Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-10 / 135. szám

M87. JÜNIUS 10., SZERDA 8 Alacsony szintű nyelvi kultúra ©berczán József köszönti az jobbra Zahorzik Teréz, Gazsó (Folytatás as t. oldalról.) sz iskolásévekre,' fejlessze a kicsinyek nyelvi-kommuniká­ciós készségét. Erre adott a lehetőség, hiszen ebben a korban kiváncsiak a gyerekek, sokat kérdeznek, nyíltak, köz­lékenyek. A nyelvi-kommunikációs készség amúgy is iskoláztatá­sunk leggyengébb pontja. Nem véletlen az a sajnálatos tény, hogy a 17, legfejlettebb • köz­oktatással rendelkező ország rangsorában a negyedik hely­ről a 16.-ra csúsztunk vissza. Az elmúlt években 72 ezer gyereket vizsgáltak meg ilyen szempontból; s a végeredmény igen aggasztó. A nyelvi-kom­munikációs készséget az egész oktatási rendszerben úgy kell fejleszteni, hogy az az önálló tanulás eszközévé vál- hassék. A most általános is­kolába lépők egyharmada is­kolaéretlen, mert nem rendel­kezik korának megfelelő nyelvi kultúrával. Ezt az isko­la a későbbiekben nem tudja megszüntetni; a helyzet kon­zerválódik, s így kerülnek olyanok a szakmunkásképzők­be, akiknek még gondot okoz az írás, olvasás, akik? -néni tudnak négy összefüggő mon­datot elmondani. Hamarosan elkészül az óvoda megválto­zott feladatainak programja is. Mennyiségi illúziók A legtöbb gondunk köztu­dottan az általános iskolával van. Az 1978-as tanterv siker­telensége erősen visszavetette a pedagógiai munkát. Most ott tartunk, hogy a kezdő szakasz korábbi intenzitásá­nak eléréséért is küzdeni kell. Jelenleg az írás-olvasás, a ki­fejezőkészség igen alacsony szintű. Az értelmes olvasás, megértés készségének kiala­kulásáig mindössze a diákok egyharmada jut el. Optimáli­san kell tehát fejleszteni az értelmes, megértő olvasási készséget, oly módon, hogy az alsó tagozat befejeztével ne okozzon gondot az önálló fel­dolgozás. Számos módszer is­mert az olvasástanitással kap­csolatban. Csak Európában 47-félét használnak. Lehetővé kell tenni, hogy minden peda­gógus az általa legjobbnak tartott hazai módszer szerint taníthassón. A miniszterhelyettes fölhív­ta a. tanítók figyelmét, hogy nem árt visszanyúlni — az oktatás módszertanát ille­tően — az 1978-at megelőző időszakhoz, hiszen akkor is tanítottak olvasást. Át kelle­ne gondolni, milyen módsze­reket érdemes fölújítani, hasz­nosítani. Hiszen nem lehet véletlen, hogy abban az idő­ben még az előkelő negyedik helyen álltunk ... Részletesen foglalkozott a matematikatanítás probléma­körével is. Jelentős korrekciót hajtottak ugyan végre, de ez nem elég. Szükség van a sa­játos iskolai szelekcióra, amely a tankönyvet keretnek tekint­ve, az adott tanulócsoport fejlődéséhez igazítja az elsa- játítandókat. Illúzió azt hin­ni, hogy elég ráönteni a diák­ra a hatalmas tudásanyagot és akkor már érti is. A ke­vesebb jóval több, hiszen in­kább a keveset tudja alkal­mazni. mint semmit sem. A matematikaoktatás jelenlegi gyakorlata nagy differenciá­lódást eredményezett. A gye­rekek tizenöt százaléka ki­emelkedő. eredményeket ért el, aktíván szép számban részt vevő pedagógusokat. Balról Ferenc, dr. Novak István, valamint Hideg Ilona és Papp István de nyolcvanöt százalékuk már elmaradt a várt színvonaltól, mig egyharmaduk egyáltalán semmit sem tud. S az iskola nem tizenöt százalék miatt van... Hiszen éppen az a baj, hogy jelenleg a tanulók nagy tömege a szakmunkás- képzés műveltségbeli követel­ményeinek sem felel meg. Feladatlap nélkül Gazsó Ferenc beszélt a pe­dagógusok szakmai önállósá­gának jelentőségéről, majd két további, még megoldatlan problémáról, a technika és a környezetismeret tantárgyak taníthatatíanságáról szólt. Ez követően áttért az általános iskola felső tagozatában