Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-12 / 137. szám

1987. JÜNIUS 12. PÉNTEK Mert a kereskedők tiltakoztak Miért a csillagos ég a határ? 1. ÖVEZET busz részér« Ára: 100,- Ft éránként 1. A jegy a lyukasztással megjelölt napon és időben kizáró­lag a váltás helyén érvényes. 2. Parkolási díj csak jegy ellenében fizetendő. 3. A parkolási idő alatt a gépkocsiban bekövetkezett kárért (rongálódás, lopás stb.) anyagi felelősséget nem vállalunk. Keserű hangú levél kíséretében két parkolójegyet KIRÁLYI PALOTA hozott a posta. Az elkeseredett sorokat egy budapesti PARKOLÓ munkáskerület általános iskolájában tanító pedagó- . gus vetette papírra. „Lehet, a Visegrádra látogató PARKOLÓ JEGY’ külföldi turistáknak természetes, hogy a királyi palo- ŐRZÉS NÉLKÜL! ta előtti parkolóban 100 forintot kérnek óránként egy TUDN|Valók autóbusz után — őrzés nélkül —, nekünk azonban el­rontotta a napunkat. Elsősorban azért, mert tudom, hogy némelyik szülőnek nem volt könnyű kifizetni az egynapos kirándulás költségeit. A legkedvezménye­sebb áron is 15 forint kilométerenként az autóbusz bérleti díja, a Mogyoróhegy étteremben a kisétkű al­sósoknak ötven forintért mérik a gulyáslevest, egy szelet kenyérrel. Ezeket az árakat, ha nehezen is, tu­domásul veszi az ember, de miért kerül néhány négy­zetméternyi hely ennyi pénzbe? Ráadásul akár be­csapva is érezhetjük magunkat, hiszen nyilvánosan nem függesztették ki a díjszabást, s bár a jegy sze­rint óránként száz forint a parkolási díj, felháboro­dásunkat látva az őr közölte: nem óránként értendő, maradhatunk egész nap. Ugyanilyen szolgáltatás Szentendrén például 20 forintba került, de tudomá­som szerint Budapest legfelkapottabb helyein sem több hatvan forintnál. Hát akkor Visegrádon miért a csillagos ég a határ?” 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 7 • 8 • 9 ■ 10 • 11 • 12 • 13 • 14 • 15 • 16 • 17 • 18 • 19 20 • 21 • Sorszám azért kell A két parkolójegy nemcsak érban tér el lényegesein., ha­nem abban is, hogy míg a Szentendréin sorszám találha­tó és rajta az üzemeltető — a városi tanács —• címe is, addig e két dolog a visegrádi cédu­láról hiányzik. — Egészen 1985-ig a megyei tanácsé volt az árimegállapító jogkör — mondja Németh Sándor, a Pest Megyei Tanács közlekedési osztályának cso­portvezetője, akit a parkolási dijakat szabályozó rendeletek­ről kérdeztünk —. azóta azon­ban az ár gyakorlatilag sza­badon képezhető. Szentendrén például övezeteket alakítot­tak ki, s a parkolási díj mér­tékének változtatásával ösz­tönzik a belső'városmagtól tá­volabbi parkolásra az autóbu­szokat. Táján ez a cél vezet­te a visegrádiakat isr ám ez az összeg akkor is aránytala­nul magasnak tűnik. A Szentendrei Tanács műsza­ki főelőadója, Kovács József is megerősíti a megyei illetékes szavait: — A parkolási díj szabad áras, ennek mértékéről a helyi üzemeltető, a tanács vb dönt — mondja. — De függetlenül az ártól, minden parkolójegyet el kell látni sorszámmal és fel kell tüntetni, ki működteti a parkolóhelyet. Hiszen hogyan ellenőrizhetnék a jegyeladást, illetve hogyan intézhetnék el az esetleges reklamációt? A saját árainkhoz viszonyítva itt a legmagasabb is csak hatvan forint — kissé túlzottnak talá­lom a visegrádi százat. Más a véleménye erről Ha­ver Sándornak, a Visegrádi Gamesz vezetőjének: — A parkolási díjat 100 fo­rintban maximáltuk, az üze­meltető ezt a legfelső árat al­kalmazta, a parkolócéduiát is ő nyomtatta. — Hát nem a tanács, illetve a gamesz üzemelteti a kirá­lyi palota parkolóját? — Egy magánszemélynek adtuk bérbe a területet — vá­laszol Haver Sándor. — A szerződés - érteiméiben mi tart­juk tisztán a parkolót, a vál­lalkozó pedig függetlenül a forgalomtól, fix összeget fizet bérleti díj fejében. — Mennyit? — Nem tudom, miért tar­tozna ez önre vagy az újság­olvasóra? Mindenesetre a ta­nácsnak a parkolásból négy­Arányok fagyiban mérve Hosszú, s meglehetősen fe­szült párbeszéd zajlik ezután- Havér Sándort végül nem tu­dom meggyőzni arról, hogy a jegyek sorszámozására a vál­takozónak is szüksége van, hogy az adózásnál vita esetén bizonyítani tudja, mennyi is volt a parkolóból a tényleges bevétele, de még arról sem, hogy a magánikisiparostól, vál­lalkozótól, kereskedőtől befo­lyó adó nem az államot, ha­nem egyenesen a helyi tanács bevételét gyarapítja. Érzem, hogy maszekéit enesnek tart, én pedig nem tudom, mi ok­ból t tkotja a bérleti díj ősz- szegét, s miért nem érti meg, ml késztet arra, hogy foglal­kozzam ezzel a témával. „Mondjuk, harminc gyerek utazik a buszban, három fo­rintnál alig több jut egy sze­mélyre, ez egy gombóc fagy­lalt ára” — mondja. Valóban: csakhogy, ha már az arányok­nál tartunk: ezek a gyerekek megtekinthették a palotát, ko­rabeli zenét hallgattak, szín­padi játékot láthattak, s ki­próbálhattak középkori mes­terségeket, mindezt kevesebb mint két gombóc fagyi áráért öt forintért. Abban maradtunk, hogy másnapra Haver Sándor utá­nanéz a környéken a parkolá­si dijaknak és beszél a par­koló bérlőjével. Amikor más­nap felhívom, telefonon sorol­ja a lepencei, illetve a vár parkolási díjait, mindkét he­lyen a Pilisi Állami Parkerdő­gazdaság az üzemeltető. A leg­magasabb ár harminc forint — egész napra. — Ennek ismeretében való­ban magasnak tűnik a palotá­nál megállapított díj — .mond­ja Haver Sándor. — Beszél­tem a parkoló- bérlőjével is. és mivel az ágas ház — az új. Makovecz Imre által tervezett üzletház (A szerk.) — kereske­dói is sokallották a díjat, fél­ve, hogy nem lesz forgalmúit, május 30-tól, szombattól már ötven forintra csökkentették a legmagasabb parkolási díjat. Tájékozódás utólag Ha beindul a szezon és nyu­gati turistabuszok lepik el Vi- segrádot, ezek tehát már lé­nyegesen kevesebbet fizetnek. Nem úgy, mint májusban az a sok tucat, Visegrádra kiránduló osztály, amelyek nebulóit a palotakertben folyó érdekes programok csábították ide. A bérlő tehát a nyomásnak — elsősorban a magánkeres­kedők, s nem a kispénzű diák turisták tiltakozásának — en­gedve csökkentette a díjat, mégis néhány kérdés válaszra vár. Például, hogy tizenkétsze­res bevétel reményében miért nem érte meg a tanácsnak üzemeltetni a parkolót? Vagy, hogy ha már a díjmegállapí­tás előtt iram, csupán az új­ságíró ókvetétlenkedésére ta­nulmányozták a környéken a parkolási árakat, miért nem ellenőrizték legalább, hogy az előírásoknak eleget tesz-e a bérbevevő? Annál is inkább, mert ennek hiányában a ta­nács kára kettős: erkölcsi és anyagi. S éppen az ellenőrzés hiánya miatt ez utóbbi sem fejezhető ki pénzben ... Móza Katalin Szájtátva Fordulatok Ahogyan az illik, ilyen súlyú ügynek kijár, min­den illetékes testület ala­posan megtárgyalta a dol­got, volt vita is. némely részletében szenvedélyes — például azon, a vezető mű­szakiak esetében az alap­bért, avagy a teljes kere­setet vegyék figyelembe, le­gyen, ne legyen szerepe a törzsgárdatagságnak —. végül azonban elégedett emberek dőltek hátra a székeken. Tisztázódtak az idei béremelés alapelvei, mértékei, s annyi sóhajos óhaj, annyi nekiveselkedés után végre majd most dif­ferenciálnak. A vállalati közvélemény igazolta a testületek állás­pontját. Na ugye! így kell ezt! Bátran és akkor... és akkor áll szájtátva az em­ber. Mert azok, akik teg­nap tapsoltak, ma az asz­talt csapkodják. Eddig ugyanis mindenki azt hitt, amit akart. S hitte is va­lamennyi ember, az csak természetes, hogy ő benne van a megemelt bért ka­pottak csoportjában. Ez a hit lett köddé, amikor ki derült — most júniusban —, ki az, aki kapott és ki az. aki nem. A bér- és fi­zetési listák láttán azok, akik nem jutottak több fo­rinthoz, egyszeriben felhá­borodtak. Mire kellett ez a demokratizmusosdi, ilyen vita, olyan vita. ha ez a vége?! A hangos méltat­lankodók között ott voltak persze jő néhányan a té­mát megtárgyaló testületek tagjai is ... Akik ezek sze­rint úgy gondolkodnak, hogy minden jó, ha nekik jó, de ha nem ... Sértődés, vádaskodás, harag. Panaszcsapatok megérkezése a vállalati szakszervezeti bizottság bérbizottságához. A fordu­latot, hogy végre differen­ciálnak, újabb fordulat kö veti. Az elvek és a gya­korlat szembesítése. És egyszeriben sajnálkozni kezd az is, aki kapott, mondván a másiknak, te szegény, igazán megérde melted volna, na de majd jövőre... ! Jövőre majd dühöng és a másik vigasz­talja. Az is egy fordulat lesz, s bizonyos, az ilyen fordulatok miatt sem lehet fordulat a bérezésben. MOTTÖ Jobban kell figyelni a piacra! Kevesebb nyereséggel Eredményes évzárás után kezdtek hozzá a megyei ipa­ri szövetkezetek idei felada­taik teljesítéséhez: tavaly a termelés 15,3 százalékkal, a tőkés export 42,3 százalékkal, a nyereség 15,8 százalékkal emelkedett. Erre az évre 7,7 milliárd forint szerepel termelési ter­vükben. A hagyományos szö­vetkezetek általában 2—5 szá­zalékos növekedésre számíta­nak, a kisszövetkezetek vi­szont 10 százalékosra. A nye­reségre vonatkozó elképzelé­sek megfogalmazásánál leg­többjük igen óvatos az idén, célkitűzéseikben a tavalyi nyereség 97,8 százalékának el­érése szerepel. Több szövetkezet fejlesztett ki magas színvonalú terméket a közelmúltban, a gyömröiek például csomagtartón szállít­ható lakókocsit, a kemenceiek kombinált tévéantennát. Má­sok is szeretnének, lehetősé­geiktől függően, az eddiginél többet tenni a piaci igények­nek megfelelő korszerű gyárt­mányok előállításában, értéke­sítésében. Elgondolásaik kö­zött szerepel még, hogy be­kapcsolódnak központi gazda­ságfejlesztő programokba, részt vesznek társulásokban, bővítik kooperációs kapcsola­taikat. Sőt, bizonyos termékek gyártását átvállalják nagyvál­lalatoktól. Az importverseny nem egy­formán érinti a szövetkezete­ket; hatása a könnyűiparban jelentősebb, ezt jobb minősé­gű és viszonylag olcsóbb ter­mékekkel próbálják ellensú­lyozni. Reális lehetőség van a tőkés bérmunka növelésére, viszont számolni kell a mér­sékelt igénnyel és az ebből adódó kedvezőtlenebb árak­kal. Több szövetkezet alapítana közös vállalatot. Eddig kettő — az érdi építők és az Orient — tárgyal külföldi tökével megalapítandó vállalatról, további kettőnél még csak az előkészületnél tartanak. Néhány hagyományos és kisszövetkezet több fogyasz­tási cikk gyártását tervezi la­kossági ellátásra. A szolgálta­tásban 2—5 százalékos növe­kedés várható az ilyen profi­lú szövetkezeteknél. T. A. Épül a szárnyvezeték A vízhálózat tervezett gerincvezetéke már megépült Maglódon, most pedig a szárnyvezetéket fektetik le. A PVCSV, mint ki­vitelező ígéri — ha minden a terv szerint halad — 1990-re ki­épül a maglódi vízhálózat, amelyre rácsatlakozhatnak az egyéni fogyasztók. Cseh Gyula művezető egy csomópont összeállításá­nak szerelését ellenőrzi a Steinmetz és Móricz utca keresz­teződésében. (Vimola Károly felvétele) Meghajlik a búban a harc lobogója A történelem közbeszólt Négyszáz térkép és grafikon Hazánk nemzeti atlasza Többéves előkészítő mun­ka után még ebben a hónap­ban az utolsó térképek is el­készülnek Magyarország új nemzeti atlaszához, amely a tervek szerint 1989-ben jele­nik meg. A készülő atlasz az 1980-as évek első felének ál­lapotát tükrözi, de tartalmaz­za az elmúlt húsz évben le­zajlott legjelentősebb gazdasá­gi és társadalmi változásokat is. A nemzeti atlasz 273 tér­képoldalon, több mint 400 tér­képen és az azokat kiegészítő grafikonokon áttekintést ad hazánk természeti adottságai­ról és erőforrásairól. Bemutat­ja a települések lakás-, köz­mű- és kereskedelmi ellátott­ságát, továbbá az ipar terüle­ti eloszlását s a mezőgazda­ság jellemzőit. A korábbi kiadványnál két­szer bővebb terjedelmű atlasz számos újdonságot tartalmaz, egyebek között azokat az űr­felvételeket, amelyeket a mes­terséges holdakról készítettek. „Párizsban jártafil.Egyszercsak meg­pillantok a járdán egy kreol bőrű em­berekből álló csoportot. — Önök spa­nyolok? — kérdeztem. — Igen — fe­lelte az egyik. — Én Valenciából va­ló vagyok. — Ismerte Lukács táborno­kot? — Az ő brigádjában harcoltam. Gyakran beszélgetett velem. — A va­lenciait Raul Medonának hívták. A spanyol háború után megszökött, és sokáig Argentínában élt. Raul ott volt a diszőrségben, amikor Lukácsot te­mettük Valenciában. Zavartan előhú­zott a zsebéből egy pepita kötésű, ré­gi jegyzetkönyvecskét. A megsárgult la­pok között néhány finom rózsaszirom. ►>A tábornok sírjáról...« Óvatosan ki­vesz egy szirmot, és nekem adja. El­szorul a torkom az izgalomtól, és egy szót sem tudok szólni ...” — mondja visszaemlékezésében Zalka Máté egyik régi barátja, A. Iszbah szovjet író. Ki volt ez a Lukács tábornok, akinek a sírján nyílott virág szirmait ereklye­ként őrizte, és talizmánként hordta ma­gával mindenhová hosszú évek há­nyattatásai közt a hajdani csaták egyik katonája? Mit tud mai rohanó világunk Zalka Mátéról, akire 1937. jú­nius 12-én bekövetkezett halálának öt­venedik évfordulója alkalmából emlé­kezünk? A magyar szocialista prózairodalom jelentős személyiségét inkább a nem­zetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosaként, a 12. nemzetközi brigád parancsnokaként őrizte meg az utókor tudata, elsősorban emberi nagysága és katonai érdemei vésődtek a kortársak emlékezetébe. A tölgyfa nyolcadik ága­ként — ahogy Hidas Antal fogalma­zott —, nyolcadik gyerekként született Matolcson, 1896. április 23-án. Egy Szamos menti kurta kiskocsmából élt meg a népes család. Mátészalkán járt elemibe Franki Béla, és a szívének oly kedves hazai táj sugallta a válasz­tott. híressé vált nevet: Zalka Máté. Szatmárnémetiben felsőkereskedelmi iskolában érettségizett, és itt szívta magába a szatmári hagyományokat, Rákóczi, Esze Tamás, Kölcsey, Móricz Zsigmond hazafiságának levegőjét. Mint régi iskolatársai mesélték, Béla zsebe tele volt versekkel, 1910-ben versben agitált a képviselőválasztás akkori legbaloldalibb jelöltje, a híres ellenzéki Justh Gyula mellett. Melodrá­mákat és elbeszéléseket írt már a há­ború előtt, akkoriban Molnár Ferenc volt a dramaturgiai ideálja. Aztán kitört az első világháború, és mire a húszesztendős Zalka Máté bevonult, már szertefoszlottak a hősi illúziók. A francia front után az olasz követke­zett, a gyászos emlékű Doberdo, majd Galícia mezein, a volhiniai harcokban küzdött Zalka. 1916-ban hadbíróság elé juttatta egy antiimperialista elbeszélé­se. Az orosz fronton sebesült meg 1916 júniusában. Az eszméletlenül fekvő hadapródőrmestert orosz szanitécek ta­lálták meg, így került hadifogságba. A szibériai krasznojarszki fogolytáborban ismerkedett meg a marxizmus eszméi­vel. 1919 őszén megszökött, partizán- csoportot alakított, majd 1920 elején csatlakozott a Vörös Hadsereghez. (Eb­ben az esztendőben lett a bolsevik párt tagja.) Három évig harcolt Szibériában, majd a déli front sztyeppéin azért, hogy a fiatal szovjet államban meg­szilárduljon a törvényes hatalom. Em­lékezetes haditettei közé tartozik, hogy az I. nemzetközi lövészezred parancs­nokaként megmentette a Kolcsak által elrabolt kazányi aranykészletet. Es amikor megkérdezték Zalka Mátétól, hogy katonái nem estek-e kísértésbe, amíg a visszaszerzett „aranyvonatot” •Őrizték® a tajgában, rejtekhelyén, azt felelte: Ö, nem lehetett kísértésbe esni! Hiszen az emberek még közel menni is féltek a szerelvényhez. Azt mond­tam nekik, hogy a vonat tele van di- namittal..; Irodalmi munkássága az emigrációs években teljesedett ki. Elbeszéléseinek, kisregényéinek témái a világháború, a forradalom és a polgárháború esemé­nyei, színhelyei, kalandjai voltak, a névtelen közkatonák hősiességének, szenvedéseinek állított emléket. ' Öt- kötetes regényciklust tervezett, amely­nek első része, a Doberdo el is ké­szült, a folytatás (A bolygók vissza­térnek) csak nyers fogalmazványban maradt ránk. A történelem közbeszólt, 1936. októ­ber 15-én Zalka Máté utoljára csókol­ta meg feleségét és kislányát, aztán zsebében Lukács Pál csehszlovák ál­lampolgár nevére szóló útlevéllel Spa­nyolországba utazott. A 45. nemzetközi hadosztályban 12 nemzetet képviselt Lukács tábornok brigádja. A bátor és szívélyes tábornoknak nagy, afféle pa­rancsnok-apai tekintélye volt, amely­nek mindenki engedelmeskedett. A harcmezőn a legmerészebb volt, ám a csata után vigasztalásra szorult: nem tudta megszokni a halált, minden har­costársa elvesztését megszenvedte. De katonái is féltették őt, ha nyílt tere­pen járt, mindenféle ürüggyel és ürügy nélkül is mellette mentek, hogy testükkel fedezzék ... A tragédia mégis bekövetkezett. Egy német akna szilánkja megölte Huesca alatt — írja versében Szimonov. 1937. június 11-én parancsnoki felderítés közben érte találat gépkocsiját, s más­nap hajnalban meghalt Zalka Máté. Imre Erzsébet szer annyi bevétele lesz, mint tavaly volt. — Akkor miért nem érte meg saját üzemeltetésben mű­ködtetni a területet? — Alkalmaztunk parkolóért, de esztendők óta veszteséges volt ez a tevékenység. — Mennyiért parkolhatott tavaly, ugyanezen a helyen, a tanácsi parkolóban egy autó- bű sz? — Nyolc forintért — vála­szolja a gamesz-vezető.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom