Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-30 / 126. szám

^fMan 1987. MÁJUS 39., SZOMBAT HÉT VÉG!VILÁSPOlimAI KITEKINTÉS A megegyezés karnyújt A Varsói Szerződés berlini ülése a figyelem középpontjában Washington óvatosabb magatartásra vált át az öböl térségében ALTALANOS PILLANATKÉP A hét fő eseménye — s eb­ben a nyugati kommentáto­rok is egyetértenek — a Var­sói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testületének berlini ülése volt. Hét európai szo­cialista ország védőpajzsa e szervezet, s érthető, hogy leg­magasabb szintű tanácskozá­sa iránt rendkívüli érdeklődés nyilvánult meg világszerte. A nyugati sajtó egy része a megbeszélést megelőzően mes­terségesen igyekezett felfo­kozni a várakozást a berlini közlemények iránt. Olyan hí­resztelések keltek szárnyra, hogy a szocialista országok valamilyen „látványos kezde­ményezésre” készülnek berli­ni ülésszakukon. A „jól érte­sültek” azt is tudni vélték, hogy ez a hagyományos fegy­verzet, illetve a csapatok drasztikus csökkentésére vo­natkozó valamilyen egyoldalú lépés lesz. Beleilleszkedett ez az előkészítő hadjárat abba a nyugati- propaganda-hadjárat­ba, amellyel, az eddigi szov­jet békeoffenzivára próbáltak válaszolni. Amikor ugyanis szovjet részről a nukleáris fegyverzetcsökkentés ügyé­ben a legmesszebbmenően fi­gyelembe, vettek minden nyu­gati ellenvetést és ezek alap­ján tették meg ismétlődő ja­vaslataikat, a NATO-nak egyetlen „érve” maradt: a ha­gyományos fegyverzet. Azt ál­lították. hogy mit sem ér az „eurorakéták” leszerelése mindkét oldalon, mert1 ez csak fokozza Nyugat „sebezhetősé­gét”. A Varsói Szerződés or­szágainak fölénye szerintük ugyanis a hagyományos fegy­verzetben csakis „nukleáris eszközökkel ellensúlyozható.” Vagyis eszerint, ha a Varsói Szerződés államai azt akarják, hogy létrejöjjön a közeoes ha­tótávolságú, majd a rövidebb sugarú rakéta-nukleáris fegy­verek ügyében a megegyezés, akkor engedményt kell ten­niük, egyoldalúan a Nyugat által követelt alacsony szintre kell helyezniük csapataik lét­számát és hagyományos fegy­verzetüket. Amikor a NATO- államok mesterségesen felsró­folták a várakozást a berlini ülésszak állítólagos „új en­gedményei” iránt, több legyei akartak ütni egy csapásra. Mindenekelőtt feledtetni szerették volna saját közvéle­ményükkel, hogy a Nyugat még mindig késlekedik a vá­lasszal az átfogó szovjet le­szerelési javaslatokra, csak­úgy, mint annak részkérdései­re. például a közepes hatótá­volságú rakéták leszerelése ügyében tett legutóbbi szovjet indítványra. Ezt — mint em­lékezetes — éppen NATO-kí- vánságra, Moszkva összekö­tötte a kisebb, 500—1000 kilo­méteres sugarú rakéták le­szerelésével is. E „kettős nul­lamegoldásnak” elkeresztelt átfogó javaslat Európát meg­szabadítaná a legtöbb rakéta­nukleáris fegyvertől. Ami pe­dig a hagyományos fegyverze­tet illeti, erre is elhangzott már korábban égy átfogó VSZ-indítvány, éppen Buda­pestről. S az igazság az, hogy a NATO mind a mai napig erre sem adott érdemi választ. Washington valamikor június elejére ígérgeti a választ a szovjet javaslatokra. A világ közvéleményének addig be kell érnie azzal, hogy Reagan elnök derűlátó nyilatkozatokat tesz a közepes hatótávolságú rakéták ügyében való meg­egyezésre, s kijelenti: jó esé­lyek vannak egy őszi. talán szeptemberi csúcsértekezlet­re, ahol aláírhatnák az új szerződést. Persze azt is han­goztatja. hogy érvényes Mihail Gorbacsov meghívása az Egyesült Államokba, s ennek keretében képzeli el az új csúcstalálkozót. NATO-KflRÖK „ELLENGÖZT” ADNAK Moszkvában is úgy értékel­ték, hogy egy szeptemberi csúcstalálkozó megvalósítha­tó, ha addig kidolgozzák a közepes hatótávolságú rakéták leszereléséről szóló szerződés részleteit. Beleegyeztek abba, hogy , evégett a genfi szovjet- amerikai szakértői tárgyalá­sokon ne tartsák meg a szo­kásos nyári szünetet. Szovjet részről hajlandóak megértést tanúsítani az iránt, hogy az amerikai kormányzatot „szo­rítja az idő”, hiszen még a jövő évi elnökválasztási had­járat előtt kell megkötnie Reagan elnöknek az új szerző­dést, sőt mi több, addig kell lefolytatni a washingtoni kongresszusban is a becikke­lyezést eljárást. Szovjet részről azonban jog­gal vetették fel, hogy ha ez így van, akkor miért késleke­dik Washington a Gorbacsov- javaslatokra való válaszadás­sal? A tengerentúli magyaráz­kodás szerint ez a nyugat-eu­rópai szövetségesek miatt szenvedett eddig halasztást. Ez az „érv” — mint e hasá­bokon már oly sokszor meg­írtuk — annyiban volt igaz, hogy a nyugat-európai kato­nai-ipari körök voltak azok, amelyek aggódtak amiatt, hogy a fegyverkezési verseny spirálja egy ponton megtörik, s az is köztudott, hogy ezek­nek nagy a befolyásuk a kor­mányok politikájára. S az is igaz, hogy szoros az érdekkö­zösségük az Egyesült Államok hasonló köreivel. Weinberger hadügyminiszter nyilván egyaránt igyekezett „megnyugtatni” mind a hazai, mind a tengerentúli fegyver­kezésben érdekelt nagyiparo­sokat és tábornokokat, amikor kijelentette a héten, hogy az „eurorakéták”. leszerelése után is — ha netán létrejön erre a szerződés a Szovjetunióval.— az Egyesült Államok a hadi­hajókon, tengeralattjárókon és repülőgépeken több ezer nuk­leáris töltettel felszerelt ra­kétát tart meg, s ezek állan­dóan őrjáratoznak majd a Szovjetunió közelében. így a „szovjet célpontok ugyanolyan elérhető közelségben” lesznek, mint most az eurorakétákkal, egy „szükséges csapásmérés esetén.. Ami pedig a hagyományos fegyverzetet illeti, a NATO- hadügyminisztereknek éppen a VSZ berlini ülésszaka előtt tartott tanácskozásán elhatá­rozták, hogy az atlanti pak­tum résztvevői tovább növelik ezt az arzenáljukat. Jelenleg — mint Brüsszelben megál­lapították — a 15 tagállam közül mindössze öt (az Egye­sült Államok, Olaszország, Norvégia, Portugália és Lu­xemburg) teljesíti azt a ko­rábbi határozatot, hogy hadi­költségvetését évente legalább három százalékkal kell emel­nie. Weinbergernek — bár egyes hadügyminiszterek költ­ségvetési nehézségeikre hivat­koztak — sikerült elfogadtat­nia egy olyan határozatot, amelyet a „sorból kilógók” is megszavaztak. Eszerint támo­gatják azokat a törekvéseket, hogy a NATO fokozza hagyo­mányos fegyverzetét mind mennyiségileg, mind minősé­gileg. Vagyis miközben felfo­kozott várakozásokat igyekez­tek kelteni a VSZ új hagyo­mányos fegyverzetcsökkentő javaslatai iránt, ők maguk lé­péseket tettek saját fegyver­táruk megnövelésére! S mind­ez persze úgy történt, hogy „óhajúkat” hangoztatták ugyané közleményben arra, hogy „a hagyományos fegyve­rek egyensúlyát alacsonyabb szinten teremtsék meg”. Szép kis „alacsonyabb szintű egyensúly” lenne, amely a VSZ-től drasztikus csökken­tést követel úgy, hogy közben a NATO gőzerővel folytatja e fegyverrendszereinek növelé­sét... A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ber­lini ülése áttekintette a ki.-’ alakult helyzetet és ismét vi­lágossá tette: érvényesek a korábbi kezdeményezések, amelyek lehetővé teszik, hogy földünk az ezredfordulóra atomfegyvermentessé váljon. Ugyanígy nyitott az út a ha­gyományos fegyverzet csök­kentése felé is. Csak arra vol­na szükség, hogy a NATO kompromisszumokra törekvő álláspontot foglaljon el. A megegyezés karnyújtásnyira lehetne — ez talán tömören a berlini ülés üzenete, — de ehhez a másik oldalnak is, a hét szocialista országéhoz ha­sonló jó szándékot kellene ta­núsítania. EGYELŐRE NEM LESZ HADIHAJÓ-KÍSÉRET A hét első felében szinte óráról órára fokozódott a fe­szültség a Perzsa (Arab)-öböl térségében és növekedett az iráni—iraki helyi háború ki­terjedésének lehetősége. Rea­gan elnök nyilatkozatban tett hitet amellett, hogy ha kell, fegyverekkel is biztosítják á Nyugat számára létérdekű ha­józás szabadságát a Hormuzi- szorosban és környékén. Mint ismeretes ugyanis az öböl menti államokból fedezik Nyu- gat-Európa és Japán olajszük­ségletének nagy részét. Ezeket a területeket vízi úton lehet megközelíteni, s az olajszállító hajóknak el kell haladniuk a Hormuzi-szorosban, amelynek partvidékén nemrég Irán úgynevezett föld-föld rakétá­kat helyezett el. Ezekkel bár­mikor megsemmisíthet hajó­kat. A hajózás egyébként már ezelőtt is kockázatos volt a környéken, mivel mind Irán, mind Irak háborúja során nemegyszer terjesztette ki a hadviselést a tengeren haladó hajók ellen is, s okozott je­lentős kárt bennük, vagy el­süllyesztette azokat. Legutóbb, egy tévedésből' " történt iraki támadás, miatt 37 .amerikai tengerész lelte halálát. Az amerikai hadihajó elle­ni akció csak növelte Wa­shington elszántságát arra, hogy ragaszkodjon öbölbeli katonai jelenlétéhez. Mint be­jelentették, nemcsak hadiha­jóik és repülőgépeik őrjára­toznak majd a térségben, ha­nem 13 kuvaiti olajszállító hajó csillagos-sávos zászló alatt, amerikai hadihajók kí­sérete mellett halad majd át a veszélyes térségen. Miután Teherán nem hagyott kétséget afelől, hogy az amerikai zász­lót és a kíséretet figyelmen kívül hagyja majd, Washing­ton fenyegetéssel válaszolt. A hadügyminisztérium már kije­lölte a bombázandó iráni cél­pontokat arra az esetre, ha Teherán akcióba lép. Ügy tűnt, hogy Washington belekeveredése az iráni—iraki háborúba már csak idő kérdé­se. Ez rendkívüli aggodalmat keltett az amerikai közvéle­ményben tsakúgy, mint az Egyesült Államok NATO-szö- vetségeseinek körében. így történt, hogy a kongresszus republikánus párti vezetői fel­keresték Reagan elnököt és erélyes fellépésükre több hét­re elhalasztották a kuvaiti olajszállítmányok amerikai hadihajókíséretét. A washing­toni döntésben szerepet ját­szott az a tény is, hogy az Egyesült Államok nem impor­tál olajat a Perzsa-öböl térsé­géből, s érdekelt NATO-szö- vetségesei. megtagadták,, hogy. hadihajókat küldjenek az amerikai flottaegységek tá­mogatására. Árkus István Nagy fontosságú berlini dokumentumok (Folytatás az 1. oldalról.) ten fenntartva kell végrehaj- tani„ Az üíésen képviselt államok azzal a javaslattal fordultak az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vevő valamennyi állam­hoz, hogy tartsanak