Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-30 / 126. szám
8 193". MÁJUS 30., SZOMBAT Iskola épül a jövő századnak Csak a szomszédét...! Nem a stégek elbontása a cél Nem mindennapi általános iskola épül Szentmártonkátán. Mágnesként vonzza a tekintetet, sokan megcsodálják, akik a 31-es úton elhaladnak előtte, pedig a főútra csak a hátsó fertály néz. A szelíden ívelt magas tető, a csúcsos ablakok révén jól illeszkedik a település földszintes világába ez a nagy, tömör épület. Büszkék is rá a mártonkátaiak, bár tagadhatatlan, ahogy emelkedtek a falak, úgy akadt mind több ellenzője, támadója. Természetesen nem a helybeliek ágáltak ellene, de a környékről, sőt, felelős vezetők szájából is többször elhangzott: minek egy ilyen falunak kacsalábon forgó iskola? :— Nagyon rósszulesnek az ilyesfajta megjegyzések — mondja keserűen Balaton Béla tanácselnök. — Elsősorban azért, mert az érződik belőle, hogy vannak, akik luxusnak tartják Szentmártonkátán az új iskolát. il Kidőlt az óvoda fala Hogy mennyire nem az, érdemes néhány pillantást vetni azokra az épületekre, amelyekben ma tanítanak. Valamennyi elavult, némelyikre csak azért nem lehet kirakni az életveszélyes táblát, mert úgysem tudnák jobb körülmények közé telepíteni a diákokat, még ideiglenesen sem. A legtöbb középület alapozatlan vályogház, legutóbb az óvoda egyik fala dőlt le, szerencsére éppen üres volt az épület. S hasonló sors vár a tanácsházára is, ahol már a lambériát döntögeti a tanácselnök szobijában a szétmálló sárfal. — Kétségtelen, hogy nálunk egy műszakos a tanítás. így eleve kiestünk a tanteremépítésért folyó pályázat esélyesei közül. Hiszen elsősorban oda jut pénz, ahol teljes a váltott tanítás. Csakhogy valahol figyelembe kellene venni a sajátosságokat, például a rendkívül kiterjedt tanyavilágot — folytatja Balaton Béla. — A szentmártonkátai általános iskolások közül százhatvanöten külterületekről járnak be. Sokan három-négy kilométert gyalogolnak erdőkön, szántókon át. Hogyan, mikor érne haza egy-egy ilyen gyerkőc a délutáni műszakból úttalan utakon, sötét erdőkön át? Éppen ezért nem hagyták annyiban a dolgot, amikor nem kapták meg az iskolaépítéshez a céltámogatást. Végül a megyei pártbizottság segített abban, hogy Szentmártonkáta sajátos helyzetét külön mérlegre tegyék. Ennek eredményeként ígéretet kaptak húszmillió forintra, s megkezdhették az iskola tervezését. Hogy ne valamely fantáziátlan típusterv épüljön fel, ehhez az ötletet és lehetőséget az adta, hogy a neves építész. Hoff er Miklós családi szálakkal kötődik a településhez, öt kérték fel, vállalja el a megbízást. A leendő Nemzeti Színház vezető tervezője csodálatos terveket tárt a tanácsiak elé, s társadalmi munkában vállalta a tervezést — Volt kerek, kupolás, átriumos megoldású — mondja az elnök. — Persze rögtön azt kérdeztük, mennyibe kerül? Ezek messze meghaladták a mi anyagi lehetőségeinket, és valóban luxusigényűek lettek volna. Végül több javaslatból, végzős építész szakosok ötleteiből állt össze ez a terv. Meghaladta ugyan a húszmilliót, de úgy döntöttünk, néhány milliót kiszorítunk a saját erőnkből. Versenytárgyalást hirdettek Csakhogy a versenytárgyalás azonnal csaknem a rendelkezésre álló összeg duplájával indult, s a pályázó vállalatok alig voltak hajlandók engedni áraikból. A versenytárgyalást elnapolták, s az új időpontban már sorompóba állt a szent- máptpnkátai Kossuth Tsz épí- tőrészlege is, égy reálisabb árat ajánlva. ígjy huszonnyolc millióért ők nyerték el a megbízást. — Eredetileg a terv két ütemet tartalmazott. Elsőként a hat tantermet a kiszolgáló egységekkel, második lépcsőben pedig a tornatermet és kulturális létesítményeket. Vagyis, később ez az intézmény látná el a ma düledező művelődési ház szerepét is. Miközben megkezdődött az alapozás és építés, új tanácsi gazdálkodási rend lépett életbe, s a megyei ígéretek ettől kezdve érvényüket vesztették. A szentmártonkátaiak eddig tizenhárommillió forintot fizettek a kivitelezőnek, újabb OTP-hitelből még további ötmilliót utalnak át az idén. Emiatt viszont szinte kilátástalannak látszik a második ütem megkezdése. Pedig az alapok elkészültek, s megtakaríthatnák a kivitelező felvonulási költségeit is. Így mindössze újabb kilencmillió kellene a teljes befejezéshez. Megtakaríthatnák a felvonulást — Jövőre szeretnénk megpályázni erre a pénzt — mondja a tanácselnök. — Bár már annak is örülnénk, ha ez év végén sort keríthetnénk itt a műszaki átadásra. Elnézve a tsz építőinek munkáját, az átadás nincs veszélyben. Serényen és igen jó minőségben dolgoznak. Bizonyos, hogy a remek terv, a különleges szakmai hozzáértést kívánó munka is inspirálja őket, hiszen a tervező rendt kívül érdekes térkapcsolatokat álmodott meg, » ezek megvalósítása a szakma csúcsát jelenti. A legenyhébb volt, ami erre az épületre elhangzott, hogy o jövő századnak épül. Nyilvánvalóan epés megjegyzésnek szánták, pedig igen találó. Egy bő évtized és hamarosan kétezret írunk. Nemcsak új évszázad, hanem évezred kezdődik. A szentmártonkátaiak szép iskolájukat valóban a jövőnek építik. Talán most nehezebb. mintha leszállítanák igényeiket. De kérdés: nem lenne manapság kevesebb a gondunk, ha évtizedekkel ezelőtt is mindenütt a jövőnek építettek volna? Móza Katalin MICSODA KONTRASZT. Pompás természeti környezet, lustán ereszkedő folyó, a hozzá tartozó izgalmas vízi világgal, szép, rendezett, olykor kacsalábon forgó nyaralók, villák sokasága — a vízpart azonban borzasztó. A zsilipek közé szorított ráckevei Duna 57 kilométerén lehetetlen helyzet uralkodik. Szinte nincs szabad partszakasz, vízi állások, stégek, lábakon álló lehetetlen bodegák csúfítják el a látványt. Ha csak ez volna a baj... Akadnak azonban közegészség- ügyi, vízvédelmi szempontok is. Némelyik kalyiba ugyanis nemcsak nappali tartózkodási helyül, hanem éjszakai szállásként is szolgál, s elképzelhető mi kerül, pottyan alkalmanként a vízbe. Egy 1985-ben kelt minisztertanácsi rendelet értelmében a közelmúltban fennmaradási engedélyt kellett kérni a stégekre. függetlenül attól, hogy engedéllyel vagy anélkül épültek. S mi a helyzet most? Ahogy annak idején megírtuk, a ráckevei Duna népsze- rűsödésével, az üdülők, nyaralók, kivált a fürdőzők és horgászok tömeges megjelenésével kezdődött a stégek elterjedése. A part általában olyan, hogy fürödni, a horgokat bevetni a cölöpállásokről lehet a legkényelmesebben. Körülbelül hétezer ilyen alkalmatosság van. Többségük a vízparti telkek gazdáié, meg azoké, akiknek egy-két sorral beljebb van az ingatlanuk. De olyanok is akadnak szép számmal, akik csak stéggel rendelkeznek, s éppen azért eszkábáltak rá mindenféle bódékat, hogy hosszabb ideig kint maradhassanak, hódolhassanak szenvedélyüknek. Bonyodalmakat okozott az is, hogy megfelelő jogi szabályozás hiányában a vízügyesek, .és a tanácsok is adtak engedélyeket a stégek építésére,. És persze sebtiben, engedély nélkül is elkészült jó néhány. A BEFUTOTT KERELMEK alapján már tavaly ilyenkor megkezdődött a vízi állások felülvizsgálata, ami nem mindennapi feladatot jelent a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóságnak. A beadványok igen pontatlanok, a stégeken nincs feltüntetve a tulajdonosok neve, ezért gyakran előfordul. hogy kétszer-háromszor is visszatérnek ugyanoda a szakaszmérnökségek dolgozói, akik egyébként egész télen dolgoztak. Ennek köszönhetően a napokban befejezik a feltárást, az előkészítést, s a már pontos térképek útmutatásai szerint folytatódnak a helyszíni szemlék. A KÖVIZIG hatósági osztálya eddig 3 ezer 300 vízi állást vizsgált meg, s még körülbelül ugyanennyi van hátra. Az év végéig szeretnék befejezni a munkát. — Tassról indultunk, a jobb parton Ráckevéig, a másik oldalon Kiskunlacházáig jutottunk — mondja Szőcs József, a hatósági osztály vezetője. — A közbeeső szigeteken is vizsgálódtunk, bevonva a vízi rendészetet, a Köjált és a helyi tanácsokat. A megállapítások, a szükséges intézkedések jegyzőkönyvbe kerültek. Aki engedély nélkül építkezett, az is megkaphatja a fennmaradási engedélyt, de ezt gyakran bizonyos feltételek teljesítéséhez kötjük. Az eddig megvizsgált stégek közül 500 olyan akadt, amelyek kijavításuk, rendbehozataluk után továbbra is a parton maradhatnak. Mindösz- sze harminc esetben rendeltünk el bontást. Elsősorban azokat a tulajdonosokat sújtottuk ezzel, akik a rendelet életbe lépése után engedély nélkül húzták fel a vízi állásokat. Még azokat, akik ugyan kaptak engedélyt a cölöpök leverésére, de arra már nem, hogy a Vállas, keménykötésű, katonaviselt fiatalember Daróczi Tibor, a Sasad Termelőszövetkezet 33-as telepének kőműves szakmunkása. Űj korában mélykék színű munkaruhája erősen megfakult a sok mosástól; _ jjt-aít *«tenyérnyi malterfoltok, mészmarta, fehér szigetek- - az -erős -vásznon. Három hónapja nyüstöli ezt a gúnyát Daróczi Tibor, s koptatja még sokáig a sokadik kőművesöltözéket is, mert a most huszonegy éves fiúnak szent elhatározása: megmarad e pályán, kitart a fizikai munka mellett, hiszen ezért is jött vissza, amikor február 24-én leszerelt a katonaságtól. Marasztalták pedig — Pedig hogy marasztaltak! — idézi föl angyalbőrös másfél évének emlékezetes eseményeit. — Már a szolgálat első hónapjaiban beosztottak építőmunkára, s bizony alaposan próbára tett a szakma. De kiálltuk ... Budafokon tíz embernek voltam rajparancsnoka, csupa kemény fickó, kiváló szakmunkás dolgozott velem. A csöndes, szerény fiú szorgalmát, fegyelmét méltányolták alakulatánál: tisztes képzésre küldték, őrmester, majd századparancsnok-helyettes lett. Egyre feljebb kúszott azon a bizonyos sarzsilétrán. Háromszor volt kiváló katona, megérdemelten kapta a Kiváló Dolgozó címet is, de otthoni vitrinjükben díszhelyen csillog a legnagyobb kitüntetés, amelyről valaha is álmodhatott a valaha Püspökladányban élt vidéki família ivadéka: a Haza Szolgálatáért Érdemrend bronz fokozata emlékezteti Daróczi Tibort azokra a mun- kában-fegyelemben kemény hónapokra. — Leszerelésem után alig egy héttel már munkába álltam — folytatja. — Ismerősök közé jöttem vissza, ugyanis a katonai szolgálat megkezdése előtt itt dolgoztam, a Sasad az első munkahelyem. Most heten vagyunk egy brigádban kőműves szakmunkások, nyolcadik emberünk saját édesapám, ő olyasféle mindenes a csapatban. Édesanyámnak is ez a téesz ad munkát és kenyeret, az I-es telepen kertészkedik. Budaörsön lakunk, ott építettünk családi házat. Tágas hajlék, elférünk benne mind a négyen. Illetve ... most csak hárman lakjuk, mert öcsém, aki szintén kőműves szakmunkás, a Szovjetunióban, Tehgizben dolgozik. stégre felépítményt is rakjanak. A tanácsok is belebotlottak néhány olyan építménybe, amely a partszegélyen akadályozza a forgalmat, s tulajdonképpen illegális helyfoglalásnak számít. AKADTAK, AKIK úgy vették, hogy a felülvizsgálat, a hosszadalmas engedélyezési eljárás a hivatal belügye, holott minden a stégtulajdonosok érdekében történik. Figyelembe veszik azt is, hogy sok ezer, zömmel kis jövedelmű ember pihenéséről, szórakozásáról van szó, ezért r,em törekednek mindenáron való bontásra. Inkább az a célunk — tette hozzá még Szőcs József —, hogy a környezetbe illő, azt nem veszélyeztető vízi állások maradjanak a Dunán. Tiszta képet akarunk és azt, hogy a helyzet ne romoljon tovább. Az emberek többsége megértette ezt, bár voltak furcsa reagálások is. Akadt olyan, aki miután megkapta a fennmaradási engedélyt, beadványt szerkesztett: a szomszéd stégét bontassuk el, mert az zavarja őt a horgászásban, a kilátásban... K. L. — Miért nem maradt • hadseregben? Kiváló tiszt lehetett volna... — Én o kőműveskanalat választottam. Itt szeretnék kiteljesedni, olyan falakat húzni, melyek nem omlanak le.., Jól éreztem magam a mundérban, csakhogy — bök malr terfoltos ruhájára — ez valahogyan jobban a szívemhez kötődik. A mi családunk fegyelmezett munkáscsalád, őseim is szorgalmas, becsületes emberek voltak, ezt örököltem, s idővel ezt szeretném megtartani, továbbadni. — Hadseregbeli érdemei, kitüntetéseinek híre előbb érkezett ide, a Budaörsi úti központba, mint önmaga. Hogyan fogadták? Kivételeznek az ebben a korban ritka magas kitüntetéssel bíró kőműves szakmunkással? — Természetesen örültek főnökeim, munkatársaim, szeretettel fogadtak. Hanem amint elkezdődik a napi műszak, nincs pardon ... Sőt, nekem még jobban meg kell fognom a munka végét, naponta bizonyítanom, hogy azok az elismerések valóban megillettek. S említettem, édesapám is abban a brigádban dolgozik, melyben én — csak nem fogok előtte anyátlankodni? Életet a fába — Most min dolgozik a kőművesbrigád? — Egy családi házat építünk, hamarosan tető alá hozzuk. Gyakran vállalunk földmunkát, egyéb, szakmába vágó feladatokat is. ■— Mennyi az órabére? — Harminckettő-ötven. — S a brigád többi tagjának? — Mindnek magasabb, mint az enyém, de hát így van ez rendjén: nekem, a legfiata- labbnak legyen a legkevesebb órabérem. Elvégre még csak huszonegy éves vagyok, s visszatérésem óta száz nap sem telt el. De azért az április 4-i jutalmazásból nem hagytak ki, ezerkilencszáz forintot kaptam, fizetésemen felül... — Van valamilyen szenvedélye? — A zene és a sport. Most a 33-as telep futballválogatott- jának hátvédje vagyok. Ha időm engedi, otthon apám kis műhelyében barkácsol gatok — holt fákba viszek valami ábrát, képet, életet. — Lányok? — Módjával... Hiszen Jóformán még meg sem melegedett a kőműveskanál a kezemben. B. I. A. Simon Lajos: Ellenfelem ff' öltő barátom az idei májusi ünnep al- kalmából nem a költészetéért, hanem polgári munkahelyén kapott Kiváló Dolgozó kitüntetést. Megkérdeztem tőle, tudja-e pontosan, mivel érdemelte meg éppen most e megtiszteltetést. Zavarba hozta a kérdés. Tűnődött is a válaszon. Végül egy históriával felelt. — Ügy gondolom, már 1950 Anna-napján kezdődött. Ugyanis a mi falunk templomának védőszentje Anna és azon a napon van a búcsú. Ma már szinte csak a néprajzzal foglalkozók tudják, mit jelentett az a nap a falunak. Néhány óra örömöt, gond-bú felejtést, mai szóval: kikapcsolódást. Ezért is nem ítélem el azt, ami akkor történt... Akkoriban nevelődtek a termelőszövetkezetek első palántái, a termelőszövetkezeti csoportok. Nálunk is huszonkét család szövetkezett. Mind szegényebb volt a templom egerénél is. Megfogták hát a dolog végét, de azon a napon ők sem törték magukat. Történt pedig, hogy éppen azon a napon — a rendkívüli időjárás miatt a mieinket megsegíteni — katonák érkeztek a faluba. Kukoricát kellett kapálni, az volt a legsürgetőbb munka. És nagy szégyen történt. A helybeliek közül senki, de senki nem állt a tábla szélébe a katonák mellé. Én is véletlenül kószáltam arra. A gyermeki kíváncsiságot mindig vonzzák a katonák. Tíz óra lehetett, amikor odabicikliztem. Éppen falatoztak a legények. Szalonnát, mert akkor már az is jutott. Hagyma is termett, kenyér is volt a katonák kezében. Közéjük ültem. Még gyereknek néztek, t úgy célozgattak a fejem felett a falumra, mintha én nem is léteznék. Egyik katona „katonát” akart adni, de én mérgesen elütöttem a kezét. Amikor a parancsnok munkára szólította a legénységet, nagyot dobbant a szívem. Biciklimet a bokor alá toltam, ünnepi ruhámat ledobáltam, s egy tartalék kapát megfogva, beálltam a sorba. S nem azt a legényt, aki a falunkat gyálázta, hanem azt, aki a falatot akarta adni, kiszemeltem ellenfélnek. Ügy éreztem. 6t kell legyőznöm, ha belepusztulok, akkor is. Az övével szomszédos sorba ügyeskedtem magam. Nekilódult a legénység. Pillanatok múlva csak ketten maradtunk hátul. Szöszmötölt, látszólag lomháskodott az én emberem. Ide- oda hajladozott, nem törődött ő a rohanókkal. Azt sem tudta, hogy én éppen őt szemeltem ki legyőzendő vetélytársnak. De megsejthette. Mert amikor néhány méteres előnyt szereztem, átnyúlt az én soromba, kivágott onnan egy-egy gizgazt és nyakon legyintett néhány szóval: a tövinél is meg kell ám kapálni, öcskös! Így dolgoztunk egész napon át, egymás sorába át meg átnyúlkálva, nem törődvén azzal, hogy a faluban búcsú van, az itteniek pedig annyira megelőznek bennünket, hogy a tábla szélén már el is szívták a cigarettát. Estefelé a főhadnagy, aki alföldi tájszólás- •*-* ban beszélt, megszemlélte a munkát. Itt-ott a fejét csóválta, de az én ellenfelemnek azt mondta: — Bognár, holnap reggel jelentkezzen nálam. Döbbenten néztem a főhadnagyra. De ő mosolygott. — Előléptetem őrvezetőnek. Engem meg tarkón legyintett. — Erőt, egészséget, gyerek! Biciklire pattantam, és még a búcsúból is láthattam valamicskét. Ismét a maiteroskanál Naponta bizonyítani kell Örömmel fogadták a visszatérőt
