Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-02 / 128. szám
1987. JÚNIUS 3., REDD ÜNNEPI KÖNYVHÉT 1987 Ki-ki megtalálja a kedvére való olvasmányt, ha az idei könyvhét kiadványai közül válogat. A most megjelent hetvennégy kötet legtöbbje mai magyar, illetve külföldi iró alkotása. Miután ezek a május végi-június eleji napok elsősorban az élő magyar irodalom ünnepévé, seregszemléjévé kívánnak lenni, összeállításunkban is főként ilyenek szerepelnek, ám körképünkben helyet kapott a világirodalmi alkotások bemutatása is. Miután az olvasó elsősorban a már ismert név alapján vásárol újabb köteteket, könyvajánlataink között olyanok is szerepelnek, amelyekre érdemes külön felhívni a figyelmet, mert esetleg egyébként nem kerülnének az irodalmat szerető emberek polcaira. Különösen izgalmasnak ígérkezik a számos, közeli és távolabbi múltunk történelmét földolgozó mű, illetve a nemzetközi mértékkel mérve is jelentős külföldi alkotás. Ha számadást készítünk A magányos vándor Ritkán fordul elő az emberrel, hogy azt érezze, egyenértékű a regény és a belőle készült film. A Hamu és gyémánt azonban ilyen alkotás volt, s ez a tény bőségesen elegendő ahhoz, hogy fokozott érdeklődéssel vegyük a kezünkbe Jerzy Andrzejewski posztumusz könyvét, a Senkise címűt, amelynek főszereplője — a világirodalomban oly gyakran vissza-visszatérő örök vándor, Odüsszeusz. Az elmúlt jó néhány évtized egyik legnagyobb lengyel írójának utolsó alkotása egyetemes emberi kérdésre keresi a választ: mi valójában a lét értelme? Odüsszeusz, az örök vándor most utolsó útjára készül: hiszen kiderül, hogy Pénelopé, a hűséges feleség csak megszokásból tartott ki mellette, s már régen nem szereti a férjét. Ez a végső út Kirkékez vezet, hogy ott újraélje az egjTkor' oly csodálatos szerel-, njet,. . Ám Kirkéből fogatlan öregasszony lett, közös gyermekük pedig gyengeelméjű. Ithakában hagyott ágyasa, Eurükleía sem nyújtott már számára vigaszt. S Odüsszeusz mindenkit elveszít, akit szeretett vagy szeretni vélt. Hülye fiát maga öli meg, hűséges barátja, Noémon öngyilkos lesz, hajója lázadó legénységét pedig Odüsszeusz nyílaz- za le. Egy szörnyű, tomboló Viharban leli halálát a magányos hős, de elekor már nem Jó néhány esztendeje annak, hogy először megjelent a könyvesboltok kirakataiban Irwin Show Oroszlánkölykök című, a második világháborúról szóló regénye, hogy aztán szinte órák alatt el is tűnjön onnan. Mondhatni, egy szuszra olvastuk végig a kötetet, hiszen az addig megszokottól teljesen eltérően, más perspektívából ismerkedhettünk az akkori eseményekkel. Nagy sikere volt a televízióban vetített Gazdag ember, szegény ember című regény filmváltozatának, s hasonlóra számíthat a könyvhétre megjelent utolsó nagyobb munkája is. Az 1984-ben elhunyt Irwin Shaw, az amerikai lektűr nagymestere Óhatatlan veszteségek című regénye ugyancsak izgalmas, olvasmányos, gördülékeny stílusban megírt könyv. Shaw most a New IPiEpSig aSiÜHB j i í" :'T Varázslatos stílusban sem. Vélt és valódi bűnöket sorakoztat egymás után, felnagyítva saját, szándékkal vagy anélkül elkövetett ballépéseit. Közben rátalál gyermekkori, rég elfeledett barátjára, aki segít Damonnak. Nem sokkal később több pisztolylövés is eldördül... . Különösebb tanulság nincs, és nem is kell ilyet keresnünk — azaz: talán annyi, hogy nem árt vigyáznunk tetteinkkel. Nemcsak azért, mert mindig akadhat valaki, aki egyszer netán számon kéri azokat, inkább talán azért, hogy jóban lehessünk saját lelkiismeretünkkel, s ha egyszer valamiért számadást készítünk, ne kelljen szégyellni magunkat. A múlt esztendő Nobel-dí- jasa nyugat-nigériai író, az 1934-ben született Wole Soyinka volt. Ö az első afrikai, aki ezt a legmagasabb irodalmi kitüntetést megkapta. Soyinka Nigériában, majd Angliában végezte középiskoláit és az egyetemet. Igen sokoldalú ember: előadóművész, költő, dráma- és regényíró, kritikus, fordító, szerkesztő, rendező, tanár és politikus. Ez utóbbi tevékenysége miatt be is börtönözték, mert a biafrai polgárháború idején meg akarta akadályozni az ibók és a jorubák között kitört testvérharcot. Magyarországon már megjelent egy drámakötete, egy regénye és néhány verse is. Mostani, Aké című, önéletrajzi regénye egy készülő sorozat első kötete. Ebben gyermekkora élményeit meséli el. Az olvasó előtt föltárul egy távoli, egzotikus táj, Nigéria, a maga mitikus szellemeivel és isteneivel, az iskola félpo- gány gyermekvilágával. S sajnál semmit, hiszen egyedül maradt és hitét, illúzióit is elveszítette. Egy író keserű számadása ez a könyv: leszámolás magával az élettel — mindennel, ami valaha jelentett neki valamit; akár jó, akár rossz értelemben. Nem elégedett önmagával. Kétségek gyötrik. Kirkétől a halhatatlanságot reméli, de csak csalódások érik. A könyv valameny- nyiünkről szól, az emberről, aki halála közeledtével másként látja mindazt, amit élete során elért vagy elveszített. Fintor önmagunk felé Tilalomfadöntés tartja: legyen szó akár szerelemről, akár halálról. Mert szinte önártó őszinteség kell ahhoz, hogy valaki — önmagán túllépve — teljesebb képet adjon az ember belső világáról. Mégpedig úgy, hogy nemcsak saját fájdalmát, hanem saját gonoszságát is nyíltan föltárja. A Találka című novellában így vall: „Eljutottam az ön- gyilkosság határáig, vagy talán én akartam eljutni odáig az ő révén; megtanított, hogyan csaljam meg kényszerűségből azt — öt —, akit szeretni vélek; megtanított, hogyan harcoljak a végsőkig egy eleve elrontottnak induló kapcsolatért. Ennek később nagy hasznát vettem, amikor éppen úgy hittem, hogy lehetséges nem eleve elrontott kapcsolat is." Írásait olvasva olykor úgy érezhetjük magunkat, mint akit rajtakaptak egy illetlen, titkos gondolaton. Hatásosságát az is fokozza, hogy kevés jelzőt használ. Hadd bizonyítsam ezt a Lelet című novellájából két mondattal: „A nővérke levetkőztette... a bácsi csont és bőr volt, védtelen és őszinte csontváz.” Az apró lépésekkel, rövid mondatokkal felépített villanások a mindennapokból úgy hatnak, mint a villámcsapások. Az Álmodtam neked ötvennégy sora érzékelteti leginkább ezt. A súlyos beteg apa nevetve mondja: álmodtam neked egy jó téliét. — Másnap este meghalt.y. ténykedéseihez. A Hoppál Mihály és Szepes Erika szerkesztette ikerkönyv, az Erósz a folklórban és A szerelem kertjében című kötetek bizonyára felkeltik az eddig néprajz iránt nemigen érdeklődők figyelmét is. Ritka ez a tanulmányválogatás a szaktudományon belül is. Hosszú ideig tudat alá szorított volt a téma, de 1982-ben az MTA tudományos konferenciáján kiderült, hogy szinte minden néprajzkutatónak és a társtudományok művelőinek szintén van a fiókjában egy-két tanulmány, amely a szerelmi szimbolika kérdéskörével foglalkozik. Az első kötet a szűkebben vett néprajz tanulmányait fogja ösz- sze, a második a néprajzon kívül eső írások művelődés- történeti. ikonográfiái és az antik akkád irodalom területéről gyűjt. Az első kötetben mintegy tizennégy szerző foglalkozik a szerelmi, erotikus szimbolikával. Ortutay Gyula a magyar parasztság szerelmi életéről ír, Vargya Lajos népköltészeti példákat sorol fel, Bernáth Béla a szerelem képes nyelvét fejti meg Dömötör Tekla a Vágy és csalóka Erósz a magyar néphitben címmel írja le gondolatait és Űjváry Zoltán Erotikus és tragikus megnyilvánulások a dramatikus népszokásokban című írását emelhetjük ki példaképpen. A hetvenes évek eleje óta megszaporodtak az erotikus tartalmú könyvkiadványok. Az emberi kultúra oly sokáig taA kamasz Karinthy Macskakaparás, ám a mai gyerekekéhez képest mégis szép írás — íme az első benyomás Karinthy Frigyes Gyermekkori naplójának reprint kiadását illetően. Az 1898 és 1900 között született naplókban tizenkét-tizenhárom éves korának élményeit rögzíti az író. Nyomon követhetjük segítségével emberi alakulását, eszmél ését, tehetsége kibontakozását, s ugyanakkor információkat kapunk gyermekéveiről, családjáról és közvetlen könyezetéről is. Ebben a naplóban föl-föl- ismerjük a felnőttkor zseniálisan megírt alakjait: a Tanár úr, kérem! oly nagyon élő fi- gui'áit — valamennyiünk kedves ismerőseit. Többször említi például Steínmgnn Bódogot, akivel nem nagyon kedvelték egymást. Ugye, emlékeznek? Igen, ő Steinmann a grófnő. Ám a naplóban még nem ő a legjobb tanuló. Steinmann csak fölvigyázó, aki árulkodik a tanároknak. Ebből alakul át a későbbiekben eminenssé, törtetővé, stréberré. A Kísérletezem című humoreszk előzménye is megtalálható a kamasz Karinthy naplójában. Aztán a csínytevések, a felelés, a dolgozat- írás drukkjai — mind visszatérő motívumok. Másként látja azonban a tanárait felnőttként. Míg tizenéves korában Tépett plakátú házfalak az utcákon, összegyűrt papírgombócok a hivatali székek alatt, éteLmaradékokkal borított asztalok az étteremben — ezekkel a képszerű mondatokkal kezdődik a könyv. Olyan, mintha egy dátumok nélküli napló jegyzeteit olvasnánk. Annál is inkább így hatnak a gondolatok, mert nincs benne párbeszéd; ezekre csak az idézőjelbe tett jelen idejű mondatok utalnak. Már történelmivé lett személyek történelemmé vált tényeket közölnek. Az. csupán látszat, hogy nincs összefüggés a töredékes bejegyzések között. Talán azért ds érzi úgy az olvasó, mert a főszereplő mindvégig kívülálló marad, amire az általa idézett kijelentésekből, történésekből következtethetünk. Aki azonban nagy figyelemmel kíséri az egymást követő eseményeket, ügyes írói bravúrral felépített, lendületes, érdekes cselekménnyel találkozik az oldalakon. Kissé zavaró azonban a könyv elején található ajánlás: „Az alább következő szöveg töhb mozzanata és néhány áttételes vagy közvetlen mondata egy kalandos sorsú író, Nagyiványi Zoltán (1879— 1951) Az idegenlégiótól a Szovjetunióig című regényét 1934) idézi. Az ő méltatlanul ■'.feledett emlékének is tisztel- íés ez a könyv.” Ez a néhány [ondolat magyarázat nélkül narad. annál is inkább, mert t főhős negatív személy. Miyen jó lenne, ha Sükösd Mi- lály legközelebbi műve való- ón az elfeledett. író számára zolgálna tisztelgésül. Az oldalt írták: Körmendi Zsuzsa, Üjj írisz és Vennes Vranka. mellette a felnőttekével; a háborúval, az asszonylázadással, a gyarmatosítást elutasító öntudatra ébredéssel. Soyinka angolul ír, de mégis nigériai író, s így angolságán átüt a joruba törzs nyelvének számtalan színe. Ettől válik olyan varázslatossá stílusa : egyszerre nagyon idegen és mégis nagyon ismerős. TTat nsn a tnrfénelemhol búnak tekintett "értékei jelentek meg egymás után: a Ká- ma-Szutra, Az illatos kert, A Fekete Dekameron, a Paraszt Dekameron, illetve az Újabb paraszt Dekameron — a szerelemről és a házasságról. Napvilágot látott Pálóczi Horváth Ádám ötödfélszáz énekeiből az Énekes poézis majd Stoll Béla válogatásában a Pajkos énekek. Sem az erotikakutatás, sem a szimbolikus megfejtés nem előzmények nélküli a tudományban, de nyíltan csak az utóbbi években beszélünk róla. Bízunk abban, hogy az olvasó sok kultúrtörténeti csemegére bukkan a kötetek elolvasásakor. Még mindig megmozgatja az I írói fantáziát' hazánk történelmének egy rövid, szép — ám szomorúan végződő — korszaka: a Magyar Tanácsköztársaság, annak győzelme és leverése. Nem meglepő ez, hiszen a százharminchárom nap immáron kitörölhetetlen a történelem emlékezetéből. Nem könnyű tehát újat mondani erről, s újszerűén feldolgozni égy szépirodalmi műben. Sükösd Mihály mégis vállalkozott erre A halottak gyorsan lovagolnak című könyvében. Kötetének különlegessége az, hogy mindössze hat nap eseményeit tárja elénk. 1919. augusztus 1-jén lemondott a Forradalmi Kormányzó Tanács, s egy szakszervezetinek nevezett kormány jött létre Peidl Gyula vezetésével. E kormány tagjainak cselekedetei, illetve cselekvésképtelensége csupán háttérként szolgál egy elképzelt személy — a főhős —, ifjú Zerffi Gusztáv ügynök + f»n xrlr fvlácofta ő? A kis alakú kötet különös — vagy inkább meglepően őszinte? — vallomással kezdődik. Mindjárt a borító belső oldalán, mondhatni, hétköznapi esetről olvasunk, hasonló bárkivel, bárhol, bármilyen helyen megtörténhet vagy meg is történt. Hogy ugyanazok dicsérték első novelláit, mint akik korábban elutasították. (Miután megfelelő, önjelölt patrónusa akadt.) A nyílt megfogalmazás, a szó- kimondás azonban szokatlanul hat. Egy váratlan fintor — önmagunk felé: Spiró György Álmodtam neked című no- velláskötete ezt a hatást hangvételt mindvégig megigen elkeseredett és csalódott, érett fővel már ott a nosztalgia, a mindent megszépítő messzeség. A napló két, kézírásos kötetében az említetteken kívül számos egyéb későbbi írás gyökereire, motívumaira is ráismerhetünk. Különös érzés nyomon követni egy gyermek szemén át a századforduló eseményeit — egy olyan gyermek gondolatain keresztül, akinek tehetsége, semmivel össze nem hasonlítható humora már oly korán megmutatkozott.