külügy. miniszteri találkozót, amely határozatot hozna azoknak a tárgyalásoknak a megkezdé­séről, amelyek az európai fegyveres erők és a hagyomá­nyos fegyverzet, valamint a -.harcászati nukleáris fegyve­rek radikális csökkentéséről szólnának. A Varsói Szerződés tagál­lamai kijelentik: készek ma­ximális önmérsékletet tanúsí­tani katonai potenciáljuk fej­lesztésében, a kölcsönösség alapján lemondani fegyveres erőik és hagyományos fegy­verzetük növeléséről és 1—2 éves időtartamra moratóriu­mot hirdetni a katonai ki­adások növelésére. Felhívják a NATO-országokat, hogy ugyanígy járjanak el. O A Varsói Szerződés tag­államai nagy jelentősé­get tulajdonítanak a katonai szembenállás csökkentésére és Európa egyes térségei biz­tonságának erősítésére irá­nyuló lépéseknek, nukleáris és vegyifegyver-mentes öveze­tek létrehozásának a Balká­non, a kontinens középső és északi részén. Az NDK és Csehszlovákia azon javaslata, hogy létesít­senek atomf egy vérmentes fo­lyosót a Varsói Szerződés és a NATO érintkezési vonala mentén 300 kilométeres (mind­két oldalon 150 km) szélesség­ben, előirányozza, hogy onnan kölcsönösen vonják ki az ösz- szes nukleáris fegyvert, a nukleáris lőszert (beleértve az atomaknákat), a hadművele­ti-harcászati és, harcászati ra­kétákat, az atomtüzérséget, a csapásmérő harcászati légierő nukleáris eszközöket hordozó repülőgépeit, valamint a nuk­leáris töltetekkel felszerelt légvédelmi komplexumokat. Az ülésen képviselt államok teljes mértékben támogatják Lengyelországnak a közép-eu­rópai* fegyverzetleépítésről és bízalomerősítésről előter­jesztett tervét. © A leszerelési intézkedé­sek megvalósítását a tar­talmuknak megfelelő, a hely­színi ellenőrzést is magában fo'glaló, hatékony ellenőrzési rendszer szavatolná. A hagyományos fegyverzet terén a csökkentés ellenőrzé­sén túl megfigyelés alá esne a csökkentés után megmaradó csapatok katonai tevékenysége is. O Áttekintették a bécsi utó­találkozó menetét és megállapították, hogy a talál­kozó a kölcsönösen elfogadha­tó megállapodások kidolgozá­sának felelősségteljes szaka­széba lépett. A berlini ülés résztvevői egyetértettek abban, hogy Európában a szilárd békét és a jószomszédi kapcsolatokat csak a földrészen kialakult terü­leti-politikai realitások tiszte­letben tartásával lehet biztosí­tani. O A Varsói Szerződés tagál­lamai készek valamennyi állammal* közösen keresni a kölcsönösen előnyös gazdasá­gi és műszaki-tudományos együttműködés további fej­lesztésének útjait. A Varsói Szerződés tagálla­mai humanitárius területen síkraszállnak a széles körű effvüttműködésért. O Az ülésen képviselt álla­mok megerősítik azt az elhatározásukat, hogy a nem­zetközi béke és biztonság át­umCsAK rövi AZ IDEOLÓGIAI, de még a politikai nézeteltéréseknek is háttérbe kell szorulniuk* ha az egész emberiség közös sorsáról, a túlélésről és az összemberi érdekekről van szó — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov, az SZKR KB fő­titkára a Nemzetközi Qrvo£: mozgalom a Nukleáris Hábó- rú Megelőzéséért elnevezésű mozgalom VII. kongresszusá­hoz intézett üzenetében. Á szovjet vezető üdvözletét Ana- tolij Dobrinyin, az SZKP KB titkára tolmácsolta a pénteki ünnepélyes kongresszusi meg­nyitón Moszkvában. ELHUNYT pénteken 85 éves korában Csaran Szingh egykori indiai miniszterelnök. Csaran Szingh 1879 júliusától 1980 ja­nuárjáig az Indira Gandhi Nemzeti Kongresszus (I), párt­jával szemben álló Dzsanata- párti kormányt vezette. fogó, a katónai, a politikai, a gazdasági és a humanitárius területre egyaránt kiterjedő rendszerének létrehozására fognak törekedni. Az ülés résztvevői üdvözöl­ték az ENSZ-ben e kérdések­ről kezdett széles körű véle­ménycserét ® A Varsói Szerződés tag­államainak vezetői véle­ményt cseréltek a meglevő feszültséggócokról és konflik­tusokról, megerősítették eltö­kéltségüket, hogy aktívan hoz­zájárulnak azok igazságos, po­litikai, tárgyalások útján tör­ténő rendezéséhez. Az ülés résztvevői üdvözöl­ték az atomfegyvermentes övezet létrehozását a Csendes­óceán déli részén. Kifejezték meggyőződésüket, hogy a nem­zetközi biztonság érdekeit szolgálná a Koreai-félsziget békéjének megszilárdítása, va­lamennyi délkelet-ázsiai konf­liktus és probléma politikai eszközökkel, és minden ország függetlenségének, szevurenitá- sának tiszteletben tartásával történő megoldása. Támogatásukról biztosították az afgán nemzeti megbékélés elérésére irányuló politikát, amelynek célja, hogy az Afga­nisztán körül kialakult hely­zetet minél előbb, politikai úton. az ország belügyeibe va­ló bármilyen beavatkozás be­szüntetése. függetlenségének és szuverenitásának tiszteletben artása alapián rendezzék. Az ülés résztvevői teljes tá­mogatásukról biztosították azokat az erőfeszítéseket, ame­lyek az igazságos politikai rendezésre irányulnak Közép- Amerikában. ' Az ülés résztvevői áttekin­tettek néhány világgazdasági kérdést, egyebek között a gyengén fejlettség felszámolá­sával, az új gazdasági világ­rend megteremtésével kapcso­latban. E kérdésekről doku­mentumot fogadtak el, ame­lyet nyilvánosságra fognak hozni. © Az ülésen mélyreható vé­leménycserét folytattak a szövetséges szocialista államok közötti együttműködés fejlesz­téséről. Kedvezően értékelték a külügyminiszteri bizottság és a honvédelmi miniszteri bi­zottság által a PTT budapesti ülése óta eltelt időben vég­zett munkát és meghatározták további feladataikat. Döntés született a Varsói Szerződés tagállamainak kép­viselőiből álló, sokoldalú, a fo­lyamatos kölcsönös tájékozta­tást szolgáló csoport létreho­zásáról. Határozatot hoztak arról is, hogy létrehozzák a Varsói Szerződés tagállamainak lesze­relési kérdésekkel foglalkozó különlenes bizottságát. Ennek munkájában a külügyminisz­tériumok és a honvédelmi mi­nisztériumok képviselői vesz­nek részt. A Politikai Tanácskozó Tes­tület meghallgatta a Varsói Szerződés tagállamai egyesí­tett fegyveres erői főparancs­nokának jelentését a parancs­nokság által végzett gyakor­lati munkáról és: határozatot hozott arról. Az ülés a barátság és az elvtársi együttműködés légkö­rében zaiiott le. Minden meg­vitatott kérdésben a nézetek azonossága nyilvánult meg. A tagálkmok katonai doktríná A Varsói Szerződés katonai doktrínájáról kiadott doku­mentum egyebek mellett hang­súlyozza: A jelenlegi helyzetben egy­re növekszik annak -jelentősé­ge, hogy az államok és a ka­tonai-politikai szövetségek — katonai doktrínáikban meg­testesülő — katonai céljait és szándékait helyesen értelmez­zék. Ennek tudatában, vala­mint annak szükségességéből kiindulva, hogy a háborút vég­legesen ki kell iktatni az em­beriség életéből, be kell szün­tetni a fegyverkezési versenyt, ki kell küszöbölni a katonai erő alkalmazását, meg kell szilárdítani a békét és a biz­tonságot. meg kell ‘ valósítani uz általános és teljes leszere­lést, a Varsói Szerződés tag­államai elhatározták: kifejtik katona! doktrínájuk elveit, amely a Varsói Szerződés te­vékenységének alapját képezi, tükrözi a tagállamok és nem­zeti katonái doktrínáik, védel­mi jellegű katonapolitikai cél­jaink közösségét. I. A Varsói Szerződés katonai doktrínája, csakúgy mint va­lamennyi tagjáé, mind a ha­gyományos, mind a nukleáris háború megakadályozásának van alárendelve. A Varsói Szerződés tagálla­mai katonai doktrínája szi­gorúan védelmi jellegű. Abból indul ki, hogy a jelenlegi kö­rülmények között, egyetlen vi­tás kérdés megoldása sem en­gedhető meg katonai úton. II. A Varsói Szerződés tagálla­mai katonai doktrínájuk vé­delmi jellegével teljes össz­hangban következetesen töre­kednek a következő fő célok elérésére: Először: a nukleáris fegy­verek kifejlesztésének, gyártá­sának és tökéletesítésének be­szüntetésére, fokozatos csök­kentésére és szakaszos felszá­molására irányuló első lépés­ként a nukleáris kísérletek mielőbbi általános és teljes betiltása, a fegyverkezési ver­seny világűrre való kiterjesz­tésének megakadályozása. Másodszor: a vegyi fegyve­rek és a tömegpusztító fegy­verek más fajtáinak betiltá­sa és megsemmisítése. Harmadszor: az európai fegyveres erők és a hagyomá­nyos fegyverzet csökkentése olyan szintre, amely — a sa­ját védelem biztosításán túl — egyik fél számára sem biz­tosítana váratlan támadás­hoz, és általában támadó had­műveletekhez szükséges esz­közöket. Negyedszer: valamennyi le­szerelési intézkedés szigorú ellenőrzése nemzeti technikai eszközök és nemzetközi eljá­rások együttes alkalmazásával, beleértve megfelelő nemzet­közi szervezetek létrehozását, katonai információk cseréjét és a helyszíni ellenőrzést. Ötödször: nukleáris- és ve- gyifegyv.er-mentes övezetek létrehozása Európa különböző térségeiben és a világ más területein, továbbá olyan öve­zetek kialakítása, amelyekre a fegyverzet csökkentett kon­centrációja és a bizalom erő­sítése jellemző. Katonai bi­zalomerősítő intézkedések megvalósítása Európában a kölcsönösség alapján, megál­lapodások kötése ilyen intéz­kedésekről a világ más tér­ségeit, valamint a tengereket és az óceánokat illetően. Hatodszor: a Varsói Szerző­dés tagállama: úgy vélik: nem természetes, hogy Európa to­vábbra is két egymással szem­benálló katonai tömbre osz­lik. Síkraszállnak az Észak­atlanti Szövetség és a Varsói Szerződés egyidejű feloszlatá­sáért és — első lépésként — azok katonai szervezeteinek felszámolásáért, végső soron egy átfogó nemzetközi bizton­sági rendszer megteremté­séért. A Varsói Szerződés tagálla­mai konzultációkat javasolnak az Észak-atlanti Szövetség tag­államainak a két szövetség katonai doktrínáinak összeha­sonlítására, jellegük elemzésé­re, további fejlesztési irányuk közös áttekintésére, az évek alatt felgyülemlett kölcsönös gyanakvás és bizalmatlanság felszámolása, egymás szándé­kainak jobb megértése érde­kében. A szerződés tagállamai ja­vasolják, hogy e konzultáció­kat magas szintű szakértők, a két fél országai katonai szak­értőinek részvételével foly­tassák. Készek már 1937-ben ilyen konzultációkat tartani. Azokra Varsóban vagy Brüsz- szelben, illetve a két város­ban felváltva kerülhetne sor

Next

/
Oldalképek
Tartalom