vég­rehajtandó feladatokra. Mint hangsúlyozta: meg kell szün­tetni a feladatlapokat, a sze­mélyiségromboló tantárgyi fel­méréseket, mert ezek alkal­mazása nem ad módot a krea­tivitásra. Vissza kell térni minden tantárgynál a szóbeli számonkérésre. A következő tanévtől már nem is lesz kő- tefez,ő a feladatlsppk. haszná­lata, hiszen az a pedagógiai fölyatetst •* bütőkraffeálása. amelytől az iskola hivatallá válik. Külön kiemelte a hátrányos helyzetű, valamint az átlagot meghaladó fejlettségű diákok­kal való foglalkozás szüksé­gességét. Az előbbibe sajnos a felnövekvő nemzedék húsz százaléka tartozik. A pedagó­gusmunka tervezését elemez­ve azt hangsúlyozta, hogy mindig igazodni kell a reali­tásokhoz. Ez a tanórán kívü­li foglalkozásokra is érvényes. Csak azokat érdemes beüte­mezni, amelyeknek adottak az abszolút feltételei, hiszen csak így lehet eredményesen dol­gozni. Ráférve a középiskolákra elmondotta, hogy az egyik leg­főbb újdonság a gimnáziumi fakultáció ésszerű szervezése. A jövőben nem lesz kötelező ezen részt venni. A gyengébb tanulók így. inkább a törzs­anyag elsajátításával foglal­kozhatnak. Beszélt a tantervi, tankönyvi változásokról és az ősszel induló, két tannyelvű gimnáziumok jelentőségéről. Külön szólt a négy-, . illetve ötéves műszaki középiskolák­ról, amelyek a gazdaság mai és perspektivikus igényeit tudják kielégíteni. Sajnos fej­lesztésükre nincs elég pénz, ezért a jövőben ebbe nagy­mértékben be kívánják vonni a gazdaságot is. Az erről szó­ló javaslat szeptemberben ke­rül az Állami Tervbizattság elé, majd a kormány is meg­tárgyalja. A szakmunkáskép­zésben halmozottak a prob­lémák, hiszen a leggyengébb tanulók jelentkeznek ide, ahol »elavult gépparkon oktatják őket. A korszerűsítéshez kor­mányzati intézkedésre van szükség. Nagy önfegyelemmel ^Befejezésül,, az , oktatásirá­nyításban bekövetkezett- vál­tozásokra* tért ki, majd kö­szönetét mondott a pedagógu­soknak azért a nagy önfe­gyelemmel és intenzitással végzett munkáért, amelyet ebben a nehéz tanévben vé­geztek, hogy az oktatásban legalább a jelenlegi szintet tartani tudják. A miniszterhelyettes tartal­mas és nagy sikert aratott, őszinte, vastapssal is elismert előadása után dr. Novák Ist­ván, a megyei tanács művelő­dési osztályának vezetője be­szélt az 1986—87-es tanév főbb tapasztalatairól és a következő tanév legfontosabb feladatairól. Délután a ta nácskozás résztvevői szekció­üléseken vitatták meg a dél­előtt elhangzottakat. Körmendi Zsuzsa K IÁ LLÍTÓTERM ÉKBŐL A magyar kisgrafika távlatai Moskál Tibor ex libriseit a Jászberényi munkás- és ifjú-*» sági házban láthatták az ér­deklődők. Június 10-ig tekint­hették meg Keleti Jenő és if j. Keleti Jenő festményeit a kecskeméti Iványi Grünwald Béla teremben, valamint Bó­ka Dezső akvarelljcit a tabi művelődési házban. Ex librisek A kisgrafika nagy eredmé­nye, hogy az ember zsebben hordhat mesterműveket. Bár gyarapodnak az ex librisek gyűjtői, mégis úgy érzem: a magyar kisgrafika képzőmű­vészetünk ki nem használt le­hetősége a nemzetközi és ha­zai kapcsolatteremtésben. Füg­getlenül attól, hogy Cegléden, a helyi kisgrafika-barátok köre Nagy László Lázár gra­fikusművész szervezésében több országos kiállítást is ren­dezett és a jászberényi váro­si könyvtárnak adományozott sok száz lapot, amelyeket Szol­nok megye számos településén be is mutattak. A jászberényi városi könyv­tár és a munkás- és ifjúsági ház évek óta közösen jeleske­dik abban, hogy a könyvheti megnyitót egybeköti egy ha­zai grafikus életművének be­mutatásával. Idén Moskál Ti­bor negyven tablóját, sok száz fametszetét, linóját, rézkar­cát és hidegtűjét láthattuk: ex libriseket és egyedi grafikai lapokat. Hol a képi leírás esz­közével él, hol festői hatások­ra törekszik, időnként a jel válik munkáin uralkodóvá. Ér­dekes jelenség, hogy a mai magyar kisgrafika művelői kö­zül többen kétkezi dolgozók; így Moskál Tibor is vaseszter­gályos volt, és művész lett. Tehetsége révén, de annak jó­voltából is, hogy Semsey An­dor -T a magyar kisgrafika nemrég elhunyt jelentős sze­mélyisége — Varga Nándor Lajoshoz irányította, aki a mű­faj hazai mértéke volt. A Börzsöny horhosai Moskál Tibor szép sorozato­kat metszett hazai műemlé­kekről, néprajzi emlékekről, tájakról, városokról, így Bu­dafokról és Szentendréről is. "Apa és fiú: Keleti Jenő és ifj. Keleti Jenő számottevő eredményekről számolt be kö­zös kecskeméti kiállításán. Keleti Jenő Domanovszky Lovagok, zenészek, mulattatok Királyi udvar Visegrádon Megyénk kulturális prog­ramjainak egyik, immár visz- szatérő kellemes színfoltja; a visegrádi lovagi játékok. Ezút­tal június 27—28-án, valamint július 7—8-án idéződnek fel a múlt emlékei. Megelevenedik a XIV. század, gyermekkori olvasmányaink romantikus helyszíne. Nagy Lajos király udvara. Miután a 80—100 tagú szereplőgárda végigvonul a város főutcáján, kezdetét ve­heti a férfias küzdelem. Gya­logos és lovas vitézek ka-rd- vívó-, kopjatörő-, íjásztudo­mánya mellett ügyességi lo­vasjátékokban gyönyörködhet­nek a bel- és külföldi látoga­tók, turisták. Megismerhetik Arány János hősének „utó­dát”, a legutóbbi Toldi-ver- seny győztesét, Lóska Sándort, aki messzire dobja a félmá­zsás malomkövet és petren- cével mutatja az utat Buda felé. Az izgalmas kalandok közben zenészek, táncosok is szórakoztatják a nagyérdeműt. Az esemény résztvevői — Papp János színművész, L. Kecskés András és együttese, a Reneszánsz harsonazenekar, DIOFIGYELO Állva élnek a fák. Mostf amikor folyvást kongat­juk ä vészharangot erdeink, fáink állapota miatt, igen­csak meglepő egy derűlátó hang. Elcsodálkozott Lakatos Pál szerkesztő is, aki egy szakemberrel beszélgetett va­sárnap reggel. Csanádi Béla pedig ugyancsak hozzáértő, nemcsak azért, mert a Me- csekvidéki Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdaság vezérigazgató­ja, hanem mert az idei Eöt­vös Loránd-díjasok egyike. A mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium minden esztendőben azoknak adja ezt a kitüntetést, akik a műszaki fejlesztésben, a gazdálkodás­ban kiemelkedőt alkotnak. Szavai nemcsak hitét igazol­ták. hahem azt is, hogy orszá­gos es világméretekben is ké­pes gondolkodni. Baj akad ép. pen elég, de erről ő úgy szólt, mint megoldandó feladatok­ról, mindjárt a lehetséges vál­tozatokat is hozzátéve, nem holnapban, hanem holnap- utánban mérve az időt. Nem tu lom, hogy a mostani általános iskolások irodalom­könyvében akad-e hely an­nak a kis történetnek, amit annak idején mi még fella­pozhattunk benne. Szántó KoT vács János diófájáról szólt a történet, amiből csak annyit volt nehéz megértenem mint kisdiáknak, hogy miért csu­pán az unokájának fog te­remni? De mégis Szántó Ko­vács János optimizmusa ju­tott eszembe Csanádi Bélát hallgatván: hiszen szerinte nincs ok aggodalomra, az utánpótlást, a fanevelés ügyét szívükön viselik a szakembe­rek. Megnyugtató volt a műsor, nemcsak a .benne közölt té­nyek .miatt, hanem mert mind­végig sugárzott a hivatás irán­ti szeretet az emberből, ami hitének is hitelt adott. FALURÁDIÓ. Hogyan ke­rült Matkópusztáról a fafara­gó a Margitszigetre? Hihetet­lenül egyszerűen. Kedden reg­gel mesélte el azt Perjés Klá­rának és a hallgatóknak. A fürdőigazgatóság kérte meg, hogy faragjon a strandon, Piatánfaanyagot is adott hoz­zá. Pólyák Ferenc pedig a kis­kunsági tanyát felcserélte a népes vízparttal — természe­tesen csak ideiglenesen. Hi­szen neki mindegy, hol