Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-28 / 124. szám

■ Abonyi krónikás Éjszakai műszak Amíg szükség van rá A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA ■ -------------— .......... —........ ■ X XXI. ÉVFOLYAM, 123. SZÁM 1987. MÁJUS 28., CSÜTÖRTÖK Nem csak a várost látják el szakemberekkel Nagyon sok a kedvező ajánlat J Hamarosan lezajlanak az érettségi vizsgák. Vajon ^ mi lesz azoknak a végzett diákoknak a sorsa, akik nem ^ kívánnak továbbtanulni? Egyáltalán el tudnak-e he- ^ lyezkedni a szakmájukban és hol? Ezekre a kérdésekre < kerestük a választ két szakközépiskolában. Az Elektra Kötőipari Szö­vetkezet abonyi üzemében nyerik el végső formájukat azok a ruházati cikkek, ame­lyeknek darabjait, az úgyne­vezett lapokat, a fővárosban működő kötőüzemben készítik el. Termékskálájuk meg­lehetősen kiterjedt, amit dön­tően a piaci igények határoz­nak meg: a bébitipegőtől kezdve a női és férfipuló­vereken keresztül sokfajta kö-. tött árut készítenek, a közel­múltban pedig bútorhuzatokat is varrtak. Az év első három hónap­jában 40 ezer különböző ruha hagyta el az üzemet, ebből 25 ezer exportra kerül. A kül­földi megrendelések döntő, ré­sze a Szovjetunióból és az Egyesült Államokból érkezett. Az előbbi országba kétfajta bébitipegőt készítenek, az idén hetvenöt- és ötvenezres tétel­ben, amerikai igényre pedig különböző fazonú női, férfi- és gyermekpulóvereket gyárta­nak. Az első negyedévi ex- portfeladataikat ugyan telje­sítették, Pásztor Vilmosné üzemvezető mégsem értékelte túl az összteljesítményüket. Elbeszélése szerint az esztendő első heteiben működésük nem volt zavartalan, a folyamatos termelés feltétele rövid ideig hiányzott, főleg a gépparkjuk nem állt arányban a meghatá­rozott feladatokkal: több, jobb és nagy teljesítményű masinát igényelt a program. — Kértük a szövetkezet ve­zetőségét, segítsen rajtunk, mert különben nem tudunk a kívánalmaknak megfelelni — mondta. — Megértették, és kaptunk néhány új gépet, amelyek segítségével, s né­hány belső szervezési intéz­kedés következményeként most már biztosra vehető, hogy a hátrányt május hó­napiján behozzuk. — Mik voltak ezek az intéz­kedések? — Növeltük a második (dél­utáni) műszakban dolgozók létszámát, sőt olykor-olykor éjszaka, valamint szombati napokon is többen bejönnek dolgozni. Akikkel az elmúlt héten szombaton az üzemben beszél, gettünk, valamennyien egyet­értettek az intézkedéssel, sőt találkoztunk olyannal, akinek a kereset szempontjából jól jött ez a lehetőség. Vincze Györgyné műszak­vezető szerint a bent dolgozó asszonyok tulajdonképpen nél­küle is boldogulnának, ám a zavartalan munkamenet ér­dekében vállalta a korai fel­kelést (hajnali 4 órára men­Az Idei ünnepi könyvhét küszöbén a kíváncsiság vezé­relt az abonyi könyvesbolt­ba, tájékozódni kívántam, mi­lyen újdonságokat találhat a sok-sok helybéli könyvbarát. Mint kiderült, a választék elég széles skálán mozog, ám hogy minden kiadványból lesz ele­gendő, azt Balgóczky Istvánná boltvezető nem merte ígérni. Tulajdonképpen igaza volt, hi­szen immár több esztendeje, hogy általában nem jut any- nyi könyv a nagyközségbe, mint amennyit szeretnének. Szilvás! Lajosnak a közel­múltban megjelent Jegenyék című kötetéből például 150 darabot küldtek az üzletbe, holott legalább 400 darabra lenne vevő. A könyvek a boltok forgal­mát alapul véve kerülnek szétosztásra. Ha az abonyinak a jelenlegi (havi 350-400 ez­res) értékesítését figyelembe véve 150 darab Szilvási-kötet juthatott, az az eladóhely, amely mondjuk 700-800 ezres forgalmat bonyolít le, nyilván­valóan 300 példányt kapott. Felmerülhet a rosszindulatú kérdés: Talán az abonyi bolt dolgozói nem szívelik a na­gyobb forgalmat, a több mun­kát? Ezt a feltevést nyomban el kell vetni, hiszen a dolgo­tek be) és a délelőtti mű­szakot. — Ma- többnyire bébigarni­túrák készülnek — mesélte. — Az adminisztrációs feladatok mellett segítem ledarabolni a ruhákba való gumit, a mére­teket és a minőséget ellenőr­zőm. Jáger Józsefné azok közé az asszonyok közé tartozik, aki­ket univerzális munkaerőként tartanak nyilván, több munka- folyamatot ismernek, ő sze­mély szerint ötöt. — Nyolcadik esztendeje dol­gozom itt, de arra nem volt még példa, hogy valami ne készüljön el határidőre — új­ságolta. — Az első negyedévi lemaradás nem rajtunk mú­lott, ledolgozzuk a hátrányt, ha kell éjszaka vagy túlórá­ban. — Jól keres?- Nem panaszkodhatom, az ötezer mindig megvan. A múlt hónapban 6200 forintot vit­tem haza. — Szívesen éjszakázik? — Szükség van rám, tehát nem vonom ki magam. Ha például holnap reggel jönne a kocsi az áruért és mi este tízig sem készítenénk el a szállítandó mennyiséget, addig dolgoznánk, amíg szükség van ránk. Ez a további lehetőségek érdekében mindannyiunk ér­deke. A határidőkre nagy figyel­met fordít mind a szövetkezet, mind az abonyi üzem. Azért, hogy minden időre elkészül­jön, s jó minőségű árut ad­janak tovább, fokozzák az anyagi érdekeltséget. Április elsejétől 20-ról 30 százalékra növelték a délutáni műszak- pótlékot. Cél: minél többen vállalják a második műszakot, s így növekedjék a gépek ki­használása. A hatékonyságra való törekvés diktálta azt is, hogy aki többet vállal, több munkafázist elsajátít és est-, nál, az a havi keresetének tíz százalékát pluszként kapja meg. Mi lett az eredmény? A dolgozóknak legalább 50 szá­zaléka egynél több munkafo­lyamatot ismer, persze, mint fentebb láttuk, sokan négyet- ötöt is. Május 1-jétől egy-két forint­tal növekedtek az órabérek, ami üzemi szinten 10 százalé­kos bérfejlesztésnek felel meg. Aki éjszakai munkát, vagy túlórát vállal, az természete­sen az ezzel járó pótlékokat ugyancsak megkapja. Mindent egybevetve, az üzem dolgozói­nak keresete napjainkban há­rom és hétezer forint között mozog. Gyuráki Ferenc zók érdekeltek az értékesítés növekedésében, mert jutalékot kapnak. Hogy több kiadvány jusson a Kazinczy könyves­boltba. annak alapvetően a helyiség nagysága a legfőbb akadálya. Vagyis néhány négyzetméteren múlik, lehet-e több könyvhöz hozzájutni. •— Az eladótér és a mellette lévő kis raktár alapterülete mindössze 35 négyzetméter — magyarázta Balgóczky István­ná. — Ha öten bent vannak és még hárman szeretnének be­térni, már nagy gond van. Jó­szerével csak álldogálni tud­nak. de nézelődni aligha. Már­pedig azt is tudomásul kell venni, hogy a könyv bármeny­nyire népszerű, nem létszük­ségleti cikk, tehát úgy kell el­helyezni, hogy szembetűnő le­gyen. Ezt itt nem lehet megol­dani. Helyben és vidéken ötven bizományosunk van. Amikor megjön egy szállítmány, meg­telik ez a piciny eladótér, s ha ugyanakkor még a bizományo­sok közül is befut egy-kettő, meg néhány vevő betér, olyan állapot van, amit fizikailag és szellemileg egyaránt nehéz el­viselni. Kevesebb bútorral valamivel több helyünk lenne. De kitehető-e az asztal, a pénztárgép? Nem. Igaz, van — Intézményünkben öt osz­tály tanulói készülnek a ké­pesítő vizsgára — mondja Pongó Sándorné, a Török Ja­nos Mezőgazdasági-Egészség­ügyi Szakközépiskola és Szak­iskola igazgatóhelyettese. A mezőgazdasági tagozaton ötve- nen végeznek. Közülük kilen­cen az Agrártudományi Egye­tem állattenyésztési főiskolájá­ra, hatan-hatan pedig a mező- gazdasági tudományos karra, illetve az Állatorvostudomá­nyi Egyetemre készülnek. Az utóbbiak között van Bende Zoltán, aki mint az országos szakmai tanulmányi verseny győztese, már felvételt nyert. Egyébként a mezőgazdasági osztályok négy megyéből ver­buválódtak. A végzős diákok visszatérnek majd szűkebb pátriájukba, ahol a termelő- szövetkezetek, állatkórházak, állattartó telepek várják őket. A megyei tanács kijelölte is­kolánkat technikusképzésre. Két évig biológiai szakcso­portban tanulnak a növendé­kek. Majd mezőgazdasági sza­kon belül — erdész, állatgon­dozó stb. — további három esztendő következik, amelyből az utolsó a gyakorlat éve lesz. Csábító lehetőség Az egészségügyi szakközép­ben harminchármán, míg a szakiskolában ötvenen szerez­nek oklevelet. Az előbbieknek nagyobb a lehetőségük, mert szakirányba mehetnek tovább. Hárman védőnőnek, egy gyógy­tornásznak, egy az orvosi egye­temre, ketten pedig Gödöllőre, a tanárképzőbe jelentkeztek. Azok, akik dolgozni fognak, kvalifikáltabb feladatokra sze­retnének vállalkozni, fgy a kórház röntgen-, valamint pa­tológiai osztályán, laborató­riumban. Esetleg szülésznő­egy másik, egy nagyobb rak­tárhelyiségünk, de az innen két kilométerre esik. Ha oda­viszünk, vagy onnan hozunk valamit, egy-másfél óra elte­lik. Nagyon rossz ez az ál­lapot — Nincs mód a bolt áthe­lyezésére? — Többször szó volt róla, de még most is itt vagyunk. A közelmúltban egy nagyon jó lehetőség kínálkozott. A mel­lettünk lévő üzlethelyiséget a használó felszámolja. Mi je­lentettük vállalatunk központ­jának, de határozott döntés még nincs. Most hallottam, is­mét njaszek bérleménybe ke­rül. Aki magánüzletet akar nyitni, nem gondolkodik so­káig, ha tetszik, 1-2 óra alatt dönt. — Nagyon rossz érzés azt mondani valamire: nincs. Azt szeretem, ha odamegyek a polchoz és leveszem a köny­vet, netán műsoros kazettát vagy lemezt — hallottam Roí- Jcó Gyulánétól, a bolt másik dolgozójától. — Ma már az emberek annyira jól tájékozot­tak, hogy tudják, mikor, mi­lyen mű kerül a boltokba. Megfelelő tárolási lehetőség esetén mindenből többet tud­nánk értékesíteni. Gy. F. ként. de a pszichiátria is szá­mításba jöhet. Ami talán csábító számukra, hogy kevés lesz közöttük a három műszakos ápolónő. Gya­kornokként veszik fel őket — akárcsak a szakiskolásokat, akik nem szereznek érettségi bizonyítványt — és 10 hóna­pos munka során szakosodhat- nak. Sajnos akad olyan, aki autószerelő-, kozmetikus-, opti­kustanuló lesz. Hogyan tovább? A szakiskolásoknál három­éves a képzés. Felnőtt- és gyermekápolóként, bölcsődei gondozóként, szociális beteg­ápolóként helyezkedhetnek el. A rendelőintézetek és bölcső­dék mellett elsősorban a kór­házakban van rájuk 'nagy szükség. Hiszen ott hiány mu­tatkozik három műszakos ápolónőkből, örvendetes, hogy az ötven diáknak elegendő ál­lást kínáltak fel — budapesti, szolnoki és kecskeméti kór­házakban. Nagyon sok a ked­vező ajánlat. Ezek az intézmé­nyek sajnos lényegesen többet tudnak fizetni, mint a ceglédi kórház. Bár a tanulóink ide kö­tődnek, de az anyagiak miatt mégis elmennek más helyre. Félő, hogy esetleg a szakdol­gozók utánpótlása még gondot jelenthet a városban. — Ebben az évben az Ápri­lis 4. Közgazdasági Szakközép- iskolában az igazgatás-ügyvi­teli ágazaton harmincnégyen végeznek — mondja Sági Fe- rencné igazgató. — Középfokú jegyzőkönyv-vezető, gépíró, gyorsíró képesítést szereznek, amit az érettségi vizsgával kapnak meg. Államigazgatási Főiskolára hárman, Kereske­delmi és Vendéglátó Főiskolá­ra négyen jelentkeztek, egy- egy tanuló pedig tanárképző­be, illetve katonai főiskolára adta be papírjait. A számvi­teli tagozat harminchárom végzős tanulója a sikeres érett­ségi esetén képesített könyve­lő, vállalati tervező és statisz­tikus oklevelet kap. Hárman a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyete­men szeretnék folytatni tanul­mányaikat. Közülük Majlinger Mártának jó esélye van, mivel könyvvitelből az országos szak­mai tanulmányi versenyen ha­todik lett. A Pénzügyi és Szám­viteli Főiskolával ugyancsak hárman próbálkoznak meg. A pedagógusképző intézmények között a legkedveltebb a zsám- béki tanítóképző, ahová a két osztályból öten pályáztak. Az óvónőképzőt hárman, a tanár­képző főiskolát Gödöllőn ket­ten választották, összesen hu­szonötén készülnek felsőbb fo­kú oktatási intézményekbe. Természetesen az elképzelések között akad néhány megalapo­zatlan is. A kétéves gépíróiskolából harmincnégyen kerülnek ki. ök tanintézetünkben beirat­kozhatnak valamelyik négy­éves ágazatra vagy a dolgozók levelező tagozatára. De jelent­kezhetnek — erre kedvezményt kapnak — a szakmunkások szakközépiskolájába is, ahol érettségit szerezhetnek. Előre megállapodnak — Tizenegy vállalattal van szerződéses kapcsolatunk — tanulóink náluk szerzik meg gyakorlati ismereteiket —, amelyek sok esetben előre jel­zik munkaerőigényeiket — ve­szi át a szót Ságiné Szabics Ka­talin pályaválasztási felelős. Ugyanakkor más cégek is je­leznek, jelenleg tizenöt keres 30 végzőst. Növendékeink több­sége előre megállapodik, így aztán semmi sincs a véletlen­re bízva. Vannak, akik társa­dalmi ösztöndíjat kötnek — havonta komoly összeget kap­nak —, ezzel eleve elkötelezik magukat. Leginkább a számviteli ága- zatosokat várják: az iparban, mezőgazdaságban, és szolgál­tatásban. könyvelőként, sta­tisztikusént, analitikus nyil­vántartóként dolgozhatnak. A környéken van igény ilyen szakemberekre. Az igazgatási ágazaton végzőknek sem kell aggódniuk. Elsősorban gyors- és gépíróként, illetve igazga­tási ügyintézőként tanácsi munkaörben, valamint az ál­lamigazgatás egyéb területein van szükség rájuk. Esetleg ké­sőbb átképzésre vállalkoznak. Bár a kétéves szakiskolások kevésbé keresettek, azért nem kényszerülnek pályamódosí­tásra. Mivel diákjaink többsé­ge nem ceglédi, így nemcsak a várost látjuk el szakemberek­kel, hanem a környező, sőt tá­volabbi településeket is. Fehér Ferenc a ismerném Makait, nem sokat vacillálnék. Félre­hívnám egy állami vendéglá­tó hely üres termének legüre- sebb asztalához, kiraknék két üveg sört, és azt mondanám: A hétszentségit, Makai, hát elment a józan eszed! Mi az, hogy jártatod a szád! Ki kért erre? Kért erre téged valaki!? Kérdezgetsz, csak úgy kérdez­getsz! Ki a fene mondta ne­ked, hogy állj fel azon az ankéton, és csak úgy kérdezz valamit? Miért nem jó neked, ahogy tegnap volt? Meg teg­napelőtt. Csillapodj, Makai! Micsoda? Hogy jövőnk a tét!, és ilyesmi. Hát ez az. Miért nem teszel te is úgy, mint a cikkbeli gépszerelők: fölállsz, és szó nélkül otthagyod azt, aki társalogna veled. Egyszerű ez, akár a pofon. Érted már, Makai? Nemcsak a mi jövőnk a tét, a tied is. Amennyiben e szavak hal­latán Makai még mindig nem pattanna föl, hogy rám bo­rítsa az asztalt, így folytat­nám: Vannak, Makai, bölcs közmondásaink. Például az, hogy... de nem, inkább nem idézem egyiket sem. Magadtól is rájöhettél volna. S ha rá­jöttél volna, a kutya sem bo­csát el, helyez át más munka­it ILI akai László betanított gépszerelő, volt KISZ- titkár kiűzetését a ceglédi Kossuth Tsz gépállomásáról terjedelmes riport mutatja be a Magyar Ifjúság múlt heti számában. Makai László a Jövőnk a tét! elnevezésű program keretében megrende­zett tsz-ankéton fölállt és kér­dezett. Amennyire a riportból kideríthető, kérdésével szemé­lyi érdeket sértett. Felszólalá­sából ügy lett, ügyéből fegyel­mi határozat: előbb elbocsá­tás, majd később áthelyezés. Ugyanazon az ankéton el­hangzott egy másik történet is. Lényege szerint a tsz nem tartotta be a kovácsműhely dolgozóinak tett ígéretét a prémiummal kapcsolatban. A riport azonban mégsem arról szól, hogy az egyébként száz­szorta lényegesebb ígéretsze- gésből mekkora ügy lett, rni­A város üzemei, a vonzás- körzet településeinek tűzoltó­egyesületei Albertirsán tartot­tak tűzoltóversenyt. A nagy­községben már kora reggel gyülekeztek a csapatok és a, nézők, akiket az általános isko­la zenekara szórakoztatott a verseny kezdetéig. Lipták István nagyközségi tanácselnök megnyitójában méltatta a tevékenység társa­dalmi fontosságát. A tűz és a víz örök ellenségek, de ez sem akadályozta a csapatokat, hogy a hűvös, esős időben vetélked­jenek. mert mint mondották, ha eső van, nem biztos, hogy lesz tűz, de tűz lehet ennél rosszabb körülmények között is, amikor védeni, oltani szük­séges. Az általános iskolában gyer- mekrajz-kiállítás is nyílt a té­mához kapcsolódó rajzokból, amelyek jól szemléltetik a gyermekek megfigyelőképes­ségét, fantáziáját. Szórólapo­kat is osztottak, melyek a leg­fontosabb általános tűzvédel­mi szabályokat tartalmazzák. A verseny végén Józsa Já­nos tűzoltó hadnagy ismertet­te az eredményeket. Köszöne­tét mondott a sportszerű ma­gatartásért, a jó felkészülésért. Eredmények: A férfiak ver­senyében a vállalatok közül: 1. Abony, Mechnikai Művek, 2. Cegléd, Autójavító Kisvállalat, 3. Cegléd, Duna. Az önkéntes tűzoltó-egyesületek rangsora: 1. Csemő, 2. Abony, 3. Albert- irsa. Nők: 1. Cegléd, Duna, 2. Cegléd, Konzervgyár. Sz. P. Koncert Május 30-án 18 órakor az abonyi Somogyi Imre Általá­nos Iskola tornacsarnokában év végi hangversenyt rendez a Gyulai Gaál Miklós zenei ta­gozatos iskola és a Bihari Já­nos Zeneiskola. Közreműkö­dik a zenei általános iskola ki­csinyek kórusa és a nagyobb diákok énekkara, a hatodik e osztály népdalköre, a két in­tézmény vonós- és fúvószene­kara, valamint a mazsorett- csoport. helyre fegyelmivel. De neked kérdezned kellett, ahogy a programban áll, nyíltan, ken­dőzetlenül. Magadra vess. Ma­kai! Miért nem teszel te is úgy, mint azon a gépállomá­son az a szemüveges ember, akivel tavaly akadtam ösz- sze, véletlenül. A bemutatko­zást követő kínos pillanatban még azt sem tudta, hogy mit akarok kérdezni tőle, s hogy egyáltalán kérdeznék-e tőle valamit, de már cseleke­dett. Arcán a kipattanó bi­zalmatlansággal hátrált a fal mellett, s távozóban vissza­szólt: „Én már tavaly nyilat­koztam.” Látod, Makai, egy kusza szituációt milyen egy­szerűen, milyen egyszerű dip­lomáciával meg lehet oldani. Azt hiszed, eszébe jutna va­lakinek is bizottság elé idézni a szemüvegest? Nem. nem, Makai. Elvégre nem mondott semmit, nem csinált semmit. Vény példát, Makai! És ha e szókat követően végre Makai gumilabdaként röppenne föl a székéből, hogy aztán köszönés nélkül elszá- guldva magamra hagyjon, ak­kor bizakodva néznék utána. Tudnám, hogy Makai elve- szejtett, de nem elveszett em­ber. lyen következményekkel. Ha ugyan lett. A szövetkezet párttitkára így kommentálja a megtörtént eseményeket: „Nemrég részt vettem a KISZ-gyűlésükön. Olyan volt, mint a régi szép időkben. Nem beszélt senki, A fiatalok ezt a tanulságot vonták le. Pedig nem ez a ta­nulság! A véleményem az, hogy Makai kérdését ott, a fórumon, finoman rendezni kellett volna. Ha ott vagyok, az az ügy nem ügy.” Vagyis hát a fiatalok ülnek és hallgatnak. Lehetne mon­dani: így politizálnak. Talán át is fogalmazzák magukban a jelszót. Jövőnk a tét!, ekkép­pen: Jövőnk a tett! Varga Sándor ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) Négyzetméteres akadály Nincs annyi, amennyi kellene Ha ismerném Makait

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom