Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-13 / 138. szám

ina A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA 1987. JÚNIUS 13., SZOMBAT XXXI. ÉVFOLYAM, 137. SZÁM Új szolgáltatás Eltávolodnak a csatornáktól r — Mielőtt kérdezne, hadd szóljak néhány mondatban ar­ról, hogy a 126 ezer hektáros területünkön fő feladatunk a belvízrendszer fenntartása és a mezőgazdaság segítése — mondja dr. Kovács Géza, a Dél-Pest Megyei Vízgazdálko­dási Társulat igazgatója. — A talajvíz-feltöltődés az elmúlt években elmaradt. Ez az esz­tendő ugyan csapadékosabban indult, de belvízgondjaink ta­lán csak Tószeg térségében voltak, amit az ottani termelő- szövetkezetekkel közösen meg­oldottunk. A közcélú beruházási és fenntartási munkákon kívül vállalkozunk csapadék- és szennyvízelvezetésre, valamint ivóvízhálózat kiépítésére nem hozzánk tartozó területeken is. Jelenleg a Fűrész-, Lemez- és Hordóipari Vállalat részére bővítünk ivóvízhálózatot. Sze­retnénk a jövőben minél töb­bet Cegléden, Nagykőrösön és a környező községekben tevé­kenykedni. A városunkban olyan fejlesztések várhatók, amelyekben segíthetünk. — Konkrétan mi lenne az? — A gázvezeték kiépítésé­nek földmunkái. A kezdeti lé­péseket megtettük, a tárgyalá­saink folyamatban vannak. A kútfúró brigádjainkat ta­vasszal átszerveztük. Kutak tervezését, kivitelezését, javí­tását és felújítását vállaljuk. Sőt a felsőbb szervektől most kaptunk lehetőséget használa­ton kívüli kutak megszünteté­sére. — Gondolom, nem a Vízku­tató és Fúró Vállalattal akar­nak konkurálni, amely profi a műfajában. — Valóban nem. Annál is inkább, mivel kis mélységű — negyven-ötven méteres — ku­tak kivitelezésére vagyunk képesek. Ezeket a működési területünkön levő mezőgazda- sági üzemeknek adómentesen végezzük, s költségek szem­pontjából ez nem lényegtelen. — Voltak-e kieséseik? — Nagyon sok gondot oko­zott az elhúzódó tél, a komoly talajátfagyás, majd a későbbi csapadékos periódus. Miután munkatársaink kint a területe­ken dolgoznak — csatornák fenntartását, illetve bővítését végzik stb. —, gyakorlatilag a fagyok miatt ilyen munkát nem csinálhattunk. Ez körül­belül 1—1,5 hónapos kiesést jelentett, amelyhez a bőséges esőzés miatt újabb 3—4 hetet lehet hozzászámolni. Persze a többi részleg dolgo­zott, az eszközöket készítették elő a leendő feladatokhoz. A kotrógépek és gépkocsik bér­munkában tevékenykedtek. Természetesen a lemaradáso­kat be kell hozni, jobb szer­vezéssel és munkaidő-meg­nyújtással. Elképzeléseink sze­rint a félév végére utolérjük magunkat. — Ma már egyre több cég kényszerül arra. hogy csök­kentse a létszámot, önöknél, hogy van ez? — A társulat az elmúlt idő­szakban és a jövőben is ko­moly lépéseket tesz a haté­konyság javítása érdekében, hogy talpon maradjunk. A fenntartási munkákat nagyobb részt gépekkel végezzük —"az elmúlt évben és most tavasszal is vettünk egy masinát. így a kézimunkaerő-létszámot 10 fővel csökkentettük. De saj­nos néhány tervező és műsza­ki dolgozónktól is meg kellett válnunk. — Milyen újdonságon törik \ még a fejüket? Mozgalmas lesz a nyáridő — Arra gondoltunk, hogy bővítjük a profilunkat. Éspe­dig épületfenntartó részleggel, amely karbantartásokat és fel­újításokat vállal majd. Nem­csak a városban, de a környe­ző községekben is van igény erre a szolgáltatásra. A máso­dik félévben kezdjük meg te­vékenységünket, jó képességű művezető irányításával; gyors és minőségi munkára törek szünk. — Tehát van a társulatnak jövője. — Véleményem szerint igen Számos apró munkából kell eredményeinket megvalósítani. Változtatásra van szükség. A jövőben nagyobb vállalatokkal szeretnénk együttműködni akár alvállalkozóként. így fontosabb megbízásokat is vállalhatnánk. F. F. Szeszes mozaik Használhatjuk-e a múlt időt? G. bal kezével erősen vé­delmezi a söröskorsót, a job­bal pedig a kocsmapultra tá­maszkodik. — Hát már te is, kisbará- tom! Na hiszen. A magam ré­széről elegem van a józanok terrorjából. Annyit mondha­tok: foglalkozz buzgón a ke­reskedelemmel, az ellenőrzés­sel. az újságcikkekkel, a jog­szabályokkal meg a kocsmák­kal. Ha kitartó vagy, egészen biztosan eljutsz az alkoholiz­mus indokéihoz. Eredj! — mondja G. — és röhög, ★ Csupán a ceglédi társada­lombiztosítási kirendeltség berkeiben 62 darab olyan ha­tározat születik havonta, amely rokkantnyugdíj megál­lapításáról szól. Legtöbben magas vérnyomással és vala­milyen mozgásszervi betegség­gel sodródnak el a rokkant­nyugdíjig, ám a kiváltó okok között szívósan tartja magát az alkohol. A 62 esetből 8- ban az alkoholt vezető diag­nózisként jegyzik, további 9 esetben pedig ott van a befo­lyásoló tényezők sorában. A szesz tehát egyetlen hó­nap alatt a kórelőzmények 27 százalékában bukkan föl. Az idő előtt nyugállományba vo­nulók (s a rehabilitáció esé­lyeit alighanem végképp el­vesztők) havi járandósága át­lagosan 3500 forint. Sejthető, mennyit ér annak, aki több híján ennyivel kénytelen be­érni. Kiszámolható, mennyi pénzt visz el az államkasszá­ból egy év alatt: 3500X17X Az iskola negyedszázada Ebben az esztendőben is mozgalmas szünidő vár a gye­rekekre. A családi üdülések mellett Ceglédről és környé­kéről Balatonszárszóra 870, Salgóbányára 560, a csehszlo­vákiai Rozsnyóra és Bártfára 160, az NDK-ba 20, Zánkára pedig 198 általános iskolás utazik táborozni. 14 diák ju­talmul Lengyelországba, a Szovjetunióba és Bulgáriába látogathat, úttörő- és tanul­mányi munkájuk elismerése­képp ketten közel egy hónapos kirándulást tehetnek távoli országokba: Kecskeméti Hel­ga (Földváry) Kubába, Túri Judit (Táncsics) Angliába utazik. A ceglédi Várkonyi István Általános Iskola fennállásának 25. évfordulója alkalmából a napokban jubileumi kiállítás nyílt, amelyet Nagy István­nak. a városi pártbizottság politikai munkatársának sza­vai vezettek be. Az alábbiak­ban a megnyitón elhangzotta­kat adjuk közre. Negyedszázad a történelem mércéjével mérve talán rövid időszak. A ma itt ünneplők számára a legtöbb esemény átélt valóság, munkával, él­ményekkel, romantikus játé­kokkal. felejthetetlen apró mozzanatokkal átszőtt 25 esz­tendő. Az itt látható doku­mentumok nem egyszerűen csak képek, újságcikkek, hi­szen sokan magukra ismer­hetnek a hozzáértéssel össze­válogatott, esztétikusán elren­dezett anyagban. Ki gondolná, hogy a színes újságoldalról kedvesen ránk mosolygó kis­lány — az egykori tanuló — ma a Magyar Rádió Ötödik sebesség című műsorának egyik bemondója: Madarász Judit. Joggal büszke arra az intézmény, hogy közel 50 ta­nítványból lett pedagógus az évek során. A tárlat szorgalmas gyűjtő­munka eredménye. Tyukodi István, Darányi János, Báli Ferenc pedagógusok és Bu- resch Vencel igazgatóhelyet­tes nem csupán gyűjtötték az intézmény és az úttörőcsapat szerteágazó tevékenységének dokumentumait, hanem aktív részesei is voltak a negyed- százados tevékenységnek. A Várkonyi iskola nevelő­testülete bizonyította, hogy a hagyományok ápolását szív­ügyének tekinti. Erről tanús­kodik például az elmúlt tan­évben megjelent módszertani kiadványuk, amely a névadó­val való foglalkozás ötleteit gyűjtötte csokorba. A tervsze­rű munkát tükrözik a jubileu­mi év színvonalas rendezvé­nyei, amelyeken a felnőttek tanácskozásától a gyermekek bemutatkozásáig számos ese­mény részesei lehettünk. A kiállítás rendezői a törté­neti sorrendet és a tevékeny­ségi formákat ügyesen össze­hangolták. Öcsai János nap­közis nevelő, Bálint Lászlóné igazgatóhelyettes. Túlik Ist­vánná pedagógiai asszisztens és még néhány nevelő együt­tes munkáját dicséri ez a vá­logatás. Nem volt könnyű fel­adatuk, hiszen lényegesen több a rendelkezésre álló anyag, mint amennyi itt be­mutatható. Mit láthatunk a paraváno­kon és a tárlókban? A Várkonyi iskola makett­jét, Váríconyi-dokumentumo- kat, nevelői pályamunkákat, tanulói pályázatokat, kitün­tetéseket, okleveleket, serle­geket. Az iskola és az úttörő- csapat történetét bemutató tablókat. Érdemes belepillantani egy- egy pedagógus vagy tanuló itt kiállított pályamunkájába is, amely a felkészültséget, az ér­deklődési kört. esetenként az elmélyült kutatómunkát is példázza. Kedves hágyomány- nyá vált, hogy a ballagó nyo1- cadik osztályosok tárgyi emlé­ket is adományoznak az is­kolának. Ilyen többek között az itt látható Várkonyi-dom- bormű, vagy az iskola bejára­tánál található márványtábla. A városi pártbizottság nevé­ben köszöntöm a jubiláló is­kolát, pedagógusait és diák­jait. Nagy István Fogadóéra Fekete Antal, a városi ta­nács elnöke június 17-én, szer­dán délután 2-től fél 7-ig fo­gadóórát tart a városházán, hivatali helyiségében. részletes munkahelyi véle­ményt, illetve a körzetben dolgozó ápolónő készítette környezettanulmányt, amely­hez a körzeti orvos tapaszta­latait is csatolják. Ha vala­mennyi dokumentum összefut, az egészségügyi osztály meg- hozhatja a határozatot, s ak­kor már tényleg csak a kór­ház által megadott kezelési időpontra kell várakozni. Igen ám. de az imént mon­dott határozat ellen az alko­holista 15 napon belül felleb­bezéssel élhet. S ha teheti, miért ne tenné. S miért ne a tizenötödik napon. A felleb­bezést pedig a megyei egész­ségügyi osztály bírálja el. Ha megfelelőnek tartja a határo­zatot és az indoklást, akkor jóváhagyja. Ha nem, akkor újbóli eljárást indítványoz. ÉJ minden kezdődik elölről. Köz­ben telik, múlik az idő, álta­lában fél év, egy év. Megér­kezik a gyógykezelést elren­delő határozat, ám az alko­holista nem vonul be önként a kórházba, idézik először... ★ Még a némiképp csökkenő forgalom mellett is havonta mintegy 2—3 millió forint ér­tékű szeszes italt adnak el az Opál Kiskereskedelmi Vállalat ceglédi boltjaiban, az áfész adata 1,5 millió Ft. Koránt­sem pontos becslésük szerint a városlakók egyetlen hónap alatt több mint 10 millió fo­rintot költenek alkoholra. Az élelmiszerboltokat nem szá­molva, Cegléden, jelenleg 51 vendéglátó helyerl lehet sze­szes italt vásárolni. Sok ez vagy kevés? Ügy látszik, ke­vés, mert 1987. január 1-je óta 12-en kértek italmérésre engedélyt a tanácsnál. Egyi­kük kapott is. ★ G. már túljutott a kritikus ponton. — Ha kinyitnád a szemed, kisbarátom, észrevennéd, hogy mindenki annyi örömöt sza­kít le magának, amennyit tud. Hát az én pénzemből ennyi­re telik. Ennyire még telik. Na jó, meghagyom, igénytelen öröm ez, de akkor se firkáld ki a kezemből. Ja igen, és ne hadakozz az alkoholisták el­len. Az alkoholizmus ellen, azt nem bánom. Mi közöm hozzá. Varga Sándor Sporttábor A Kossuth Művelődési Köz­pont az idén is szervez nap­közi otthonos sporttábort a városi tornacsarnokban. Az általános iskolás diákok az eddigi ajánlat szerint labda­rúgásban, kézilabdában, asz­taliteniszben, tollaslabdában és atlétikában gyakorolhatják magukat, de kellő számú je­lentkező esetén természetesen más sportágakban is alakítha­tók csoportok. A sport- és kulturális fog­lalkozásokat egyhetes turnu­sokban naponta 8-tól 16 óráig tartják pedagógusok és szak­képzett edzők irányításával. Az első turnus június 15-én 12=714 ezer forint. Ha tet­szik, ha nem, a semmiért. ★ A hetvenes évek elején Cegléden is sikké vált, hogy az üzemi büfékben a kifli mellett bort és sört árulja­nak. Ezek a büfék azután a reggelihez meg a bevásárlás­hoz kötődő eredeti feladatkö­rüket szépen elveszítették. Ugye, a forgalom növelését nemigen lehet a parizeres zsömlére alapozni. Vadhajtá­sainak egyikeként a brigád- verseny teljesítményeit korsó­ban kezdték mérni. A mun­kahelyi gőzös névnapozások egyenes következményeként három halálesetet jegyeztek föl a krónikák. Ám a vezetők nem mertek határozottan föl­lépni a szeszfogyasztás ellen. Az ipari tanulók pedig ilyen körülmények között sajátítot­ták el a szakmák fortélyait. Történt, hogy az ittas szak­munkás randalírozó kedvében igencsak helybenhagyta saját gyerekét. A dologból gyámha­tósági ügy lett. A mellesleg segédrendőr atyát az üzem legjobb szakmunkásaként jel­lemezték. Elvetette a sulykot egyik szakoktató is: már a diákokkal együtt ivott. A me­gyei munkaügyi bíróság az el­járást követően mégis vissza­helyezte állásába. Történt, hogy a Lenin park­ban rosszul lett egy iparista legény. De előtte fél liter ru­mot locsolt magába, vizsgaidő táján. Az elhunyt ifjú kollé­ga temetésén gyöngyöztek a veretes emlékidéző mondatok. Micsoda kegyeletsértés lett volna ilyenkor arra gondolni, hogy az ifjú kolléga még a második infarktusa után is le­hajtotta a napi négy pohár konyakot. Használhatjuk-e a múlt időt? Mert igaz, hogy az utóbbi időben a vállalatok és dolgozóik megélhetési gondjai némiképp átszínezték a hely zetképet, és mindenhol ke ményebben ítélik meg a mun­kahelyi italhörpölést. Ez igaz. ★ Előfordul, hogy kimerülnek a rendelkezésre álló civil esz­közök, elfogy a környezet tü reime, s akiben megvan a kellő elszántság, a tanács egészségügyi osztályán javas­latot tesz az alkoholista köte­lező intézeti gyógykezelésére. Ám a javaslattól a gyógyke­zelésig hosszú az út. Először is tanúkat keH ál­lítani, legalább kettőt, akik jól ismerik az alkoholista vi­selt dolgait. De hajlandó-e bárki is tanúskodni? Ha igen, következhet az alkoholista meghallgatása, illetőleg meg­győzése annak érdekében, hogy önként vállalja a kúrát. Ez persze csak az esetek cse­kély százalékában jár siker­rel (tavaly 97-ből 4-szer). Akiről leperegnek a szavak, azt kiküldik a kórház ideg­gondozójába szakvizsgálatra. Mondani sem kell, hogy leg­többször a páciens a füle bot­ját sem mozdítja. Idézik elő­ször, idézik másodszor, majd nincs más hátra, mint a rend­őrségi elővezetés. Időközben indul. Jelentkezni a torna- be kell szerezni egy alapos, csarnokban lehet. H^SZBT-tagcsoport Maiomút a fővárosba Iskolánkat a közelmúltban ünnepélyes keretek között fel­vették a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság tagcsoportjai kö­zé. Nagy megtiszteltetés és fe­lelősség ez számunkra. A fel­ső tagozatosok közül eddig is sokan leveleztek már szovjet pajtásokkal, s ismerkedtek életükkel. Nemrég egy esős szombaton a levelező szakkör tagjai és az orosz tagozatos tanulók 59-en négy tanár néni kíséretében meglátogattuk Budapesten a Szovjet Tudomány és Kultúra Házát. Sokunknak jutalomút volt ez úttörőcsapatunktól, mert részt vettünk a télen az orosz nyelvi pályázaton. Kí­váncsian léptünk be a szép, flamingó virágokkal díszített épületbe, ahol megnéztük a szovjet építészetet bemutató kiállítást. Egy vezető elmagya­rázta a maketteken és a fény­képeken. hogyan gyarapítják új épületekkel a régi városo­kat. Láttuk a szovjet lakóhá­zak, lakások beosztását és berendezését. Azután egy színes filmet te­kintettünk meg a Szovjetunió legszebb tájairól, üdülőhelyei­ről, történelmi nevezetességei­ről, népszokásairól. De jó len­ne ezt egyszer a valóságban is meglátni! Az ismeretterjesztő film után egy vidám rajzfil­met is vetítettek nekünk. Jól éreztük magunkat ezen a dél- előttön, beleéltük magunkat a filmbe, lubickoltunk a tenger hullámaiban, \ a következő percben pedig rénszarvasszá­non utaztunk. Hazafelé a vonaton kedve­sen beszélgetett velünk Ta­nya néni, aki szintén részt vett a kirándulásunkon. Na­gyon érdekes volt hallani az eredeti orosz kiejtést. Máté Szilvia, a Mészáros Lőrinc Általános Iskola 7. d osztályos tanulója LSSN 0133—2601) (Ceglédi Hírlap) Az idei tanév szakasztott olyan ■ volt, mint a tavalyi. Hogy mist ne mondjunk. Ko­vács (4. a) ugyanúgy otthon hagyta a tornazsákját és a hazulról hozott különbségek ugyanúgy növekedtek. A nul­ladik órás középiskolások és a hajnalban kelő kissrácok egy­forma reménytelenséggel pró­báltak meg éberen maradni reggelente. A túlzsúfolt men­zán Szabó (6. d) könyöke ugyanúgy belelógott a szom­szédja levesébe és Takács (III. B) ugyanúgy nem látogatta a KlSZ-gyiíléseket. A szokásos házibulikra ugyanúgy nem hívták meg Lakatost (II. A), mert kiderült, hogy utálatos és Fekete (5. a) megint ki­Mindig más kaparta az egyeseket az ellen­őrzőjéből. Zs. tanárnő ugyan­úgy legyintette fültövön a vér- forralóan szemtelen Balázst (7. c), Balázs-apuka pedig ugyanott tett bejelentést. Kis (6. a) szülei ugyanúgy nem tudták megoldani a ma- tek-házifeladatot. ezért a reformot szidták, és B. ta­nár ugyanúgy nem tudta az unott diákok fejébe táplálni a matematikát, amiért is a re­formot szidta. Ugyanannyi tanárnő ugyanúgy ment gyes­re, és az igazgatók ugyan­olyan vonakodva alkalmaztak képesítés nélküli pedagóguso­kat. A legkülönfélébb fórumo­kon ugyanúgy hangoztatták, hogy még mindig kevés a tan­terem, és Békési (II. D) ugyan- uny összetörte frissen vásárolt Simson motorját. A fárasztó és fölösleges értekezleteket ugyanannyian aludtak végig, és Lovas (6. c) ugyanúgy vajas kenyeret rakott a Bán gyerek földrajzkönyvébe. Március végén H. tanárnő ugyanúgy roskadt le a széké­be, és ugyanazt mondta: Holt­fáradt vagyok. Az érettségi előtt álló Répási pedig a park­ban ücsörögve kijelentette: Holtfáradt vagyok. Ebben az évben csupán a vakáció más. A vakáció min­dig más. V. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom