Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-09 / 134. szám

Torunban a Tarisnps Június 14-én, vasárnap 17 órától a bagi Dózsa György Művelődési Otthonban a he­lyi Muharay Elemér népi együttes műsora lesz látható. Az előadás apropója — mint arról beszámoltunk — a kö­vetkező hetekben, hónapok­ban több folklórtalálkozón szerepel az együttes. Az uta­zások előtt a fesztiválokon bemutatandó műsorral lép­nek most a községbeliek elé. A népi együttes híre még az is, hogy az őket kísérő Ta- risnyás zenekar, táncosokkal, énekesekkel kibővítve, a len­gyelországi Torunba utazik július második felében. Nem otthonról indulnak, hanem Kalocsáról, a Duna menti íolklörfesztiválról. A Visztula- parti városban minden évben rendeznek népzenei fesztivált. A zenekar az eszperantómoz­galom százéves jubileumát köszöntő varsói kongresszus eseményein is szerepelni fog. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Oktatáspolitikai tanácskozás, 9 órakor. Lakatos Vince: Agrárszoció, fotókiállítás, megtekinthető 15 —19 óráig. A hónap műtárgya: Nagy Sándor: Harmadik me­se, megtekinthető az előtér­ben. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás tör­ténetéről, Iparművészet a gö­döllői művésztelepen, kiállí­tás, A Hortobágyi Nemzeti Park élővilága, Bodnár Mi­hály fotókiállítása, megtekint­hető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó ki­állítás, Fedinecz Atanáz festő­művész kiállítása, megtekint­hető 10—18 óráig. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM. 138. SZÁM 1987. JÚNIUS 9., KEDD Újítások, találmányok a buszon lem mindig jobb a külföldi Szokatlan a forma hazai gyakorlatunkban. Vándorkiál­lítás helyett mozgókiállítás, A Ganz Árammérőgyárban először valamelyik teremben, étkezdében, folyóson kerestem a vasasszakszervezet újítási és találmányi kiállítását, de nem «aláltam, Azon is megle­pődtem, hogy a kiállítást az egyik épület bejárati ajta­jában nyitották meg az ér­deklődők előtt. Csak a végén derül ‘ ki, miről is van szó, amikor a rövid beszéd után az emberek nem befelé indul­tak, hanem a közelben tartóz­kodó csuklós busz felé. A Novofer Innovációs Kö­zös Vállalat Ikarus kiállító­buszában tekinthettük meg az összegyűlt anyagot. Mi is en­nek a kiállításnak a célja? a Vas-, Fém- és Villamos- energia-ipari Dolgozók Szak- szervezete a termelést, gazdál­kodást segítő tevékenységén belül kiemelten fontos felada­tának tekinti az újítómozga- Lm segítését, továbbfejleszté­sét, mint a műszaki haladás egyik jelentős eszközét. A korábban a gépipar te­Kereskedelmi őrjárat Könyvesbolt a garázsban A városban járva-kélVé mindig találkozom valakivel, aki ellát a tanácsával, hová térjek be érdeklődni közügy­ben. Legutóbb Pervai Lajosné volt a beszélgetőtársam, aki javasolta, feltétlen menjek el az Iskola téri élelmiszerbolt­ba, ahová ő is jár vásárolni. Ott olyan kedvesek és türel­mesek a dolgozók! A szom­szédságában van a kisegítő is­kola és jó látni, milyen előzé­kenyek az üzletbe járó gyere­kekkel. Az ABC-ben Kostyák Jó- zsefné boltvezető elmondta, hogy a személyzet ötfős. Né­gyen négy éve szolgálják a királytelepi vásárlókat. Mit lehet kapni egy ilyen bolt­ban? A választék széles, de a hiánycikkek itt is hiányoznak. Ilyen például a margarin, az étolaj, a mazsola. Panaszolták, hogy a múlt­kor, amikor pár napra lel­tározás miatt zárva tartot­tak, nem közölték ezt a leg­közelebbi bolttal. A boltvezető ? ilasza; rosszul tájékoztatták, mert nemcsak a kollégával, hanem a tanáccsal is közöl­tük a zárást. Utam következő állomása az Arany János utcai ABC, volt.. ahol a délelőtt ellenére sok vásárló tartózkodott. Bővíteni kellene már a boltot, mondta Kiss Lajos