dolgo­zik. Az sem baj, hogy kemény a fa, mert szép májszínű. És az sem zavarja, hogy akadnak fiatalok, akik őt figyelve jcri- tizálják. Bár a cél az volt, hogy az emberek közvetlen részesei legyenek egy művész munkájának, hogy közönség és alkotó közelebb kerüljön egymáshoz. Azt ugyan még nem lehet tudni, hogy ez a kísérlet meny­nyire lesz sikeres, de az biz­tos, hogy a fafaragónak nem szegi kedvét. S még valamit nem tudok: hogyan, miért szorult ebbe az emberbe is annyi, szinte csökönyös szere­tet hivatása iránt? Hol, kitől lehet ezt megtanulni? — Jó példát kell látni — mondhatja bárki. És jó példa persze mindenhol akad, ahol idősebb, régi munkást találni. Hát éppen ez az, ami elgon­dolkodtató: az ABC-ben a tiszteletre méltó korú eladó rá­szól kezdő társára, mert az a vevőnek még a sajtot is haj­landó felszeletelni. Megszégye­nítve ezzel idegen emberek előtt, megcsonkítva lelkessé­gét, hogy a nagybetűs vevőt valóban kiszolgálja. Igaz, ezt a sort is lehetne még folytatni, de minek, hi­szen ezzel tapodtat sem ju­tunk előbbre. De ha meg tud­nánk fejteni azt a titokzatos erőt — s ki tudnánk fejezni szavakban, ami Pólyák Feren­cet is hajtja, talán képesek lennénk az ő hitét átplántálni másokba. A néhány perces beszélge­tést ugyanis azzal fejezte be: „Ha ideláncolnának a rönk­höz, akkor is faragnám." Vennes Aranka Szőllösi Gábor bajvívócsoport­ja, a Pilisi Állami Parkerdő- gazdaság lovasiskolája, a szent­endrei városi és szövetkezeti kórus és még sokan mások — gondoskodnak a korabeli han­gulatról, s jelenítik meg a Magyar Rádió rendezőjének, Turián Györgynek az elkép­zeléseit­Endre és Bencze László tanít­ványa volt. 1956 óta szerepel országos tárlatokon. Megfon­tolt mérlegeléssel teremti mü­veit dunántúli tájakról és a Börzsöny, a Dunakanyar pom­pájáról. Különös hangulatú kompozícióin egyezteti a vi­dék nagyvonalúságát a benső- áéggel; így érlelt színvilágával kiemelt szerepet biztosít a Pi­lis és a Börzsöny hegykoszo­rúinak, a rejtőző szerpentinek­nek, a fennsíkon kanyargó utaknak, patakmedreknek, horhosoknak. Ifj. Keleti Jenő határozott ecsetvonásokkal társalog a fákkal. Most elsősorban erdő­részleteit tárta a közönség elé. Magabiztos a látásmódja. Érdekes módon: finomságai­nak, érzékenységének az erő a jellemző vonása. E két kom­ponenst helyes arányokkal egyezteti Makádi móló című festményén, ahol a víz, a fa együtthatói emberi érzelmeket is kifejeznek. Színes csönd Bóka Dezső akvarellfesté­szetünk jeles személyisége. Képein föltűnik a dunaha- raszti HÉV-híd; a Tisza-parti Mártély és Somogy lankás dombritmusa. Képeinek színes , csöndjével felfedezi' számunk­ra, hogy minden facsoport, minden erdő és esőtől ázott útkanyar érték. Gyönyörköd­tetéssel éri el, hogy érzékeljük — szemünkkel és ..szívünkkel is. lehetünk festők valamennyien; képek nélkül is. Arra vagyunk hivatottak, hogy névtelen Ko- lombusZokként rátaláljunk környezetünk látványkincseire, az élet fergeteges rejtőzéssel vonuló szépségeire. Losonci Miklós A Nagykáta és Vidéke Áfész a Nagykáta, Szabadság tér 12. sz. alatti, 70. sz. Kata Áruházának Raviil-osztá&yárai osztályvezetőt és helyettest keres Feltétel: szakképzettség és legalább ötévi gyakorlat. Felvilágosítást ad Szatmári Imre áruház-igazgató, személyesen vagy a Nagykáta 210-es telefonon. Jelentkezni lehet írásban, önéletrajzzal és az eddigi működés leírásával. A Naszály Áruház felvesz gyakorlott, szakirányú felsőfokú végzettségű áruházigazgató* helyettest valamint a rádió-villamossági osztályra középfokú végzettségű osztályvezető­helyettest Érdeklődni lehet személyesen, a Naszály Áruház igazgatójánál, cím: Vác, Csikós J. u, 1—3.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom