Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-05 / 104. szám

NA®«ÖRÖSI KyWkna A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 103. SZÁM 1987. MÁJUS 5., KEDD Ä 620. évfordulóra Válasszunk magunknak kaput Nagykőrös jövőre ünnepli várossá nyilvánításának 620. évfordulóját. Aligha van olyan lokálpatrióta, aki ilyen neve­zetes alkalom előtt el ne gon­dolkodna azon, mi módon le­hetne bizonyítani a jelenben, de főként az utódok előtt, hogy rohanó életünK ezernyi gond­ja közepette is volt időnk, te­hetségünk megadni a múltnak a tiszteletet, amire így egy­szer talán majd mi is számot tarthatunk. Emléket állítani az emléke­zésnek, olyképpen, hogy az kapcsolható legyen a száza­dokkal ezelőtti városhoz, s ré­sze lehessen a mának s a hol­napnak, nem is olyan egysze­rű dolog., Kevés tárgyi em­lékünk van a régmúltból, s ami a maga környezetében monumentális, ott történelmi­leg pontosító funkciót is el­lát, gyönyörködtet, egyszóval valamilyen szálakon részévé válik életünknek. Nos, a kérdésnek ezen a ré­szén már ne törjük a fejün­ket. az alapgondolat megszü­letett. Előbb fejtegetett kíván­ságaink teljesülni látszanak, ha mondjuk városkaput épí­tünk valahol. No, persze nem a szó igazi értelmében, csu­pán a hajdani funkciójától megfosztott objektum dekora­tív, szemnek tetsző imitáció­ját álmodták meg az ötlet gaz­dái. A városi tanács Tárnái And­rás kőszegi szobrászművészt bízta meg á városkaputervek elkészítésével; ő pedig Sárkö­zi András művészettörténész segítségével alkotta meg e se­matikus rajzokon is látható variációkat. Azzal a szándék­kal adjuk közre, hogy olva­sóink is szemügyre vehessék őket, és társadalmi vita útján a három közül kiválasszuk azt, amelyik leginkább bele­illik a városképbe, a környe­zetbe. Az alkotók szabad ke­Iskolagaléria Küzdelem a valósággá! „Kerülöm a lázadó gesztusokat” Ismét képekkel teli a Pető­fi Sándor Általános Iskola aulája. Az iskolagaléria Pá- tzay Mária alkotásainak ad helyet május 15-ig. Az ünne­pélyes megnyitón a festömű- vésznőt Szűcs János, az Arany János Művelődési Központ igazgatója faggatta pályájá­nak állomásairól, témaválasz­tásáról, művészetének sajátos hangulatáról, sikereiről, to­vábbi tervekről. A kitárulko­zó, mindvégig nyitott beszél­getést az egykori kecskeméti tanító néni, Sz. Tóth Lajösné Nemeskéri Margit színesítette Pátzay Mária gyermekalakjá­nak megidézésévei. Ez a spontán, kötetlen be­szélgetés őszinte gondolato­kat vázolt fel, művészi el­kötelezettségről, célokról és törekvésekről, arról a tudatos tervező munkáról, mely egy- egy alkotás születésének tit­kait, az útkeresés sajátos gyötrelmeit jelentik egy alko­tóművész számára. Az adott készség és a tanult mesterség birtokában sokáig volt a pró­bálkozás időszaka, melynek kísérletező szakaszai után kiteljesedett a sajátos stílus, forma- és színvilág. Ezt a tárgyias és emberi va­lóságot sikerült többnyire nyugodt hatású kompozíciók­ban megjeleníteni, úgy hogy a művész merész játékot foly­tat a színek variációival. Minden művéből sugárzik az az igény*, hogy sokrétű köz­lendője érthetően, világosan fogalmazódjon meg, megbíz­hatóan vezetve a szemlélőt, „hogy látva láttasson”. „— Ami engem illet, kerü­löm a lázadó gesztusokat, csu­pán önmagam ' XX. századi éiményanyagát szeretném a régi mesterek alázatával és szakmai hozzáértéssel földol­gozni. Mint egyik híres mes­terem mondta — a műal­kotások áramköre a szemlé­lőben zárul —, tehát ha az alkotás nem készteti megál­lásra, töprengésre, meditá­cióra, továbbgondolásra a né­zőt, akkor nem nyújt semmit, feleslegessé válik. Jó hagyo­mányokat új tartalmakkal kell megtölteni,, azzal íz al­kotói gondolattal, hogy a szakma tisztességén ne essék csorba, hogy egy divathul­lám égisze alatt silány, sem­mitmondó értékek ne jöjjenek létre — ez talán művészi ars poeticám lényege.” Pátzay Mária törekvése a tiszta, világos és szép festői beszéd, amely szellemi, ér­zelmi többlet kiváltására is képes. Bölcsen mérte fel erőit, lehetőségeit s kifeje­zésmódjához egyre inkább megtalálta az utat. Portréi mögött a szemlélődő önkénte­lenül keresi a mélyebb ösz- szeíüggéseket, rácsodálkozik a tárgyak és fények játékára. Festmények, grafikák, réz­domborítások hirdetik irigy­lésre méltó sokoldalúságát. Pátzay Mária személyében kedves, nyitott, őszinte, ér­zelemgazdag művészegyénisé­get ismerhettünk meg. i! Városunkban az utóbbi idő­ben örvendetesen sokasodott a képzőművészeti tárlatlátogatá­sok lehetősége. Míg korábban a szabadabb asszóciációjú művek világában kalandoz­hattunk, most a valóság ké­pét hűen, de sajátosan visz- szaadó alkotások kedvelőinek hagyományos, művészi világ­látással van lehetőségük ta­lálkozni. A tárlat az iskolában május 15-ig, naponta 8—17 óráig te­kinthető meg. Szendrődi Judit zet adtak: a terveket lehet módosítani, ki-ki elvehet be­lőlük, tehet hozzájuk, mígnem kialakul az a forma, amely reprezentálja a többségi ízlést, elképzelést. Az alapgondolat szerint a kiválasztott, esetleg módosított tervezet a város egy pontján több méter széles, magas tölgyfaépítmény formájában öltene testet, nagyjából ott, ahol a régészeti kutatások alapján feltételezhető, hogy régen is városkapu állt. Haj­szálra pontosítani ezeket a he­lyeket nem lehet, mert. na gyobb távlatban nem volt fix helyük, a város bővülésével rendre kijjebb tolódtak. Nagy­kőrös határát körülbelül a 18. század közepéig övezte védő építmény, melyen a keleti be­járat a Szolnoki és az Encsi út találkozásánál, északi ka púja a Tulipán cukrászda kö­rül, a nyugati a Szellő-háznál a déli pedig az Arany János utca és Búvár utca találkozó sánál állhatott. A véleményezők eddig szin­te kivétel nélkül a Ceglédi, Farkas, Lőrinc pap, Zsemberi utcák találkozása környékén javasolják azf építmény felál­lítását, s a környezetet figye­lembe véve, alighanem egyet­érthetünk velük. De ez még csak néhány tucat ember gon­dolata, nincs kizárva, hogy talpraesettebb ötletek is akadnak, ezért újból ar­ra kérjük olvasóinkat, fejt­sék ki véleményüket. A ma­kettek és a fotómontázsok, amelyek a térbeli elhelyezést szemléltetik a szóba jöhető helyszíneken, a művelődési központ 27-es termében te­kinthetők meg a hét végéig, s a látogatók itt adhatják le sza­vazataikat is. My. 3. Később megbosszulja magát Apró tüskék szúrják a sziveket A Vöröskereszt-szervezet ál- sültek, számukra viszont idén tál irányított iskolai egészség- ügyi tanfolyamok befejeztével hagyományosan az idén is megrendezték a középiskolás elsősegélynyújtó és csecsemő­gondozó szakkörösök városi versenyét. Ennek eredménye­ként a Toldi-iskola és a gim­názium 1—1 elsősegélynyújtó csapata, valamint a gimnázi­um csecsemőgondozó lányai jutottak tovább ,a megyei ver­senyre, melyet ugyancsak a minap bonyolítottak le Vác városában népes részvétellel. (Az általános iskolások egyéb­ként május 6-án 15 órai kez­dettel az ifjúsági klubházak­ban márik .össze egészségügyi ismereteiket.) Mindenki érzi Eredetileg úgy terveztük, minden kommentár nélkül né­hány sorban számolunk be a körösi fiatalok váci szereplé­séről, nem rajtunk múlt, hogy a szokásosnál mégis tovább időzünk el a témánál, ráadá­sul úgy közelítve hozzá, hogy a legjobb szándék edlenére is ünneprontást követünk el. De vállaljuk, beszélnünk kell ró­la, mért tüskék fúródtak a szi­vekbe — nemcsak most, már az előző évek versenyein is — és szúrásuk nemcsak a gye­rekek felkészítésén fáradozó szélesebb látókörű egészség- ügyi dolgozóknak, tanároknak fáj, érzik azt tanítványaik is. Ne essék félreértés, nem a versenyeken kiállított bizo­nyítványokat akarjuk most megmagyarázni, el kell fogad­nunk, hogy a toldisok az ötö­dik, a két gimnáziumi csapat pedig a tizedik, illetve tizen­egyedik helyre érdemesült a sorrendben lehetséges tizen­négy közül. Utólag különben sincs helye a reklamációnak, netán elvitatni az élre kérői­tektől a dicsőség jogát. A verseny tisztaságáért szakavatott zsűri kezeskedett, csak az az érthetetlen, miért nem vállalta most sem dön­téseihez a nyilvánosság támo-- gatását? Talán mert az ellen­kező hatást váltották volna ki vele? Ez a kérdés annyira ki­kívánkozott. hogy képtelenség elfojtani, hiszen nem kell ma­gyarázni: ha bármilyen ver­senyről. kirekesztik az érdeklő­dőket, még a felkészítőket is, az mindig kétkedésre ad okot. Három év óta Ám annak ellenére, hogy gyerekeink bizonyos esetekben fenntartásokkal fogadták a zsűri értékeléseit, érzelmeiket mégsem vehetjük figyelembe, másképp festenek az esemé­nyek a verseny lázában, és megint másképp elfogulatla­nul nézve a pulpitusról. Azért érdemes belegondolni: a tizen- valahány éves fiatalok igaz­ságérzete éles, és ha kijelen­tik, hogy helytelenül jártak el velük szemben, könnyen meglehet, hógv ott valami tényleg hibádzik. Főleg gimnazista lányaink lógatták nagyon az orrukat, úgy érezték, többre érdeme­is savanyúra érett be a fel­készülés gyümölcse. Elintézhet­nénk gondjukat annyival, hogy íme, náluk is vannak jobbak, ám akkor valóban igazságta­lanok lennénk velük szemben. Mert például követelhetünk-e tőlük olyasmit, amiről nem is hallottak, csak a versenyen hányják szemükre a hiányos­ságokat. ki ezt. ki azt, mint­egy példázva az egészségügyi oktatásnak ezen a szinten ki­tapintható szervezetlenségét korántsem egységes szemléle- tét Nem soroljuk a példákat mert csak az időt húznánk ve­lük, csupán összegezzük: az egészségügyi ismeretekben tör­ténő fejlődést információ hiá­nya miatt nem lehet napraké­szen követni. Nemegyszer mást várnak a versenybírók, mint amire az egészségügy legalább olyan jól felkészült helyi kép­viselői tanítják a fiatalokat. Nem csodálkozhatunk tehát, ha csalódva fordítanak hátat e nemes tanfolyamoknak, las­san annak is örülhetünk, ha egy-egy csapatot ki tudnak állítani az iskolák. Ezelőtt nem voltak ritkák a 60—70 személyes kurzusok, az utóbbi három évben esett vissza ijesztően az aktivitás, van olyan tanintézmény, ahol mindössze hat gyerek kapcso­lódott be az egészségügyi szak­kör munkájába. Persze nem elsősorban a fenti problémák hátráltatják az alapvető egészségügyi tud­nivalók társadalmi méretekbe ültetését, hanem zaklatott élet­körülményeink; bizonyítja ezt az is, hogy a tanfolyamokat jószerével csak a kollégisták köréből lehet összetoborozni. AZ idő drága kincs, s ha a gyerekeknek is kevés van be­lőle, még kevesebb lehet a felnőtteknek. Ujjunkon meg tudjuk számolni, hány egész­ségügyi káder munkálkodik Nagykőrösön az átlagosnál többet a tanfolyamok érdeké­ben. A személyeskedés célzata nélkül leírhatjuk Csikós Éva ifjúsági védőnő, dr. Vén Má­ria, dr. Kovács Zsigmond és dr. Kulin Sándor orvosok ne­vét, akik mint a vöröskeresz­tes munka aktív segítői első­sorban szóba jöhetnek. Hoz­hatunk jó példát az iskolák környékéről is — a Toldi, a gimnázium —, ezek is azt su­gallják, hogy ahol komolyan veszik a vöröskeresztes moz­galom rájuk szabott feladatait, ott nem hivatkoznak különö­sebben a nevelők leterheltsé­gére, márpedig gondolom, egyetlen tanintézményben sem bővelkednek tanerőben. Keserű a csalódás Ne értelmezzék e kiemelé­seket szemrehányásnak azok, akik neve most nem kívánko­zott ide, az elismerés kapjon inkább hangsúlyt, s a. mögöt­te meghúzódó gondolat; ám nem lehetünk annyira kiszol­gáltatottak, hogy megvonjuk a felnövekvő nemzedéktől azt a tudást, aminek segítségével legdrágább kincse érdekében önerejéből még tehet. Ha pe­dig le is járatjuk, nagyon ke­serű csalódást tudunk okoz­ni... Miklay Jenő Friss füvet kínál a rét 1 Végre valahára nemcsak kóróí, hanem igazi friss csemegét is kínál az állatoknak a körösi mező. A juhásznak is jól megy dolga, nyája veszteg marad, nem keli a fél határt bekóborolnia, hogy elverje éhségét. EsZenyi Balázsné a Mészáros János Tsz tagja férjétől vállalta át e nők körében meglehetősen ritka foglalkozást, ám mint mondják, nála különbül senki nem visel­né gondját az állatoknak. Pedig ami azt illeti, meglehetősen népes sereglet gazdája, 13 híján 406 juhot tart szemmel a zsen- dülő réteken (képünkön), (Vimola Károly felvétele) Férfi kosárlabda Felszaba­dulási Kupa-mérkőzésen, Bu­dapesten : Csepel SC—Nk. Kgy. Kini­zsi 121-97 (60-50). Nagykőrö­siek: Módra (13), Pijakovics (13), Pásztor (19), Lakatos (5), Mocsai (8); csere: Hor­váth (11), Zágráb 017), Simon S. (9), Pomázi (2). Az orszá­gos élvonalba tartozó, az 1986/87-es NB I-es bajnokság­ban negyedik helyen végzett, gyors és fiatal, magassági fö­lényben levő fővárosi vendég­látó csapat jobban játszott, de a tovább fiatalított kinizsisek sokáig jól tartották magukat. A kissé lazább védekezés miatt alakúit ki a nagyszám­jegyű végeredmény. A körösiek további hazai programjában a következők az ellenfelek, az FK-ban: má­jus 13-án 16 órakor Tungsram SC (Bp.), 23-án 16 órakor Cse- ipel SC és 28-án 17 órakor 'Dombóvári VMSE. A május 30-ra tervezett IBV válogatott elleni találkozó az úttörő­olimpia május 30—31-i nagy­kőrösi, területi döntője miatt más időpontban lesz. . ★ Most . harmadszor hívták meg és utaztak a körösi ko- sárlabdások a nemzetközi sportbarátság keretében a csehszlovákia.i morva' terüle­ten levő ellenfeleikhez. Az NB I-es szereplés miatt a fér­fiak vegyes csapattal utaztak a konzervgyári autóbusszal, a most először utazó kinizsis nőknek pedig a szálláshelyük­höz közeli nagyobb városok­ban biztosítottak ' mindkét napra ellenfelet. Női csapa­tunk a pedagógusjátékosok munkahelyi elfoglaltsága miatt tartalékos volt. Férfiak az első napon: Nk. Kgy. Kinizsi ifi—TJ Slavia Kromeriz ifi 76-64 (39-34). Nk.: Simon I. (2), Módra (41!), ifj. Ábrahám (12), Lakatos (17). Szőke: cse­re: Barta Gy., Frutfüs, Tóth (4). Jó játékkal és főleg Mód­ra remek teljesítményével megérdemelten győztek fiatal­jaink. Férfiak az első napon: TJ Slavia Kromeriz fel­nőtt—Nk. Kgy. Kinizsi II., ifi vegyes 77-60 (51-24). Nk.: La­katos (11). Módra (9), ifi. Áb­rahám (14), Pijakovics (12), Mocsai (14): csere: Simon I., Ebergényi, Tóth. A vendéglá­tók összeszokott, lendületes csapata jobb volt. Férfi visszavágó a második napon­TJ Slavia Kromeriz ifi—Nk. Kgy. Kinizsi ifi 77-57 (29-35). Nk.: Lakatos (5), Módra (33), ifj. Ábrahám, Szőke (5), Frut- tus; csere: Simon I. (5), Barta Gy., Pintér (4), Tóth (5). A frissebb csehek szünet utón fordítottak. A nőknél az ellenfeleknél sokkal több cserejátékos sze­repelt. Az 1. napon: SP Prerov—Nk. Kgy. Kini­zsi 86-53 (44-25), a körösiek mostani csapata első nemzet­közi találkozóján az ottani NB II. negyedik helyezettje jobb volt. A 2. napon: TJ Gottwaldov—Nk. Kgy. Kinizsi 65-57 (35-26), az NB II-be most felkerült ellenfe­lüknél jó kis mérkőzést ját­szottak a kinizsisek. Csapa­tunk és játékosaink össztelje­sítménye: Pankotai (31), Józsa (28), Komáromi (14), Kosa (14), Szappanos (14), Leskó (6) és Mészáros (3). Tovább erősödött a nemzet­közi sportbarátság. A csehek augusztus végén jönnek Nagy­kőrösre, a baráti visszavágók­ra. ★ Az úttörő-olimpia városi fiú harmadik játéknapján, a gim­náziumi labdajátékteremben a mezőnyből kiemelkedő csapat most is biztosan győzött, nagy fölénnyel: Arany isk.—Rákóczi isk. 106-14 (44-10). legjobb dobók: Pusztai (30) és Kesztyűs (18). illetve Mester Sz. (6). S. Z. KEDDI SPORTMŰSOR Kézilabda. Lajosmizsei meg­hívásos mini fiú villámtorna. Kosárlabda. Petőfi-tornacsar- nok, 19.30: Nk. Kgy. Kinizsi II.—Kecskeméti GAMF, fel­nőtt férfi megyei bajnoki, mérkőzés. Dombóvár: D. Vas­utas MSE—Nk. Kgy. Kinizsi férfi Felszabadulási Kupa­mérkőzés. Monor: M. SE—Nk. Gimnázium, ifjúsági és ser­dülő leány megyei bajnok: mérkőzés. Mozi, színház A nagyteremben: A tuareg bosszúja. Színes, olasz kaland­film. Előadás 6 és 8 órakor. A stúdióteremben: Laura. Színes magyar filmszatíra, fél 6-kor. A kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központban, dél­után 3 órakor: Légy jó mind­halálig. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap) Erősödő sportbarátság

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom