoznak. Tiszteletdíjuk nem haladhatja meg a havi ezerötszáz forintot, s ez bizony kevés a gondozótól elvárt tudáshoz és erkölcsi tartáshoz képest. Ráadásul az Egészségügyi Minisztérium tavaly szeptemberben megjelent rendelete. mely szerint a gondozásért fizetni kell. máris a problémák egész sorát idézte elő. Például az első fizetési kategóriába esők túlnyomó többsége a tanács eseti segélyezettje is, s azzal, hogy térítési díjat fizet, visszaadja az államnak azt. amit kapott — rossz szájízzel; a térítési díj fizetésének kötelezettsége, a legkisebb jövedelműeket sújtja a legérzékenyebben; a térítési díj megállapítása, befizetése, a havonkénti változások figyelemmel kísérése, a gondozási díjak könyvelése, elszámolása, ellenőrzése növeli az adminisztrációs munkát; mivel a gondozottak általában nem tudnak napi egy-két óránál több időre gondozási díjat fizetni, ezért a gondozók humánus érzelemtől vezérelve csalnak: a valóságosnál kevesebb időt írnak be a gondozási naplóba. A rendelet figyelmen kívül hagyja a gondozott hozzátartozóinak a jövedelmét is. Lapunkban nem először jelezzük azt a több forrásból eredő tapasztalatunkat, hogy ez a rendelet rengeteg emberi feszültséget okoz, s kijátszása úgy válik általánossá, hogy kijátszóit erkölcsi alapon el sem lehet marasztalni. Egy újságcikk terjedelmi korlátái természetesen nem teszik lehetővé, hogy az idős emberek támogatásának mindazokat a tényeit felsoroljuk, amelyeket a megyei NEB elé terjesztett terjedelmes tanulmány tartalmaz. Nem szólhatunk részletesebben a szociális étkeztetés jó és rossz tapasztalatairól; a rendszeres és a rendkívüli segélyek odaítélésének településenként nagy változatosságot mutató gyakorlatáról; az öregek klubjainak és napközi otthonainak felszereltségéről, az azokban folyó élet mozzanatairól. Mindezt azonban más írásainkban már bemutattuk. Ezúttal azokra a gondokra próbáltuk felhívni a figyelmet, amelyek érzékeltetik: a jelenlegi gazdasági körülmények között nagyon nehéz feladatról van szó, de annak teljesítése kikerülhetetlen kötelességünk. Támogatásra szorul és — a sajnálatos kivételektől eltekintve — támogatást vár egy nagyszámú idős nemzedék, amely élete delén megismerte a megpróbáltatás és áldozathozatal gyötrelmeit, segítsük hát őket úgy, ahogy megérdemlik! Cseri Sándor