üzletvezető, de csak az ég felé tudunk ter­jeszkedni. Lehet, hogy ha lesz pénze az áfész-nak, tervbe ve­szik a bővítést, de addig egy kis idő még eltelik. tthonom közelében, a Já­nos utca 36—38-ban a több­szintes ház garázsaiban már sok hasznos szolgáltatást nyújtó üzlet van. Legutóbb a Könyvértékesítő Vállalat nyi­tott kereskedést. A lakótelep kedves szegletében Mravik Tamásnéval beszélgettem, mi­után kiszolgálta a sorban álló­kat. Sokszor elsétált a helyi­ség élőit ütött-kopott álla­potában nem volt kellemes látvány. Egyszer aztán tá­madt ez az ötleté1 — könyves­boltot lehetne nyitni benne —, felikereste a vállalatot, siker­rel járt. A forgalom a vártnál jóval nagyobb, az első hónapban 206 százalékra teljesítette a tervet. Ügy látszik, erre is sze­retik a könyvet es a zenét. Hetente két alkalommal, ked­den és' csütörtökön szállítanak új kiadványokat. Mravik Ta­más« é annak is örül, hogy a lakásához közel, kulturált munkahelyen dolgozhat. Nincs messze innen a piac. A kereskedőknél majdnem azonosak az árak. A tojás, a karalábé, a burgonya, a kel­káposzta olcsóbb lett, és már kapható az eper mellett a cse­resznye is. A árakról. A pap­rika 6,50—12,50, a paradicsom 100, az uborka 36, a karalábé 8, a tök 30, a karfiol 56, a kel­káposzta 22, a zöldhagyma 6, a saláta 8, a zöldborsó 68, a zöldség 24. az alma 30, az eper 200, a cseresznye 48, a tojás 2,20 forintba kerül. Cs. J. rületén szervezett újítási ván­dorkiállítás kedvező tapasz­talatai alapján, ez alkalom­mal a műszer- és híradásipar vállalatainak részvételével szervezték a bemutatót. A leg­fontosabb célja az, hogy te­gye közkinccsé és szemléle­tessé a műszer- és híradás- iparban bevezetett, máshol is alkalmazható újítások, talál­mányok kölcsönös előnyeit, a gyártópartnerek és felhasz­nálók — termelő-, szolgáltató­szervezetek — számára. Kelt­se. fel a két alágazatra épülő innovációs lánc résztvevőinek kölcsönös érdeklődését egy­más újdonságai iránt. Járul­jon hozzá a szellemi termé­kek, anyag- és importkímélő megoldások piacának szélesí­téséhez. A kiállítók, többek között a Magy :■ Optikai Művek, a Tungsram Rt., a Videoton Elektronikai Vállalat, a BHG Híradástechnikai Vállalat kö­zött ott találhattuk a Ganz Árammérőfvárat is. Érdekes­ség volt még, hogy a vál­lalatok szellemi termékei mel­lett szövetkezetek és kisszövet­kezetek újítói, feltalálói is szerepeltek újdonságaikkal. Az bizonyos, hogy a kiál­lításon bemutatott termékek értéke sokszorosa a kiállító­busz árának. A választék gaz­dagságára jellemző, hogy az egészen egyszerűnek tűnő, a szembe fröccsent vegyi anya­gok kimosására szolgáló szem­öblítő szerkezettől a Compu- text Fejlesztő Vállalat műhol­das adást vevő családjáig terjedt a skála. Ami városunk kiállítóját, a Ganz Árammérőgyárat ille­ti, hazai gyártású mágnescsap­ággyal és elektronikus vilá­gításkapcsolóval ismerkedhet­tünk meg. Az előző importot helyettesítő, költségcsökkentő és minőségjavító jellegű. Sza­bó László fejlesztő mérnök újításának előkalkulált ered­ménye évi ötvenezer darab mágnescsapágyas fogyasztás- mérő esetén körülbelül két és fél millió forint, ötvenezer mérő gyártásával számolva az importmegtakarítás 250 ezer nyugatnémet márkára tehető. Hogyan? Az indukciós fo­gyasztásmérőkben elterjedten használják a forgórész mágne­ses csapágyazását. Ezekkel a csapágyakkal szemben a szak­emberek számos követelményt támasztanak, melyek talán a minimális súrlódáson kívül számunkra nem sokat monda, nak. Tény viszont az áram- mérőgyár gyakorlatában, hogy a magas ár ellenére sem min­dig felelt meg a követel­ményeknek a nyugati behoza­talból származó mágnesekkel szerelt csapágyak minősége, hazai mágnesekkel helyettesí­tik az importot. A csapágyak minőségét a szigorú gyártás- technológia és ellenőrzés sza­vatolja. A másik kiállított termék olyan berendezések ki- és be­kapcsolására alkalmas, ame­lyek üzemben tartása alko­nyaitól napkeltéig szükséges. Vagyis: meghatározott megvi­lágítási erősségnél működtetik a közvilágítást, reklámvilá­gítást. vagy amit a felhasz­náló kíván. A buszon katalógus és min­den termékről szórólap szol­gálta a kíváncsiak érdeklődé­sét. Az információ természete­sen korlátozott mértékű volt, hiszen a kiállítás nem azt a Célt szolgálta, hogy a láto­gatók mindent megtudjanak a találmányokról. újításokról. Ha úgy gondolják, vásárolják meg! A szellemi termékek átadá­sa, átvétele, elterjesztése, gya­koribbá tétele igen fontos an­nak érdekében, hogy a kívánt ipari fejlődés nagyobb erővel bontakozzon ki. Erről is szó esett a Ganz Árammérőgyár­ban megtartott újítási anké- ton. A javaslatokat véleménye­zők, a kalkulálók, adatszolgál­tatók érezzék magukat az újí­tó bőrében, hangzott még el, arra ’talva. hogy ezek a hasz­nos megoldásokon gondolkodó munkatársak ilyenkor csak egyre várnak, a remélhetően kedvező válaszra. Nekünk is van Balatonunk! Igaz, kisebb és a története sem vezethető vissza olyan távolra a földtörténeti múlt­ban, mint a magyar tengeré. (Az sem nagyon régi.) A mi Balatonunk eredete a terme­lőszövetkezethez kötődik, je­lesül, ha nincs a mai Galga- menti Magyar—Kubai Barát­ság Termelőszövetkezet, ak­kor nem építenek völgyzáró gátat a galgahévizi határban, a Sósi-patak völgyeletében, s nem alakul ki a Bika-tó. Ez a víztározó számunkra pótolhatatlan kincs. Szabadon járhatunk a partján, s a gá­tat leszámítva, bármelyik partrészletén úgy érezzük, hogy a. természet szülötte ez a tó. Könyékére most palán- tázták ki a paradicsomot. Ön­tözve szép termést remélhet­nek a szövetkezet kertészei. Talán mégsem veszik zokon, hogy ml most más értékeit hangsúlyozzuk e területnek. Szabadidejükben sokan ül­nek ki a partjára. A legtöb­ben természetesen a horgá­szok vannak. Az ő kedvtelé­sük drága hobbi. Akik csak a kellemes környezetet, a napsütést, a víz fényét, cso­bogását, lágy borzolódását, hullámzását jönnek élvezni, díjtalanul tehetik azt, és ez az, ami számunkra megfizet­hettem Ellentétben a halá­szokkal, mi sosem megyünk el üres kézzel. Mindig gazda­godunk valamilyen élmény­nyel. Emlékszem, a legelső í alkalommal, amikor ideté­MirJg zsákmányolunk valamit A mi kicsiny Balatonunk vetítem, vég nélkül soroltam a hatalmas lehetőségeket, amit ez a csendes völgy a turizmus számára rejteget. Ma már ismerősként, maga­mat is birtokon belül érezve, a jelen állapotok fenntartása, vagyis az üzleti kiaknázat- Lanság mellett szavazok. Egy csapásra véget vetne a va­rázslatnak a környék beépí­tése. Szokások, hagyományok ki­alakulásának vagyunk tanúi a tóparton. Baráti társaságok rendszeresen találkoznak itt jeles alkalmakkor. Jártam már itt egy mester keze alól felszabadult ifjabb és koro­sabb órásokkal, akik halász­lé mellett emlékeztek a régi szép időkre, s vitatták meg a mát, a holnapot. Nemcsak Galgahévízről, hanem a kör­nyező községekből is, gyak­ran szöknek el az újdonsült házastársak a fotósok kísére­tében fényképezkedni ’ ide, ahol minden szín élénkebben, természetesebben hat. A minap családom két tag­jával sétáltunk a parton, az az igazság, hogy ilyenkor, amikor kevesen látogatnak ki. a legszebb, a legnyugta- tóbb' a vidék. Minden zaj száműzettetik. Csak a termé­szet hangjai üdvözölnek. Az élmények eredője természete­sen a hatalmas vízfelület, ami oly sok év után is szo­katlan az Egreshez, a Galgá- hoz szokott szemnek. A nyu­gati szélben úgy fordozódnak a hullámok, mint a tengeren. El sem hisszük, hogy ezek itt, a Bika-tavon keletkeznek, s itt is halnak el. Régen úgy gondolták, hogy a tengersze­mek föld alatti összeköttetés­ben állnak a nagy tengerek­kel. Ez az érzés támad fel bennünk a galgahévizi határ­ban is. Számunkra mérhetet­len az a vízfelület, amit a tengerek, óceánok alkotnak. Nem vagyunk hajós szárma­zékok és nem természetes számunkra, hogy a föld na­gyobb részét a víz borítja, és a szárazföld az unikum. A Bika-tó a béke tengere. Egy rendesebb hadihajó meg sem tudna fordulni a medré­ben, az igazi tengereken pe­dig a legnagyobb sincs teljes biztonságban. A Bika-tavon mégis történnek tragédiák. Ez a természet hadműveleti övezete! Először is, itt van­nak az énekesmadarak. A víz környékén több a rovar, több az eleség. A magasban rendszeresen köröznek a ra­gadozó madarak. A szemfüle­sebbek alulról, röpképük Éleiútjára jellemző a hűség Éberen vigyáz a gyárra Mondják, az embert a meg­próbáltatások teszik felnőtté Nos, Bartók István, az Ikladi Ipari Műszérgyár polgári fegy­veres őre igen korán szembe találta magát a gondokkal. He­ten voltak testvérek, közöttük ő egyedül fiú. Édesapjuk ott­hagyta a családot, neki kellett hát a családfő szerepét betöl­tenie. Kellett.a pénz, a -kereset, helye volt minden forintnak, Bartók István nem tanulhatott tovább, pedig már nem volt messze attól, hogy a kőműves szakmunkás-bizonyítványt a kezébe adjak. Ha nem tanulhatott fiatalon, tanult meglett fejjel. Mert polgári fegyveres őr szeretett volna lenni, ahhoz p.edíg nem elég a feddhetetlen magánélet, a nyolc általános is szüksé­ges. Beült hát az iskolapadba. Le is vizsgázott sikeresen. Egy emberöltőnyi időt töl­tött el az IMI-ben. Úppen há­rom évtizede kezdett itt dol­gozni. először a csiszolómű­helyben. Aztán egy nap meg­kérdezték tőle, lenne-e kedve pályát módosítani. Igent, mon­dott. Délután már be is osztot­ták szolgálatra. Felöltötte magára a szolgá­latos egyenruhát, s — képlete­sen szólva — nem is jutott eszébe, hogy levesse. Csak egy­szer. S hogy miért? Két gye­rekről kellett gondoskodnia, akkor építkezett, s az IMI-ben kevés volt a fizetés. Elment, de aztán visszahívták, és vissza is tért. Ennek tizenhat esztende­je. Vakmerő próbálkozások A kívülálló nem is sejtené, mennyi minden megtörténhet egy-egy szolgálat alatt. S mennyi minden múlik az őr lélekjelenlétén. Bartók István­nal is megesett néhány kaci­fántos eset. Az őrök, mint ismeretes, vé­dik a gyárat, a speciális épü­leteket a külső behatolóktól. Mégis akad olykor egy-egy vakmerő próbálkozó. Egyszer otthon volt ‘Bartók István, éppen a napi bevásár­lást intézte. Mégttállótta, amiíit két ember furcsa dolgokról be­szélget. Az egyik fogadást ajánlott, s mondta: ő bizony bejut a gyárba. Nosza, a fegy­veres őr otthagyta az üzletet, s igyekezett be a gyár terüle­tére, Szólt minden arra illeté­kesnek, hogy figyeljék a tere­pet. Sikerült is elfogni a sö­rösüvegekkel felszerelkezett hívatlan látogatót. Előfordult az is. hogy egy ember bemászott a kerítésen, mert lúgkövet akart a gyárból kicsempészni. valószínűleg szappanfőzéshez. Természete­sen ő is fennakadt a szigorú el­lenőrzésen. Egy más alkalom­mal kerítésdróthálót próbált magántulajdonná tenni két IMI-dolgozó. Még csalafinta­sággal is megpróbálkoztak, amikor észrevették őket. Csak egy kis részét akarták vissza­adni a hálónak, a nagyobbat elrejtették. Hiába. Az őrök le­fülelték őket és előkerítették a bűnjelet. Ha hívják, jön Nem veszélytelen ez a fog­lalkozás, Bartók István még-: sem cserélné fel semmi másra. Miért? Mert szereti a termé­szetet, örül, ha hallja a madár­csicsergést és beszívja a friss levegőt, vagyis a szabadban le. hét. A gyárban néha négylábú segítőtársával látják az embe­rek. A kutya hűségesen kíséri olyankor. A hűség az ő életét is meg­határozta mindig. Hű volt el­veihez, szeretteihez, ahhoz, ami körülvette. A felesége is hason­lóan gondolkodik, kitartott az IMI mellett ő is, harminc év után ment nyugdíjba az imp­regnálórészlegéből. Egy év múlva nyugdíjas lesz Bartók István, de már most tervezi, hogy a munkát nem hagyja abba. Ha hívják, ő már jön is. Hiszen közel lakik, pár perc alatt beér. Dolgozni más­képp is fog. A fiatalabbik fiá­nak máris segít építkezni. Az­tán ott van a lányunokája, a szép Ágika. Lassan eladósor^ ba ér, ő sem mehet üres kéz­zel. Szabadidejében talán arról mesél neki a nagypapa, hogy ö még a gyár alapjait is ásta. S néha bizonyára; megnézi ki­tüntetéseit, amiket aktív dol­gozóként kapott. Sokáig nem pihen, az biztos, hiszen ser­tést, baromfit, nyulat : is. tart, és a kertjét sem lepheti el a gaz. G. A. Üttörőlányok teremtornája Az ötödik és hatodik osztá­lyos lányok számára mini- röplabdatornát rendezett a városi úttörőelnökség a Kari­kás Frigyes Általános Iskola alapján megmondják, héjáról vagy vércséről, esetleg sasról van ,szó. Nekem ez eddig még nem sikerült. Csodálatom tö­retlen e madarak iránt: a nagy magasságból is meglát­ják, hol a zsákmány. Később kedves madarunk, a fehér gólya száll a tó part­jára. A békák elhallgatnak. Űk valószínűleg nem örülnek annak, hogy minden tavasz- szal visszatérnek ezek a nagy kelepelő madarak. Ez gázló­madár, a vércse ragadozó. A békák számára ez a különb­ségtétel érthetetlen. Egy­aránt veszélyben vannak egyiktől is, a másiktól is. A víz itt is számos élőlénynek élettere — és pusztulásának színtere. Kis idő múlásával, amikor hallásunk magjavul a zajta­lannak ítélt környezetben, meghalljuk a tízezer méter magasan húzó repülőgépek dübörgését. Meglepően nagy a forgalom az égi országuta­kon. Egyszer azután különös nagy rovar tűnik fel a töl­gyes mögött. Magasra repül majd alászáll. Mezőgazdasági helikopter permetezi a közeli búzatáblát. Szerencsére a szél nem erre fújja a perme- tet. A vízből kiugró halak, a magasban köröző ragadozók, a szomjukat oltó fecskék nem zavartatják magukat. Gyorsan végez a gép a nagy táblával, s tovább napozunk a tópar­ton. A mi kicsiny Balatonunk szélén. Balázs Gusztáv tornatermében. A versenyre három iskolából 8 csapat je­lentkezett. A négyfős együtte­seket két csoportba osztották, a csoportokon belül körmér­kőzés formájában döntötték el sorrendet. Ezután követ­keztek a helyosztó mérkőzé­sek a végső sorrend kialakí­tásáért. A csapatok nagy küzdelmet vívtak. Több mérkőzésen is csak egy-egy ponton múlt a győzelem. A mindössze egy. vagy legfeljebb két éve rop- labdázó kislányok helyenként szép játékot is nyújtottak. Valamennyi részt vevő gárda oklevelet kapott, az első há­rom helyezett játékosai érem­díjazásban részesültek. A tornagyőztes elnyerte az úttö­rőszövetség vándorserlegét. A díjakat Koleszáné Petrovszki Mariann városi úttörőelnök adta át a gyerekeknek. A végeredmény: 1. Karikás, 5. osztály I. (Ádám, Berze, Jávor, Pintér). Edző: Seregi Éva. 2. Karikás, 6. osztály (Bokor, Bozlék, Horváth, Ju­hász, Sárost, Somogyi). Edző: Somogyi József. 3. Petőfi I. (Balogh, Kovács, Mezey, Se­res, Szekeres). Edző: Lencsés Csaba. 4. Karikás, 5. osztály IV., 5. Karikás, 5. osztály III., 6, Petőfi II., 7. Erkel, 8. Kari­kás, 5. osztály II. SMoiiB 'loldlakób titka. Színes, ma­gyarul beszélő francia rajz sc:-fi. 4 órakor. Én a vízilovakkal vagyok. Színes, magyarul beszélő olasz kalandfilm. 6 és 8 órakor. ISSN 8133—1957 (Gödöllőt Hírlap) t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom